Név: Rosh Rost
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kor: Standard 27 év
Erőérzékeny: Igen
Foglalkozás: Inkvizítor
Születési hely, és idő: Y.E. 42 évvel, Kalakar Six
A karakter története:Rosh egy bányász apa, és egy kereskedő anya egyke gyermekeként született. A gyerekkora hamar véget ért, mert alig egy évvel a születés után, az anyja meghalt, majd nem sokkal később az apja is követte, aki nem bírta a felesége nélkül. Szülei korai halála miatt a Rodia bolygóra került nevelő szülőkhöz, majd mivel a bolygó a Köztársasághoz tartozik, itt hamar felfedezték Erőérzékenységét. Egy Jedi érkezett, hogy egy szenátort kísérjen Coruscant-ra, aki nem egyszer megfenyegettek már, ekkor érezte a konvergenciát. Felkereste a zavar forrását, és rátalált, a két és fél éve Rosh-ra.
- Üdv, a nevem Kre-Ton, és szeretnék önökkel beszélni. – kezdett bele a férfi, majd mikor beinvitálták, leültek az asztalhoz, majd a Jedi bele kezdett.
- Rátérek a lényegre, mert szorít az időm. Innen érzékeltem egy rezdülést az Erőben, és a forrás nem más, mint a gyermek. Ha lehet, akkor magammal vinném a Coruscant-ra, a Jedi Templomba, hogy kiképezhessük. – a két rodiai nevelő szülő nem állt ellen, bár miért is álltak volna, ha valakinek a gyerekét a Jedik magukhoz veszik, az megtiszteltetés a szülő számára. Így még mielőtt betölthette volna a harmadik életévét, egy Jedi magához vette, és Coruscantra vitte. A Jedi Templomba került, ahol bár tudták, honnan származik, eltitkolták előle a szülőbolygója kilétét, így elkerülve, hogy előtörjön belőle a Sötét Oldal ereje. Átlagos Padawan-ként nevelkedett, ám valahogy Erő használatban lassan, de biztosan kezdett a többiek fölé kerülni. A telekinézis, és a meditációs gyakorlatok tekintetében tíz éves korára elhúzott a többiektől, ám fénykardvívásban is felvette a versenyt diáktársaival. Tizenhárom éves korában a Jedi Tanács, magához hívatta a padawan Rosh-t, aki meg is jelent, készségesen.
- Rosh, ahogy a társaidat, kirendelünk egy mester mellé téged is. – mondta lényegre törően a Tanács feje, Yoda mester.
- Köszönöm, mester. – hajolt meg Rosh. Újdönsült tanítója egy
chiss nő volt, akit Sa’har Grimal-nak hívtak. Az ifjút lenyűgözte a nő csodálatosan kék bőre, és vörösen, szinte világító, szemei. Rosh és Sa’har eleinte a Templomban, illetve Coruscant-on maradt, Sa’har itt folytatta Rosh tanítását, először is fel akarta mérni, hogy mikre képes a fiú, mit tanult eddig. Első küldetésük a Corellia-ra hívta őket, ahol egy fakitermelő cég munkáját tartotta fel egy aktivista csoport, és nem egyszer került sor összetűzésekre. A Tanács úgy ítélte meg, ez remek kezdés lesz Rosh-nak terepen, így egy kisebb szállítóhajóval, aminek a személyzete maximum négy fő volt, elindultak a Corellia felé. Az út alatt Sa’har elmagyarázta Rosh-nak az etikettet nagy vonalakban, és bár a padawan tisztában volt vele, valamiért örült, hogy a mestere ennyire odafigyel a részletekre is.
- Szeretném, ha egyelőre nem szólnál, és hagynál engem tárgyalni. – kérte a mester, amikor megkezdték a leszállási műveletet.
