Ryloth

Remek... ha nem velük ütköztem, akkor mégis mivel? Csak észleltem volna, ha meteor van a közelemben, vagy ennyire figyelmetlen vagyok? A fenébe is!
- Rendben Skywalker Mester. -kicsit csalódottan ugyan, de elfogadtam a tényt, miszerint vissza kell térni a Home One-ra. RC átvette az irányítást, ezért nem is volt más dolgom, csak figyelni, hogy dokkolunk. Vagyis dokkolnánk, ha az X-szárnyú nem önállósította volna magát, és nem lőtt volna ki minket a hiperűrtérbe. RC sem tudja, hogy mi a fene történt a géppel, én is hiába próbálom nyomkodni a gombokat, nem reagál semmire sem... peches helyzet.

Pár perc elteltével léptünk ki a hipertérből, és valami bolygó felé tartottunk. Egy másik gép is feltűnt, és RC sem tudja beazonosítani, azonban nem tetszik nekem az a jármű.
- Szuper, így hogy jutunk vissza a Home One-ra? Skywalker Mester keresni fog, legalább életjelet tudunk adni magunkról? -bár kételkedem abban, hogy fogni tudják, hiszen nem tudom, hogy milyen messze vagyunk tőlük. - Nem tetszik nekem az a hajó, lehetőleg ne a közelében szálljunk le. Keresni kell valami értelmes életformát, hogy segítséget kérjünk, és minél előbb vissza kell jutnunk Skywalker Mesterhez. -magyaráztam RC-nek, és ha engedte, akkor átvettem az irányítást a vadászgép felett. A landolásnál kértem a segítségét, és miután landoltunk a bolygó felszínén, hátradőltem az ülésben. Egyelőre nem mozdultam, gondolkodnom kell, és szükségem van a nyugalomra is, hogy tisztábban lássak.

Corran Creel kilépetett a hajóját a hipertérből. Egyedül jött el a Ryloth-ra. Még Mya-t se hozta magával. Ez a küldetés az ő ügye volt. Hírt kapott egy ifjú jedi tanítványról, akiben eléggé nagy a káosz. Éppen ezért megbuheráltatta a srác vadászgépét, hogy az a Ryloth-ra kerüljön. A kis RC-nek becézett asztrodoid nagy segítségére volt. A sötét jedi már távolról érezte a fiú ékezését. Az Azazel hamar belépett a légkörbe, majd miután a fiú leszállt egy közeli tisztásra érkezett a sötét jedi hajója. Corran Creel kiszállt, majd robogójával ment tovább az X-szárnyú vadászig. Néhány perc alatt odaért, majd megállította a szárazföldi járművet és leszállva róla az ifjú jedi hajója elé sétált. Sötét köpenye és csuklyája elfedte az arcát. A sötét jedi nyugodtan állt. Várt, hogy a fiú reagáljon a jelenlétére. Sárga szemei megvillantak a lenyugvó nap fényében, ahogy az egy pillanatra a csukja alá kúszott. A kis RC hirtelen kipattant a helyéről, majd Corran elé gurult.
- Jó munkát végeztél - mondta a droidnak a sötét jedi, majd tovább várt.

A kommunikációval sem értem el semmit sem, sajnos nem jött válasz a csatornán. Túl messzire sodródhattam a Home One-tól, ezért se érhettem el. Remélem, hogy azért keresnek, és ez nem csak egy olyan dolog, hogy szándékosan lőttek ki. Vajon, ha kiszállok a gépből, RC el fog menni, engem pedig itt fog hagyni?
- Maradj a gépben RC, én megnézem, hogy mennyire sérült az X-szárnyú. -adtam ki neki az utasítást, és utána ki is szálltam a gépből. A koccanás felőli oldalra mentem, hogy felmérjem a kárt. Nem tűnt nagy ütközésnek, de ezzel nem lehet felszállni. Ráadásul nem értek a hiperhajtóművekhez, megjavítani sem tudom. Éppen szólni akartam RC-nek, hogy jöjjön ide, mikor egy férfi sétált a hajó elé, és a kis droid azonnal oda is sietett hozzá. Fogalmam sem volt, hogy miért is ment oda, de gyanús volt a férfi megjegyzése. Sötét köpeny... csuklya... félelmetes kisugárzás... ki lehet?
- Szándékosan intézted így, igaz RC? Pedig én rád bíztam az életemet is, te meg elárultál... szemtelen kis droid. -forrongtam a dühömben, majd az ismeretlenre néztem. - Ki maga, és mit akar tőlem? Gyanítom, hogy nem ok nélkül vagyok itt! -intéztem szavaimat az idegen felé, és a biztonság kedvéért lecsatoltam az övemen lévő fénykardomat is. Így biztosabban ki tudom védeni a támadását, feltéve, ha megpróbálja.

