Rajtaütés az Anoat rendszerben

A hat szállítóhajót két korélliai korvett kíséri át az Anoat rendszeren. A hajók rakterében speciális, gázkitermelő droidok pihennek, arra várva, hogy a Bespinre érkezve munkába álljanak. Shadree X-szárnyúja a Legidősebb testvér nevű korvett hangárjában pihen. A híres lázadó pilóta vezeti a konvoj védelmét ellátó vadászokat.
A szektorban mostanában elharapózott a kalózok tevékenysége, akiknek a birtokában állítólag TIE vadászok és egy birodalmi cirkáló is jutott, de ezek csak mendemondák.
A nőépp a Legidősebb testvér kantinjában ül, és szerény ebédjét költi el, amikor egy fekete ruhás, sárga bőrű duros lép oda hozzá.
- Üdvözlöm, a nevem Shaal Weekanh. Haditudósító vagyok, olyan műsorokból ismerheti a nevem és az arcom, mint a Csatatér percről percre. Igaz, hogy maga megjárta a Yavini csátát? Szeretnék önnel interjút készíteni, ha már Skywalkerrel nem sikerült.
A lény ezek után elhallgat és illedelmesen várakozik a nő engedélyére.

Épp az ebédemet fogyasztom, amikor két falat közt azt veszem észre, hogy árnyék vetül a tányéromra. Felnézek, és egy duros ül velem szemben; elmondása szerint riporter, és pont velem akar interjút készíteni a yavini csatáról. Egy pillanatig pislogás nélkül meredek rá. Ezt most komolyan gondolja?
- Nem nézek holonetet - közlöm vele olyan hangon, amitől reményeim szerint elhúzza a belét, de azért a biztonság kedvéért még hozzáteszem: - És a csatáról sem tudok sok mindent mondani. Nem voltunk a sűrűjében.

A durosz illedelmesen bólint, de nem megy ki. Látszik, hogy nem adta fel, és ő is abból a fajtából való, aki elkapja az áldozatát és bizony nem engedi.
- Sokak vannak így, tudja az a sok harc meg szenvedés. Maga is a háborúnak hála lett híres. Szóval nem voltak a sűrűjében? Pont a Yavini csatáról akarok egy könyvet írni. Sikerült egy túlélő csoporttal interjút készíteni, akik elszöktek a Halálcsillagról. Szeretném több szögből is látni, hogy történt ez a történelmi pillanat. Talán tudna mesélni, hogy még is mit csinált a csata közbe, vagy ilyenek.
Ekkor szólaltak meg a riadószirénák, a hangosbemondóból az operatív tiszt hangja szólt.
- Hipertéri kúpot érzékeltünk. Tőlünk jobbra űrhajók léptek ki. Minden pilóta a hangárba.

A duros bólint, én pedig próbálok egy kis türelmet erőltetni magamra. Tisztában vagyok vele, hogy nem mondhatom magamat a türelem mintapéldájának - talán ezért is álltam vadászpilótának óvónő helyett. Mindazonáltal nem hinném, hogy híres lennék. Jó, volt pár érdekes ügyünk az osztaggal, de koránt sem vagyunk annyira ismertek, mint mondjuk a Zsivány osztag. Fontolgatni kezdem, mennyire legyek udvariatlan a válaszommal. Amint azt tapasztaltam is, ez a fickó nem szándékozik a közeljövőben felszívódni, még akkor se, ha szépen kérem. Már éppen nagy levegőt veszek, amikor meghallom a nagyon is ismerős vijjogást. Valamelyest megkönnyebbültem, még akkor is, ha a bemondó épp most közölte, hogy vendégeink érkeztek. De végül is egy csatával több vagy kevesebb...
- Igazán örültem a beszélgetésnek - villantok egy megnyerőnek szánt mosolyt az elképedt durosra, viszont szerintem ő is rájött, hogy a legkevésbé sem gondoltam komolyan. - Ezt megeheti - bökök az ebédem maradékára, ahogy hátratolom a székem, aztán felpattanok, és elrohanok a kantin kijáratának irányába.
Útközben azért megfordul a fejemben, hogy milyen következményei lehetnek a meglehetősen udvarias viselkedésemnek, de hamar elkergetem a gondolatot. Nem sűrűn volt még dolgom riporterrel, fogalmam sincs, hogy reagálnak az ilyesmire. Nem mintha a kis lelke boldogságáért aggódnék...
Végigrohanok a szürkére festett folyosókon, kikerülöm a saját helyükre siető tiszteket, pilótákat és egyéb utasokat, és beviharzok a hangárba.