- Értettem, mester. – bólintott az ifjú. Megértette, hisz soha nem tárgyalt még, így megfigyelheti, hogy mestere miképpen csinálja, és milyen trükköket, fortélyokat fog bevetni. A leszállást engedélyezték, így a hajó gond nélkül landolt egy leszállóhelyen, majd a Corelliai kormányzó, a fakitermelő cég igazgatójának társaságában fogadta a Jedi-ket, akiknek nagy vonalakban összefoglalta a helyzet állását.
- Nos, a helyzet, hogy mára már teljesen ellehetetlenítették a munkálatokat. Az aktivisták bevették magukat az erdő határához, és a gépek nem tudnak dolgozni tőlük. Többszöri felszólításra sem tágítottak, és a tárgyalások is kudarcba fulladtak.- És ennek tetejében még volt képük megölni három emberemet. – tette hozzá az igazgató. Sa’har felhúzta a szemöldökét, ugyanis ezt a részletet eddig elhallgatták előle, avagy ez olyannyira friss dolog, hogy mikor megkapták a küldetést, ilyen még nem történt.
- Ne aggódjon igazgató, személy szerint azonnal fel is venném a kapcsolatot az aktivisták vezetőjével, ha megengedi.- Csak tessék. – mondta a kormányzó az igazgatót megelőzve, majd mutatta az utat a kommunikációs szobába. Sa’har bevitte a konzolba a megfelelő paramétereket, majd egy pillanattal később kékes holokép derengett fel. A túloldalon egy gran lény alakja látszott. Három kocsonyás szeme, mint egy csigáé, mozgott ide-oda, amiről lerítt, hogy már nagyon unja a folytonos kommunikációt, ám mikor rájött, hogy most egy eddig általa ismeretlen személy áll előtte, összeszedte magát, és figyelt.
- Üdvözlöm, Sa’har Grimal vagyok, a Jedi Tanács megbízásából érkeztem a bolygóra, hogy a kialakult helyzetet kezeljem. – kezdte egy rövid bemutatkozással a chiss mester.
- A kormányzónak már nem maradt más ötlete? Egy Jedi-t volt csak képes bevonni? Szánalmas. – válaszolta a túloldalról a lény, és a hangjából szánalom és megvetés érződött ki. Rosh nem kimondottan kedvelte meg a gran-t.
- Nem kívánok konfrontálódni önökkel, csupán egy békés megoldást próbálok találni, amivel mind a két fél kölcsönösen jól jár. – a mester megőrizte a hidegvérét, és nem látszott rajta, hogy a gran férfi cseppet is kibillentette volna nyugodt állapotából.
- Egy személyes találkozót szeretnék kérni öntől, egyelőre a kormányzó és az igazgató nélkül, hogy nyugodtan leülhessünk és megbeszélhessük ezt a konfliktus helyzetet. – fejezte be Sa’har. A gran bólintott, majd elküldte a koordinátákat a mester számára, és mielőtt bármit is szólhatott volna a nő, a gran megszakította a kapcsolatot.
- Mindig őrizd meg a hidegvéred. Ha a veled szemben álló fél érzi rajtad, hogy képes lehet felhúzni, ki fogja használni, és a végén hibát követsz el. – fordult padawanja felé a nő. Rosh csak bólintott, majd az események tovább haladtak.
- Hogyan tervezi meggyőzni? – tette fel a kérdését aggodalmaskodva az igazgató.
- Majd az Erő megmutatja a helyes megoldást. – bölcselkedett a mester.
- Lenne esetleg egy felesleges sikló, vagy bármi felszíni jármű, amit kölcsön vehetnénk? – fordult a kormányzó felé Sa’har.
- Persze, biztosítok maguknak egy két személyes siklót. – a hangárok felé vették az irányt, ahol rengeteg felszíni és légi jármű sorakozott. Rosh és mestere egy kisebb, két személyes felszíni siklót kaptak, amivel nem is késlekedtek, útnak indultak.
Nagyjából három óra telt el az indulás óta, mikor visszatértek, nyomban felkeresték az igazgatót és a kormányzót.
