Merak Sarakuun

Név: Merak Sarakuun

Nem: Férfi

Faj: Barabel

Kor: 30

Erőérzékeny: Igen

Foglalkozás: Katona/Lázadó

Születési hely, és idő: Coruscant/21. B.B.Y

Történet: A Coruscant bolygón, távol az anyaföldtől látta meg Merak a napvilágot, a hatalmas város alvilági szegény negyedében.
Gyermekkorában nagyon sokat tanult az apjától a külvilágról. Miután apja 20'-ban belépett a klónháborúba, mint gépész, sokat mesélt neki a külvilágról. Sokat nem tudtak utazni, így az apja beszámolóira hagyatkozva próbált meg úgy-ahogy tájékozódni, hogy mi is folyik az igen csak nagy világban és még körülötte is.
Amikor tehette, haza jött és ott mesélt Meraknak a hatalmas hajókról, tankokról, rakétaelhárítókról, a bolygókról, a bolygókon elő népekről és kultúrákról, mindenről amit ott látott és hallott. Otthon mindig örömmel hallgatta ezeket, és már kis korában elhatározta, hogy világot fog látni felnőtt korára és, hogy az apja nyomdokaiba fog majd lépni. Merész elképzelés volt ez, de hát még csak kisgyerek volt.
Merak családja, miután az apjuk a klónháborúba lépésével megszűnt az addigi munkája, családi segélyekből élt és abból tartották fent Merak iskoláztatását, aki ugyan jeles volt a mérnökhöz való tantárgyakból, de elsősorban nem az volt a fő célja: Ő katona akart lenni, és az apja mellett akart szolgálni a háborúban. Ez volt akkor, amikor Merak elérte a 18. -ik életévét.
Anyja ezt akkoriban ellenezte, mivel igen fiatal volt. Nem változott meg véleménye a belépésről, egészen addig, amíg Merak és az anyja, egy szörnyű hírt nem kaptak: Apjuk, Trutta Sarakuun elhunyt, a háború véres harcaiban.
Akkoriban 19. B.B.Y- írtak mind a hagyományos, mind az elektronikus naptárak, így Merak nem is sejtette, hogy valójában mi is lett az apjával.
Egyszer, miközben az utcákon járkált, a köztársaság katonáit látta járőrözni az utcákon. Nem értette, hogy mi is történt valójában, eddig soha nem volt ilyen nagy rendfenntartó erő az utcákra kivezényelve.
Aztán hirtelen egy sikátorba behúzta egy bizonyos valaki, akiről nem is tudta, hogy kicsoda. Először ellenkezni akart, de egy erő valamiért elcsendesítette. Egy olyan erő, emiről ő eddig nem szerzett tudomást.
Hosszú "küzdelem" után sikerült magát kiverekednie az őt behúzó karok öleléséből és szembe nézett az idegennel: Egy csuhába öltözött, Kel-Dor nő volt.
Elsőre nem értette, hogy vajon miért is húzta őt be. Mintha féltette volna valamitől.
Mint később kiderült, a Kel-Dor neve Auta-Hon volt, egy valódi, hús és vér Jedi lovag. Meraknak ez olyan volt, mintha akkor egy istenséggel találkozott volna, mintha őt kiválasztották volna és valami nagy dologra akarnák kérni, hogy teljesítsen valami nagy dolgot.
Merak az otthonába vezette a nőt, aki - amint meggyőződött róla, hogy nincsen semmiféle veszély a lakásban -, elmondott mindent, amit az apjuk haláláról valóban tudni kellett nekik.
Kiderült, hogy a Jediket valójában elárulták és a fellegvárban, az akadémiákon "tisztogatás", vagy valami "parancs" vette kezdetét, ami annyiból állt, hogy a Jedi rendet felszámolják, kiirtják. A legtöbben megpróbálnak elmenekülni, de sokakat elkapnak. Akik a fronton vannak Jedik, őket is a saját katonáik lövik hátba, a droid hadseregek folyamatosan állnak lefelé, helyüket az addig a Köztársaságot alkotó klónok veszik át, akik erőszakkal megszállják az addig Jedik vezérelte bolygókat és városokat.
Sokan ellenálltak ezeknek a parancsnak és kisebb-nagyobb lázadásokba kezdtek, amiket a klónok könnyűszerrel oszlattak és vertek széjjel. Az egész eddigi köztársaság teljesen felborult, helyette nyomorúság és pusztítás fog majd maradni.
- "Harcolni kell ellene, ez az uralom már most a pusztítást hoz mindenhova, ahol hatalmat szerez. Hamarosan engem nem láttok, messzire fogok majd elutazni, de előtte elmondok még pár dolgot." - Mondta a nő.
Utolsónak elmondta: Ott volt akkor, amikor az apjuk részt vett az egyik ellenállásban, mint szabad és különálló harcos. A harcokat nem élte túl, viszont az a medál, amit a családjától kapott, megmaradt és halála előtt odaadta neki.
Most visszaadta Meraknak.
Távozása előtt még hagyott rájuk egy kis pénzösszeget, és Meraknak ígéretet tett, hogy fog neki írni olyan dolgokról, amiket a következő évtizedekben már nem nagyon lehet majd tanulni. Merak nem tudta mi ez, de tudta, hogy ez nem mindennapi lesz. Valamiért Auta látott benne valamit.

