Korriban felszíne

A Korriban bolygó felszíne. A planéta nagy részét sivatagok és hegyek borítják. Rengeteg különféle lény él itt, amelyek a régi időkben a Sith tanítványok kiképzését segítették elő, de miután a Sith-ek lehagyták a bolygót eme élőlények teljes mértékben elözönlötték a bolygót.

Korriban felszíne Images?q=tbn:ANd9GcTB55YiUGUVJKgszLXowh1RaGBZIc6GlJ8fWrly1qsEI4UpWAVT

Corran Creel

A parancsnok-helyettes egy bólintással nyugtázta szavaidat, s figyelte a továbbiakat is.
A többiek is hasonlóan tettek, Corran szavai hallatán, aztán nem sokkal később a banda útnak is indult a leszálló platformtól a kanyonba. Melyet ősi Sith nagyurak sírjai határoltak a tömör sziklás helyvonulatban...
Ha jobban körbenéztek, láthattátok, hogy itt-ott, különböző mértékű távolságokban kilátszanak a homok talajból fém darabok, vagy régi kő oszlop maradványok, helyenként nagyobb dísz vázák maradványai, s hasonló régi épület maradványok... A nagyságuk és a kilátszó részük eltérő volt... Volt olyan régi fém padló darab, mely még jól látható volt, s voltak olyan elemek a homokban, melyekből épp, hogy látszott valami...
De volt itt pár tényező, melyre néhányotok felfigyelt... Egyrészt Corrannek és a katonák belső érzékei egyre inkább, mint egy riasztó, úgy kezdtek jelezni... A közelben, mintha a homok nagy mozgolódásba lendült volna és a szél is kezdett feltámadni...
Így akik a csapatból elkezdtél figyelni a jeleket, sejthették, hogy valami készülődik, de biztosat, még senki sem tudhatott...
Éppen ezért a haladáson gyorsítani kellett, ami nem bizonyult túl könnyű feladatnak...
Ugyanis a talaj, mely szint tiszta homokból állt, eléggé fel lazult. Így nehezítve a járást, pont ezen ok miatt a járás kezdett egyre fárasztóbbá és nehezebbé válni... Ráadásul tőletek pár száz méterre jó pár K'lor'slug lárva is feltűnt, melyek egy része nagyobb volt mint egy átlag ember, de volt közülük olyan is, amelyik fele akkora volt.
A helyzetetek, kezdett egyre rosszabbul alakulni, és nem sokat tehettetek ellene...

K'lor'slug (kifejlett példány)

K'Lor'slug lárva

Corran Creel örömmel vette tudomásul, hogy emberei megértették szavait és tudomásul véve azok jelentőségét, követték őt a kijelölt úton. A sötét jedi minden pillanatban figyelte a környezetét. Tudta, hogy bármikor támadás érheti őket, vagy még rosszabb helyzetek is kialakulhatnak. Nem sok ideje haladtak. A hegyvonulatba vájt barlangok bejáratai még látszódtak, bármennyire is sok volt a rom a bolygón. Corran érezte, ahogy a szél feltámad és ahogy a homok mozgásba lendül alattuk.
- Mindenki azonnal menjen egy stabil fémdarabra vagy akármire amiről úgy véli, hogy képes fenntartani a homok tetején. Mozgás - kiáltotta, miközben a közeledő lárvák felé pillantott.
- Rühellem a kukacokat - morogta, miközben egy határozott ugrással egy fémlapon termett, hogy a homok ne lephesse el őt se.
~ Remélem, hogy nincs a családfő a közelben, mert akkor megszívjuk a dolgokat ~ töprengett, majd fénykardját jobb kézbe véve elkezdett a bal kezével gyűlölet nyilakat létrehozni, és azokat lődözni a kukacok felé, majd ha elég közel értek, akkor koncentrálni kezdett, hátha el tudja ijeszteni őket a sötétség hullámaival.

Corran Creel:

A gyűlölet nyilával végzett támadásaid sikerrel jártak. Melyre a környék összes K'Lor'slugja felfigyelt és elindultak felétek. E miatt a sötétség hullámai, már nem hatott minden ellenfeletekre, hiszen, túl sokan voltak, és mindegyikre nem tudtál hatást gyakorolni... Ahhoz túl sokan jöttek és túl gyorsan. Közben a társaid is találtak a közelben menedéket és onnan próbáltak támogatni... De a látásviszonyokat rontotta az egyre hevesebb és egyre nagyobb erejű szél is, ami felverte a laza homokot. Semmi kétség nem volt afelől, hogy homokvihar készülődik... Mely a harcokat is jelentősen megnehezíti mindkét oldalnak egyaránt. Ráadásul a szörnyek hangos ricsaja, a környék összes szörnyét a közeletekbe csalogatta, melyhez még a fegyverek által keltett zaj is társult.
Egy biztos, ebből nem lesz könnyű kikászálódni... Hiszen nem csak a lárvák és a kifejlett változataik támadnak, de a bolygó sem kedvez nektek ma.

