Farana

A Farana a Vad Űr egyik bolygója. A Freia Kallea kereskedelmi út egyik végén fekszik (később ezt átkeresztelték Hydian Útra). A kereskedelmi út később átkerült a Corporate szektorba. Az Ocsinin nevezetű faj szülőbolygója, s egyben a Farana-szektor fővárosa. Őslakos faja az Ocsinin, amely egy humanoid fajta. Szemük fekete, és nincs benne pupilla. Bőrük teljesen fehér.

Igen hamar átengednek téged a Hutt blokádon és elkezdhetted az ereszkedésedet a Farana-ra. A bolygón jelenleg nem tomboltak nagyobb viharok, bár az északi területen látható volt, ahogy egyre több felhő gyülekezik - talán egy kisebb vihar készülődik arra felé. Azonban a Te utad a nyugati kontinens tömegen folytatódik, ott is a fővárosban. A néhai nagyszerű város - tele impozáns üveg és fémcsodákkal - most kihaltnak és elhagyatottnak tűnt a vírus miatt. De mindezek ellenére nemsokára kapsz két kisebb vadászhajót kíséretbe, akik elkísérnek a leszállóhelyre - inkább a helyieket óvva tőled, mint hogy téged óvjanak meg bármitől is. A lefelé ereszkedés alatt láthatod, hogy a főváros környezetében számos kisebb-nagyobb település terül el, amelyeket kezdett a főváros magába olvasztani. Az előrehaladott agglomeráció valahai fejlettségről tett tanúbizonyságot. Amint leszálltál a gépeddel, az eddig körülötted lévő két vadász elhúzta a csíkot, vissza a Hutt blokád felé. Nem fogadott a dokkoknál viszont már semmiyen egyéb fogadóbizottság, szemmel láthatólag nem nagyon érdekelte őket, hogy mit csinálsz, legalábbis amíg a dokkokban vagy. A leszállóhelyed lényegében egy fallal körülvett, lebetonozott földdarab volt. A kapu északra nyílik. Az adattábla szerint most a Kereskedelmi Negyed hármas számú alkörzetében vagy. A hivatalos adatok szerint jelenleg a bolygó ezen részén standard mértékegység szerint 23 fok uralkodik, a 26 órás napciklus a közepe felé jár, ezt jelzi az is, hogy a rendszer napja épp a zenitjén áll.
Magadhoz véve a felszereléseidet, elindulhatsz a kijárat felé. Az ajtót az igazolványoddal nyithatod ki. Amint ráhelyezed a kártyádat a terminál kiírja a nevedet, a hajód adatait, majd egy sablonos üdvözlő szöveg után szétcsúsznak az egyenként három tonnás ajtók, utat engedve a Kereskedelmi Negyedbe. Az ajtónál egy gamorrean vár már rád, aki disznópofájával alaposan végig mér téged, majd tessék-lássék módon átmotoz téged, de nem talál semmit. Ha magaddal hozod a bőröndöket is, nem nagyon érdeklődik azok iránt sem, hisz ha valami veszélyes lenne nálad, akkor azt a Fénylő Gyémánt érzékelői kijelezték volna. Emlékezve a kapott adatpadon olvasottakra, tudhattad, hogy a központi elosztó kórház a Ramarkhon negyedben van, innen majd' 4,5 mérföldre keleti irányban. A közelben három kisebb-nagyobb kórház is található. Az egyik még a Kereskedelmi negyedben, a Faranian Memorial Hospital. A maximum 20 beteg befogadására képes intézmény volt még a legjobb a hármas közül. A második - a nevét nem említi az adatpad - a nagy elosztó kórház felé vezető úton pont útba esik, viszont ezzel nem nagyon érdemes foglalkozni, tekintve, hogy két éve - a járvány kitörése előtt nem sokkal - rejtélyes meghibásodások után bezárt. A harmadik kórház egy robbanás közben elpusztult, magával sodorva három lakóépületet...

Alen úgy tartotta, hogy minél előbb megszabadul a csempészárutól, annál jobban jár. Ezért miután leszállt, magához vette a két fémbőröndöt, lesétált a rámpán, kilépési engedélyt kért, hagyta hogy a gamorrai végigmotozza.
A faj közmondásos volt a hülyeségéről, és úgy fest, hogy bár a Birodalmat legyőzték és úgy fest, hogy haldoklik, de épp a disznópofájuak értelmi szintje nem akar változni. Amint elsétál a dokktól, elgondolkodik, hogy merre menjen.
Az adatpad szerint a városban három jelentősebb kórház van, ebből egy bezárt valami rejtélyes meghibásodás miatt - az lett volna a legmeglepőbb, hogy csak úgy véletlenül meghibásodik valami -, míg a másik egy robbanás miatt pusztult el.
Egy marad.
~ Hu melyikbe is menjek? A kísértetkórházba, vagy a fekete romhoz?~ kérdezte magától Alen, majd elindult a Központi Elosztó Kórház felé.
A város régen virágzó lehetett, de mostanra az utcák üresek voltak és lehangolóak. Sehol nem lehetett a helyieket látni. Vagy meghaltak vagy hogy elkerüljék a fertőzést a házaikban vannak.
~ És haldoklanak...~ jobban szedni kezdte a lábát. Mintha csak a szellemek kergetnék.
Na, ilyen az ha egy bolygót mindenki lesz*r~ gondolja. Egy pillanatra eszébe jutott a különös figura és annak jóslata.
~ Biztos részeg volt, ne is törődj vele Alen. Nem fogsz te meghalni, legalábbis nem itt és nem most. Túl szarul fizet ahhoz ez a meló.~
Fütyörészve elindult a kórház felé. Furcsa volt neki az egész. Az egyetlen megmaradt kórház csak 20 beteget volt képes befogadni...
Mintha csak valaki szándékosan robbantotta volna ki a járványt.
~ Nem a te dolgod! ~ pirított rá magára. ~ Leadod a szérumot, elviszed az adatkristályt, megkapod a pénzed. Mindenki boldog lesz!~

