Meditációs Terem

Részemről lezártnak tekintettem a témát köztem és Sadry között. Elmondtam amit akartam, hogy mindenki tisztán lásson. Nem tűröm az egymásra mutogatást. Ahhoz túlságosan is sok dolog forog kockán, hogy egy belső viszály induljon meg a tanítványok között. Így is pengeélen táncolunk, nem hiányzik még több gond. Tűnődésem a meditációs terem ajtajába történő érkezés szakította meg. Elgondolkozva fordultam a többiekhez.
- Nem tudjuk, majd mire derül fény odabent. Arra kérek mindenkit figyeljen a részletekre és lássa meg a homályban azt az apróságot, amely megvilágítja a történteket - ezzel beléptem a helyiségbe, majd miután mindenki átlépte a küszöböt, bezártam az ajtót és az Erőt alkalmazva négy meditációs párnát lebegtettem a terem közepére félkör alakba.
- Foglaljunk helyet - ezzel leültem az egyik középső párnára, majd miután a többiek is elhelyezkedtek megszólaltam.
- Mindenki vegye fel a meditációs pozíciót. Aki esetleg nem tudná miképp is van az, egyszerű törökülés - ezzel én is elhelyezkedtem a megfelelő pozícióba, majd az Erőt hívtam segítségül, hogy megidézzem a két elhunyt, de mégis köztünk tartózkodó Jedi Mestert.
Alig telt el egy-két pillanat és már meg is jelent kéken világítva Yoda és Obi-Wan.
- Üdvözöllek benneteket mesterek. Köszönöm, hogy eljöttetek - szólaltam meg.
- Örülünk, hogy újra látunk Cregan. Látom szépen halad a toborzásod - válaszolt Kenobi mester, majd Yoda vette át a szót.
- Ha jól sejtem az ifjú padawan Xerovit miatt jöttetek. Szomorú ami vele történt, de megpróbálunk segíteni megtalálni. Azonban fel kell készülnötök. Sötét fellegek veszik körül a fiút. A jövője elhomályosult előttünk és minél inkább haladunk előre az időben egyre inkább kivehetetlen a sorsa -jegyezte meg a kis zöld lény.
- Remélhetőleg nincs nagy baja és hamar rálelünk - válaszoltam, majd hagytam, hogy a két mester elmélyüljön az Erőben, közben pedig a többiekhez szóltam:
- Hunyjátok le szemeiteket és koncentráljatok az Erőre. Merüljetek a tudatotok legmélyére és próbáljuk együtt megtalálni a válaszokat - ezzel jómagam is lehunytam a szemem és koncentrálni kezdtem.

Kicsit elkerekedtek a szemeim, a Jedi mester ,,lakberendezési" képességeit látva, de próbáltam leplezni. Egy pillanatra elgondolkoztam... Akkor most valami ilyesmibe vágtam a proto-baltámat? Hm... A fejemben kezdett körvonalazódni, hogy akkor mi is az amiben részt veszek. Még egész érdekes is lehet. Én nem vettem részt pár evvel ezelőtt semmiféle felfordulásban. Keveset tudtam én arról hogy mi történt Yavinnál vagy bárhol ilyen helyen. Csak azt tudtam, hogy valamennyivel jobb lett... mondjuk úgy hogy ,,minden". Érezhetően. Jó azért még így sem fenékig tejfel minden.
Aztán jött a következő meglepetés, éppen mikor már leültem, elhelyezve a kis tálkámat az ölemben. Mi a ... ? Pár pillanatig csak megmerevedve néztem a két ábrándot (amik az eltávozott Jedi mesterek voltak), míg Cregan csak úgy cseverészett velük, mintha épp csak teázni ültünk volna össze. Biztos voltam benne, hogy a lélegzetem még ki is hagyott egyszer... vagy kétszer. És a hideg futkosott a hátamon. Inkább nem sikítanom kellett volna és kirohanni a szobából? De nem tettem.
Hallottam Cregan hangját, de nem tudtam eleget tenni neki. (Amúgy is ki ő nekem, hogy parancsolgasson?) Az igazi oka viszont talán még sem ez volt. Párszor talán még meg is próbáltam lehunyi a szeme, de csak pislogás lett belőle, és még az is valahogy rosszul esett. Éreztem a csontjaimban... Vagy legalábbis valahogy úgy érzetem, hogy ha lehunyom a szemem, elveszítek valamit, egy fontos részletet, még akkor is hogy ha most nem tudtam mi az.