Corran Creel tekintete sötéten villant. Érezte, hogy nagy szarba kerültek. Képességei nem voltak olyan szinten, hogy ennyi lénnyel elbírjon. És a harcok hangjai csak még inkább odavonzották a bolygó lakóit.
~ Ebből rohadt nagy baj lesz ~ gondolta a sötét jedi, majd fegyverével tovább lőtte a közeledő lényeket.
Közben folyamatosan a környezetét figyelte. Megerősítette a látását, hogy még a homokvihar ellenére is távolabb tudjon látni. Ahogy figyelt a távolban észrevett egy bejáratot a falban. Tudta, hogy azonnal lépniük kell, ha túl akarják élni.
- Ott egy barlang. Induljunk, ha túl akarjuk élni. Ha itt maradok vagy a lények vagy a homok öl meg minket. Mozgás - mondta, majd elrakta fegyverét és fénykardját ketté pattintva megindult a barlang felé. Útközben karjával tarolta a közeledő lényeket, hogy megtisztítsa az utat társainak.

Corran Creel:

A barlang bejárata felé vezető út, egyre nehézkesebben volt elérhető a számotokra. Hiszen a homokvihar, már igen komolyá kezdett válni... Ami azt jelentette, hogy a szél már annyira feltámmadt, hogy az arcotokat is el kellett takarnotok, ha nem akartátok, hogy a homok, a nem kívánt helyekre is befészkelje magát. Ráadásul, a látásviszonyok is jelentősen lecsökkentek, még egy erőhasználó képességei számára is...
S közben a lárvák sem kíméltek titeket... A csapat társaid lőfegyvereinek hála, sikerült kiharcolni egy viszonylag tartósnak mondható távolságot köztetek és a lárva sereg közt. Ez némíleg könyített a haladásotokon is... nagyából negyed órás haladás és vívódás kellett ahoz, hogy elérjétek a barlang bejáratát. Ami azt jelentette számotokra, hogy a homokvihar okozta gondok, mérséklődni fognak. Viszont a K'Lor'slug sereg figyelmétől mielőbb megkellet, hogy szabaduljatok...

Corran Creel folyamatosan haladt előre a homokviharban, és bár képességei erősebbé és mozgékonyabbá tették még így is nehézkes volt az előrenyomulás. Haladás közben összepattintotta fénykardját és egyik kezében a karddal, másikban a lőfegyverével haladt előre. Amennyire tudott segített a társainak a mögöttük lévő lények kiiktatásában, de közben az elölről támadókat vágta le.
~ Kemény menet lesz. Csak érjük el a barlangot. Onnantól már könnyebb dolgunk lehet, ha nem lesz több meglepetés ~ töprengett a sötét jedi.
- Siessünk. Már nincs sok hátra. Csak kicsit kell kitartanunk. A barlangban már könnyebben tudjuk védeni magunkat - kiáltotta oda embereinek, miközben már látáserősítés nélkül is képes volt látni a barlang bejáratát.
Haladás közben tekintetével végig a környéket pásztázta esetleges újabb lények megjelenését figyelve. Képességit felerősítve folyamatosan érzékelte a közelben lévő élőlényeket, így nem okozott neki gondot egy-egy támadó érzékelése és kiiktatása. Ahogy a barlang bejáratához közeledtek Corran amennyire tudta megszaporázta lépteit, hogy minél előbb biztonságba jusson a homoktól.
- Gyerünk. Be kell jutnunk. Ebben a viharban nem tudunk hatékonyan harcolni - kiáltotta embereinek.

Corran Creel:

A hosszú harc után végre sikerült elérnetek a barlang bejáratát. A barlangban már nyugottabb volt a levegő és a környezet is. Igaz ami igaz, a bejárat közvetlen környezetében, még nem volt túl kellemes. A K'Lor'slug sereg éles sikító hangja és a homokvihar hangosan süvítő hangja annyira egybemosodtak, hogy enyhén szólva is, igencsak kinzás volt mindenkinek a csapatból. Aztán az egyik katona megelégelte ezt az egyre nehezülő harcot a szörnyekkel és mikor szinte mindenki elérte a barlang bejáratát, rájuk dobott három szonikus gránátot. Ez utobbinak a rezgései és a hangja is elég nagyot szólt. Viszont ennek a lépésnek volt egy nagy hátránya is. Mégpedig, hogy a gránátok hangjai keveredtek a már így is nagyon hangosan sűvitő homokvihar és némi K'Lor'slugok sipító hangjai nem kedveztek a halló szerveknek... Néhány percnyi fül fájlalás után valószinüleg megkönyebbülve vettétek észre, hogy a gránátoknak előnye is volt, mert a támadások abbamaradtak...

