Denon

A Denon egy városbolygó, a Koréliai és a Hydiai kereskedelmi út kereszteződésénél kering. A lakossága kisebb mint a Coruscantnak.

Már több mint fél éve elkészültem a Shrapnel terveivel. Nem sokkal ez után visszaköltöztem anyuékhoz, mert nem volt okom a faházban maradni. Néha ellátogatok a galaxis egyik-másik pontjára, ha valami sejtés vagy hír alapján úgy érzem, hogy az adott helyen lehetnek érdekeltségei a lázadóknak. Eddig annyi haszna volt az utazásaimnak, hogy végre megtaláltam a Z-95-ösömhöz azt a már húsz éve nem gyártott tekercset, amit szerettem volna beleépíteni. Ezen felül sajnos semmire nem jutottam, így mikor apu belép a szobámba és közli a hírt, akkor felvillanyozódom.
- Szmokingból nincs hiány, és majdnem mind bevethető állapotban van. Azért - mosolyodom el, - arra kíváncsi lennék, hogy mi az oka a bálnak.
Előszedem a szmokingot meg a cipót és lepucoltatom az egyik takarító droiddal, miközben összekészítem a személyes holmimat, pl a kis kézi számítógépet, az adathordozót. Az indulási idő közeledtével, a patyolat tiszta ruhát kézhez kapva percek alatt kiglancolom magam és útra kész vagyok. Szívem szerint a saját hajómmal mennék, de az még is csak hülyén nézne ki, ráadásul talán a bál közelébe sem engednének vele. Így apa direkt reprezentálási célokra vett luxuryával megyünk.

- Még jó, hogy Zvorn észnél volt és leöntött vízzel. - Nevetem el magam az emlék hatására. - Elég hülyén éreztem magam csurom vizesen, kiégetett fenekű nadrággal.
A tágas siklóban kényelmesen utazom. A kormányzói palotában még nem jártam, sosem volt ott dolgom. Így most körbepillantok az impozáns épületen. Sok időm nincs nézelődni mert jön a droid és bekalauzol minket a bálba. Odabent aztán egy humanoidhoz csatlakozunk, aki nem teketóriázik sokat, azonnal a közepébe vág.
~ Hála a jó égnek, hogy nem kell még lefutnunk ezer udvariaskodó kört, hanem In medias res. Tetszik a fazon. ~
Elfogadom a felém nyújtott kezet.
- Üdvözlöm. - Nem mutatkozom be, úgy is tudja ki vagyok. - A terveimből egy vadász rajzolódik ki. Vadász-vadász elleni űrharcra fejlesztettem ki elsősorban, de nagyon jó felderítő és sokkal pontosabb rajtaütések hajthatóak végre vele, mint akár egy TIE-bomberrel. Profi pilóták keze alá való. Kicsi, kompakt, gyors és üzembiztos. Figyeltem rá, hogy ne tegyek bele nehezen előállítható, nehezen hozzáférhető anyagokat és alkatrészeket meg arra is, hogy könnyű legyen karbantartani és javítani is. Légkörbe viszont nem való, mert ott eléggé nehezen kezelhető. Katapultja nincs, de nem is kell neki, mert akkor is fennakadás nélkül működik, ha már félig szét van esve. A páncélozása is gyatra, de a páncél helyett kárpótlásul van egy minimális pajzsa. A tűzereje alacsony, de mindegyik lézerágyúnak kétszáz fokos térszögű mozgástere van, így a négy fegyverből kettő, állandó tűz alatt tudja tartani a célpontot. Az harcstílusa leginkább egy A-wingéhez hasonló, csak a Shrapnel sokkal gyorsabb és jobban manőverezik, ráadásul még három és fél méter hosszú sincs. Az alapverzió csak R2-essel repülhető, egy dual ionmotor hajtja és hiperhajtóműve is van. A felderítő változat valamivel jobban repül légkörben és nagyon jók a szenzorai, valamint repülhető asztrodroid nélkül is. A harmadik verzió pedig egy csatahajók mellé kifejlesztett támogató vadász. Ennek nincs hiperhajtóműve, viszont dual helyett trial ikermotorja van. A több energia pedig erősebb pajzsokat és magasabb tűzerőt jelent. Viszont a harmadik változat is csak asztrodroiddal repülhető.
Elhallgatok és várom a véleményt. Minden bizonnyal ezen a véleményen áll vagy bukik a hajóm sorsa, így nem csodálnám, ha felfedezhetőek lennének rajtam az enyhe izgatottság jelei.
~ Na nagyfater most figyelj, mert most ugrik a majom a vízbe. ~