- Sikerült tárgyalni az aktivistákkal, és hajlandóak lennének kedvező feltételek között leülni önökkel egy semleges területen, és tárgyalni. – közölte az információkat Sa’har. A tárgyalásra másnap került sor, délben, egy, a várostól nem messze levő romoktól. A romok régen egy helyőrség volt, de mára már kő és acél maradványok. Sa’har, Rosh, a kormányzó és az igazgató nem sokkal korábban érkeztek, pár perccel később pedig az aktivisták vezetője, a gran férfi, és három kísérője sétált be a romos terület közepére. A tárgyalás kezdetét vette, ám egy óra elteltével lövések dördültek el, és a kormányzó, valamint az igazgató holtan terültek el. A Jediket is célba vették, de a felvillanó fénykardokról visszapattantak a sugárnyalábok.
- Mit tettek? – kérdezte elcsukló hangon Sa’har mester.
- Csak elrendeztük a dolgokat. – mosolyodott el a gran, majd eltűnt az emberei mögött, akik falat alkotva védték vezetőjüket, és a Jediknek estek.
- Meggondolatlanság volt azt hinni, hogy ebből lesz valami. – szólt Rosh, mire a chiss mester csak elmosolyodott, bár egyáltalán nem volt jó kedvében. A fénykardok ellen az agresszívan fellépő, vegyes fajokból álló csoportnak esélye sem volt. Rosh kissé távolabb került mesterétől, és mikor számára elfogytak az ellenfelek, a chiss nőt figyelte. Sa’har, olyan kecsesen mozgott, mint egy lény sem, akár értelmes, akár nem. A fénykard szinte táncolt a kezében, ahogy jobb kézből balba, majd visszavándorolt. Sa’har mester védjegye volt, hogy kétkezes, és ezt a „képességét” remekül ki is használta a harcokban, a fénykard ide-oda „ugrált” a kezei között. Rosh nem tudott betelni a látvánnyal, és mire észbe kapott, a mestere már őt bámulta.
- Látom már végeztél. Szép munka. – Rosh zavartan rázódott vissza a jelenbe, bár érezte, hogy valami megindult benne, noha tudta, hogy ez számára tilos.
A klón háborúk végül őket is elérték. Eleinte Coruscant-on maradtak Sa’har-ral, amolyan hátvédként, de később rákényszerültek, hogy ők is a front vonalra menjenek. Rosh ekkor már lovag volt, ám ahogy a friss lovagoknál lenni szokott még a mesterük mellett maradnak, ám már társakként vesznek részt a kalandokban. Rosh és Sa’har remek párost alkottak, noha a fiúnak voltak bizonyos tervei, gondolatai, ami nem tartozott sem másra, sem a rendre. Beleszeretett a chiss nőbe, de sosem mondta el neki, hogy mit érez. Az lett volna a legrosszabb dolog, amit tehet, és tudta nagyon jól, hogy mit reagált volna a mestere rá. Yavin előtt 22 évvel Rosh és Sa’har egy, a bolygólyukról menekülő politikus csapatot fedeztek egy kisebb egységgel. A bolygót a szeparatisták szállták meg, és a Köztársaság menedéket nyújtott számukra, mert ha a bolygó a szeparatisták kezébe kerül, a Köztársaság a duracél ellátásától esett volna el. A köztársasági cirkálón, mikor már biztonságban voltak a hiperúr kékes fényében Rosh felkereste a mesterét, aki épp a cirkáló parancsnokával beszélt meg valamit. Rosh tisztelettel kivárta, majd a nő meglátta.
- Rosh, örülök, hogy ismét látlak. – Rosh elmosolyodott, hogy a mestere ezt mondta, bár az biztos volt, hogy Rosh másképp értelmezte, mint ahogy Sa’har szánta.
- Mester, beszélhetnénk? – a chiss bólintott, majd kivonultak a hídról és az étkezők felé vették az irányt. A kantin néhány embert leszámítva üres volt, így könnyen találtak maguknak egy félre eső asztalt. Egy darabig némán ültek egymással szemben, majd Rosh ragadta magához a szót.
