L. Transport

Az Új Köztársaság L. Transzport néven elnevezett egyik első számú szállítóhajója. Stoln Almock kapitány hajója.

Seth Shan

Almock kapitány biccentett és megvárta amíg befejezted a beszélgetést a nagybátyáddal.
- Rendben. Azért ne maradj túl sokáig. Szia - ennyi volt a férfi válasza, majd a kapcsolat megszakadt.
- Jöjjön - mondta, majd felment a hajóra, és néhány folyosó meg egy kis liftezés után a kapitány kabinjában találtad magad.
- Van miről beszélnünk, fiam. Tölts magadnak amit szeretnél - mutatott a bárpult irányába, majd leült az egyik székre.
Ha helyet foglaltál, akkor nekilátott a beszédnek.
- Először is. Amit mostantól hallani fogsz, az elsőre kicsit sokkolhat, de nincs sok időm, és szükségünk lehet rád - mondta, majd kis szünet után belevágott.
- Több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza a történet kezdete. Ekkor tájban jelentek meg a Jedik első generációi. Ők olyan békefenntartók, akik az Erőt alkalmazva képesek számunkra különleges képességek birtokába jutni, és azok segítségével harcolni a békéért. Sajnos 23 évvel ezelőtt Palpatine elárulta a Köztársaságot, és a jedik nagyrészt kipusztult. Kivéve néhányat, de egyenlőre csak egy élő, képzett jediről tudunk. Ő Luke Skywalker parancsnok a flottánk egyik vezetője. A jedik amolyan békeőrök. Évezredeken keresztül, ők vigyázták a galaxis békéjét, de egy idő után már ők is kevesek voltak. Palpatine és Vader ekkor árulta el őket, és irtott ki annyit amennyit csak tudott - mondta.
- Az Új Köztársaság kötelességének érzi, hogy felkutassa a még élő jediket és maga mellé állítsa őket. Illetve, hogy megtalálja azon erőérzékenyeket, akikből egy napon Jedi Lovag lehet. Rögtön tudtam, hogy ki vagy, amikor bemutatkoztál. Ismertem az apádat. Sőt, elég jó barátok voltunk. Amit fontos tudnod, hogy Ő is Jedi Lovag volt. A találkozásunk nem véletlen. A Sors akarta, hogy rád bukkanjak ma. Valószínű, hogy örökölted apád tehetségét, így nagy segítségünkre lehetsz, ha megfelelően kiképeznek - magyarázta. - Tudom, hogy ez egyszerre nagyon sok lehet, próbálj elgondolkozni rajta, emészd meg, és csak utána válaszolj - fejezte be egyenlőre.

//Előzmények: Coronet városa//

Végig hallgattam a nagybátyám válaszát, majd csatlakozva a lázadók katonáihoz, elmentem velük a szállító hajójukra. Mikor felértem a fedélzetre, melyet pár folyosón való séta és végül egy kis liftezés zárt. Aztán a kapitány kabinjához érkeztünk. Aztán bementünk a kabinba és ott Almock megkínált itallal. Odasétáltam az ital pulthoz és fogtam magamnak egy nagy pohár gyümölcs italt. Majd helyet foglaltam a kapitánnyal szemben. Kortyolgattam kicsit az italomból, és csendben elejétől a végéig, hallgattam figyelmesen, mindazt, amit csak elmondott. Alig akartam hinni a fülemnek. Egyszerűen nem tudtam hírtelen eldönteni, hogy higgyek neki, vagy sem. Persze a történet Jedi-s részében nem kételkedtem, mert valahogy legbelül éreztem, hogy ez igaz. De hogy az apám jedi lovag lett volna.... Abban azért voltak kétségeim.
Egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot...
~ Ez nem lehet, az apán versenyző volt, méghozzá az egyik legjobb. Az nem lehet, hogy ő Jedi Lovag volt... Ha az lett volna, azt biztos észrevettem volna... Kár, hogy már tőle nem tudhatom meg az igazat... Ráadásul a gyermekkori családi legendákból is alig-alig emlékszem valamire. Meg mi az, hogy örököltem apám tehetségét? Ez valami rossz vicc. ~
Egyre csak kavarogtak bennem a zavarba ejtő gondolatok és az érzelmek. Oly sok éve most először nem tudtam, mit és kinek higgyek el. Ez az egész meglehetősen összezavart. Végül nagy nehezen összeszedtem magam, s megszólaltam.
- Nos a Jedi Rendről szóló részt még értem. Ez a Palpatine ki is volt pontosan? és ki volt Vader? Másodszor, ha az apám tényleg Jedi Lovag volt, miért nem tudhattam róla már korábban? Miért nem mondta el? Vagy ott van a nagybátyám? Ő is elmondhatta volna. Hiszen, ha úgy van, ahogy mondja, akkor ő is képes kell, hogy legyen, mind arra, amikre az apám Jediként. - Itt kicsit megálltam. Fölkeltem a székemből és fel alá kezdtem járkálni. Közben folytattam. - S ha maga tényleg jó barátja volt apámnak, akkor hogyan ismerték meg egymást? És van valami bizonyítéka arról, hogy apám Jedi volt? - tettem fel a kérdéseimet, várva rájuk a válaszokat.

