Adrian T. Snowcrash
1. szint-6 karakterpont
Hozzászólások : 11
Hírnév : 0
 | Tárgy: Adrian T. Snowcrash  Kedd 9 Ápr. - 12:41:45 | |
|  Név: Adrian T. Snowcrash Nem: férfi Faj: ember Erőérzékeny: igen (el van zárva az Erőtől) Foglalkozás: újságíró, lapszerkesztő/egykori Jedi-mester és tanácstag Születési hely, idő: Telos (papírjai szerint a Naboo), 54 BBY (58 éves)
Teloson születtem. Jedis pályafutásom két éves koromban kezdődött, mikor családunk egyik rokona, aki maga is Jedi volt, felfigyelt a képességeimre. Bekerültem a rendbe, és Yoda mestertől sajátítottam el az alapokat. Ő volt mindnyájunk mestere. Nagyon hiányoznak a bölcsességei. De ez most nem lényeg. Később át vett engem egy másik mester, egy bizonyos Kelman Lyserg. Tőle tanultam meg mindnet, amire egy Jedinek szüksége lehet. A geonosis-i csatában ő is életét vesztette. Én ekkor kaptam meg a Jedi-lovag címet. Azonban az életemet megváltoztató kalandok csak ezután kezdődtek el.
Ekkor ismertem meg a későbbi Kane DeReefet, a miraluka Jedit, akivel rengeteg közös kalandunk volt. Ó, Kane, ha látnád, mivé lett a galaxis… De már nem vagy velünk te sem. Az ezt követő eseményekre jól emlékszem. Nagyon jó barátokra leltem akkoriban. Nem csak Kane-t ismertem meg, de Jade Galtrant, a twi-lek mestert, és Kyle Yinget, a tanoncát is megkedvelhettem, és még Quilan Vosszal is jó barátok lettünk. A feladatunk az volt, hogy a Gerhus népén segítsünk, de ekkor botlottunk bele Lamar Kae-be, Jade halottnak hitt mesterébe. Akkoriban még nem ismertem nála erősebb Sötét Jedit. Naivan kiálltam ellene, de vesztettem. A karom bánta. Később kiszabadultunk, de Kane elmenekült. Mondtam már, hogy az igazi célja a küldetésünknek az ő elfogása volt? Hehe. Később megmentettük az életét Jade-el, és végre lezárhattuk a küldetést. Kane – ja igen, akkor még Kay – Jedi-lovag lett később, miután megmentette Ricky Stalker nevű fiát. Ó, ha tudta volna, mi vár arra a fiúra, sosem hozta volna a Jedik közé.
Ezután sok más küldetésen is részt vettem. Szeparatistákat segítettem legyőzni, Sötét Jedikkel küzdöttem meg és nagy csatákban harcoltam. Elkezdtem kiképezni egy ifjú padawant, Coryn Angavelt, akivel egész jól haladtunk. A csatákban nyújtott cselekedeteimért és a sötét oldal többszöri legyőzéséért a tanács befogadott a tagjai közé, így bekerültem a legjobbak közé. Harminc éves voltam ekkor, és soha nem álmodtam még arról, hogy végül be fogok kerülni. De még mindig tudtam, hogy Lamar szabadon mászkál, és meg kell állítani. Egészen addig a pillanatig, amíg ismét szembe nem kerültünk Lamar Kae-vel. Dooku hajóján került sor az összecsapásra. Mindenki, aki érintett volt, beleértve Kane növendékét is, Jol Molkert, elindítottak, hogy együtt lezárjuk a szálat. Ez mind egyszerűnek tűnik, de volt ott valami, mely kimaradt a Jedi Rend rólam szóló adataiból. Michelle Solen őrmester, a csábos köztársasági tiszt. Ekkor fordult elő életemben először, hogy szerelmes lettem. Engedtem az érzésnek, melytől óva intettek. De ez most nem lényeges. Dookuval kellett szembenéznem. A küzdelmünk nem volt igazságos. Próbáltam meggyőzni, hogy álljon vissza a világos oldalra, de nem tudtam meggyőzni. Kis híján ott pusztultam el, de csodával határos módon Jade kiszabadított minket. Értesültem róla, hogy Kane legyőzte Lamar Kae-t, ezzel pedig elég nagy hírnevet szerzett magának a Jedik körében. Látva képességeim hiányosságait – hiába voltam a soresu mestere, nem volt elég Dooku ellen – beszéltem Windu mesterrel, aki beavatott a vaapadja rejtelmeibe. Figyelmeztetett, hogy könnyen a sötét oldalon végzem, ha helytelenül használom. Csak később tudtam meg, hogy mit is értett ezalatt.