~ A majom a vízbe ugrott, de tud úszni. ~
Villan bennem a gondolat a férfi válaszát hallva.
- Rendben Mr. Bund. Tudja hol talál meg, érdeklődve várom a megkeresését.
Egy baráti mosollyal elfordulok tőle, hogy szembetaláljam magam egy fekete ciklonnal.
~ A mindenségit. Ha nekem ilyen alkalmazottaim lennének... ~
Vigyorgok magamban, miközben pár pillantással végigmérem a nőt.... Na jó, mondjuk úgy, hogy majdnem egy teljes másodpercig enyhén tátott szájjal bámulom. De az enyhém tátott szám pillanatok alatt mosolygós lesz én pedig könnyedén fogadom el a felajánlott társaságot.
- Örömmel hölgyem, akár kettőre is. - Közben leesik, hogy apu közben kereket oldott. Nem zavar a dolog. Jelzés értékűen teszek egy lépést a közeli pult felé majd meg- és egyben félreállok, miközben a nőre pillantok.
- Csak ön után.
A pulthoz érve ismét felveszem a beszélgetés fonalát.
- Mire hívhatom meg?
Ha csak nem valami női italt kér, akkor ugyan azt rendelem magamnak én is, ellenkező esetben egy pohár bort. Míg az italunk megérkezik, újra kérdezek.
- Hogy szólíthatom önt szép hölgy?

- Jól gondolta Maryna, tényleg jól fog esni egy ital. - Válaszoltam helyeslően.  - Az üzleti világ báljára ugyan az hozott amivel felkeltettem a főnöke figyelmét. Terveztem egy vadászgépet és szeretném sorozat gyártatni. - Belekortyoltam a saját italomba. - Jó választás volt a brandy. Azt hiszem hazafelé sem én fogok vezetni. - Mosolyodtam el. - Járt már a Denonon korábban?
Ha van egy kis szerencsém, akkor lesz majd alkalmam körbevezetni a hölgyet a bolygón. Határozottan kellemes időtöltés lenne.
Az elnök beszéde nem ért váratlanul, elvégre ő az elnök, szinte elvárás, hogy ilyen alkalmakkor tartson egy beszédet. Pláne, hogy ő a házigazda. Az már meglepett kicsit, hogy az InComos ipse is szót kapott.
~ Úgy tűnik ő a díszvendég.~
A színpadi szerepléstől nem ijedtem meg. Világ életemben kidumáltam magam akárhonnan. Azért igyekeztem jó formámat nyújtani, hogy a jelenlévő fejesek megjegyezzék az arcomat és pozitív képzeteket társítsanak hozzá. Egy szép hölgyet ennek ellenére sem hagyok csak úgy ott, így válaszoltam a macskaszerű szemekbe nézve is.
- Remélem is, hogy még találkozunk. Úgy sejtem nem csak az italok terén jó az ízlésed.
Aztán felmentem a színpadra és elsőként biccentettem a két férfinak.
- Elnök úr, Mr. Bund, - végignéztem a tömegen, - kedves jelenlévők.
Közben kicsit megörültem, mert több ismerős arcot is láttam a színpadról körbenézve.
- Nem beszélek önöknek most a hajóról, mert a tervekben minden benne van feketén fehéren. Ami még nyomósabb, hogy a színpadon állva egy igen szemrevaló hölgy társaságát vagyok kénytelen nélkülözni, így nem maradok soká. - Közben egyenesen Marynára néztem és elég ideig nyugtattam rajta a tekintetem, hogy bárki követhesse a pillantásomat és beazonosíthassa a szóban forgó szemrevaló hölgyet. - Egy dolgot még is elmondanék. Nagyapámat emelném ki aki voltaképp életre hívta ezt a hajót, a Shrapnelt. Nagyapám volt az aki pár tervvel és főképp hatalmas lelkesedéssel megkeresett engem, hogy alkossunk egy új vadászt. Ő már nem lehet közöttünk és én nem vagyok képes pótolni azt a több mint fél évszázados katonai tapasztalatát ami igencsak jól jött a tervezés kezdetekor és ami a halála után nagyon hiányzott. Az ő álmát kezdtem valóra váltani, de mire befejeztem, már az én álmom is lett. - Elmosolyodtam. - Ha van egy kis szerencsém, akkor hamarosan az InCom álma is lesz és ki tudja, ha ez beválik akkor egy szép napon talán majd maga Mr. Bund keres majd meg engem, hogy egy nagyobbacska hajó megálmodásával bízzon meg. De addig még sok dolgunk van, kezdetnek érezzük jól magunkat ezen a kitűnő bálon. Igyunk hát a Denonra, az InComra és legfőképp, egészségünkre.
Felemeltem a brandys poharam majd belekortyoltam az italba miközben erősen reméltem, hogy Mr. Bund vette, hogy a nagyobb hajó az felhívás volt keringőre.

