Arbell Whicarr
Név: Arbell Whicarr
Nem: Nő
Faj: Ember
Kor: 22
Erőérzékeny: Igen, de sosem lehetne belőle Jedi, ráadásul teljesen képzetlen az erő használatában.
Foglalkozás: Egy csillagközi szállítmányozási cég a TransGalaxy alkalmazottja. A cég tulajdonában álló Lülü (a teknőc) névre keresztelt Ghtroc 720-as másodpilótája, Donna Xeran kapitánykodása mellett.
Születési hely, és idő: Sedai, 18 B.B.Y.
Beszélt nyelvek: Galaktikus közös nyelv, Ember, Twilek, Hutt.
Magasság: 168 cm.
Súly: 59 kg.
A karakter története:Arbell Whicarr
Egy nő akkor szép ha mosolyog és akkor a legszebb ha rád mosolyog. Én mindenkire mosolygok. Szeretek mosolyogni. Nem vagyok egy vigyorgós csitri de ha belegondolsz biztos te is jobban szereted ha ismerősöd mosolyogva üdvözöl mint ha csak odamormog valamit az orra alatt. Te visszamormogsz aztán le van tudva. A mosoly egy univerzális valami amit hamarabb megtanulunk mint a Galaktikus Közös nyelvet.
Anyu mindig mondja, hogy én születésemkor sem felsírtam, hanem vidáman körbepillogtam és úgy tűnt tetszik nekem a kinti világ.
De ha tudtam volna mi vár rám lehet inkább sírok. Életem első öt éve volt olyan aminek egy átlag gyerek életének lennie kell. Apu Octan Whicarr és anyu Kaylin sosem voltak gazdagok még csak jó módúak sem. Apu bányászfizetése és anyu napszámos bére együtt már elég volt egy olyan egzisztencia megteremtéséhez aminek birtokában a szüleim már be mertek vállalni egy gyermeket.
Hát így mosolyogtam én világra magamat.
Jó világom volt. Anyu szülei gyakran meglátogattak. Az öreg házaspár hozzánk hasonlóan gyatra anyagi helyzetnek örvendett így ritkán hoztak ajándékot de ezt bőven kárpótolták azzal a rengeteg szeretettel amit kaptam tőlük. Apu szüleit sosem láttam mert még évekkel a születésem előtt meghaltak. Apai nagyapám megbetegedett és a betegsége hamar legyűrte. Felesége nem sokáig bírta a hitvese nélkül, három hónappal később utána halt a férjének. Apai ágról az egyetlen rokonom a nagybátyám de ő huszonnyolc évesen katonának állt és azóta sem tudunk róla semmit. Anyunak nem volt testvére. A teljes rokonságom a szüleimből és az anyai nagyszüleimből állt. A két házaspár ugyan abban a városban lakott. Egyikük sem engedhetett meg magának hobbi kiadásokat, az utolsó creditnek is meg volt a maga helye. Sőt néha több hely volt mint credit, de összességében mindkét családnak tellett élelemre, ruhára, tüzelőre. Mindkét házaspár megélt a maga két szobás, nádfedeles vályogkunyhójában a város peremén.
Sőt még gyarapodott is, így születésem után négy évvel összegyűlt a pénz egy tehénre. Ez pedig azt jelentette, hogy megérett az idő a kistestvérem megszületésére. Sajnos terv azonban csak terv maradt. Mielőtt a tesókám megfoganhatott volna, baleset történt a bányában. Nem csak apu volt bányász hanem nagyapa is ugyan ott és mindketten odavesztek a bányarobbanásban. A cég rendes volt, állta a temetések költségeit.