A kissé hosszúra nyúlt séta után végre elértünk a meditációs teremhez... Aztán jött Ocheron mester eligazítása, hogy mire számíthatunk. Persze mondanom vagy gondolnom se kéne rá, hogy amit mondott nekem cseppet sem volt újdonság vagy szokatlan... Hiszen, nem most csináltam először. De azért végig hallgattam. S mikor végre beléptünk olyan látvány fogadott, amit vártam is...
~ Hát nem éppen egy szép lakályos a hely... el kéne pár bútor, meg némi szín ide és máris jobb lenne a hangulata. S ha már itt tartok, az is látszik, hogy eredetileg nem meditálásra volt kitalálva ez a terem... De most jobb ha koncentrálok a fiú megtalálására. Bár nem ismerem, de nem akarok szembesülni egy újabb fiatal srác halálával. A nemrég átélt eset sem volt épp kellemes... ~
Kissé elmeredtem a gondolataimban miközben helyet foglaltunk, és míg mindenki "kényelembe" helyezte magát. Gyorsan alkalmazkodva a helyzethez is, kiürítettem az elmém és cseppet sem habozva neki is láttam a meditációmnak.
Lehunytam a szemem és miután minden gondomtól és más gondolattól megszabadítottam magam, elkezdtem immár tiszta fejjel koncentrálni a Xerovitre. Bár sosem láttam őt és még csak nem is ismertem, bíztam az Erőben, hogy ennek ellenére is a segítségemre lesz.
Bár látni már nem láttam, de azért hallottam valamelyest, ahogy a mester Obi-Wannal és Yoda mesterekkel beszélget az esetről. Én viszont ezzel nem sokat foglalkoztam, inkább próbáltam minél mélyebbre kerülni és koncentrálni Xerora és az Erőre. Persze mivel már volt némi gyakorlatom benne, most sokkal könnyebben és gyorsabban is ment, mint korábban. Sikerült olyan mélyre mennem a meditációm során, hogy a szobában történtekből, már semmit sem hallottam, vagy érzékeltem. Persze, külső szemléletből, másoknak úgy tűnhetett, nagyon komolyan veszem a dolgot és tényleg mindent megteszek az ügyért. Ezeken kívül még egy ellazult, nyugodt de komoly arckifejezésem volt és egy szabályos laza, de mégis példás meditációs pózban ültem...

Lassan elmélyültem az Erőben és éreztem, ahogy egyre jobban ráhangolódtam. Jó néhány perc elteltével éreztem, ahogy Yoda rám kapcsolódik és alig pár pillanat múlva már ott is voltam a látomásban. Figyelmesen néztem végig Xero és a mesterek beszélgetését. Már ekkor érezhető volt az elhangzottakból, hogy gondok lesznek a fiúval. Az időváltás után tűnődve néztem végig a mestere halálát és az utána történő eseményeket, majd arra jutottam, hogy nem csodálom a fiú érzéseit. Bármennyire is félem a sötét oldal erejét, nem lepődöm meg azon, hogy mennyire is fájdalmas volt számára a mestere elvesztése. A további látomások megmutatták a közelmúlt eseményeit, amikor Xerovit eltűnt a látómezejükből az X-szárnyú vadászával együtt. Az elkövetkezendő néhány percben minden részletre figyeltem, ahogy Xero beszélget az ismeretlen sötét jedivel, majd a látomás megszakad. Lassan kinyitottam a szemem miközben elmémben rendeződtek a dolgok. Nem rázott meg annyira, mint a többieket, de hiába voltam tapasztalt jedi még így is éreztem a hatását. Néhány pillanatnyi hatásszünet és Yoda meg Obi-Wan szavainak meghallgatása után megszólaltam.
- Shan akárcsak az őse nagy lehetőségekkel bír, kérdés, hogy helyesen fogja e majd használni őket. Ami Xero-t illeti. A helyzet komolyabb, mint gondoltuk volna. Nagyon erős a sötét oldal ereje körülötte. Egyértelmű, hogy nem lesz könnyű dolgunk, ha magunk mellett akarjuk tartani. De legalább tudjuk, hogy hol van. Jártam már a bolygón. Ez a Ryloth - jegyeztem meg.

Minden olyan furcsán és gyorsan történt. Miféle tanítás ez? Vagy egyáltalán minek nevezik ezt? Úgy éreztem magam, mint akit bedobtak a mély vízbe, hogy na akkor tanulj meg úszni... különben meg fulladsz.
És erre a gondolat menetre csak az után volt lehetőségem miután végig ,,néztem" ezt az egészet. Már ha egyáltalán lehetett ezt látásnak nevezni, úgy éreztem több volt annál.
Ugyan olyan mereven ültem, és magam elé bámultam a látomás vége után is... Az elkövetkezendő két másodpercben. Aztán szép lassan kitettem a tányért az ölemből magam mell és puffra. Majd felpattantam, és szó nélkül kiszaladtam a teremből. Azt hittem elhányom magam. El is kapott a rosszul lét, amint becsukódott az ajtó mögöttem. Megtámaszkodtam a falon, és kicsit össze is görnyedtem, de nem történt semmi. Az igazság az, hogy nem is nagyon lett volna minek történnie. Reggel óta nem ettem semmit. Csak vedeltem. Az a koktél amit meg Sethtől kaptam, azzal meg már rég kitudja mi történt. Valószínűleg a testem elemésztette mint egy fekete lyuk, semmit sem hagyva maga után.
Mélyeket lélegeztem és vártam. Vártam hogy összeszedjem magam, és vártam hátha addig ácsingózok itt, hogy kijönnek. De talán én lassabbnak éreztem az idő múlását. Ha nem jöttek ki hamarosan inkább visszamentem a terembe a többiekhez.