Meglepő volt a nő elvörösödése, olyan nőnek tűnt aki nem jön könnyen zavarba. De kicsit talán még örültem is a dolognak, legalább meglátszik, hogy érző lénnyel van dolgom és nem egy vasakaratú dívával. Fogadtam az elnök kézfogását egy barátságos kézszorítással.
- Köszönöm elnök úr.
A beszédem elérte a célt, kilátásba került egy jó állás amit nem mellesleg nagy szeretettel töltenék be mert szeretek gépeket alkotni. Nagyapa is megérdemelte, hogy szó essen róla, hiszen ő indított el engem ezen az úton egészen korán. Örültem volna, ha ott van és ő is beseperhet egy szép nagy adag elismerést. Megérdemelte volna.
Kisepertem a fejemből ezeket a gondolatokat amint visszatértem a szép hölgy társaságába. Érdekes volt, hogy hol tegezett, hol magázott, de alkalmazkodtam hozzá. Időt sem engedett válaszolnom a kuncogva elmondottakra, mert rögtön jött is egy tószt méghozzá rám.
- És Önre Maryna. - Mosolyogtam rá majd a koccintás után én is belekortyoltam a brandybe.
Szívesen elkísértem volna a nőt a kertbe csak azt nem tudtam, hogy az itt merre van lévén, hogy sosem jártam még ebben az épületben. De előzékenyen odanyújtottam neki a karom, hogy belém karolhasson.
- Ha tudja merre van itt a kert, akkor csak vezessen és követem kisasszony.
Kiittam a sok tószttól már amúgy is eléggé megfogyatkozott italt a poharamból majd letettem a poharat az asztalra. Így akár a nő, vagy szükség esetén egy protokolldroid kalauzolásával végül remélhetőleg eljutottunk a kertbe ahol kettesben maradva felvettem a beszélgetés fonalát.
- Mi vonz egy gyönyörű nőt ha nem a rivaldafény?

Leültem a lány mellé a padra és én is felnéztem az égre. Pár pillanatig nyugtattam a szemem a csillagokon majd Marynára néztem és elmosolyodtam.
- Ez most érdekes így belegondolva. Ez a bolygó a szülőföldem és itt nőttem fel. De sosem jártam még ebben az épületben amiben te tökéletesen kiismered magad. Te a csillagok közé vágysz én meg már becsavarogtam az egész galaxist. El akartam felejteni nagyapám halálát. Még most is hiányzik az öreg pedig az endori csatában halt meg azóta meg már eltelt annyi idő, hogy megszokjam a halálának tényét. - Szomorút sóhajtottam az emlék hatására. - De most bizonyosan örül, mert végre beérni látszik a munkánk gyümölcse és lám e mellé bónuszként a társaság is nagyon jó. - Mosolyodtam el. - Élvezném, ha elvihetnék valakit magammal az általam legjobban szeretett bolygókra, vagy épp azokra a helyekre ahol jó kis sztorik estek meg velem. Csak kell valaki, - néztem egyenesen a nő szemébe, - aki szívesen velem tartana, hogy felfedezzük a galaxist és közben talán egymást is.

