Űrvadász hangár

Itt dokkolnak az X-szárnyú és egyéb vadászgépek.

Felriadtam, mégpedig arra, hogy repülés közben lelövik a többieket, amiért elkéstem, és nem mentem velük. Tudom, hogy ez csak egy álom volt, ilyesmi véletlenül sem történhet meg a valóságban, de jobb nem kockáztatni. Egy gyorsan elvégzett arcmosás után, kiléptem a szobából, és a folyosókat átszelve siettem Skywalker Mesterhez. Az irodáját céloztam meg, minden bizonyára ott lesz. Az ajtó elé érve bekopogtam, de válasz nem érkezett. Kopogtam még kétszer, de ugyanúgy nem jött válasz. Lemondóan sóhajtottam egyet, amiért nem találtam meg itt. Skywalker Mester biztosan nem hagyna itt, mert megígérte, hogy kirepülhetek velük. Lehet, hogy elkerültük egymást, vagy megint kiment a fejemből, hogy hol is találkozzunk. Jobb ötlet híján, a hangárba indultam, oda, ahol a nevelőapámmal is megfordultunk, mikor Alamix megengedte, hogy beüljek a gépébe. Az útra tökéletesen emlékeztem, ezért az átszelt folyosókon, és liftezés után, máris a hangárban voltam. Körülnéztem, és az egyik gépnél megpillantottam Skywalker Mestert is. Mosolyogva siettem oda hozzá, és amint mellette voltam, illedelmesen meghajoltam.
- Elnézést a késésért Mester. Az irodájában kerestem először, de mivel nem találtam ott, így idejöttem, remélve, hogy még itt találom magukat. -bocsánatkérően néztem rá, majd türelmesen várakoztam, ameddig megkapom az utasításokat.

Megspóroltam egy utat Skywalker Mesternek azzal, hogy idejöttem, miután nem találtam meg az irodájában. Mosolyogva hallgattam végig a monológot, illetve biccentettem annál a résznél, hogy ismerem Alamixot, illetve, hogy van némi tapasztalatom a vezetésben. 12 vagyok, fiatal még, de már képes vagyok navigálni a gépeket, hiszen nevelőapámnak köszönhetően megtanultam.
- Az asztrodroid is vigyázni fog, nehogy baj történjen, de komlink közelben maradok, ha kell valami. -futólag mondtam a szavakat, és mosolyogva néztem Alamixra is. Jó fej, és nagyon örülök, hogy ő is velünk tart. A többiek példáját követve, elindultam a gépemhez, s mire felmásztam a létrán, és elfoglaltam a helyemet, a droidka is bekerült a helyére. A monitoron már is megjelent a jelzése, meg az üdvözlése.
- Én is örülök a találkozásnak R5C5, de ha nem bánod, csak RC-nek hívlak. Én Xerovit vagyok, remélem nem hagyod, hogy kilövessem magam. Tudod, még soha nem vezettem X-szárnyút. -szavaimra csak a jellegzetes hang jött, a szövegre pedig elmosolyodtam. Máris megkedveltem a kis droidot, de mindeközben feltettem a sisakot is, majd beindítottam a hajtóműveket. Oké, eddig nem tűnik bonyolultnak, még felemelkedni is sikerült, és lassan ki is repültem Skywalker Mester és Alamix után.

- Igen, minden oké, csak szokatlan a műszerfal. -válaszoltam a kérdésre, s közben azt a sok gombot lestem, ami előttem volt. RC megnyugtatott, hogy minden rendben van, ám elfogott egy érzés, ami rosszat sugallt. Hamarosan a két társam közrefogott, majd manőverezni kezdtek. Csak kapkodtam a fejemet, hogy mit is csinálnak, és nagy ámulattal lestem őket. Bámulatos volt látni, ahogyan leírták a köröket, de hamar abba is maradt. Skywalker Mester szólal meg végül.
- Rendben Mester. -reakcióm határozott volt, és miután magamra maradtam, lehunytam a szemeimet. Koncentrálni kezdtem, hogy érezzem az Erő áramlását a testemben. Fogalmam sincs, hogy mit is csináltam, de a kezem mozdult, és a géppel sikeresen leírtam egy kört a levegőben. Bonyolultabb mozdulatokkal nem próbálkozok, a dugóhúzó az, ami még sikeresen ment, illetve kisebb-nagyobb körök, nyolcasok leírása.
- Ez valami csodálatos. -boldogan szóltam bele a rádióba, szavaimat intézve a többieknek. Egész nem ellennék itt az űrben, most hogy egy olyan vadászgépben ülök, ami álmaim egyike.

- Köszönöm Mester. -öröm volt hallani a dicséretet. Tényleg jól esik, hiszen elsőre vezetek ilyen gépet, és azt hittem, hogy nehezebb lesz. Pár gombbal van több, mint a sajátomon, illetve a fegyverek aktiválására valóak vannak még máshol, de azokat nem akarom még megismerni.
- Oké. -kicsit féltem attól, hogy nekik fogok ütközni, de hiszem, hogy az Erő segíteni fog a manőverezésben. Meg Skywalker Mester és Alamix is kitűnő pilóta, gyorsan tudnak reagálni, ha baj lenne, és RC-ben is teljesen megbízok.
Lassan repültem tovább, s mikor bezavartak a többiek, próbáltam úgy manőverezni, hogy ne ütközzek nekik. Egészen jól sikeredett, volt, amikor nem is arra mentem, amerre az ösztöneim súgták, hanem arra, amerre az Erő vitte a kezemet. Az utolsó kikerülésnél, mintha ütköztem volna valamelyikükkel, de a rendszerek nem jelezték, hogy baj lenne.
- Kivel ütköztem? Nem történt nagy baj? -aggódva szóltam bele a rádióba, közben továbbra is a monitort néztem.