Parancsnoki étkezde

Miután Lukenál sikeresen elintéztem a hely foglalás igénylését, rögtön a Home One nagyüzemi konyhájára mentem. Ott is megbeszéltem mindent a Shefel, hogy ne legyen fennakadás. S miután végül is szívessen látott vendég vagyok a konyhában is, így neki is láttam a menüm elkészítésének.
Elsőnek egy Mon Calimari egyik ételkülönleességét a Monsúris különleges hal levesnek. Feldaraboltam a hozzávalókat és neki is láttam az elkészítésének is.
Először is megmostam a hal húsát, majd tíz percig vízbe tettem áztatni.  Majd leszülrem és hozzá adtam a fele hal alaplevet is. Majd hozzá adtam a zöldhagymát és a gyömbért is, aztán feltettem had forrjon fel.
- Na ez el lesz úgy tizenöt percig.. - mondtam félhangossan. Miután ez az idő lejárt, kiszedtem az úszonyt és a levet, a zöldségekkel férre tettem, mert nem dobok kis semmit, majd még jó lesz valamire...
fogtam egy wokkot és olajat forrósítottam benne. Aztán bele raktam a Monsúris úszont és pár pillanatig pirítottam minden oldalát. Utánna hozzá adtam kevergetés mellett a másik fél alaplevet is, aztán felforraltam.

Ezek után jött az, hogy a Manka Cat combhúsát felkockáztam, megmostam és mellete felaprítottam a hagymát is.
Ezután hozzá adtam a bambuszrügyet, a gombát, a sonkát és a fehérbort is. Véül még hozzá adtam egy kevés ecetet és cukrot és a sót is a cápaúszonyhoz. Aztán lassú tűzre tettem tizenöt-húsz percre... Ezt követően kukoricaliszből csináltam egy laza habarást és amint lejárt az idő, hozzákevertem a leveshat hogy besűritsem vele. Majd férre tetrtem, és folytattam a fő fogással, közben azért feltettem a tejberízst is főni...
Majd feltettem egy újabb adag finomra végott hagymát pirítani, mikor már a Manka Cat combhúsát apró kockára vátam. Hozzá adtam a közben megpírult hagymához és addíg pirítottam, míg egy kis kérget nem kepott. Közben megnéztem a tejberízst is, ami pont el is készült, így azt fére tettem lehülni...
A Manka tokányt ezután fűszereztem, borsokkal, és ételízesítővel, plusz egy kis titkos saját aprósággal, amitől még finomabb lesz. Amint végeztem az ízesítéssel, felöntöttem annyi vízzel, ami épp hogy ellepte, amit ha kellett pótoltam...
Míg ez főt, addíg előkészültem a hideg sajátámhoz is. Gyorsan csináltam egy csoki krémet, meg felkockáztam az Endorról hozott többféle trópusi gyümőlcsöket apró kockákra. Amiket még egy kevés vajban meg is futtatam, de csak pár piilanatig, majd fére tettem lehülni. Amint a csokikrém is elkészült, fogtam öt üveg kehelyt és finom mozdulattal külömböző mintákkat csináltam az üveg kehelyre. Majd bele helyeztem a tejberizst és rászóratam a gyümölcsöket és tejszínhabot raktam a tetejére és egy szép gyümölcsel díszitettem a hab tetejét is. S még egy kis eper szírupot öntöttem rá.
Mire ezekkel is elkészültem, a hűtőbe tettem, hogy lehütsem, majd befejeztem a Manka ragúmat is. és behabartam egy tejfölös habarással, mikor a hús megpuhult. Ez után még forraltam egyet és kész is volt. Persze közben tésztát is kifőztem hozzá. Zárásképp pedig, Sadry számára elkszítettem egy titkos, de hatásos módot, hogy a részeg állapotát megoldjam...
Így már el is készültem, elég hamar a menümmel is. Utánna megköszöntem még egyszer a Shefnek, hogy beengedett, majd mindent kitálaltam, és az egyik pincér segítségével elvittük a Parancsnoki étkezőben és megterítetünk és mindent kitálaltunk, persze úgy hogy először a leves, a későbiekben majd egy másik asztalról fogom kiszólgálni a többi fogást a vendégaimnak. Luke adagját, meg félre tettem, és majd ketten elfogyasztjuk, amint a Ocheron Mesteréknél végeztem...
Most már ott vártam átöltözve utcai viseletben a Parancsnokiban, a többieket... Egy vékony hosszúújju felső volt rajtam, egy kék feszesebb, de kényelmes farmer nadrág és egy fekete bőr dzseki is...
Leültem a helyemre és vártam a többiek érkezését, persze, lassan, már itt kellett lenniük...

