Alaxena

Egy Birodalmi irányítás alatt álló Gallofree osztályú szállítóhajó.

Aryelle Fayar

A szavaidat hallva Auta-Hon megtorpant, majd megfordult és a szemedbe nézett.
- A Birodalmiakat eddig a Sith Sötét nagyúr irányította. A jedik legnagyobb ellenségeinek vezetője. Amikor Palpatine szenátorról kiderült, hogy ő volt a Sith Nagyúr, megpróbáltuk letartóztatni, de megölte a társainkat. Utána a klónkatonákkal és Dart Vaderrel lemészároltatta az összes jedit Coruscanton. Beleértve a gyerekeket és azon csecsemőket akikből egy napon tanonc lehetett volna. A Jedi Templom tele volt a kicsik és a tanoncok hulláival. Ilyenek lennének a jófiúk? - nézett kérdőn a lányra. - Mi sem vagyunk makulátlanok, de nem gyilkolunk le ártatlan gyerekeket csak mert idővel a világos oldal helyett a sötétet választhatják. Sőt, fegyvertelen embert sem ölünk csak végszükség esetén - mondta, és egy pillanatra lehajtotta a fejét, hogy elfojtsa érzéseit.
- Valószínűleg meg tudod védeni magad, de a birodalmiak nem fogják megvárni amíg leütöd őket. Ők lőnek, vagy ha sötét jedi vagy Sith az illető akkor beléd mélyesztik kardjukat. Sajnos meg kell tanulnod használni a fénykardot, és egyéb fegyvereket, ha életben akarsz maradni jediként. De nem az én dolgom, hogy erre megtanítsalak - mondta, majd elindult befelé a hajóba.

Aryelle is megállt, és szörnyülködve hallgatta a jedi szavait. Szinte fizikai rosszullétet érzett, hányinger kerülgette. Csukott szemmel mélyeket lélegzett, hogy leküzdje a rosszullétet. Érezte, hogy egész teste remeg a feszültségtől és a gyűlölettől, amit ez iránt a Vader iránt érzett. Egy könnycsepp kicsordult a szeméből és végigfolyt az arcán, majd remegő hangon, szinte suttogva mondta:
- Azt hiszem, ezt jobb lett volna, ha nem hallom. - elcsuklott a hangja, és jó pár pillanatig tartott, míg összeszedte magát. - Miért vagy hogyan alakult ki ez az ellenségeskedés? Miért gyűlölik a birodalmiak és ez a nagyúr a jediket? És mit jelent az, hogy egyes gyerekek a sötét oldalt választják? Mi viszi rá erre őket? - záporoztak a kérdései, miközben haladtak tovább a hajóban.
~ Leütöm őket? ~ ütközött meg a nő szavaitól még az előzőknél is jobban.
- Soha életemben nem ütöttem még le senkit, sosem verekedtem még. Inkább konfliktuskerülő természet vagyok, eleve nem is adok lehetőséget a támadásra. Meglátod majd, ha jobban megismersz, nagyon békés természet vagyok. - mondta, és nem tudta megállni, hogy ne kérdezze meg: - Cregan fog tanítani?

Aryelle Fayar

- Előbb-utóbb úgyis megtudtad volna, hogy mi is történt annak idején - mondta, majd kis szünet után szólalt meg csak újra.
- Az ellenségeskedés kezdete négyezer évvel korábbra nyúlik vissza. Alapvető kiváltó oka az volt, hogy a Jedik nem értettek egyet a sötét oldal erejének használatával. Úgy gondolták, hogy az megrontja a használót, ami valójában így is van. Végül odáig fajult a dolog, hogy a jedik és a sötét jedik, beleértve a sitheket is folytonos háborúba kezdtek, hogy a saját igazuk legyen az erősebb. Sajnos mindig vannak akik erősítik a sötét oldalt. Egyszerű oka van az átállásnak. A kapzsiság. A sötét oldal sokkal nagyobb támadó képességekkel ruházza fel a használókat, és olyan borzasztó erőket szabadít el, amelyekről még mi tapasztalt jedik se mernék álmodni. Túlságosan is veszélyes hatalom ez, hogy játszunk vele. Aki mégis a sötét oldalt választja azt előbb-utóbb elemészti és csak kevesen tudnak visszatérni a helyes útra - magyarázta Auta-Hon.
- Csak egy képletes megjegyzés volt. A diplomácia nem a sötét jedik erőssége. Ők ölnek és csak utána kérdeznek - mondta, majd utolsó kérdésedre elmosolyodott.
- Így van. Ő lesz a mestered, ha sikerül eljutnia a Köztársasághoz - mondta, majd megállt hirtelen egy ajtó előtt.
- Ez a hídra vezet - jegyezte meg.
Útközben semmilyen ellenállásba nem botlottatok, és be léphettetek a hajó vezérlő termébe, ahol birodalmi tisztek ültek a konzoloknál, és mikor megláttak titeket fegyver híján menekülőre fogták. Az egyik azonban megszólalt.
- Nem hagyjátok el élve ezt a hajót - mondta, majd elfutott.