Viszont ott volt egy újabb rejtélyeket övező tényező, a barlang. Ha körülnéztetek, egyértelmüen látszott, hogy emberi kéz alkotta hely volt... Ami persze már a bejárat textúrájából is jól kikövetkeztethető volt. Ha elkezdtetek bejebb sétálni a barlang szájától észre vehettétek, hogy a levegő is más lett, ahogy egyre bejebb mentek. Valamint a falak is még meglepóen jó állapotú kő falak voltak, mersze itt is jók látható volt helyenként némi rom, vagy leomlott fal darabok, szobrok, és más hasonló elemek is. Így már jogal vetődhet fel bennetek a kérdés is: Biztos, hogy ez egy barlang?....

Corran Creel belépett a barlangba miközben a társait fedezte, hogy ők is beérhessenek. Amikor a gránátok elrepültek a füléhez kapott, hogy így tompítsa a zajok hatását, de még így is igencsak fájt a füle. Miután a bogarak abba hagyták a támadást, a sötét jedi beljebb ment a barlangba, és a többiek felé fordult.
- Nagyon jó munkát végeztek - mondta, majd eltette kézi fegyverét és fénykardját a kezébe fogva elindult beljebb a barlangba.
- Nézzünk körül - jegyezte meg miközben a falakat szemlélte.
Corran már a belépéskor tudta, hogy a hely nem természetes eredetű. Ahogy haladtak előre a szobrok és egyéb tárgyak között a sötét jedi eltűnődött, majd megállás nélkül megszólalt.
- Ez egyértelműen a Sith-ek által épített barlangrendszerekhez tartozik. Valószínűleg vagy egy raktárban vagy átjáróban vagyunk. Van egy harmadik lehetőség is, amely fontos lenne. Mégpedig, hogy ez egy Sith Nagyúr sírja. Ha így van készen kell állnunk meglepetésekre - mondta a sötét jedi, miközben tovább haladt.
Fénykardját aktiválva maga mellett tartotta, készen állt az esetleges támadásra. Tudta, hogy ha egy Sith Nagyúr sírjában vannak, akkor biztosan védik az az erő különböző fortélyaival.

Corran Dreel

A bejárattól nem messze lévő helységben, ahol ti is voltatok, nagyon sötét volt, csak Corran fénykardja adott némi fényt az északába... De a levegő is elhasznlodott és kissé párás is volt már és kissé nehezítette a légzést is. Illetve a mögöttetek lévő bejárat adott még némi fényforrást. De most az nem segített sokat, hiszen a homok vihar miatt nem sok fény szűrödött be a bejárat felől. Ráadásul hírtelen egy masszív s tömök kő tömb kezdett a plafonból le ereszkedni, ezzel elzárva a kijáratot mogottetek... De ti már túlságosan is messze voltatok a bejárattol, így szinte kizárt volt, hogy időben odaérjetek.... Ráadásul a közeletekből fura hangokat hallani, meg valami érdekes zajt is... Mindha többször leesett volna valami a földre. De mivel nagy a sötétség s kevés az aktív fényforrás fogalmatok sincs mi várhat rátok.... Így valószuínüleg kezditek úgy érezni magatokat, mint egy vak, aki a sötétben tapogatózik...
Közben Mya is elkiáltja magát, hogy gond van a kijáratnál...
- Uraim, nem akarom megzavarni a találgatást, de szemmel láthatóan és hallhatóan is gondjaink lesznek. Épp most vettem észre, hogy a bejárat felől az a csekély fény is eltünőben van,. mintha valami elzárná a kijáratot! Ráadásul a fényekkel is kezdeni kel valamit, mert az orrunkig se látni ebben a sötétben! Katonák lámpákat elő és teremtsünk fényt, hogy lássunk is valamit! - Szólt kissé idegesen, de határozottan Mya. A katonai kiséret engedelmesen elővette a lámpákat a csomagotokból és szétosztották. De mindanyian éreztétek, hogy a korábbi események a bolygón, semmi volt ahhoz képest, mint ami most fog jonni...