//Figyelem: Itt a sorrend most mindegy lesz, csak az a lényeg, hogy mindenki egy körben, egyszer tudjon írni!//
//Előzmények: A Galaxis --> A végtelen űr --> Az Új Köztársaság I. támadóflottája --> Home One --> Luke Skywalker irodája//

Az a díszpáva azt mondta szedjem össze magam, hát én igyekeztem... de tényleg! Még át is öltöztem, csodával határos módon, hogy nem a több napos ruha legyen rajtam. Vagyis félig. A sötétkék testhez álló ujjatlan pólóm fölé fölvettem a narancssárga ujjú fekete, zsebes kabátomat. Az oldalamon ott virított a fegyver a derekamnál, azt is átkötöttem és megigazítottam. Még jó hogy sminkelni nem jutott eszembe, abból katasztrófa lett volna.
Úgy éreztem mintha még a fejem is egy icipicivel tisztább lenne, most hogy nem ittam még többet. Ezzel az önbizalommal indultam el a folyosón. Aminek az eredménye az lett, hogy végül sikerült megbotlanom a saját lábamban, és ezúttal, annyi idő után, mégis csak elestem. Nekem úgy tűnt elég nagyot koppantam a padlón. De hamar felkeltem. Ennek ellenére volt aki megbámuljon.
- Semmi gond, rendben vagyok - intettem feléjük hogy túlélem, és úgy tűnt így kevésbé bámultak végül.
Az előbbiekből tanulva, végül sikeresen eljutottam az étkezőbe. Beléptem, de ott megtorpantam. Még nem nagyon volt itt senki, maximum az a barna hajú férfi akivel előtte találkoztam, de őt is csak kicsit később vettem észre. Most már itt vagyok... de ... őőő... most hogyan is tovább?

Mint kiderúlt, ők késnek, nem én, peddig azt hittem, én nem készülök el időben. A nagy várakozásban, elbóbiskoltam kicsit, persze, azért előtte, arréb tettem a teritéket, hogy ne törjem el, vagy ne koszoljam össze. S össze kulcsoltam a karomat, amit az asztalra tettem és arra hajtottam a fejemet. Így aludtam el... Majd arra ledtem figyelmes, hogy kinyílik az ajtó és belép valaki, erre felriadtam... Melynek hatására, majdnek kiestem a székemből... Megtöröltam a szemeimet és körbe néztem. Csak a Cathar lányt láttam, akivel eléggé érdekesen sikerült az első találkozásom. Bár hírtelen azt se tudtam mit is mondjak neki... Merthogy kicsit még kéba voltam...
Aztán felkeltem a székből és terpeszben és kinyújtott karokkal nyújtoztam egyet. Majd a Cathar lány felé fordultam és megszólitottam, miután újra normál helyzetben álltam.
- Szia. Te vagy az a lány a hangárból... - Közelebb mentem hozzá. - Jut eszembe, még be se mutatkoztam. a Neven Seth Shan, de a barátaimnak csak Revan vagyok. És a tied? - kérdeztem tőle, hátha most megtudhatom a nevét is. Persze, mint még látható volt, még mindíg ittas állapotban volt, még jó, hogy erre is készültem...

