Ballabund

Egy peremvidéki kisbolygó. Felszínének nagyobb részét sivatag borítja, de vannak olyan területek, ahol hegyek találhatóak. A bolygón általában 30 fok alá nem megy a hőmérséklet, de fölfelé annál inkább halad a hőmérő. Ez a bolygó is áldozatul esett a jedi tisztogatásnak, azonban itt nem találtak senkit, holott több erőérzékeny is él a bolygón és egy jedi is elrejtőzött.

Aryelle Fayar

Már egy hónap telt el mióta Cregan Ocheron elhagyta a bolygót. A dolgok tovább folytak a normális medrükben. Semmi furcsaság nem történt egy még az ittenihez képest is forró reggelig. Ahogy megérkeztél az űrkikötőbe egy kis hajó szállt le és elfogott egy hasonlóan furcsa érzés, amely Cregan jelenlétében érzetél, de most gyengébb volt. Egy nő sétált le a hajó rámpáján, majd köpenyét fejére húzva elindult kifelé a dokkból, de előtte még megtorpant és rád nézett, majd sejtelmesen mosolygott egyet és tovább sétált. Az egyik munkatársad lépett oda hozzád.
- Ismeritek egymást - nézett kérdőn rád, de úgy tűnt nem érdekli túlzottan a dolog, mert tovább dolgozott a kezében lévő adattáblával.
Ahogy a nő kilépett a dokkból a furcsa érzés is megszűnt, de egyértelmű volt, valami készülőfélben van. A hajó pilótája ekkor lépett ki hajóból, és melléd sétált.
- Az elkövetkezendő napok furcsa eseményeket hoznak. A nő valami Ocheront keres. Évek óta itt élek, de csak egyről tudok a kocsmából. Áh, de mit fecsegek itt neked. Légy olyan szíves és ha lesz egy kis időd nézd meg a leszálló hajtóművet, mert a légkörbe lépéskor rakoncátlankodik. Köszönöm - mondta, majd elhúzta a csíkot.

Aryelle reggel izzadtan kelt fel. Már akkor - kora hajnalban - is érezni lehetett, hogy ez a nap még az itt megszokottnál is forróbb lesz. Lezuhanyozott, felvett egy kék haspolót, és egy rövid szoknyát, majd felébresztette Simeont. A fiú közölte vele, hogy túl kihívó az öltözéke a munkához, de mindettől függetlenül elismerően legeltette szemét a lány tökéletes alakján. Együtt tették meg az utat az ürkikötőbe, majd ott Simeon egy csókkal és a szokásos "Este találkozunk" mondattal búcsúzott.
Aryelle elgondolkozott ezen. Szinte minden nap így ment ez. Ritka volt, ha nem aludtak együtt, és a lány tudta, hogy Simeon egyre inkább reménykedik, hogy Aryelle végül a felesége lesz. Nem egyszer kérte már, de ő mindig nemet mondott. Érezte, hogy ez részéről nem szerelem, és sosem lesz az. Egyszerűen jó vele, ahogy a többi sráccal is az volt, akik megfordultak az életében és az ágyában. Végül mindig Simeon mellett kötött ki, és talán éppen ezért reménykedett a fiú annyira.
Ahogy a szerelmi életén, és azon hiányán elmélkedve tett-vett, figyelte az éppen leszálló hajót, hirtelen érdekes érzés lett úrrá rajta. Egy hónapja nem érezte ezt az érzést, és reménykedve nézett a hajó rámpájára. Csalódottan vette tudomásul, hogy nem az jött, akire számított. Felvont szemöldökkel nézett a nő után, aki elhagyta a hajót, és épp a dokk kijárata felé tartott.
- Nem, sosem láttam még. - motyogta a munkatársának az orra alatt, kissé zavarodottan.
Örült, hogy nem kell magyarázkodnia, mert teljesen lekötötte a hirtelen jött és ugyanolyan hirtelen távozott érzéshullám.
- Ocheron? - kérdezett vissza a pilótának, aki azonban már ott sem volt, miután megkérte a hajója átvizsgálására. - Persze, megnézem. - mondta, immár a férfi hátának.
A szeme sarkából Simeont látta közeledni, el is döntötte, hogy rátestálja a feladatot. Legcsábítóbb mosolyát magára öltve, csípőjét enyhén riszálva odalibbent a férfi elé.
- Ah, jó, hogy jössz. El kellene mennem kicsit, de ennek a hajónak a pilótája megkért, hogy nézzem át a leszálló hajtóművet, valami nem stimmel vele a légkörbe belépéskor. Ugye megteszed, hogy átnézed? - búgta, kiskutya szemekkel nézve rá.