Riyria Janterra

A megfigyelőből figyelted, ahogy a jedik behatoltak a hajóra, majd néhány perc kommunikáció és jó néhány halott birodalmi katona után a hídra mentek. A rendszer eközben egy újabb hajót érzékelt, amelyből szintén egy jedi szállt, ki, majd a híd felé indult. A híd kameráin láthattad, hogy a legénység minden ott lévő tagja elhagyta a hajót a mentőkabinokkal. Innentől csak a három jedi volt a hajón, akik arra vártak, hogy lecsapj rájuk.

A hajón a jediken kívül még három másik személy is tartózkodott. Az egyikük volt Riyria Janterra, a birodalmi tisztnek álcázott uralkodó keze. Különleges ügynöke a császárnak, ki maga is erőhasználó, és beavatott ismerője a fénykardforgatásnak. Vele volt két, az indulása előtt mellé rendelt testőre is. Két fiatalember, akiket az inkvizítorok képeztek ki arra amit tudni kell, ha az ember jedik ellen akar küzdeni. Riyriának voltak kétségei a képességeiket illetően, ezért most örült, hogy végre letesztelheti őket.
Az emberek elfelejtik, hogy a Birodalom nem egyetlen ember miatt élt. A kémhálózatok a mai napig működtek, és ha nagyon keresnek valakit, biztosan megtalálják. Ahogy ez történt a jedikkel is. És most ütött az órájuk.

Magára öltötte fekete selyemköpenyét, és úgy masírozott be a pilótafülke előterébe. A jedik az Erő miatt már megérezhették a jelenlétét, ezért a nő csöppet sem lepődött meg. Sőt, hideg tekintettel és kegyetlen mosollyal mérte végig a jediket. Két testőre meleltte állt, fekete köpenyt és alatta vörös tunikát viseltek. Mindegyiküknek rejtve volt a fénykardja.
- Üdvözletem a hajón, drága potyautasok. - hajolt meg gúnyosan Riyria. - Mily megtisztelő, hogy a jedik ki akarták sajátítani maguknak a gépemet. Normális esetben békésen leülnénk veletek beszélni, egy finom italt kortyolgatva, és várnánk, amíg a legközelebbi birodalmi fregatt a közelünkbe ér az erősítéssel. De, a helyzet ezúttal merőben más. Nem vagytok közönséges vendégek.
Itt tartott egy kis szünetet, majd folytatta.
- Közveszélyes bűnözők vagytok, akik elárulták a birodalmat. Ha jól látom, egy olyan is veletek van, aki nem jedi. Nem érzem felőle az Erőt. De, ez nem jelenti azt, hogy rá nem vár büntetés. Viszont őt megkíméljük... ellentétben veletek. Viszlát a pokolban, jedik.
Ahogy kimondta az utolsó szavakat, a két csuklyás alak, akik köpenyt viseltek, előre léptek, majd a kezükbe hívták fegyvereiket. A két fénykard lila színnel kelt életre, és mindketten a shien stílus állását vették fel. Lassan közelítettek a jedik felé. Riyria eközben hátrált pár lépést, és nekitámaszkodott a falnak, hogy figyelje, mire is képesek újdonsült testőrei.

~ Inkább utóbb lett volna jó megtudni. ~ gondolta Aryelle a jedi szavait hallgatva.
Most értette csak meg igazán, hogy az ő eddigi jól felépített, biztonságos kis élete fenekestől felfordult.
Miközben haladtak tovább Auta-Hon szavain morfondírozott. El sem tudta képzelni, milyen erőkről beszél a nő, de az már világos volt a számára, hogy jedinek lenni óriási hatalommal és felelősséggel jár, és ő nem biztos, hogy akarja ezt. Sosem vágyott hatalomra, olyan jól elvolt a maga kis világában.
Mikor a jedi megállt az ajtó előtt, felvont szemöldökkel nézett rá:
- Ezek szerint veszélyben van? - kérdezett vissza Cregannel kapcsolatban.
Gyanúsan könnyen jutottak tovább, az előző támadás után várt valamiféle ellenállásra. A menekülő tiszt szavaiból egyértelművé is vált számára, hogy kellemetlen meglepetések érhetik még őket. A meglepetés hamarabb jött, mint az Aryelle szerette volna. Sőt, ha jobban belegondolt, egyáltalán nem kellett volna jönnie, ő ugyanis nagyon nem szerette a meglepetéseket. Főként nem az ilyeneket. A belépő nőből sugárzó gyűlölet megrettentette, és már bánta, hogy visszautasította Auta-Hon fegyverét.
- Közveszélyes bűnözők? El vagy te tévedve, kisanyám! - maga is meglepődött a saját bátorságán, amivel visszaszólt a nőnek. - Nem, én nem vagyok jedi, viszont én legalább nem bújok mások háta mögé. Szánalmas vagy, ugye tudod. - mondta a fekete köpenyesnek, mikor az előre küldte a két emberét, hogy azok vívják meg helyette a kis csatáját. - Mi lenne, ha megmutatnád, mit tudsz, ahelyett, hogy mások vigyáznak a hátsódra? Én fegyvertelen vagyok, nem is tanultam harcolni sosem, mégsem hátrálok meg. - azzal lesz, ami lesz alapon előre lépett.