Kicsit felvidult a képem a férfi hangjára, nem is tudom miért, és elejtettem egy kicsit bugyuta vigyort.
- Szóval én neked már csak a lány vagyok a hangárból... - ingattam a fejem, amitől kicsit meg is szédültem.
Odatipegtem az asztalhoz. Bár ez talán kissé sem volt annyira kecses mint azt elsőre elképzeltem. Nem álltam túl biztos lábakon.
Végül kihúztam a széket a férfi mellett, és csábos pillantásokat vetek majd rá cseverészés közben.Ezen ,,számításaimat" azonban teljesen keresztül húzta az, hogy sikeresen melléültem a széknek. Felszisszentem és nagyon bosszús voltam. De ha már itt voltam semmi kedvem nem volt felállni, elterültem a padlón úgy ahogy a puccparádé-mester irodájában is a puffon.
- Áh... ez így jó - állapítottam meg.
- Sadry vagyok - feleltem onnan a padlóról a férfinak, majd elgondolkoztam kissé. - Nos reméljük leszünk olyan jóban, hogy Revannak szólítsalak - kuncogtam.

A lány első kijelentésén én is csak elmosolyodtam. Majd ide jött az asztalhoz, ahol én is voltam és láthatóan, nem ment neki túl jól a séta... Nagy nehhezen sikerült eljutnia az asztalig és kihúznia egy széket is, de a földetérést kicsit elszámolta, mert nem a székre, hanem melléült. Ezen én csak elmosolyodtam, majd végre megtudtam a nevét is...
~ Hát Sadry, ez nem a te napod... S láthatóan a terved is, hogy lenyűgőz, nem megy túl jól... Ideje bevetnem a titkos fegyverem, mielött segény olyat tesz, amit majd később maga is megbánik... ~
A jobb kezemmel megtámasztottam az állam és a jobb karomat, meg vízszintessen, a bal karommal. Majd elkondolkoztam kicsit. De ez nem tartott sokáig, mert tudtam mit tegyek... Ideje volt már tiszta vízet önteni a pohárba... közelebb mentem a földön heverő Sadryhez és legugoltam mellé. Majd finoman, megfogtam a vállát és a bal karját és elkezdtem felsegíteni a székére... Ha sikerült és közben nem adodott semmi, ami miatt a szándékom félre siklott volna, akkor miután sikeresen a székre segítettem Sadryt akkor az asztal felé néztem és megkerestem a szememmel egy szép nagy koktélos poharat... Nem is kellett sokáig keresnem... Balkézzel gyorsan érte nyúltam, és úgy tettem az asztalon Sadry mellé, hogy véletlenül se verhesse azt le.
- Tessék ez a tied. - mutattam a koktélra. - Én készítettem neked, amolyan welcome drink, ami nyitásként szólgál az estén... Idd csak meg nyugottan, nem lesz tőle bajod... - mondtam neki elmosolyodva.

- Köszi... - vigyorogtam a férfira, Sethre, majd további kérdezősködés nélkül. Eliszogattam azt a valamit. Igazából egész gyorsan. Aztán kikerekedtek a szemeim...
Mint aki elfelejtett valamit és hirtelen megvilágosodott, úgy éreztem magam. Pár pillanatig pislogtam magam elé, amíg végig futottak az agyamban az előbbi egy-másfélóra eseményei. Aztán hátrébb rúgtam a széket magammal együtt, szembe fordulva a férfival.
- Szóval akkor ki a fene vagy te, és mi folyik itt? - kérdeztem, bár furcsa módon majdnem mindenre kristály tisztán emlékeztem onnantól hogy találkoztam velük. Mégis megerősítést akartam. Végig mértem a férfit szúrós szemekkel. Láthatóan rossz hangulatom volt. A szemeim úgy csillogtak, mintha elég lenne egyetlen rossz szó, és legszívesebben megölném a pacákot.

