Központi hangár

Itt dokkolnak a felderítők, csapatszállítók és egyéb más hajó, amely magasabb kategóriában van, mint egy vadász.

Végre megérkezdtem újra a Homeonera. Nem sokkal a Golden Lightningból való kiszállásom után Schnerg már indúlt is tovább. Szemmel láthatóan a nyüzsgés most is olyan volt, mint mikor eljöttem innen. Aztán látam, hogy egy hadnagy közelít felém, nyílván mert akart valamit. Rövidesen tudtomra is adta, hogy Cregan Ocheronhoz akar vinni, akiról már korábban is sokat hallottam. Persze udvariassan válaszóltam is a hadnagynak.
- Köszönöm, mutassa csak az utat, majd én követem önt. - Így is történt, megjártunk pár szintet és folyosót is, mire kiderült számomra, hogy ismerős terepre keveredtem. Hiszen annó itt voltam, mikor Luke tanított. S az is kiderült, hogy ez a Cregon Ocheron irodája is Luké mellett van. Aztán a bejárat melletti falnak támaszkodva vártam, míg a katona elintézi a fogadásomat. Nem sokkal később végre láthattam is azt az embert, akiről eddig csak szóban hallotam történeteket... Majd köszöntöttem is őt egy enyhe meghajlás kiséretében is.
- Már sokat hallottam önről Cregan Ocheron Jedi Lovag. Gondolom, ahogy én önről, úgy ön is hallott már rólam? S talán már a nevemet is tudja... - mondtam neki egy enyhe kis mosolyal az arcomon, majd csendben vártam mit akar majd ezután...

//Előzmények: A Galaxis --> Peremvidék --> Dantooine --> A Jedi Enklávé romjai//

//Folytatás: A Galaxis --> A végtelen űr --> Az Új Köztársaság I. támadóflottája --> Home --> Cegan Ocheron Tábornok irodája//

Az út nyugodtan telt. És szótlan. Némán sétáltam a hajón nyugodt léptekkel fel, s alá, körülnéztem rajta. A szabad ember szemével. Egészen új tapasztalat volt ez most számomra. Mintha most születtem volna meg igazán. És ez mind csak a kezdet! Hiszen tudtam, hamarosan találkozom a jedivel. Az életem végre gyökeresen megváltozik általa.
Mikor az ablakban támaszkodva észrevettem, hogy megérkeztünk, Lando mellé sétáltam, megtámaszkodtam a székének támláján és figyeltem. Bár higgadtságom látszódott csak a felszínen, egyfajta rezignált létállapot, belül egyre inkább eluralkodott rajtam a lelkes izgalom. Végre megérkeztünk!
Lando oldalán sétáltam le a hajóról.
- Köszönöm, hogy gondot viselt rám - szóltam hozzá csöndes hálával, s meghajtottam fejem előtte. Hiába, belém nevelt szokás.

//Előzmények: Home One > Cregan Ocheron tábornok irodája.//

Cregan Ocheron kilépett a folyosóra Seth társaságában, majd elindult a központi hangár irányába. A padawan kérdésére rá nézett, majd biccentett egyet megerősítésképp.
- Igen. Ezentúl én leszek a tanítód. Megtanítalak mindenre amire szükséged lehet mint jedi. Nem lesz könnyű, és keményen kell, majd tanulnod, de meglátod, meglesz majd az eredménye. Ami Daesha-t illető. Őt a Tatooine-on ismertem meg. Szintén a tanítványaim közé fog tartozni - válaszolta a jedi lovag, majd belépett a hatalmas hangárba, kezet fogott az éppen távozó Lando-val.
- Köszönöm a segítséget, Lando - mondta neki, majd Daesha elé lépett és meghajolt a fiatal twi'lek előtt.
- Üdvözöllek a Home One fedéleztén, Daesha Torr'salwa. Remélem, hogy rendbe jöttél. Hadd mutassam be a tanítványomat: Seth Shan-t. Ő lesz a tanuló társad. Már amennyire együtt fogtok tanulni, de az első időben mindenképpen közösek lesznek a programok - köszöntötte, majd egy invitáló kézmozdulattal a kijárat felé mutatott.
- Kérlek kövess az irodámba. Seth-nek már említettem, hogy az elkövetkezendő napokban mit tervezek. Mindent elmondok neked is - magyarázta.