Corran Creel figyelte a fiú ügyködését, majd amikor az észrevette a sötét jedit, Corran alig bírta megállni, hogy ne nevessen a droid szidáson. Mikor a fiú elővette fénykardját Corran már tényleg nem bírta kis és elvette magát.
- Most komolyan azt hiszed, hogy nem tudnálak egy pillanat alatt megölni, ha akarnálak? - nézett kérdőn a fiúra miközben lehúzta a csuklyáját és narancssárga szemeit Xerovit-ra emelte és arcán mosoly ült.
- Nem azért jöttem, hogy egy gyereket megöljek. Ez még az én gyomromnak is undorító. Azért jöttem, mert hallottam egyet s mást rólad. Jól kitaláltad. Okkal vagy itt. Beszélni akartam veled. Látni akartam ki vagy és mi rejlik benned. Az megjátszott érzések mögött. Már érzem benned azt ami igaz emberré tesz, nem pedig egy bábbá. Gyűlölsz valakit, bosszút esküdtél. Próbálod elfojtani, de hiába küzdesz. Már tudod mi gyűlölni. És eme érzést sosem fogod tudni elnyomni. Hidd el én tudom milyen - mondta, majd türelmesen várta, hogy mit tesz a fiú.
- Hogy lásd nem akarlak bántani, ezt leteszem - mondta, majd a fénykardját elővette köpenye alól és a két pengés fegyvert lába mellé a földre tette.
- Beszélgessünk, mint tanult és gondolkozásra képes ember - jegyezte meg, majd várt.

Mocsok kis droid, kelepcébe csalt, ráadásul azt se tudom, hogy hova és kihez hozott. A férfi nevetni kezd, amire ökölbe szorul a szabad kezem.
- Nem vagyok én annyira gyenge, hogy ne tudjam megvédeni magam! -vágtam vissza azonnal, noha a végére már meg is bántani. Bőven tapasztaltabb nálam, nem telne fél percbe se, hogy torkomat szegje.
Ameddig beszélt, felültem a szárnyakra, de mindvégig figyeltem őt, hogy ne tudjon meglepni. Megnyugtatóan hangzik, hogy nem ölne gyereket, de az nem jelenti azt, hogy megbízom benne. Szavai elgondolkodtatóak, mert a legtöbbje igaz, amit mond... bosszút esküdtem, és hiába akarom elfojtani, nem megy. Ő ezt honnan tudhatja? Ja, nyilván RC adta neki a drótot, ezért tudhatja mindezt. Hallott rólam... ha nincs kémje a Home One-on, akkor csak az asztrodroid juttathatta el neki. Ezt még megkeserüli.
- Nem vagyok senki bábja, és nem is leszek. -jelentettem ki határozottan, s mikor a fénykardját a földre tette, az Erő segítségével magamhoz húztam. Így sokkal biztonságosabb lesz, és Ő mondta, hogy nem akar bántani, akkor csak nem lesz ellenére ez az óvintézkedés. Cserébe a saját fénykardomat odalebegtettem elé, mint valami békejobbot. Én úgy sem fogom használni az övét, mert duplapengével nem tudok harcolni. Azonban a meglepetés ereje lehet, ha egykori Mesterem kardját használom.
- Beszélgessünk. Maga csalt ide, legalább a nevét mondja meg, meg azt, hogy miről akar beszélgetni. Mondanám, hogy fogja rövidre, mert sietek, de RC ügyködésének köszönhetően, egyhamar nem jut el erről az istencsapása bolygóról. -vontan meg a vállam, és türelmesen vártam. Ha beszélgetünk, az még nem lehet rossz.

