A fénykard küzdelem, a harcnak a Jedik és Sithek által előnyben részesített formája volt, mely kezdetben az ősi kardforgató harci technikán alapult. A kifejlesztése óta eltelt évszázadok alatt hét klasszikus Forma és számos más módszerré fejlődött. A fénykardot több okból is nehéz volt uralni, többek közt a súlypontja a markolaton belül volt. Azt mondták, csak egy Erő-érzékeny tudja a fénykard használatát teljesen elsajátítani. Mindegyik stílus tartalmazta a saját támadásait, védéseit és állásait.
A fénykardvívás hét formája
Mindegyik Jedi, a fénykard küzdelemnek azt a stílusát választotta, ami legjobban illett hozzá. Például Yoda mester arra használta az Ataru-t, hogy ellensúlyozza az alacsony termetéből adódó hátrányokat; Mace Windu arra használta Vaapad-ot, hogy a fény fegyverévé változtassa saját belső sötétségét; Dooku Gróf azért alkalmazta a Makashi-t, mert az volt a szándéka, hogy gyakran részt vegyen fénykard-fénykard elleni harcokban, és a II. forma hangsúlyozta társadalmi rangját, az eleganciát és a pontosságot is. A Jedik megtanulták mindegyik forma elemeit, bár kevesen lettek mesterei mindnek valaha is.
Íme tehát a 7 klasszikus vívóforma, valamint a Jedik közti egyéb elnevezéseik:
I. Forma: Shii Cho - "A Sarlac útja" vagy "Az eltökéltség formája"
II. Forma: Makashi - "A Ysalamir útja" vagy "A versengés formája"
III. Forma: Soresu - "A Mynock útja" vagy "A rugalmasság formája"
IV. Forma: Ataru - "A Sólyomdenevér útja" vagy "Az agresszió formája"
V. Forma: Shien / Djem So - "A Krayt-sárkány útja" vagy "Az állhatatosság formája"
VI. Forma: Niman - "A Rancor útja" vagy "A mérsékelt forma"
A hét forma nem csupán kardforgató mozgás volt, hét különböző filozófiát tükröztek. Ráadásul nem volt szükség fénykardra, hogy gyakorolja valaki a hét formát: fegyvertelen harcban is alkalmazhatták akármelyiket. Mace Windu, Obi-Wan Kenobi és Kit Fisto Jedi-mesterek demonstrálták ilyen terű tehetségüket a Haarun Kal-i csata és a Bio-Droid Felkelés alatt.
I. Forma: Shii Cho "A Sarlac útja" vagy "Az eltökéltség formája"
Történelme
Amikor a fénykardok technológiája kifejlődött, szükségessé vált egy hozzá kapcsolódó harci technika kifejlesztése is. Így megszületett a Shii Cho, amit a Sarlac útjának, vagy az eltökéltség formájának is neveztek. A Shii Cho volt a fénykard küzdelem legősibb stílusa, amit a korai Jedi-mesterek fejlesztettek ki, hogy foglalja egybe az ősi kardvívó hagyományok fő elveit. 4000 évvel a yavini csata előtt a Shii Cho a legegyszerűbb forma volt a Jedik által ismert stílusok közt. Egyszerűsége miatt gyakorta az első forma volt, amit a fénykardvívók megtanultak, méghozzá olyannyira, hogy majdnem mindegyikük beleveszi a Shii Cho néhány elemét a saját stílusába.
A klónháborúk idején a Shii Cho volt a Jedi-rend fénykard képzésének alap standardja.
A kapcsolat jelei
(Lásd: lentebb)
A kapcsolat jelei közül az egyik, a Sun Djem. A korai Shii Cho stílusú vívók egyik célja, hogy elvegyék, vagy megsemmisítsék az ellenfél fegyverét, biztosítva a győzelmet sérülés okozása nélkül, amely mindig a Jedik egyik célkitűzése maradt. Azonban a Makashi felemelkedésével a Sun Djem majdnem lehetetlenné vált. A Makashi-t használó párbajozók elég edzettek voltak ahhoz, hogy megakadályozzák a fegyvereik elvételét, vagy megsemmisítését.
A I. Forma a következő alapvető technikákat és fogalmakat tartalmazta:
- Támadás, a különböző testzónák támadásainak csoportja.
- Hárítás, a testzónák elleni bármilyen támadások blokkolásainak csoportja.
- Testzónák (1 - fej, 2 - bal kar, 3 - jobb kar, 4 - hát, 5 - bal láb, 6 - jobb láb).
- Gyorsasági edzőgyakorlatok.