Aryelle Fayar

Terved mint mindig most is bevált. Simeon irántad táplált érzései nem hagyták neki, hogy nemet mondjon. Azonnal rábólintott.
- Rendben. Menj csak én máris megnézem miről van szó. Majd találkozunk - mondta a férfi, majd rád mosolygott, és a hajó felé indult.
Ha a nő után mentél, akkor még éppen láttad, ahogy befordul egy sarkon. Abban az esetben, ha utána mentél, amint befordultál az "utcába" ő ott állt veled szemben, keze a köpenye alatt pihent, de néhány pillanat múlva kivette alóla kezét, amely üres volt.
- Lám-lám. Ritka meglepetés manapság. Ne aggódj nem akarlak bántani. Auta-Hon vagyok. Egy régi barátomat keresem, úgy sejtem találkoztál már vele. A pilóta sok mindent elmesélt a bolygótokról. Azt is, hogy előszeretettel voltál Cregan közelében. Elég jól ismerem őt. Kitűnő ember. Egy barátom értesített, hogy él, és egy ideig itt volt, de most a Tatuinon van. Úgy gondoltam előbb ide jövök, hogy megnézzem mi tartotta olyan sokáig itt. Most már tudom - mondta sejtelmes mosollyal.
- Bár idős vagy, olyan erő lakozik benned amelyet Cregan is felfedezett. A mai világban nagy kincs minden olyan lény, aki a jó oldalon áll és képes használni az Erőt - magyarázta.

Aryelle nem csalódott magában, ismét könnyedén az ujja köré csavarta Simeont. Néha lelkiismeret furdalása volt ezért, de végül mindig megnyugtatta önmagát, hogy ő sosem biztatta a férfit. Mindezek ellenére Simeon fülig szerelmes volt belé, még akkor is, mikor ő más fiúkkal randizott. Viszonozta a férfi mosolyát, és egy pajkos mosollyal a szája sarkában válaszolt:
- Meghálálom. - azzal sarkon fordult, és kisietett az ajtó, nehogy szem elől tévessze a nőt.
Szerencséje volt, az ismeretlen épp eltűnt az egyik sarkon. Aryelle megszaporázta a lépteit, és legnagyobb meglepetésére a nő ott állt vele szemben, mikor befordult a saroknál. Visszahőkölt, ahogy látta, hogy a keze a köpenye alatt van. Megkönnyebbült, mikor a nő elmosolyodott, és kivette a kezét a köpeny alól, és nem volt nála fegyver. Felvont szemöldökkel hallgatta a nő szavait. Hitte is meg nem is, amit mondott.
- Aryelle. - mutatkozott be, szándékosan elhallgatva a másik nevét. - A pilóta jobb lenne, ha nem fecsegéssel töltené az időt repülés közben, akkor nem lenne ilyen hitvány állapotban a járműve.
Nem mutatta, hogy mennyire örül, hogy tudja, hol van Cregan, és már azon járt az agya, hogyan tudná megoldani, hogy oda menjen. A nő következő szavai azonban zavarba hozták.
- Idős, no ezt sem mondták még nekem. 30 éves vagyok, tény, hogy nem vagyok már fruska, de én nemigen érzem magam öregnek. - durrogott, viszont egy szó megragadta a figyelmét. - Milyen erő? Sosem éreztem magamban semmilyen különös erőt. Jó műszaki érzékem van, és Simeon szerint ez azért van, mert az átlagnál jobb a megérző képességen, de ennyi.

