Galatea

Egy Jedik számára készített Vanguard Advanced osztályú hajó, amely Cregan Ocheron parancsnoksága alá tartozik.

Aryelle Fayar

- Semmi gond, Aryelle. Nem tudhattad, hogy miről van szó. Még sosem hagytad le a bolygót, így sok mindent kell még megtapasztalnod és megtudnod - mondta megértően Auta-Hon.
A tábornok biccentett feléd, majd tovább beszélgettett Auta-val, de azt már nem halhattad, mert távol voltak már tőled.
A hajó elég nagy volt. Egy lépcső vezetett felfelé a bejárattól. A lépcsővel szemben egy holoterem volt megtalálható. A lépcsótől balra lefelé lépcső vezetett. A lépcső mellett két oldalt lehetett a szinten elmenni, és ott volt a híd a bejárat felett. Több helyiség is található volt a hajón. Köztük raktárak, egy tanácsterem és a szállások. Ezeket találtad, ha körbesétáltál a hajón körülnézni. Két protokoll és két astro-droid is volt a hajón. A pilóta Auta-Hon társaságában sétált fel negyed órával később.
- Üdvözlöm, hölgyem. Hamarosan indulunk - mondta, majd a pilótafülkébe sétált és leült.
Auta-Hon rád mosolyodott.
- Gyere. Beszélgessünk egy kicsit - mondta, majd a tanácsterembe ment és leült.
- Mond csak mit tudsz és mit gondolsz Cregan-ről - érdeklődött.

A lány hálás volt a Jedi megértéséért, és kezdte lassacskán a szívébe zárni a nőt. Fura volt ez neki. Megbízott egy teljesen idegen emberben, és úgy érezte, helyesen cselekszik. Eddigi életében Simeonon kívül senkiben nem bízott maradéktalanul.
Enyhe keserűség járta át a lelkét, ahogy a férfire gondolt, miközben elindult a lépcsőn felfelé, hogy szétnézzen a hajón. Megértette Simeon reakcióját, de tudta, hogy örökre elveszítette őt, a legjobb barátját. Fájt, hogy megbántotta, és legbelül érezte, hogy visszaélt a fiú érzelmeivel, és kihasználta őt, és ez még inkább szégyennel töltötte le. Kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából, épp időben, mert megérkezett Auta-Hon a pilótával.
- Üdv. - viszonozta a pilóta köszönését, majd biccentett a Jedinek, és követte az imént már felfedezett tanácsterembe.
Bár ő jobb szeretett volna kicsit most egyedül lenni, tisztázni az elmúlt órák eseményeit, és rendet tenni a lelkében.
Leült a nővel szemben, és komolyan meglepődött a kérdése hallatán.
- Az égadta világon semmit sem tudok róla. - vonta fel a szemöldökét. - Gyerekkoromban sokat láttam őt az erdőben, és mindig valami fura erő vonzott hozzá. Miatta szöktem el otthonról, mert egyszerűen nem értettem, miért érzem azt a társaságában. Sokszor láttam őt a kocsmában, ahol dolgozott, de az ételeken kívül sosem beszélgettünk semmiről. Meg sem fordult a fejemben, hogy egyáltalán észrevett, mármint azon kívül, hogy egy vendég voltam, akinek ételt szolgált fel. - értetlenül megcsóválta a fejét, majd elgondolkozva folytatta: - Mit gondolok róla? Nem is tudom... Nem ismerem őt. Kedves fickónak tűnt, mindenkivel barátságos volt, de mintha kissé távolságtartó lett volna. Mostmár értem miért. Simeon mondta egyszer, hogy valami nem stimmel vele, túl zárkózott, magának való, és még nővel sem látta sosem, nincs barátnője. Szóval igazából, nem tudom, valahogy kedveltem őt mindig, de nem tudnám megmondani miért. - vonta meg a vállát végül.