Kissé meglepődtem.
~ Egy órája sem ismerjük egymást, kicsit korai még szándékokról beszélni nem? ~ Gondolkodtam el egy pillanatra és ezt a gondolatot őszintén meg is mondtam.
- Tetszel nekem és nem csak külsőleg. A szándékom az, hogy jobban megismerjük egymást és közben biztos eldöntjük majd mindketten, hogy mit is szeretnénk majd egymástól. Jelenleg nyitott vagyok mindenre. - Mosolyogtam rá. Majd én is megkomolyodtam. - Amint kikristályosodnak a szándékaim, tudni fogsz róluk.
Nagyapám említésére sóhajtottam egyet. Hiányzott az öreg.
- Nagyapám katona volt. Ez az egy szó tökéletesen összefoglalja a jellemét. Tizenkilenc évesen állt be a seregbe és egész életében egyenruhát hordott. Még az eltávjai alatt is ritkán láttam civilben. Apámat is katonai szigorban nevelte. Én voltam a kedvenc unokája. - Mosolyodtam el. - Rengeteget foglalkozott velem már születésem óta. Azt hiszem kezdettől fogva azt tervezte, hogy engem is kinevel katonának. Hát katona nem lettem. - Nevettem fel. - De jobban hasonlítok rá jellemben mint apura vagy anyura. Szeretett a galaxisban csavarogni és szeretett a gépekkel babrálni. Meggyőződése volt, hogy a gépeknek lelkük van. Néha még biztatta is őket, hogy működjenek rendesen, vagy épp megveregette a burkolatukat mert ügyesen dolgoztak. Kötelességtudó volt és fegyelmezett, de sosem volt merev. Szegényebb lett a világ a halálával. - Szomorú pillantással néztem  nő szemébe, de hamar száműztem a szomorúságot és érdeklődve néztem a nőre.
- S te? Te kinek a hatására lettél az aki most vagy?

- Azért még nem nyugodtam meg. A neheze csak most jön, hisz még nem jött el a sorozatgyártás kezdete.
Mosolyogtam vissza a nőre.
- De igazad van. Nagyapa büszke lenne rám és nagyon is megérte dolgozni azzal a hajóval, hisz így találkoztunk. Ha nem is lesz a hajóból semmi, azért egy eredménye már lesz. Te. Ha még sem jövünk össze, akkor is megérte.
Ezzel megfogtam a kezét és követtem miközben magamban mosolyogtam.
~ Egy krimiben most az jönne, hogy a csaj csapdába csal mert igazából ő egy ipari kém. ~