Aryelle Fayar

- A vezetékneved pedig Fayar ugyebár. Nem a pilóta hibája. Tudod, a mi képességeinknek hála könnyen rábírhatjuk az embereket, hogy elmondják amit tudni akarunk - mondta, majd nevetett egyet a lány szavain.
- Szóval Cregan nem csak észrevett, de féltett is. Oly annyira, hogy nem mondta el neked milyen adottságok birtokában vagy. Hihetetlen, hogy még ennyi év után sem változott ilyen téren - jegyezte meg Auta-Hon, majd megcsóválta fejét értetlenkedésedre.
- Nem is úgy értettem, hogy öreg vagy. Régen volt egy korhatár, hogy hány éves korig léphet valaki a jedik közé. Ez pár éves korig tartott, hogy a gyermek ne emlékezzen a múltjára, és az ne befolyásolhassa. Te már jóval meghaladtad ezt a korhatárt. Úgy huszonhat-huszonhét évvel. De a világ szabályai megváltoztak. Így a korhatár már nem számít. Öreg barátom nem véletlenül óvott meg téged az igazságtól. Tudta, hogy addig nem képezhet ki, amíg el nem jön a megfelelő idő, sajnos ez elég távolra húzódott, de sosem késő - magyarázta.
- Az Erő mindenben ott van. És mindent irányít. A mi fajtánk fogékonyabb rá, ezért olyan képességekre tehetünk szert, amelyek segíthetnek minket, hogy a jó útra tereljük az események folyását. Sajnos sokan visszaélnek az adottsággal amit kapnak, és a sötét oldal bekebelezi őket. De nem az én dolgom, megtanítani azt amit megtanulhatsz. Már valaki szemet vetett rád, Cregan személyében. Elmondhatok néhány dolgot, ha hajlandó vagy véget vetni mostani életednek és velem jönni a Tatuinra, Ocheron barátunk után. Útközben elmondhatok néhány dolgot, de a komolyabb dolgokat tőle tanulhatod meg - magyarázta.

Aryelle nem volt ijedős típus, de most megrettent attól, hogy mennyi mindent tud Auta-Hon róla.
- Cregan beszélt neked rólam? - kérdezte hitetlenkedve. - Nekem sosem tűnt úgy, hogy észre vett volna engem.
Számára is érthetetlen módon a szíve repesett ettől a hírtől.
~ Mi a fene van velem? Miért olyan fontos ez az ember és a véleménye rólam nekem? Sosem tűnt úgy, mintha felfigyelt volna rám, pedig annyi éve járok már a kocsmába. Ezek szerint azt is észrevette, hogy miatta... ~ filozofált magában.
- Jedi? - suttogta. - Én nem vagyok Jedi. - rázta a fejét, majd hirtelen megvilágosodott. - Ezek szerint ezért éreztem magam olyan furán a társaságában? Már kisgyerek koromban is éreztem, hogy valami vonz hozzá. Az Erő volt? - kérdezte.
Hirtelen izgatottság lett úrrá rajta. Sok-sok éve nem érezte már ezt. Egész pontosan azóta nem, mióta megszökött otthonról.
~ Elmenni Cregan után? Ez a nő gondolatolvasó is? ~ lepődött meg az ajánlaton, hisz épp erre vágyott. ~ Légy óvatos Aryelle, lehet, hogy ez egy csapda. ~ intette magát.
- Feladni mindent? A családomat, a barátomat, a munkámat, csak azért, hogy nekivágjak az ismeretlennek? Honnan tudhatom, hogy nem az Erőt használod most is, hogy befolyásolj? Ha a pilótánál sikerült, nálam is sikerülhet. - nézett gyanakvóan Auta-Honra.

Aryelle Fayar

- Nem. Én huszonhárom éve nem találkoztam vele. De jobban ismerem az észjárását, mint bárki élő ember. Egyetlen egy ember ismerte nálam jobban. A mestere. De sajnos ő nem élte túl a jedi tisztogatást. Ha valaki akkor ő felfigyelt rád. Tudom - mondta, majd mosolyogva támaszkodott neki a ház falának.
- Valóban emiatt van. Az Erő áramlását érezted meg Creganben. Mivel már képzett erőhasználó így zavart kellt az Erőben, főleg, ha használja a képességeit. Jedivé akkor válsz, ha a világos oldalt követed, és jóra használod a képességeidet - magyarázta, majd megcsóválta a fejét szavaidra.
- Sajnos Jedinek lenni régen se volt könnyű, most pedig még inkább nem leányálom. Azonban rengeteg jó dolog jár vele. Köztük a tudat, hogy sok életet menthetsz meg, és segíthetsz a rászorulókon. Ami pedig a tudatbefolyásolást illeti. Az erőérzékenyeket egy áttörhetetlen mentális gát védi meg fogantatásuk percétől. Senki nem képes a tudatukat befolyásolni, vagy hozzáférni emlékeikhez. Ez rád is igaz. Nem tudlak befolyásolni, mindent te gondolsz, és érzel. Én csak elmondhatom, mi várhat rád, de teljes mértékben rajtad áll, hogy hajlandó vagy e az útra lépni - mondta.