Ekkortájt értesültem róla, hogy Kae utódját hamar kijelölték. Letört voltam, amiért azzal kellett szembesülnöm, hogy hiába győzzük le ellenségeinket, újabbak nőnek ki a helyükről. Döbbenetem viszont akkor ért a csúcsára, mikor rájöttem, hogy Michelle Solen él, és képes használni az Erőt… de sajna nem a mi oldalunkon állt. Kane és Jade új tanítványa, Gerr’IUs elhagyták a Rendet, hogy másutt tegyenek jót. Nem örültem ennek sem, de meg sem lepődtem. Kane sosem volt Jedik közé való. Michelle esete jobban aggasztott. Coryn és én találkoztunk vele Coruscanton, ahol a szerelmünkre hivatkozva akart maga mellé állítani. A józan szem felülkerekedett, és ezúttal nem engedtem neki. Egy rövid párbaj után elmenekült. Később jutott a fülembe, hogy ha minimálisan is, de közrejátszott Kane DeReef tanoncának sötét oldalra bukásában, és ellátta a mester baját, amit lehetetlennek találtam. Később még volt alkalmunk többször is találkozni Kane-el, és segítettük egymást. Egészen addig, amíg új diákom nem lett, akit elvittem az Illumra. Ott csapdába estünk. Sötét Jedik támadtak ránk, és sarokba szorítottak minket. Engem akkor halottnak könyveltek el, ez pedig Kane fülébe jutott. Bosszúhadjáratot indított, hogy végezzen gyilkosaimmal, én pedig ezután úgy döntöttem, hogy kicsit másfelé kezdek el nyomozni. Még mindig élt az a küldetésem, hogy fel kellett kutatnom a rejtélyes Szürke Jediket: Gerr’IUs-t és Kane DeReefet.
Nyomozásom során kiderítettem, hogy létezik egy Sötét Szekta nevű, Sötét Jedikből álló szervezet, akik Dookutól függetlenül tevékenykednek, és a Sith ösvényét igyekeznek járni. Akaratlanul magamra vontam egyikük figyelmét, aki magát Darth Niriusnak nevezte. Ismertem őt még Jedi korából: Aeron Freeside volt az. Remek lehetőségét láttam a vaapad letesztelésének, és mázlim volt, mert pont makashit vetett be ellenem, amit Dooku is használt. Ekkor tapasztaltam meg, hogy a vaapad valóban magával sodorhat, hiszen a küzdelem élvezetére hívja fel a figyelmet. Szerencsére tudtam uralkodni magamon, és végeztem Niriusszal, aki magára úgy hivatkozott, hogy meg fogja ölni Kane DeReefet. Ha engem nem tudott legyőzni, őt se fogja soha – mondtam neki. Végre valahára részt vehettem Lamar Kae egyik utódjának legyőzésében. Később találkoztam a két szürkével a Nar Shaddán, és megünnepeltük, hogy még életben vagyok. Rondar Sandraider, a Jedi Tanács tagja visszatérhetett az övéihez. Boldogságom nem tartott soká. Padawanom a sötét oldalra állt. Erről a korábbi tanoncom, a már szintén oktatással foglalkozó Coryn avatott be. Egy látomásomban láttam Michelle Solent, és tudtam, hogy neki is köze van az egészhez. Riasztottam is a fiúkat, meg a régi csapat tagjait.