Az utunk során csendben hallgadtam, az immár új tanítom. Ami a tanulást és a gyakorlásokat illette a részemről, valószínüleg, arról még nem igen értesújt újdonsult mesterem, milyen kemény napok vannak mögöttem. Hát még milyenek lesznek ez után. A hosszas séták és liftezések után, végre megérkeztünk a hangárba, ahol már nem először fordultam meg. Nem sokkal később találkoztam Lando Carlissiannal is, akit egy kézfogállal és egy köszöntéssel is üdvözöltem.
- Üdvözlom, a nevem Seth Shan. S jó utat kívánok. - Egy bucsú kézfogás után élőben is megismerhettem Daeshat. Ami egy szép és vonző Twi'lek lány volt... Ráadásul a jelek szerint pont az én korosztályom is... A munkám során volt már szerencsém hozzájuk, bár sosem tudtam senkire rabszolgaként tekinteni, még az ő népére sem. Ellentétben a közhiedelemmel. Persze Ocheron mester rögvest kapott az alkalmon és be is mutatott az ifjú hölgynek. Melyet egy enyhe meghajlással és egy rövid köszöntéssel viszonoztam, miután ő is üdvözölt.
- Szia. Örülök, hogy megismergetlek. - mondtam neki egy enyhe mosoly kíséretében. Végül ismét új mesterem ragadta magához a szót és elmondta Daeshanak is azt, amit nekem is, csak rövidebb verzióban. S a továbbikatat csendben kísértem nagy figyelemmel. Melyekre igyekeztem megfelelő gesztussal is reagálni.

A folyosókon botorkáltam. El akartam jutni a hangárhoz... de miért is? Már fogalmam sem volt. Inkább nem is foglalkoztam vele, majd rájövök ha oda értem! Csak nem ingadozott volna körülöttem ennyire minden! Csak szép sorjában, egyiket a másik után... A büdös fr*ncba, hát nem megint megbotlottam?! Így is többször kísértett meg a padló, de heves találkozást eddig sikerült elkerülnöm. Ellenálltam! És erre marha büszke voltam!
Hát még arra mikor kitárul előttem a hangár ajtaja. Nagyon csúcs vagyok! Kicsit körbejártam a hangárban, bár ebből én kevesebbet érzékeltem. Nekem egyenesnek tűnt!
Jobb kezemet átvetve valakin( amiben mellesleg egy egy literes üveg lengedezett) zuhantam az illető nyakába ami nem túl szándékos volt. Igazából nem is tudtam hogy lett ilyen hirtelen rövidebb a táv közöttünk.
Végig néztem a díszes társaságon főleg, a hím egyedeken. Majd a mellettem álló nő felé fordultam.
- Egész szép darabok - szólaltam meg twi'lek nyelven. - Valamelyik véletlenül a tiéd? - és reménykedtem benne hogy nem lesz a válasz. Legalább az egyikre... bár nem tudtam melyik volt mutatósabb... Ezen filózva vártam a fejleményeket.

Ketten érkeztek a fogadásomra. Amint felismertem Cregan Ocheront, a jedilovagot, szinte kislányos izgatottsággal vártam, hogy végre beszélgethessek vele. Mélyen hajoltam meg előtte, áradó tisztelettel.
- Megtisztelő újra találkozni - mondtam lágyan csengő hangon.
Csak akkor pillantottam a kísérőjére, mikor felhívta rá a figyelmem és bemutatta. Végigmértem lassan, bizalmatlanul. Vetélytárs.
- Én is örvendek - mosolyodtam rá végül és neki is meghajtottam, kissé visszafogottabban a fejem. Aztán épp indulni akartam a Mester invitálását követve, mikor a nyakamba akaszkodott valaki. Nem mozdultam, csak visszafogott meglepettséggel szemléltem közelről a cathar nőcske arcát. Alkoholszagú volt a lehelete.
- Nem - feleltem neki egészen barátságos hangon. Talán a hazai nyelvjárás tette.