A Régi Jedi Rendben az Ifjak megtanulták a Shii Cho-t, mielőtt megkezdték a padawan életet egy Jedi-mester mellett. Ez azért jó így, mert a Shii Cho az egyik legkönnyebben megtanulható, mégis erőteljes forma. A kiképzésükbe beletartozott a távirányított gyakorlógömbök plazmasugarainak hárítása is, bekötött szemmel, vagy leeresztett rostélyú sisakban. A fénykardvívás oktatók, mint Yoda vagy Cin Drallig, Jedi-karrierjük alatt tanulók ezreinek okították a Shii Cho-t.
Kit Fisto a Shii Cho figyelemre méltó használója volt (és egyetlen mestere), de Darth Sidioust nem tudta legyőzni vele. Obi-Wan Kenobi mondta a Shii Cho-ról, hogy vad, nyers és halálos, de nagy érzelmi fűtöttséget igényel. Azonban Kenobi felhasználta a Shii Cho elemeit a Dooku Gróffal való harcában az Láthatatlan Kéz fedélzetén. Dooku mondta a Shii Cho-ról, hogy lumberdroidként tanakodik, lépésről lépésre, sarkosan mozog, ügyetlen, de könyörtelenül makacs. Mindamellett a Shii Cho hatásos volt a több ellenféllel szembeni helyzetekben.
A Shii Cho egyike volt azoknak formáknak, melyeket Dooku Gróf megtanított a félelmetes Jedi vadásznak, Grievous tábornoknak, aki tovább adta ezt a tudást az ő IG-100 MagnaGuardjainak. Darth Vader használta a Shii Cho elemeit az ő Djem So variációjában.
II. Forma: Makashi "A Ysalamir útja" vagy "A versengés formája"
Történelme:
Miután a Shii Cho elterjedt, mint fénykardvívási technika, kialakult a Makashi a fénykard-fénykard elleni küzdelem technikájaként. Úgy írták le, hogy nagyon elegáns, erőteljes és nagyfokú pontosságot igényel, megengedve a használójának a támadást és védekezést minimális erőfeszítéssel, míg az ellenfele kifárasztja magát, gyakran forgatja egy kézzel a pengét a nagyobb mozgástér és a folyamatosság érdekében.
A Makashi a hárításokon, szúrásokon és kicsi, pontos vágásokon alapult - ellentétben más formák blokkolásaival és vágásaival. A II. Forma hárította a Sun Djem-et, a korai Shii Cho mesterek célját, a lefegyverzés és fegyver elpusztítás megelőzésében szerzett nagy gyakorlatával.
Alapállás:
A Makashi kezdő állása egy egykezes alsó védekezés a felhasználó oldalánál lefelé fordított pengével. Az a formális mozdulat, amit Dooku mutatott Yodának a Geonosison, egy Makashi tisztelgés volt, ami egy gyors X-et rajzolt a levegőbe a pengével.
A Makashi elemei:
A Makashi hangsúlyozta a folyamatos mozgást és támadások megelőzését, igen nagy fokú mozgékonyságot követelve a pengétől és a testtől egyaránt.
A színlelt támadásokat szintén gyakran használta, összezavarva, vagy csapdát állítva az ellenfélnek. Ezt a taktikát Dooku Gróf igen magas szintre fejlesztette a Klónháborúk alatti párbajaiban. Pontos lábmunkát és mozgásokat igényelt a védekezés közbeni, és/vagy a támadás alatti megfelelő távolság fenntartásáért. Ez a forma nagyon kifinomult pengekezelést és nagyfokú koncentrációt igényelt. Megfelelő időzítés, pontosság és szakértelem esetén az ellenfél veresége biztosítva volt, és a szakképzett felhasználó eredményei nagyon hatásosak voltak.
A Makashi-t gyakorlók lábmunkája egy egyenes vonalat követett, előre-hátra csúsztatva a lábfejeket, tökéletes egyensúlyban tartva a használóját, támadva és hátrálva egyaránt. A Makashi stílus az egyensúlyon alapult, előre-hátra mozogva, szúrtak és azonnal visszaléptek. Elegancia, lovagiasság, bűvölet, fortély, ügyesség és takarékosság voltak a Makashi alapjai. A Makashi párbajozók képezték magukat, hogy elkerüljék a Forma egyeduralmát, biztosítva a győzelmüket a kiszámíthatatlanság és a váratlanság által.