Az utcákon sétálva néha találkozol egy-egy kisebb csoportnyi emberrel, vagy Ocsin-nal, néha még gamorreai őrjáratokba is belefuthattál, azonban az őslakosok egy alapos megbámulás után gyorsan eliszkoltak az utadból, a disznók pedig nem nagyon érdeklődtek utánad: ellenőriztek, átmentél az ellenőrzéseken, szóval felőlük tiszta vagy. Ahogy közeledtél a kórház felé, úgy sűrűsödtek meg a véletlen találkozások is, főleg a betegekkel. A leírás szerint igen csak fertőző fajta vírussal volt dolgod, azonban az ellenszérumoknak hála, ami a hajón volt, Téged nem fenyeget a veszély, hogy elkapod...legalábbis elméletileg nem kéne, hogy elkapd. Az emberek arca sok helyen a felismerhetetlenségig elroncsolódott. A vírus úgy látszik, a fertőzött test húsát kezdte el felzabálni, méghozzá igen nagy sikerrel. Azokon a területeken, ahova nem jutott el a takarító brigád, még lehetett látni a fehéren csillogó csontokat...volt, amelyik normál méretű volt, viszont voltak helyek, ahol feltűnően kis csontok fehérlettek...A Memorial kórház felé közeledve meglátsz egy régen még működő képes tavernát, amelynek a cégére egy dombok közül lefolyó kék folyó, melynek a partján vörös ágú fák díszelegtek.
Időközben feltámadt a szél is, és a szűk utcákon áthúzó légtömeg igen csak csípősen hideg volt. Nem csak a hideget, de a rothadás bűzét is sodorja magával, nem ártana beszerezni valami légzőmaszkot, vagy legalább egy rongyot az arcod elé. Az utcán pont előtted átsodródik egy összegyűrt papírokból álló gömbölyeg, amely a szél kénye-kedve szerint pattog végig a házfalak között. Egy hatfős gamorreai banda csattog egy, a tiéddel párhuzamosan futó utcácskán.
...egy robbanás...
...szórványosan felhangzó sikolyok...
...perzselő hő...
...ledőlő épületek robaja...
...még fertelmesebb bűz, ahogy a Memorial kórház helyén egy hatalmas tűzgömb keletkezik, pillanatnyilag szembeszállva a nappal is. A robbanás ereje hozzávág egy ház falához, de nem elég erősen ahhoz, hogy elveszítsd az eszméletedet. Egy csoportnyi gammorreai rohan végig az utcán, szabotázsról hablatyolva. A rohanásuk hamar röfögésbe és vinnyogásba fullad, ahogy néhány lézerlövedék csapódik beléjük. A ház falának dőlve még hallod, ahogy néhány pár bakancsos alak rohan el a robbanás körzetétől távolodva.

- Ez a hely rohad - gondolja Chance, mikor meglátja a kis csoportokban sétáló embereket és ocsinokat, valamint a néha elmenő gamorraiakat. Remélte, hogy ez a szérum megvédi őt, mert nem akart a kórház előtt lévő szerencsétlenek sorsára jutni.
Vagyis nem akart egy rothadó, járkáló halott lenni, majd egy az egyik sikátorban fehérlő csontok közül.
Ez a bolygó lehangolta...
Felnézett a kórház épületére, majd felkészült, hogy belépjen, amikor meglátta a kocsma cégérét... A száját eltátotta...
"Egy kék folyó, vörös ágú fák"
- Ez nem lehet - suttogja....
Az utcán egy összegyűrt papírgalacsin suhant át, de Alen nem törődött vele... A következő pillanatban robbanás hallatszott. Alen csak képekre emlékezett, meg a fájdalomra miután nekicsapódott a házfalnak.
Lassan feltápászkodott, leporolta magát, és a kórház füstölgő romjai felé nézett. A robbanás olyan hatalmas volt, mint egy kisebb nap...
Alen őrülhetett, hogy nem égett ki a szeme. Megtörölte, és felnyögött.
Majd lövések hallatszottak, az utcán átrohanó gammoraiak holtan terültek el. Alen látta, hogy páran elrohannak. Azonban neki most más dolga volt...
Megkellett keresnie a szérumokat, és eljutnia az Elosztó Kórházhoz, és elhúzni erről a rohadt bolygóról, mielőtt lecsap rá a végzet. Ha megtalálta a bőröndöket, gyorsan elhúzz a helyszínről, és elindul a nagyobb kórház irányába.
~ Basszus, még a kristályt is meg kell szerezni. Na azt hogy?~ gondolja, majd köp egyet. ~ Szomjas volt, innia kellett valamit. Megnézte, hogy a kantin, a különös cégérrel meg van e még...
Remélte nem csak az ijesztgetésre specializálódott, hanem italt is felszolgálnak ott. Elkezdte keresni a helyet.

A kocsma nyitva volt, bár éppenséggel senki se volt benne, hisz az a két személy, akik eredetileg benn voltak, a robbanás helyszínének közelében ácsorogtak és vizsgálódtak. Azonban a becsapódó ajtó zajára megfordulnak és rohanvást indulnak a kocsmájuk felé, nehogy még valaki kirabolja őket. Benn félhomály fogad...és meglepően kellemes illatú levegő. A sarkokban négy elegáns vonaltervezésű gép áll, amelyek felől valami citrusféle illata árad. A berendezés is inkább illett volna valamelyik Coruscant-i jó módú kocsmához, semmint egy ilyen eldugott, isten háta mögötti helyen fekvő bolygó szórakoztató egységéhez. Az ajtó hamarosan kicsattan és Alen-re két lézerpisztoly csöve mered. Amint meglátják kezedben a két bőröndöt, az egyikük leereszti a fegyvert, a másik közelebb lép.
- Tegye le a bőröndöket, lépjen négy lépést hátrébb, kezeket a fej fölé!
Förmed rád a férfi. Eléggé testes, de inkább hájas, semmint izmos alakról van szó. Valamikor talán fekete színű haja volt, azonban ebből már csak egy-két csomó maradt meg, amelyek a sivatagban elszórt ritkás oázisokra emlékeztették a nézelődőt. Kékes színű, mandulavágású szeme gyanakodva szűkül még jobban össze, amint téged vizsgál. A társa, egy magasabb ember, kezében egy hosszú puska, amelyet a klón kommandósok használtak még a Klón Háborúk idején. Amint leteszed a ládákat, a magasabb férfi fedezetében a kövérkés alak sorra kinyitogatja a bőröndöket, majd kivesz egy-két fecskendőt, megrázogatja őket, megkocogtatja, majd egyet az orrod alá dug.
- Ezek meg mi a jó büdös francra jók? Mi van, drogot árulsz, te rohadt mocskos kis szemét? Nem elég nekünk a járvány, még drogokat is hozol ide? - förmed rád a férfi, arca eltorzul a dühtől.
Higgadtabb társa tekintete közted és a kopaszka között jár.