Cregan Ocheron szinte érezte Daesha-n a visszafogottságot Seth felé. A lány nem örült túlzottan a tanonctárs létezésének, de a jedi lovag nem szólt semmit. Majd beszél a lánnyal, ha négyszemközt lesznek. Mielőtt elindulhattak volna hirtelen egy negyedik személy esett be a körükbe. Szó szerint. A fiatal cathar-i nő bűzlött a piától, de úgy látszott, hogy a twi'lek nyelvet azért jól ismeri. Corran nem értette mit mondanak, de valahogy nem is volt rá kíváncsi. A lányra pillantott és elméje abban a pillanatban riasztotta őt. Egy újabb erőérzékeny volt a köreikben.
~ Úgy érzem kemény dolgom lesz a jövőben. De nem hagyhatok bukni egy erőérzékenyt ~ töprengett, majd előre lépett és barátságosan megszólalt.
- Üdvözletem ifjú hölgy. Látom hamar barátkozik. Nem lenne kedve csatlakozni hozzánk néhány óra múlva egy vacsorához? Szívesen megismerném. Tudja nem hiszek a véletlenekben. Ahogy abban sem véletlenül került közénk - jegyezte meg.

Daesha épp úgy viszonozta az üdvözlést, mint ahogy én tettem meg ezt felé. De mégis valami azt súgta, valami még sincs rendjén. Minden esetre, jobbnak láttam ha egyenlőre csak sodródom az eseményekkel, s csak akkor szólok bele, ha szügséges. Ám a mai nap egy újabb érdekes fordulatot tartogatott a számomra is. Hírtelen a semmiből egy Cathar fiatal lány bukkant fel, kezében egy liter alkohollal... Aki Daeshaval kezdett viskurálni. Csak azt nem tudták, hogy a Twi'lek nyelvet én is értem. Így tudtam miról van szó. De úgy tettem, mint aki nem ért semmit.
~ Na most adok hálát, hogy korábban is volt szerencsém Twi'lekekhez... De van még pár trükk a tarsajomban, amiről, még nem tudnak. Minden esetre, jobb ha most csak szemlélő maradok eme társaságban, hiszen itt van egy tapasztalt és képzett Jedi Lovag is, aki, majd biztossan megoldja a dolgot. Nem kívánom az okoskodó, szépfiú szerepét játszani. ~
Így csak kicsit elmosolyodtam a helyzet láttán és karba tettem kezeim. Ahogy Schnerg mondta, egy jó Jedi képes jó alaposan felmérni a helyzetet és aszerint cselekedni. S míg az események alakulását szemléltem nagy csendben, arra eszméltem, hogy Ocheron mester vacsorát emlitett.
Na éreztem, itt az idő... S így egy üjabb oldalamat mutathatom be az újdonsült társaságnak, melynek a jelek szerint én magam is hosszas tagja leszek. Majd a mester szavai után én dobtam be a törölközőt és előáltam, a saját vacsora ötletével. S egyben tartogatok egy kis érdekességet is az új barátunknak.
- Bocs, hogy beszelszólok, mester, de ahogy a vacsora szóba került. Nekem is lenne erre egy remek ötletem. - mondtam mosolyogva a társaságnak. Majd folytattam.
- Mester, mi lenne, ha a vacsoráról én gondoskodnék. Mondhatni otthonvagyok a témában. - mondtam, sejtelmesen mindenkinek. S most eljött az ideje, a társalgásom lezárásának.
- Nos akkor ha senkinek nincs kifogása ellene, én megyek is és elkészítem a vacsit. Legyenek egy óra múlva a parancsnoki étkezőben. Ott találkozunk. Ja és Mester, ne aggódjon, mindent elintézek. Mondtam neki mosolyogva. Ha volt még erre vonatkozóan még valami megjegyzés, azt gyorsan meghallgadtam, aztán fogtam magam és el is indultam intázni a dolgokat.

Nagyon megörültem annak amit hallottam. Valami fura hang is kijött a számon, nagy örömködésem közepette ami leginkább egy nyávogásra hasonlított, és valahogy úgy hangzott, hogy „Rrrnyá”. Hátra vetettem a fejem, és hirtelen egy pillanatra elsötétült előttem a kép, és majdnem hátra estem... Nem szoktam nyávogni, ezt most szögezném le... ha lenne szögem.
Elmosolyodtam... elég szélesen elmosolyodtam, ahogy a szőke férfi hozzám szólt... Bár talán a külvilág számára ebben az állapotban, ilyen képeket vágva nem volt olyan bizalom gerjesztő ez a mosoly. Igyekeztem újra végig mérni a férfit és továbbra is kitartóan hülyén vigyorogni.
- Üdv! - intettem is a férfinak, de azt hiszem az üveget tartó kezemmel. Jól jártam ha nem öntöttem ki valamennyit a nedűből, de az is lehet, hogy igen. – Néha – feleltem kissé ügyefogyottan, a barátkozós kérdésre. Ami nem is igazán volt kérdés.
- Vacsora? - húztam fel a szemöldököm. Aztán végül eljutott az elmémig, hogy az egyet jelent a kajával. Egyre jobban kezdett tetszeni az ötlet. - Meghiszem azt! - feleltem szinte már dorombolva, majd kissé ügyetlenkedve feltűrtem a ruhám ujját. Végül a fogammal is rásegítve sikerült. - No, akkor tessék ide nekem sz... ssszépen felírni – mutattam a karomat – hova menjek és mikor.
- Ez a beszéd! - léptem közelebb, és megveregettem az ifjabbik, barna hajú hím egyed vállát. Mind ezt természetesen úgy, hogy nem állt szándékomban, elengedni újdonsült „barátosnémat”. Majd egy hirtelen és furcsa ötletnél vezérelve igyekeztem közelebb rántani magamhoz önjelölt szakácsunkat, és homlokon csókolni, jó cuppanósan. Már csak a biztatás kedvéért.