Aryelle Fayar & Riyria Janterra

Auta-Hon felvette a Niman alapállását, és felkészült a két kísérő elleni harcra. Aryelle szavaira a lányra pillantott aki már akkor mellette állt, és elismerően nézett a lányra, de hamar visszakapta a tekintetét a két támadóra. Riyria kísérő vezetőjükre néztek a fiatalabb nő(Aryelle) szavait hallva, és várták az utasítást. Hirtelen Riyria egy hatodik erőérzékeny jelenlétét érezte a teremben. A kamerákon látott fiatal jedi ugrott le a híd egyik erkélyéről, és pontosan a nő elé érkezett fénykardját még a levegőben aktiválva és a niman alapállását felvéve.
- Xomernius - nézett előre Auta-Hon. - Mit keresel itt? - kérdezte.
- A Köztársaság tudomására jutott, hogy csapdába akarnak csalni titeket és ide küldtek, hamarosan jön az erősítés többi tagja is, mester - mondta, de végig a birodalmi jedit nézte várta a lépését.
Ezek után Auta-Hon újra felvette a niman forma alapját és készen állt, hogy megküzdjön a birodalmi nő kísérőivel.

Az uralkodó keze csak mosolygott Ayrelle megjegyzésén. Saját fiatalkori önmagát juttatta eszébe. Elég cikinek érezte, hogy van, aki sohasem nő fel.
- Drágaságom, ez a két fiatalember azért küzd meg a barátnőddel, hogy bizonyítsák az alkalmasságukat. Nem helyettem vonulnak harcba.
A két testőr már majdnem rárontott a jedire, amikor annak tanítványa is megérkezett. Riyria a fejével biccentett nekik, hogy ne foglalkozzanak vele. foglalkozzanak a jedi mesterrel, ő majd elintézi a tanoncot. A fiatalembert végigmérve arra jutott, hogy csak húsz éves, és eddig nem lehetett része túl sok párbajban. Az uralkodó keze helytelenítően rázta meg a fejét, majd tett egy közelebbi lépést. Szemmel láthatóan nem akart vívni vele.
- Bátor vagy, kölyök. Előtted áll még az egész élet. Tényleg eldobnád csak azért, hogy megvédd a mestered? Hogy meghalj olyan eszmék miatt, melyek felfogásához még nem vagy elég érett? Nézd reálisan a dolgokat. Nem látszik rajtam, de legalább tíz évvel vagyok öregebb nálad. Fiatalabb voltam, mint te, amikor megkezdtem tanulmányaimat a birodalmi sereg kiképzőközpontjában. Sok aljas trükköt ismerek, és egy erős inkvizítor alatt sajátítottam el az Erő használatát. A két testőröm szintén inkvizítori kiképzést kapott, és elég prominens harcosok. Te mindenképp meghalsz, ha kiállsz ellenem. Ez a realitás. Ha itt és most leengeded a kardodat, és megadod magad, életben hagylak. Használhatónak tűnsz. Ne akarj hősködni, fiú. Nem éri meg.
Riyria valóban remélte, hogy kell kötelezően levágnia a padawant. Utálta, ha használható embereket kell kivégeznie.

Eközben Kran és Joi felvették a harcot Auta-Honnal. Az ex-inkvizítorok nagyon ravaszul harcoltak. Közvetlen azelőtt váltottak át shienből ataru stílusba, hogy összecsapták volna pengéiket a jediével. Mivel jedik ellen képezték ki őket, ezért beavatottan ismerték a niman gyengeségeit. Ezért döntöttek úgy, hogy teher alatt kell növeszteni a pálmát. A niman erőssége az volt, hogy az, aki mesterien tudta alkalmazni, remek stratégának bizonyult. A gyengesége pedig abban rejtett, hogy a párbaj terén egyetlen elemében sem volt kiemelkedő. Nem bírt kiemelkedő precizitással, mint a makashi, sem agresszív támadóerővel, mint a djem so, és gyors sem volt annyira, mint az ataru. Védekezni sem lehetett annyira jól vele, mint a soresuval. Így a két testőr tudta, hogy előbb fel kell mérni a jedi tudását, mielőtt a gyengeségeit kihasználva végeznének vele.
Olyan helyzetekbe kényszerítették, melyekben muszáj volt használni a nimánra jellemző találékonyságot. Alapból két fénykardformával váltakozva rohanták le, de volt egy másik tervük is. Gyűrűbe zárták Auta-Hont. A két lila penge villámgyors játékában bújt meg a kék penge, ami ott védekezett, ahol csak tudott. Ha a mester ki akart törni a gyűrűből, a testőrök gyorsan követték a lépéseit, és nem engedték, hogy kiszabaduljon. Megölni viszont még nem akarták. Ők is szerettek volna szórakozni egy jót.

