Tatooine - Mos Espa

First topic message reminder :

A kereskedő negyedben nyüzsögtek a piacok, sürögtek forogtak a minden fajta lények. Engem viszont oly kevéssé érdekelt.
Elfintorodtam, és savanyú képet vágtam... A lebujban, az asztalra feltett lábbal ültem, és hol a poharamat hol, a környezetet mustráltam. Visszagondoltam a nem rég történtekre... A közös az volt, az egészben, hogy én már megint ittam... Pedig nem szoktam ennyit, mint a múltkor... na jó szóval szoktam, de ritkán. És most valahogy zavart hogy megint a pohár fenekére nézek. Hiszen tudtam, hogy most nem azért az egy pohár élvezetéért teszem. És tudtam hogy nem kéne innom...
Amíg az az egy pohár hatása elmúlik, épp annyi időm volt, még a verseny elkezdődik. De, akartam vagy nem, úgy éreztem több pohár is lecsúszna.
Keresztbe raktam a lábam, és a földet mustráltam mint aki nagyon duzzog, pedig csak azon gondolkoztam, vajon merjek e a földre köpni.
Odakintről behallatszott a nyüzsgés és néha a hangos bemondó hangja...

Csak mosolyogva és karba tett kezekkel néztem, ahogy Sadry mentegetőzve próbál mesélni magáról. Szegény nem igen tudott mivel előállni. Bár jómagam se ismertem még túl régóta és nem is tudtam róla, még sokmindent, de azt igen, hogy több negatívabb szokása is volt még, mint jó... De idővel, ha ő is változni akar majd, akkor remek ember lesz majd belőle...
Közben Isabel is vette a lapot, hiszen nem most jött le ő is a falvédőről. Látta rajta, hogy kissé gátlásos, és meglehetősen nagy zavarban van. Így próbálta oldani a zavarodotségát és nyugalmat súgárzott felé, majd oda invitálta egy asztalhoz.
- Gyere ülj le. Ígyál meg egy pohár kávét, vizet, vagy amit szeretnél, van miből válogatnod innen. - mutatott az asztalon lévő megyanyi italra, s pár szendvicset is láthattál, ha jobban megnézted.
Közben engem Quinn nagybátyán, magához invitált, hogy segítsek neki.
- Máris jövök Quinn. - így rögtön a jobb oldali fogat hajtóműhöz mentem, hiszen az egyik szerelő robot ott is bütykölt valamin és gondoltam ott kezdem a segítség nyújtást.
Így hát pont úgy eset, hogy Sadrynak épp háttal voltam, miközben szereltem... Ezután Isabel is leült Sadry mellé és tovább beszélgetett vele.
- S mond, hogy tetszik a Jedi tanoncok élete? Azt már biztosan tudod, hogy Seth, mostanában sok időt tölt a kemény edzésekkel is... Remélem, ez a Cregan Ocheron mester azért nem túl szigorú veletek az edzések során... - itt kicsit megállt és töltött magának egy kis italt, bele kortyolt és folytatta. - Mondtad, hogy sokat is utaztál... Tehát akkor sokfelé megfordultál... Mesélj azokról a helyekről, ahol jártál eddig? Akár a Mestered és a tanuló társaiddal, akár azelőtt...

Furcsán éreztem magam. Nem tudtam mit mondjak, így úgy tettem ahogy mondták. Leültem, ittam egy kis vizet és próbáltam kedves arcot vágni.
- Háááát.... - mondtam valamit, hogy azért válaszoljak a kérdésre, de nem igazán tudtam mit mondjak. Cregan nevének hallatára pedig hirtelen tódult a fejembe a vörös düh, de próbáltam úrrá lenni magamon. Megköszörültem a torkom. Ha Creganről van szó, lett volna pár keresetlen szavam, de ezt nem kívántam itt most megosztani.
- Mondjuk úgy hogy nem egyszerű... - feleltem végül semmit mondóan.
- Nos igyekszem az ilyen helyeket többnyire elkerülni, mint Tatooine, de van amikor nincs mit tenni - vontam meg a vállam. - Sokféle kikötőben megfordultam már. Nem állítom hogy mindenhol megfordultam, de egy pár helyen biztos. Jártam például Nar Shadaan... az egyik ottani... kereskedő valószínűleg azóta is neheztel rám, hogy túl sok pénzét nyertem el - vakartam meg az állam. De például egyszer kiszálltunk Ossusra - meséltem mintha csak esti mesét mondanék, de egy furcsa fintor ült ki az arcomra. - Volt valami agyament fazon aki meg volt győződve róla, hogy talált valamit ami egy halom kreditet ér, a kapitány akinek dolgoztam meg valahogy el is hitte... - mertültem el kicsit a gondolataimban elhallgatva.