Seth Shan

Almock kapitány megértő arccal hallgatta végig szavaid, majd felállt és egy kis adattárolót helyezett az asztalán lévő számítógépbe, mire a képernyőn apádat és őt láttad, 23 évvel ezelőtt. Apád oldalán ott volt a fénykard, a jedik fegyvere és a jedik ruhájába volt öltözve.
- Azért nem mondta el, mert téged akart megóvni. Tudta mi lakozik benned, és félt, hogy ha tudomást szerzel róla, akkor bajba kevered magad, esetleg magatokra vonod a Birodalom figyelmét. Apád csak nehezen tudott elmenekülni Palpatine jedi irtó hadjárata elől. Ami a nagybátyád illeti, ő nem jutott hozzá eme "adományhoz", ha lehet így nevezni. Az Erő nem mindenkire ruházza rá a használatának lehetőségét - magyarázta, majd kis szünetet tartott, megvárta amíg kicsit lenyugszol, majd folytatta.
- Palpatine valaha a Köztársaság kancellárja volt, aztán miután elpusztította a legtöbb jedit ő lett a Birodalom vezére is. Vader egykor pedig Jedi Lovag volt, azonba megkísértette őt az Erő Sötét Oldala, majd magával is ragadta. Luke Skywalkernek sikerült megállítania őket. Tömören ennyi a történetük. Luke most azért küzd, hogy újra építse a demokratikus köztársaságot, amelyben mindenki egyenlő - magyarázta.

A nagy zűrzavarban, valamelyest már kezdett tisztulni a kép. Majd egyszer csak a kapitány egy kis adattárolót, melyet az asztalán lévő számítógépbe helyezett. Aztán egyszer csak egy holografikus kép jelent meg. Melyen az apám volt, csak fiatalon. Mellette, pedig a kabinban velem tartózkodó személyt véltem felismerni. Az apám övén egy fénykard volt látható, amelyekről csak a történetekben hallottam, meg időnként egy-egy képen láttam ezeket. S a ruházat is olyan volt, mint, amiket korábban már láttam valahol. A jelek szerint apám csak ugyan Jedi Lovag lehetett.
- Na jó, ez így már hihetőbb, de azért még vannak kétségeim. - Nyögtem ki nagy nehezen a képet nézegetve. Aztán tovább hallgattam, a férfi magyarázatát is. Bár nekem ez az Erőről szóló rész kicsit zavaros volt még, de így már valamelyest kezdtem érteni az egészet. Majd a mondanivalójának első felénél, melynél meg is állt, én folytattam.
- Így már jobban megértem, hogy apám miért titkolta el előlem a valódi kilétét. S most már azt hiszem értem miért lett bolygó rendszerek szerte híres legális versenyző. Mert így eléggé nagy híre ment a nevének és a Birodalomnak problémás lett volna őt félre állítania. Amennyiben rájöttek volna a titkára. De ezek szerint ez remek félrevezetésnek bizonyult. – Közöltem az eddigiekről a véleményem, majd hallgattam tovább, amiket Almock mondott. Így már megértettem, ki is volt Palpatine, és ki lett az után, hogy az Első Galaktikus Birodalom megalakult. Mint ahogy nagy vonalakban már Vader egykori kiléte is tisztázódott. De remélhetőleg majd a teljes sztorit megismerem. S amint a beszámolójának a második felét is végig hallgattam, vártam kicsit és gondolkoztam az elhangzottakon. Végül pár percnyi csend és az információk emésztése után, ismét felszólaltam.
- Hát akkor nagyvonalakban Vader és Palpatine kiléte is letisztázódott. Ami Luke Skywalkert illeti, szívesen találkoznék vele és megbeszélnék vele ezt, azt. Tudja, lenne hozzá pár kérdésem. Meg gondolom, mivel ő ismereteik szerint az utolsó Jedi is, így gondolom nem csak a Demokratikus Köztársaságért, dolgozik, hanem bizonyára a Jedi rendet is fel akarja majd éleszteni… De nyílván ehhez előbb a Köztársaság alapjait kell biztos alapokra helyezni, mielőtt nekivágna. – Itt megint hallgattam kicsit, majd folytattam. – De tudja, ettől még nem győzött meg teljesen. Bár a holo kép, eléggé meggyőző tud lenni, de kicsit kevés, hogy teljesen meg győzzön az igazáról. Ne vegye sértésnek, de ha az én helyembe lenne, ön se adna teljes értékű bizalmat és hitelt az eddigi elhangzott információkról. Hiszen, egész eddigi életemben, egy olyan világban éltem, ami hétköznapinak mondható. S nem csak, hogy semmi jelét nem tapasztaltam, vagy legalábbis, nem vettem észre, hogy én vagy az apám rendelkeznénk ezzel az erővel. Aztán jön maga a meséivel és olyanokat, állit, ami az egész eddigi életemről azt mondaná, hogy hazugság, megtévesztés, vagy ha úgy tetszik álca. Na meg a hab a tortán, nem csak, hogy azt mondta, hogy az apám Jedi Lovag volt, de én is valami Jedi lehetnék, mert rendelkezem mindazzal, ami ehhez kell. Ja és persze azzal jön még ráadásnak, hogy rám is nagy szükségük lehet, abban, hogy egy virágzó Köztársaságot építsenek újjá, mely olyan nagy és dicső lenne, mint a Régi Köztársaság… - Itt a szemébe néztem, vártam pár pillanatot és folytattam.
– Nézze talán igaz, amit mond, és csak én nekem esik nehezemre oly könnyedén elfogadni mind ezt, amit mesélt a családomról és rólam is. Bár van egy olyan érzésem, hogy a családom őseiben is rálelnék pár meglepő dologra. De kérem, értse meg. Miképp segíthetnék én a Köztársaságnak, mikor még a Jedi rend sehol sincs? Márpedig a jelek szerint a legnagyobb hasznomat Jediként vennék a Köztársaságban… De én csak egy egyszerű srác vagyok, egy szakács. Aki nem ért a háborúzáshoz, sem a fegyverekhez és az erőhöz sem értek semmit… Így nem lehetek nagy a segítségükre. Sokkal inkább hátráltatnám magukat. Szóval bocsássa meg, a nyers őszinteségemet és a negatív hozzá állásomat az ügyükhöz. De nem érzem képesnek magam arra a feladatra, amit kér tőlem. – A szavak, csak úgy kitörtek belőlem, fékezhetetlenül, kiadva ezzel minden bánatom. Úgy éreztem, ezekkel a szavakkal kicsit könnyíthettem a bűntudattal és fájdalommal teli lelkemen. Ami a szüleim elvesztésével vette kezdetét, és immár nyolc esztendeje kiséti az életem.

