Huloon

Huloon rendszer. Nagyszerű. Ez egy igencsak semmitmondó volt számomra. Az legalább bíztató, hogy biztosan nincs se birodalmi, se lázadó bázis. Vagyis köztársasági. Nehéz megszokni az új helyzetet.
Az megnyugtató volt, hogy magunk mögött hagytuk a csatázókat, és már csak hajó egyben tartására kellett odafigyelni. Amihez nem értettem azt elmondta Tyr, így könnyebb volt az én dolgom is.
Mint kiderült, újabb gazfickókkal gazdagodik hamarosan szűk ismeretségi köröm. Újra előjött félelmem, hogy pancsereket kapok magam mellé. Nem tudom továbbá, hogy ezekben a körökben mit takar a ,, jó barát” kifejezés. Remélhetőleg azt amit nálam és megbízható útitársként lehet majd rá tekinteni. Bár Tyr barátja nem feltétlenül az én barátom. Megkérdezni nem árt amúgy ezeket a dolgokt:
- Megbízhatunk a barátodban és a bandájában?- a végén szándékosan használtam ezt a lekezelő szót és olyan hangsúllyal ejtettem, hogy ezt ő is észre vegye.
Remélhetőleg ismeri őket, és eltudja oszlatni efféle kételyeimet.

A figyelmemet nem kerülte el Tyr furcsa ábrázata. Legjobb azonban, ha belemegyek a játékba.
- Rendben, nekem ennyi elég! – mondtam, de figyelni fogok azért.
Megkönnyebbültem mikor egyben földet értünk. Nem sokat repültem eddigi életem során, pláne nem űrcsatából menekülve. Persze mindent el kell valamikor kezdeni. Ellenőriztem én is pár műszert, legalábbis azokat amiket ismertem. Ez amolyan megszokás volt, bármit csináltam, a végén leellenőrzök mindent.
Tyr következő kérdése egy kicsit felkészületlenül ért. Én és a szerelés? Az egy dolog, hogy a galaxis legtöbb járművét tudom valamennyire kezelni, de hogy hogyan is működnek, vagy miként javítsam meg? Amúgy is azt hittem én itt az izom leszek. Ha gikszer van, akkor jövök én a képbe, és lövöm ki magunkat a helyzetből.
- Bocs haver, de gőzöm sincs a hajókról e téren. Elrepülök vele, de megjavítani már más tészta. Maximum ha segíteni kell valamiben, de magamba használhatatlan vagyok.

Kicsit megkönnyebbülve konstatáltam, hogy nem úgy tekint rám, mint valami szuperhősre, aki mindenhez ért. Majd igyekszek segíteni neki, de többet nem tehetek. Ki tudja, talán még ragad is rám valami. Azért remélem, hogy nem nagy a kár, nem akarok itt ragadni.
Intett, hogy menjek utána a gépházba, én pedig eleget tettem kérésének. Próbáltam összeszedni valamit a hajtóművekről, de nem voltam még a közelében sem egynek. Jobb lesz, ha Tyrre hagyatkozom.
-Szerinted mekkora lehet a kár? Gondolom van annyi tapasztalatod, hogy érezd repülés közben, ha valami kipurcan. – kérdeztem.
Csak próbáltam barátkozni. Az akadékoskodásom, és a bizalmatlanságom, már biztosan feltűnt neki is. Egy kicsit hátha oldja a feszültséget.