Aryelle elgondolkozva hallgatta Auta-Hun szavait. Nem szólt közbe, és igyekezett az arcvonásain is uralkodni.
- 23 éve, akkor láttam először őt itt. - mondta végül, mikor a nő befejezte a beszámolót. - Nem sokat tudok a Jedikről, sőt gyakorlatilag semmit. Mióta itt élek a városban, néha hallottam ezt-azt, de az emberek mintha szándékosan kerülnék ezt a témát. Viszont nem csak Cregan volt az aki mellett furcsán éreztem magam. Apámmal is így voltam. Viszont most már értem, miért tartott gyakorlatilag bezárva. Azon kívül ő volt az egyetlen eddig, aki megérezte, ha úgymond rosszban sántikálok. - mosolyodott el egy pillanatra, majd elgondolkozva folytatta: - Rendben, mondjuk, hogy elfogadom az ajánlatod. Szeretnék azonban Simeontól és a családjától elbúcsúzni. Gyerekkorom óta velük élek és Simeon fontos nekem.

Aryelle Fayar

Auta-Hon érdeklődve figyelte gondolatmenetedet, majd miután befejezte bólintott.
- Ám legyen. Búcsúz el az ismerőseidtől, de ne mond el nekik hova mész és miért. Túlságosan is nagy veszélynek tennéd ki magad. Ha végeztél találkozunk a hajónál. Nekem még van egy kis dolgom - mondta, majd fejet hajtott és távozott, te pedig mehettél búcsúzkodni és pakolni.

- Rendben. Reggel ott leszek. - válaszolta Auta-Hon-nak, majd ő is biccentett köszönésképpen, és visszament a kikötőbe.
Simeon épp befejezte a hajó átvizsgálását, mikor megérkezett, és egyből nekiszegezte a kérdést, hol volt ilyen sokáig. Aryelle nem itt akart vele beszélni, így elhárította a kérdést azzal, hogy majd este megbeszélik. Erre Simeon eszébe juttatta, hogy aznap este a szüleinél vacsoráznak. Aryelle-nek ez teljesen kiment a fejéből, és nem is igen volt ma ehhez kedve. Kedvelte Simeon szüleit, sokkal inkább az anyja és az apja volt a házaspár neki is, mint a sajátjai, akiket immáron 18 éve nem látott. Az apját néha-néha futólag a városban, és néha hallotta, hogy a férfi kérdezősködik utána, de ahogy neki sem mondtak soha semmit Creganről, róla sem az apjának. Valami furcsa titoktartás lengte be a várost, ami a Jedi tisztogatás óta még inkább érezhető volt - mondta egyszer Simeon apja. Ez épp kapóra jött neki, így az apja nemigen találhatta meg.
- Tudom, nem felejtettem el. - mondta kissé sértett hangon, ezzel leplezve a füllentés által okozott zavarodottságot. - Akkor majd utána elmondom. Meg is javítottad a hajót, vagy az rám vár?
Simeon láthatóan megsértődött a kimért hangnemtől, és közölte, hogy nem, az a lányra vár. Aryelle megrántotta a vállát, és otthagyta a férfit, majd tette a dolgát.

Az este hamarabb eljött, mint szerette volna. Végül inkább úgy döntött, nem mond semmit Simeon szüleinek. Egyrészt nem akart a búcsúval fájdalmat okozni nekik, másrészt először Simeonnal akart beszélni. Vacsora után - alig egy óra múlva - fáradtságra hivatkozva, elbúcsúzott. Simeon természetesen hazakísérte, és szokás szerint nála akart aludni. Aryelle-nek nemigen volt kedve hozzá, gondolatait teljesen lekötötték a rá váró események. Viszont beszélnie is kellett volna vele, nem akart csak úgy lelépni. Fogalma nem volt azonban, mit mondjon. Eszébe ötlöttek Auta-Hon szavai, hogy nem mondjon sokat. Amíg ezen filozofált, Simeon felajánlotta neki, hogy megmasszírozza, és közben elmondhatja, hogy merre járt napközben. Aryelle ismét kibújt a válaszadás alól, egyszerűen nem érezte azt, hogy el kellene mondani a férfinek a dolgot. Ehelyett tett egy sokkal csábítóbb ajánlatot, melyet Simeon nem tudott visszautasítani. Később Aryelle, miután Simeon elaludt, nekiállt összecsomagolni egy táskát. Csendben tett-vett, nehogy a fiú felébredjen, és a kész csomagot betette a szekrényébe. Lefeküdt ő is, de nem tudott elaludni, és egész éjjel a plafont nézte ébren.