Aryelle mintha elismerést látott volna Auta-Hon tekintetében, és kissé meglepődött ezen. Bízott benne, hogy később sem fogja lekapni a jedi a tíz körméről ezért a kis pimaszságért. Fogalma nem volt, miket engedhet meg magának. Alapvetően sosem volt szemtelen, de, ha kellett meg tudta védeni magát. Ő inkább szavakkal harcolt, és meglehetősen cinikus és ironikus tudott lenni, ha úgy adódott. Mivel azonban ezt a fekete ruhás nőt nem ismerte nem tudta, hogy mit engedhet meg magának vele szemben és mit nem. Gyorsan túllépett azonban ezen a problémán, és figyelte ahogy Auta-Hon elhelyezkedik és várja az ellenfeleket.
- Értem, és ha bizonyítottak, akkor ezentúl is helyetted fognak harcolni. - válaszolta az idegen nőnek. - Remek megoldás. - gúnyolódott, majd a döbbenettől nem tudta folytatni.
~ Ezek repülni is tudnak? ~ nézett a srácra, aki szinte szó szerint berepült közéjük. ~ No, mégsem lesz olyan hosszú életű ez az én kis kalandom, apámnak igaza volt, halál fia vagyok. ~ folytatta magában az eszmefuttatást, miközben Auta-Hont nézte, ahogy a két testőrszerűvel harcol.
Nemigen tudta, mitévő legyen. Fegyvertelenül áll szemben olyanokkal, akik kisujjal elbánnának vele, ha akarnának. Bár, ha lenne fegyvere sem tudna mit tenni, maximum megölhetné magát, hogy ne ez a köpenyes vagy a szolgái tegyék meg.

Aryelle Fayar & Riyria Janterra

Auta-Hon keményen harcolt. Folyamatosan védve a támadói csapásait. Egy pillanatra sem engedett a koncentrálásnak. A fiatal tanítvány elgondolkozott Riyria szavain.
- Igazad van. Nem éri meg meghalni - mondta, majd mestere felé fordult.
- Sajnálom, Auta, de be kell látni, hogy az ügyünk nem ér semmit. Alig vagyunk páran akik képesek használni az Erőt. Nem éri meg meghalni ilyenért. Állj mellém és élj - mondta.
Auta megrökönyödve hallgatta a fiú szavait, majd telekinézissel a falhoz vágta a két támadóját.
- Elárulod azt amibe ennyi éven át hittél. Nem érdemled meg, hogy tanítványomnak neveztelek - mondta a nő, majd felemelte fénykardját.
- Ha rajtam múlik nem árulod el a jedik és a köztársaság titkait - mondta, majd megindult a fiú felé.
Xomernius aktiválta fénykardját, majd védte a támadásokat. Riyria két kísérője parancsra várva nézett vezetőjükre. Miközben Aryelle-t békén hagyták. Auta sokkal inkább érdekelte őket.

A két testőrt az események kizökkentették, de az Erővel tompították a becsapódásukat, így a hátuk fájlalásán kívül nem esett nagyobb bajuk. Kardjaikat lekapcsolták, és Riyria intett nekik, hogy álljanak Ayrelle két oldalára.
- Nem bántunk. Engem Joinak hívnak.
- Én Kran vagyok - mutatkoztak be a birodalmiak. Békésen nézték az összecsapást. Joi szólalt meg, némi szarkazmussal a hangjában.
- Tipikus jedi pillanat. A mester nem azt teszi, amit a kódex előír neki. A jedik csak akkor használják a fénykardjukat, ha a szavak csődöt mondanak. Ez a nő meg azonnal rárontott a tanítványára.
Egy kis idő eltelte után Kran szólalt meg.
- Fontosnak tartom közölni, hogy sok minden, amit a jedi mesélhetett rólunk, elvesztette aktualitását. Már nem a sötét erők dominálnak, ahogy Palpatine és Vader idején. Most már csak racionalitás létezik. Pestage urunk logikával irányítja a birodalmat. Mi pedig az ő nevében tartjuk fenn a békét, és győzzük le az ellenségeit. Mi a jediket győzzük le. Ezért használunk fénykardot, de nem használjuk a sötét oldalt. Minket nem fenyeget az, hogy elmegy a józan eszünk.
- És ez nem propaganda szöveg - kacsint félmosollyal a nőre Joi. - Nem átállítani akarunk, csak azt akarjuk, hogy átérezd a helyzetünket. Mi csak a munkánkat végezzük. A jedik veszélyesek ránk nézve. És mindenkire nézve is. Az elavult dogmáik és módszereik már nem relevánsak ebben az új időszakban. És mivel nem azok a fajta harcosok, akiket ésszel meg lehet győzni... - itt befejezte a mondatot, és inkább fejével a küzdő felek felé bökött.