A jelekből ítélve, a koktélom sikeres volt, mint mindíg... De Sadry, láthatóan, józanúl, még nem ilyen derűlátó... Úgy tekintett rám, mint aki a halálos ellenségével ül szemben...
Valószínüleg az emlúlt másfél kétórára nem is emlékszik... így megpróbáltam jobbkedvre deríteni őt.
- Én vagyok az Seth Shan. Úgy másfél órája találkoztunk előszor a központi hangárban itt a Home Onen. Ott felajánlottam, hogy főzök rád és Ocheron mesterre, meg Daesha Torr'salwara. Mikor épp beszélgettem velük, te oda csöppentél megleketősen illuminált állapotban hozzánk és érdekes dolgokat mondtál és csináltál is. Mikor én azt mondtam főzök nektek vacsorát, te magadhoz rántottál és homlokon csókoltál, aminel az lett a vége, hogy majdnem rád estem... Azt nem tudom, hogy az elmúlt egy órában mit beszéltetek Cregan Ocheron Jedi lovaggal az irodájában, de azt tudom, hogy most itt vagy velem és épp vacsihoz készültünk... Ahogy azt is tudnod kell, hogy Erőérzékeny is vagy és megvan benned az Erő. Figyelj csak. - ezzel elővettem a pénztárcámat és a jobb kezemből Sadry előtt arra koncentráltam, ráhangolódva az Erőre, hogy lebegtessem. Kis idő mulva sikerrel is jártam és a kezem felett lebegett a saját tárcám olyan húsz centivel...
- Látod, erre te is képes leszel majd, ahogy én... S nem kell félned tőlem, sosem bántanálak... - mondtam neki kedvesen...

Visszagondolva a történtekre a fejemet fogtam. Elgondolkodtató, hogy hogy merek én így inni, mert igen... sokszor ilyen vagyok akkor.
- Megesik... - szúrtam közbe közönyösen a történtekre a hangárban. És igen, minden alapján ami történt, a kis beszélgetésemet beleértve a szőke-ciklonnal, ez a Seth most szimpatikusabbnak tűnt, mint az úgy nevezett ,,mester". Pfff!
Megbűvölten néztem a lebegő tárgyat, és leküzdtem a késztetést, hogy kikapjam a ,,kezéből". Majd végül sóhajtottam...
- Ha legalább az a Cregan is ilyen egyszerűen fogalmazott volna...
- Biztos vagy ebben? Tényleg ilyen biztosak vagytok ebben? Nem mitha el akarnék szalasztani egy ilyen lehetőséget... Még azt sem tudom igazán, az hogy Jedi... Ja, valami én is hallottam arról a Luke Szájpóker, vagy Skywalkerről, meg hogy mi volt a nagy csatákban... De nekünk nem voltak ilyen sztoriaink amiket lefekvés előtt meséltek volna róluk. Másról volt...
Elfintorodtam majd ciccentettem egyet.
- Ja... Sokszor piszkos nagy mázlim van, és tudom hogy kiben bízzak és kiben nem szinte első látásra, de nem hinném hogy ilyesmivel tárgyakat lehet mozgatni - vágtam savanyú képet.

Figyelmesen hallgadtam Sadry vákaszait és néztem a reagcióit... Láthatóan hitt nekem. A legtöbb megjegyzésére csak mosolyogtam, miközben lebegtettem a tárcámat előtte... Majd szépen lassan vissza vezettem a tárcám a kezembe és eltettem a dzsekim belső zsebébe. Majd az első kérdéseire kezdtem el felelni.
- Igen Sadry ebben teljesen biztos vagyok. Tudod, ha valaki Erőérzékeny és képes megtanulni bánni az Erővel, azt egy másik Erőhasználó, mint amilyen én is vagyok már, megérzi... A kisúgárzásodon is észre lehet venni, ha az ember tudja mit keres, és a tetteid és a mozdulataid is elérulják és alátámasztják ezt. Mondhatni te erre születtél. - feleltem neki elmosolyodva. Aztán folytattam. - Bízz magadban, képes vagy mind erre, amire én is és ha kell én is segítek majd neked túljutni az akadályon, ami rád is vár majd. Hiszen, ha jól sejtem, Ocheron mester oldalán mi ketten is társak leszünk Daeshaval együtt. - Majd mikor a Luke-s megjegyzéshez értél, kicsit el nevettem magam.
- Ami azt illeti, köztünk marad, hogy miképp nevezed Luket. - mondtam neki biztatóan. Majd jöttek a sztoris részek...
- Tudod velem is már megannyi dolog történt és egy jó részük cseppet sem jó, inkább az ellenkezője... De erről inkább nem beszélnék... Még nem... Tudod ez előtt én is csak egy mezei szakács voltam Corellianon de aztán az életem fenekestűl felfordúlt. És megtudtam pár dolgot is a családomról, amit nem tudtam, vagy nem emlékeztem rá... - itt megálltam, mert újra felszínre jöttek a szüleim emlékei és a haláluk napja... Erre hátradöltem és a kedvességet és mosolyt súgárzó arcom, hírtelem bánatosá, szomorúvá vált és a szemeimben látni lehetett a fájdalmat, amit a szüleim tragédiája okozot... Persze erről te nem tudhattál vagy sejthettél semmit, így bár láttad, hogy valami nagyon bánt, nem tudtad hova tenni azt...