A változatosság kedvéért ezúttal egy trópusi bolygón, a Khongrán csaptunk össze a sötétség erőivel. A lassan a terhessége végére érő Michelle vette kezelésbe bukott diákomat. Szívesen megütköztem volna a nővel, de nekem a lány visszatérítésére kellett koncentrálnom, közben Jade, Kyle, Coryn, Gerr’ és Kane az őrmestert és az őt elkísérő magnaguardokat támadták. A jelek szerint Solen nem számított támadásra. Miután a tanítványomat sikerült visszaállítani a világos oldalra, ketten mentünk erősítésnek Solen ellen, de mire odaértünk, már elszelelt. A csapatból szerencsére mindenki életben maradt de… volt valami más. Kane tekintete. Gerr’IUs később elmondta, hogy a miraluka Jedi beleszeretett Michelle-be, ez pedig egyre inkább megőrjíti. Annyira, hogy Kane eltűnt két nappal később. Nagyjából egy hét múlva kaptam egy értesítőt tőle. Kért, hogy jöjjek egyedül a Taspir rendszer harmadik bolygójára. Beszélni akart velem.
A bolygón kiderült, hogy mást akart. Engem megölni. A féltékenység, és a szerelem egyéb gyötrelmes érzései elborították az elméjét, melynek én lettem a legfőbb ellensége. A párbajunk eposzi hosszúságokig nyúlt. Próbáltam hatni rá, de nem hallgatott rám. Kezdetben a soresuval védtem magam, de aztán rájöttem, hogy az ő ataru/shien kombinációja túlságosan is erős. Muszáj voltam ellene vaapadot használni. És itt értettem meg, mire utalt Windu mester. A vaapad felszabadította a bennem elfojtott keserűséget is, és gyűlöletté alakította. A gyűlöletem pedig erősebb volt, mint Kane haragja, hiszen én sosem adtam ki magamból a feszültséget. A vaapad elsöprő erejével már nem tudott versenyre kelni, és miután lefegyvereztem, a mellkasán végigszántottam a pengémmel, feltépve ugyanazt a sebet, melyet Michelle-től kapott. Majdnem végeztem vele, de meg tudtam állni. Az eset megrémisztett, és esküt tettem, hogy többé nem használom a vaapadot. A vereség kijózanította a barátomat, akivel nem sokkal a felépülése után találkoztam. Kedvtelen volt, és magányt akart. Gerr’IUs sem tudta, mitévő legyen. Végül azt tanácsoltam neki, hogy tűzzön ki maga elé egy célt. Vadássza le Jolt, és ha kell, iktassa ki. Hónapokkal később kaptam egy üzenetet, mely szerint Kane elintézte őt, Gerr’IUs pedig egy sötét akolitus, Shinjin Jahnsen életére tett pontot. Ezután a duó elég hírhedté vált a Sötét Jedi vadászatukról. Csak egymaguk számtalan ismert és kevésbé ismert sötét harcost kiiktattak. Azonban, életemben egy újabb fordulópont következett: a végső leszámolás egykori szerelmemmel.
Nagyobb örömmel mesélem el ezeket a részleteket, mert ezekre nagyon tisztán emlékszem. Mintha csak tegnapelőtt lett volna.
Michellel a coruscant-i ütközet – melyben Dooku életét vesztette – alatt azt a feladatot kapta, hogy végezzen a főkancellárral. Most már tudom, hogy valószínűleg ezt direkt így tervezték ki, mert már nem volt szükségük a nőre. Dooku meg akart tőle szabadulni, és tudta, hogy mi az útját álljuk majd. Én és Jade még nem eredhettünk a nyomába azonnal, de Corynt és Kyle-t sikerült időben riasztani. A szenátusi épületben csaptak le Solenre, kiegészülve egy Antress nevű lovaggal, egy Paul Lighter nevű padawannal és egy Antonthur meg egy Laila nevű mesterrel. Később, mikor végre odaértünk, borzasztó látvány fogadott minket. Kyle, Antonthur, Paul és Laila holtan feküdtek a földön, Coryn és Antress pedig ki voltak ütve. Több Sötét Jedi holtteste feküdt a földön, ami bizonyítja, hogy megint nem egyedül jött a drágaságom. A kezében két fénykardot fogott, mindkettő vörösen izzott. Már nem volt terhes. Jaddel nekiugrottunk. A twi’lek mester az elmúlt időszakban aktívan gyakorolta a jar’kait, a kétkardos stílust. Ezt pedig egy magához hívott fénykarddal be is mutatta. Bár tudása egyedülálló volt, Solent nem tudta legyőzni vele, hiába voltunk ketten. Jade-et is kiütötte az Erő villámaival. Végül már csak én maradtam. Megsemmisítettem Solen egyik kardját, de tovább én sem tudtam jutni. Nem tudott áthatolni a védelmemen, de én sem tudtam jól rátámadni. Egyforma erősnek bizonyultunk, de nekem még ott volt a vaapad is. Meg kellett törnöm az eskümet, hogy fölé kerekedhessek, amit végül el is értem. Ezúttal másra összpontosítottam a vaapad energiát, így elkerültem a sötét oldallal való érintkezést. Solen lefejezve végezte. Jade mélyen meggyászolta első tanítványának halálát. A következő megmérettetést viszont már ő sem élte túl.