Reggel alig pirkadt, kipattant az ágyból, lezuhanyozott, és felöltözött. Épp kész volt, mikor Simeon is felébredt.
- Hogy-hogy ilyen korán keltél?
- Be akarok menni kicsit hamarabb, még egyszer megnézni azt a hajót. - hazudta hátat fordítva Simeonnak.
- Ne már! Azt mondtad tegnap, hogy minden renden vele. - Simeon odament hozzá, és maga felé fordította. - Amiatt a nő miatt akarsz hamarabb menni dolgozni, aki után mentél tegnap?
- Honnan veszed? - tért ki a válaszadás alól a lány.
- Ismerlek, és látom, hogy nem vagy őszinte. Nos?
Aryelle elgondolkozva nézte a férfi arcát. Jóképű, nála egy fejjel magasabb, barna hajú, zöldeskék szemű férfi volt Simeon, izmos, karcsú alkattal megáldva, és a lány tudta, hogy a városban sokan irigyek rá, amiért Simeon vele van. Ő mégsem tudott bele szeretni sosem.
- Elmegyek, Simeon. Azzal a nővel, aki jött a hajóval tegnap. - bukott ki belőle. - Sajnálom, de valami vonz az ismeretlen felé.
Simeon arcán jól látható volt, hogy nemigen lepődött meg, és szavai is ezt támasztották alá, mikor megszólalt:
- Sosem szerettél engem, igaz?
- De igen. - vágta rá azonnal Aryelle. - Fontos vagy nekem, nagyon is, de érts meg kérlek, mennem kell.
- Szeretlek, Aryelle. Mindig azt hittem, hogy egyszer a feleségem leszel, és gyerekeink lesznek.
- Simeon, nézd, annyiszor mondtam már, hogy én ezt nem akarom.
- Mert nem szeretsz. Nem úgy, ahogy én téged, szerelemmel.
- Szeretlek, mint egy testvért vagy barátot.
- Aha, a testvérével nem fekszik le az ember. Csak arra kellettem neked! - vádaskodott a férfi.
- Ne veszekedjünk, kérlek. Próbálj megérteni, és ne gyűlölj. - kérlelte a lány a férfit.
Simeon ránézett, szemei iszonyú fájdalmat tükröztek, majd egy szó nélkül elment.
Aryelle könnyes szemekkel nézett a csukott ajtóra. Nem így akarta, tényleg fontos volt neki a fiú, és nem akarta megbántani. Sóhajtott egy nagyot, odament a szekrényhez, kivette a táskáját, és ő is elhagyta a házat.
A kikötőben egyenesen ahhoz a hajóhoz ment, amellyel Auta-Hon érkezett előző nap. Letette a táskáját, ráült és várakozott.

Aryelle Fayar

Alig öt perccel az érkezésed után Auta-Hon megjelent, az űrkikötő bejáratánál, és rád mosolygott.
- Örülök, hogy úgy döntöttél csatlakozol hozzám - mondta, majd a járműből kilépő, ideges pilótára nézett.
- Sajnálom asszonyom, de nem tudunk elindulni a Tatuinra. A hiperhajtóművet az éjszaka során megrongálták. Időbe tellik amíg megjavítom. Ne kérdezzen időt, lehet, hogy pár óra, de lehet, hogy pár nap. Legyenek óvatosak. Valaki nem akarja, hogy távozzunk - mondta a férfi, majd visszasétált a hajóba.
- Úgy tűnik nem akarják, hogy Cregan nyomába eredjünk, vagy legalábbis, hogy elhagyjuk a bolygót. Nincs valami ötleted, hogy ki akarhat marasztalni minket - nézett kérdőn a lányra.

