Gerr'IUs

Név: Gerr’IUs
Nem: Férfi
Faj: Ember
Erőérzékeny: Igen
Foglalkozás: Helyi alkesz/Egykori Szürke Jedi Mentor
Születési hely, idő: Tatuin, 51 BBY

Előtörténet:
Az idős férfi felsóhajtott. Ezerszer mesélte már el ezt a történetet, de a koszos csatornaszökevények ma is kitartóan követelőztek. Az első néhány alkalommal még fájt a múltjára gondolnia, de mára már fásultan kezdett bele, mintha betanult szöveg volna, nem pedig a saját és klánja tragédia. Persze ez nem jelentette azt, hogy beszéd közben nem tépődnek majd fel újra és újra a régi sebek.
- Egykoron én voltam a legjobb – kezdte, de természetesen csak miután a koldusgyerekek a napi tarhálásuk egy részéből megvették a kívánt alkoholt. – A puszta akaratommal zúztam porrá egy emberi testet. Illetve nem is ez a legjobb kifejezés, valójában pépes masszává váltak, amiből émelyítően álltak ki a csontszilánkok. Az Erőlavinámmal képes voltam egy egész csoportot kivégezni, ráadásul meg sem kellett izzadnom hozzá.
A kölykök arca ámulat és őszinte csodálkozás elegyét tükrözte, de ez semmiféle hatással nem volt az agg mesélőre. Ő csak a pia árát adta vissza egy történet formájában. Egyszerű munka volt számára, semmi több.
- Azt hihetnétek, hogy egy ilyen Erőhasználó nem lehet a fénykardvívásban is kimagasló, de én vagyok a tökéletes ellenpélda. Az Ataru és Shien formák teljes elsajátítása után belekezdtem a stílusok királyának kitanulásába, a Juyoba is. A hetedik forma hiányzó elemeit pazarul pótoltam a másik kettőből, így született meg a saját, egyedi harcmodorom, amit csak Jushitarunak hívok. Tudjátok, nem létezik két egyforma Juyo, olyan ez, mint az ember, vagy épp a twi’lek ujjlenyomata. – Fejével az említett fajba tartozó kislány felé bökött, aki szemmel láthatóan ettől nagyon büszke lett magára. – Én nevet adtam a sajátomnak, de soha senkinek nem voltam hajlandó továbbadni ezt a tudást. Túl erős és túl veszélyes volt. Akárcsak én magam.
Tudta, hogy a gyerekek a felét sem értik annak, amit mond, de ez nem érdekelte. Körülnézett a lepukkant kocsmában, hallgatózók után kutatva, ám rajtuk kívül csak a kiszolgáló személyzetet látta, akik rá sem hederítettek egy vén piás képzelgéseire. Gerr’IUs gyakran mesélt történeteket, de mindig vigyázott arra, hogy csak a suhancok hallják. Túl sok éve élt már itt viszonylagos békességben, nem akarta, hogy a lepcses szája miatt újra költöznie kelljen.
- Mikor veletek egyidős voltam, nekem is pont ilyen sz*r életem volt. Állandóan menekülnöm kellett a rabszolgakereskedők elől. Egy koszos kis telepen laktam, ahol bandákba verődve próbáltunk túlélni. Az erősebb srácok gyakran lánynak használták a kisebbeket, de szerencsére ezt mindig megúsztam. Gyorsabb voltam náluk. Na és persze okosabb is. – Gerr egykedvűen vakarta meg az állát, felborzolva ezzel ezüstszínű szakállát. – Az igazi életem mégis csak azután kezdődött, hogy megismertem Setri’IS mestert. Befogadott, félig-meddig kiképzett, aztán pedig meghalt. – Szándékosan nem akart belemenni a részletekbe, mivel rossz volt arra gondolnia, hogy a tanítója azért veszítette életét, hogy őt megmentse. – Néhány kisebb botlás után bekuncsorogtam magam a Jedi Rendbe, ahol rendesen kikupáltak. Még új mestert kis kaptam, akinek szintén sokat köszönhetek.