Corran Creel figyelmesen hallgatta Xerovit szavait. A sötét jedi csak azután szólalt meg, hogy az ifjú padawan elmondta amit akart. Nem kapott a fénykard után, hagyta, hogy a srác nyeregben érezze magát.
- Nem kétlem, hogy meg tudnád védeni magad a megfelelő ellenféllel szemben, de örülök, hogy bátor vagy - jegyezte meg a sötét jedi, majd az elé érkező egypengés fénykardra pillantott.
- Nagyon szép darab. Te építetted? - érdeklődött.
- Előbb-utóbb tudatlanul is a Jedik irányítása alá kerülnél. Követnéd őket, akármit is csinálnak. Túlságosan is képesek megmérgezni az emberek elméjét. Még, ha jó szándék is vezérli őket, elvakítja a sötét oldal elleni gyűlöletük - mondta.
Ekkor már teljesen lenyugodott a nap. A höld és a csillagok vették át az égbolt felett az uralmat. Corran felnézett a két holdra, majd vissza Xerovit-ra. Corran elmosolyodott a fiú utolsó mondatain. Tetszett neki az ifjú padawan hevessége.
- Látom a helyes ösvényre kezdesz tévedni. A hevességed és a türelmetlenséged egyértelmű jele a sötét erők befolyásának. Ami engem illet. Corran Creel vagyok. Valaha jedi lovag voltam, de elárultak és meg akartak ölni. Ezen lépés vezetett ahhoz, hogy rájöttem miképp is akarják a jedik fenntartani az uralmukat. Nem vagyunk szentek ez tény. Olyan erőkket használunk, amelyek nem teljesen békések, de nem ölünk meg olyat aki nem ártott nekünk - mondta, majd hatásszünetet tartott, és csak utána folytatta.
- Mond csak. Belegondoltál már abba, hogy miért tört ki háború a jedik és a sötét jedik. Illetve később már a Sith-ek között? Szerinted mi történt? - nézett rá kérdőn.

A dicséretre elmosolyodtam. Igenis bátor vagyok, ez nem kétséges, és az sem, hogy meg tudom védeni magam... megfelelő ellenféllel szemben. A Sötét Jedi túl nagy falat lenne, ha most harcra kerülne a sor, de szerencsére nem tartunk ott.
- 4 éve... -válaszoltam elcsukló hangon. Akkor más esemény is történt, és annak az emléke is fájdalmas a számomra... Eltűnt az egész szülőbolygóm, utána meghalt a Mesterem is. Én vagyok az utolsó Alderaan-i Erőhasználó, legalábbis nem tudok arról, hogy lenne más is.
- Koránt sem biztos, hogy báb leszek. Talán ők lesznek az én bábjaim, de ez a jövő titka, és az kifürkészhetetlen. -nem akarok én a végtelenségig velük maradni, mert akkor soha nem fogom megtalálni egykori Mesterem gyilkosát. Yoda Mester úgy sem bízik bennem, szerinte veszélyes vagyok... és talán igaza is van. Rengeteg tanulás vár rám, és esélyt sem adna, hogy bizonyítsak neki, és akkor ő a nagy Jedi Mester... Elhamarkodja a dolgokat a kis zöld lény.
- Nem inkább maga árulta el őket, és azért akarták megölni? Tény, hogy Yoda Mester nem bízik olyanokban, akiket születésük óta nem ismert... bennem sem bízik. -lehet nem kellett volna megemlítenem neki, de mit tudna tenni, amit enélkül nem? Ha akar, úgy is megöl, ha nem akkor meg nem. Felhasználná az információkat, de kinek adná ki? A kérdés előtt lehunytam a szemeimet, utána felnéztem az égboltra. Nagyon szép, kicsit emlékeztet az Alderaan-ra.
- Mert mindketten uralkodni akartak, és kiirtani a másikat. -ez a legegyszerűbb magyarázata az egésznek. Kíváncsi vagyok, hogy mit mond erre.

Corran Creel figyelmesen hallgatta Xerovit Lendix szavait. Tekintete elárulta, hogy tényleg érdekli az amit a fiú mond. Miután befejezte a jedi bábokkal kapcsolatos magyarázatát, Corran nem bírta ki és ördögien felkacagott.
- Pont azzá kezdesz válni amitől Ők a legjobban félnek. Büszke vagyok rád, Xerovit. Nagyon büszke - mondta még mindig nevetve, majd a következő mondatoknál kissé elsötétült a tekintete.
- Tudod miért akartak megölni? Mert a mesteremről kiderült, hogy sötét jedi és azt hitték én is az vagyok, vagy az akarok lenni. Meg akartam ölni a mesterem, de amikor megtudtam, hogy a velem tartó jedit azért küldték, hogy gond esetén megöljön, rájöttem, hogy nincs helyem közöttük. Ahhoz ők túlságosan is a színfalak mögött tevékenykednek és nem kímélik akiből úgy látják ellenség lesz. Gondolj csak bele. Lovag voltam. Kiálltam a próbákat. De attól a naptól, hogy a mesteremről kiderültek a sötét titkai árulóként néztek rám. Nem mutatták ki igazán, de minden lépésem figyelték. Ellenben a sötét oldalt választva szabad vagy és azt tehetsz amit helyesnek érzel, még ha néha rossz is, de szükséges. Yoda az elsők között volt aki ellenem fordult. Szinte mindig figyelt az Erőn át. Csak akkor nem voltak kémek a nyomomban amikor aludtam. És ez jóval azelőtt történt, hogy átálltam - válaszolta a sötét jedi, majd elismerően mosolygott a feltett kérdésre érkező válaszra.
- Nem rossz gondolatmenet, de vannak bizonyos háttér adatok amiket nem tudsz. Mint például, hogy a jedik nem bírták elfogadni a sötét jedik létezését és a nézeteit. Ennek okán indult a háború. Mert nem bírt a két fél egymás mellett lenni a jedik világos nézetei miatt - magyarázta Corran.