Nyolc évvel később Merak a Coruscanti lázadásokban vett részt, mint segéd, mint pedig katona. Tapasztalatai alapján akár katona is lehetne belőle, de a Birodalom soraiba soha nem lépne be, pláne miután a múlt és a jelen ezt nem engedi meg neki.
A nép érdekében harcolt, gerillaként. Támadásokat vezetett már és újonc szabad harcosként is részt vett már kisebb-nagyobb bevetéseken. A fegyveres lázadásokat főként a szegényebb negyedekben tervezik, ahol sok a rohamosztagos és ahol tudták, hogy kevés a menekülő út. Toborozni is a szegényebb negyedekből toboroztak, mivel az adók már így is elviselhetetlen mértékeket rúgtak, így teljességgel biztosak voltak benne, hogy lesz jelentkező bőven. Egyszerűbben úgy lehetne leírni, hogy a lázadók egy nagyobb csoportja volt, csak éppenséggel nem galaktikus mértekben.
Harcolt már egyéb bandákkal is, a helyi maffiavezérrel állandó harcokban álltak, főleg azokkal, akik Birodalmi szimpatizánsok. Ezekkel különösen nehéz dolguk volt, mivel a fegyver kereskedelemnek köszönhetően nagyon jól felfegyverzettek voltak az ellenség katonái, így sokszor hátrálniuk kellett. Hiába, kevés volt a fegyver és a jól képzett katona.

Az utána következő időkben sikerült kijutniuk az űrbe, kisebb nagyobb gondok árán. Első megállóhelyük a Tatuin volt, ahol az ellenállás különösen nagy mértékeket öltött. A korrupció és az illegális fegyverek tonnányi beömlése mellett az a kis mennyiség, amit magukkal hoztak a kis felkelők, ahhoz képest az semmiségnek számított.
Így történt, hogy a Tatuinon is elkezdődtek a lázadások a birodalom ellen. Lázadó csoportok akkoriban különösen fogékonyak voltak erre, sokszor be is kapcsolódtak az utcai harcokba.
A legnagyobb csatája is a Tatuinon volt, egy igen heves utcai harc. Sikerült kapcsolatba lépni a helyi lázadóknak a vezérével, és sikerült egy tankot szerválniuk. Késő este, amikor a legkevesebb járókelő volt az utcán, akkor csaptak le az ellenségre.
A harcok kora reggelig tartottak, utána elhallgattak a fegyvereik, mivel az ellenség nehéz tankjai is megérkeztek, amikkel már egyszerűen nem bírtak el. A harc kimenetele ugyan vereség, de ez nem azt jelenti, hogy bármi is veszendőbe ment volna. Mert amíg gerilla van, háború is van.
Azóta sok év eltelt, mióta az a bizonyos Tatuini ütközet lezajlott. Most, hogy megalakult az új köztársaság, a bajtársai csatlakoztak a Köztársaság katonáihoz, de Merak maradt a régi: Lázadás vezető, itt-ott még mindig vezényli a támadásokat. Újoncokat képez ki és amíg élni fog, de mostanában inkább a világot járva próbál lázadó csoportokat szervezni és még több támadást rendezni a Birodalomban.