Aryelle Fayar

Auta-Hon érdeklődve hallgatta végig szavaidat és elmosolyodott. Látszódott a nőn, hogy nagyon egyet ért a gondolataiddal.
- Hidd el. Ha valaki felfigyelt rád akkor az ő volt. Túlságosan is odafigyel a dolgokra ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjon téged - mondta kuncogva.
- Az egyik legrendesebb ember, akit valaha ismertem. Kedves, barátságos. Nagyon jó ember - magyarázta, majd felállt és az ablakhoz sétált és kinézett a végtelen űrre.
A hajó készült a hiperűrugrásra, és az ablakon látni lehetett, hogy belép a hiperűrbe és megkezdi útját a Új Köztársaság területeinek széléhez.
- Tudod a Jediknek nem lehetnek komolyabb kötődései. Ezért nem volt Cregannek barátnője. Azonban az elmúlt 23 évben sok minden megváltozott, és ez a része is a dolognak. Cregan is pontosan tudja ezt. Biztos vagyok benne, hogy van kszemeltje - itt sejtelmesen rádsandított. - Csupán nem mert lépni, nehogy lebuktassa magát és a birodalom fejvadászokat küldjön rá. Ahogy ismerem túlságosan is védte a bolygó népét, vagyis inkább egy valakit a bolygón - jegyezte meg.
Ekkor a hajó kilépett a hiperűrből.
- Hamarosan megleljük a hajót. A pilóta szólni fog, ha már érzékeljük - mondta Auta.

Aryelle hitetlenkedve hallgatta Auta-Hon szavait.
~ Mi különleges lehet bennem? És mi ez a kuncogás? ~ filozofált magában a lány.
- Igen, azt ismeretlenül is észre vettem, hogy jó ember. Mindig barátságos volt velem. - mondta a Jedinek, miközben felállt és követte az ablakhoz.
Lenyűgözte a látvány, ami a szeme elé tárult, sosem látott még szebbet. Félelmetes ugyanakkor ámulatba ejtő volt a pillanat, mikor a hajó belépett a hipertérbe.
Felvonta a szemöldökét Auta-Hon szavai hallatán.
~ Milyen szabály ez már? És mi van, ha szerelmes lesz valaki? Hülyeség. ~ fortyogott kissé magában.
A nő következő mondataitól azonban érezte, hogy fülig vörösödött. Észrevette a pillantását, ahogy rá nézett, de hitte is meg nem is, amit mondott.
- Mi volt ez a célozgatás az imént egy bizonyos személyre a bolygón? - nézett rá kérdőn, miután a hajó elhagyta a hiperteret. - Csak nem azt akarod ezzel mondani, hogy... nem ez képtelenség. - rázta meg a fejét.

Aryelle Fayar

Auta-Hon mosolya csak még nagyobb lett amikor megértetted, hogy mire is akart célozni a megjegyzéseivel.
- De. Pontosan arra célzok. Úgy sejtem, hogy eléggé szimpatikus lehettél Cregannek. Legalábbis a sok éves barátság alatt látottakból erre következtetek. Bár sose volt barátnője, attól még szeme az igen. És egyértelműen a te típusod jött be neki. Az pedig csak még jobban lökne a latba, hogy erőérzékeny vagy - felelte.
- Látjuk a célpontot - jelentette a pilóta a kommunikációs rendszeren keresztül.
- Menjünk - mondta a jedi, majd kisétált a tárgyalóból, és a pilótafülkéhez sietett.
- Lőjje ki az ion ágyúval. Nem szokhetnek meg - adta ki a parancsot, és ekkor a kis hajó már menekülőre is vette.
A pilóta azonnal beállította a fegyvert, és tüzelt. A hajó rendszerei leálltak, és az mozdulatlanul lebegett az űrben.
- A létfenntartó rendszert leszámítva mindenük leállt - jelentette a pilóta.
- Rendben. Dokkoljon, mi átszállunk - mondta, majd el is indult a zsilip felé.
Útközben egy pisztoylt nyomott a kezedbe.
- Mivel még nem tudsz bánni a fénykarddal és nincs is neked így ezt kell használnod ha szorult a helyzet. Ki van biztosítva csak a ravaszt kell meghúznod - magyarázta.
Addigra mire az átszálló területre értetek a két hajó már összekapcsolódott és Auta-Hon ki is nyitotta a zsilipet és lassan átsétált, kezében fénykardjával, amely aktiválva kék színű pengével működött.

Aryelle nagyon keveset tudott a Jedikről, de egyet igen: sosem hazudnak. Megcsóválta a fejét, majd így szólt:
- Nem értem én ezt. OK, hogy védeni akart engem és magát, de, ha lépett volna felém, ha kimutatta volna az érdeklődését irántam, attól még nem kellett volna felfednie, hogy Jedi.
A pilóta jelentésére Auta- Hon átment a pilótafülkébe, és Aryelle-nek nem maradván más választása követte.
A pilóta nem sokat teketóriázott, teljesítette Auta-Hon parancsát, és meg is bénította a másik hajót.
~ Átszállunk? Én minek? ~ futott át a kérdés az agyán, de nemigen akart és mert ellenkezni.
Viszont mikor a nő egy pisztolyt adott neki, viszolyogva utasította el:
- Nem! Sosem volt még fegyver a kezemben, és ha rajtam múlik, nem is lesz. - emelte fel tiltakozva a kezét, és az sem érdekelte, hogy ha a fegyver a földre esik.