Seth Shan

Almock kapitány figyelmesen végighallgatta szavaid, és egy barátságos mosoly jelent meg az arcán.
- Apád is pont olyan volt mint te. Sose hitt el olyat, amit nem tudtak száz százalékosan alátámasztani - mondta, majd felállt és az ablakhoz sétált amelyről kitűnő kilátás nyílt az űrkikötőt körülvevő városrészre.
- Tudod sok minden megváltozott mióta a Birodalom az úr a galaxisban. A Jedi Lovagok hiánya sok helyzetben látszódik. Rengetegszer oldottak meg olyan problémákat, amelyek mostanában mindig elmérgesednek és komoly problémák alakulnak ki. Skywalker parancsnok elsődleges célja egy stabil köztársaság létrehozása, amelyben minden lény egyenlő. Ha ez létre jött valószínűleg a Jedi Rend felélesztése felé irányítja tekintetét, de egyedül erre nincs esélye. Ugyan számítunk más Jedik felbukkanására, de nem tudjuk, hogy mikor jön el az-az idő, hogy elő jönnek rejtekükből, és a Köztársaság mellé állnak - magyarázta, majd az asztalából egy kis ládát vett elő és kinyitva egy fénykarddal a kezében ült le veled szemben.
- Ez valaha apádé volt. Úgy hagyta meg, hogy ha a Jedik újra felemelkedőben lehetnek, mondjak el neked mindent, és ha már felkészültél adjam át neked. Apád akarata szerint a fénykardot addig vssza tartom amíg nem beszéltél Luke-al, de előtte próbáld ki nyugodtan, csak vigyázz. Nem véletlenül kell a használatához erőérzékenynek lenni - mondta, majd átnyújtotta neked a jedi fegyvert. Hirtelen a komlinkje pittyeget, majd egy kis időre félre vonult. Nem hallottad mit beszélt, de mikor vissza jött izgatott volt. Nem sokkal később kopogtattak, majd a kapitány jelzésére az ajtón belépett egy nálad nem sokkal idősebb férfi.

Schnerg Cryptonomicon

A folyosókon haladva hamar elértétek a kapitány kabinját. A hadnagy bekopogott, mire egy határozott hang jelezte, hogy beléphetnek. Ő nem ment be, csak téged engedett a helyiségbe.

Mindenki

- Üdvözlöm, Cryptonomicon. Almock kapitány vagyok. Skywalker parancsnok üzent, hogy érkezik. Épp most avatom be a fiút. Eléggé nehezen fogadja el a dolgokat. Épp most nézegeti apja fénykardját - intett fejével Seth irányába.
- Schnerg Cryptonomicon. Seth Shan. Örülök, hogy mindketten itt vannak - mondta, majd Seth felé fordult.
- Seth ő itt egy Jedi. Igaz azt mondtam, hogy csak Luke-ról tudunk, de alig néhány perce eme tény megváltozott. Azért küldték, hogy elbeszélgessen veled, és ha meggyőzött, akkor Luke elé kísérjen - magyarázta a kapitány.

Mikor Schnerg belépett a szobába, és kezet rázott Almock kapitánnyal, ismét be akart mutatkozni, ezúttal a fiúnak, de még ezt az örömet is sikeresen elvették tőle. Az ifjú Jedi morgott egyet, jelezve, hogy talán nem kellett volna ennyire előre sietni. De ha már megtörtént, hát megtörtént. Schnerg köszöntően meghajolt a - legnagyobb meglepetésére - csak négy évvel fiatalabb fiú felé. Így már nem érezte cikinek, hogy Jedi ruházat helyett egyszerű pilótadressz volt rajta.
- Üdv, Seth. Ahogy azt a kapitány már elmondta, Skywalker parancsnok megbízásából vagyok itt, hogy megkérjelek, utazz el velem.
Itt megkezdte hosszú beszámolóját, de a mondatok között tartott néhány másodperc szünetet, hogy a fiú mindent felfoghasson.
- A parancsnok már egy ideje szenvedélyesen kutat azok után a fiatalok után, akikben ott van az Erő. Csak azokból lehet Jedi, akik birtokolnak egy olyan képességet, amit "erőérzékenységnek" hívunk. Az erőérzékenység ritka képesség, mely a galaxis összlakosságának csak néhány százalékában van meg. Nem lehet megtanulni, születni kell vele. Sok oka lehet annak, ha valaki fogékony az Erőre, de a te eseted megegyezik az enyémmel. Mi a vérünkben hordozzuk; apáink, anyáink és felmenőik által öröklődött reánk. A történelemkönyvek több helyütt is tesznek említést a Shan családról, mint híres Jedi klánról, de ezen adataink hiányosak, hisz sok anyagunk elveszett a birodalmi propagandák miatt.
Jediként kiképezhetünk az Erő használatára. Megtaníthatjuk, hogyan bánj a fénykardoddal. Ezen kívül tanulhatsz történelmet, diplomáciát, és sok mást is. Persze... nehéz ezt így elmagyarázni. Sokkal jobb, ha a saját szemeddel látod, mire képes az Erő.
Azzal az egyik polcra koncentrált az Erő segítségével, majd mikor végre megtalálta, amit keresett, lassan felemelte. Egy bögre emelkedett a magasba, és lassan szelte át a levegőt, hogy végül a Jedi kezében köthessen ki. Ezután a lovag letette az asztalra.
- És még ennél jóval többre is képes lehet az ember, ha helyesen használja az Erőt. Egy Jedi sosem használhatja önkényes célokra, csakis mások és önmaga védelmében. A részletekkel viszont nem fárasztanálak, ha nem gond. Skywalker parancsnok jobban ért hozzá, mint én - mondta Schnerg, és összefonta a kezét a mellkasán. A fényben megcsillant a derekára felkötött fénykardja.