Nagyot húzott az italából, miközben feltűntek lelki szemei előtt a régi barátok arcai. Kane-Kay, Jade vagy éppen Rondar. Mind nagyszerű emberek voltak, akiket a Rendnek köszönhetett. És mind halott.
- Hol is tartottam? – kérdezte szórakozottan.
- A Jediknél – felelte az előbbi twi’lek kislány, túlharsogva az összes társát.
- Áh igen, a Jedik. Nyomorult egy népség, elavult nézetekkel. Nem bírtam sokáig köztük, a dogmatikus élveik, az álszentségük és a szabályaik hamar fojtogatni kezdtek. – Morcosan csóválta meg a fejét, kezdte érezni a pia hatását. – Képzeljétek, még egy tanítványt is a nyakamba akartak varrni, egy hét-nyolc éves leányzót. Ez volt az a pont, amikor már nem tudtam tolerálni a hülyeségeiket. Elhúztam a vérbe. – Soha nem válogatta meg a szavait csupán azért mert a beszélgetőpartnerei ennyivel fiatalabbak voltak. Különben is biztos volt benne, hogy az utcán sokkal cifrábbakat is hallanak, sőt minden bizonnyal mondanak is. – Ismét Szürke lettem, és bevallom férfiasan, baromira élveztem. Szabad voltam, így hát nyugodtan, csak úgy hobbyból végigdöngethettem a fél galaxist! Hm, és azért csak ennyit, mivel a másik fele férfi.
A gyerekek kuncogni kezdtek, jól ismerték már Gerr’IUst, így tudták, hogy egyik meséjéből sem maradhatnak ki a hódításai.
- Végül rátaláltam Nagoon tanítványaira, ahol a magamfajták otthont és támaszt nyerhetnek. – Gerr sóhaja mély volt, őszinte fájdalmat közvetítve. – Igaz, hogy egyszer onnan is száműztek, de hát melyik családban nincsenek súrlódások, nemde? – A hallgatóság számára úgy tűnhetett, könnyedén beszél minderről, de valójában minden kimondott szó égette az ajkát. Hirtelen eszébe jutott Albiona is, kétségtelenül az egyetlen nő, akit valaha szeretett, és szinte az egyetlen, akit soha nem kapott meg. Megsimogatta a nyaka hátsó részén lévő tetoválást, amelyet még ő készített neki, és ezzel egy időben megjelent az az idegesítő gombóc is a torában. – Ó a fenébe is, ezt már százszor hallottátok. Egy laborba mutánssá tettek, megöltem egy rakat Erőhasználót, hatalmas vérdíjat tűztek ki a fejemre, tanítványt vettem magam mellé, Nagymesterré akartak választani a Szürke Jedi rendbe, én pedig bepánikoltam és elmentem a Hutt űrbe kicsit gondolkodni és rengeteget inni. Eközben a Sötét Szekta megtámadta a tundi bázisunkat és kiirtott mindenkit. Ez vezetett oda, hogy ma egy ilyen vagyok. – végigmutatott magán, felhívva a figyelmet olcsó, koszos gönceire és ápolatlan külsejére. - Most valami egészen új dolgot szeretnék elmesélni nektek, az utolsó párbajomat, ami egyben a Szürke Jedi életem végét is jelentette. – Sokkal könnyebb volt erről beszélnie, mint Nagoon tanítványairól, akik annyira fontosak voltak számára, és akiket talán megmenthetett volna, ha nem riad meg a felelősségtől. – Szóval…