Aryelle Fayar

- Többen is tudták a városodban, hogy Cregan jedi, de ő nem kockáztathatott. Bár pontosan tudta, hogy te is közénk tartozhatsz idővel, úgy érezte, hogy ha közel kerül hozzád, és el kell mennie, akkor veszélyessé válhat számodra a helyzet, mikor esetleg kiderülne, hogy a bolygódon kapcsolatban állt veled. Féltette az életed, és tudta, hogy a Birodalom katonái ellen nem tudnátok védekezni. Abban biztos vagyok, hogy amint lehetősége lesz rá fel fog téged keresni - mondta Auta-Hon, majd amikor nem fogtad meg a fegyvert elmosolyodott.
- Nos, az elkövetkezendő időkben muszáj lesz fegyvert fognod. A fénykard bármennyire is a béke fenntartására használt fegyver, legalábbis a jedik kezében, de mégis csak fegyver. De legyen - mondta, majd az övére csatolta a fegyvert, és a zsilipajtóhoz lépett.
Alighogy kinyitotta azt lézertűz záporozott rátok a fehér páncélt viselő rohamosztagosok fegyvereiből. Auta folyamatosan védte kardjával a lövedékeket, és jó néhányat visszaküldött a feladónak. Egy lövedék azonban átcsúszott a védelmén és alig centikre a fejedtől húzott el, érezted a lézer melegét, de nem sérültél meg. Auta egy pillanatra hátra nézett, látta, hogy jól vagy majd felugrott és hamarosan a támadói mögött volt, és azok pillanatokkal később holtan feküdtek.
- Na ezért kell a fegyver. A makacsságod és hogy mindent rám akartál hagyni az életedbe kerülhetett volna - mondta, de tekintete érzelemmentes volt.

~ Fel fog keresni... ~ ismételte magában a Jedi szavait Aryelle.
Magának sem nagyon merte elismerni, de nagyon hiányzott neki a férfi.
Szerencsére Auta-Hon nem erőszakoskodott a fegyverrel kapcsolatban, így a lány kissé megkönnyebbült, bár a nő szavai nem nyugtatták meg maradéktalanul.
Ijedten hőkölt hátra, mikor lőni kezdtek rájuk és megállt egy pillanatra benne az ütő, mikor az egyik lézersugár alig pár centire a feje mellett tűnt el. Automatikusan odakapott a kezével, és remegő szívvel vette tudomásul, hogy nem érte sérülés. A falnak támasztotta a hátát, és remegő gyomorral figyelte a Jedit, ahogy megküzdött a támadókkal.
- Sajnálom. - rebegte. - Nem makacsság volt, és nem azért tettem, hogy neked kelljen elvégezni a munka nehezét. Még sosem volt fegyver a kezemben, lehet, hogy hamarabb lőttelek volna le téged, mint az ellenfelet. Nem is ismersz, miért feltételezed rólam a legrosszabbat. Sok mindent el lehet mondani rám, de, hogy makacs lennék vagy, hogy elhárítanám a felelősséget azt nem. - megremegett a hangja, érezhető volt benne a megbántottság, és szemeit elfutották a könnyek, nemcsak az alaptalan rágalmazás, de az imént átélt izgalmak és a félelem miatt is.

Aryelle Fayar

Auta-Hon melléd dőlt, és a plafont kezdte el nézni.
- Sajnálom, hogy rád ripakodtam. Nem lehet könnyű neked azok után, ami az elmúlt pár óra alatt megtörtént veled, de ha tovább haladsz a jedik útján, akkor sok ember élete fog azon múlni, hogy képes vagy e használni a fénykardod, vagy túlságosan is védeni fogod ellenségeinket is. Sajnálom, hogy megsértettelek. Sajnos az évek alatt elszoktam attól, hogy másokra vigyázzak. Megszoktam, hogy mindenki tudja miképp védje meg magát. Gyere. Nézzük meg miben sántikálnak a birodalmiak. Remélhetőleg mire visszatérünk a Home One-ra addigra Cregan is ott lesz már, és találkozhattok - mondta, majd elindult befelé a hajóba.