Csupán álldogáltam Almock kapitánnyal szemben, s csak mosolyogtam azon, mikor az apámhoz hasonlított.
~ Nem hittem volna, hogy ennyire hasonlítok apámra... ~
Futott át a gondolat a fejemben Almock szavai hatására. Ez után a kapitány felállt és az ablakhoz sétálva folytatta a mondanivalóját. Majd elmondta, hogy végül is a Jedi Rend annak idején milyen fontos volt a Köztársaságnak és a galaxisnak is. S mind ehhez még azt is hangsúlyozta, hogy persze, mielőtt a Jedi Rend újra éledne a hamvaiból, mindenképp egy stabil alapokon lévő Köztársaságra van szükségünk. Mikor befejezte, én csak bólogattam erre, és röviden válaszoltam ezzel kapcsolatban.
- Hát végül is igen. Ez így biztonságosabb megoldás is. - Fejeztem be egyelőre ebben a témában a hozzá fűzni valóm. Hiszen, most sokkal inkább az eddig elhangzottak megemésztésén dolgozott az egész lényem. Mi tagadás, a szó szoros értelmében látszott rajtam, hogy kissé sok volt nekem mind ezt megtudni így egyszerre. Persze motoszkált bennem az érzés, hogy ez még nem minden, amit eddig megtudtam. Volt bennem egy olyan érzés, hogy még tartogat nekem valamit Almock, hiszen nem annak a típusú embernek tűn, aki hamar feladná. S ekkor valami olyan történt, amivel majdnem a padlóra küldött. Az asztalából elővett egy kis ládikát. Mikor kinyitotta, egy fénykardot vett elő belőle. Ennek hatására teljes döbbenet költözött az arcomra, hírtelen azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány... Arról nem is szólva, mit is mondhatnék erre.
Csupán tátogni tudtam és némi hangot kiadni, mintha mondani akarnék valamit, de semmi ideillő nem jutott eszembe. Egyszerűen teljesen leblokkoltam tőle.
~ Ez elképesztő, ennek a fickónak mindig van valami a tarajában... Vajon mi lesz a következő húzása? Előhúz egy Luke Skywalkert a kanapéjából? Mert ennél már csak az lenne elképesztőbb húzása a kapitánynak. El kell ismerned Seth, hogy nem tudja feladni, hogy meggyőzzön. Hát mondasz valamit öregem. Nem semmi egy fickó, annyi szent. ~
Kissé elgondolkoztam apám barátjáról, aki nem kevés meglepetésekkel tudott szolgálni körül bellül öt-tíz perc leforgása alatt. Aztán leült és elmondta, hogy mi volt a fénykard kapcsán apám akarata. Ezt az egészet, csak fokozta az, hogy a kezembe adta, hogy próbáljam ki. Az első pillanatokban, lassan vettem át a markolatot és kicsit ilyet tekintettel néztem a kezemben lévő tárgyat. Kis ideig, le is dermedtem, attól, hogy a kezemben tartom apám egy örökségét. Ezután kizökkenve a dermedtségből, vizsgálgatni kezdtem az eszközt. Persze vigyáztam is vele, nehogy megölessem magam. Gyorsan meg is találtam, a markolat azon részét, ahonnan feltételezésem szerint a pengéje aktiválódik. Majd megpróbáltam aktiválni. Így megnyomva az egyik gombját, ez nem is volt nehéz feladat.
Az élével persze az intelmeknek megfelelően, óvakodtam. Kicsit ide-oda mozgattam lágyan a fényszablyát. Melyet bátrabb mozdulatok követtek. Mivel kezdtem ráérezni a mozdulatokra is... Kis habozás után, még meg is sikerült pörgetnem a jobb kezemben a fényszablyát. Persze szerencsémre nem sérültem le közben. Hiszen már volt némi gyakorlatom a késekkel is, csupán ez kicsit nagyobb volt. S veszélyesebb is. A penge színe kék színben pompázott, mely a markolat mozgatása közben lenyűgöző látványt is adott az élének játékával.
- Hűű... Ez nem semmi... - Mondtam ki elképedve és közben a szemeim felcsillantak, a fegyver képességeinek elképedése láttán. Amik nagy részét persze, még nem is tapasztalhattam meg.