~ A francnak mentél be egy pusztuló bolygó, egyik pusztuló kocsmájába. Azért mert valami habókos megjósolta, hogy mi lesz a cégérén. Ha minden ilyen habókos, mindenbe beletrafálna, akkor már annyi pénzük lenne, hogy megvennék a Galaxist.~
Gondolta Cregan, amikor a kocsmában lévő két fegyveres ráfogta a pisztolyát. A csempész lerakta a bőröndöket, majd tett négy lépést hátra, felemelt kézzel.
Mi a francnak kellett újra csempészmelót vállalnia, olyan jól megvolt azokkal a legális munkákkal, mint víz szállítása egy kiszáradó világra, meg ilyenek.
Az első ilyenen pedig fegyvert fognak rá, és drogfutárnak hívják.
Kifújja a levegőt, amikor a nagydarab, kopaszodó fickó rákérdez, hogy mi van az ampullákban.
Belenézz a szemükbe és beszélni kezd.
- Na jó, csak nektek mondom el. Ha azt elmeritek törni, akkor nem lesz ellenszer a rohadt járványra. Igen, én hoztam ide az ellenszert. Azokba az ellenszer van - mondja, a nyugodtabbiknak intézi a szavait. - Nem tudom mivel bizonyítani, de ha elmered törni, akkor ennek a bolygónak a lakóiról már csak múlt időbe lehet majd beszélni. Bizonyítékot akartok? Itt járkálok mindenféle légzőmaszk és vírusvédelmi felszerelés nélkül és hajlandó voltam leszállni az átkozott bolygótokra, hogy megmentselek titeket.
~És el is akarok lopni egy adatkristályt, de az már ne érdekeljen benneteket.~ gondolta magában.

A két férfi gyorsan egymásra pillant, amikor ellenszérumról kezdesz el beszélni, majd azonnal visszaváltanak a megfigyelésedbe. A köpcöske még egy ideig nézegeti az ampullákat, mint ha bármit is értene hozzá, majd megvonja a vállát és visszateszi a cuccokat a bőröndbe, majd visszacsukja azokat és óvatosan megcsúsztatva a lábával a bőröndöket, visszajuttatja hozzád, majd int a fegyveres társának, hogy eressze le a fegyverét.
- Jól van...mi egyelőre hiszünk neked. Most fogod a cuccaidat és követsz minket!
Adta parancsba a köpcös, majd intett, hogy kövesd. A követelésnek hangsúlyt ad az, hogy közben a hosszú lézerpuska a hátad közepébe mered, néha megpiszkálva téged, hogy gyorsabb haladásra ösztökéljen. Utatok a bárpult felé vezet, ahol egy, a pult aljára rejtett gombot megnyomva egy rejtekajtó nyílik(az italok tárolására szolgáló egyik szekrény elcsúszik), ami mögött egy lefelé vezető lépcső látható. A lefelé vezető folyosó falait téglából rakták ki, talán agyagból égetett téglák lehetnek, nem túl modern, azonban ilyen célokra még bőven megfelelő. A világítást néhány régimódi halogén lámpa adja. A talajvíz ilyen magasságban is néhol átüt a lerakott téglák közötti repedéseken, s a néhol itt-ott megjelenő mohák adják meg a teljes összképet. Száz lépcsőfokon lemenve egy faajtó előtt találjátok magatokat, amit kinyitva egy szintén régimódi stílusú csarnokba vezet az utatok.
- Ha minden igaz, és tényleg az ellenszérumot hozta el, akkor maga az ellenállás egyik barátja lehet, vagy az adta ki magának a feladatot. Tudja, már a vírus kitörésének első napján kezdtek pletykák terjengeni arról, hogy ez az egész nem természetes, hisz egészen eddig semmi nyoma nem volt semmi, ehhez akár csak a legkisebb mértékben is hasonlító betegségre. Azon a napon megalakult a titkos földalatti ellenállásunk, és sikerült jónéhány információt megszereznünk, azonban bőven nem elég ahhoz, hogy biztosra állíthassuk: mesterségesen kreált betegséggel van dolgunk. A mi ellenállásunk juttatta ki azt a néhány mintát, ami alapján meg lehetett végül csinálni az ellenszérumot, ami reméljük, hogy tényleg hatásos, és sikerül nekünk nagyobb méretben előállítanunk. Erre jöjjön!
Int kezével, majd egy jobbra nyíló ajtón áthaladva egy laborba vezetett, ahol két fehér köpönyeges alak mászkált. A nyitó ajtó hangjára megfordultak, majd amint látták, hogy két ellenálló társuk lépett be, visszafordultak a munkájukhoz, bár néha egy-egy sunyi pillantást vetettek Alen felé.
- Hol van Rosghar?
Kérdezte "Köpcös" az egyik tudóstól, aki némán intett egy fémajtó felé. Az ajtó mögött egy kisméretű iroda található, aminek nagy részét ivrooy korallból készített méregdrága asztal, és egy elegáns, a fekete asztalhoz illő színű, mrványos hatású irodai szék díszelgett, benne pedig Rosghar. A 165-170 centiméter magas, vöröshajú nő érdeklődve pillantott fel az egyik hagyományos módon írt, régi könyvből, amikor nyílt az ajtó és hárman jelentek meg előtte. Felvonta elegánsan ívelő szemöldökét, majd Alen szemébe nézett. A türkíz szempárok kutatóan vizslatták a férfit, majd intett neki, hogy üljön le egy hasonlóan elegáns székbe az asztal hozzá közelebb eső felén.
- Mi járatban van erre felé? Egyáltalán, ki maga? - tette fel a kérdést a maga selymes hangján.