Riyria nem lepődött meg, mikor a tanítvány a mestere ellen fordult, de azt hitte, nehezebb dolga lesz. Minden estere nem volt túl sok ideje ezen gondolkodni. Ahogy sejtette, az Auta-Hon és a tanítványa elleni küzdelem nem tartott sokáig. Az uralkodó keze jól érezte, hogy nem lenne számára bonyolult mutatvány a padawan legyőzése. Akkor lépett akcióba, mikor a jedi éppen egy végső csapást mért volna a tanoncra. Előrántotta saját kardját, és bekapcsolta annak egyik vörösen izzó végét. Megállította vele a nő pengéjét, és félrelökte az útból.
- Csak nem képzeled, hogy hagyom, hogy megölj egy védtelen embert, jedi? - mondta, majd bekapcsolta a fénykard másik végét, és beállt a padawan elé, jelezve, hogy meg fogja védeni.
Másik, titkos tervét pedig már nem lehetett megállítani. A jedik már akkor a csapdájába estek, mikor a hajóra tették a lábukat.

Aryelle Fayar & Riyria Janterra

Amint Riyria a fiú védelmére kelt abban a pillanatban minden a feje tetejére állt. Xomernius kihasználta a helyzetet, majd a birodalmi nő torka elé emelte a kardját, és mesterére mosolygott.
- Dobd el a fénykardod. És ti is vagy a főnökötök feje a földre hullik - mondta a fiú, miközben a két testőrre pillantott.
A két testőr idegesen nézett Janterra felé, várva az utasításukat.
- A falhoz - mondta Auta-Hon a két erőérzékeny férfinak, miközben Aryelle mellé lépett.
- Belefutottál a csapdánkba birodalmi. Az egész meg volt tervezve. Nem ölünk meg titeket, ha nem adtok rá okot. Köztársasági bíróság előtt fogtok felelni. Le vagytok tartóztatva - mondta, majd várta, hogy mit léptek. Közben a fiú fénykardja végig Riyria nyakánál volt.

Következő kör: 2013.06.02 (Hétfő).

Az uralkodó keze csak pislogott, majd mosolya szélesre húzódott, kivillantva ezzel ragyogó fogsorát.
- Nocsak... ravaszak vagytok... ez meglep. Fejlődtök a korral.
Kikapcsolta a fegyverét, majd a testőrök is így tettek. Riyria a földre dobta a kardját, ahogy Joi és Kran is. A tapasztalt jedi mester tudta nagyon jól, hogy egy Erőhasználó még a fegyvere nélkül is veszedelmes, de az avatatlan padawanon erőt vett a nyugalom. Az a fajta nyugalom, mely már majdnem belecsúszik a könnyelműségbe. Ezt használta ki Riyria, mikor elkapta a csuklóját a jobb kezével, a ballal pedig erőteljesen a könyökére csapott. A hirtelen és fájdalmas mozdulat hatására Xomernius kezéből kiesett a kardja, majd a nő még odébb is rúgta, hogy a kezébe hívhassa a saját fénykardját. A vörös pengék életre keltek, Riyria pedig hagyta, hogy a tanonc magához hívhassa fegyverét. Szeretett volna példát statuálni azzal, hogy párbajban öli meg. Auta-Hont a két testőr gátolta mag abban, hogy Xomernius segítségére siessen, akik a kezükbe ragadták fegyvereiket, és lerohanták a mestert, ismét gyűrűbe fogva. Ezúttal nem akarták húzni az időt.
Közben Riyria bevette magát. Saját stílusának mozdulataiból egy valami mindenképp lejött: nem hasonlítható össze más stílusokkal. A jichterra táncszerű mozdulatai, és balerinákat megszégyenítő eleganciája; párosulva a fénykard halálos erejével túl nagy falatnak bizonyult, még egy képzett jedi mester számára is. A színjáték még folyt egy darabig. Xomernius már azelőtt halott volt, hogy a harc elkezdődött volna. Hárításai, gyenge ellentámadásai már pusztán csak kellékek voltak, a főattrakció pedig maga a halál lesz. De Riyria még csak kóstolgatta, játszott vele, mint macska az egérrel. Jól sejtette, hogy a diáknak semmi esélye ellene. Azt várta, hogy a testőrei mikor győzik le a mestert. Nem kellett túl sokáig várnia.
Auta-Hon teljes erejéből harcolt. Joi és Kran biztosak voltak benne, hogy ha egymaguk harcolnának vele, talán alulmaradnának. Így viszont a mesternek, legyen bármennyire kitartó is, esélye sem volt. Joi saját pengéjével megállította a nő kardját, Kran pedig az Erő segítségével erőset igyekezett taszítani rajta, hogy a falhoz lökhesse. Riyria tudta, hogy ez egy jel volt.
Most komolyra fordította a szót. Néhány lépést hátrált az ifjú padawan, mire a nő vörös pengéje elérte a kezét, és megpróbálta lenyesni mindkét kézfejét a csuklójától. A Kék Démon már azon kezdett el gondolkodni, hogyan végezze ki a fiút. Úgy döntött, látványosan teszi. Ha mutatványai beváltak, akkor a nyakának szegezi a kardot, és ezt mondja:
- Az árulók, akármelyik oldalon is vannak, halállal lakolnak a tetteikért. Ezzel bebizonyítottad, ifjú jedi, hogy a rendetek joggal szolgált rá arra, hogy törvényen kívül helyezzük. Remélem, elmormoltál egy imát, mert ez volt az utolsó.
Ezután a nő vadul forgatta maga előtt a kardját, és igyekezett több száz apró, izzó és füstülő darabra szeletelve szét a fiút.