- Honnan tudnám hogy hívják rendesen - tártam szét a kezeimet. - Én harcoltam a csatákban. Gondolj amit akarsz erről... És nem is találkoztam soha a fazonnal. Na de visszatérve az előző témára, azért jöttem ide hogy adjak az egésznek egy esélyt. Aztán döntsek. Nem tudom... Másnak, máskor lehet hogy csak legyintenék, hogy fárasszon a ,,hülyeségeivel" mást. De ez egy olyan eset, amikor tudom, hogy valami lehet benne nekem, tudod... hogy nem az egész egy humbug.
Csak tudom... - gondoltam. És annyi más hasonló eset után ez valahogy most zavart, nem tudom miért.
- Sokszor tudod, megállok a saját lábamon... mindegy... ne akard keresztül húzni a dolgaimat, és rendben leszünk - mondtam kissé csavartan a dolgokat, nem akartam túl nyilvánvaló lenni. Erről a Daesharól viszont nem tudtam volna ezt ilyen biztonsággal állítani. Ha üzletről lett volna szó, azt mondtam volna, hogy inkább Sethtel kötnék üzletet, ő úgy tűnt renben volt, még az a lány, nő... valami bűzlött körülötte, de nem tudtam mi. Arra elég volt hogy riasszon a ,,szaga", de arra nem, hogy konkrétan tudjam ,,mikor" lesz belőle baj, biztos-e, vagy elkerülhető... de valami ne mvolt rendben vele...
Feltekintettem a gondolataimból, csak hogy Seth meggyötört arcát lássa.
- Engedd el, haver - mondtam komolyan. - Mielőtt még lehúz. Nem old meg semmit akár min is rágódsz ennyire. Ismerem ezt a kifejezést az arcodon. Mást nem tehetsz...