[/i]Ohh egyem az agyadat, úgy nézzed azt az ampulát mintha csak szabadidődben Halálcsíra járványokat fékeznél meg, te orvoszseni![i]
gondolja, miközben a köpcös nézegeti az ampulákat, majd szerencsére sértetlenül visszarakja őket a bőröndbe. Ezek után levezették Alent egy lépcsőn, áthaladtak egy alagúton, majd egy csarnokon, amit a téglák állapotából és a fal repedéseiben kicsorgó vízből és az itt-ott átütő mohákból ítélve valamikor az Ősrobbanás és a Klónháborúk között építettek. Utána egy laborba, ahol meglepő módon fehér köpenyes tudósok dolgoztak.
Az elmondásuk alapján a vírust mesterségesen hozta létre valaki, valami célból...
Alen ekkor jött rá, hogy mibe is keveredett.
Komolyan Alen úgy érezte magát, mintha csak hülye holoregénybe lenne, ahol eljön egy bajbajutott bolygóra, megmotozzák, majd rögtön viszik is az ellenállás vezéréhez, aki egy elég jó nő, akinek úgy fest, hogy van mit a levesbe aprítania.
A köpcös azonnal kiment, Alen pedig azonnal levetette magát a székre, majd felrakta a bőröndöt az asztalra, majd megmutatta a legbizalom gerjesztő mosolyát.
- Álnéven jöttem a bolygóra. Alen Chance vagyok, ez nem az álnevem. A Koréliáról küldtek, hogy hozzam el ezt. Hallottam, hogy ezen a bolygón járvány tombol, nos elhoztam az ellenszert. - Feltartotta az egyik bőröndöt, majd elmosolyodott.

A nő ismét csak felvonta szemöldökét Alen válaszára, majd intett a colosnak is, hogy elhagyhatja a szobát. Az morog egy kicsit magában, de engedelmeskedik a parancsnak. A nő kényelmesebb pózt vesz fel a székéban - hátradől, és egy kicsit megmozgatja a vállait. Miután végzett a lazítással, két könyökét az asztalra támasztja, majd kicsit előrébb hajol, hogy pihentesse a sok üléstől megfájduló hátát. A mozdulattól Alen-nek kissé jobb rálátása nyílt a nő dekoltázsára, amit a nő szemmel láthatólag nem vett észre, vagy legalábbis nem érdekelte.
- Értem. Tehát Mr. Chance. Azt hiszem, hogy sejtem, ki küldte magát. És köszönjük a csomagot is. Látom, magának már beadták az ellenszérumot, legalábbis nem látom, hogy bármiféle védőruha lenne magánál. Tehát valóban hatásos. Ez jó... - mint ha csak magának mondaná a nő, tekintete is elkalandozott, majd ismét kitisztult. A türkiz szemek még egy ideig méregetik a férfit, majd:
- Ahogy gondolom, a többiek már megosztották magukkal félelmeinket, hogy a betegséget mesterségesen generálták. Minket megfigyelnek, mi nem cselekedhetünk. Maga kívülálló. Még nem ellenőrízték le, még azt tehet, amit akar. Segítenie kell nekünk. Persze, nem kötelezhetem magát arra, hogy segítsen nekünk, én még is erre kérem...
Még közelebb hajolt Alen-hez, az utolsó szavakat szinte már úgy súgja a férfi fülébe. Majd hirtelen ismét hátradől, kényelmesen fészkelődik a székben, várva a választ.

~ Ne nézd a dekoltázsát! Ne nézd a dekoltázsát!~ mondta magának Chance. ~ Próbálom, de ha nem megy!~ válaszolja egy másik hang.
Alen elvigyorodik, majd meghuzigálja a pólója nyakát, mintha csak meleg lenne bent. Hu ezt a forróságot, ez a csaj sugározza, tutira. Biztos egy csómóan önként beléptek ebbe az ellenállásba, mikor kiderült, hogy ez a nő vezeti őket.
A férfi keresztbe rakta a lábát, megvakargatta a halántékát, majd a nőre pillantott.
- Nos, látom velem ellentétben maga ismeri aki engem ideküldött. Nekem egy ügynökön keresztül szólt, de hagyjuk is. - A nő gyönyörű szemeibe nézett, és próbált nem a melleire pillantani. Mintha csak melegebb lett volna ebben a szobában.
~ De szeretettem a vöröskéket! ~ mondta magában.
- Nos, mi lenne az a feladat? - kérdezte. - Kicsit mintha meleg lenne itt, nem?

- Meleg? Ha jobban belegondolunk, de..a ventillátor egy ideje rakoncátlankodik - válaszolja a nő, majd leveszi a mellényét és a széke háttámlájára akasztja.
Ezzel már csak egy vékony szöveting van rajta, amely mint ha néhány mérettel kisebb lenne a kelleténél, hisz eléggé feltűnő módon tapad rá a nő tökéletes testére. Majd megnéz néhány lapot és végül egyet Alen felé csúsztat. Egy szénceruzával rajzolt vázlatos rajz van róla a város egyik területéről - pontosabban a Központi Elosztó Kórházról. Néhány adat van felróva rá apró betűs jegyzetek formájában. Átlagosan az őrök száma: 12-14 közötti. Biztonsági fokozat: közepes -tehát nem nagyon érdeklődnek az őrök munkájuk iránt, aki csak egy kicsit is szemfüles, simán be tud lógni oda. A négy emeletes épület mindegyikének hasonló a felépítése, így még eltévedni se nagyon lehet benne.
- Van itt egy információ, ami igen csak fontos lenne nekünk. Az egyik vezető beosztású orvos irodájában van, aki néhány napja elutazott egy másik nagyvárosba, állítólag hogy ott folytassa tovább a kísérleteit a gyógymód után. Valójában biztosak vagyunk benne, hogy csak leakarja ellenőrízni személyesen, hogy milyen eredménnyel dolgozik a vírusa. A gépén biztos, hogy lesznek adatok arról, hogy miképp indították útjára a vírust. Ha ez az információ meg lesz, a nagy közönség elé tárhatjuk azokat és leleplezhetjük őket. Akkor pedig már a szomszédos rendszerek a segítségünkre siethetnek és elüldözhetik a mocskos Hutt-okat. Tehát: lényegében ezen függ az életünk. Ami az ellenszérumot illeti: azonnal nekilátunk, hogy megpróbáljuk duplikálni. Kérem, Alen, siessen!
A mondandója végén a nő előrehajol és egy puszit nyom a csempész arcára, majd vissza ül a székébe. A beszélgetés befejezettnek tekinthető, így akár le is lehet lépni onnan. Az utat kifelé már ismerős, és őrök se csatlakoznak Alen-hez, hogy kipatronálják...bár biztos, hogy a kamerákon keresztül szemmel tartják őt.