De apu és nagyapa meghaltak. Anyut szinte letaglózta a gyász, de nagymama nem hagyta el magát. Felmérte a gyakorlati jelentőségét is a veszteségeknek. Két kereső kiesett. Nagymama hozzánk költözött és az ő házát eladtuk. Az árából vettünk még tehenet és csirkét. Ezeket nagymami gondozta. Az akkor hatvanas évei elején járó Sharír gondozta az állatokat, vezette a háztartást és mindemellett gyakran kijárt a város széli erdőbe gyógynövényeket gyűjteni. Ezeket árulta teaként. Nagyon jól ismerte a növények hatásait, ő volt a környékbeli javasasszony. Anyu közben látástól vakulásig dolgozott napszámban és kettejük keresete így elég volt rá, hogy iskolába járhassak. De én sem mentesültem a munka alól. A tanulás mellett segítenem kellett nagymamának az állatok körül és a gyógynövények gyűjtésében és szárításában is. Én egyre nőttem, ezzel párhuzamosan nagymami egyre öregedett így egyre több és több feladatot vállaltam át tőle. Ez magától értetődően azzal járt, hogy megtanultam mindent az állatokról és a növényekről amit nagymami tudott. Ha csak egy férfi lett volna a családban akkor szép életünk lett volna. De nem volt. Anyu és nagymama is magányosak voltak ráadásul ránk nőkre maradt az összes fizikai munka is. Megtanultam keményen dolgozni és nem bántam. Bár nagyon is éreztük apa és nagyapa hiányár minden téren, összességében elégedett voltam az életemmel és még az után is örömmel mentem oda az összes állatunkhoz, miután tíz éves koromban valamiért az egyik tehenünk csúnyán felrúgott.
Mivel költséges hobbit nem engedhettem meg magamnak így szabadidőmet egy teljesen ingyenes időtöltéssel töltöttem ki. Csavarogtam. Keresztül-kasul bejártam a mintegy ötszázezer lakosú városunkat és közben bárkivel bármikor szóba elegyedtem. Könnyen barátkozó természet vagyok és ennek köszönhetően rövid idő alatt sok barátom és ismerősöm lett. Rendszeresen látogattam például egy könyvárus bácsit akinél sokszor órák hosszat olvastam.
Úgy tizenkét évesen belebotlottam egy kilenc tagú társaságba a város egy elhagyatott aluljárójában. Egy fiatal miraluka testvérpár, egy nő és egy férfi. Egy alkoholista twilek férfi. Egy szerelmi bánattal küzdő togruta nő. Két közönyös barabel és két szintén alkoholista ember férfi alkották a csapatot. A vezéregyéniség pedig egy komor zabrak férfi volt közöttük. A két barabel egyszerűen keresztül nézett rajtam a zabrak csak felmért aztán rágyújtott. A többiek viszont örültek az új társaságnak és a miraluka nő nekem adta az egyetlen csokiját. Megfeleztem vele. Kikérdeztek ki vagyok, honnan jöttem és mielőtt elmentem megígértették velem, hogy máskor is elmegyek. Tartottam a szavam, gyakran meglátogattam őket és nem egyszer vittem nekik nagymami gyógyteáiból ha épp lappangott valami nyavalya egyikükben.
Anyu egyáltalán nem örült az új ismerőseimnek és nagymama sem volt elragadtatva tőlük. Attól féltek hogy én is alkoholista leszek mint a twilek meg a másik kettő.
Annyiban igazuk is volt, hogy az egyik ember egyszer megkínált valami erős alkohollal. De mielőtt a pohárért nyúlhattam volna, a zabrak odaugrott és kirúgta a férfi kezéből a poharat majd kegyetlenül összeverte a férfit.
- Őt nem rontjuk el. - Jelentette be ellentmondást nem tűrve és onnantól kezdve csak édességgel kínáltak.
Az évek során ők lettek a legjobb barátaim. A togruta nő jó harcos volt a zabrak férfi pedig még jobb és ketten együtt megtanították nekem a közelharc minden fogását. Puszta kézzel, bottal, karddal, késsel íjjal és nyíllal is megtanítottak bánni. Utóbbi kettő annyira nem tetszett de a kés és a bot nagyon, így azokat nagyon jól megtanultam használni az ott töltött évek során. A zabrak volt előttem az első rendes apakép. Hiszen lassacskán én is tiszteletbeli tagjává váltam a csapatnak így a zabrak az én vezéremmé is vált. Közülük került ki az első szerelmem is. Tizennégy évesen belezúgtam a miraluka férfibe. Ma már nem tudnám megmondani mi vonzott benne de akkoriban erősen vonzódtam hozzá. Ő azonban nem viszonozta az érzéseim és az enyémek lassan de biztosan kihűltek.
Tizenhárom évesen tüdőgyulladást kaptam. Egyszerűen nem volt elég tüzelőnk és a jéghideg vályogházban nem volt nehéz lebetegednem. Nagymama kitartóan kúrált de mivel tüzelőnk nem volt így a hideg házban nem voltam képes meggyógyulni. Egy hete feküdhettem mikor egy reggelen beállított hozzánk a banda twilek tagja. Anyuék persze nem nagy örömmel fogadták, de ő addig nem tágított míg el nem mondták neki, hogy hogy vagyok és mi a helyzet. Aznap este egy szekér ált meg a házunk ajtaja előtt és a rátornyozott farönkök tetejéről a banda tagjai ugráltak le.