Míg én kicsit elkalandoztam a fejemben a múltamon merengve, hallgadtam Sadryt is, mi mindent mondott. Abban sem kételkedtem, hogy a társaságomban lévő Cathar lány, nem tud elboldogulni, ha a szügség is úgy hozza... Minden esetre a Daesha ügy miatt még én is aggódtam, hiszen, nem volt az a barátkozós típus...
~ Na igen, túl kéne lépnem a szüleim halálán, de nekem nem tetszik, ez az egész, ami akkor történt. S most, hogy alap szinten tudok már bánni az Erővel, még inkább érzem, hogy az ő haláluk körül, más dolgok és események is formálodtak akkoriban... S rá fogok jönni mi az... Ráadásul, eléggé nehéz túl jutni a halálukon, hogy folyton róluk álmodom, mintha üzeni akarnának valamit nekem... Meg itt van ez a Revan dolog is... Minden esetre most egyenlőre a Jelenre és a lányokra kell fókuszállnom... Hiszen sok mindent kell velük is megtapasztalnom és átélnem, az elkövethezőkben. Ráadásul, a bizalmukat és a baráti szeretetüket is el kéne nyernem, hogy megkönyítsem a közös munkánkat, ami nem lesz egyszerű. De majd csak kitalálok valamit erre is. ~
Kissé elmeredtem a gondolataimban, de azért figyeltem Sadry szavaira is. Majd röviden feleltem rájuk.
- Tudom, hogy elkéne engednem, de tudod ez nem olyan egyszerű, mint hiszed.... Úgy érzem, a korábbi eseményeknél van valami más is, amit nem tudok megmagyarázni, de érzem... Ami meg Daeshat illeti, az lesz a legjobb, ha a velünk szemben kialakult ellenséges képzeteit nem táplálnánk tovább. Hanem, inkább az ellenkezőjét. Hogy nem olyanok vagyunk, mint amilyenek ő elképzel, ez fontos lesz a későbbiekben is. Hiszen meg is kell tanulnunk csapatként is együtt dolgozni... - Na ez kicsit hosszúra sikeredett, de nagyából mindent lefedett. Majd megnéztem az időt és az ajtót fürkésztem. S feláltam Majd elszóltam magam.
- Haj, hol maradnak már ennyi ideig? Ennyi idő alatt, már két hölgyet is becserkészhetttem volna, ha olyan lennék, amilyen nem is vagyok.. - mosolyodtam el az utobbi fenhangon tett kijelentésemen.

- Nem... Tényleg nem tudom - mondta fura hangsúllyal. - Én elhagytam a bolygómat és sosem néztem vissza. Sosem voltak olyan dilemmáim mint neked. És szinte biztosra tudom hogy, az anyámnak semmi mondani valója nem volt, csak az hogy: ,,Fussak!" Fussak és soha ne nézzek vissza arra a szemét kupacra.
Elhallgattam. Kezdett túl személyessé válni a dolog, és egyenlőre még távolságot akartam tartani.
- Daesha azt gondol amit akar - mondtam kissé indulatosabban a kelleténél, és erőteljesen gesztikuláltam a kezemmel hozzá. Mintha a levegőben elvágtam volna valamit a kezemmel, jelezvén hogy témán itt a pont, és nem lehet meggyőzni. - Nem fogom azért törni magam hogy egy ilyennek megfeleljek, hogy minden szép és csillogó lehessen, és rothadt egészen a közepéig. Nem keresek ellenségeket ott ahol nincs... de nem fogok mosolyogni, hogy ha nincs kedvem - szögeztem le.

Cregan megmutatta a szállásom, kaptam tőle egy kommunikátort is, majd magamra hagyott. Lepakoltam a kevéske holmim, de nem öltöztem át, maradtam az egyrészes fekete bőr ruhámban. Nem láttam különösebben értelmét a ruhacserének. Kicsit felfrissítettem magam, vetettem még néhány pillantást az adattárolóra, aztán elindultam az étkezdébe. Jókor érkeztem, ahogy elkaptam pár szófoszlányt épp rólam cseverészett a két jómadár.
- Mi van velem? - kérdeztem meg köszönés helyett, félig felvont szemöldökkel, pusztán csak azért, hogy jelezzem nekik, rajta lettek kapva. Nem igazán érdekelt a diskurzusuk amúgy.