Végül apám hagyatékának csodálatát és próbálgatásait a kapitányi kabin ajtajának kinyílása zavarta meg. Egy fiatal srác lépett be a helységbe. Aki nem sokkal lehetett nálam idősebb. Majd a kapitány kezdte bemutatni, aztán ő maga elmondta, mi céllal érkezett ide. Mondanom sem kell, ez majdnem felért egy " előhúzom Luke Skywalkert a kanapómból" trükkel. Mondhatni ez volt eddig a csúcspontja az egésznek. Na és persze a hab a tortán, hogy ő el akart vinni Luke-hoz, aki küldte őt. Ennek hatására már az ájulás kerülgetett, ettől a sokkmindentől, így egyszerre. De én sikeresen tartottam még magam, így nem következett be az eszméletvesztésem. Végül viszonoztam a bemutatkozást röviden, mivel a nevemet már nem kellett ecsetelnem. S mormogtam is egyet, jelezve, hogy kicsit gyors volt a tempó.
- Üdv Schnerg. - Üdvözöltem őt röviden. Aztán deaktíváltam a fénykardot. S na ná, hogy ő is rögtön a szaftos lényegre tért. Bár azért volt némi bevezetője is az ő sztorijának... Mind ezt az is még tovább fokozta, hogy fiatal kora ellenére eléggé tájékozottnak mutatkozott. Elmagyarázta, miért lehetek kapcsolatban ezzel az Erővel. De igazán akkor képedtem el, mikor a családomról kezdett beszélni...
~ Hogy mi? Híres Jedi klán az én családom? Na hát, hogy mik ki nem derülnek itt ma... Nocsak, nocsak. Szóval Jedinek lenni nem csak a galaxis rendfenntartóját jelenti... Hanem a jelek szerint a Jedik is, igen műveltek voltak mindig is, és remekül tájékozottak számos területen is... Ez tetszik a Jedikben. ~
S na ná, hogy neki is volt még trükkje a tarajában. Mert az egyik polcról egy bögrét lebegtetett egészen a kezéig, aztán megfogta azt. Majd jött az a rész, hogy mind ezt az adományt miképp használja fel a Jedi. Hát erre se igen tudtam mit mondani, csak elismerően bólintottam erre. Bár a telekinézises mutatványa is szép előadás volt, azért ezt már jobban viseltem, mint az előzményeket. S mind ezt megkoronázta azzal, hogy észrevettem, neki is van fényszablyája.
~ Nem mondom, ez aztán a nap. Bezzeg, mikor ma felkeltem, álmodni sem mertem, hogy ilyen délutánnal fogok szembesülni... ~
Futott át e kosza gondolat a fejemben, miközben azért mondtam pár szót a srácnak, hogy ne azt higgye, néma vagyok...
- Nos érdekes dolgokat mondtál nekem. Ugye nem gond, ha tegezlek? Révén, hogy te sem lehetsz sokkal idősebb nálam. S a jelek szerint te is sokat tudsz a családom múltjának történeteiről. Bár úgy érzem, mintha azért én is tudnék az őseim múltjairól és történeteikról ezt, azt... Bár nem emlékszem rájuk... Csak rövid emlék töredékeim vannak e történetekről, melyeket a szüleim meséltek az őseimről kis koromban...
Kezdtem bele a rövid mesémbe arról, hogy a családom őseinek történetei nekem sem volt idegen teljesen.

Schnerg elmosolyodott azon, hogy a fiú tegezni akarja. Engedte neki, hisz ez így is van rendjén, csak eszébe jutott a pár órával ezelőtti találkozó Luke-al.
Udvariasan végighallgatta a fiatalembert, majd összefűzte a kezét a mellkasán, és emésztgette a hallottakat.
- Hogy őszinte legyek, túl sokat nem tudok a családodról. A mesterem csak említés szintjén beszélt róluk, mikor szóba került a vérvonalak útján terjedő Erő. Amin kissé meg vagyok lepve, hogy ez a vérvonal dolog furcsán működik. A családodban nem mindenki volt alkalmas arra, hogy Jedivé váljon. Mégis, azoknak a gyermekei, akik nem lettek Jedik, gyakran alkalmasnak bizonyultak a kiképzésre. Én a magam részéről örülök, hogy örököltem az adottságaimat apámtól. De talán már ez is egy motivációs erő lehet. Skywalker parancsnok biztosan többet tud mesélni a családodról.
Schnerg helyet foglalt a fiúval szemben. Megnézte a kezében lévő fénykardot.
- Ez a fénykard le sem tagadhatná, hogy a Régi Köztársaság idején készítették. A felépítése eleganciát és egyszerűséget tükröz. Sokkal szebb a saját fegyveremnél, melynek a készítését nem előzte meg semmilyen tervezői folyamat.
Itt megköszörülte a torkát.
- Minden Jedi saját maga rakja össze a fegyverét. Ez is része a lovaggá avatásnak. Forgatni pedig szintén nem könnyű. Évek is eltelhetnek, mire kellően elsajátíthatod a kard használatát. És az Erő alkalmazási módjait. De megéri a fáradtságot. Gondolj csak bele, mennyi jót cselekedhetnél így, a galaxis őreként!
Ezután felállt, és körülnézett.
- Ha attól félsz, hogy örökre magadra kellene hagynod a családodat, akkor jelentem: szó sincs erről. Mindig lesz lehetőséged visszatérni ide, és találkozni velük. És most... Van bármilyen kérdésed, amit megválaszolhatnék?