A hangárban öt vadászgép vár, amelyeknek homoksárga színezésük elárulja, hogy ezek a Homokostor osztag gépei. Csak ennyi fért oda, hála a korvettek kis méretének.
- Stubborn - szólalt meg Ochar osztag legidősebb tagja, egy vörös bőrű twi'lek, akinek csak a fél szeme volt meg. - Megerősítést nyert, hogy ezek kalózok.
- Kalózok - vágta rá Nami egy mon calamari nőstény, majd elfoglalta a gépét. Az osztag másik két tagja egy kopasz, ember férfi Georg. Régen állítólag elismert holoművész volt a világán és egy weekquay, akinek nem tudta senki se a nevét, hanem a hívószámát, az pedig a Sárga-5 volt.
A twi'lek elővett egy hordozható holoprojektort, és Shadree felé tartotta. A kivetülő hologramon jól látszott a szállítóhajók és a korvetteknek fényből szőtt modelljei és a felé tartó karéj alakzatba rendeződő kalózhajók, amelynek a közepén egy Acclamator osztályú csillagromboló haladt, két oldalt pedig egy-egy koréliai löveghajó, legszélen pedig egy Carrack és egy Lancer korvett.
- Amint elég közel érnek kiengedik a vadászaikat, mint mindig ez figyelemelterelés. Valahogy ki kell ütnünk őket. Mit gondol Miss Stubborn, hogy csináljuk?

Hümmögök egy sor, miközben átgondolom a helyzetet.
- Van hat szállítóhajónk és két korvettünk. Nekik is van két korvettjük. A problémát a csillagromboló és a löveghajók által okozott túlerő fogja okozni.
Ismét belemerülök az ábra tanulmányozásába.
Nincs sok tapasztalatom a pilóták irányításában, összesen két hónapot töltöttem az osztagom vezetésével, miközben Connie-ék távol voltak. Azt meg pláne nem kért még senki, hogy dolgozzak ki stratégiát, ráadásul öt perc alatt.
- Ha lenne rá lehetőségünk, véleményem szerint el kéne húznunk a csíkot. De ugyebár nincs. Amink van, az tizennégy vadász, és az nem sok, nekik vélhetőleg minimum ötször ennyi van. Ami jó hír, az az, hogy a szenzorok szerint többnyire disznók. - Körbehordozom a tekintetem a pilótákon, hiszen nem tudom, mennyire járatosak a pilótazsargon terén. - Ugye mindenki tudja, miről beszélek? Nagyszerű. Tehát ezek a gépek nehézkesek, nem túl fordulékonyak, és először mindenképp velük kell végeznünk, ha életben akarunk maradni. Oszoljunk párokra, aztán játsszunk szabad vadászatot!

- Szabad vadászat! Imádom! - kiáltotta Georg, majd elindult az X-szárnyúja felé, aztán odafordult Homokostor öthöz. - Na vadásszunk?
A Weequay bólintott, és elindult a gépe felé. Amint kirepülnek, már jól látszik az Acclamator osztályú hajó sziluettje már távolról látszik, hamarosan feltűnnek a kisebb hajók és a disznók is. Az egyik gyorsabb példány - amit Y-szárnyú gép hajótestéből, és egy TIE bomber napelemeiből áll- azonnal Stubborn felé veszi az irányt, de amint közelebb ér, nem lő, az ágyúi szikrázni kezdenek, majd berobbannak.
A gép irányítatlanul pörögve repül tovább.
A másik hajó már szerencsésebb, az összetákolt gép pilótája óvatosan és lassan balról közelíti meg nő vadászát és nyit tűzet....