*

A Szürke Jedi tervét egy Widro kaliberű stratéga, a legnagyobb jóindulattal is csak kiforratlan elképzelésnek nevezte volna. Kevésbé kedves megfogalmazásban pedig egyenesen öngyilkos akcióként is emlegethetné. A Weequay Nagymester viszont halott volt, az óvatossága nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy túlélje a támadást, amelyet a Szekta mért Nagoon tanítványainak tundi bázisára.
Ezzel szemben Gerr még mindig itt volt. A szíve ütemesen dobbant, szorgalmasan pumpálta a vért a teste legkülönbözőbb pontjaiba. Mégsem jelenthetjük ki, hogy élt volna. A teste egészséges, az akarata pedig töretlen maradt, ugyanakkor azon az elátkozott napon, a vérfürdő látványa megölt benne valamit. Nem csak társait és barátait veszítette el, hanem a béke évek óta gyengülő illúzióját is.
Egyedül ő maradt életben a tagok közül, mégsem érezte magát szerencsésnek. Az elméje hónapokra belső hangok vitájának színterévé változott. Mindegyik a saját maga igazáról próbálta meggyőzni a józan eszét. Volt amelyik arra bíztatta, hogy lépjen tovább. Keresse meg a valamelyik fattyát és ennyi év küzdelem után telepedjen le valahol, távol a galaxisban dúló háborútól és, ami ennél is fontosabb távol Derturyus vadászebeitől. Egy másik suttogás pedig arról próbálta győzködni, hogy nem tehet a történtekről. Hülyeség.
A legerősebb mégis az volt, amelyik a bosszút szajkózta. Ez csak nehezen tudta elnyomni az öngyilkosságot tanácsoló hangot, de végül sikerrel járt.
Ezért volt most itt, egy szellőzőben a hangár fölött.
Barna tekintetében állatias düh csillant. Napszítta hajának felső részét összefogta, hogy harc közben ne zavarják tincsei. Nem szerette, ha a szemébe lógnak, így az utóbbi időben gyakran választotta ezt a hajviseletet. Ugyanakkor hátul hagyta, hogy fürtjei szabadon verdessék erőteljes vállát.
A mentor soha nem kedvelte a borotvát, a többnapos borosta gyakori látvány volt karakteres arcán, ám most még ennél is továbbment, erős, sötét szakállat viselt.
Mikor meggyőződött róla, hogy tiszta a levegő, leugrott a gépek közé, és elindult a Tanácsterem felé. Néhány napja elkapott egy Sötét Jedit, akit jó alaposan megkínzott és kikérdezett, mielőtt megadta neki az áldással felérő halált. A megcsonkított, helyenként lenyúzott test gondolata valami csoda folytán kissé megnyugtatta.
Az információknak köszönhetően úgy mozoghatott az épületben, mintha már járt volna itt korábban, és ismerné a különböző helységek pontos elhelyezkedését. Figyelt arra, hogy ne találja szembe magát másokkal, de az Erejét nem rejtette el. Annyi volt benne a harag, hogy biztos volt benne, nem tudják beazonosítani, hogy nem közülük való. Az arca viszont kétségtelenül ismerős lett volna sok itteni féregnek. Ennek megfelelően, a biztonság kedvéért a felsője kapucniját a fejére húzta. Ezen kívül csak egy fekete bőrkabátot, szürke farmernadrágot és acélbetétes bakancsot viselt. Sosem szerette az Erőhasználók jellegzetes gönceit, mindig a polgáribb toalett híve volt.
Az Erővel tapogatózva sikerült elkerülnie minden élőlényt, egészen a Tanácsterem ajtajáig. Itt viszont két katona állta el a bejáratot.
- Derturyus parancsnok nem ér rá – mondta ez egyik. – Jöjjön vissza később.
Gerr válasz helyett ökölbe szorította mindkét kezét, amivel egy időben az előtte álló férfiak – félrebicsaklott nyakkal – holtan rogytak össze. Szinte csalódott vagyok, biztos voltam benne, hogy legalább Erőhasználokkal fogja védeni magát.
Egyetlen legyintéssel nyitotta ki az ajtót, majd magabiztosan lépett be a hosszúkás helyiségbe, amelynek végén hatalmas, márványból faragott szék állt, rajta az elmélyülten társalgó valamikori Nagymesterrel. Gerr’IUs a beszélgetőpartnerét is könnyen felismerhette, a kiffar tanítványa volt az, egy Cereai suhanc.
- Hogy merészelsz megzavarni? – csattant fel Deruryus a jövevény felé pillantva. – Megmondtam annak a két semmirekellőnek, hogy senki nem jöhet be.
A Szürke Jedi ezúttal sem válaszolt. Elővette a feketepiacon vásárolt méregdrága szerkezetet, amely leginkább egy tapaszbombára hasonlított, és az ajtó melletti panelre helyezte, ezzel elvágva minden menekülési útvonalat. A kütyü blokkolta az ajtót, és ha csak nincs néhány vérprofi hackerül, úgy is tartja körülbelül egy óráig. Igaz, hogy így ő sem tud majd elmenekülni, de a megfutamodás nem is szerepelt a tervei közt.