Aryelle alig néhány percet álldogált a hajó mellett, mikor befutott Auta-Hon. Viszonozta a mosolyát, és úgy válaszolt neki:
- Nos, nem volt könnyű döntés, és tudom, hogy Simeont nagyon megbántottam, de úgy érzem, helyesen cselekszem.
A pilóta szavait meglepve hallgatta. Ő tökéletes, menetkész állapotban hagyta itt a járművet előző nap este. Auta-Hon szavaira megingatta a fejét.
- Nem. Egyetlen ember van, aki tud róla, hogy menni akarok, Simeon, de ő egész éjjel velem volt. Együtt mentünk el innen tegnap, együtt voltunk a szüleinél, majd nálam is. Egész éjjel fent voltam, egy szemhunyásnyit sem aludtam, nem hagyta el a házat. Reggel nem együtt jöttünk el, mert mikor elmondtam neki, hogy elmegyek veled, rosszul fogadta, és otthagyott. Viszont kb. fél óra múlva már én is itt voltam, ráadásul a pilóta szerint valaki éjjel hatolt be. Egyszerűen nem jut eszembe senki, aki meg akarná akadályozni, hogy elmenjek, főként, hogy nem is tud róla senki. Lehet, hogy téged akarnak itt marasztalni. Nem? - nézett végül kérdőn a nőre, de továbbra is azon gondolkozott, ki lehet a szabotőr.

Aryelle Fayar

A pilóta még éppen hallotta szavaid és visszaszólt.
- Két órája itt vagyok. Biztos, hogy az éjszaka folyamán tette valaki - jegyezte meg, majd már ténylegesen otthagyott titeket.
Auta-Hon egy ideig nem szólalt meg. Mintha azon gondolkozott volna, hogy mi is lehet a háttérben, de egy idő után megcsóválta a fejét.
- A bolygó köztársaság szimpatizáns, így kétlem, hogy kizárólag ellenem lépnének - jegyezte meg, majd hirtelen futni kezdett egy férfi felé, aki az egyik sarokról figyelt titeket. Az próbált elfutni, azonban hirtelen semmi látható ok nélkül a falnak csapódott és felemelkedve ott lebegett tovább.
- Ki vagy és mit akarsz tőlünk, erőérzékeny - mondta, majd várta a választ.
- Ő nem mehet el - mutatott a lányra, ekkor ismerted fel a férfiben apádat.

Aryelle felvonta a szemöldökét a pilóta szavaira.
- Ha akarja segítek. - javasolta, de a férfi már ott sem volt.
Auta-Hon szavaira felkapta a fejét.
- Gondolod, hogy ellenem szól? - válasz azonban egyelőre nem jött, a nő az egyik sarok felé futott.
Aryelle ekkor látta, hogy egy férfi állt ott, aki hirtelen felemelkedett és a falnak vágódott.
- Apám! - kiáltotta a lány meglepetten. - Ő az apám. - tette hozzá Auta-Hon felé fordulva, majd ismét az apjához intézte szavait: - De igen, elmegyek, és nem akadályozhatod meg, ahogy azt sem tudtad, hogy eljöjjek gyerekkoromban. Miért teszed ezt? Miért volt neked jó, hogy bezárva tartottál? Belegondoltál, milyen érzés volt ez nekem? Nem voltak barátaim, nem járhattam iskolában, nem játszhattam soha senkivel. Azóta élek igazán, és azóta vagyok igazán boldog, mióta megszöktem. - érezte, hogy az évek alatt felgyülemlett keserűség dühbe csap át, és a harag átjárja egész testét.
Közelebb lépett, szemei szemei szikrákat szórtak, és szinte kiabált már:
- Elmegyek, érted, elmegyek, és látni sem akarlak többé.

Aryelle Fayar

- Nyugalom, Aryelle. Irányítanod kell az érzéseid, vagy a sötét oldal elemészthet - mondta Auta, majd a férfi hirtelen megszólalt.
- Azért tettem, mert nem engedhettem, hogy téged is megöljenek, mert olyan vagy mint mi. Nem hagyhattam, hogy áldozatul ess a Sith-ek pusztításának. Nem mehetsz. Ha itt hagyod a bolygót halál vár rád. A birodalom nem fogja hagyni, hogy a Jedi újra megerősödjenek - mondta a férfi, és szemébe könnyek szöktek a szavaid hallatán.
- Szeretlek, Aryelle. Nem akartam neked ártani, de nem hagyhattam, hogy meghalj - mondta.
- A lánynak jogában áll dönteni, hogy hova megy és mit csinál. Ha ő az Erő útját akarja követni, akkor azt teszi. Nem akadályozhatja meg - mondta Auta-Hon.
- De mindent megteszek, hogy visszatartsam. Nem engedem, hogy meghalljon - mondta a férfi.