Corran Creel lassan haladt beljebb a barlangban. Fénykardja fényét használta lámpaként, majd hirtelen érezte, hogy valami nem stimmel. Érzékeinek hála felismerte a sziklát, amely elzárta a bejáratot. A sötét jedi lejjebb vette az oxigén fogyasztását, így több belélegezhető levegő maradt a társainak. Corran a bejárat záródása után azonnal megállt. Érzékeit felerősítette és a hangokat figyelve koncentrálni kezdett, hogy megérezze mi van még rajtuk kívül eme falak között. A sötét jedi Mya hangjára a nő felé pillantott és fénykardjával megvilágította a lány és a saját arcát.
- Egy nagyobb szikla zárja el a bejáratot. Még nem tudom, hogy az épület strukturális sérülései miatt, vagy egy biztonsági mechanizmus okán - magyarázta majd a lámpák bekapcsolása után jobban körülnézett a helyiségben.
- Vissza felé nem mehetünk, úgyhogy amint mindenki kész indulunk. Mya. Félre jönnél velem egy pillanatra - mondta, majd ha a nő beleegyezett, akkor pár méterrel arrébb sétált Corran és mint megfelelő távolságban voltak halkan megszólalt.
- Azt hiszem, hogy egy elhunyt Sith Nagyúr sírjában vagyunk. Ha így van és a kijárat valóban okkal zárúlt le, számítanunk kell súlyos meglepetésekre. Köztük a Sith-ek szellemeinek jelenlétére is. Arra kérem, hogy nagyon figyeljen arra ami mostantól történik és ne mozduljon el mellőlem. Ha valóban vártak minket, akkor nehéz küldetésnek nézünk elébe. Mellettem lesz a legnagyobb biztonságban, ha támadás ér minket. Ön a kaldebarai vezetője. Szükségem van a segítségére, hogy sikerrel járjunk - magyarázta, majd várta a reakciót.

Corran Creel

A kis csapat közt miután szétosztásra kerültek a világító testek, Mya kiosztott nekik pár parancsot, és hogy legyenek óvatosak is... Mind ezt deléjük fordulva.
- Uraim, mostantól valószínüleg, csak nehezebbek lesznek a dolgok. Ezért mindenki fokozottabban figyeljen a másikra, senkit nem hagyunk el! Szóval mindenki igyekezzen tartani a tempót! S ha márki bármi gyanúsat észlel, azonnal jelezze! - osztotta ki a parancsokat a parancsnok-helyettes, majd fére ment veled és halgatta a mondanivalód. Majd mikor befejezted reagált is rá...
- Rendben, mint ahogy nemrég az embereinknek is mondtam, óvatosak leszünk. De ha valóban úgy lesz, ahogy sejted, akkor itt csak neked van valami esélyed a túlélésre. S így csak két lehetőséget létok. Egy. Vagy itt maradnak a tudósok és velük pár katona, és mi tovább megyünk. Vagy a többiek, amint és ahogy tudnak, megpróbálnak utat törni kifelé és visszavinni a tudósokat a hajóhoz. Persze ez utobbi sem lesz könnyű. - Ekkor a beszélgetést az zavarta meg, hogy semmi előzmény nélkül a falakon lévő világítás és a fáklyák is kigyúltak. Ennek hatására az egész folyosó normális fényáradatban úszott. S ekkor láttátok, hogy a távolban valamik közelednek, mertgépszerű hangok és fura árnyékokat lehetett látni a távolban....

Corran Creel türelmesen végighallgatta amíg Mya elrendezte az embereit. A sötét jedi arca érzelemmentes volt, de gondolatai a lány körül jártak. Tetszett neki, hogy ilyen fiatalon ilyen magas pozícióba küzdötte fel magát. A sötét jedi figyelmesen hallgatta a javaslatokat, majd elismerős tekintetet vágott.
- Ez valóban jó ötlet. Ha kitakarítottuk a helyet akkor jöhetnek a tudósok - válaszolta, majd tekintetét az ott lévőkre szegezte, de mielőtt bármit mondhatott volna világosság gyulladt a helyiségben.
- Ez eléggé zavaró - jegyezte meg, majd a sötétből érkező hangok felé fordult. Már távolról hallani lehetett a gépies zörejeket.
- Nem hiszem, hogy üdvözölni jönnének - morogta Corran, majd fénykardját összepattintva indult el a közeledők irányába.
- Maradj mögöttem és onnan támadj, ha szükséges - mondta Corran, majd felvette a pozíciót és lassan elindult készen arra, hogy amint szükséges tudjon védekezni és támadni.