A midichlorianok énekelni kezdtek. Csöndes dúdolásuk folyamatosan erősödött, először fülsiketítő szopránná, majd üvöltő baritonná, végül pedig eget rengető basszussá változott, amikor Gerr eleresztette az Erőt. A Lavina elemi erővel csapódott a trónszerű ülőhely felé, készen arra, hogy mindent elpusztítson, ami az útjába kerül. Sajnos a valódi célpont túl gyorsan reagált, így még időben félreugrott, de a szék és a tanítványa már nem voltak ilyen szerencsések. A sihedernek nem volt ideje egyetlen mozdulatra sem. A támadás hátból találta el és kérlelhetetlenül passzírozta bele a falba, darabokra törve az összes bordáját, melyek valósággal felnyársalták a tüdejét. Esélye sem volt túlélni. Pont úgy összetört, mint a megformázott márványtömb. Miután elhalt a csapás, még próbált ugyan mondani valamit, de csak tekintélyes mennyiségű vér hagyta el a száját.
- Te féreg – fröcsögte Derturyus. – Hogy jutottál be?
Természetesen azonnal felismerte a támadóját, noha Gerr csak ezután hajtotta hátra a kapucnit. Válasszal egyelőre nem kívánt szolgálni, inkább lecsatolta övéről ikerkardjait és egy-egy gombnyomással életre hívta az ezüst és cián színű pengéket. A jellegzetes zümmögés, mint mindig, most is nyugalommal és magabiztossággal töltötte el. Tipikusan olyan férfi volt, aki csak kardal a kezében érezte magát teljesnek.
- Kapd fel a szopóállarcot, lobonc – szólalt meg először, ellenfele rasztáira utalva -, tartok neked egy kis bemutatót!
- Erősebb lettél – jegyezte meg Derturyus saját, vörösen izzó pengéjét aktiválva.
- Senki emberfia nem fogható hozzám! – Őszinte meggyőződése volt, hogy valóban bárkit képes lehet legyőzni, főleg egy klasszikus párbajban.
- Még szerencse, hogy kiffar vagyok! – köpte a Sötét Jedi, méteres léptekkel gyűrve le a köztük lévő távolságot.
Gerr’IUs arcára kiült a szokásos ragadozó vicsor-vigyor keverék és maga is elindult, hogy végre pontot tegyen az ügy végére.
Vörös szőnyegen haladtak elkerülhetetlen végzetük felé. A terem amúgy is teljesen üres volt, a tanácskozáshoz használt asztalokat és székeket kivitették, de az sem számított volna, ha zsúfolásig megtöltik. Számukra teljesen leszűkült a világ. Két igazi kardmester készült eldönteni, melyikük a jobb. Azt, hogy melyikük élhet.
Egyik harcosnak sem kellett különösebben figyelnie a mozdulataira, ösztönösen találták meg a legmegfelelőbb fogásokat. Legyen szó támadásról vagy védekezésről, mindig tudták, mit kell lépniük. Vágások, szúrások, bonyolult piruettek, mindent bemutattak, amit csak tudtak. A harc szimfóniája villámgyors, rövid hangokból épült fel, melyek mind egy szálig a kardok találkozását jelentették. Percek teltek el állóharccal. Gerr egyszerűen nem tudta átütni Derturyus védelmét, de annak támadásait könnyedén hárította. A mentor tudta, hogy ki kell találnia valamit, és szerencsére a kezében voltak a megfelelő eszközök is. Lehet, hogy van olyan jó vívó, mint én, de Erőalkalmazásokban fölötte állok.
Egy ilyen ösztönös küzdelemben kevés nagyobb hibát követhet el az ember, mint a gondolkodás. Gerrnek hagynia kellett volna, hogy a teste tegye a dolgát, elég volt egy pillanatra elkalandoznia, és a ciánpengés kardja megsemmisült. Derturyus egy ügyes vágással hasította ketté a fegyvert.
Nagy érvágás volt ez a mentor számára, de még így is hálás lehetett, hogy ellenfele nem találta el az energiacellát, mert az legjobb esetben is a kezébe került volna. Eldobta hát a kardot és egy fegyverrel folytatta a párbajt. Azonnal sikerült alkalmazkodnia a helyzethez, így nem került különösebb hátrányba, sőt, legalább maradt egy szabad keze, amivel zavartalanul használhatta az Erőt.
A kiffar egy elnyújtott, fentről lefelé tartó vágással próbálkozott, ami Gerrt hátrálásra kényszerítette. Hátraszökkent, de még a levegőben körbevette a kék derengés, ami pulzáló burkot formált a teste köré. A gömb bombamód robbant szét, lökéshullámokat indítva minden létező irányba. A telekinetika egy újabb csodája. Mindig is sok időt töltött ezen alkalmazás fejlesztésével, elvégre szerves részét képezte a harcmodorának.
Derturyusnak nem volt sem ideje, sem elegendő távolsága megfelelően reagálni, így a felszabaduló energia elképesztő erővel lökte hátra. Gerr azonban biztosra akart menni; attól tartva, hogy a rasztás tompítani fogja a becsapódást, háromszor beleboxolt a levegőbe, ami három apró, célzott telekinetikus löketet engedett szabadjára. Ezeknek hála a Sötét Jedi védekezés nélkül csapódott a trónja maradványai közé.