- Szerettem volna mondani valamit, de nem tudom, hogyan kezdjek bele.- Csak, hagyd, hagy jöjjön ki.- De ez nem mindennapi dolog a köreinkben, és félek, hogy súlyos következményei lesznek. – újabb csend telepedett rájuk, közben pedig a kantin is kiürült.
- Megszerettem valakit. – ahogy Rosh várta, a chiss nő arckifejezése komorrá vált.
- Tudod, hogy az tiltott dolog. Már ha olyan értelemben mondod, ahogy azt gondolom. – Rosh csak bólintott, miután ismét csend következett. Sa’har felállt, és kifelé indult, mikor Rosh is cselekvésre szánta el magát. Felpattant, és egy mozdulattal megfordította egykori mesterét, majd megcsókolta.
- Sajnálom. – vörösödött el Rosh, Sa’har pedig nem szólt semmit. Tátogott kicsit, majd sarkon fordult és kivonult a kantinból.
Miután megérkeztek Coruscant-ra és jelentést tettek a Jedi Tanácsnak, Sa’har még bent maradt, és bár Rosh nem tudta, a következő alkalommal kiderült számára, hogy mestere külön akart válni tőle, és ezt terjesztette a Tanács elé. Az ifjú csak remélni merte, hogy nem mondott a nő részleteket. A háború folytatódott, Rosh immár külön küldetésekre ment Sa’har-tól, bár mindig aggódott a chiss nőért, hogy még viszontláthassa. A Templomban nem tudták elkerülni egymást, akármennyire is akarták. Sa’har legtöbbször próbálta elkerülni a kapcsolatot, így egy köszönésnél többet nem igen foglalkozott Rosh-al, a fiút viszont lassan, de biztosan kezdte dühíteni a dolog. Az érzések csőstül tódultak Rosh szívébe és lelkébe. Aggódott a nőért, akit szeretett, de nem talált és nem is kapott viszonzást.
Rohs három évvel később találkozott ismét Sa’har-ral. A találkozásuk egy véletlen műve volt, vagy az Erőé talán. Egyszerre voltak egy rendszerben két különböző küldetésen, ám mégis összetalálkoztak. Eleinte Rosh zavarban érezte magát, Sa’har pedig próbált úgy viselkedni, ahogy Coruscant-on is.
- Üdvözlöm, mester. – szólalt meg végül Rosh, és egy gyenge, erőltetett mosolyt is megengedett magának.
- Rosh. – bicentett a nő, majd elhaladt egykori tanítványa mellett.
- Sa’har, nem kell így viselkedned. Sajnálom, amit tettem, és hogy ez lett belőle. – Rosh nem bírta tovább, ideje volt, hogy kiadja magából, amit érez, és látszólag sikerült is, mert a chiss nő megállt.
- Rosh, a tanítványom voltál, kikupáltalak, és szinte felneveltelek. Jedi vagyok, sosem tekintettem senkire sem férfiként. – mondta megfordulva a nő. Rosh leszegte a fejét. A mondat vége, mintha a szívébe döftek volna egy tőrt, és jól megforgatták volna. Nem bírta elviselni, hogy a nő így beszél róla.
- Én pedig nem tudok, és őszintén megvallva, nem is akarok gátat szabni az érzéseknek.- Jedi vagy, muszáj megtenned. – sóhajtott a nő. Rosh-ban ekkor elpattant valami, és nem bírta tovább.
- Nem érdekel hány katona hallja, nem érdekel, hogy a köztársaság miként végzi, és hogy a Jedi Rend mivé lesz majd. Azt akarom, hogy az enyém legyél.- Rosh, tudod, hogy… – a férfi csendre intette a nőt, majd folytatta.
- Szót se többet. Értem mire megy ki ez az egész, és vége. Ha nem lehetsz az enyém, ne legyél senkié sem! Még a renddé sem! – Rosh kikelt magából, és a kezében már villant is fénykardja, melyet oly nagy becsben tartanak a Jedik. Sa’har az utolsó pillanatban blokkolta az érkező csapást, és megkezdődött kettejük harca.