A Makashi felhasználók elegánsak, pontosak, hidegvérűek, magabiztosak és önteltek voltak (ami illik Dooku személyiségére is). Felhasználói a legteljesebb mértékben biztosak voltak a győzelmi esélyeikben, és gyakran olyan nyugalommal harcoltak, hogy az szinte táncnak hatott. Azonban a Makashi végzetes hibája volt, hogy a precizitásra és a sebességre helyezte a hangsúlyt a hatalom helyett, elhagyva azt, képtelen volt azonnal kivédeni a Djem-So támadásait.
Hibák:
A hatékonysága ellenére, a Makashi-nak voltak gyengéi. Ezek közül az egyik az volt, hogy némileg nehezebb volt ezzel a stílussal elhárítani a sugárvető lövedékeket. A Makashi-t azelőtt fejlesztették ki, hogy a sugárvetők elterjedtek a galaxisban, és a Makashi tréning csak a pengék elleni védekezést tanította meg a gyakorlóinak. A képzett felhasználók mindazonáltal minimális erőfeszítéssel tudták legyőzni ezt az akadályt.
Egy másik hátránya az volt, hogy egyetlen ellenféllel szembeni harcra tökéletesítették, ezért hátrányba került csoportos támadókkal szemben. Kivételesen képzett felhasználók mindazonáltal meg tudták védeni magukat ilyen esetekben is. Dooku például kisebb nehézségekkel harcolhatna akár egyszerre négy ellenféllel szemben is.
De a legnagyobb hiba a küzdelemnek ezzel a rendszerével az volt, hogy nem állhatna ellen olyan későbbi stílusok csapásainak, amelyek erőteljesebb ütéseket hangsúlyoztak a Makashi eleganciája és pontossága ellenében. Ezt mutatta Dooku Anakin-nal folytatott végzetes párbaja. A párbaj alatt a Makashi egyszerűen nem tudta létrehozni a szükséges mozgási energiát, hogy kellő védelmet nyújtson Djem So-val (Skywalker preferált stílusa) szemben. A Djem-So puszta nyers hatalma legyengítette Dooku védelmét, miközben fizikailag kimerítette őt, és elszívta a tartalékait az Erő hatalmától.
III. Forma: Soresu "A Mynock útja" vagy "A rugalmasság formája"
Történelme:
Eredetileg a III. Forma magányos és csoportos, sugárfegyvereket használók ellen lett kifejlesztve. A korai Jedi fénykard forgatók egyre inkább kezdtek találkozni olyan ellenfelekkel, akik sugárfegyvereket használtak. Gyorsan felfedezték, hogy az elegánsabb formák, mint például Makashi, nem nyújtottak megfelelő védelmet a sugárfegyver támadások ellen. A Soresu lehetővé tette egy Erő-használónak, hogy pontosan és precízen eltérítse a lövéseket rövid és sebes mozdulatok használatával, megőrizve a fénykard test előtti zárt tartását. A III. Forma tartalmazza a hét ág legtöbb védekező mozdulatát, manőverét.
Filozófiája:
A Soresu olyan erős defenzív technikákkal rendelkezett, hogy úgy tűnt, alkalmassá teszi majdnem minden körülménynél, hogy képes legyen megvédeni használóját. Azok, akik tanulták ezt a stílust, arra használták az elsősorban védekező technikát, hogy agresszív ellenfelek hosszú támadásait gyengítsék le minimális ellentámadásokkal. Vártak, amíg az ellenfelük felhasználta az energiája legnagyobb részét, azután alkalmaztak egy váltakozó, agresszívebb támadást. A Soresu mesterei nem hagytak rést az ellenfeleik számára, hogy azok előnyhöz juthassanak. Helyette várták a végzetes hibákat az ellenfeleik védelmében.
Annak a kulcsa, hogy valaki szabadon uralja ezt a stílust, a Soresu fogalmának és filozófiájának beható ismeretéből adódik. Obi-Wan Kenobi Jedi-mester a Soresu iránti vonzódása ellenére Shii Cho elemeket és Ataru akrobatikákat alkalmazott a vívásban, ahogy azt bizonyította intenzív párbaja során Dooku Gróffal a Láthatatlan Kéz fedélzetén. Kenobi azután végezhette ezeket az átdolgozásokat a Soresu-n, miután vesztett Dooku-val szemben a Geonosison. Dooku arra használta Makashi elegáns, taktikus vívását, hogy megtaláljon egy hatásos és majdnem végzetes hasadékot azon a némileg egyszerű védelmen, amit Kenobi alkalmazott, ahogy egy tisztább Soresu technikát használt. Dooku határozottan csalódott Kenobiban, amikor azt a kevésbé fantáziadús Soresu-t használta ellene. Obi-Wan Kenobi szintén demonstrálta az adaptált Soresu-ját a Darth Vader elleni párbajában. Kenobi úgy tűnt, hogy fokozatosan visszaesik, de végül megtartotta a lélekjelenlétét, hogy egy olyan kreatív befejező csapással támadjon, amivel az ellenfele képtelen volt számolni.
