Név Orna Shes
Nem férfi
Faj ember
Kor 46 év
Erőérzékeny igen
Foglalkozás fejvadász
Születési hely, és idő Harles, BBY 42
ELŐTÖRTÉNET
- Höh. Hallani akarjátok mi, hogy mért kerültem ide? Vicces fiúkák vagytok Ti itt mind!
Az ex-fejvadász alig fejezte be mondatát, amikor egy határozott ütés nyomán sikerrel a földre került, orrából vékony érben szivárogni kezdett a vér. Véres vigyorran nézett a felette álló alakokra. Két fehér köpönyeges, kétszekrény széles, fél szekrény magas férfi, higgadt, vagy inkább csökönyös arckifejzéssel.
- Kuss legyen, Orna! Senki se kíváncsi a sz.rságaidra! Irány a közös helyiség!
Rúgott bele az egyik alak, majd felráncigálták a néhai híres/hírhedt fejvadászt és nem túl kellemes módon útjára indították. Egy hosszú, fehér folyosón vezették keresztül, amelyet szabályos időközönként megjelenő ajtók csúfítottak el. Orna tudta, hogy kik vagy mik vannak mögöttük.
- Bolondok!
Tudatta hangosan is legújabb felfedezését. Vagyishát, nem a legújabb, hisz már négy éve itt raboskodott, egy rohadt elmegyógyintézetben és ezek a balfácánok azt hitték, hogy fogságban tudják tartani Orna Shes-t! Heh...hülye barmok! Egyszerűen csak kivette hosszú, négy éves szabadságát, hogy kicsit pihenjen, relaxálódjon és fajtársai között legyen. Végül meglátta azt a nagy ajtót, ami a stílusosan elnevezett "közös helyiségbe" vezetett. Az ajtó kinyílt és láthatóvá vállt az, amit eddig eltakart.
- Helló San! Hogy van a kutyusod? - kérdezte kedvesen egy "betegtől", aki éppen egy betört képű férfit "ápolgatott".
San-nek jó tulajdonsága és szokása volt, hogy csak úgy random módra embereket támadjon meg, beverje a fejüket a falba, és utána gügyögve beszéljen hozzájuk, miközben tovább csapdossa őket. Egyetlen értelmes szót tudtak eddig kicsikarni a majd' másfél mázsa színizom félkegyelműből: kutyuli...de ezt is olyan igazi debil módjára elnyújtva és torz hangon.
- Kutyuuuuliiiiiiii- dörmögte vissza San.
Egyszer Orna-nal is bepróbálkozott, még a fejvadász első napján, de a csúfos kísérlet után inkább visszatért a többi, korcsabb "kutyulihoz". Még elhaladtak néhány ismerős bolond mellett, majd Orna-t ledobták egy asztalhoz.
- Nesze, gyógyszerek! - lökték elő a következő adagját.
Napi kétszer három adag fehér pirulát kellett megennie, és a hülye barmok mindig megvárták, amíg biztos, hogy lenyeli őket. Az egyik nyugodtabbá tette Orna-t, a másik elfolytotta az Erőérzékenységét, a harmadik meg csak dísznek volt - vagy valami olyasmi. Miután a fejvadász legyűrte a piruláit, magára hagyták az egész társaságot. Fél perc se telt bele, már meg is jelent a szokásos három fős társulat, akik mindig az ex-bérgyilkos társaságát keresték. Az egyikük teljesen szefos volt, ezt Orna az első másodpercben megtanulta: vagy állandóan babákat látott maga előtt és nekik vágott grimaszokat, vagy így akarta kifejezni, hogy nem foglalkoztam vele eleget a szülei; a másikat teljesen tönkre tették a nyugtatók. Régen, a Köztársaság idején egy rohadt közveszélyes vadbarom volt, mostanában a saját ürülékével játszadozott. Volt egy egész falunyi sz.rembere már, és nem régiben nekikezdett Coruscan-t kicsinyített változatának, amit stílusosan Kakascan-nak nevezett el. A harmadik társuk viszonylag normális volt...ha az ember eltekint attól, hogy minden hónapban egy újabb skalpot gyűjt be társaitól: eddig nyolcvankettő fül lógott az övén...és még bőven volt hely továbbiaknak.
- Megjött a szefos káefté. Remek - morogta maga elé, majd hátra dőlt székében, szemét becsukva és a múlton merengett.