A szekta vezetőjének szemmel láthatóan nehezére esett talpra állni, de nem akarta fokozni ellenfele örömét azzal, hogy a feltétlenül szükségesnél többet tölt a padlón. Egyik kezét a mellkasa jobboldalára szorította, de ami ennél érdekesebb volt, hogy nem volt nála a fénykardja. A kiffar azonnal keresni kezdte, egyik szemét azért végig Gerren tartva.
A férfi nem használta ki az alkalmat, inkább hagyta, hogy a fürtös megtalálja a fegyverét. Milyen dolog lenne úgy megölni egy kardmestert, hogy nincs a kezében kard? Derturyus végül az erővel emelte meg a márványdarabokat és végre megtalálta köztük a markolatot. Azonnal a kezébe röptette és elszánt tekintettel nyomta le az aktiváló gombot. Hiába. A vörös lézernyaláb megjelenése helyett csak sercegés hallatszott. Mindketten tudták, hogy immáron tökéletesen alkalmatlan a harcra. Az áruló Sötét Jedi szemöldökei döbbenten szöktek a homloka közepére. Nyilván kiszolgáltatottnak érezte magát.
Gerr’IUs fogcsikorgatva indult el felé. Őrlődött. Tudta, hogy nem kellene, de mégis lecsatolta a harmadik kardja fekete, másfél kezes markolatát.
- Fogyócikk – bökött a használhatatlan fénykardra. – De hát szemet szemért, igaz?
Derturyus őszinte meglepetésére, Gerr odadobta neki a fekete hengert. Megállt, felvette az alapállást és várta a párbaj folytatását. A kiffar életre keltette az ősi, sárgászöld fénysugarat, de látszott rajta, hogy nem érti, hol van ebben a csapda.
- Nem hagyom, hogy el elromlott fénykard miatt halj meg – magyarázta a férfi, anélkül, hogy a kérdés szavakká vált volna. – Azt akarom, hogy mindenki tudja, jobb vagyok nálad. Nincs szükségem szerencsére, hogy eltiporjalak. Különben is, az a kard pont olyan romlott, mint te magad.
- Csak nehogy megbánd – nevetett fel az új lehetőségtől megrészegülten.
- Máris megbántam.
A harc folytatódott, méghozzá intenzívebben, mint azelőtt. Derturyus mozgásán látszott ugyan a sérülés, de a tapasztalatával képes volt kompenzálni azt. Őrült dolgok történtek a párbaj során. Egy adott pillanatban a kiffar szabad kezéből Erővillámokat bocsátott ki, amiket Gerr’IUs Védekezéssel fogott fel és vert vissza. Ezt azonban a Sötét Oldal szolgálója saját pengéjével fordította ismét ellene, hogy aztán a mentor ezüst fegyvere szintén eltérítse. A villámok végül egyiküket sem sebezték meg, mindössze a falba sikerült éhesen belemarniuk.
Egy másik pillanatban Derturyus vágását csak úgy tudta elkerülni, hogy az Erő biztosította rugalmasságot is felhasználva, lehetetlen helyzetbe fordította a nyakát, így a fényszablya csak az ádámcsutkája csücskén lévő bőrt tudta némileg megperzselni.
Hosszú percek óta ment a harc, amikor végre bekövetkezett a várva várt áttörés. A Sötét Jedi csak egy hajszállal volt lassabb a kelleténél, de ez a kardforgató kezébe került. Gerr bemutatott egy szélsebes piruettet, és mire befejezte, már a másik keze is hiányzott. Mindkettőt tőből metszette le.
Amikor a kiffar üvöltve rogyott térdre, egy íves suhintással szelte át a két combját, gyakorlatilag egy tehetetlen fejes torzóvá változtatva az árulót. Egy fájdalmas rúgással hátra fordította a testet, és elégedetten nézett bele a rettegő szemekbe.
- Így már nyugodt szívvel ölhetlek meg – mondta a kardját beleszúrva a vállába, csupán csak azért, hogy még nagyobb fájdalmat okozhasson.
- Sikított – köpte a szavakat véres, habzó szájából a roncs -, könyörgött azért, hogy ne bántsam. Mikor belévágtam a kardom, pont olyan kéjesen nyüszített, mint amikor régebben a másik fegyverem mártogattam benne.
Albiona említése teljességgel megvadította. Eldobta a kardját és puszta kézzel kezdte ütni Derturyus gusztustalan képét. Igaz, hogy a bal kezét bőrszövet fedte, de a mechanikus végtag még így is szép kis pusztításra volt képes. Állatias dühvel sújtott le újra és újra, pedig nem is kapcsolta ki a bal csuklóján lévő karperecet, amely a mutáció hatásait hivatott elnyomni.
Mire végzett, a ruhájából facsarni lehetett volna a vért és a verítéket, a kiffar arcából pedig csak egy groteszk felismerhetetlen maszk maradt.
Ekkor hallotta meg az ajtó előtt gyülekező katonák lépteit. A fejét a kijárat felé fordította, és aranyszínű, vörös szegélyű szemekkel bámult a szerkezet visszaszámlálójára. Még fél órája volt, amíg szembe kellett néznie azzal, ami odakint várta.