Az utolsó pillanatban lerántom a gépet, és egy orsóval a hátába kerülök. Megnyomom a tűzkioldó gombot, és hallom, ahogy Tövis felvisít a sikeres találat érzékelése után. A lézersugár pont a Disznó hajtóművét találta el, ami berobbantotta az üzemanyagtartályt, az pedig vitte magával az egész gépet.
Egy pillanat erejéig én is csatlakozok a droidom öröméhez, aztán félrehúzódok egy újabb sugár elől. Tövis figyelmeztetően csipog.
- Emberek, idegenek, valaki! Kéne egy kis segítség- szólok bele a komba.

Felülről egy újabb hajó csap le a nő gépére. Egy TIE vadász volt, de a központi gömbjét kék és piros lángok díszítették. A birodalmi vadászgép azonnal tűzet nyított az X-szárnyúra, de maga is lánggolyóvá változott. Egy vadászgép szegődött Shadree nyomába, majd a rádióban megszólalt egy hang.
- Örömömre szolgálna, hogy ha a szárnysegédje lehetnék - mondta Nami, a mon cal hangja. A szállítóhajók felé közben elindult egy csapatnyi Disznó tör át a korvettek lézertűzén és csap le a védtelen szállítókra. Az egyik X-szárnyú osztag már indulna, hogy elintézze őket, de nem érnek oda időben.
Shadree és a Homokkorbács osztag van a legközelebb hozzájuk.

Irányt váltok, és egyenesen a támadók közé vetem magam. Tudom, hogy ez egy elég veszélyes manőver, és hogy normális esetben minimum leszedném Andrus fejét egy ilyen lépésért, de jelenleg úgy gondolom, nem vállalok vele sok kockázatot. Az én pajzsom maximumra van állítva, az ellenfél pedig egyáltalán nem rendelkezik ilyen védelmi eszközzel.
A Disznók későn veszik észre, hogy mire készülök, és megpróbálnak félrehúzódni... már amelyiknek sikerül. Vagy háromnak lesodrom a rosszul rögzített napelemét, mielőtt felhúzom a gépem orrát. A komon keresztül meglepett hangokat hallok;ezek szerint van még mit tanulniuk többieknek. Komolyan mondom, néha kész öröm újoncokkal lenni. Néha. Rendben, annyira már nem újak, de azért ezek a reakciók ékes bizonyítékául szolgáltak, hogy akármennyi ideje vannak a flottánál, azért tudok nekik érdekes dolgokat mutatni.
Viszont nem örülhetek sokáig a sikeremnek, még mindig van jó pár gép, ami a megsemmisülésre vár.
A Nami nevű pilóta úgy tűnik, még mindig nem szakadt le rólam, szóval a bal szárnyam billentésével intek neki, hogy zárkózzon fel.

A hátul lévő disznók napelemeit sorban sodorta le a pilótanő X-Szárnyúja, a maradék három gépet pedig Nami szedte le, nagyon pontos lövésekkel.
- Itt Homokostor 1-es - szólalt meg a twi'lek hangja a rádióból. - A bal szélső szállítóhajót vették célba. Ionágyúkkal lőnnek.
- Újabb vadászok...
Shadree látja, hogy a twi'leket üldözőbe veszi egy kidekorált TIE vadász. Az X-szárnyú vadul próbál kitérni a lövések elől. Közben egy köteléknyi disznó áttör a védelmen, majd a szállítóhajó hajtóműveit veszi célba ionágyúkkal.
- Ne foglalkozzanak velem, kísérjék ki a hajókat a rendszerből, azoknak a Bespinen kell lenniük...