Corran Creel és Mya Hooge

Amint túlvoltatok a kis cseverészésen, már is szembesülnötök kellett a sírhely védelmi drónjaival. Amik igen jól fel voltak szerelkezve fegyverekkel. Amint hatótávba kerültetek, rögtön tűzet is nyitottak rátok. Persze ha Corran idejében lépett, akkor sikeressen kivédhette a felé és a társai felé érkező lézer lövedékeket... Ha nem, akkor azzal számolni kell, hogy némi sérülés is lesz itt ott. Közben Myanak is lehetősége nyílik, hogy a fegyverével támogassa a Sötét Jedit, illetve, hogy fedezze a tudosókat, a karonáival...
Amenyiben megfelelően védekeztetek sikerrel jártatok és a féltucatnyi droid mehet is a roncstelepre...
Utána, már csak két tényező marat hátra...

Corran Creel védekezésre készen emelte kétpengés fénykardját, és sárga szemeit a közeledő droidok csoportjára emelte. Abban a pillanatban, ahogy az első lézerlövés elindult feléjük Corran már védte is ki a többivel együtt, miközben néhányat vissza is küldött a feladóknak. Gyakorlata és tapasztalatai miatt mindent el tudott követni, hogy egyetlen lövés se jusson át rajta. Amennyiben így történt és a katonák le tudták szedni a sír védelmezőit, akkor kikapcsolta fénykardját és tekintetét végighordozta az emberein, majd a tudósok után Mya-n állapodott meg.
- Mindenki jól van? - kérdezte a nőt nézve, majd néhány pillanat múlva a katonák felé fordult.
- Maguk itt maradnak a tudósokkal. Nyissanak egy minimális rést a sziklán, amelyen keresztül fel tudják mérni, hogy mi történik odakint. A parancsnok-helyettes és jómagam tovább megyünk. Úgy sejtem, hogy komoly ellenállásba fogunk ütközni és a tudósok túl nagy veszélyben lennének. Minél kevesebben vagyunk annál észrevétlenebbül mozoghatunk. Így maguk vigyáznak a tudósokra. Amilyen gyakran tudunk jelentkezünk. Ha nem térünk vissza naplementéig akkor menjenek tovább az Akadémia felé, amint elállt a vihar és a lények felhagytak a támadással. A küldetésnek sikerrel kell járnia. Én vigyázok a parancsnokra. Számítok a helytállásukra. Maguk a legjobbak. Nem véletlenül vannak itt- mondta, majd Mya mellé lépett.
- Amíg velem vagy addig támogathatjuk egymást. Mindig maradj mellettem. Ennél sokkal rosszabbra is számíthatunk. Csak egymás oldalán juthatunk át az akadályokon. Én rád bízom az életem. Bízz te is bennem, és akkor sikerrel járunk - mondta a lánynak és Mya először láthatott Corran arcán tiszteletre és megbecsülésre utaló jeleket. A parancsnok-helyettes kivívta a sötét jedi tiszteletét.

Egyetlen pillanatra tisztelettel csodáltam Corran magabiztos mozdulatait. De nem feledkeztem bele a látványba, hiszen nem engedhettem meg magamnak ilyen luxust. Azonnal el is szakítottam tekintetem a mozgékony férfiról, hogy az embereimnek kiadjam a megfelelő utasításokat. Mivel Corran eltérítette a lövéseket, így legalább a fedezék hiánya nem jelentett halálos problémát. A tudósokat így is egy könnyebben védhető pontra küldtem fennhangon, miközben tüzet nyitottam a drónokra. Közben igyekeztem katonáimra is figyelni, de szerencsére a csapatmunka miatt, számításaimhoz képest egészen hamar legyűrtük az ellent.
Corran kérdésére csak idegesen bólintottam, szemem végigjárt az embereimen, az ők testi épségüket fotosabbnak véltem. Én magam bizonyosodtam meg róla, ahogy végigtekintettem rajtuk, hogy mindenki épségben maradt-e? Közben Corran már ki is adta a következő utasításokat, melyet mindenki csöndben végighallgatott. Egyetértettem a meglátásaival, így mondandója befejeztével egy szolid fejbiccentéssel jeleztem a katonáimnak, hogy magam is úgy vélekedem, mint a sötét jedi.
- Jenkins! - szóltam az egyik férfihoz erőteljesen. - Tudja, mi a dolga. Számítok magára, mint rangidős tisztre! - A katona tisztelgett, és a tudósok mellé lépett, hogy el is kezdje a feladatainak ellátását. Corran felé fordulhattam végre, akit figyelmesen végighallgattam, miközben egyetlen pillanatra sem vettem le arcáról szemem.
- Bízom benned, Corran - feleltem neki szeliden, szám sarkában kedves kis mosoly bújkált.