Volt egy napunk még a szállítmány indulása előtt, ezért ráértünk még tervezni magunknak valami esti elfoglaltságot. Donna rövid utánanézés után tudott egy bálról, ahova valami általa nagyra tartott fejes is megjelent. Így hiába mentem volna én máshova, Donnával nem lehetett beszélni, ha ő eldöntötte, hogy bálba megyünk, oda mentünk. Azt sem tudtam hogy intézte el, hogy felkerüljünk a meghívottak listájára, én nagyvonalúan úgy rendeztem el magamban, hogy biztos volt valami ismerőse. Beszerzett magának egy földig érő vörös estélyit, nekem meg egy rövid méregzöldet. Nem volt apelláta, parancsba adta, hogy befogom, megyek vele és jól érzem magam. Ugye milyen rémes főnök az ilyen? Imádtam.
Mikor már bent voltunk, első dolgunk volt rendelni valami italt. A pult mellett álltunk, mikor Donna kiszúrta a fejest, akit keresett, rögtön megfogta a kezem és maga után rángatott, hogy közelebb kerülhessen hozzá. Az ipse nekem nem volt szimpatikus, nem úgy, mint a srác, akivel beszélgetett. Nem voltunk szentek, simán kihallgattuk a beszélgetést. De unalmas volt a téma, ezért elbambultam.
- Hallottad ezt?! Az a srác egy zseni! Beszélnem kell vele! - mondta Donna csillogó szemekkel.
- Hm? - fordultam felé elábrándozó tekintettel.
- Te mire figyeltél eddig?!
- A foszforeszkáló mozaikokat néztem, nagyon tutik - mutattam a fal díszítései felé.
- Egek! - forgatta a szemeit az ég felé. - Érdemes téged bálba vinni... - zsörtölődött. - Az a srác hihetetlen tervvel állt elő, beszélni akarok vele róla - mutatott a szimpatikus fiú felé.
- Csak nyugodtan, áldásom rátok - vigyorogtam Donnára. - De engem nem hoznak úgy lázba a mérnöki szakkifejezések, mint téged. Ohh... viszont amint látom elkéstél... - jegyeztem meg fintorral az arcomon és a sráchoz lépő szépség felé intettem.
- Csudába! Na mindegy, majd talán később elkapom - adta fel Donna nyomban. Ekkor csilingelés hangzott fel, beszéd következett. Az elnök és a cégvezető után a színpadra hívták a korábbi srácot.
- Mondtam, hogy tud - súgta oda nekem Donna.
Viszont mikor majdnem leszaladt a színpadról, vissza a fekete hajú nő karjaiba, összenéztünk Donnával.
- Ficsúr - állapítottam meg csalódottan. De aztán mégiscsak tartott valami beszédfélét, ami javított a helyzetén.
- Azért így a végére egész aranyos lett - jegyezte meg Donna a taps közben, egyetértettem vele. Csak az összes férfi megszédül egy kivillanó combtól, igéző szempártól. Néha annyira egyszerűek tudnak lenni...
- Megpróbálok beszélni Joolo Bunddal, hátha sikerül a közelébe férkőznöm. Egy ilyen lehetőséget nem szalaszthatok el - vázolta a terveit Donna. - Megleszel addig?
- Persze, menj csak - mosolyogtam rá bátorítóan.
A pultnál ittam még egy pohár pezsgőt, miközben nézelődtem az egybegyűlteken. Ejtettem pár udvarias szót azzal, aki mellém tévedt, de aztán meguntam a dolgot és úgy döntöttem sétálok egyet. Szerettem eltévedni egy-egy helyen, felfedezni minden elrejtett kis zugát. Végül a parkolóban találtam magam, ahol összeütköztem egy droiddal.
- Bocsánat - mosolyogtam rá, majd tovább indultam. Pusztán pár lépést tettem előre, mikor beszélgetés zajaira figyeltem fel. Gondoltam megnézem magamnak az elkóborolt társaságot, hátha izgalmasabbak, mint a bálterembeliek. Viszont mikor egy sikló takarásából észrevettem az egyiküket, egy aqualish férfit, megtorpantam. Nem voltak kellemes emlékeim róluk. Ráadásul fegyverrel hadonászott. Elrejtőztem a sikló mögött és kihallgattam őket. Hárman voltak.
- Minden készen áll, már csak a Főnök jelére várunk - mondta egy emberi hang.
- Szerintem többet is kérhettünk volna egy ilyen akcióért. Elvégre az ipse mégiscsak elnök...
- K#ssolj Grogg, épp eleget kapsz. Ha elszúrod, esküszöm kicsinállak. És velem még mindig jobban jársz, mint a Főnökkel...
Ekkor nyílt a parkoló ajtaja és elkerekedett szemekkel vettem észre a korábbi nőt és Donna kis mérnökét. Egy pillanatra síri csönd telepedett a helyiségre.
- Mi járatban errefelé? - kérdezte meg a korábbi ember. - Csak nem eltévedtetek? - hangjában fenyegetés érződött. Az aqualish, még mindig a kezében tartva fegyverét mellé lépett, a másik ember viszont a sikló mögé húzódott hogy megkerülje azt. Őt nem vehette észre a két eltévedt jómadár. Ez a három korábbi viszont egyértelműen rosszban sántikált. És pont most nem volt nálam fegyver a kiskésemen kívül!