*

- Pokoli harminc perc volt – mondta az öreg, miután teljesen kiürítette a korsóját.
- És mit csinált addig, míg kinyílott az ajtó? – kérdezte egy tízéves forma zabrak fiú.
- Évek óta először meditáltam.
- És? – visszhangzott a gyerekek hangja.
- Mi és? – csodálkozott. – Az italom elfogyott, húzzatok el a pics*ba!
- Deren bácsi, csak még egy kicsit! – kérte a legkisebb kölyök, akinek alig látszott ki a mocsok alól az arca. Húsz éve már, hogy ismét ezt a nevet használta, Gerr’IUs halott volt a világ számára.
- Takarodjatok a szemem elől! – csattant fel, előkeresve zsebéből egy halálpálcát.

Jelleme:
Megkeseredett férfi, aki senkit sem kedvel túlzottan. Ugyanakkor a felszín alatt talán még ott hevernek régi személyiségének darabkái. Legalábbis állandó szarkazmusa erről tanúskodik. Előszeretettel használ sértő beceneveket, és gyakran provokál ki összetűzéseket. Komoly alkohol- és halálpálca függő, ezért nem ritkák a hangulatingadozásai.

Külseje:
Magas, erőteljes testalkatú férfi. Évek óta őszül, így hosszú haja és szakálla egyaránt ezüstszínűnek látszik. A testét számtalan heg borítja, nyaka hátsó részén pedig jellegzetes tetoválást visel. Ez a régi rend szimbólumát ábrázolja, hisz ilyen módon mutatta ki elkötelezettségét Nagoon tanítványai felé. Mivel már 55 éves, az arcán is kezd meglátszani a kora, de az Erőnek és kiváló génjeinek hála még mindig sármos férfinak számít, a korához képest. Persze ez csak akkor igaz, amikor nem hullarészegen és ápolatlanul hever valamelyik kocsma asztalán...esetleg alatta.