Felszisszenek; a helyzet ismerős, túlságosan is az, hiszen közel négy éve szabadidőm nagy részét azzal töltöm, hogy hasonló helyzetekből rángatom ki a szárnyemberemet. Meglehetősen kellemetlen dolog, ha azzal jár, hogy csatánként nagyjából háromszor kerülök infarktusközeli állapotba. És ezek az esetek megtanítottak arra, hogy egy ilyen helyzetből a delikvens minimum egy másodfokú égési sérüléssel fog kikerülni, ha nem kap egy csinos műszerfaldarabot a karjába. A másik lehetőség pedig, hogy ki se kerül élve, mégpedig az én hibámból, mert rangidős tisztként úgy döntök, engedem, hogy menjen a maga hülye feje után. Kelletlenül elmorgok egy káromkodást.
- Rendben, Homokostorok - Fene a pofáját annak, aki kitalálta ezt a nevet... -, visszavonulás. Fedezzék a hajókat, én addig megyek, és megmentem Egyes seg... bőrét!
Azzal rántottam egyet a botkormányon, gyökeresen megváltoztatva az irányomat, és a kóbor X-szárnyút üldöző vadász után eredek. Sok lehetőségem nincs, gyorsan és hatékonyan kell végeznem vele, ha azt akarom, hogy az üldözött túl is élje a menetet. Beélesítek egy pár protontorpedót, és becélzom a TIE két szolárpaneljét. Tudom, hogy nem szép dolog levágni a madárka szárnyát, de jelenleg ez elég biztos megoldásnak tűnik, mert ha legalább az egyik torpedó talál, a TIE irányíthatatlanná válik. Másrészt ezzel elvesztegetem az összes torpedómat. Idegesen fújtatok, de végül a biztos megoldás mellett döntök. Minden egyes alkalommal megígérem Andrusnak, hogy soha a büdös életben nem teszem érte többet kockára az életem, és lám, most már egy majdhogynem ismeretlenért is vásárra viszem a bőröm. Kezdek eltunyulni.
Várok, amíg Tövis jelez, aztán lenyomom a tűzkioldót.

A percek óráknak tűntek, amikor Tövis jelzett, és Shadree célkeresztbe fogta a TIE vadászt. A két protontorpedó elindult a célpontja felé. A vadászgép pilótája érzékelte az egyik torpedót, mert balra döntötte a gépét, ezzel a vadászgép központi része pont Shadree lövedékének útjába került.
Telibe kapta a vadászgépet, mire az tűzgolyóvá változott.
Közben a szállítóhajók próbáltak ugrani, miközben köztük a kalózok és a köztársaság gépei cikáztak és vívtak vad lézerharcot egymással. Az egyik zöld buborékokkal díszitett TIE vadász egy tűzgolyóban pusztult el.
Közben a korvettek elindultak az Acclamator felé, vadul lőve minden ionágyúból. A Lancer fregatt burkolata már tele volt lyukakkal és a manőverezőhajtóműveket is már kilőtték.
- Köszönöm Stubborn - mondta Homokostor vezér. - Akkor vezessük ki a hajókat a rendszerből.
Az egyik X szárnyú kötelék elrepült a Carrack felett, kitértek a turbólézerek lövegei elől, majd belelőttek az irányítófülkébe. A kisebb hajó eleje felrobbant a találattól. Közben az egyik szállítóhajóra rátapadt egy bogárra emlékeztető átszálló hajó.
- Shadree fedezzen - mondta a twi'lek és elindult hogy kilöjje az egységet. Hirtelen egy disznó csapott le rá felülről, de a gép imbolygásán látszott, hogy a pilótája nem nagyon tudja vezetni a gépét...

- Lám, mivé lett a Birodalmi Flotta - forgatom a szemem, ahogy a vadász nyomába eredek. - Bezzeg, amikor még kadét voltam...
Tövis felháborodott visításba kezd.
- Jó, jó, igazad van, akkor se voltak jobbak. Pedig milyen jól hangzott...
A Homokostor Egyest követő Disznó lézersugarai visszarángatják a figyelmemet az éppen folyó csatára. Hihetetlen... mindeddig én voltam az, aki leordította az emberek fejét, ha nem a dolgukra figyeltek. Kezdesz elpuhulni, Stubborn.
Felülről támadok, megsorozom a TIE-Y-szárnyú keveréket.