Figyelmesen hallgattam végig Schnerg-et. S kicsit meg is lepődtem én magam is ezen a vérvonallal kapcsolatos az Erő kötelékes témán. S ezzel kapcsolatban röviden fejtettem ki az álláspontomat is...
- Nos valóban érdekesnek hangzik ez a téma, hogy az Erőt vérvonal útján is az új generációkba örökíthetjük tovább. Illetve ezek szerint te is hasonló helyzetben lettél egy olyan, olyan... Erőérzékeny...
Ezután tovább hallgattam figyelmesen, amit mondott. Ám ezúttal az apám fénykard markolatáról beszélt. S ahogy azt leírta és jellemezte, melyet eléggé érdekesnek találtam.
~ Legalább elmondhatom magamról, hogy a régi idők egy örökségét is a kezemben tarthatom, azon kívül, hogy a fénykard az apámé volt. ~
Futott át a kosza gondolat a fejemben, majd ezzel kapcsolatban, csak röviden fűztem hozzá a véleményem.
- Nos ez csodás dolog... Ha bele gondolok, akkor a kezemben lévő fénykard duplán is értékes. Egyrészt, mert az apámé volt, másrészt, mert a Régi Köztársaság egyik hagyatéka is a múltunkból... - Állapítottam meg Schnerg elbeszélése alapján. Majd elmesélte, hogy a Jedik, a kiképzésüket is a saját fénykardjuk elkészítésével zárják le, ami amolyan záró vizsgának felelhet meg náluk. Aztán elmesélte, azt is, hogy mind ennek mi köze van a kiképzésemhez is.
- Nos akkor jó hírrel is szolgálhatok neked... Ugyan is szerencsémre gyorsan tanulok, és szeretek is új dolgokat megismerni és megtanulni is...
Majd rátért a másik számomra fontos tényezőre, a családra. Bár a szüleim meghaltak, azért a nagybátyám is a család része volt és lesz mindig is. Így ha már ő nem lehet Jedi, mindig is szeretném, ha jó és nyugodt életet élhetne. S ő is lehetőséget kapjon a rendes családalapításra, ahogy az apám is tette.
- Nos ez megnyugtató, hogy a családomról sem kell teljesen lemondanom csak, azért mert esetleg Jedinek mennék tanulni... Amúgy is szeretném legalább a nagybátyámat és a feleségét életben tudni. Nekem már csak ők ketten maradtak.
Aztán Almock kapitány felé fordultam, hogy kérjek tőle egy szívességet.
- Kapitány, tudom, mi még nem ismerjük egymást olyan régóta, mint, ahogy ön apámat... De mivel a jelek szerint sajnos az ügyem meglehetősen gyors intézkedést sugall, szeretném, ha vigyázna a nagybátyámra és a feleségére... Nem szeretném, ha a megmaradt Birodalmi erők közül valaki lemészárolná őket, miattam. - Reméltem, hogy ezzel nem kérek sokat és egyben lehetetlent a kapitánytól... Hiszen ezekben, az időkben még jobb, ha óvatosan járunk el, a saját érdekünkben is...

Miután Schnerg végighallgatta a fiút, még egyszer szót kért, mielőtt hagyta volna szóhoz jutni a kapitányt.
- A Régi Köztársaságban a Jediknek tilos volt a családjukkal ismerkedniük. Amint egész kisgyermekkorukban felfedezték a képességeiket, és magukhoz vették őket a szüleik beleegyezésével, a Rend lett a családjuk. A Jedik ezen kívül nem házasodhattak, és nem lehettek gyerekeik, csak nagyon ritka esetben. Valamiért a régi rend úgy hitte, hogy a szerelem megront minket, de ezzel sosem értettem egyet. És amit örömmel elárulhatok, az az, hogy hogy az Új Jedi Rend felülbírálja ezeket a törvényeket, hiszen haladnunk kell a fejlődő galaxissal. Tagjaink közé idősebbeket is beválogatunk, valamint engedélyezzük a szerelmet.
Itt mélyet sóhajtott.
- Az apámat is azért zárták ki a Jedi Rendből, mert szerelmes lett anyámba. A rossz útra is léphetett volna, de nem tette. Ebből látszik, hogy mennyi mindenben tévedtek a régi Jedi-mesterek. Igazán hálás vagyok azért, hogy ilyen nem fog megtörténni nálunk.

Schnerg Cryptonomicon és Seth Shan

Almock kapitány biccentett Seth kérésére.
- Természetesen vigyázunk az épségükre, de nem garantálhatok mindent. A Birodalom és a Sötét Oldal még mindig erős. Csak ti Jedik állhattok igazán az újukba. Mindent elkövetek, hogy ne essen bajuk. Egyetlen dolgot kérek. Tanulj keményen, de ne légy kapzsi. A Sötét Oldal könnyen a hatalmába kerítheti az embert, ha túl sokat akar. Légy türelmes, és meglesz az eredménye a kitartásnak. Ne akarj túl gyorsan túl nagy szeletet a tortából, mert elbukhatsz - mondta a kapitány, és szemében könny csillant.
- Apád remek ember volt és kitűnő Jedi. Ne hozz az emlékére és a tetteire szégyent azzal, hogy a Sötét Oldalra állsz. Most még erősebbnek kell lenned, mint a régi időben kellett volna. Bízom benned - magyarázta, majd Schnerg felé fordult.
- Vigyázzon rá. Az apja a lelkemre kötötte, hogy ügyeljek rá - mondta komoly tekintettel a kapitány.