Üdvözlöm a fedézetten, szükség van már az oldalnak egy szeszka... szürke jedire. A kezdő pénzt 76 000 kreditben állapítom meg. Csináljon adatlapot, és utána sipirc játszani, meg elinni a maradék pénzt. Wink

Adatlap:

Név: Gerr’IUs

Foglalkozás: kocsmatöltelék

Eszközök, fegyverek:
- ezüst fénykard;

Ingatlanok:
- Egy szegénynegyedbeli kis porfészek;

Járművek: -

NJK-k:
- Catherine Sovari: twi’lek rabszolga, a vállalkozás vezetője és alkalmi ágybetét;

Kapcsolatok: -

Vállalkozás:
- Név: Puha Kacsók;
- Alapító: Deren Klum (Gerr’IUs);
- Profil: erotikus masszázs (bordély);
- Szint: 1;
- Bevétel (hetente): 1000 kredit;
- Létesítmények: telefonos alapon működik, nincsenek külön létesítményei;

Karakterpontok:
- Anyagi háttér: 1 pont;
- Politikai befolyás: -
- Gazdasági befolyás: -
- Csatlósok: 1 pont;
- Hírnév: -
- Kapcsolatok: -
- Mentor: -
- Szövetségesek: -
- Vállalkozás: 3 pont;

Összes karakterpont: 6
Megmaradt karakterpontok: 1 pont

Erőjártasságok:
- Rövid idejű emlékezetnövelés: 0 pont;
- Telekinetika:1 pont;
- Meditáció: 0 pont;
- Erőérzékelés: 0 pont;
- Fénykardvívás: 6 pont (Jushitaru mester: gyakorlatilag a Juyo forma, aminek hiányzó elemeit a Shien és Ataru egyes részeivel pótolta);

Összes képességpont: 10 pont.
Megmaradt képességpontok: 3 pont.

Vagyon: 76,000 kredit;
Bevétel: 4000 kredit havonta;
Elköltött kredit: -
Megmaradt pénzt: 76.000 kredit;

Adatlap elfogadva...
Sipirc játszani...

Jelleme:
Immáron van miért élnie - és az új remény felszabadított benne néhány halottnak hitt érzést is -, de az empátia nem tartozik ezek közé. Más emberek sorsa vajmi kevéssé érdekli, sőt akár még kegyetlennek is nevezhetnénk.
Csak néhány barátja van, ők viszont maradéktalanul számíthatnak rá.
Impulzív természet, hajlamos a hősködésre és az öncélú cselekedetekre. A többség szerint öntelt, szókimondó barom, aki puszta szórakozásból igyekszik bosszantani az embereket. Rendkívül provokatív és gyakran tapintatlan, ráadásul a szitokszavakkal sem fukarkodik.
Kötekedő természetét szarkasztikus humorral fűszerezi. Nem foglalkozik mások véleményével, nem izgatja a politika és magasról tesz mindenre, ami kívül esik szűk érdeklődési körén. Fontos még megemlíteni, hogy hajlamos az önmarcangolásra és az életvitele némiképp önpusztítónak mondható.
Gyengéd érzéseit rutinosan rejti álarc mögé.
Könnyen és lelkiismeret-furdalás nélkül öl!

Külseje:
Átlagos magasságú, jó testalkatú férfi. Felsőtestét szinte mindenütt hegek borítják, a megvívott csaták és elszenvedett árulások emlékei. Jobb karját könyöktől lefelé elvesztette egy párbajban, ám a mechanikus protézist még a legszakavatottabb szemek sem lennének képesek azonnal kiszúrni. Finom bőrszövet fedi, hisz méregdrága, profin kivitelezett műkézről van szó.
A nyaka hátsó részére jellegzetes tetoválást varratott, amely a Nagoon Tanítványai rend szimbólumát ábrázolja.

Csillogó, barna szemei vannak, arcát pedig férfias ráncok barázdálják. Állandó ezüstösen csillogó borostát és rövid hajat visel, amelyben majdnem annyi ősz szál bujkál, mint ahány pigmentált.
Azal gyógyításának köszönhetően a szeme alatti fekete táskák és karikák szinte teljesen eltűntek, így nem néz ki többnek egy jól karbantartott 45 évesnél.
A fogsora hibátlan, bár nagy része a fogtechnikusok munkájának tudható be. Többségüket harcban veszítette el, de 1-2 darab a halálpálca mellékhatásai miatt szorult cserére.
Sármos férfi, így akár jóval fiatalabb hölgyek figyelmét is képes felkelteni. Az apakomplexusosokról már nem is beszélve...