- Ezt még is honnan? - Csapta össze a kezét nagymami.
- Loptuk. - Közölte az egyik barabel egyszerűen. A friss vágású fák egyértelműen a város tulajdonában álló környékbeli erdőből származtak, dehogy a szekér és a fakivágáshoz használt szerszámok honnan kerültek azt sosem tudtam meg. A banda felaprította a fát, elpakolta, a togruta nő pedig olyan tüzet csiholt a kályhában ami a pokolban is becsületére vált volna bármely ördögnek.
Nagymami gondos ápolásának és gyógynövényeinek köszönhetően pillanatok alatt talpra álltam az immáron felfűtött lakásban.
Tizenöt évesen új életet kezdtem bár nem önszántamból. Késő volt már és hazafelé tartottam mikor három Aqualish állt körbe. Rabszolga kereskedők voltak és egyedül hármójuk ellen nem tudtam megvédeni magam. Beszuszakoltak egy űrhajóba és mire észbe kaptam már egy másik bolygón voltam egy ketrecben mint valami állat. Úgy is árultak több hozzám hasonló fiatal lánnyal együtt. Külön-külön ketrecekben kipakolva mint valami állatkereskedésben. Mivel én még sosem voltam előtte férfivel így egyikük sem nyúlt hozzám, hiszen érintetlenül triplaáron is el tudtak adni. El is adtak alig két hét alatt egy Randall nevű emberi fajhoz tartozó csempésznek.
A harmincas évei végén járó férfi meglehetősen rigolyás volt. Gyűlölt például minden erőhasználót bár ennek okára sosem jöttem rá. Tisztaságmániás volt így a lakásaként is szolgáló YT-1300-asában mindig patyolat rendet kellett tartanom. Lobbanékony természetének köszönhetően rengeteget káromkodott. Ha kiesett egy csavarhúzó a kezéből, már rögtön a plafonon volt. Előfordult, hogy csak akkor hagyta abba az ilyen apróságokon való füstölgést ha már belefáradt a rengeteg beszédbe.
Már odakerülésem első éjszakáján megerőszakolt. Nem hagytam magam és betörtem az orrát, de ő képzettebb harcos volt nálam és nem kerülhettem el a sorsomat. Sem akkor, sem máskor. Ha kedve szottyant rám akkor minden igényét ki kellett elégítenem és mivel ő volt az erősebb nem tudtam mit tenni ellene. Sok disznóságot művelt velem éjjelente, nappal pedig könyörtelenül dolgoztatott. Nem hajszolt agyon de majdnem. Viszont nem sajnált tőlem semmit amit magának is megvett. Sőt gyakran nekem adta a jobb kaját ő meg ette ami jutott neki. Bár gazdámnak kelet szólítanom, sosem használt velem szemben becsmérlő hangnemet és soha egyszer sem ütött meg. A születésnapomat sem felejtette el soha és nem csak felköszöntött de mindig meg is lepett valamivel.
Kezdetben közel sem tett túl jó első benyomást rám a nemi élet terén. Sorozatosan megerőszakolt és e közben velem ilyen téren nem nagyon foglalkozott. Gyűlöltem is érte. De egy idő után már nem ellenálltam neki. Miután az aktus már nem járt fájdalommal, beletörődtem a dologba, hisz hiába ellenálltam, végül mindig megkapta amit akart. A hozzáállásom megváltozásával az ő hozzáállása is változni kezdett. Mivel már nem arra kellet elsősorban figyelnie, hogy ő megkapja amit akar, arra is elkezdett figyelni, hogy én is megkapjam ami kijár nekem. Az éjjelek egy idő után már nem arról szóltak, hogy menekülök Randall elől, hanem arról, hogy új tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodok. Ahogy teltek a hónapok, egyre kellemesebb élményekkel gazdagodtam és szépen lassan elültek bennem a kezdeti keserű emlékek. Ennek köszönhetően már nem valami elkerülhetetlen rossznak fogtam fel Randall közeledéseit, hanem újabb alkalmaknak mikor átélhetek valami egészen kellemeset. Randall pedig sosem hagyott ott a nélkül, hogy én meg ne kapjam ami egy nőnek egy férfitől kijár. Ez volt az alappillére annak, hogy meglássam az embert a gazdában és ő meglássa az érző lényt a rabszolgájában, azaz hogy fejlődésnek indulhasson a Gazda-Rabszolga kapcsolatunk. Ettől függetlenül az együttléteinket mindig Randall kezdeményezte én sosem. Bár egy idő után ennek már csak a női hiúságom szabott gátat.