Almock kapitány szavainak nagyon örültem. Gyakorlatilag látható volt rajta, hogy szívén viseli a sorsomat és a rokonaim életének alakulását. Mintha elkötelezte volna magát a családom védelmezése vagy megóvása mellett. Persze az eltelt percekben, immár nagy súlyú tények elé állítottak, melyeket át kellett gondolnom. De előtte ezt a többiekkel is megosztottam.
- Kapitány és Schnerg. Mind azon dolgok tényében, melyeket elmondtatok nekem, ha nem gond, én most félre vonulnék, hogy kicsit átgondoljam, mihez is akarok-e ezek után kezdeni... Elvégre az ami rám várna, egy felelősség teljes életmód mely ránt nem lehet hírtelen és meggondolatlanul jó döntést hozni. Igyekszem mielőbb döntésre jutni, de kérlek titeket, ennyit engedjetek meg nekem... - Ezt követve megvártam mindkettejük válaszát. Aztán kimentem a kabinból, és a folyosón kerestem, egy nyugodtabb részt, ahol, kicsit magam lehetek. Majd visszatértem az eddigiek mérlegelésére.
~ Na nézzük... Ha itt maradok és élem tovább az életem, akkor nem leszek sokkal több, mint aki eddig is lehettem. Maximum a szakmámban jobb karriert futnék be és élni próbálnám az életem. Közben a galaxisban olyan erők munkálkodnának, amelyek formálnák azt és egy adott irányba, terelnék az eseményeket. Oh ez szép kis összefoglaló volt tőled. A jelek szerint bölcsességre is szert tettél, vagy talán ez is családi adottság? Meglehet, hogy az. Minden esetre, ha itt maradok, lehet, hogy idővel az Új köztársaság nem tudná megvédeni a bolygót és lakóit, a még fenn maradt Birodalmi erőkkel szemben... Így feltehetően én és a megmaradt családom is bizonyára meghalnánk... Vagy ha túl is élnénk, nyílván, nem lenne épp kellemes. Hát barátom, ebben van valami... Ha viszont ezzel a Jedivel tartok és én magam is Jedinek állok, talán segíthetek újra naggyá tenni a Köztársaságot és tenni valamit magamért és sok más lényért is a galaxisban. Plusz így talán sok olyasmit is tanulhatok, vagy ismerhetek meg, amit itt élve sosem tudhatnék meg, vagy sajátíthatnám el... Áááááhhhh!!!! Apa, Anya miért kellett meghalnotok! Ha még mindig élnétek, talán az életem is másként alakult volna, és most nem lennék ilyen nehéz helyzetben! Bár itt lennétek most velem. Hé öregem! Mi az? Megértem a helyzeted, de én azt mondhatom, hogy meny el ehhez a Luke-hoz és hallgasd meg őt is, aztán meghozhatod a végleges döntésedet is. Egyébként is mit vesztesz azzal, ha meghallgatod, azt, amit mond... Igazad van, ezzel még nem leszek kevesebb. Hát ez elképesztő, mennyit tudok magammal beszélni? Erről le kéne szoknom! Még a végén, elmebajos leszek, és az nem lenne jó! ~
Jó sokáig vesződtem magammal, mire rá szántam magam, arra, hogy beadva a derekam, elmegyek Schnerg-el és meglátom, mi sülne ki a Luke Skywalkerrel való találkozásomból. Így hát felkeltem, s visszatértem Almockhoz és a Jedihez is, hogy közöljem velük mire jutottam magammal... Beléptem a kabinba és eléjük lépve közöltem, a döntésemet, közben apám kardját letettem az asztalra.
- Nos meghoztam végre a döntésemet. - Itt kicsit hatásszünetet tartottam, majd folytattam is tovább. - Elmegyek veled Schnerg, Luke Skywalker elé. S majd aztán már remélhetőleg végleg el tudom dönteni, milyen utat járjak tovább ezek után. Apám fénykardját pedig rátok bízom, hogy melykőtök őrzi, míg meghozom a végleges döntésemet. Ez így lesz a legjobb és a legbölcsebb döntés, míg végleg el nem döntöm, hogyan tovább? - Itt megint megálltam kicsit, s Almockra nézve folytattam tovább.
- Almock kapitány. Mivel ön a jelek szerint jól ismerte az apámat, és feltehetően, édesanyámat is, így én is szeretném önt idővel jobban megismerni. Mivel elmondása szerint jó barátok voltak apámmal. Így úgy érzem, önben megbízhatom. Bár kicsit tartok is attól, hogy a sok ismeretlen tények ellenére adok önnek bizalmat. De remélem, nem bánom meg ezt a döntésemet. Remélem ezzel a kijelentésemmel nem sértettem meg... - Közöltem a véleményemet és a szándékaimat Stoln-nak is elmosolyodva. Végül figyelmesen vártam, kettejük reakcióit, hogy miképp reagálnak a döntéseim kapcsán.