Dooku halálhíre és Anakin Skywalker eddig sem ismeretlen teljesítménye dicsőséget hozott nekünk. Már nem voltunk messzire a Sith teljes legyőzésétől. Egy éjszaka azonban beütött a valódi krach: a klónok árulása. Közvetlen azután, hogy elterjedt a hír Grievous tábornok haláláról, klóntanonák kezdték meg a templom ostromát. Próbáltuk felvenni velük a harcot, de esélytelenek voltunk. Túl sokan voltak, és vezette őket egy sötét harcos, kinek az erejéhez hasonlót még sosem tapasztaltam. Csak később jöttem rá, hogy egyike volt a két Sithnek. Akit később Darth Vader néven kezdtek emlegetni. Erre már nem szívesen emlékszem vissza. Coryn és én éppen gyakoroltunk, mikor ránk rontottak. Én el tudtam szökni előlük, de a tanítványom nem volt ilyen szerencsés. A folyosón csatlakoztam Jade-hez, és Antresshez is. A klónok később Antresszt is leszedték. Jade és én sok klónnal el tudtunk bánni, de Darth Vader már nekünk is problémát okozott. Jade az ő pengéjétől lelte a halálát, és engem is majdnem kivégzett. Kilökött az ablakon, amiért hálás is lennék, ha nem tudnám, hogy megölte a legkedvesebb barátomat. Így ugyanis nagyobb esélyem volt elszökni. Pár társammal együtt – én kimentettem Kane fiát – el tudtunk menekülni, de épp csak egy hajszálon múlott.
Később kaptunk egy üzenetet, mi szerint nem térhetünk vissza a Coruscantra. Talán más Jediknek sikerült bejutniuk a Jedi Templomba, és elküldeni a vészjeleket, sajnos nem tudom biztosra. Amit tudok, az az, hogy volt egy találkozónk Bail Organával, aki vázolta a helyzetet. Öten voltunk Rickyvel együtt, akik jelen voltak. Organától megtudtuk, hogy Obi-Wan Kenobi és Yoda mester is túlélték a mészárlást. Ezek után mindenkin erőt vett a reménytelenség. Többen azok közül a Jedik közül, akiknek a társaságát élvezhettem, a sötét oldal lett a végzetük. Nem bírtak megbirkózni a tudattal, hogy a régi életük nincs többé. Nehéz egy szakmát évtizedek után csak úgy elhagyni.
Következő utam Kane-hez vitt, aki a jelek szerint már egyedül élt. Rábíztam a kisfiát, elmeséltem neki, mik történtek, majd tovább álltam. A jelek szerint örökre maga mögött hagyta a Jedi életmódot, és fiával a galaxis ismeretlen részei felé vette az irányt, hogy távol tarthassa magát a Birodalomtól. Gerr’IUs-ról semmit sem tudtam. Ekkor láttam Kane DeReefet utoljára. És hirtelen roppant egyedül éreztem magam. Már nem voltam többé senki. Sok munkát kipróbáltam. Az évek alatt voltam már pilóta, testőr, még a fejvadászatba is belekóstoltam, nem sok sikerrel. Nem tudtam elengedni a Jedi mivoltomat. Legalábbis azt hittem. Később rám talált a túlélő Jedik egyike, aki gyűlést szervezett a túlélőkből. Elmentem a gyűlésre, és eldöntöttük, hogy újjáalakítjuk a Jedi Rendet. Lelkesedésből és reményből táplálkozó ötletünk csúfos kudarcba fulladt.