A Tyrről alkotott képet, még inkább megerősítette a válasz. Eddig is tapasztaltnak gondoltam, de így már biztosra vehetem. Ez megnyugtató is volt, meg nem is. Bár a kételyeim egyre jobban a háttérbe szorultak az együtt töltött rövid idő alatt, de azért egy kicsit még mindig tartok tőle, hogy átver. Addig is jobb odafigyelni rá, de ez inkább a tanulás miatt volt. Út közben próbáltam memorizálni a hajó belsejét is, hogy tudjam mi merre van.
A gépházban találkoztam a hajó egy másik utasával is. Sosem rajongtam a droidokért. Végül is egy ember többre képes. A droid csak azt tudja amire be lett programozva. Persze hasznosak, mint ebben az esetben is, de nem veszem őket emberszámba, nem is kötődök hozzájuk, mint páran szoktak.
Én is elkezdtem szétnézni, hátha találok valami szembetűnően hibás dolgot. Persze nem értek sokat hozzá, de ha valami törött és szikrát hány arról könnyen eltudom dönteni.
-A találka milyen messze van innen? Útközben számíthatunk valamiféle ellenállásra?- a végén rossz szót használtam. Ez nem volt szándékos, már annyira beléivódott a rohamosztagosoknál, hogy ösztönösen ezt a szót használom. Egy kicsit későn vettem észre a hibát, gyorsan el is fordultam tőle vissza a megfigyelt terület felé. Remélhetőleg nem árultam el magamat.

Nem lesz a szerelés a kedvenc elfoglaltságom, az egyszer biztos. Megvakartam a fejem, amolyan mi a francot kell itt csinálni módon. Gondolom erre figyelt fel Tyr is, mikor odajött segíteni. Azt legalább eltaláltam, hogy valami nem stimmel itt, de fogalmam nem volt, hogy mit is nézek. Tyr előszedte a szerszámokat, majd elmagyarázta, hogy mi a helyzet és mit kell vele csinálni. Egy kicsit meglepett, hogy nekem kell megcsinálni, de jól elmagyarázta, szóval nagyjából értettem mindent. Egy kicsit aggasztott viszont, hogy ha elcseszem akkor lehet lezuhanunk miattam. Gyorsan elhessegettem a gondolatot, nem kell ennyire pesszimistának lenni.
Felkaptam a szerszámot, ami a legmegfelelőbbnek látszott a stabilizátor kicseréléséhez. Egy kicsit szétvolt égve, de sikerült eltávolítani. Megnéztem hogy mit, honnan húztam ki, nehogy az legyen, hogy rosszul raktam vissza. Felvettem a pótalkatrészt. egy kicsit forgattam a kezemben, majd bepróbáltam a helyére. Minden passzolt, így elkezdtem összekötni mindent, ahogy Tyr magyarázta. Kezdtem belejönni. Még lehet visszavonom az előbbi gondolatomat a szerelésről. Hiába, gyerekkoromban nem ismertetet meg a mesterséggel senki. Akkor sokkal inkább fizikai jellegű szórakozással ütöttem el az időt.
Rögzítettem az alkatrészt, szerintem jó munkát végeztem. Nem tarthatott tovább tíz percnél az alkatrész cseréje. Minden flottul ment. Az alkatrészt leraktam egy félreeső részre, hogy ne legyen útban. Mentem egy kört, hátha meglátok valami hibásnak tűnőt. Reményeim szerint ennél több kárt nem szenvedtünk, tehát mehetünk tovább.

A javítások végeztével bizakodóan álltam a próba repüléshez. Mikor azonban elkezdett minden szikrázni, kicsit megijedtem, nehogy felrobbanjunk vagy valami. Első gondolatom az volt, hogy gyorsan a földre vetem magam, de időm már nem volt hozzá és közelebbi kapcsolatba kerültem egy korláttal. Valamennyire tompítottam az ütést az alkarommal, de azért megéreztem. Majd eredeti terveim is valóra váltak, mikor hanyat vágódtam. Aztán hallottam, hogy Tyr is visszatért a gépházba.
-Gondolom kivágta az áramköröket valami.- válaszoltam a kérdésére- Kösz jól vagyok. Mi franc baja van ennek, azt hittem kész vagyunk.-egy kicsit felidegesített a helyzet.
A következő próbálkozásnál végleg fellélegeztem. Bár ha majd élesbe hullik szét a gép, akkor már úgyis mindegy lesz. Legalább végre rátérhetünk a feladatra. Miután elmondta a teendőket, visszamentem a kabinba, és magamhoz vettem a pisztolyomat, amit pisztolytáska hiányában, csak simán a dzsekim alá rejtettem. Gondolom nem keltünk majd nagy feltűnést, ha meg komoly tűzharc lesz, majd akkor szerzek nagyobbat. Amúgy is elég jól ismerem a pisztolyomat, és egész megbízható is, tehát akár ezzel is elég sokat tehetek. Bőven elég lesz.
Miután végeztem a pakolással elindultam Tyr keresésére, remélhetőleg ő is elkészült.