Schnerg egy bólintással jelzi, hogy vigyázni fog a fiúra, majd ismét bólint, mikor az félrevonul. Abszolút meg tudta érteni Sethet. Így belegondolva, Schnerg rájött, hogy neki nem volt túl sok választása. Nem ő döntötte el, hogy Jedi lesz, hanem a mestere képezte annak. Ennek ellenére egy pillanatig sem bánta meg.
Mikor a fiatalabb ember visszatért, a lovag felkapta Seth örökségét, és a dereka másik oldalára akasztotta.
- Ezt elvisszük. Mutatni akarok majd valamit neked a hajón, amit csak fénykarddal lehet megcsinálni, és mindenképp kettő kell hozzá.
Ezután jobban végignézett a fiún.
- Tiszteletben tartom majd a végső döntésedet, Seth. Dönts bárhogyan.
belül persze érezte, hogy túl csöpögős ez a pillanat, ezért a kapitány felé fordult.
- Köszönök mindent, kapitány. Amennyiben Seth nem találja meg a boldogságát nálunk, akkor megígérem, hogy magam hozom őt vissza. Az Erő legyen önnel a továbbiakban is! - mondta Schnerg, majd meghajolt, ahogy egy Jedihez illik, elköszönésképpen.

Schnerg Cryptonomicon és Seth Shan

Almock kapitány érdeklődve hallgatta beszélgetéseteket. Seth szavaira mosoly ült ki az arcára.
- Még fogunk találkozni, kölyök. Ne aggódj. Vigyázunk a családodra. Idővel pedig rájössz, hogy apád sem véletlenül bízott meg annyira bennem, hogy rám bízta a megóvásod - mondta, majd Schnerg felé fordult, és meghajolt.
- A viszont látásra, ifjú Jedi. Később bizonyára találkozunk a Home One fedélzetén - jegyezte meg.
- Menjenek. Luke már várja a fiút - mondta, és ezzel saját munkájához látott, egy adattáblát a kezébe véve.
Ha elindultok, akkor Sinoman hadnagy újra mellétek szegődik, biccent a fiúnak, majd elkísér titeket a hajótokig.
- Jó utat - köszön el, ti pedig felszállhattok.

A kapitányt hallgatva, elmosolyodtam, és valahogy éreztem, hogy valóban fogunk még találkozni. Kezet fogtam Almock kapitányal, és búcsúzóul, még pár szót mondtam.
- Akkor vigyázzon magára. Majd még találkozunk... - Közöltem vele mosolyogva. Aztán elindultam el indultam kifelé a kabinból. Az ajtón kilépve találkoztunk egy hadnaggyal, aki fog elkísért minket a kísérőm űrhajójáig. Az ajtónál megvártam Schnerget. Hiszen ő jött értem, s én nem ismerem a járást.
~ Na Seth, most olyasmibe csöppentél, amire sosem gondoltál volna. Ezek után minden kiderül majd... ~
Gondoltam magamban, a rám váró sejtelmes jövőről... Közben a Jedi barátommal sétáltunk végig egészen az űrhajóig. Majd bementünk és elfoglaltam a helyem, míg felszállunk. Amint túl voltunk a felszálláson, megszólítottam az úti társamat.
- Nos mit akartál mutatni? - Tettem fel a kérdést, várva a választ, s hogy milyen meglepetést tartogat még nekem...

Schnerg nagy meglepetésben akarta részesíteni a fiút, ezért végig mosolyogva menetelt Seth mögött, előtt, illetve mellett. Hiába magyaráz a fiúnak az Erőről, és hiába mutat neki trükköket, az nem egyenértékű azzal, mint amit Seth saját maga is elsajátíthat. Még a legrészletesebb elmélet sem helyettesítheti a gyakorlatot. Ezért hát az ifjú Jedi növendéknek magáévá kell tennie az Erőt ahhoz, hogy átérezze, mire számítson a továbbiakban. Ennek megmutatására pedig csak Schnerg volt képes, legalábbis jelenleg. Szerette volna, ha az ifjú ezután dönti el, hogy akar-e Jedi lenni, vagy sem.
Miután Schnerg hajóján, a Golden Lightning-on voltak, és a lovag az űrbe kormányozta hajóját, robotpilótára kapcsolt.
- Egyelőre nem megyünk Luke-hoz. Jedivé válni nagyon nagy felelősség, és nagy döntés is. Éppen ezért szeretném, ha pontosan képben lennél az Erő mivoltával kapcsolatban. Meg foglak tanítani egy icipici trükkre, mielőtt továbbmegyünk. Utána mond majd meg, hogy tényleg Jedi akarsz-e lenni.
Ezután levette a derekáról Seth fénykardját, és odadobta neki.
- Most pedig megtanulsz védekezni a fénykardoddal.
Schnerg odasétált egy ládához. Felnyitotta, majd elővett egy kis gömböcskét. A gömb elkezdett repkedni a helységben.
- Ez egy remote. A Jedik ezt használják fel arra, hogy képezzék magukat a fénykarddal való védekezésre. A kis röppentyű csípő hatású lézereket lő rád, melyek nem halálosak. A feladatod, hogy a fénykardoddal kell eltérítened a lézereket. A fénykard ugyanis képes rá. Ezért tartják a Jediket hatalmas erejű harcosoknak. A lézer visszaverése az egyik aláírás-trükkünk.
Schnerg bekapcsolta saját, narancssárga fegyverét, és várta, hogy a remote lőjön. Ezután fénykardjával kivédte valamennyi lövést, majd leeresztette a fegyverét. Mozdulatai profizmust sugároztak, mint aki már számtalanszor csinálta ezt.
- Te jössz. Kapcsold be a fénykardodat. A remote azonnal lőni fog.

//Írj ide: itt//