A francba!
Alen megropogtatta a nyakát és barátságosan a nőre mosolygott, amikor az lekapta magáról a mellényét ezzel még jobban megmutatva a testének a vonalait.
Uhh az istenekre, vagy bárkire aki ezt hallja.
A nő elmondta a meló lényegét, láthatóan nem foglalkozva, hogy Alen épp megpróbál uralkodni magát.
- Figyeljen, én loptam már párszor, sőt a lopakodásban is jó vagyok. És bízza csak ide, tudom hol van a kórház. - Felpattant, de a nő még nyomott egy csókot a csempész arcára. Alen végérvényesen elpirult. - Nyugodjon meg - mondja, majd kacsintott. - Sietni fogok és megmentem önöket.
Kifordult az ajtón és visszaindult arra, ahol lejött a föld alá. Ezúttal egyedül.
~ Mibe keveredtem.~

Alen útja ismét csak az utcára vezet. Elhaladva az elgondolkodtató cégérű italozó mellett, szintúgy el kell haladnia a nem rég felrobbant putri-kórház előtt is. A romokat eközben már megkezdték eltakarítani, és a feltörő lángok nagy részét is megfékezték, bár még néhol egy-két vezetékben eresztett a gáz, és mivel elég szűk keresztmetszeten áramlott keresztül, így nagy sebességgel, jó magasra törtek ott a lángok. A romok között védőfelszerelésben feszítő tűzoltók serénykedtek, a nézelődöket vagy a helyi rendfenntartó erők néhány megmaradt embere, vagy a gamorreai csőcselék tartotta távol. Néhány helyen a környező házak falát szinte teljesen átszakították a szétrepülő faldarabok. Voltak tonnástól kezdve néhány kilogramos darabok is szerte szét az utcán. Itt-ott megolvadt fémvázak jelezték, hogy volt még betegágy az épületben, bár a megszenesedett holttestek hiánya legalább arról árulkodik, hogy beteg éppenséggel nem tartózkodott ott, ahogy egy orvos sem. Miután túljutott a robbaás körzetén, útját folytathatta tovább, egyelőre senki se vesz róla tudomást. Nagyjából még két és fél mérföldet kell Alen-nek hajtania ahhoz, hogy elérje az Elosztót.
Ahogy azt meg lehetett szokni egy Galaxisban, főleg egy olyan bolygón, ahol az idegenek jelenléte eléggé feltűnő - hát még az olyan idegeneké, akik szemmel láthatólag makkegészségesek és nincs rajtuk semmilyen védőfelszerelés - előbb-utóbb Alen is felkeltette valakinek, vagy valakiknek a figyelmét. Rövid időn belül már másodszor veszi észre azt, hogy berántják egy sikátorba, és nem túl kedvesen belökik egy néhai családiházba, amelyben most csak néhány poros bútor és megrothadt ételek adják a csendéletet. Ami nem marad sokáig csendes, hisz három férfi masírozik be Alen után a házba, illetve egy már előtte benn volt, hisz Ő rántotta be őt az épületbe. Mindegyikük arcán védőmaszk van, és nincs egy milliméternyi szabad bőrfelület se rajtuk. Hangjuk eléggé torz, hála a maszknak és az abba beépített torzítóegységnek, de valamennyire lehetett érteni.
- Egy idegen...nem rég szabadulva Rosghar-tól. Érdekes látvány...
Erőnek erejével leültetnek téged egy rozoga székre, amely tiltakozóan felrecseg a hirtelen megterhelés miatt, azonban egyelőre még tartja magát, bár a csempész hátát nyomja a szék háttámlájából kiálló szögnek a vége, de nem sérti fel sem a bőrét, sem a ruháját.
- Nem tudtuk eleddig eldönteni, hogy ki a fene vagy. De rá kellett jönnünk, hogy Te is a mocskos elnyomók embere vagy. Mondd csak meg nekünk, mi jó van neked abba, hogy a vírus elterjesztőit támogatod? Pénzt kapsz? Vagy birtokokat a bolygón, miután sikerrel elfoglaltátok azt a Hutt barátaiddal? Tudod, sem Rosghar, sem az a köcsög Hutt odafenn nem éppen az a típus, aki szeret osztozkodni. Szóval, akár szívességet is tehetünk neked azzal, hogy ha lelövünk.
Csettint egyet az ujjaival - legalábbis ez volt a szándéka a mozdulattal, bár a kesztyű miatt ez eléggé nehézkes volt - mire egy lézerpisztoly repül a kezébe az egyik embere jóvoltából. Amint a kezébe kerül, máris aktiválja a fegyvert, és Alen tarkójához nyomja azt.
- Mondj csak egy jó okot, hogy mért ne nyírjunk ki most rögtön? Kár, hogy a robbantásban nem haltál meg, pedig az volt a szándékunk. Na mindegy, most már nem hibázunk. Szóval, bármi utolsó kívánság?