Aryelle érezte, hogy remeg az egész teste, de Auta-Hon szavaitól megrettent, és próbált lenyugodni. Szája széle megremegett, ahogy az apja szavait hallgatta.
- Lehetséges. Lehet, hogy meghalok, de akkor is mennem kell. Neked tudnod kellene mit érzek. - mondta az apjának, immár a megszokott, nyugodt hangnemben beszélve, és érezte, hogy az ő szemeit is elfutják a könnyek.
Egyik kezét Auta-Hon vállára tette és halkan kérte:
- Engedd el őt, kérlek. - majd ismét az apjához fordult: - Ne akadályozd meg. Ha tényleg szeretsz, apám, nem akadályozod meg. Nem vagyok itt maradéktalanul boldog, sosem voltam az, és sosem leszek az. Vonz valami ismeretlen, most már tudom, mi az, és én meg akarom ismerni. - utolsó szavai már szinte könyörögve szóltak: - Kérlek, apám. Ha szeretsz, ha tényleg úgy szeretsz, ahogy mondod, nem állsz az utamba. - odalépett a férfihez, és a karjára tette a kezét: - Visszajövök, egyszer visszajövök, megígérem.

Aryelle Fayar

Auta-Hon teljesítette kérésed, és az apádat a földre engedte. A férfi szemében fájdalom látszódott, ahogy szavaidat hallgatta, néhány perc eltete után tudott csak megszólalni.
- Sajnálok mindent. Nem hagyhattam, hogy bajod essen, de már látom, hogy nem tarthatlak itt tovább - mondta, szomorú tekintettel majd folytatta.
- Tudom, hogy jó lesz azzal akihez mentek. Ő majd vigyázni fog rád - mondta, mire Auta felvonta a szemöldökét.
- Ismeri Cregant? - kérdezte.
- Igen. Még a jedi akadémián ismertük meg egymást. Azonban én kibuktam, így nem lehettem padawan. Cregan remek ember. Ha valakire akkor csakis rá bíznám a lányomat - válaszolta, majd feléd fordult.
- Vigyázz magadra és sose mozdulj el Ocheron mellől - mondta.

Aryelle nézte az apját, az érzelmeket az arcán, a fájdalmat a tekintetében, és szavai meggyőzték arról, hogy az apja tényleg csak azért zárta el a világ elől, hogy őt védje. Az apja és Auta-Hon közötti beszélgetés ismét csak meglepetést okozott neki. Mi lehet még, amit nem tud az apjáról?
- Ezt megígérhetem. - válaszolt mosolyogva, majd megölelte az öreget. - Ne haragudj, hogy elszöktem otthonról, tudom, hogy bánatot okoztam nektek. Öleld meg anyámat is helyettem, és mond meg neki, hogy szeretem. - búcsúzott könnyes szemekkel az apjától.
Ezek után Auta-Hon felé fordult:
- Segíthetnék a pilótának, hogy hamarabb elindulhassunk. Talán nagyobb tapasztalaton van, mint neki.

Aryelle Fayar

- Megértem, hogy miért tetted. Nem haragszom, csak féltelek. Légy jó, és nagyon figyelj oda, hogy a jó uton maradj. Szeretlek - ezzel megölelte lányát, majd biccentett Auta-Honnak, majd még feléd fordult.
- Átadom anyádnak - mondta és távozott.
- Rendben. Segíts neki, én addig elintézek egy két dolgot - mondta, majd távozott a helyszínről.
Ha visszatértél a hajóhoz a pilótát alatta találtad, amint éppen bütykölte a járművet. Mikor meglátott, akkor kimászott és rád mosolygott.
- Hamarosan indulhatunk is. Nem volt olyan nagy a kár, mint elsőre hittem, csupán néhány vezetéket kell kicseréljek. Most már csak Auta-Honnak kell visszaérnie, addig én is végzek - felelte.
- Kérlek nézd át a rendszereket, hogy minden rendben működjön e, mire indulásra kerül a sor - kérte.