A catharnak elnyerte a tetszését a válaszom, mint ahogy észrevettem. Egyelőre nem tudtam mit kezdeni vele, de nem ráztam le magamról. Viszont meglepett a lovag gesztusa az idegen nő felé, de ez csak tovább növelte szimpátiámat vele szemben. Mindenkit előítélet nélkül emberszámba vett. Ritka a ilyesmi, és ha más nem is, én ezt értékeltem. A cathar nő nem volt tisztában azzal, kivel áll szemben, ezért egészen könnyedén átsiklottam tiszteletlen viselkedésén.
Mikor megszólalt a fiú, rá pillantottam, érzelemmentes arccal hallgattam végig lelkes ajánlatát. Azt hiszem egyelőre bármit is tett, az én szememben azzal csak maga alatt vágta a fát. Ezt a fontoskodását sem értékeltem. Valahogy... számomra nem volt méltó egy Jedihez ez az egész, amit művelt. De legalább a cathart megnyerte magának. Hiszen az engem is magával rántott véleményének érzékletes kifejezése közben. Nem tetszett a dolog, de passzívan tűrtem. Mint eddigi életemben mindig mindent.
Nos, áldásom rájuk. Az övé lehet a fiú. Csak engem hadjanak ki ebből az egészből. Szerettem volna már elindulni.

Cregan Ocheron érdeklődve figyelte a cathari lány tevékenységét. Zavarta a túlzott ittasság, de tudta, hogy most túl kell tennie magát rajta. A lány még fontos tagja lehet a csapatnak, ha sikerül őt jó útra terelnie. A jedi lovag oda lépett, majd tekintetét a nő szemébe fúrta.
- Egy óra múlva a parancsnoki étkezőben. Toll nincs nálam, így a memóriájára bízom, hogy oda ér e - mondta barátságosan, majd Seth felé fordult.
- Ám legyen. Lássuk mire vagy képes, ifjú padawan. Egy óra múlva találkozunk. Deasha. Te akkor gyere velem. Mesélek neked egy két dolgot. Az kedves újdonsült ifjú hölgy is csatlakozhat, ha lehűti magát - magyarázta a férfi mosolyogva, majd készen állt, hogy elhagyja a hangár területét a két nő társaságában.

Épp indultam volna, mikor az új jövevény megveregette a vállaimat majd magához rántott. Melynek hatására kishíján majdnem a földre tepertem, de még idejében úgy helyeztem az egyensúlyomat és úgy fogtam meg a hölgyet, hogy ne történnyen meg a végkifejlett, bár így is eléggé bizarúl jöttem ki a dologból... Az esetközben én csak enyit tudtam mondani...
- Hooooo! - közben az a homlokomra kapott puszi is elcsattant. S miután sikerült nagynehezen kikecmeregnem a kissé cikis helyzetből, furán nézhettem ki, így igyekeztem mielőbb lelépni...
- Őőő ízé... Na én léptem, majd akkor egy óra mulva... - majd fogtam és szép nyugott normál tempóban kisúnyogtam a hangárból... Majd kiérve, mikor becsukodótt utánam az ajtó, megtöröltem a homlokom és fújtam egyet...
- Fuuuu... Na ez megel helyzet volt... - Majd gyorsan túlléptem rajta. S elindultam a Home One konyhájára, megfőzni a vacsorát....