Aryelle Fayar & Riyria Janterra

Riyria támadásai sikeresek voltak. Bármennyire is harcolt a fiú, nem járt sikerrel és kézfejei a földre hultak. A padawan a földre rogyott fájdalmában, majd felnézett a nőre és elmosolydott.
- Békével a szívemben halok meg, mert tudom, hogy a helyes ösvényt jártam - mondta, majd lehunyta a szemét és így fogadta végső csapásaid.
Közben Auta-Hon elleni támadások is sikeresek voltak és a nő a falhoz szegezve nézte végig Xomernius halálát.
- Ne - kiáltott fel, de nem tudott semmit sem tenni.
- Menekülj - kiáltott Aryelle felé.
Azonban ekkor már nem volt miért menekülni. A folyosókon hirtelen léptek zaja hallatszott, majd minden irányból köztársasági katonák léptek a helyisége és tüzet nyitottak a három birodalmira.

Aryelle Fayar

Az egyik pedig kirántotta Aryelle-t a folyosóra. Egy twi'lek férfi volt az.
- Ne menjen vissza a terembe - mondta, majd a visszalépett a helyiségbe és ő is tüzet nyitott.
Hírtelen a Galatea pilótája lépett melléd.
- Gyere. Auta-Hon és a katonák majd elintézik őket - mondta, és várta, hogy elindulj.

Riyria elhúzta a száját a szétszeletelt, parázsló hulla bűzére. Xomernius kardját felkapta, és odadobta Joinak, aki úgy döntött, fokozza a jedi mester bukását. Kihasználva annak sokkos állapotát, gyorsan megpróbálta levágni a mester jobb kézfejét. Az érkező köztársaságiak - bár Riyria szótárában nem létezett ez a kifejezés - közeledtét nem lehetett nem érzékelni, lévén annak, hogy sokan voltak.
A fénykardokat szerencsére még nem kapcsolták ki, így azonnal felvehették a megfelelő védelmi pozíciókat. Riyria a jichterra stílust a soresu segítségével fejezte be, ezért a lézereket gond nélkül tudta eltéríteni, és precíz vágásokkal igyekezett ártalmatlanná tenni a közelében lévőket.
Joi és Kran a shient hívták segítségül, mely a lézerek visszaverésére szakosodott, ezért a védekezők könnyen támadókká válhattak. Háromszög alakzatot vettek föl. Joi két fénykarddal védekezett, köszönhetően Xomernius pengéjének. Egy rövid ideig tűrték ezt, majd Riyria kiadta az utasítást a támadásra.
- Tisztítsátok meg az utat!
Szavaira testőrei azonnal taktikát változtattak. Joi megpördült a tengelye körül, és a padawan fénykardját a tömegbe dobta, ahol az Erő segítségével irányítva próbálta felszeletelni őket. A másik oldalon Kran a küzdelem szüneteiben több lépést is tett előre, és groteszk megoldást alkalmazott. Az Erő segítségével felkapta a levágott tanonc darabjait, és rádobálta a lázadókra. A bűzös hulla darabjai mély undorral tölthették el a katonákat, ez pedig elég előnyt biztosított a birodalmi erőhasználónak ahhoz, hogy az Erő taszító erejét hívja segítségül, és fellökhesse az ellenségeit, és aztán lila pengéjével ő maga is a szeletelésükbe kezdhessen.
Riyria jóval egyszerűbb taktikát választott: folytatta a védekezést; Joira és Kranra hagyta a piszkos munkát. Ezúttal ő védte meg a testőreit. Ide-oda ugrált és futott a teremben, hogy hol az egyik, hol a másik testőréhez asszisztálhasson. Azt akarta, hogy a két lovagjának sikeresek legyenek a támadásai.