Alkalmazás:
A Soresu olyan mozgásokat hasznosított, ami megpróbálta a testhez zárva megvalósítani a közel teljes védelmet a lehető legkisebb energia felhasználásával. A Soresu gyors reflexeket és pontos helyzetfelismerést követelt, azért hogy legyőzze azt a sebességet, amivel egy sugárvetőt elsüthetnek. Ez a technika minimalizálta a test expozícióját, miközben majdnem legyőzhetetlenné tett egy jól képzett felhasználót. A Soresu követői maradtak a kényelmes védekezésnél, mígnem az ellenfelük hagyott egy olyan védelmi rést, amit egy Soresu gyakorló általában ki tudott használni. A megfigyelők általában a Soresu-t egy passzív küzdelemfajtaként írták le. Egy rendkívül türelmes és tartózkodó személyiségű Jedi gyakran alkalmazta a formát. Valójában a Klón Háborúk alatt a Soresu volt a leggyakrabban alkalmazott Forma a Jedi Rendben.
Küzdelem:
A Soresu hátsó támadóállással nyit, a sok fénykard küzdelmi állás egyike, könnyen alkalmazható egy erős védelem és egy gyors indítású csapás kialakítására, ha szükséges. A Soresu állások jellegükben szintén hasonlóak a Shii Cho alapállásaihoz, mint ahogy azt Kit Fisto és Plo Koon Jedi-mesterek bemutatásában láthatjuk.
A Soresu felkészítette a felhasználót a hosszadalmas csatákkal, ahol megfigyelte és megtanulta, amit lehetett az ellenfele, vagy ellenfelei technikájáról, amíg harcoltak. Szintén azáltal, hogy a hosszadalmas csatákban tehetségesebb volt, egy Soresu felhasználó képes volt átvenni a küzdelem irányítását a forma sokrétű alkalmazásához. A Soresu felhasználó eldönthette, hogy az ellenfelét megöli, lefegyverzi, vagy éppen meggyőzi.
Sok Soresu használó élte túl a hosszadalmas Geonosis-i csatát annak a kitartásnak köszönhetően, amit a formából és a specialitásából nyert, kivédve és visszaverve a sugárvető lövéseket. A Soresu legnagyobb ereje a kitartásban és a kontrollban volt, amit a gyakorlója a végsőkig fejlesztett.
Mace Windu Jedi-mester megjegyezte, hogy bármely más harci stílussal ellentétben a Soresu nem egy válasz volt egy bizonyos típusú gyengeségre. A Vaapad válasz volt Windu belső sötétségére; az Ataru válasz volt Yoda korlátozott küzdőtávolságára és előrehaladott korára; a Djem So segített Anakin-nak kiengedni saját erőteljes érzelmeit. A Klónháborúk vége felé Windu mester a Soresu mestereként ismerte el Obi-Wan Kenobit. Ez volt a fő tényezője, hogy Kenobit a Jedi Tanácsba választották, mivel a Jedi volt a legalkalmasabb Grievous tábornok legyőzésére. Korábbi a párbaja alatt Dooku Gróffal a Láthatatlan Kéz fedélzetén, Kenobi szakértelme a Soresu használatában könnyen visszatartotta Dooku-t, és csak Dooku-nak az Erőben levő felsőbbrendű hatalma engedte meg neki, hogy eltávolítsa Kenobit a csatából.
Soresu-t tökéletes Jedi harci formának tekintették abban, hogy magába foglalt egy passzív életutat és a Jedi tanok egy szó szerinti kifejezését, hogy inkább védekezzen, mint támadjon. Obi-Wan a Soresu-t nagyon egyszerűnek tekintette, annyira visszafogottnak és védelemközpontúnak, hogy szerinte a Soresu csaknem egyenesen passzív volt. Mesterként Obi-Wan másodpercenként csaknem húsz csapástól tudta megvédeni magát bármilyen támadás esetén. Darth Vader használta a Soresu elemeit is az ő Djem So variációjában.