Corran Creel és Mya Hooge

Amint felmértétek mindenki állapotát, akár az indulás mellett is dönthettetek... Amennyiben neki is fogtatok a gyalogtúrának, úgy tovább kellett haladnotok a folyosón. Egy nagy terembe értetek. A helység régi megviselt szobrokkal és pár törmelékkel volt tele elszórtan. De volt ott más is... Pár K'Lor'slug órjás kukac is, akik, okozhatnak még nektek gondokat. Ráadásul Corrannak valami igen erőteljes, érzése is támadt. Olyan hatalmas sötét erőket érzett, melyhez, még a benne dúló sötést Erők is kevésnek bizonyúltak... Ez egy pár pillanatig olyan erőteljes volt, hogy szinte ledermesztett. Mintha mozdulni se tudnál tőle... Azomban valamit tennetek is kellett, hiszen a kukacok észrevettek és elindultak felétek. De Corran, még mindíg alig bírt magázot térni.

Corran Creel figyelmesen hallgatta ahogy Mya kiadta az embereinek az utasításokat, majd a lány szavaira egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Megtisztelsz - jegyezte meg, majd miután minden a helyén volt fénykardját készenlétbe téve elindult a katonanővel az oldalán.
Ahogy haladtak Corran végig a környezetét figyelte. Érezte, hogy valami nem stimmel, de nem tudta, hogy mi is rejlik a homályban.
- Mit vársz ettől a küldetéstől? - kérdezte Mya-t, egy pillanatra a szemébe nézve.
Bár beszélgetést invitált egy pillanatra sem lassított a tempón csupán haladt arra emerre az barlang alagútja vezetett. Hirtelen élőlényeket érzett maga előtt, majd a teremhez érve tudta, hogy nagy bajba kerültek.
- Nagy veszély- csak ennyit tudott kinyögni mikor megérezte a nála sokkal nagyobb sötétséget.
Nem tudta beazonosítani honnan jön, de érezte, ahogy megfagy a vér az ereiben és a szívverése egyre gyorsul. Aggódott. Sok sötét lelket érzett már élete során, de ez túlmutatott mindenen. Nagy mértékben túlszárnyalta az eddig látottakat.
- Segítened kell. Nem fogok tudni rendesen küzdeni. Gátol valami, vagy inkább valaki - mondta a sötét jedi a lényekre nézve.
A jedi lehunyta a szemét, hogy koncentrálni tudjon, majd hirtelen kinyitotta és keményen megragadta fénykardját.
- Takarodj a fejemből - kiáltotta, majd megindult a közeledő egyik lény felé felugorva próbálta ketté hasítani.

Kettesben folytattuk az utat befele Corrannal. Amíg meg nem szólalt a falakat figyeltem, végigsimítottam az ódon sziklát, belélegeztem a poros levegőt. Minden ősi helynek meg volt a maga szelleme, hangulata. Aprócskának éreztem magam. De Corran kérdése kizökkentett kicsit, örültem a beszélgetésnek.
- Hogy bölcsebbek leszünk - feleltem neki pillanatnyi gondolkodás után. Viszont folytatni nem tudtuk az eszmecserét, mert undorító K'lor'slug férgek tanyáztak körülöttünk. És úgy tűnt nem is ez a legnagyobb problémánk. Corran reakciójától, arckifejezésétől jobban megijedtem, mint a fenyegető lényektől.
- Jól vagy? - érintettem meg aggódva a vállát, ha támogatásra lenne szüksége, tudja, hogy mellette állok. Szavaira elkomolyodtam, és figyelmem rögtön az állatok felé fordítottam. Corran érzett valamit az Erőben, ebben biztos voltam. Miután ő támadásba lendült, én is céloztam, és lőttem. Végig fedeztem Corrant, egy pillanatra sem tévesztettem szem elől. A legjobb K'lor'slug a döglött K'lor'slug.

Corran Creel és Mya Hooge

Corran próbálkozása a támadásra, nem aratott túl nagy sikert, mert az őt féken tartó Erő, nagyobb és erősebb volt, mint ő valaha is. Így épp hogy egy kis sebet ejthetett, a felé legközelebb eső hatalmas kukacban. Gyakorlatilag, most szinte teljesen a társadra voltál utalva. Ezzel a nehézséggel most neki egyedül kellett szembenéznie. Creelnek meg be kellett látnia, hogy a kozmoszban igen is vannak és még lesznek olyan Erők, melyekkel, nem bírhat el, vagy csak nagy nehézségek árán veheti fel velük a versenyt.
Egy biztos volt amit eddig átéltetek, az semmi volt ahhoz képest, ami most jön. S hiába próbálkozott Corran kiüzni az elméjbe hatolt idegen Erőnek, mely a testének is komoly határokat szabott, nem járt sok sikerrel. Már nem ő volt az írányító. A fénykardja, deaktíválodott és kiesett a kezéből, ő peddig tehetetlenül téárdre rogyott... Miközben a fejében egy erőteljes és tiszteletet ébresztő hang szólalt meg...
- Térdelj előttem te féreg! Mit merészelsz te és a társaid! Most te leszel, aki sírva fog eltakarodni innen mihaszna féreg! - Hangzottak el a komoly szavak a fejedben, s te tudtad, hogy ez a hang attól származik, aki téged tehetetlenné tesz.
Közben Mya magára maradt és nem volt ideje, azon tétlenkedve agyalni, hogy mit segíthet Corranek. Hiszen itt voltak még a K'lor'slugok is, mégpedig száp számban... Ha volt egyáltalán időd számolgatni az egyre többen rád támadó kukacokat, legalább fél tucatot számolhattál össze, akik csak téged támadta. Nem maradt sok időd támadnod kellett! csak a fegyveredben és a gyorsaságodban bízhattál.
Corranek peddig megkellett lelnie a módját, hogyan szerezze vissza az uralmat a teste felett, hogy segítsen a társáanak is.