Külső: Az emberek szemével nézve átlagos barabel. Gyík feje inkább olyan semmit mondó, mint fenyegető - legalábbis ezt mondták neki az emberek, akikkel társalgásba elegyedett. Pikkelyei sötétzöldek, de bizonyos fényviszonyok között más színűnek látszhat, mint ami valójában, ez változó. Alkata teljesen kifejlődött a folyamatos, harcok általi megterhelés alatt, így a súlya közel 140 kilogramm. Testmagassága eléri a 185-centimétert.

Jellem: Beszédes fajta, habár nagyon sokan megijednek tőle, mivel barabelleket nem sokan látnak csak úgy utazgatni és másokkal beszédbe elegyedni. Barátokat a barátságos és beszédes jelleme ellenére nehezen tud szerezni, mivel a gyík feje eléggé nehézzé teszi számára az ismerkedést, így kevés barátja van, aki esetleg nem katona vagy egyéb felkelő. Ha viszont valaki közel kerül hozzá, azt élete végéig nem felejti el.
Általában a nehéz napjain mindig erőt ad neki a levelek, amiket az a Kel-Dor küldözget neki. Még él, így tud neki küldeni választ és a tanításokat is szívesen fogadja. Kiderült, hogy igenis érzékeny az Erőre.

Merak Sarakuun Barabel_by_wraithdt-d4lzwuj

Merak Sarakuun Barabel_by_wraithdt-d4lzwuj

Jó előtörténet, engem meggyőzött. Csinálj adatlapot, és az Erő legyen veled. Very Happy

Ja el is felejtettem: 60 000 kreditet ítélek meg.

Név: Merak Sarakuun
Lakás, űrhajó: Tatuinon van egy lakásom.
Foglalkozás: Katona, lázadó
Vagyon: 60 000
Bevétel: 100-200
Eszközök, fegyverek:
BlasTech TI21 könnyű ismétlőfegyver,
Zdokagyev nehéz pisztoly,
Yras energiakés.

Anyagi háttér: Kisebb megtakarítás, bevételem 100, illetve 200 körül mozog. (2)
Politikai befolyás: -
Gazdasági befolyás: -
Csatlósok: -
Járművek: -
Hírnév: -

Kapcsolatok: 1 Fontosabb. (1)
Mentor: -
Szövetségesek: Két közepes hatalmú és befolyású szövetségesem van. (2)

