Y-szárnyú vadászgép osztály

Y-szárnyú vadászgép osztály

A Felkelés több Y-wing típusú vadászbombázót vesztett, mint bármely más típusú gépet. Ez a nemkívánatos rekord nem a hajó hiányosságainak, hanem a magas bevetési számnak köszönhető. Ezek a gépek küzdötték végig a Felkelés korai szakaszát. Már vannak gyorsabb, erősebb és irányíthatóbb gépek, ám az Y-wingek mégis még mindig alkalmasak a nagy harci nyomás elviselésére.

  A Felkelés két szabványos típust tart fenn, az együléses BTL-A4-et és a kétüléses BTL-S3-at. Mindkettő azonos fegyverzettel rendelkezik. Két Taim & Bak IX4 lézerágyú tüzel az orrból, utat vágva a haladási irányban. Ezek a rövid csövű lézerek egy Novaldex generátorból nyerik az energiát, ami a középső törzs végén van. Pajzzsal védett kábelek futnak a törzs külső részén a pilótafülke irányába. Mikor együtt tüzelnek, a fegyverek igen hatásos párhuzamos tüzet hoznak létre.

  Nehéz páncélzatú célpontok támadásakor az Y-wingek két rugalmas Arakyd típusú protontorpedó vetőt visznek magukkal. A fülke két oldalán vannak elhelyezve egy-egy fegyverállványban. Mikor a pilóta vagy a tüzér aktiválja őket, páncélozott csapóajtók csúsznak félre és fedik fel őket. Egy központi tárból kapják a töltetet, így akár egy löveggel is felhasználható az összes (8 db) lövedék. A földi egység gyorsan és egyszerűen fel tudja tölteni a tárat annak kicserélésével, ami a páncél aljára van rögzítve.

  Egy csuklós felépítményre van felrögzítve a pilótafülke tetején egy iker csövű ionágyú. A BTL-A4-ben, az együlésesben, egy feltételezett célzó számítógépnek kellene elvégeznie a célzást és a tüzelést. Azonban a számítógép teljesítménye olyan gyenge volt a tesztek során, hogy végül leszerelték. Most az együléses Y-wingek rögzített pozícióból tudnak csak tüzelni. Harcba indulás előtt a pilótáknak kell beállítani a tüzelési pozíciót. A legtöbb pilóta egyenesen előre tüzel az egyszerűség kedvéért, de néhányan hátra fordították őket.

  A kétüléses BTL-S3-asban a tüzértiszt - aki a repülési iránynak háttal ül, - irányítja a feje fölé épített ionágyúkat. Az ionágyúk 360*-os szögben forognak, és 60*-os emelkedési lehetőségük van. A hajó forgatásával a pilóta az összes körülötte lévő célpontot támadhatja.

  A Koensayr felszerelte a hajókat egy asztrogációs droid csatlakozóval is, a központi törzs harmada táján. Ha a helyére került, a droid - rendszerint egy R2-es vagy egy R4-es - közvetlenül hozzákapcsolódik a vadászbombázó központi áramköreihez és figyeli a repülést, a motorokat és a hajtóműveket. A megfelelő módszerekkel és csatlakozókkal át tudja venni a hajó irányítását, ezzel lehetővé téve a pilóta számára, hogy más, kevéssé világi dolgokkal foglalkozzon. Bármilyen hiba, vagy sérülés esetén a repülési számítógép riasztja a pilótát és a droidot. Ha a pilóta elfoglalt, a droid a szükségesnek megfelelően reagál, ha kell tüzet olt a motorokban, vagy lekapcsolja a generátort. A droid képes még arra is, hogy a tönkrement áramkörökkel megpróbálja felvenni a kapcsolatot, hogy újraindítsa a rövidre zárt eszközöket és egyéb, kiterjedt javításokat végezzen.

  Mint a legtöbb Felkelő vadászgép, az Y-wing is képes hiperűr ugrásra, de a számítógépe nem elég arra, hogy pontosan kiszámolja a szükséges koordinátákat és erőforrásokat. Egy R2-es egység azonban már képes tárolni a megfelelő adatokat, és képes az utolsó számításokat elvégezni 10 ugrás erejéig. Az egyszerűbb R4-es egységek csak egy biztonságos ugrást tudnak egyszerre kezelni, ezért ritkán is használják őket hiperűr utazásra.

  A fény alatti meghajtást két Koensayr Ion Jet motor biztosítja. a két motor a központi törzs végére van felerősítve. Négy erős oszlop nyúlik minden egyes motor mögé egy "vektrállal", hogy irányítsa a kilövellést. Az vektrálok szétszórják a kiáramló hőt, ezzel is csökkentve a felfedezés esélyét. Az vektrálok még az irányítást is segítik, a sugár eltérítésével. Még ezekkel a vektrálokkal felszerelve is, a hajó közepes fürgeségű a többi géppel összehasonlítva. Veszélyben a pilóták zárhatják a vektrálokat, hogy takarékoskodjanak a hajtóanyaggal. Ez csak egyszer hajtható végre, mert a vektrálok és a rögzítő oszlopaik elégnek a folyamat során.

  A motorok táplálják a pajzsokat, amik betakarják a generátorokat és a központi törzset. A legénység használhatja teljes hatásfokon, vagy csak egy terület takarására. Az Y-wingek pajzsa meglehetősen erős, de ha egyszer levált, a fedetlenül maradt törzset és szárnyakat könnyű szétszedni.

  A motorok elején két íves félgömb fedi az Y-wing duális szenzorait. Mindkét félgömb duplikált aktív és passzív szenzorokat hordoz, mert a Fabritech ANx-y motorok rezgése gyakran eltérítik az antennákat és így a szenzorok csak ritkán dolgoznak teljes kapacitással. A passzív szenzorokra kimondottan hatással van a motorok rezgése. Ügyesebb tüzértisztek képesek a szenzorok menet közbeni állítására, de az együlésesek pilótái csak hiányos információkra hagyatkozhatnak. A pontatlan szenzorbeállítás problémákat okozhat nagy távolságban lévő célpontok esetén, normál hatótávon belül azonban az aktív célzó szenzorok ritkán tévednek.

  A fülkét egy egyszerű tető zárja, amin nagy, lapos páncélozott üveg teszi lehetővé a legénység számára a körülnézést, de keveset látnak alulra és fölülre. Sokan kamerákat szerelnek fel, hogy átlássák ezeket a területeket. Mindkét utas páncélozott, ütésálló Koensayr ballisztikus katapultban foglal helyet. A BTL-S3-ban bármelyik utas katapultálhat, de ekkor mindketten kiszállnak. A Felkelés hírszerző hálózata sok Y-winget használ mint nagy távolságú futárgépet a kis méret és a nagy sebesség miatt. A hírszerzők hajói kissé módosítva vannak : a könnyű ionágyúkat kiszedték, hogy legyen helye a csomagoknak. A speciális tető pedig középen el van vágva, hogy az utas egy sietős földetéréskor gyorsan ki vagy be tudjon ugrani. A jelentések szerint néhány utas nagy magasságban kiugrott és ejtőernyővel ért földet, de ezek az átalakított Y-wingek azonban olyan ritkák, hogy nincs is külön megjelölésük. Három repulzorlift emeli fel a hajót a lábairól, hogy a keskeny hangárakban és bázisokon mozgassa. Ezek a repulzorok csak kieresztett lábak esetén működnek. A földön a pilóta egy apró botkormánnyal kezeli, ami a kabintető bal oldalán van.