Előnyei:
A Jediknek nagyon előnyös küzdelmi forma volt a Soresu a Nagy Jedi Tisztogatás alatt. A védelem és a kontrol megengedve a gyakorlónak a felkészülést a megfelelő eredmény érdekében, amikor szembeszállt olyan ellenfelekkel, akik a sietségben sebezhetően hagyták magukat egy ellentámadáshoz. Azonban a védelem hatalmas összpontosítást igényelt, és még egy pillanatnyi koncentrációs hiba is felhasználó vereségét jelenthette volna. A kevésbé koncentrációképes Jedi általában feladja ezt a küzdelmi stílust más stílusok előnyeinek hasznosítására, amik nem igényelnek elkötelezettséget az elhúzódó harcokhoz. A Jedik, akik a Soresu mesterei voltak, tudták, hogy legyenek a legsikeresebbek olyan helyzetekben, amikor nem volt kedvező az összes feltétel és kidolgozott akció.
Gyengeségei:
Igazán összpontosítva a Soresu mesterei nagyon félelmetesek voltak a nagyon erős védelmi technikájuk miatt. A Soresu azonban inkább a túlélést könnyítette meg, mint a győzelmet. A forma beavatottjai többek voltak, mint tehetségesek önmaguk megvédésében egy támadástól, de nagy mennyiségű tapasztalatra volt szükségük, hogy megtudják, hogyan lehet csapdába ejteni egy ellenfelet a saját támadásában. A mestereknek fenn kellett tartaniuk egy hihetetlenül erős koncentrációt a harctér központjára. A Jedik, akik hibát hagytak az egyébként erős védelmükben, teret engedtek a sérülésüknek.
IV. Forma: Ataru "A Sólyomdenevér útja" vagy "Az agresszió formája"
Történelme:
Az Ataru története visszanyúlik a Régi Köztársaságon át egészen a Mandalori Háborúk koráig, ahol általánosan alkalmazták azt a Jedik. Az Ataru folyamatosan jelen volt a Jedik között a Köztársaság későbbi történetében. Egy agresszív stílus, az Ataru, magányos ellenfelek ellen gyors és hatásos volt, azonban hosszadalmas küzdelmekben és korlátozott terekben gyengébb volt. Az Ataru-t az erőszakkal jellemezték - segítették az akrobatikák és a gyors és erős csapások mind a támadásban, mind a védekezésben. Ennek a harci formának a figyelemre méltó felhasználói Yoda és Qui-Gon Jinn.
Lényeges elemei:
Az Ataru egy agresszív harci forma volt, amely az erő, a gyorsaság és a kecsesség egy kombinációját testesítette meg. Az Ataru gyakorlói mindig támadó szelleműek voltak, széles, gyors, erőteljes lengőcsapásokkal támadtak. A IV. Forma gyakorlói folyamatosan az Erőt hívták segítségül mozgásaikban és támadásaikban. Azáltal, hogy engedték az Erőt keresztülfolyni a testükön, le tudták győzni a fizikai korlátozásaikat (beleértve az idős kort is, mint azt Yoda esete mutatja), és olyan bámulatos akrobatikus mutatványokat tudtak kivitelezni, mint az előre és hátra szaltó, nem csak támadáskor, hanem az ellenfelek támadásainak és csapásainak elkerülésében is.
Azok, akik az Ataru-t használták, nagy sebességgel tudtak mozogni, és erős csapásokkal tudták ellenfeleiket elárasztani, miközben a levegőbe ugorva támadtak. Erőteljes és gyors támadásokat tudtak végrehajtani minden szögből, a talajról és a levegőből egyaránt. Egy Ataru mester harc közben elmosódott foltként látszott, miközben minden irányból támadta ellenfeleit - elölről, oldalról, felülről és hátulról is. Az Erő nem csak azt tette lehetővé számukra, hogy olyan atlétikai bravúrokat hajtsanak végre, amit másként nem lehetséges, hanem segített a harcban irányítani a tetteiket és mozgásaikat is.
Alapállás:
Az Ataru kezdőállása egy kiegyensúlyozott kétkezes állás volt: a fénykardot függőlegesen tartva mindkét kézzel a test jobb, vagy bal oldalán.
Alkalmazások, érdekességek:
"Ez a forma az Ataru. Mivel ez egy agresszív küzdő stílus, csak magányos ellenfelek ellen kellene használnod." - Vrook Lamar
Az Ataru hatásos harci formának bizonyult, amikor megfelelően használták, és elterjedt volt a Jedik közt a Mandalori Háborúk korában. Különösen hatásos volt magányos ellenfelekkel szembeni közelharcban.