Cregan Ocheron komótosan sétált a folyosókon. Lassan ment, nem kapkodta el a dolgokat. Eléggé elmélyülten gondolkozott az újdonsült tanítványairól. Hirtelen futó léptek zajára és Erő jelzésekre figyelt fel. Alig pár pillanat múlva pedig a futó Luke jelent meg. Látszódott rajta, hogy nagyon ideges.
- Mi a probléma? - nézett rá kérdőn Cregan.
A férfi kifújta magát majd megszólalt.
- Éppen a szállásodhoz igyekeztem. Xerovit Lendix eltűnt. Az X-szárnyúja hirtelen hipertérugrást hajtott végre, de még nem tudjuk hová. A technikusok éppen most próbálják kitalálni mi lehetett a végcélja. Arra gondoltam, hogy elkérem a Galatea-t. Neki jobbak az érzékelő mint a vadászainknak vagy a szállítóknak - nézett rád kérdőn.
- Vigyétek csak, és értesítsetek. Lehet, hogy nem okkal távozott. Én addig beszélek Yoda-val és Obi-Wan-nal, hátha tudnak segíteni. Sok sikert - mondta, majd meghajolt és már futott is a kantinba.
Éppen belépett amikor elcsípte Sadry és Daesha megjegyzéseit és a kialakult helyzetet.
- Mi folyik itt? - nézett rájuk kérdőn.
- A személyes problémáitokat rendezzétek le később. Vagy tegyétek túl rajta magatokat és ne kritizáljátok egymást. Most fontosabb dolgunk van. Egy padawan, Xerovit Lendix eltűnt. Beszélnünk kell Yoda és Obi-Wan mesterekkel, hátha tudnak segíteni a keresésben. Luke éppen most repül ki a Galatea-val, hogy megkeressék. Ti pedig gyertek velem. A vacsora megvár - ezzel kifordult a teremből és amint követték a többiek elindult a meditációs terem felé.

Alig, hogy Sadry befejezte a kis megjegyzését, megjelent Daesha is. Aki persze felhozta, hogy miképp van róla szó.
~ Na tessék éreztem, hogy ez lesz... Felbukkant és felhozta, mi kapcsán eshetett szóba... Az a gyanm, ők ketten, még össze fognak kapni valami. Jaj mibe keveredtem... ~
Merült fel bennem a gondolat, miközben Daesha beállítot és kérdően nézett ránk. Hírtelen annyira váratlanúl ért, hogy azt se tudtam, mit tegyek. De nem is szóltam, nehogy még valameik nekem jöjjön és bajom legyen ebből az egész szituációból, vagy valami. Perszenem sokra rá beállított Ocheron mester is. Aki egyből gyorsan rendet rakot és bejelentette, hogy egy másik számomra eddig nem ismert tanitvány eltünt.
- Hát ez nem túl jó hír. - hírtelen csak enyit tudtam mondani erről, hiszen, jelenleg nem sokat tehetek a fiúért. Majd a mester kijelentette, hogy beszélünk Yodaval és Obi-Wannal akiktől talán többet is megtudhatunk.
- Ez jó ötlet, Yoda mestert és Obi-Wan mesterrel beszélni, mivel ők már szellemek, így sokat tudnak nekünk segíteni. - mondtam gyorsan gondolkodva. majd ami a vacsorát illete, elővettem a comlinkem és szóltam a konyhára, hogy addig rakják férre az ételt, hogy ne romoljon meg.
- Chef, itt Seth, kérem, a parancsnoki étkezőben az ételt tegyék félre a hüttőkbe, nehogy megromolnon. Nekünk, most egy sürgős dolgunk akadt, ami nem tür halasztárt. Seth vége. - mondtam a konyhafőnöknek röviden, majd követtem Ocheron mestert. Közben még a lányokhoz fordultam, hogy meggyőzödjem róla, jönnek-e...

Már éppen gyorsan próbáltam kiötleni, hogy mit mondjak Daeshanak, mikor megjelent a „mester”. Így már azt hiszem el is feledkeztem a nekem feltett kérdésről. Igazából nem akartam nagy ügyet csinálni az egészből... megbántani sem akartam Daeshát. De a férfi szavaira egyből sötétebb lett a tekintetem, és hirtelen úgy éreztem valahol legmélyen hogy robbanni tudnék.
Lassan felálltam és az asztalra támaszkodtam.
- Csak hogy tisztázzunk valamit mester – nyomta meg kissé a szót –, nem volt itt semmilyen probléma, nem túl bölcs dolog ott keresni ahol nincs – mondtam hidegen. - Na, látja ez már probléma – gesztikuláltam hozzá – talán ezzel kellett volna kezdeni. Még ha nem is tudom ki ez a... kölyök...
Nem tudom mi idegesített jobban, Cregan személye, a saját problémáim vagy az hogy nem kaptam kaját. Fel tudtam volna rúgni az asztalt.
Kiléptem az asztaltól megfordultam...
- Ácsi! - szóltam oda a sürgő fogóknak, akik épp elpakolni. Felemeltem az egyik kezében lévő lábas fedelét, és gyorsan belenézetem... Ez jó lesz gondolom. - Ezt elkérném, köszönöm... - vettem ki a kezéből a egy lefedett edényt, és a hónom alá csaptam.... - Az edényt majd visszahozom... - siettem a többiek után. Nekem itt valaki kaját ígért! És nem fogok csak úgy rohangálni mint egy hülye, hogy nem is tudom kiről van szó, és mért kéne érdekeljen... Főleg nem éhesen!