Aryelle elgondolkozva nézett az apja után, majd biccentett Auta-Honnak és a hajóhoz ment.
- Igen, azok után, hogy kiderült, ki volt a szabotőr, csodálkoztam volna, ha nagyobb a kár. Nem hozzáértő tette. - válaszolta a pilótának, majd hozzá tette: - Rendben, máris.
Odament a polchoz, levette a műszerét, majd besétált a hajóba, és nekiállt teljesíteni a pilóta kérését.

Aryelle Fayar

Jó két óra eltelt már. A hajó tökéletes állapotban volt, de Auta-Hon még mindig sehol. Hirtelen befordult a jedi a sarkon, majd odalépett hozzátok.
- Elnézés a késésért, de sok dolgom volt - mondta, majd besétált a hajóba.
Ekkor hirtelen a holokomm jelzett. A nő aktiválta, mire egy katonai egyenruhában lévő férfi jelent meg.
- Axevine tábornok - köszöntötte őt a jedi.
- Üdvözlöm, Auta-Hon. Észleltünk egy birodalmi hajót a rendszereink szélén. Azonnal jöjjenek a Home One-ra. Itt megkapják a további információkat és tovább indulnak, hogy elfogják az ellenséges hajót. Axevine vége - ezzel a csatorna meg is szakadt.
- Sanon. Induljunk - mondta a pilótának, mire az bezárta az ajtót és a hajó már fel is szállt.
- Innentől életed egy új szakasza kezdődik el - mondta Auta, majd leült.
A hajó hamar bolygó körüli pályára ért, majd hipertérbe ugrott.

Aryelle gyorsan végzett a hajó átvizsgálásával, rutinosan tette a dolgát. Mindent rendben talált, és még egy gyors ebéd is belefért, mire Auta-Hon megérkezett. A lányt érdekelte volna, hogy hol járt a jedi, de nem tudta, hogy megkérdezheti-e, és egyáltalán kapna-e választ. Mielőtt azonban bármit is reagálhatott volna, felpörögtek az események.
Annyi ideje maradt, hogy felkapja a táskáját, mert Auta-Hon már ki is adta az utasítást a pilótának és indultak.
- Ki ez a tábornok? Mit kell tudnom róla és a bolygóról, ahova megyünk? - kérdezte Auta-Hontól, miután leült.

Aryelle Fayar

Auta-Hon érdeklődve hallgatta kérdésed, majd azonnal válaszolt.
- Axevine tábornok az Új Köztársaság flottájának egyik magas beosztású parancsnoka. Ő az egyike azoknak, akik a küldetésekért felelősek - magyarázta.
- Ami a Home One-t illeti, az nem bolygó hanem az I. támadóflotta zászlóshajója - mondta.
Pár perc telhetett el csupán, mikor a hajó kilépett a hipertérből és egy flotta szélénél állt meg, majd lassan elindult és egy hatalmas hajó hangárja felé igyekezett.



- Megjöttünk - mondta a pilóta, majd dokkoltatta a hajót és kinyitotta rámpát.
Auta-Hon kisétált a hajóból, és a nem rég látott tábornok várt titeket.
- Üdvözlöm, Önöket. A hajójuk már készen áll az indulásra. A fedélzeti számítógépben megtalálják a szükséges információkat. Induljanak. Nem vesztegethetjük az időt - mondta a férfi, majd egy másik hajóhoz vezetett titeket.



- Szállj be, Aryelle - mondta Auta-Hon.

Aryelle kissé elszégyellte magát, hogy még ennyit sem tud, de aztán arra gondolt, hogy honnan is kellene neki ezeket tudnia. A világ végén élte le eddigi élete 30 évét.
- Értem, és ne haragudj, ha ostobaságnak tűnnek a kérdéseim, de sajnos semmit sem tudok ezekről a dolgokról.
Közben meg is érkeztek, a lány arra gondolt, hogy azért élete első csillagközi utazása lehetett volna hosszabb is, de aztán gyorsan kiderült, hogy ez csak egy átszállás.
- Üdvözlöm, uram. - köszöntötte kissé sután a tábornokot.
Fogalma nem volt, hogyan illik köszönteni, és ismét iszonyú ostobának érezte magát. Eddig azt hitte magáról, hogy okos és tájékozott, de ez úgy tűnik, csak a műszaki dolgokra vonatkozott. Ki kell faggatnia Auta-Hont amennyire csak lehet, határozta el.
Követte a nő utasítását, és beszállt a hajóba, és várta az indulást.