Mivel egy agresszív stílus volt, az Ataru nem működött jól több ellenféllel szemben, és némileg hatástalan volt a sugárvetőkkel szemben, különösen több ellenfél esetén. Ezeknek a gyengeségeknek az ellenére Obi-Wan Kenobi és Qui-Gon Jinn képesek voltak nagy sikerrel alkalmazni ezt a formát a nabooi csatában nagy számú B-1-es rohamdroiddal szemben. Ez a forma valószínűleg szintén nem volt célravezető hosszú küzdelemben, mivel az Ataru sajátossága, hogy nagyon igénybe veszi a testet. A fáradtsága lehetett a fő oka annak, hogy Qui-Gon Jinn-t legyőzte Darth Maul, bár az idős kora szintén fontos szerepet játszhatott a fáradtságában. Egy másik oka lehetett Qui-Gon Jinn halálának, hogy az Ataru akrobatikus mozgásainak nagy volt a helyigénye. Tágas tér nélkül a Theedi Királyi Palota reaktormagjában Qui-Gon-t megfosztották a védelme kulcsfontosságú elemétől, és így esélye sem volt, hogy blokkolja Darth Maul Juyo csapásainak szakadatlan össztüzét. Ez az esemény befolyásolta Kenobi-t, hogy mestere halála után megváltoztatta a preferált formáját a Soresu-ra, aminek a legjobb a védelme az összes forma közül.
Az Erőn keresztül Yoda elsajátította a IV. Formát a legmagasabb szinten. Majdnem minden csatájában ezt használta, és a stílus feletti uralma alacsony termete és előrehaladott kora ellenére gyakorlatilag megállíthatatlanná tette a legtöbb ellenfele számára, beleértve a szeparatista csatadroidokat is. Bámulatba ejtő mozgásával a Dooku Gróf elleni küzdelmében a Geonosison demonstrálta az Ataru alapvető komponenseit. Mozdulatai egyikből a másikba folytak sima átmenetekkel, ami a IV. Forma jellemvonása. Összességében három fajta mozgást használt a stílusában, amelyek a Jung-su ma (forgások), a Ton-su ma (szaltók) és az En-su ma (cigánykerekek). Ez a három mozgás a háromdimenziós térben képviselte a forgás három lehetséges irányát. Az Erővel növelt ugrások, és a forgó Su ma mozgások együttesen alkották a stílusa legnagyobb részét, miközben példássá tették a nagymester Ataru feletti uralmát. Yoda szintén alkalmazta Ataru-t a klónkatonák ellen a Kashyyykon és a Coruscanton. A sugárvető tűz és a többszörös ellenfelekkel szembeni gyengesége ellenére Yoda uralma a forma felett akkora volt, hogy képes volt legyőzni a klónokat.
Dooku állította, hogy ismeri "az Ataru minden gyengeségét, a nevetséges akrobatikájával együtt." Dooku Makashija szembeszállt volna az Ataruval az által, hogy szúrások egy sorozatát indítja az ellenfél lábai felé, ezáltal véve rá azt, hogy átugorja egy szaltóval, és közben Dooku felfelé szúrva végigvágja az ellenfél gerincét a veséjétől a válláig. A Gróf megpróbálta alkalmazni ezt a taktikát Obi-Wan Kenobi ellen az Invisible Hand fedélzetén, aki blokkolta Dookut ütéseit a Soresu-val.
V. Forma: Shien / Djem So "A Krayt-sárkány útja" vagy "Az állhatatosság formája"
Történelme:
Az V. Forma egy támadó stílus volt, amit olyan Soresu mesterek hoztak létre, akik előnyben részesítették a támadóbb jellegű stílusokat, mivel a Soresu védekező jellege hosszadalmas küzdelemhez vezethetett. A harc egy elfogadott stílusává fejlődött az által, hogy egyesítette a Soresu védekező manővereit a Makashi agresszívebb filozófiájával és taktikáival. Az V. Forma szintén magasabb szintű fizikai erőt és összpontosítást igényelt az ellenfelek feletti teljes uralomért, mint más fénykard küzdelmi formák.
Forma 5-nek két megkülönböztethető variációja volt: a Shien és a Djem So.
Shien:
Az ősi Köztársaság Jedijei fejlesztették ki és alkalmazták a klasszikus V. Formát, a Shien-t, amit az állhatatosság formájaként ismertek. A Shien-t úgy jellemezték, hogy jól alkalmazkodott ahhoz, hogy elkerülje a sugárvető tüzet és az ellenséges csapásokat anélkül, hogy veszélyeztette volna saját lehetőségeit az erőteljes ellentámadásokra, bár kevésbé volt hatásos magányos ellenféllel szemben. A Shien-t legkevesebben a Jedi Polgárháború korában ismerték. Fókuszával a sugárvető tűz ellen a Shien fennmaradt, mivel a Jediket gyakran múlták felül létszámban az ellenfeleik, és szükségük volt a védekezés közbeni támadás képességére önmaguk megvédéséhez. A Shien kezdő pozíciója egy magas védelmi pozíció volt, kétkezes markolatfogással a felhasználó feje fölött, és a pengét felfelé és hátradöntve irányította a felhasználó. A domináns láb hátul kellett legyen, lehetővé téve az erőteljes kilépő támadások kihasználását.