Aryelle megcsóválta a fejét Auta-Hon szavai hallatán.
~ Talán mégsem volt jó ötlet eljönni vele. ~ futott át az agyán a gondolat.
- Még mindig nem értesz engem. - válaszolta keserűen. - Nem az ellenséget védem, eszembe sem jut. Azonban, tudod, ez is nézőpont kérdése. Aki neked ellenség, másnak talán barát. Én nem ismerem a birodalmiakat, gyakorlatilag semmit sem tudok róluk. Azt hallottam innen-onnan, hogy a Jedik ellenfelei, de honnan tudjam, hogy ti vagytok a jó fiúk, vagy ők. Nem ismerem az előzményeket, nem tudom, ki kezdte, kinek köszönhető az ellenségeskedés közöttetek. - fűzte hozzá, miközben a hajóba tartottak. - Azon kívül tudok magamra vigyázni, nem szorulok mások védelmére.

Daesha is, és Seth is csak úgy bezárkóztak a ,,saját kabinjaikba" ami azért kissé zavart. De legalábbis zavarba hozott. Attól hogy még vannak kabinok, és pont annyian mint amennyien vagyunk, az nem jelenti azt, hogy muszáj bezárkóznunk és elkülönülnünk egymástól. Az egy dolog hogy Daeshától kirázott a frász, de Sethről ezt nem mondtam volna.
Végül úgy döntöttem, beállok a sorba, és én is bementem a kiválasztott akbinomba, legalább azért hogy körülnézzek. Ledobtam a kistáskám, majd levetettem magam az ágyra. Onnantól viszont nem tudtam mit kezdjek magammal. A fejem mögött összekulcsoltam a kezem, és néztem a plafont kissé durcásan.
Az egész viszont valahogy nem tetszett. És amúgy is az ágy is túl kényelmes volt!
Forgolódtam, forgolódtam, de végül nem bírtam magammal. Felpattantam az az ágyról. Egy kissé bátorlalan kopogás után benéztem Seth kabinjába.
- Esetleg bejöhetek? - kérdeztem.

Vígan olvasgattam, a könyvemet. Már épp a tízedik oldalnál tartottam, mikor amolyan csengő félét és Sadry hangját hallottam. Bár nem tudtam mire vélni, mit akarhatott...
~ Nocsak nocsak, a jelek szerint van aki nem tudja magát elfoglalni... ~
Futott át a gondolat Sadry kapcsán a fejemben. Az ajtó felé néztem, majd vissza a könyvemre. Aztán becsuktam a könyvem, megjelölve, azt ahol tartottam. Felsóhajtottam, kicsit, aztán felkeltem az ágyamból és az ajtó felé mentem. A bejárathoz érbe, az ajtó melletti panelnél megnyomtam egy gombot, mellyel kinyitottam. A kabinom előtt természetesen Miss Lynx volt, a szemébe néztem, és megszólítottam.
- Ööö helló, miben segíthetek? - kérdeztem tőle hírtelen ötlettől vezérelve. Bár eléggé tárgyilagosra sikerült, de most ennél többre nem tellett. Ezt követve, ott álltam kissé meglepett arcot vágva, hogy kiderüljön mit szeretne tőlem...

//Előzmények: A Galaxis --> A Végtelen Űr --> Az Új Köztársaság I. támadóflottája --> Home One --> Központi Hangár//

Tekintve azt, hogy milyen stílusban kérdeztem tőle, és hogy szinte már úgy éreztem magam, mint aki amúgy is összébb húzta magát, nem erre a fogadtatásra számítottam.
Kihúztam magam, és a vonásaim kissé megkeményedtek.
- Nem úgy emlékszem, mintha az étkezőben így fogadtál volna - vontam fel a szemöldökömet, a tekintetemből kissé fagyos csillogás sugárzott.
- Úgy látom ezek szerint zavarok... - jelentettem ki, ennek ellenére nem mozdultam egy tapodtat sem az ajtóból egyenlőre.
- Úgy gondoltam megkérdezem igazából mi is az amibe fejest ugrottam, és úgy tűnt legalább hozzád fordulhatok ilyesmivel. De úgy tűnik jobb talán ha nem kérdezek, és úgy ugrom csak hogy kiderüljön hogy a mély víz nem is olyan mély és kitöröm a nyakam... remélem tényleg olyan fontos volt amiben megzavartalak...
El nem tudtam képzelni, hogy mi lehetett az amibe így belevetette magát alig néhány tízperc alatt. Nem beszélve arról, hogy az egészet én alapvetően nem így képzeltem el, hogy megérkezve mindenki begubózik a saját kis csillivilli patkányvermébe és bambulja a falat. Hanem legalább tényleg megismerhetem valamennyire a többieket, még ha Daesha nem is volt olyan szimpi. De az igazság az volt hogy igazából MÉG MINDIG nem tudtam mi is folyik körülöttem.