Név: Glorus Niram
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kor: 19
Erőérzékeny: Igen
Foglalkozás: Jedi padawan, csempész, hajólövész
Születési hely, és idő: Coruscant, BBY 19
A karakter története:
Anyám mindig azt mondta, nagy és nehéz időkben születtem. Mindössze egy nappal azután történt, hogy Palpatine császár kikiáltotta az Első Galaktikus Birodalmat. Apám tiszt volt a flottánál, és amikor a családja miatt leszerelt, otthon ugyanolyan vasmarokkal irányított. Tőle tanultam fegyelmet, és hároméves koromra a legszófogadóbb kölyökké váltam, akit a szüleim csak kívánhattak maguknak. Vicces, azóta is utálom ezt a tényt, és a szófogadás nem az erősségem... Viszont a parancsok! Na, az már más tészta. És anyám későbbi elmesélése szerint már ekkor is történtek furcsa dolgok körülöttem... Olyasmik, amiket csak később tudtak megmagyarázni.
Anyám régi szenátori család sarjaként még mindig a köztársasági eszmék híve volt. Négyévesen döbbentem rá, hogy titkokat őriz. Otthon ezek miatt volt fagyos a levegő, ezért láttam őt egyre kevesebbet. Persze gyerek voltam még, nem tudtam, mi foglalkoztatja, vagy miért teszi, amit tesz. Csak azt tudtam, hogy valami van. Valami kíméletlenül mérgező erre a családra.
Három évvel később, amikor hétéves voltam, kiderült a turpisság. Anyám bátyját még réges-régen Jedi lovagnak választották. Na már most, ekkorra eleget hallgattam apám meséit a gonosz, fénykarddal szaladgáló alakokról, akik alá akarják ásni a világ békéjét. Abban az évben azonban, pont a születésnapomon, amikor apám valamelyik bárban itta le magát, eljött a nagybátyám. Nem tett többet, mint elvégzett egy gyors vértesztet, majd beszélt anyámmal. Két órával később egy hajón ültünk, és elhagytuk Coruscantot, de még a Magvilágokat is.
Egy elhagyatott űrállomáson kötöttünk ki, amelyet már évtizedek óta nem látogatott senki. Egész tágas hely volt, és működött a létfenntartás is, így nem lehetett különösebb okunk a panaszra. Ráadásul, mivel a hely nem szerepelt a hivatalos térképeken, így nem várhattunk látogatókat. Itt kezdte hát el a nagybátyám a kiképzésemet. Megtanultam az Jedi filozófiát, de azt is, hogy ha a mai világban túl akarunk élni, akkor néha el kell térnünk ezektől a jól bevált dolgoktól. Csövekkel gyakoroltuk a fénykardharcot, és közben megtanultam lőni is, sugárvetővel.
A béke és nyugalom azonban nem tarthatott sokáig. Hamarosan idegenek érkeztek, egy egész csapatnyi. Mi elrejtőztünk, de amikor rájöttünk, hogy nem a Birodalom emberei, felfedtük magunkat. Egy csapatnyi csempész botlott belénk. A vezetőjük, bizonyos Drasgor Harsan kisajátította magának és csapatának az állomást, és távozásra szólított fel bennünket. „Nincs szükségünk menekültekre” – mondta. Aztán rövid szóváltás, és a nagybátyám vallomása után hajlandó volt megengedni, hogy maradjunk.
Eljöttek az úgymond „Arany Évek” számomra. A csempészek vezetőjének volt egy lánya, velem majdnem egyidős, vele játszottunk és ökörködtünk, amikor éppen nem volt kiképzésem, vagy a nagybátyám és az apja valami küldetést teljesítettek. A csempészcsapat többi tagjával is egészen összebarátkoztam, anyám legnagyobb bánatára.