//Folytatás: A Galaxis --> A végtelen űr --> Az Új Köztársaság I. támadóflottája --> Home One --> Luke Skywalker tábornok irodája//

Összehúztam a szemem. Ez nem ééér! Ért kell ilyen mogorvának lenni? Ha a szöke szépség egy kicsit is elfordulni látszott kiöltöttem rá a nyelvem hegyét, nem nagyon tudott érdekelni, hogy amúgy látott-e vagy sem.
Mi van ha tényleg nem emlékszem majd? Ajjj....
- Pada... - próbáltam ismételni a furcsa szót... ismerősnek tűnt.. vagy mégse? Annak kellett volna lennie? De közben elnevettem magam. A hangom halk volt, úgyhogy így talán több feltűnést nem keltettem az eddiginél. - Pada...wan... Kpfff... - kuncogtam.
- Ó megyek! Megyek! - feleltem egyből. Így legalább talán egyáltalán nem késem le a vacsorát! Lassan, és egy kicsit botladozva elindultam utánuk, bár először megtorpantam. És még integettem A barna szépség irányába, ahogy távozott.

//Home One > Cregan Ocheron tábornok irodája//

Borzalmas, vállalhatatlan volt a szituáció, amit azok ketten produkáltak! Ráadásul a lány egészében véve komolytalan volt, mint egy csitri. Miután Cregan Ocheron nyomatékosan válaszolt neki, finoman megfogtam a cathar kezét és leemeltem a nyakamból. Éppen eleget hagytam neki, hogy rám csimpaszkodjon. Valamiért elöntött az irigység, mikor a jedi padawannak szólította a fiút. A cathar mellettem kinevette. Ez a reakció viszont mosolyt fakasztott végre az arcomra. Akárhogy is értette a lány.
- Igenis, Cregan Ocheron - hiába volt katonás és hivatalos a szöveg, hangon már enyhült, hála a gonosz kis mosolyomnak. Csak egyelőre nem tudtam milyen viszonyban szabad nekem beszélni a mesterrel. Akit ezek után büszkén felszegett fejjel követtem, hátam is kihúzva. Elvégre, nem voltam már rabszolga, sőt, egy ilyen nagy tiszteleben álló személy társaságát is élvezhettem.

Cregan Ocheron a lejátszódó jelenet láttán semmi érzelmet nem mutatott ki. Tudta, hogy ilyen korban már nem könnyű türtőztetni a hormonokat. Főleg ittas állapotban. De ahogy gondolkozott egy halvány mosoly jelent meg az arca sarkában. Eszébe jutott a múltja. Az ifjú hölgy szavai billentették ki a gondolatmenetéből.
- Akkor jöjjön velünk. Esetleg elárulná a becses nevét? - érdeklődött a jedi lovag, majd Daesha válaszára biccentett és elindult kifelé a hangárból. A hatalmas ajtón kilépve az irodája felé vette az irányt, de útközben az erő segítségével kivette a lány kezéből az üveg alkoholt és az egyik szerszámos ládára lebegtette.
- Eleget ivott. Nem véletlenül invitáltam meg közénk. Olyan erőkkel bír, amelyekről talán nem is tudja, hogy a birtokában van - jegyezte meg miközben haladt előre.

//Folytatás: Home One > Cregan Ocheron tábornok irodája.//

Felvontam a szemem Cragen szavaira. Annak ellenére , hogy ugyan úgy mint nem rég vegyes érzelmeket váltottak ki belőlem a szavai (értsd: egy teljes érzelmi vihart), csak annyit mondtam:
- Rendben.
Mért kell... Én csak azt akartam, hogy... mindegy, hagyjuk. Sóhajtottam. Amit akartam azt legalább megkaptam. Legalább tudtam, mikor hova kell menni.
Úgy gondoltam, most már mindegy. Úgyhogy leültem a puffra a meditációs teremben, és neki álltam elmajszolni a konyháról lenyúlt kaját nyugodtan. A fejem teljesen kiürült és csak élveztem hogy ehetek. Gondolkoznom teljesen felesleges volt, csak felkavart volna újból az egész, és újfent csak megkérdeztem volna mit keresek itt. Még a végén meggondolom magam...
Mikor végeztem, még kettőt fújtam a puffon, majd visszavittem a konyhára az edényt, és volt még bő tíz vagy talán kicsit több percem is is úgyhogy körbenéztem a hajón.