Corran Creel biccentett a lány szavaira.
- Jó gondolat - jegyezte meg.
A ledermedés után csak megcsóválta a fejét a lánynak válaszként. Ebből ő tudhatta, hogy tényleg nagy a baj. A támadás kudarcba fulladása után és a teljes tehetetlenség elérésével rájött, hogy most Mya-n a sor, hogy bizonyítsa rátermettségét. Corran a hang hallatán megdermedt. Azonnal tudta mivel/kivel áll szemben. Felismerte az sötétség erejét. A sötét jedi végül úgy döntött belemegy a játékba.
~ Már értem mit éreztem az előbb. Egy Sith Nagyurat. Megtiszteltetés, hogy itt lehetek. Nem akarok ártani neked. A céljaim a sötét oldal felerősítése, és a Sith Birodalom újjá építése. És elhatároztam, hogy kerül amibe kerül végigjárom az utam, és megvalósítom a terveimet. Nem hagyom, hogy elvesszen az a tudás és több ezer éves Sith eszme, amelyet a jedik megpróbálnak minden áron kipusztítani. Anno a sötét oldalt választottam, azért, mert ott megláttam azon potenciálokat, amiket egy jedi sosem ismerhet meg. Átvertek és kihasználtak. Nem szeretem, ha játszadoznak velem. De abban biztos lehet, Nagyúr, hogy bármit megtennék, hogy elpusztítsam a sötét oldal ellen lépőket. Valaha hatalmas birodalom központja volt eme bolygó, mára a szörnyek uralják. Én vissza állíthatom régi fényét, ezért pedig bármilyen próbát hajlandó vagyok kiállni, ha bizonyítást akar arra, hogy érdemes vagyok rá ~ mondta gondolatban a sötét jedi.

Láttam, hogy Corran támadása kudarcba fúlt, de én gyorsabb voltam, mint a féreg: nem Corrané, hanem az ő feje bánta a találkozást. De csak egy hajszálon múlt. A férfi erőtlenül rogyott térdre és többet meg sem mozdult. Tudtam, hogy a hely tehet minderről. Ráhagytam az elmebéli kihívást, én vállaltam a fizikait. Beleeresztettem párat egy újabb lénybe, majd teteméről dobbantva állítottam a levegőben előkapott vibrokésem a következőbe. Párszor belé kellett még vágni, de tombolt bennem a harag, hisz épp a védtelen Corrant szemelte ki vacsorájául. Ilyenkor áldottam az eget, hogy mindig figyelek a megfelelő kondira, állóképességem és erőnlétem most is fontosnak bizonyult. Nem adtam fel. Lőttem a mocskokat, amíg csak tudtam, kegyetlen precizitással, és ha túl közel merészkedtek, a késem is megvillantottam. Kitartottam. Mégis nehezen fogytak.

Corran Creel és Mya Hooge

Mya jól álta a sarat, hiszen sorra múltak ki a K'lor'slugok. Ezzel szemben Corran, koránt sem volt ilyen szerencsés... Még mindíg úgy hevert térdre rogyva a földön, mint egy magatehetetlen félnótás. Mya ha el is gondolkozott ezen, bizonyára, már rájöhetett, hogy olyan Erők játszadoznak most velük, mely ellen nem sokat tehet, vagy szinte semmit... Bár Ms. Hooge most a kártevő írtással volt jobbára elfoglalva, így nem volt ideje sokat foglalkozni társa állapotával. De a parancsnok-helyettes szerencséjére, a kártevők is egyre jobban fogyatkoztak...

Eközben Corran fejében...