A képzésembe a Jedi-tréning mellé immár beékelődött az űrhajóvezetés is, amiben nem jeleskedtem annyira, mint Drialla, a kis csapat másik fiatalkorú tagja. Egy Grelir nevű férfi oktatott mindkettőnket, aki rendes volt, meg kicsit őrült is. Meg alkoholista, de abból a jobb fajtából, aki részegen őrült történeteket mesél, és mindig hoz valami kis ajándékot a kölyköknek. Az egyik alkalommal azonban egy lánnyal tért vissza, egy nálunk pár évvel fiatalabb emberrel. A lányt Nida Marnavénak hívták, és segített Grelirnek a legutóbbi útján. „Valami furcsa ezzel a kiscsajjal kapcsolatban” – mondta a férfi – „Az egyik pillanatban rohamosztagosokkal nézünk szembe, a következőben meg a kiscsaj felsikít, aztán rájuk omlik a tetves mennyezet.”
Nida szintén Erő-érzékeny volt, és a nagybátyám megígérte neki, hogy az én kiképzésem befejezése után az övére fog koncentrálni. Addig Grelir fogadta magához a lányt, de még hónapokba telt, mire Nida megnyílt. Azután már egyre többször csapódott hozzám és Driallához, amikor az állomás rejtett mélységeit kutattuk, vagy sétarepülsére vittük a hajót. Mindkettőnknél jobb pilótának mutatkozott, de nem tudott úgy lőni, mint Drialla, akinél jobbat még sosem láttam. Ami nem nagy szó, elvégre velük töltöttem az életem legjelentősebb részét.
Az „Arany Éveknek” azonban hamarosan vége szakadt. A nagybátyám nem tért vissza az egyik küldetésről, csak a fénykardját hozták vissza. A kezembe adták, összeborzolták a hajamat, és azt mondták „Ő azt akarta, hogy a tiéd legyen, kölyök”. Én nem tudtam, mit kellene kezdenem a fénykarddal, vagy azzal a tudattal, hogy a tanítóm sosem tér majd vissza, hogy befejezze a kiképzésem. Pár nappal ezután Drasgor magához hívatott engem és Driallát.
„Ami történt, sajnálatos” – mondta. Széles terpeszben állt a végtelen űrre néző ablak előtt. – „Azonban nem hagyhatjuk, hogy legyűrjön bennünket. Feladatot akarok adni nektek. A Tatooine-on élő kapcsolatom pár napja megkeresett. Azt mondja, értékes és jól fizető csomagja van a számunkra. Én pedig azt szeretném, ha ti elmennétek, és leszállítanátok a vevőnek a Coruscantra. Sima ügynek kell lennie.”
Szóval felkerekedtünk. A három hajóból fölszálltunk az YT-2400-assal, és a Tatooine felé vettük az utunkat.
Karakter külseje: Korához képest magas, mintegy 185 centiméteres magasságú. Sötétszőke, már-már barnának beillő haja és barna szemei vannak. haját sosem hagyja a válláig lenőni, mindig már előtte levágja. Általában egyszerű, hétköznapi ruhákat visel, lehetőleg minél bővebb felsőt, amelynek ujjában el tudja rejteni a megörökölt fénykardját. Arca a legtöbb esetben kifejezi az éppen aktuális érzelmeit.
Karakter jelleme: A Jedi-nevelés hatására alapvetően pozitív gondolkodású. Hiszi, hogy van valami szerepe, valami küldetése a Galaxisban, ha nem is az, hogy ő tegyen mindent jóvá. Inkább követő, a vezetéssel járó terheket sosem viselte jól. Túlságosan nyílt személyiség, ami a szívén, az az arcán. Érzelmei elrejtésére tett kísérletet már régen föladta, tudja, hogy vesztett harcot vív. Nem tekinthető idealistának, és nem szereti, ha valaki megmondja neki, mit kellene tennie, vagy éppen hogyan. Viszont ha egy parancsban látja az értelmet, vagy olyan embertől jön, akit tisztel és elfogad, akkor gondolkodás nélkül teljesíti azt.
Vas. 14 Nov. - 13:25:19 by Vala'na Heysta