Alig indult el a kórház felé, amikor megint elkezdte valaki követni őt, majd hirtelen megint megragadta valaki, berántotta egy házba. Egykor egy család lakhatott akik hirtelen hagyhatták el ezt a helyet, hisz az asztalon maradt az ott lakók utolsó vacsorája.
Persze ezek nem lehettek azok, akik bejöttek és olyan kedvesen meginvitálták, hellyel kínálják...
~ Auuu!~ kiáltotta magában, amikor egy szeg végigkaristolta a hátát, majd a következő pillanatban egy lézerfegyver csövét nyomták a tarkójához.
- Oké, Rosghar akitől az előbb eljöttem ugye? - kérdezte Alen, próbálta az agyából kiűzni a tarkóját bármikor átlyukasztó lézerfegyver tényét. - Fura, Rosgharék is ezt a történetet mondták, hogy valaki szándékosan terjesztette el a bűntényt. Igen, pénzt kapok, de nem a huttoktól. Egy fickótól kaptam a megbízást, hogy hozzam el ide az ellenszérumot. Szerintettek miért kellett úgy belopakodnom erre a bolygóra? Gondolkodjatok már!
Hátrapillantott. Ekkor derült ki, hogy bizony ő ellene irányult a robbantás.
- Szóval kiakartatok nyírni! A ti emberetek követett a Korélián? Sőt, biztos az az eszelős is a ti alkalmazásotokba áll. Vörös ágú fák, három kutya, repülő tőr. Nagyon hatásos! Bravó! Rám hoztátok a frászt! - Hátrapillantott. Levennéd azt a szart a tarkómról, rohadt zavaró úgy beszélni, hogy a tarkómhoz szorul. Na, és megkérdezhettem, hogy ti ki a franc vagytok? Várj, kezdem én a bemutatkozást! A nevem Alen Chance! Csempész! Igen, az vagyok. Bevallottam! És nem a huttok küldtek! Világos?

A kihallgatót türelmetlenül dobol ujjaival a fegyver markolatán, így annak csöve egyszer hol Alen halántékára irányul, hol pedig nagyjából az orrát vinné el egy-az-egyben. Tekintete néha elkalandozik, főleg a két társára figyel, hogy a helyükön vannak még. Igazából nem nagyon lenne idejük arra, hogy kihallgassák a csempészt, azonban jobb, ha megtudják, hogy mit szándékozott tenni a bolygón, és hogy az mennyire árt majd nekik. Unottan hallgatja hát Alen sztoriját. Nagyjából fél úton járhatott a csempész a sztorijában, amikor a férfi leguggolt és úgy hallgatta tovább a sztorit. Emiatt azonban a fegyver csöve is lejjebb került, most Alen gyomrát veszi célba.
- Milyen vörös ágú fák? Három kutya, repülő tőr? Maga szórakozik most velem? - a férfi szeme idegesen villan meg, tekintete összeszűkül.
Lábait kinyújtja, hogy kényelmesebb legyen az ülése, és tovább folytatja "álmélkodását".
- Egyelőre még mi kérdezünk és Te válaszolsz! Roshgar egy igazi szajha! Egy büdös némber, bár ezt neked is tudnod kéne. Ráadásul piszkosul, de rohadtul beképzelt egy lotyó. A maga százhúsz évével márm nem mai darab, de a hülye kemikáliáival, meg a félvére miatt tartja még magát, úgy ahogy. Óh, vannak olyan gyökerek, akik engednek még a kivágott dekoltázs és csábos ajkának csábításának. Őket az ujjai köré csavarja ez a kis drága. De...azt hiszem, hogy ezt Te már tudod, mocskos féreg! - kirohanása végén a pisztoly markolatával arcon vág.
A pisztoly eléggé használt volt, a széle már néhol megkarcolódott, törtek le róla darabok, így egy széles, vörös csík húzódik arcod jobb felén. A vér, bár nem patakzik, de azért csordogál belőle valamennyi. A fejed oldalra nyeklik, nyakad hangos recsenéssel tiltakozik a hirtelen mozdulat ellen. Amint visszafordítod a fejed, látod, hogy a férfi már egy elektrosokkolót húzott elő a ruhája alól.
- Tehát: ki a jó büdös franc vagy Te, és mit akarsz ezen a bolygón? És most, ha lehet, az igazat válaszold! Különben megkínállak ezzel...

- Na öreg, most kimondtad azokat a kérdéseket, amik engem is rohadtul foglalkoztatnak - válaszolta az agresszív fickónak. - Jó, ha nem ti szerveztétek, akkor oké. Ekkor hallja meg, hogy a csaj az ellenállóknál 120 éves. Magában felfüttyent, majd fel is kavarodik a gyomra.
- 120, nagyon jól tartja magát. De valahogy nem kedvelem az érett nőket - válaszolja pimaszul. - Persze miután a fickó arcon vágta a pisztoly markolatával. Alen megdörzsöli az ütés helyét. - És ilyet többet ne, jó?
Enyhén vérzik, valamint a nyaka is kis híján eltört. A lézerpisztolyon pedig látszik, hogy bizony nem tartották karban szakszerűen. Alen visszafordul a támadója felé és meghökken, mikor az egy sokkolót vesz elő és kezd el közelíteni Alen felé.
- Mondom, a Korélián kaptam a melót! Nem tudom kitől, egy ügynökön keresztül keresett meg és a zsebében volt az egyik kikötői őr! Engem arra kértek, hogy hozzam el a betegség elleni szérumot, nekem is beadták azért nem vagyok még beteg! Csak vidd innen ezt a szart!
Üvölti Alen.
~ Ha ez sem hatja meg ezeket, akkor mi fogja?~

Alen felé továbbra is közelít a fickó, majd int az egyik haverjának, aki odaáll a csempész mögé és hátrafeszíti a nyakát, majd ráerősít egy fémlemezt, amely szorosan körbeöleli az említett testrészt, majdnem hogy megfojtva a férfit, majd ezek után egy másik lemezt raknak a mellkasára, amely van vagy' 20 centi széles. Ez is durván feszül, alig bír levegőt venni Alen. Végül a lábaira is tesznek egy-egy lemezt, és ezeket összekötik néhány dróttal és egyéb finomságokkal. Amint készen vannak, a férfi néhányszor megpörgeti a kezében a sokkolót és féloldalas, gonoszkás vigyorral néz le a csempészre.
- Ezek itt a kedvenceim. Durván vezetik az áramot, elég egy löket a sokkolóból, és húszszorosan adják vissza az erejét, hála a lemezekben lévő erősítőknek. A drótok összeköttetést biztosítanak a lemezek között. A torkodnak nem tesz túl sok jót ez a hazudozás...ideje egy kicsit kitisztítani...
A kínzó megnyom egy gombot a sokkolón, mire az elején lévő két villa között egy erős elektromos ív keletkezik. Az ív egyre közelít a nyaki lemez felé. Fél centi, negyed centi, majd:
- Állj! Igaza van...
Egy negyedik fickó robban be a viskóba. Kicsit izzad, kicsit kapkodja a levegőt, mint aki egy hosszútávú futásról jött éppen. A főnök kétkedve néz fel, majd kikapcsolja a sokkolót. A következő pillanatban az Alen nyakára feszülő pántok szétpattannak, újbóli szabad lélegzést biztosítva a csempésznek. A négyes összegyűlik az épület egy távolabbi sarkában és egymás között sutyorognak, majd a főnök visszatér Alen-hez.
- Hmpff...még a végén tényleg igazad van. Rohadt nagy szerencséd van, hogy a kis Liam időben tért vissza. Az első adagtól szétégett volna a torkod, a szíved szénné égett volna, a lábad meg csak úgy ráadásként volt rákötve. De jól van - egyelőre hiszünk neked. Tehát: Korélián kaptál egy melót, van nálad ellenszérum, ráakadtál pont arra, akire nem kellett volna és mi elfogtunk. Tartalmas egy nap, Alan Chance, vagy mi is a neved.
A fickó idegesen járkál fel-alá a szobában, majd megáll Alen előtt.
- Mit mondott neked Rosghar? Hova küldött géed, és milyen céllal?