Mivel Randall csempész volt, így állandóan úton voltunk. Az egész galaxist beutaztuk és meg kellett tanulnom a hajó irányítását. Lőni is megtanított és továbbképzett közelharcból. Ez jól is jött mert nem egyszer próbáltak megölni minket kétes üzleti partnereink. Randall egyszer még a lábát is eltörte egy ilyen kaland során és lábadozásának idején mindent nekem kellett csinálni. De helyt álltam és még arra is maradt energiám, hogy nagymami receptjei alapján készült gyógyteákkal gyorsítsam Randall talpra állását.
Mert összességében megszerettem és ő is engem. Az évek múltával már inkább voltam az alkalmazottja mint a rabszolgája bár fizetés nélkül és továbbra is gyakran a magáévá tett. De jó csapattá csiszolódtunk és sokat tanultam tőle az életről, az űrhajókról, a galaxisról, egyes fajokról és sok egyébről amit az iskolában nem tanítanak.
Néhány nappal a tizenkilencedik születésnapom előtt újabb veszélyes kalandba keveredtünk. Csak azért menekültünk meg mert spontán módon sikerült egy ember nagyságú sziklatömböt az üldözőink közé hajítanom telekinézissel. Soha nem volt jele, hogy erőhasználó lennék így a sziklatömb hirtelen helyváltozásán én lepődtem meg a legjobban. De tudtam mit jelent ez és a sejtésem beigazolódott. Amint a hajó fedélzetére értünk és biztonságosan eltávolodtunk a bolygótól Randall a kezembe nyomta a holmijaim és egy adag creditet.
- Hamar rájöttem, hogy jó vásárt csináltam veled. - Mondta nagyon komolyan. - De nem tudok együtt dolgozni egy erőhasználóval. Nem féltelek, hazatalálsz egyedül is. Tudod merre kell menni és tudsz vigyázni magadra a pénz meg elég lesz az útra. Most menj és ne találkozzuk többet.
- Ég veled. - Köszöntem el szipogva. - Hiányozni fogsz.
Igazat mondtam, kötődtem Randallhoz. A szeretőm, az apám és a főnököm volt egy személyben és jól megállta a helyét mindhárom szerepkörben.
Természetesen nagyon örültem, hogy végre viszont láthatom anyut és nagymamit. Hát még ők hogy örültek nekem mikor megláttak besétálni a kiskapun. Majdnem négy évig voltam távol és ők már azt hitték nem is élek. A banda támogatta őket és ők is a bandát. Bár a kilenc tagú társaság összetétele és létszáma is megváltozott. Az egyik ember férfi meghalt, elvitte az alkohol miatt megnagyobbodott mája. A másik erre letette a szeszt és udvarolni kezdett az annak idején engem csokival kínáló miraluka nőnek. Össze is jöttek és a nő bátyjával hárman elhagyták a bolygót, hogy új életet kezdjenek. A togruta nő visszatért a népéhez így az eredeti csapatból csak a két barabel, a továbbra is masszív alkoholista twilek és a vezető zabrak maradt. Idő közben bővültek egy zabrak nővel akivel vezérünk hamar össze is jött, és egy újabb testvérpárral ez úttal két mon kalamari férfivel. Bár a Randalltól az útra kapott pénzből nem sok maradt mire haza értem, arra pont elég volt, hogy megérkezésem tiszteletére csapjunk belőle egy nagy bulit. Emlékezetes buli volt, életemben először láttam vezérünket mosolyogni.
Aztán jöttek a mindennapok. Állást vállaltam egy szállítmányozó cégnél. Ez is kicsit olyan mint a csempészet csak ez legális így nagyon is testhezálló nekem. Szeretem ezt a munkát. Ismét úton vagyok a galaxisban csak most az üzletfeleim nem akarnak megölni. Jól fizető állás így megélek belőle, tudok hazaadni anyuéknak és félre is tudok tenni. Csak ritkán vagyok otthon. Már három éve dolgozom itt majdnem és ez alatt összebarátkoztam Donnával, aki egy velem egykorú nő és a társam és töviről hegyire megismertem a Ghtroc 720-asunkat amit a kezünk alá adtak.