- Ez nem te vagy, Rosh! Nézz magadba, komolyan ezt akarod? – próbált hatni rá Sa’har.
- Évekig próbáltam leplezni magam, és az érzéseim, évekig éltem saját magamba zárva, félve, és tartva attól, nehogy olyat tegyek, amit mások rossz szemmel nézlek. Mindig a rendért éltem, a rendet szolgáltam. Egy ilyen apróságot akartam csak magamnak, és most nézd meg! – Rosh dühe egyre csak fokozódott.
- Menjenek, ezt elintézem! – szólt a katonáknak, mire mind elvonultak, és már csak ketten maradtak. A két Jedi tökéletesen ismerte már egymás mozdulatait. A soká tartott, vágás követett vágást, blokkolás jött blokkolás után. Rosh-t kibillentette a koncentrációjából egy felszálló gép, ami a nőért jött, és majdnem oda lett. Egy komoly sebet szerzett az arca bal felén. A chiss nő támadásba lendült, mikor látta, hogy Rosh nem figyel teljesen, és bal oldalról indított egy vágást. A férfi már nem tudta blokkolni a pengét, és elhajolni és éppcsak sikerült, ám a fénykardot körülvevő energia végig égette az arca bal oldalát a szájától egészen a füléig. A fájdalom átjárta a testét, ami rögtön, reflex szerűen görcsbe rándult, és Rosh térdre rogyott. Sa’har a csapatszállítóra pattant, és szánakozva nézett le volt tanítványára.
- Ez nem te vagy. – mondta végezetül, majd a hajó kilőtt és eltűnt a légkörben.
Rosh a földön maradt, és a hátán feküdt, bámulta az eget. Az emberei megérkeztek, és bár elkéstek, rögtön a hajóra vitték, ahol orvosi kezelést kapott, és egy
fém lemezzel fedték le az arca sérült részét, majd visszatértek Coruscant-a, ahol a Jedi Templom már lángokban állt. Rosh-hoz és embereihez még nem jutott el a 66-os parancs, így mikor visszatértek a Jedi kereszttűzbe került. A katonákkal sikerült leszámolnia, majd felkereste a kancellárt, akiről kiderült, hogy Sith Nagyúr, és bár volt tanítvány, Rosh mégis hűséget fogadott mindkettejüknek, remélve, hogy az ő oldalukon életben marad. Megszületett a Birodalom, és Rosh elkötelezett híve lett az új formának. A 66-os parancsot számos Jedi túlélte, így a Császár első és legfontosabb feladata az volt Rosh felé, hogy felkutassa, és megölje őket. A legtöbb nem jelentett Rosh-nak problémát, ugyanis nagyon sokan valóban bujkáltak, és megcsappant az erejük és a hatalmuk, vagy pedig már dacból sem használták azt, nehogy esetleg ez alapján találják meg. Mikor Rosh ismét Coruscant-on járt, az Uralkodó magához hívatta, és egy újabb feladatot adott neki.
- Mint tudod, kémeink jelentése szerint egy Jedi rejtőzött el a Rodia bolygón. Vakok voltunk, hisz nagy bátorság kellett, hogy ilyen közel rejtőzzön. Ahogy a mondás tartja, minnél közelebb van valami, annál nehezebben vesszük észre.- Értem, uram. Öljem meg? – Rosh megbánta a kérdést, hisz ez nyilvánvaló volt.
- Ha képes vagy rá. A Jedi nem más, mint egykori mestered. – Rosh szeme összeszűkült, mikor meghallotta ezt az információt, majd egy szó nélkül meghajolt és távozott.
A Rodiára érkezve a rohamosztagosok elirányították, hogy merre látták utoljára, majd Rosh nyomozása sikerrel zárult. Sa’har remekül eltüntette a nyomait, de Rosh-nál jobban senki sem ismerte a nőt.