Cregan örült, hogy Seth ilyen kötelességtudóan állt a dolgokhoz. Sadry reakcióját érzelemmentes arccal hallgatta végig, majd úgy is válaszolt neki.
- Nem szeretem, ha valaki nem a másik szemébe mondja, ha baja van vele. Őszinteséget és nyíltságot várok el mindannyitoktól egymás felé. Hallottam az elhangzottakat. Remélem a jövőben nem kell ilyen helyzetet lássak köztetek. Ha valakinek nem tetszik valami azt beszélje meg a másikkal, hátha tudnak megoldást találni. Ne feledjétek. Lehet, hogy a régi korok jedije vagyok, de nagyon sok mindenben különbözök tőlük. Nem nyomom el az érzéseimet. Nekem is vannak negatív gondolataim bizonyos emberekről, de azt megmondom a szemébe, ha bajom van. Most kérlek kövessetek - ezzel lezártnak tekintette a témát és elhagyta a helyiséget.

A helyzetet tekintve, nem épp felhőtlen a kapcsolat Cregaon és Sadry közt... S a megérzésem is azt súgta, cseppet sem lesz valami zökkenőmentes négyünk kapcsolata a kezdeti időkben... Ezúttal inkább csendben kimaradtam a kettejük vitájából, elvégre már így is eléggé feszült lett a hangulat körülöttünk, nem kívántam tovább rontani a helyzeten. Minden esetre nem vettem valami jó néven, hogy Sadry az ételekből lenyúlt egy adagal. Persze én is éhes voltam már, főleg, hogy kihagytam a reggelit is, de azért ez már túlzás volt... Így inkább a gondolataimban fejeztem ki elégedetlenségemet egyenlőre.
~ Hát ez most faragatlan volt Sadry részéről, így belerondítani a menüsorom rendjébe... Na ezt majd még orvosolnom kell... De most első egy fiú életének megóvása és épségben vissza is kell őt hoznunk. Esetleg útközben összedobok majd valami ételt, hogy azért senki ne legyen rosszúl, vagy ilyesmi... Elvégre én is csak jólakottan tudom hozni a csúcs formámat. ~
Kissé elmeredtem a gondolataimban, persze azért figyelemmel is kísértem az eseményeket is. S mikor már végre mindenki útnak indult én is csendben követtem őket. Közben jómagam is az Erőre igyekeztem hangolódni, hátha nekem is segít valamit, hogy könnyebben megtalálhasúk a fiút is...

Egy kissé húztam a számat a ,,nagy" jedi mester szavaira. Hogy mennyire képes majd meglátjuk később. De nem tudtam egyet érteni vele. Nem mintha intrikázni akartam volna Daesha háta mögött. De én már megtanultam, hogy a megérzéseimnek nem mindig szabad mások, mindenki, vagy épp az adott személy előtt hangot adnom. Ha így tettem volna ennek ellenére, lehet hogy már nem élnék. Mert lehet nem csak a helyzeti előnyömet tettem volna semmissé, hanem talán a megérzésem beigazolódását is elősegítettem volna, ami ilyen esetben nem szerencsés.
Nem szóltam egy szót sem. Úgy tűnhetett csak duzzogva loholok utánuk. Talán így is volt, nem is tudom. Igazából az, hogy ez az egész történet nem érdekelt, nem engedte hogy ilyen érzés túl sok teret nyerjen nálam.