Eleinte élveztük. Az ujjá alakult Tanács vezetője lettem, ezzel átvéve Yoda mester helyét, én lettem a nagymester titulus birtokosa. Tanítványokat képeztünk és próbáltuk felvenni a kapcsolatot a kezdetleges lázadó szervezetekkel. Évekkel később következett be a tragédia.
Egy nagy támadást terveztünk végrehajtani a Byss ellen, ahol Palpatine és Vader tartózkodott. A feladatunk a két Sith Lord elpusztításáig terjedt. A szervezés jó volt. Sikerült elég nagy zűrzavart kelteni ahhoz, hogy betörjünk az uralkodói palotába, míg az anarchisták tűzpárbajt vívtak a birodalmiakkal. Ekkor szembesültünk az inkvizíció tagjaival. Sötét Jedikkel, akik direkt Palpatine-nak dolgoztak. Én és még néhány társam előre nyomultunk, és ekkor olyan személybe botlottam, akire nem számítottam. A fiamba, Duran Solenbe. Michelle fia úgy látszik az Uralkodó udvarába került, ahol erős harcost faragtak belőle. Sajnos a sötét oldal elválasztott bennünket. Azonnal tudtam, ki ő, elég volt ránéznem, és az apai ösztönök megsúgták. De mást is súgtak: hogy meg kell vívnom vele. Egy viszonylag gyors párbaj után alulmaradt, de nem tudtam megölni, ezért magára hagytam. Magára, a kudarcban. Azt terveztem, hogy visszatérek hozzá, és elviszem magammal. terveimet azonban a Sithek bojkottálták. Darth Vader és Darth Sidious személyesen vártak rám és két kísérőmre. Vadert azonnal felismertem, de nem azért, mert alakját már az egész galaxis megismerhette, hanem azért, mert a sötét erő, melyet sugárzott, nagyon ismerős volt. Tudtam, hogy ő volt Jade gyilkosa. Meg akartam vívni vele, de két kollégám azt mondták, hogy én vagyok a legerősebb. A legerősebb Jedinek pedig a legerősebb Sith Lorddal kellett megvívnia. Így néztem hát szembe Palpatine-al, aki szemmel láthatólag örült a megmérettetésnek. Fénykardját a kezébe csúsztatta, és életre keltette a vörös pengét. A három mester összecsapott a két Sith-el. Vesztünkre.
Palpatine ellen esélyem sem volt a soresuval, így csak a vaapadot használhattam. Ez meglepte a Sith Lordot, hiszen úgy hitte, már nem élt senki, aki ezt a tudást képes lett volna használni. Ennek ellenére nem tudtam legyőzni őt. Vader viszonylag gyorsan egyesítette a két Jedit az Erővel, majd beszállt a küzdelmünkbe. A két Sith Lord ellen nem volt esélyem, és a földre kerültem. Azt hittem, megölnek, de ennél rosszabb történt. Sokkal-sokkal rosszabb.
Mikor magamhoz tértem, egy elhagyatott bolygón találtam magam. És nem éreztem az Erőt. Használni sem tudtam. Mikor tudatára ébredtem annak, hogy többé már nincs velem az Erő, elfogott a pánik. Az, ami életem egyik legfontosabb része volt, most már örökre elveszett. Rosszabb volt a halálnál, hogy többé nem tapasztaltam az Erő hatékonyságát. Palpatine példát statuált velem, döbbentem rá. Meg akart büntetni, ezért a halálnál is szörnyűbb sorsot szánt nekem. Az olvasó persze nehezen értheti meg, hogy konkrétan mi a baj azzal, ha nem érzi az Erőt, de higgyétek el, pokoli érzés. Sikerült elkeverednem a bolygóról néhány csempésznek köszönhetően, de még mindig el voltam veszve. Tudtam, hogy soha többé nem lehetek Jedi. És mások sem. A hírekből értesültem, hogy a byssi harcot elvesztettük. Engem halottnak nyilvánítottak, a Jediket pedig megölték. Életem legnagyobb kudarca volt. Még elveszettebbnek éreztem magam, mint korábban.