- Impozánsak - mondja Alen, végignézz a sokkolón, majd elvigyorodik. - Figyelj, elhiszem, hogy csúnyán sokkol, de azért ne próbáld ki rajtam. Oké? Nem kell, elhiszem... - mondja. A két villa között táncoló elektromos töltés nem valami szép látvány, és valószínűleg a fájdalom sem valami simogató...
Bár ezt megtudja.
- Figyelj, jó van a torkom! - kiabálja. A sokkolós pszichopata egyre közelebb és közelebb jön. Alen már érzi az átható ózonszagot. - VIDD MÁR INNEN TE BETEG ÁLLAT, AZT A SZART!
Ekkor lép be egy fickó, aki azonnal leállítja az egész tortúrát. Alen kifújja a levegőt, majd csak ennyit gondol.
~ Oh, megmentőm.~
Már épp azon van, hogy elájuljon, vagy kiélvezze, hogy még se égett szénné. A főnök és a pribékjei megtárgyalják a dolgot, majd visszatérnek Alenhez.
- A fenének kellett elmondani ezt - mondja a csempész, miután a fickó mesél a sokkoló hatásairól. - Igen, minden igaz. Még a nevem is.
Megdörzsöli a nyakát. Tartalmas nap, és ő már bizony nem tudja, hogy ki lehet a barát ezen a bolygón és ki az ellenség. A fenébe, a sok legális meló miatt eltompultak a csempészösztönök.
- Hogy ők az ellenállók, megfigyelik őket. Sőt még rám is indult. Én meg viszonoztam is, ohh én barom! - csattan fel. - Ja a kórházba, hogy megszerezzek néhány adatot, hogy a vírust mesterségesen generálták.
Alen az ajtó felé pillant, majd visszapillant rájuk.
- Van valami kaja. Miután az ember szembenézz a halállal, rohadtul de megéhezik.

Az eddigi kínzód egy ideig még gyanakodva bámul, majd feléd nyújta a kezét.
- Sharek, az igazi ellenállók vezére - nyomja meg az "igazi" szót. - Rég óta vártuk már azt, hogy megérkezzen az ellenvírus, amivel kezelni tudnánk a bolygónkat ért szerencsétlenségen. Most viszont, hogy a mocskos rohadékok kezében van, akik az egészet elindították, mindez a lehetőség ugrott. Gondolom, hogy hamar meg semmisítik az egészet, vagy netán átalakítják, vagy még rosszabb - és ez a legvalószínűbb - hogy tömegtermelésbe állítják és rohadt drágán fogják árusítani, csak azért, hogy még több pénzt sajtoljanak ki a népemből.
A férfi megcsóválja a fejét, majd int az egyik emberének, aki kisiet az épületből, másfél perc múlva tárolóedényekben némi kaját hoz Alen elé. Az ölébe rakják a tálcát, miközben Sharek folytatja.
- Az egész hónapokkal ezelőtt kezdődött. Kis vírusos megfertőzésként indult, mint valami nátha, vagy megfázás. Aztán jöttek a tünetek, igen csak komoly tünetek. Volt, akire olyan hatással volt, mint ha lepra lett volna. Másoknak az egész testéről lemarta a húst a vírus. Voltak olyanok, akik mutálódtak. Három kéz, netán két fej...de egyik se volt életképes, hamar meghaltak. És a vírus csak terjedt. Hiába rendeltünk el karantént, az emberek következetsen megszegték, aztán kiterjedt az egész bolygóra. Ebben "segítségünkre" voltak a Huttok, és az embereik, akiket ide lerakta. Az egyik ilyen, a legrosszabb közülük Roshgar, akihez már volt szerencséd. Nagy nehezen sikerült egyszer betörnünk egy kommunikációs egységbe és üzenni Koréliára, hogy segítségre van szükségünk. Ennek eredményeként jöttél te ide. Csak hogy elfogtak, és mi nem tudtuk, hogy mikor jössz, és hogy jössz-e egyáltalán. Amikor megláttunk, kezedben a táskákkal, és nem volt rajtad semmiféle védőfelszerelés, azt hittük, hogy az ellenség megszerezte az ellenszérumot, és mos hozzák az újabb, fejlesztett adagot, hogy a maradék túlélőket is levadásszák. Ezért akartunk felrobbantani téged, egy-két másik célponttal együtt. Utólag örülök, hogy mindez nem sikerült.
Magyarázza a férfi, miközben idegesen mászkál fel-alá. Az épület deszkapadlója minden lépésénél megreccsen. Végül megáll, leguggol és a szemedbe néz.
- Megakartak ölni téged. Azért küldtek volna a kórházba, hogy megpróbáld megszerezni az információt, amiről ők teljesen jól tudják, hogy ott van és hogy mit tartalmaz. Te betörtél volna, az embereik direkt nem vettek volna észre téged, és amint betörtél, rögtön megvádoltak volna téged azzal, hogy a mocskos lázadóknak dolgozol, akik a vírust elterjesztették - és ezt ránk értették volna - és jön a letartóztatás majd a nyílvános kivégzés. Nem kellesz nekik már többet, megszerezték tőled, ami kell, és túl sok mindent tudtál. Sajnálom, de ebbe már véglegesen belekeveredtél, innen nincs kiút. Szóval...mi legyen? Elengedjünk téged és megpróbálsz elmenekülni, vagy netán segítesz nekünk?
Ezzel a férfi feláll és ismét elkezdi a járkálást. Közben megérkezik egy újabb tag és valamit súg a fickó fülébe - bár a védősisakon keresztül ez egészen furcsán és már-már komikusan fest. Amint végzett a beszámolóval, Sharek visszatér hozzád.
- Ahogy sejtettem: most jelentették be Roshgar-ék, hogy a tudósaik kifejlesztették az ellenszérumot, viszont egy ampulla ára 1500 kredit. Senki se tudja megfizetni ezt az árat. Aki viszont még is akarja, annak el kell mennie rabszolgának - bár ők nem így fogalmazták meg, de a lényege ugyanaz. Nemsokára az egésznek vége...egy egész bolygó fog kipusztulni. Nos, fiam, mi a válaszod?