Aryelle remegett a félelemtől. Nem attól félt, hogy meg fog halni, illetve nem csak attól. A nő azt mondta, őt nem ölik meg, és Aryelle biztos volt benne, hogy amit tehetnek vele, az rosszabb a halálnál is. Mikor a fekete ruhás nő megölte Auta-Hon tanítványát a gyomra felfordult az iszonyattól, és hányinger kerülgette. Szíve szerint ordított volna, hogy fejezzék be ezt az értelmetlen harcot, de a borzalom elnémította. Szája széle remegett, arcán végigfolytak a könnyek ahogy meghallotta Auta-Hon kétségbeesett kiáltását. Szaggatottan lélegzett, szeme tágra nyílt, a szörnyű tett láttán.
~ Nem, én ezt nem akarom! Haza akarok menni! ~ sikította egy hang a fejében, és valahonnan távolról Auta-Hon hangját hallotta, amint menekülésre ösztönzi.
Ugyanabban a pillanatban valaki kirángatta a helyiségből, és ráparancsolt, hogy ne menjen vissza. Aryelle nekidőlt a folyosó falának, kezét a térdére támasztotta, fejét lehajtva mélyeket lélegzett. Vállát rázta a zokogás, gyomra forgott az imént történtektől.
Meneküljön, de hova? Senkit és semmit sem ismer itt. Léptek hangját hallotta, ösztönösen összefonta maga előtt a karjait, mintha így bármitől vagy bárkitől is megvédhetné magát.
Szerencséjére csak a hajójuk pilótája érkezett meg, és magával hívta.
- Nekem nem úgy tűnt, mintha nagyon a helyzet magaslatán lennének. Ez a nő és a bérencei pillanatok alatt megölték azt a fiút, és őszintén, nem sok esélyt látok a katonáknak sem! - kiáltotta elkeseredetten, majd elindult abba az irányba, amerről a pilóta jött.

Követező kör: 2013.06.15(szombat)

Riyria Janterra

Az embereid hatalmas mészárlást végeztek. Rengeteg köztársasági katona vesztette életét a támadásiak során. Te is sikeresen védelmezted őket, és így a a két testőr kis idő múlva megtisztította az utat a dokkok felé. Auta-Hon egyik keze ugyan megmaradt, de tenni már így sem tudott semmit. A katonák még a csata megkezdésekor kivitték a helyiségből. Amint a dokkhoz vezető út felszabadult Joi rád nézett, ezzel jelezve, hogy ideje lenne eltűnni. Ha elindultok, akkor minden fennakadás nélkül elérhetitek a dokkot és az ott lévő Lambda osztályú hajóig.

Aryelle Fayar

A pilóta elkomorodott szavaidra.
- Ez valóban így van, de sajnos nincs más lehetőségünk mint harcolni - felelte, majd hirtelen lépteket hallottatok mögületek. Auta-Hon érkezett két katona társaságában.
A nő karjának vérző csonkját fogta, amelyen látszódott, hogy gyógyulni kezdett.
- Rendbe jövök. A Home One-on majd adnak egy kibernetikus implantot, és jobb lesz mint újkorában - mondta a nő Aryelle-re pillantva.
- Menjünk innen - javasolta, majd amikor a dokkhoz értetek és átsétáltatok a zsilipen a hajó már útra készen volt, és a pilóta a vezetőfülkébe sétálva, le is kapcsolta a Galatea-t a birodalmi szállítóról.
- Hogy érzed magad? Nem számítottam rá, hogy ilyen helyzet fog kialakullni. Ha tudom, nem hoztalak volna magammal erre a küldetésre. Sajnálom - mondta és könnyek szöktek a szemébe.