Visszaérve a hangárba nyugtáztam hogy így is sikerült túl korán indulnom. Viszont az előző hajó amin szolgáltam még mindig bent állt a hangárban, úgyhogy felkéredzkedtem. Meg akartam nézni nem hagytam-e ott semmit. A másod tiszttel cseverésztem közbe, mondván hogy ugye most másik hajóra megyek dolgozni. De ezen kívül nem mondtam el neki minden részletet. Nem dicsekedtem, és igazából nem is tudom volt-e mire. De így láttam a legjobbnak az egészet.
Végül kitekintettem a hajóról, hátha meglátom a többieket. Hátha megérkeztek.

A Meditációs teremből távozva elmentem a konyhára és elkértem a korábban készült egy fős menüsort, s megettem az én adagomat. Majd a szállásomra mentem és összeraktam pár holmimat, ami tán segíteni fog a későbbiekben. Ezután a fennmaradó időmben meditáltam kicsit.
Valamivel később éreztem, hogy itt az idő, menni kell. Így hát fogtam a kis váll táskám, és a két fénykardom, aztán indultam a hangárhoz. Már jól ismertem az utat, így viszonylag hamar oda is értem. Amint beértem a hatalmas helységbe, a távolban láttam, ahogy Sadry már is beszélget valakivel. De Cregan mestert még sehol nem láttam, de biztosan pillanatokon belül itt lesz ő is. Addig is úgy döntöttem, csatlakozom Sadryhez. Így oda is mentem hozzá.
- Üdv, bocs a zavarásért. Nos a jelek szerint mi vagyunk az elsők erre felé. - mondtam jókedven, majd vártam a továbbiakat.

A másodtiszt köszönt Sethnek de látszott rajta, hogy fogalma sincs a férfi ki lehet.
- Ugyan, nem zavarsz - mondtam neki halványan mosolyogva. - És igen, valóban úgy tűnik.
- Nem akarlak a hajóról ledobni Sadry - szólalt meg kedvesen a másodtiszt -, de tudod... ha mindened meg van akkor visszamegyek a dolgomra, nem sokára felszállunk a többiekkel.
- Persze, persze, Larz... tudom én, nyugi nem veszem zokon - le is ugrottam a hajóról.
- Csak visszajöttem megnézni biztos nem hagyok-e itt valamit - mutattam a hátam mögött lévő hajóra, Sethnek magyarázva.
- Éééés... helyben vagyunk - mondtam megpillantva Creagant, és Daeshát aki mint eddig is úgy követte őt mint a menyasszonyt a lebegő uszálya. Elfintorodtam ahogy befordultak a hajó felé és valószínűleg nem láthatták az arcom. Majd megvártam még Seth elindul és követtem.
A hajó belsején egy kicsit elcsodálkoztam. Ami azt illeti ritkán szolgáltam ilyen puccos hajókon. Az öreg tud élni...
Megnézegettem a kabinokat.. Mellesleg kabinok??? Külön?
- Oké, enyém a középső - kiáltottam fel végül nagy lelkesedéssel.

Csendben figyeltem, ahogy Sadr beszélget azzal a pilótával. Nem sokkal később azon kaptam magam, hogy Ocheron mester kiáltott felénk, hogy indulunk. Természetesen Daesha is vele volt. Miután felsétáltam a többiekkel, feltűnt hogy ez a hajó, merőben más, mint az eddigiek. Sokkal elegánsabb és komfortosabb volt, mint amikkel eddig találkoztam. Kissé szokatlan is volt ez a hajó, még nekem.
- Ehhez hozzá tudnék szokni. - jegyeztem meg halkan. Ezután gyorsan körbe szaladtam a hajó egyes részeinél, aztán csatlakoztam a mesterhez és a lányokhoz. Nem sokkal később megmutatta Cregan a háló kabinjainkat. Ráadásul nagyobbak is voltak a kabinok, mint általában egy ekkora hajón szokott lenni.
Aztán Sadry kijelentette, hogy a középső kabin az övé. Én meg a mutató ujjammal játszottam, hogy melyik legyen a maradék körletekből.
- Ec pec ki mehetsz, holnap után bejöhetsz... - végül a jobb szélsőre esett a választásom. Így hát az aktiváló gombbal kinyitottam az ajtót és bementem a körletembe lepakolni. Persze nem volt nálam sok minden, de azért némi holmim nekem is volt.
Miután kipakoltam amit szerettem volna, elővettem egy könyvet a táskámból. Ezt a könyvet, még a szüleimtől kaptam, még réges régen... S az ágyra felültem és olvasni kezdtem...