Djem So:
A Djem So olyan III. Forma mesterek fejlesztése volt, akik érezték, hogy a Soresu túl passzív volt. Ez a forma megcélozta a Soresu azon hiányosságait, amikben egy Jedi mester győzelemre képtelennek bizonyulhatott, de hasonlóképpen képtelen volt, hogy legyőzzön egy képzett ellenfelet. Miközben hasznosította a blokkok és védések egy kombinációját, a Djem So felhasználónak volt egy saját védelmi alapja a kiterjedt és zűrzavaros támadások mindegyikére. Amíg egy Soresu felhasználó mindenképpen megmaradt a védekezésnél, és csak akkor támadott vissza, amikor szükséges volt, vagy felfedezett egy hézagot az ellenfelei védelmében, egy Djem So gyakorló közel sem volt ennyire megfontolt. Rögtön miután, védekezett az ellenfele csapása ellen, egy Djem So gyakorló folytatta egy saját támadással, az ellenfele csapásának erejét felhasználva ellene, és arra törekedett, hogy uralja a párbajt. A Djem So erősen összpontosított a tiszta erőre és hatalomra, széles, erőteljes csapásokkal és védésekkel, amiket egy ellentámadás követett.
Alkalmazások:
"Kétségtelenül sokszor fogsz csoportos támadókkal találkozni. Hogy jobban megvédhesd magad a sugárvető lövésektől, anélkül, hogy veszélyeztetnéd a támadó képességeidet, használd a Shien formát!" - Kavar.
Az átvitt értelmű és szó szerinti ereje ellenére az V. Forma sem volt gyengeségek nélküli. A Shien különösen gyenge volt magányos ellenfél ellen. A Djem So-nak is voltak hátrányai, különösen a mozgékonyság hiánya. Mindemellett egy V. Formában képzett párbajozó képes volt kompenzálni ezeket a gyengeségeket, és hatásosan alkalmazni tudását a küzdelemben.
Az V. Forma Djem So változatát a Ruusan-i csata idején fejlesztették ki. A Djem So hangsúlyozta az erőt és a hatalmat, megengedve a felhasználónak, hogy jól hasznosítsa a saját fizikai méretét és erejét. A Djem So felhasználó erőteljes támadásai kimozdították az ellenfelet a saját mozgási egyensúlyából, és nemcsak, hogy védtelenné tették a felhasználó további hatalmas csapásaival szemben, de az képtelenné vált az ellentámadásra.
Ellentétben a Soresu-val, vagy az Ataru-val, a Djem So sarkalta a felhasználót nem csak a többszörös ellentámadásra, de az ellenfél védelmének az ostromára is annak legyőzéséig, vegyítve az Erővel növelt képességeit a hathatós pengekombinációkkal. A Djem So igazi hatalma abban volt, amikor kombinálta a fizikai és az Erő-adta erőt. Anakin Skywalker eredetileg a Shien-t alkalmazta a Dooku-val szembeni kudarcakor a Genosis-on, de a Klónháborúk alatt fejlődött az ő Shien és Djem So gyakorlata is. A Klónháborúk sok ütközete a mechanikus ellenfelek és a fénykard forgató sötét Jedi ellen csiszolta a képességeit. Az Invisible Hand-en egy Shien nyitó állással és Ataru akrobatikával becsapta Dooku-t, de a harc folyamán részben visszatért az ő erőteljes Djem So csapásaihoz. A Sith aligha lehetett volna képes rá, hogy elhárítsa az ütéseit, és végül a saját pengéjétől sérült meg. Az V. Forma használatával Anakin hátrálásra kényszerítette Dooku-t hatalmas csapásaival, amiket erősített a haragja használatával a küzdelemben, míg végül lefegyverezte és megölte a Sith Lordot.
Miután veszített Obi-Wan Kenobi-val szemben a Mustafar-on, Darth Vader folytatta az V. Forma egy új változatának a használatát, még jobban fókuszálva a puszta erőre a sötét oldal szolgálatában és a kutatásban, hogy elpusztítsa a Jediket. Vader ismét alkalmazta az V. Formát a Halálcsillagon a korábbi mestere, Kenobi ellen. Ironikusan, ugyanazokat a technikákat, amiket ő használt korábbi mesterével szemben, fia elsajátította és ellene használta.