A disznónak hatalmas szerencséje volt, hogy kitért Shadree lövései elől, de legalább leszállt Homokostor vezérről. Tövis felcsipogott, a komputer lefordította amit mondott és kiírta a képernyőre.
- Visszavertük őket! - hallatszott Georg hangja.
Közben az egyik Koréliai löveghajó törzsén egy tűzgolyó jelent meg majd enyészett el villámgyorsan. A csatahajó megfordult, és a hipertérbe lépett.
Hátulról egy ellenséges hajó közelít. Egy Z-95-ös fejvadász, aminek az orrán egy Rancorn állkapcsát ábrázoló festmény van. Lő egyet, majd elhúz Shadree mellett.
Ezt a hajót sokan ismerhetik: Felyx Olyn az egykori Birodalmi ászpilóta. A történetek szerint meglógott az Endori csatából és kalóznak állt.
Állítólag ő a vezérük.
Tűzet nyitott Ochar gépére. A twi'lek balra tért ki, de a lövés így is súrolta az egyik hajtóművét. A kalóz a nyomába maradt.
A disznó közben Shadree felé támadt....

Érdekes döntés elé kerülök: vagy megvédem a saját bőröm, vagy Ochar hátsóját fedezem, de a kettő egyszerre nem megy. Nem tudom mióta van a twi'lek a szakmában, de élek a gyanúperrel, hogy nem lehet több pár hónapnál, és valószínűleg kor alapján került a hasonló képzettségű csapat élére. Ennyi erővel egy nyolcvan éves süldő vukit is választhattak volna...
Megpróbálok kitérni a disznó elől, de az - Ocharral ellentétben - gyakorlott pilótának bizonyul. Twi'lek társam ugyebár nem tud segíteni a rankoros gép miatt, ami igencsak elszántan törekszik a megsemmisítésére. Tény, hogy van még pár trükk a tarsolyomban, de gyorsan akarok végezni, hiszen előttem van még egy megmentésre váró szerencsétlen is.
Hacsak... hacsak nem intézem el a kettőt egyszerre.
Mivel Ochar manőverei nem a legbonyolultabbak, a támadás egyszerűbb útját választom. Felrántom a gépem orrát, aztán ide-oda rángatva - csak hogy azt a látszatot keltsem, hogy le akarom rázni az üldözőmet - megindulok az alattam küzdő páros felé. A lehető legnagyobb sebességre gyorsítok, aztán amikor már szinte olyan közel jutok a Z-95-öshöz, hogy ha kinyitnám a fülketetőt - és nem szippantana ki a vákuum -, akár integethetnék is a pilótájának, egy hirtelen mozdulattal felrántom a gépem.

Shadree terve bejött. A Disznó is a nyomába maradt, a pilótáját látszólag megzavarta a lány gépének dülöngélése, kétségbeesetten próbált meg rátapadni, pár lövést is elereszt, de úgy festett, hogy a gép célzómechanikája nem a legjobb.
Majd jön a manőver következő része.
Shadree közel érkezik a Z-95-ös mellé, ami azonnal kitér a felé zuhanó X-szárnyú elől, majd ő is felhúzza az orrát.
Homokostor is hirtelen felrántja az orrát, majd meglepetésszerűen lecsap a Shadree-ra rátámadó Disznóra, mire az darabokra robban.
Közben Felyx gépe elfogópályára állt és a lány bal oldala felől támadott...

Hát, ez nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem, de jobb a semminél. A jó hír, hogy most már csak egy gépre kell figyelnem, a rossz viszont az, hogy ez az egy nagyon úgy gondolja, hogy jó ötlet kilyukasztania az oldalamat.
Kár, hogy nem értünk egyet.
Ha oldalról támadnak, mehetsz fel és le, illetve előre és hátra. Az első háromra többnyire számítanak, ám a negyedikkel meg lehet lepni az ellenfelet. Eddig nem sokszor csináltam csempészfordulót X-szárnyúval, de mindent el kell kezdeni valahol, nem?
Hirtelen visszaveszem a tolóerőt, és lenyomom az egyik kormánypedált, minek következtében a gépem hátrafelé kezd pörögni. Megvárom a megfelelő pillanatot, és az eredeti pályámra merőlegesen jövök ki a forgásból, újra feltolva a tolóerő-szabályozót.