- Üdv, mester. – a „mester” szót olyan gúnnyal mondta ki, amivel csak lehetett. Sa’har meg volt lepve, bár sejtette, hogy egykori tanítványa még él, de nem gondolta, hogy ő jön majd el érte.
- Ez lett belőled? A Birodalom kutyája? – kérdezte a nő megvetően, majd elővette fénykardját. Rosh sem tágított, és egy új, vörös színű penge villant a kezében, majd az összecsapás kezdetét vette. A sikátorból, ahol találkoztak, feljutottak egy épület tetejére, ahol sokkal világosabb volt. A nő majdnem a tető szélére kényszerítette Rosh-t, ám mikor megadta volna a kegyelemdöfést, Rosh blokkolt, és egy hasra mért rúgással hátrakényszerítette a nőt.
- Nézd meg mit tettél! – ordított rá a férfi, majd a sebhelyet takaró darabot letépte az arcáról, és láthatóvá vált Sa’har pengéjének műve.
- Nem okolhatsz olyanért, amit magadnak generáltál.- Már megint ezek a bölcseletek. Egyszer az életben adhatnál normális választ is egy dologra. – Rosh a nőnek rontott, ám tartogatott még meglepetéseket. Egy csapást indított felülről, amit persze Sa’har védett, és ekkor aktiválta a fénykardja másik pengéjét.
- Új kard készült, miután elárultál. – mosolyodott el, látva a nő meglepettségét.
- Látom a Birodalom jól kikupált. – a harc véget ért. Rosh átfordította a fegyverét, így az alul levő penge függőlegesen kettészelte a chiss nőt.
- Így van. Jobban is, mint te. – vetette még oda, bár ezt már valószínűleg nem hallotta.
Rosh végleg leszámolt a múltjával. Az évek teltek, és már nem maradt levadászandó Jedi. A Birodalom stabil lábakon állt, egészen addig, amíg a lázadók győzelmet nem arattak, és a Császár életét nem vesztette a második Halálcsillagon. Rosh a Tatooine-on volt, hogy egy feladatot teljesítsen, és megdöbbenve értesült a Császár halál híréről. Fordulópont következett, ám Rosh elhatározta, hogy egyben tartja a Birodalmat bármi áron, és ő lesz az új Uralkodó, ám az út addig még hosszú, és rengeteg mindent kell tennie.
Karakter külseje: Fekete páncélban látni leginkább, ami fölé egy sötét barna színű köpenyt vesz, csuklyával. Arca bal oldalán egy sebhely éktelenkedik, ezt egy ideig takarta, ám megelégelte, és levetette a fedést róla, mostmár mindenki láthatja, és talán erről lehet a legkönnyebben felismerni. Haja nincs, kopasz, mindig zavarta, ám mikor lovag lett végleg levágatta. Szemei kissé beesettek, bőre kezdi elveszíteni eredeti színét, és lassan kifakul. Nem sok fegyvert látni nála, a fénykardját leszámítva maximum egynéhány gránát lapul nála vészhelyzet esetére.
Karakter jelleme: Ha jól kijön valakivel, ott gond van, ugyanis akar tőle valami, és ez legtöbbször információ, vagy a szóban forgó személy élete. Inkvizítorként remek harcos és erőhasználó hírében áll, nem retten vissza semmilyen módszertől. Miután Sa'har-ral először megküdzött, a Birodalom mellé állt, és új fénykardot készített, mely már két pengével rendelkezik. A Birodalomban további kiképzést kapott, és Inkvizítorrá nevelték ki. Mérgekkel nem foglalkozik, az Erőre és a fénykardjára esküszik, minden mást megvet és elutasít. Birodalmiakkal mondjuk, hogy kijön, bár elég sarkított megfoglmazás. Megy, és teszi a dolgát, remek harcos és Erőhasználó hírében áll.
Vas. 14 Nov. - 13:25:19 by Vala'na Heysta