A harc előbb véget ért, mint ahogy azt Riyria hitte volna. Túlbecsülte a lázadókat. Még ennél is többet várt tőlük. A termet minden esetre betöltötte az égő hullák bűze, és feldarabolt lények látványa. Az uralkodó keze megvette a mészárszéket, de sajnos máshogy nem volt lehetőségük életben maradni. Akik valamilyen csodával határos módon túlélték, gyorsan elmenekültek a szobából. Ennyi eszük legalább volt. Riyria csak azt sajnálta, hogy a jedi mester is meglógott. Bár igaz, örökre magán fogja viselni a szégyent, amit ma szenvedett el.
- Úrnőm, ideje indulnunk. Minél előbb Coruscantra kell mennünk - tanácsolta Joi, Riyria pedig egyetértett vele. Leengedték kardjaikat, majd futva siettek ki a hídról, hogy elérjék a dokkot.
- Kran, megvan minden, amire szükségünk van? - kérdezte Riyria.
- Igen, úrnőm - bólintott futtában a testőr. - Sőt némileg még túl is teljesítettük a feladatot.
- Remek. A császár elégedett lesz. Egyébként Joi...
- Igen, úrnőm?
- Hol tanultál meg két karddal vívni?
- Elméletben valamennyi stílust ismerjük, hiszen jedik ellen lettünk kiképezve. Csak átültettem néhány elméletet a gyakorlatba, és a jelek szerint működött. De nem szeretek két karddal vívni. Ha maga nem véd meg, úrnőm... akkor talán lyukat lőttek volna a fejembe.
Riyria csak bólintott, és az út hátralévő részét csöndben tették meg. Nem volt nehéz dolguk, hiszen jobban ismerték a hajót a lázadóknál. Titkos rekeszek, szellőzők... ezeket a lázadók nehezen találták volna meg.
Végül elérték a dokkot, ott beszálltak az utolsó, lambda osztályú szállítóba, és perceken belül maguk mögött hagyták az űrállomást. Riyriának ekkor jutott eszébe, hogy nem ártott volna bekapcsolni az önmegsemmisítőt, hiszen a felvételek már rögzültek a titkos felvevőre. De az Alaxenán szerencsére nem volt semmi létfontosságú adat tárolva, a hajónapló pedig törli magát, ha illetéktelen személyek hatolnak be a rendszerbe. Így nem maradt más hátra, mint hátradőlni, és várni, hogy a csapat a hiperűrsebességre kapcsolás után elérje a birodalmi központot.

- Én abban hiszek, hogy mindig van másik lehetőség. - válaszolta Aryelle a pilótán, majd hátrafordult, hogy megnézze ki jön utánuk.
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait, mikor meglátta Auta-Hont.
- Azért én jobb szeretem a saját karomat... - jegyezte meg zaklatottan, és haladt tovább a hajójukhoz.
Nem találta a helyét, szeretett volna egyedül lenni kicsit, átgondolni az elmúlt percek-órák eseményeit. Töprengéséből a jedi hangja rázta fel. Ránézett a nőre, és megdöbbent attól, amit látott. Nem hitte volna, hogy ő is tud gyenge lenni.
- Pocsékul. - válaszolta. - Viszont nem a te hibád. Gondoltam, hogy nem szándékosan kevergőztél bele ebbe a helyzetbe. Sajnálom, ami a fiúval történt, gondolom közel álltatok egymáshoz.

Aryelle Fayar


 - Most csak a jedik jelenthetnek kiutat ebből a helyzetből. A Köztársasági flotta bár erős és halad Coruscant felé, a bolygón a jedik nélkül nem győzhetünk - mondta a pilóta szomorú arccal.
Auta-Hon elmosolyodott szavaidra.
 - Áldozatokkal jár, ha a jó ügyért harcolsz - felelte a nő, majd megértésed egy biccentéssel köszönte meg.
 - Sosem tudhatjuk mibe keveredünk. Sajnos nem tudni mikor kivel kell szembeszállnunk, vagy ki áll mellénk. Ami a fiút illeti. Hosszú évek óta a tanítványom volt már. Sok mindenen átmentünk. Fiamként szerettem. Sajnálatos és megrázó a halála. A jedik új nemzedéke egy kitűnő ijfút veszített el. De az áldozata nem lesz hiába, ha sikerrel járunk. Főleg, ha közös barátunk is csatlakozik hozzánk. Xomerniusnak köszönhetjük, hogy egyáltalán tudunk Cregan létezéséről. És részben az ő érdeme ezálltal, hogy te mellettünk vagy. Igaz korábban mint tervezték, de itt vagy - magyarázta.


Ryiria Janterra


//Folytatás: A Galaxis > Coruscant > A Császári Palóta.//

Aryelle felkapta a fejét a pilóta szavaira.
- Milyen helyzetből? Ha jól értem, óriási slamasztikában van a Köztársaság, ugye? - kérdezte, majd Auta-Hon szavaira a gondolataiba mélyedt.
~ Áldozatokat kell hozni. ~ ismételte magában a nőszavait.
Ő már meghozott egy áldozatot. Elhagyta az otthonát, a barátját egy olyan ügy kedvéért, amiről semmit sem tud. Nos, ez így nem egészen igaz. A kalandvágy hajtotta, az ismeretlen felfedezése, és még valami: Creagen. Meg akarta ismerni, és ehhez az kellett, hogy eljöjjön a nővel. Persze a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogyan sejtette, és mélyen megrázták az események. Eddigi élete biztonságos volt, és Aryelle-nek el kellett ismernie, hogy meglehetősen unalmas. Creagen nevének említésére felkapta a fejét és utolsó szavait nemigen értette.
- Hogy-hogy neki köszönhető, hogy tudsz Creagen létezéséről? Halottnak hitted? Mit értesz az alatt,hogy korábban vagyok itt, mint tervezték? Kik tervezték? - záporoztak a kérdései.