Indulás előtt még megtapogattam a pisztolyt, hogy biztosan ott van e, ahová tettem. Többször is leszoktam az ilyen dolgokat ellenőrizni, nehogy elhagyjak valamit. Főleg a fegyvereket.
Remélhetőleg nem lesz gond, és nem kell menekülőre fognunk, nem sok fedezéket lehet találni a főúton, és egész messze is volt a céltól a hajó, ha ilyen szemmel nézzük. Legalább nagy a forgalom, így talán eltudunk majd vegyülni.
A hotelben, egy kissé hátra maradtam, és körbe néztem, hátha figyelnek, vagy valami gyanúsat látok. Tyr gyorsan lerendezte, aztán a további teendők elmagyarázása után, követtem. A tömegben nem lenne túl könnyű kiszúrni a birodalmiakat, főleg ha egy álcázott kémet küldenek. A tömeg viszont minket is elrejt. Nem túl feltűnően nézelődtem jobbra-balra, és ha az utamba került valaki, akkor kerülés közben hátra néztem. Minden fehér ruhás emberre felfigyeltem, hátha kiszúrok egy rohamosztagost. Ezenkívül kutaszdroidokra is különösen figyeltem, bár ezeknek a feltűnésére nem igazán számítottam. Ezek lehettek volna a legfeltűnőbb veszélyforrások. Ha civil ruhában követnek minket, akkor nem valószínű, hogy ki tudom szúrni az illetőt, hacsak nem feltűnően csinálja a dolgát.

Miután megjelentek a birodalmiak és nyilvánvalóvá vált, hogy kisebb gondjuk is nagyobb nálunk, kissé fellélegeztem. Azért még most is furcsa volt, hogy nem a birodalom az egyedüli meghatározó erő a galaxisban. Nehéz elhinni, hogy szervezetlen csőcselék, legalábbis ahogyan számunkra be voltak állítva legyőzték a hatalmas Uralkodót, és Vader nagyurat. Ugyan személyesen egyikkel sem találkoztam, de a hírük alapján, azt gondolta volna az ember, hogy soha nem fognak eltűnni a vezetésből. Amióta az eszemet tudom ott voltak mindig a Birodalom élén. Ahogy halottam még Jedik is voltak, vagy legalábbis olyasmik, bár apám szerint nem igazán követték a régi Jedi rend szabályait. Végül is ez sohasem foglalkoztatott. Eddig mindig csak a parancsok teljesítéséből állt az életem. És eddig úgy tűnik, hogy ez nem is változik. Nem azért mert nincsenek ambícióim, hanem mert belém nevelték. Egész életemben rendőri, vagy katonai kiképzést kaptam, és azok már csak ilyenek. Bár lehet, hogy ezentúl máshogy lesz. Míg ezeken gondolkodtam, meg is érkeztünk a Tyr által említett fogadóba.
A pincérnőtől rumot rendeltem. Tyr megjegyzésére nem feleltem, csak bólintottam. Persze meg volt a véleményem: Habár tanítottak valamennyit a kiképzők az ilyes fajta ütközetek alapvető taktikai szabályairól, nem nagyon tudtam volna megmondani mi folyik most odafent. Személy szerint arra következtetnék, hogy a lázadók állnak nyerésre.
Időközben meghozták az italokat, amihez rögtön hozzá is láttam. Tyr kérdésén egy kicsit elgondolkoztam.
-Szerintem a birodalmiak miatt nem kell aggódnunk, van nagyobb bajuk is a magunkfajta csempészeknél. De sietnünk kell, mert nagy buli lesz, ha megjönnek a lázadók is. Így is nehéz lesz lelépni innen, ha valaki megnyeri a csatát fent. Biztos blokádot vonnak a bolygó köré. Ezenkívül nem hinném, hogy bárki más követne, vagy figyelne minket.