A Bespin-en Luke felfedte, hogy ő egy rendkívüli módon tehetséges párbajozó volt; miután találkozott Obi-Wan Kenobi-val három évvel korábban és volt egy rövid tanuló periódusa Yodával, a gyakorlatlan fiatal alkalmasnak bizonyult, hogy helyt álljon Darth Vaderrel szemben egy ideig. A sorsdöntő párbaj után Luke tovább fejlesztette a fénykard készségeit, támaszkodva Obi-Wan Kenobi naplójára, és lenyűgöző gyorsasággal sajátította el az abban leírtakat. Birtokolva apja hajlamát, Skywalker-nek sikerült megtanulni ezt a formát magas fokon, mester nélkül.
A második Halálcsillag fedélzetén Luke visszatükrözte Darth Vader-re saját Djem-So technikáját, és amikor végül válaszolt a bosszantó provokációra, az ő formája nyers erejének ádáz demonstrációjával tette; miközben Palpatine a háttérből figyelt. Luke végül képes volt kiegyenlített helyzetben párbajozni Vader-rel, és ráadásul legyőzte a tapasztalt Sith Lordot.
Az V. Forma használatára optimális fénykardok:
A Djem So gyakorlók egy része úgy alakította ki fénykardját, hogy az a lehető legjobban védve legyen. A fénykardnak szilárd, homogén burkolata és erősen védett pengekibocsátója volt. Ezek a markolatok általában vízállóak voltak (Luke használta az apjától örökölt fénykardot víz alatt a Mimbanon.) A markolat barázdált és vastag volt, hogy a Djem So által megkövetelt szilárd fogást elősegítse.
VI. Forma: Niman "A Rancor útja" vagy "A mérsékelt forma"
Történelme:
A Rancor útja, vagy a mérsékelt forma, a Niman volt az általános stílus a Klónháborúk időidőszakában és a Nagy Jedi tisztogatás idején. Ezt a küzdelmi formát "Diplomata formának" is nevezték. Sajnos a Geonosis-i csatában a Niman gyakorlók mindegyikét megölték. Ennek eredményeként más fénykardformák legnagyobb mesterei néha a VI. Formát igénytelennek tekintették.
Lényeges elemei:
A Niman megkísérelte egyensúlyba hozni az összes fénykard küzdelmi elemet, kombinálva a technikákat azokból a formákból, amelyek korábban jöttek létre, egy kevésbé intenzíven igényes küzdelmi stílusba. Az eredmény az volt, hogy a felhasználóknak a fényszablya küzdelem mindegyik egyéni területével kapcsolatos szakértelme viszonylag mérsékelt volt - nem jeleskedtek egyik formában sem. Összetettsége miatt, ennek a formának a sikere, aminek válaszait leginkább más formákból származtatták, nagymértékben függött a gyakorló megérzéseitől, rögtönző képességétől és kreativitásától a küzdelemben. Ez a széles általánosítás felkészítette a Niman gyakorlóit, hogy jól alkalmazzák a diplomáciát, mivel ők a képzési idejük jelentős részét a politika és a tárgyalás területein töltötték a harci kiképzés helyett.
A Niman mindazonáltal nem volt egy gyenge Forma. Amíg sok más fénykardforma támogatta a gyakorlója képességeit egy területen, sebezhetően hagyta másokban, a Niman erős volt minden helyzetben, de nem voltak drámai erősségei. Ez nem nyújtott előnyt a csatában, de nem is hagyta védtelenül a gyakorlóját semmilyen helyzetben, mint néhány az agresszívebb Formák közül. Az egyensúly volt az erőssége. Ezt a Formát több unortodox harci Forma alapjának tekintették. A Jedi, aki ezt a Formát használta, ráhagyatkozott az automatikus reflexeire, állandóan gondolkodott, és gyakran volt ideje, hogy szokatlan stratégiákat találjon ki a küzdelemhez. Elfogadható védelmet nyújtott mind az ellenséges Erő-alkalmazások, mind pedig a sugárvetők ellen.
Néha a küzdelem létre tudott hozni egy meditációs állapotot, és a Niman a legjobb ilyen technikák egyike volt. Nagy erőssége volt a módszer, hogy engedte az Erő áramlását a gyakorlón keresztül, új erőt adva neki küzdelem közben. A filozófiája az "Erő szeleiben szálló levél" volt. Ennek a fénykardformának a felhasználói egy olyan gondolkodásmódot valósítottak meg, melyben nem terhelték őket a környezetük problémái, hanem egyszerűen sodródtak az őket körülvevő kavarodással, miközben belül teljesen kiegyensúlyozottak maradtak.
Vas. 14 Nov. - 13:25:19 by Vala'na Heysta