Ahogy egyre mélyebbre kerültem a meditációs transzban, hirtelen valami furcsát kezdtem érezni... Mint álmaimban, mikor a szüleimről, vagy mikor Revanról álmodtam.
S mire észbe kaptam, egy új helysínen találtam magam. Mikor körbenéztem, hirtelen megjelentek körülöttem a Padawan társaim és Ocheron Mester, és a két halott mester is...
A terem, ugyan az volt, ahol Luke engem is tanított... De az eseményből ítélve korábban történhetett.
A fiú és a három másik beszélgető partnere közt kissé érzelmes beszélgetés folyt. Érdekes volt, mert szabadon járhattam a teremben és a szoba szereplői közt ők abból semmit nem vettek észre. Ebből leszűrtem, hogy én és a társaim külső szemlélőként vagyunk jelen. Majd egy furcsa érzés keretében másik helyszínre ugrottunk, a beszélgetés végén. Itt már ismét az a fiú volt, de mintha kicsit fiatalabb lett volna és épp a mestere haláltusáját kellett végig néznünk. Mondhatom, nem volt kellemes látni, ahogy elveszíti a mentorát. Láthatóan, eléggé közel álltak egymáshoz. Szinte tapintható volt a fájdalma, és a keserűsége Xeronak. Ez ismét eszembe juttatta azt a napot és érzést, mikor a szüleimet vesztettem el. De ekkor megint jött az az erős, még szokatlan érzés. S megint új helyen találtuk magunkat. Most az eltűnésének a körülményeit kísérhettük figyelemmel... Hát ehhez már nem is tudtam mit reagáljak. Bár a látottakból ítélve, még nincs közvetlen veszélyben. De a tény, hogy egy Sötét Erőhasználóval társalog nem tesz jót sem neki, sem a lelki állapotának. Végül a beszélgetésük felénél járhatunk, mikor megint jött az az érzés és ekkor magamhoz tértem.

Alig kaptam levegőt, ráadásul zavart is voltam, eléggé erős volt ez a látomás... Bár gyanítom, több is volt annál. S ez még hagyján, de az a tömény érzelmi kavalkád, amit belül éreztem, nos nem tudtam volna szavakba önteni... Még azt se fogtam fel igazán ami ezután Yoda vagy Obi-Wan mondtak. Csak fogtam magam és lefeküdtem a földre.
- Huu ez nem semmi... - jegyeztem meg fennhangon. aztán csak bámultam a mennyezetet, s kicsit pihentem, hiszen rám is fért.

Az eltűnő jelenéseket néztem az ajtóból, épp ahogy beléptem...
Én tényleg megtébolyultam. Tekintve hogy még mindig itt állok nyugodtan. Reggel még egy egyszerű ,,matróz" voltam, most meg szellemeket látok... Pár perc alatt ki lettem józanítva nem rég, de ez biztos?
Az egyik kezem a csípőmre tettem, és kissé durcásabb képpel néztem a többiekre.
- Ha már mindannyian meg vagyunk... akkor merre tovább? Ennél felkészültebb személy szerint úgy sem leszek...
Elegem volt a hókuszpókuszból, ijesztgetésből, főleg úgy hogy nem értek semmit. Legalább valami magyarázat lehetett volna... oké eltűnt egy kölök, rendben sajnálom,az egész mégis zavart.
Ahogy megkaptam az ,,instrukcióimat", én is összeszedtem magam, és találkoztam a többiekkel a kijelölt helyen. Természetesen addigra megtápoltam a kaját amit lenyúltam a konyháról.

Furcsán néztem Sadryre, aki kissé szkeptikusan reagált. Egyszerűen nem tudtam megérteni, miért nem mutat több lelkesedést, vagy kicsit nagyobb érdeklődést az ügy iránt.
~ Elképesztő ez a lány! Ha már egy fiú eltűnése sem igazán érdekli, akkor semmi... De ha mázlink van, hamarosan megtanulja a leckét. ~
Hirtelen csak ennyit tudtam róla gondolni... Bár jelenleg, csak egy dolog járt a fejemben, hogy mi lehet Xeroval? Ezután gyorsan észhez tértem, majd felálltam. Utána egyszerűen kisétáltam az ajtón, elindultam a szállásom felé, hogy felkészüljem az útra.

//Bocs, hogy csak ennyit írtam és pont így, de mostanában, kicsit kevés az ihletem.//