Karakterpontok: 6
Megmaradt pénzt: 57.500
Megmaradt karakterpontok: 1

Adatlap elfogadva...
Sipirc játszani!. Very Happy

Köszönöm

Merak Sarkuun személyi naplója

1. Bejegyzés

Egy nagyon forró napon, pontosabban akkor inkább reggelen semmi dolgom nem akadt. A lázadó csoportom jelenleg az utcákat kémleli és a következő támadási pontot tervezi, illetve veti föl az ötleteket nekem, magyarán semmi figyelemre méltó nem történt.
Ahogy lenni szokott, Chalum kantinjába mentem legurítani pár vörös whiskeyt, amikor hirtelen nagypofájú rodián belém kötött. Mit ne mondjak, nekem nem fájt amikor leütöttem.
Ez még annyira nem is lett volna érdekes, de amikor összetalálkoztam egy állítólagos Jedi lovaggal, név szerint Cregan Ocheronnal, már jobban felkeltette a figyelmem. Eleinte nem nagyon hittem el, de a kíváncsiság és az unalom elűzésére szánt vágy következtében mellé álltam, hogy segítsem őt. Nemsokára ezt be is tudtam bizonyítani, mivel pár birodalmi az életünkre pályázott.
A harc után egy bizonyos Szerencsés Csarnok felé vettük az irányt, ahonnan egyenes út vezetett minket egy hutt, Zonna "barlangjába". Valami rabszolgalányokat kellett nekünk kiszabadítani, nem túlságosan oda az ötletért, de hát késő volt a bánat.
A simlis a maga kis üdvözlő italába kevert egy gombát, pontosabban a kivonatát:"Nemoidi álomgomba" -volt a neve. Ennek a hatásait nem ismerem - szerencsémre -, mivel voltam olyan elővigyázatos, hogy nem ittam az italból.
Ennek az volt az ára, hogy a Jedi lovaggal és Ephan Mont társával nem mehettem, így várakoznom kellett a nem éppen biztató helyen.
Utána találkoztam egy régi, még a lázadás kezdeti időkből megismert barátommal, Maxon Ceryssel. Ő mondta el nekem a gomba nevét, innentől kellett lépnem.
Fokozatosan előkerültek a régi jó veteránjaim, név szerint felsorolva őket: Maxon Ceryss, Kister Banai illetve Wuzze (a családneve Vaner, azt hiszem). Segítségükkel mentőakciót szerveztünk Cregan társam megmentésére, így nyomban el is indultunk az arénába. Mert, hogy oda vitték őket.
A tervünk az volt, hogy amikor bajban van a Jedi társam, akkor a régi, elkölcsönzött droidokkal és a tagokkal tüzet nyitunk és fedezzük egymást, ezzel segítve a harcot és a kijutást a Jedi társamnak. Sajnos nem így történt, mivel Wuzzer elcseszett valamit a droidokon és még legalább egy negyed órát kellett "szórakoznia" vele.
Addig nekem sikerült egy újabb tervet kiötleni, és a Jedi társam lézerkardját is megszerezni. Amikor már végleg be telt a pohár, akkor a déli szárny felé vettük az irányt, mert ki akartuk nyitni a főkaput - ami az északi oldalon volt. A Jedit sokan próbálták kinyiffantani, közöttük egy fentről lődözgető mesterlövész. Kistert kértem meg rá, hogy szedje le, de azt mondta, hogy nem találta el. Különös, ő nem arról volt híres, hogy hibázik a lövéseknél.
Miután rájöttünk, hogy a déli oldalon vagyunk - előtte az ablakon át továbbítottam a lézerkardot a Jedi társamnak - az északi oldalra mentünk és kisebb nagyobb fennakadásokkal el is értük azt.
Utána már csak a finálé maradt: Az északi kapu sikeresen kinyílt - Zonna, az a hájas hutt elmenekült -, utána már csak ki kellett menni a csapattal.
Az akció végül is sikeres volt, habár nem úgy, ahogyan azt én elterveztem. A Jedi egyenlőre jön eggyel, de ezzel nem fogom piszkálni. Mellé szegődtem véglegesen, a csoportom új vezetőjét pedig sikeresen megválasztottam: Omran Azaer az itteni csoport vezére.
Az után már a Jedi lovag mellé szegődtem, de nem mint zsoldos. Inkább mint baráti segítő kéz... Na jó, védelmező, mivel néha képtelen megvédeni magát.

Creganról: Úgy gondolom, hogy... Lesz ebből még baj. Mármint, nem éppen nekem való, sokkal másabb a modora, ő inkább ilyen mindent megváltó hős, mint olyan amilyen én. Ezt nem negatívumként írom, csak néha furcsa döntéseket hoz, amire én teljesen mást reagáltam, csináltam és döntöttem volna. Sokan érdekes párosként fognak minket megismerni, mivel ugyan azonos a célunk - többnyire -, de teljesen más a személyiségünk. Majd még meglátom mi lesz ebből.

---

A küldetés sikeres volt.
Jutalma: 5 erőpont

2. Bejegyzés

A Tatuinos küldetésem után, előjött a legelső szarvihar: Kísérnem kellett egy csoportot, egészen a világ hátáig, ahol gyakorlatilag semmi sem volt homokon, homokon és birodalmi rohamcsapatokon kívül.
Hát most megesik az ilyen, hogy ha a Jedi mellé szegődik az ember. Igazából jócskán megbántam ezt a döntést - legalábbis úgy gondoltam elég sok esetben. Feladatunk egy Lady Valarian nevű, magas rangú személy biztosítása volt, ez világos, semmi probléma nem volt vele.
Először csak egy kis városban voltunk, ahol egy igen fura nőszemély szegődött mellénk, folyamatos dirigálással és nagyon fura viselkedéssel megfűszerezve ezt. Csakhamar ki is derült, hogy bizony ő egy áruló, mivel elfutott a semmibe és már nem is tért vissza. Nyilván a felettese magához hívatta, vagy tudom is én!
Útközben ketten is mellénk szegődtek: Egy twi'lek lány - akiről kiderült, hogy erőérzékeny, micsoda fordulat! -, és egy Jedi, aki a küldetésünk utolsó részeként került hozzánk. Egyre jobban bővül a mi kis csapatunk, így hamarosan egy hadsereget fogunk irányítani és leigázni az összes birodalmit, muhaha! Oké, nem...

---

Küldetés sikeres volt.
Jutalma: 2 erőpont.