Bár látni nem láthattad a fejedben és a hangjáról sem vélted felismerni azt a Sith Nagyúrat, akivel szembe kerültél. Ellenben az Erejét nagyon is érezhetted, melyből olyan értékű gonoszság áradt, mely mellet úgy érezted, a tied szép lassan eltünik. Viszont még is volt egy fogodzód, mely azért segített kitartani, még ha egyre nehezebben is. Az hogy nem adtad fel a próbálkozást és igyekszel kitartani. Aztán ismét megszólalt az a félelmetes és tiszteletet érdemlő hang a fejedben.
- Szánalmas a próbálkozásod amatőr halandó! - mondta ezeket a cseppet sem bizalom gerjesztő szavakat hátborzongató ördögi és sötét kacajjal párosítva.
- Szép álmokat dédelgetsz fiacskám! - ismét ördögien kacarászott a hang a fejedban. Majd folytatta.
- Ez szánalmas és nevetséges! Azt hiszed, hogy ha idejössz eme szent helyekre és felbolygatod az ősi halottak szellemeinek nyugalmát, azzal csak úgy tát karokkal fogadunk majd és készségesen adjuk meg neked amit akarsz? Hát tévedsz! Akik előtted járták eme utat, kiérdemelték, azt a tudást és Erőt, mely a Sith-eknek kijárt! Ha valóban te is ere az ösvényre akarsz lépni, nagyon sokat kell még tanulnod te balfácán! - ismét elnevette maát.
- Minden esetre, szórakoztató vagy! Ezért egyenlőre megkímélem az életed! De ha valóban te is Sith akarsz lenni, akkor ki kell, hogy ábrándicsalak! Mert még csak meg sem közelited azt a szintet, ami ahhoz szügségeltetik, hogy kiérdemeld a Sith Lord címet! Takarodj a síromból és a bolyóról is! - Ekkor hírtelen hárafele repültél a falnak és teljes erőből nekicsapodtál. Melynek hatására alig maradtál eszméletednél...
- S meg se próbálj vissza jönni és háborgatni az ősi Sith Nagyúrak békéjét, míg nem leszel rá méltó!
A szavait megint az az ijesztő és félelmet keltő kacajt hallhatad. Majd minden elhalkult a fejedben. Mindha magadra hagyott volna...

Corran Creel higgadt maradt miközben a Sith Nagyúr szelleme sértegette őt. Figyelt, minden jót alaposan hallgatott. Már éppen válaszolt volna, amikor hirtelen hatalmasat repülve a falnak csapódott. A sötét jedi megrázta magát, és a Sith szellem utolsó szavai után, ha vissza nyerte a teste fölött az uralmat, akkor féltérdre ereszkedett.
~ Nem hittem egy percre sem, hogy elég képzett és erős vagyok hozzá, hogy Sith Nagyúr legyek. Azonban tudom, hogy nincs más jelenleg a galaxisban, aki elérhető lenne, hogy kitanítson és így visszahozzam a galaxisba a régi idők Sith erejét. Tanulni akarok. Akármeddig is tart és akármennyit is kell. Tanulni akarok. El akarom érni, hogy a Sith-ek visszatérjenek és megmutassák a galaxis népének miért is voltak oly hatalmasak régen. Nem vagyok hajlandó távozni a bolygóról. Addig nem amíg nem adsz egy esélyt, hogy bizonyítsak. A tanítványod akarok lenni, Nagyúr. És ezért bármire képes vagyok ~ gondolta Corran, majd várt.
Látta, hogy Mya remekül boldogul, így nem avatkozott közbe. A nő jó helyzete miatt úgy érezte nyugodtan foglalkozhat a Sith Nagyúrral.

Nem igazán láttam az áradat végét, de bele sem nagyon akartam gondolni. Lépésről lépésre kellett haladni, egyik férget ölni a másik után. Semmi másra nem volt időm.
- Corran! - kiálltottam fel ijedten, mikor a férfi hirtelen hozzácsapódott a falhoz. De nem aggódhattam most érte, nem tudtam rá figyelni, hiszen hamar emlékeztetőt kaptam, hogy nekem más a feladatom. Egy K'lor'slug a hátamba került és sikeres csapást mért rám. Dühösen pusztítottam el a kis szemetet. Miközben újra lőttem a többit, felmértem az elszenvedett károkat. Szerencsére az egyenruhám felfogta kicsit a támadást, az leszakadt a vállamról, de a bőrömön pusztán felszíni, könnyedebb sérülés virított. A karom is maradéktalanul tudtam használni, a fájdalom is tűrhető volt. Többet nem engedhettem meg magamnak ilyesfajta figyelmetlenséget. Aprítottam a mocskokat, s talán mintha már apadt volna a számuk.

» A Kaldebara felszíne
» Korriban körüli űr