~ Ez nem igaz. ~
Képedtem el mikor az ipari kémkedésről szőtt bolond gondolatom valóra válni látszott. Igaz csak részben mert úgy tűnt Maryna sem ezt a két fickót akarta nekem megmutatni. Egyszerűen pechünk volt, hogy pont belefutottunk ezekbe. Azt hamar felmértem, hogy ha nem ártalmatlanítom ezeket akkor ők fognak ártalmatlanítani minket méghozzá véglegesen. Fegyver nem volt nálam. Egy bálba én nem fegyverrel megyek.
~ Legalább is eddig nem azzal mentem. De tuti innentől nem lépek ki a házból nélküle. ~
- Nem tévedtünk el. A hajóm felé tartunk.
Közöltem egyszerűen és akkor végre megszületett a mentőötlet. Gépészmérnök lévén jól ismertem a hajót ami mellett álltunk. Tudtam, hogy a bejárati zsilipajtajuk gyorsan szokott kinyílni. Nagyon gyorsan. Ráadásul ez egy öreg modell volt aminek még nincs is lekódolva a nyitási mechanizmusa, szóval három gombnyomással simán ki lehet nyitni. Nem volt más dolgom, mint lezongorázni a három gombnyomást aztán Marynával együtt beugrani a hajóba ahol egy pillanat alatt be tudom csukni az ajtókat. Akkor már nem árthatnak nekünk. Az egyetlen gond az volt, hogy közöttünk és a menekülést jelentő ajtók között ott állt a két Aqalish. Sosem tanultam harcművészeteket, de mivel többek között a teljes vázizomzatom mesterséges, a gyorsaságom kiemelkedő és azért egy jobb meg egy bal horog nekem is megy. Erre alapozva minden előzmény nélkül egyszerre vertem orrba mindkét férfit. Egyiket az egyik, másikat a másik kezemmel és gyanítom, betörtem az orrukat. Azért csak gyanítom mert nem néztem meg a sérülésüket, hanem kézen fogtam Marynát és a két megzavarodott aqualish között átslisszolva magam után húztam a gép ajtaja felé. Ekkora fogta fel a két gengszter, hogy megtámadtam őket. Mire előszedték a fegyvereiket, én már a sikló ajtajának nyitószerkezetén zongoráztam. Mire megfordultak és lőni kezdtek, addigra kinyitottam az ajtót és belöktem rajta Marynát. Utána ugrottam, de addigra már tüzet nyitottak rám és el is találták a  jobb bokámat. A lövés szerencsére csak súrolt és rögtön ki is égette a sebet. De hiányzott miatta egy darab a sípcsontomból, ennek következtében nem fogok egyhamar futni, de még mankó nélkül sétálni sem. Ráadásul pokolian fájt. Ennek ellenére azonnal bezártam mögöttünk az ajtót és így támadóink kívül rekedtek.
- Jól van? - Érdeklődtem meg a lánytól, mire bólintott. Ott hagytam az ajtó előtt és összeszorított szájjal eltámolyogtam a pilótaszékig miközben meggyőződtem róla, hogy a lánnyal kettesben vagyunk a hajón. Nem siettem mert tudtam, hogy a hajónak csak egy bejárata van, az amit lezártam, hogy kívülről ne lehessen bejönni. Másik bejáratot csinálni, azaz léket vágni rajta meg nem öt percbe telne. Mire beindítottam a motorokat, addigra az egész jobb lábam csípőig lezsibbadt. Alapjában véve rosszul tűröm a fájdalmat, de uralkodtam magamon és előkészítettem a felszállásunkat.