A munkámban sikeres vagyok de a magánéletben már kevésbé. Komoly kapcsolatom nem volt még Randall óta. Futó kalandjaim akadtak de ha a kezdett valami alakulni, valami igazi érzelmi kapocs akkor megfutamodtam. Nem tudom miért, talán félek az elkötelezettségtől. Könnyen barátkozó típus vagyok, de csak nagyon sokára kötök mély barátságokat. Bárkivel bármikor szóba állok, de bizalmas barátaim csak a banda még a városban élő eredeti tagjai. Az új tagok is a barátaim de ők azért egy, vagy inkább inkább két szinttel lejjebb vannak mint az eredetiek akikért tűzbe mennék. Illetve van mégvalaki akiért tűzbe mennék mert ő is a barátom. A társam és egyben közvetlen felettesem, Donna.
Donna mérnök, gépészmérnök. De nem talált állást a szakmájában így került a céghez. Nem harcos alkat de képes egy kávédarálóból is atomtengeralatjárót építeni. Neki rendes gyermekkora volt. Közelharcban nem jeleskedik de majdnem olyan jól lő mint én. Egyszerre vettek fel minket a céghez és úgy gondolták jól kiegészítjük majd egymást. Igazuk lett. Most is épp úton vagyunk. A hajó üres, áruért megyünk hogy berakodás után eljuttassuk a rendeltetési helyére....
Karakter jelleme: Alapvető jellemvonásom a fegyelem ezzel kapcsolatban a rendszeretet. Másik alaptulajdonságom a vidámság. Sokszor olyasmiken is nevetek amin mások bosszankodnának. Talpraesett és dolgos nő vagyok de Randall sajnos nem csak a fegyelmet nevelte belém hanem rám ragasztotta a káromkodást is. Én sosem káromkodok olyan alpári és ocsmány módon mint ő és nem is olyan gyakran, de még erről is igyekszem leszokni sajnos elég kevés sikerrel.
Könnyen barátkozó, nyitott ember vagyok de hajlamos vagyok gyanakvóvá válni. Képes vagyok szemrebbenés nélkül bárkinek a szemébe hazudni de az esetek nagyon nagy többségében inkább vállalom a tetteim következményeit. Erős lelkű nő vagyok, emelt fővel viselem az élet csapásait. Soha nem omlottam még össze, de ha ez be is következne, nem soká maradnék rom, igyekeznék nagyon hamar újraépíteni magamat. Ez részben annak köszönhető, hogy az élet megedzett már kissé ezért megtanultam átvészelni a nehéz időket. A másik oka a gyors újraépülésnek a hiúság. Mert van bennem egy olyan hiúság ami nem engedi, hogy elmerüljek az önsajnálatban és egyre csak keseregjek a problémáimon a helyett, hogy megoldanám őket. Ugyan ez a hiúság az oka annak is, hogy sosem engedek ki olyan munkát a kezeim közül amivel én magam nem vagyok elégedett. Legyen ez akár takarítás akár főzés akár az élet bármely más területe, tartom magam olyan kaliberűnek, hogy a legjobbat hozzam ki a dologból vagy legalább mindent megtegyek azért, hogy a végeredmény megfelelő legyen.
Szeretek örömöt okozni másoknak, ha mással nem akkor legalább azzal, hogy rájuk mosolygok. Mert én hiszek a mosoly erejében. Szeretem az állatokat. Még a mások számára undorítóakat is és nem szívesen ölök meg egyet sem. De ettől függetlenül gond nélkül elvágom a csirke nyakát.
Szeretnék egyszer majd egy saját szállító hajót mert álmom, hogy anyut és nagymamit körbevigyem a galaxison és megmutassam nekik azokat a helyeket ahol Randallal jártunk. Persze elmeséltem nekik és csak nekik mindent. A bandának nem említettem a Randallal együtt töltött éjszakákat és pár megalázó helyzetet amikbe az útjaink során kerültünk néha. Megtanultam pár faj nyelvét. Mutogatással együtt megértetem magamat Hutt nyelven és twilek nyelven.
Vas. 14 Nov. - 13:25:19 by Vala'na Heysta