De egy nőnek, Jeannek köszönhetően talpra tudtam állni. Jean Ogher teherhajó pilóta volt, és úgy döntött, befogad, ha cserébe segítek neki a hajón, mint első tiszt. Jól döntöttem, hogy vállaltam. Jean mellett rengeteg időm volt olyan dolgokkal foglalkozni, melyekre azelőtt nem volt időm. Ilyen volt például a művelődés. Nyelveket tanultam, kultúrákkal ismerkedtem és igyekeztem jobban megismerni a renden kívüli világot. Fél év múlva már nem is éreztem rosszul magam többé. Örültem, hogy van célja az életemnek. Új személyazonosságot kaptam. Adrian Tyrel Snowcrash lettem, a naboo-i pilóta. A Jeannel töltött évek bearanyozták az életemet. És volt még valami. Ismét szerelmes lettem. Bár volt köztünk jó néhány év – én ekkorra már a negyvenes éveimet jártam, ő pedig épphogy elmúlt harmincöt –, reméltem, hogy megkérhetem a kezét. Nem így lett. Miután úgy döntött, hogy vált, már akadt egy kérője, akibe fülig szerelmes volt. Újra úgy éreztem, Michelle óta először, hogy nem ok nélkül tiltották meg a szerelmet a Jediknek. Összetörtem. Megörököltem a hajót Jeantől, és folytattam az utazásomat. Megint el voltam veszve. Nem tudtam, mihez kezdhetnék. Aztán eszembe jutott az újságírás.
Mindig is szerettem írni, bár nem kedveltem a prózát. A tájékoztatást jobban kedveltem. Megkezdtem saját újságom szerkesztését, mely a Holonetre került ki. Hirdetést adtam fel, mely szerint egy tapasztalt, de egyedi stílusú és megbízható újságírót keresek társnak. A hirdetésre csak egy nő jelentkezett, Giornia Moonroe, aki korábban több, sajnos megszűnésre kárhoztatott lap szerkesztője volt. Együtt néhány éve elindítottuk a Galaktikus Gigász nevű havilapot, mely az aktuális hírek mellett rengeteg járulékos anyaggal (novellák, glosszák, alkalmi ajándékok) bővült ki. Vállalkozásunkat siker koronázta. Az első pár hónap döcögése után megtalált minket a közönségünk, és bejuthattunk a mainstream lapok közé. Eleget kerestem ahhoz, hogy több alkalmazottat is fizethessek, de rájöttem, hogy inkább Giornia fizetését szeretném emelni.
Ezt még nem említettem, de az évek alatt nem lustultam el. Elsajátítottam a lézerfegyverek kezelésének módját, lejegyeztem azon Jedi vívóstílusok gyakorlatait, amiket ismertem - beleértve a vaapadot is -, és testemet kellő kondícióban tartottam, csak áttértem vibrokardra.
Annyira aktuálisak voltunk, hogy szinte elsőként írtunk az Uralkodó haláláról, és a birodalom vezetőjének lehetséges utódjelöltjeiről. Végre ismét boldog voltam, és megkönnyebbültem, mikor a fülembe jutott Luke Skywalker, Jedi-lovag híre. Ez azt jelenti, hogy visszatért a galaxisba a fény, és elűzte a sötétséget. Akkor döntöttem el, hogy szeretnék találkozni Skywalkerrel, hogy interjút készíthessek vele. Talán még azt is elárulom neki, hogy ki voltam egykor, és információkkal látom el a régi rend történeteiről.Megjelenés és jellem: általában elegánsan öltözik, még az újságírói kalandjain is igyekszik emberi külsőt varázsolni magára. Haja rövid, és szakállához hasonlóan őszül. Az Erő kegyes volt hozzá, így lassabban öregedett a teste. Fizikuma az állandó mozgás és karbantartás miatt egy negyvenes évei elején járó férfiéval egyezik meg. Elnéző, barátságos, de a figyelmet elvárja. Szeret nosztalgiázni és álmodozni.
A hozzászólást Adrian T. Snowcrash összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 18 Ápr. - 5:35:40-kor. | |
|