~ A galaxis bizony szemét egy hely.~ gondolja Alen. Hamarosan behozzák a kajáját, ami valami levesből és salátaféleségből áll. A csempész azonnal hozzá lát és közben hallgatja az igazi ellenállók meséjét.
Persze ha nem tűnik elő egy harmadik csoport, hogy ők az igazi ellenállók, majd mesél a betegség tüneteiről, mik elég vadak voltak.
Alen azonban látott pár holohorrort, és még látta még a betegeket is, így az nem volt újdonság amit hallott. Villámgyorsan kanalazta az ételt, már épp azon volt, hogy megkérdezze, hogy elmehessen a bolygóról, mikor elmondták neki, hogy a ribanc és az emberei megakarták öletni a kórházas betörés után.
Chance kiköpte a kaját, megtörölte a száját és döbbenten nézett fel. Felhúzta a szemöldökét majd megrázta a fejét.
- Ha elmenekülök, akkor gondolom, hogy a kormány elkap engem majd jön amit ti mondtatok. Ez pazar megoldás, alapesetben szarnék egy nagyot a bolygótokra, már bocsi. De azt mondom, hogy buktassuk meg őket, ha megbukik a kormány, akkor én élni fogok ti meg boldogan éltek, míg meg nem haltok - széttárja a kezeit. - Én segítek, sőt van egy tervem. Elvileg a szérum még nálam van, a vérembe. Vegyetek vért tőlem és használjátok fel az előállítására. Ha elkezditek szétosztani az emberek között, figyeld meg, hogy azzal nem fognak függeni már a ribanctól és az embereitől. 150 éves és én kishiján rámásztam, az Erőre már.
Nyel egyet, majd folytatja, a szemét ide-oda járatja az összegyülteken.
- Ezzel be is köpsz a levesükbe, plusz még támogatókat is szereztek. De bármiben szívesen segítek, hogy ezt a rohadt bandát megbuktassuk. A saját bőröm a tét, plusz még kiakarok velük cseszni. Na, mit válaszoltok?
~ És mikor hozzátok elő a vén füstöst?~

Sharek jól láthatóan elgondolkozik az ajánlatodon, végül egy bólintás után:
- Elfogadható ötletnek tűnik, bár ahhoz, hogy elő tudjuk állítani a véredből az ellenszérumot, elsősorban orvosi felszerelések és egy laboratórium kell. Azonban az összes ilyen az elnyomók birtokában van. Vannak kisebb laboratóriumok, amelyeket viszonylag könnyen el tudunk foglalni, azonban ezt Ők még könnyebben vissza is tudnák foglalni. Nem, az után tudjuk csak előállítani a szert, hogy legyőzzük Roshgar-t és a bandáját.
Egy kis szünet után folytatja.
- A tervünk is meg van már erre, viszont ez sok ember összehangolt munkáját kívánja meg, és minden ember számít. Összesen ebben a városban tíz elszórt központ van, mindegyik nagyobb mint az, amiben Te voltál. A lényeg, hogy ezekre egyszerre kell lecsapni, a legnagyobb erőt még is a legkisebbre kell összpontosítani, hisz ott szokta a legtöbb időt tölteni Roshgar, az itteni városi banda vezetője, és ha ő ott van, akkor ereje nagy része is ott van. Igazából nem is kell elfoglalni a bázisokat, csak lekötni őket addig az ideig, amíg mi betörünk a központi adatbankba, felhelyezünk rá egy vírust, amitől a bolygó összes gépe tönkremegy, pillanatok alatt. Ha ezzel megvagyunk, mi újra tudjuk írni, és a város automatikus védedelmi eszközeit, amelyek még mindig életben vannak, fel tudjuk használni a Hutt blokád elűzésére. A legnagyobb fegyverünk, ha fogalmazhatunk így, még is az, hogy régen, még a Klón Háborúk idején a Szepeknek volt itt egy titkos droid lerakata. Egészen pontosan a Coruscant-i csata idején akarták bevetni őket, azonban valamiért ez nem történt meg. Nem túl nagy erőről beszélünk, inkább kisebb egységekben gondolkoztak a "sereg" felállításakor, kevésbé jelentős célpontok ellen bevetendő. Így is van 4 droidika, tíz szuper harci droid és ötvenkettő közönséges harci droid. Roshgar-ék is tudják, hogy vannak itt ilyen harci egységek, de nem tudják, hogy hol és azt se tudják, hogy mi tudjuk. Tehát: amint meg van a vírusok feltöltése és a védelmi rendszer beindítása, elindítjuk a droidokat is, kisöpörjük az utcákat és utána szisztematikusan felszámoljuk az ellenállási gócokat.
A hosszú beszéd után még egy kis szünetet tartott és folytatta tovább rendületlenül.
- Rád is vár egy feladat, ha már ennyire segíteni akarsz. Neked nem kell védőruha, így könnyebben és szabadabban mozoghatsz. A városban van egy nagy központi energiaellátó egység, amely úgy van kialakítva, hogy le lehessen választani róla utcákat, tereket, vagy akár házakat is egyesével vagy csoportosan. Mi megadjuk neked a bázisok helyzetét, Te lekapcsolod az áramellátásukat. Ha ezt megteszed nekünk, talán győzünk, és Te élve távozhatsz. Ha nem aratunk győzelmet, akkor mindannyiunkat kivégeznek. Ez van...