Nem értem, hogy mi olyan vicces ezen, de mosolygásra késztet vele. Utoljára az egykori Mesterem mondta azt, hogy büszke rá, most meg ez az idegen férfi... Ráadásul látszott rajta, hogy érdekli, amit mondtam neki. Felettébb különös egy Sötét Jedi.
- Yoda Mester mindentől fél, ami nem békés, vagy ellentmond a Jedi útnak. Talán tőlem is tart, mert érzi, hogy nem egy békés fiú vagyok. -most már igazán mindegy, hogy miket mondok el. Valahogy kezdem megkedvelni ezt a fickó, és már nagyon az sem érdekel, hogy nem egy oldalon harcolunk. Nem lehet tudni, hogy mi lesz később, lehet mégis csak társak leszünk.
- Érdekes... Nem értem, hogy miért nem hallgattak meg, vagy bíztak meg benned. Hiszen, ha Yoda Mester figyelt téged, láthatta, hogy nem árultad el őket. Az már más dolog, hogy később megtetted, de akkor még nem. Nekem se akar esélyt adni a bizonyításra, pedig igazán megérthetné, hogy a Mesterem volt az utolsó fontos személy a számomra. Az Alderaan megsemmisülése után, őt is elvesztettem. Még szép, hogy nem tudom rendesen megemészteni a dolgokat. -lehunytam a szemeimet, és összeszorított ököllel vágtam bele a vadász szárnyába. Nekem jobban fájt, de tettem rá. Inkább a fájdalom, mint egy könnycsepp.
- Ez felvet egy kérdést: akkor kik is a rosszak, a Jedik vagy a Sötét Jedik? -lehet, hogy mindvégig a rossz oldalon álltam, és most Corran Creel akar a helyes útra terelni? Muszáj lesz rajta meditálnom, mert kezd zavaros lenni ez az egész.

Corran Creel figyelmesen hallgatta Xerovit szavait. A sötét jedi egyre inkább úgy érezte, hogy lassan, de biztosan sikerül a srácot maga mellé állítania. Corran türelmesen megvárta, amíg Xero befejezi a mondanivalóját és elismeréssel nézett rá.
- Látom egykori mestered nagyon jó tanítód volt. Ami Yoda-t illeti, túlságosan félti az elveit. Szereti a békét, és túlságosan is ellenséges azon dolgokkal amik nem felelnek meg neki - válaszolta, majd felvette a földről a fiú fénykardját és odadobta neki.
- Azért árultak el, mert nem tudták mivé válhatok. Az életem sötétségbe burkolózott előttük, és egykori mesterem átállása miatt, úgy érezték én is át fogok. De azt nem tudták, hogy a saját hibáik miatt fordítok hátat nekik és válok sötét jedivé. Ami téged illet. Benned érzik a negatív érzéseket, amelyek egyenes kikövezett utat biztosítanak a sötét oldal felé. És félnek, hogy, ha kiképeznek és átállsz, majd ők lesznek az elsők akiket támadás ér - válaszolta, majd kis szünetet tartott és csak utána folytatta:
- Nincs igazán jó és rossz. Egyensúly van. Ha nem lenne rossz, nem tudnánk definiálni a jót, viszont, ha nem tartjuk egyensúlyban a kettőt, abból káosz lesz. A túl nagy jó elnyomja a figyelmet és az ösztönöket, ami következménye, hogy, ha jön egy ellenfél nem állnánk készen hogy keményen visszavágjunk. A túl nagy gonosz, meg elemésztene mindent. Ezért kellene, hogy ne háborúskodjunk, hanem egyensúlyt hozzunk létre. Sajnos erre viszont elég kicsi az esély - mondta komoran.