Míg Tyr folytatta a beszédet én gyorsan ki is ürítettem poharamat. Elég régen ettem már normális ételt, így eléggé égette a bélést az alkohol. Ezért kiváltképp örültem Tyr következő kérdésének. Habár nem akarok sokat enni, mert az nem tesz jót a koncentrációs készségeknek az én esetemben.
-Hát nem tagadom, már régóta nem ettem egy finomat. Az iménti kis rum is meghozta az étvágyam.
Ezután szétnéztem, még egyszer, hátha látok valami gyanús alakot. Nem szeretném, ha épp kajálás közben kezdenének lőni ránk.
//Írtam az új fórumon üzenetet, mert itt nem engedte//

Jó volt végre normális kaját enni. Nar Shaddaan nem igazán lehetett kulturált ebédlőket találni, és ha mégis akkor is megfizethetetlen volt számomra. Gyorsan be is fejeztem. Feltűnt, hogy egy Twi’lek minket bámul. Már épp nyúltam volna a pisztolyért, amikor rájöttem, hogy rá vártunk eddig.
-Üdv!- köszöntöttem én is az új csapattagot szűkszavúan.
Tyr röviden bemutatta. Megnyugtató volt, hogy nem én vagyok az egyedüli képzett személy a csapatban. Mondjuk ezt a két pisztolyos harcmodort soha nem kedveltem. Egy kicsit arrogánsnak tartottam az így harcoló embereket. Ha tud vele bánni, akkor viszont semmi baj.
Hátradőltem a székemben, és vártam a folytatást. Most legalább kicsit többet megtudhatok a akció részleteiről.

Hát ezzel nem lettem sokkal okosabb. Ord Mantellről nem sokat tudtam, és más nem derült ki az utunkról. De Carrienek igaza volt. Gyorsan le kell lépnünk.
Felálltam az asztaltól, megtapogattam a fegyverem, és a többiek után indultam.
Mikor kiértünk az utcára, gyorsan körbenéztem, hátha megérkeztek már a lázadók. Bár valószínűleg még odébb voltak, hisz akkor már hallható lett volna a csatazaj. Egy kicsit megszaporáztam a lépteimet. Már így is attól tartok túl soká időztünk itt. A hajó pedig remélhetőleg bírni fogja a strapát. Nem hiszem, hogy akadály nélküli lesz a menekülésünk.

Ellenőrzések? A francba, ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Meg kell próbálnunk kikerülnünk őket. Egy lövöldözésből nem jönnénk ki túl jól. Éppen néztem merre tudnánk meglépni, de ekkor megpillantottam a felénk közeledő birodalmit. A rohadt életbe. Amikor hozzánk szóltak, a társaimra néztem, és úgy tűnt, nekik legalább annyira nincs ötletük, hogy hogyan mászunk ki ebből. Úgy tűnt, hogy egyikőjük sem fog válaszolni, de az gyanús lenne a birodalmiaknak. Tehát csak magamra számíthatunk.
-Csak ebédelni voltunk a barátaimmal. Most éppen hazafelé tartunk.- nem jutott ennél jobb duma az eszembe.
A társaimra néztem, hátha valaki ki tud segíteni. A gond az volt, hogy nálam nem volt semmi amivel igazolhatnám magamat, ami elég nagy baj volt. Átfutott az agyamon, hogy fegyvert rántok, de az felérne egy halálos ítélettel.
Ekkor egy eléggé őrült ötlet jutott az eszembe. Ha nem tudjuk kibeszélni magunkat, akkor az egyetlen reményünk, ha megérkeznek a lázadók. Akkor kisebb gondjuk is nagyobb lesz nálunk.