A manőver sikerült, látszott, hogy eléggé megzavarta Felyxet. Új manőverbe kezdeni sincs ideje, egy tized másodpercig. Ekkor balról Nami X-szárnyú támad rá, tűzet nyit. A Fejvadász pedig pont kitér a lövés elől.
Ezzel Shadree célkeresztjébe kerül...
Közben a hiperűrből kilép három köztársasági csatahajó és tűzet nyítottak az Acclamatorra. Pillanatok alatt visszaszorították a kalózok teljes haderejét...
Most már itt győztek.

Idióta - gondolom, miközben célba veszem a gépet, és sötét mosollyal lenyomom a tűzkioldót. Ennyi. Kész. Vagy eltalálom, vagy nem, neki úgyis annyi. Itt az erősítés, és ez a fickó lehetne akár valami olyan őstehetség, mint Darth Vader, akkor se lenne esélye ekkora túlerővel szemben.
Viszlát, ismeretlen, örülök, hogy nem ismertelek meg.

A Z-95-ös fejvadász kitér a lövés elől, a jobb hajtóművét azonban a lézersugár eltalálja. Egy tűzgolyó emelkedik a helyén, de Shadree még látja, ahogy a pilóta katapultál.
Az egyik koréliai korvett vonósugara elkapta és behúzta a hangárba. Az X- szárnyú pilóták egyszerre ujjongtak fel, hogy vége a csatának, majd visszatértek a "Legidősebb testvérre".
Nami odalép Shadree-hoz.
- Öröm volt veled repülni, ön miatt lettem pilóta.
A twi'lek elment a nő mellett és megveregette a vállát. Hirtelen egy ismerős alak lépett oda a pilótanőhöz. Shaal Weekanh.
- Nos, milyen érzés volt egy másik ászpilótával megütközni? - kérdezte a durosz riporter.- Ez volt az évszázad légiharca, ugye tudja?

Pislogok egy sort, hiszen ilyet se mondtak még nekem. A rám használt eddigi legszebb szavak a 'már megint miért bántod' volt, Syerra részéről. De aki az én példám miatt dönt úgy, hogy pilóta lesz, az vagy teljesen hülye, vagy csak el akarja cseszni az életét.
Nem sokáig merenghetek ezen, mert megint megérkezik - a legkevésbé sem - hiányolt riporter ismerősöm, és nekem szegezi azt az idióta repulzoros hangrögzítőjét. Finoman arrébb lököm a szerkezetet, hogy azért ne bökje ki a szemem.
De komolyan, most fejeztem be egy csatát, és már nem lehet békén hagyni?
- Mondja, milyen érzés idegesítő riporterként caplatni egy szerencsétlen katona után, aki, mint a példa illusztrálja, egyáltalán nem akar beszélni magával?

- Nos fantasztikusan repült - mondta a durosz. Nem szállt le még mindig Shadról. - Szerintem maga az évszázad pilótája. És mik a távlati tervei? Nem akar saját osztagot alapítani?
Ekkor odalép Homokostor 5, megfogja a durosz vállát. Az ránézz a weequay-ra, összerezzen.
- Mindenki fáradt, szerintem maga is. Biztos megviselte az idegeit ez a csata.
Egy tiszt lépett oda Shadree-hoz. A fiatal férfi nyelt egyet, majd megszólalt.
- Hölgyem. Az előbb jött egy üzenet önnek, hogy hamarosan induljon a Home One-ra. Ackbar admirálisnak küldetése van az ön számára.

/Nos, jó kis kaland volt. A jutalmad: jó barátságba leszel innentől a Homokostorokkal, és 4 karakterpontot kapsz a kalandért. Gratulálok./

/Nos, köszönöm. És ha még egyszer Shadnak szólítasz... Very Happy

/