Szar ötlet volt a Birodalmiakkal szórakozni, nagyon is. Az hagyján, hogy a drágalátos fejvadász nagy szeretettel hatolt be birodalmi bázisokba és lopkodott információkat onnan, amit később Lázadóknak juttatott el, azonban amikor már számítanak az ember érkezésére, az nem olyan vicces. Így történt ez is az elfogása napján. Minden rutinnak indult: a bejáratnál őrködő három rohamosztagos gyors likvidálása; a folyosón lopakodás, elkerülve az őrjáratokat; robbanóanyag az energiaelosztó központban; betörés a számítógépekbe. Ami nem volt a tervben: kifelé menet találkozni harminc állig felfegyverkezett, nagy darab gyökérrel, és egy-két náluk is csúnyábban kinéző elit osztagossal.
- Impozáns kíséret. Hová megyünk?
Emlékezett, valami ilyen hülyeséget sikerült csak rögtönöznie, mielőtt eltaláták volna a kábítólövedékek. A következő emléke az volt, hogy egy fehér szobában ébred, ahol két nagy darab fehér köpönyeges köcsög hajol felé.
- Hé, Orna! Ébredj!
Valaki megrázta a vállát. Kinyitva a szemét először egy szőrös pofát látott, majd tekintete megakadt a látómezeje szélén himbálózó fülek egész során. Picsába. Ez a valóság. Ismét a szőrös pofába nézett, majd ismét becsukta a szemét. Elege volt a mai napból! De már nem tudott vissza aludni, így végül nagy morgások és sóhajtások közepette ismét csak felkelt és a társaira nézett.
- Mi a franc van, sz.rarcúkám? - nézett Füleskére.
- Új fiú. Nézd, San már őt méregeti!
A fejvadász arra felé fordította fejét, amerre Fülike mutatott. Aztán a szeme elkerekedett és azonnal felpattanva a helyéről még időben érkezett meg San és a zöldfülü közé ahhoz, hogy megakadályozza, hogy egy újabb "kutyulika" feküjdön véres képpel a földön.
- Nyugi van, San! Őt nem bántod! - förmedt a nagy darab félkegyelműre.
- Kutyuuuliiii - nyüszögte az, majd visszatért az előző kutyushoz.
Orna aznap másodszor került a földre, miután valaki alattomosan fejbavágta - már megint! Mikor feltápászkodott, egy vigyorgó arccal találta szembe magát.
- A rohadt anyádat, Jason! - ezzel átöltete az újonnan jöttet.
Emlékezett Harles-re. Legalábbis valamilyen szinten igen, bár tény, hogy két éves korában elkerült onnan. Távol a szüleitől, távol egyetlen élő testvérétől. Távol mindentől, amit a Harles nevű kígyófészek tartogatott. Az apja a bolygó irányítója volt, aki éppen politikai vihar kellős közepébe került, Az anyja luxusk.va, a bátyja meg egy még Orna-nal is elmebegetegg igazi f.szkalap. Tény, hogy öt évvel idősebb volt az öccsénél, és a drága fater talált neki egy elkallódott Jedit, aki rossz útra tért és aki megfelelő fizettségét hajlandó volt megkezdeni Karl, a bátyus tanítását. De Orna ezt csak később tudta meg, később, amikor Karl elfogta. Ő csak annyira emlékezett, hogy elhagyta a bolygót, a szüleit és valami koszos világra került, ahol egy rodiai korcs vette magához.
- Mit keresel itt, Orna? Azt hittük mind, hogy meghaltál!
Kérdezte épp Jason, amikor leültek egy asztalhoz. A férfi nem túl kedves módon arrébb patronálta a még mindig gügyügő trió-tagot, majd leült a helyére. Egyelőre a gondozók csak bedobták ide, még nem kezdték meg a "kezelését".
- Elfogtak a birnyák. Rohadjanak meg! Nem hittem volna, hogy ezek a barmok életben hagynak minket. Mi a francnak dugnak mindenkit elmegyógyintézetbe? - tette fel a kérdést, inkább magának, mint Jason-nak.
Régi társa csak a vállát vonogatta.
- Mióta vagy itt benn? Mi a Yavin-i csata óta nem hallottun rólad. Sőt, előtte pár héttel azelőtt kaptuk az utolsó hírt felőled.
- Yavin-i csata? Miről beszélsz te? - kérdezett vissza a fejvadász.
- Tehát elég régóta. Figyelj, amióta Te ide bekerültél, sok minden megváltozott. A Köztársaság hű Lázadók egyre nagyobb sikereket aratnak. Sikerrel pusztították el a Császár egyik szuperfegyverét, a Halálcsillagot. Most állítólag a másik, még nagyobb szuperfegyver ellen gyülekeznek. Talán ismét visszatér a Köztársaság...
Orna elképedve figyelte a hatalmas kijelzőt Coruscant egy eldugott sarkában. Azonban nem volt elég eldugott, hogy a kocsmában ne legyen egy nagy kijelzős holoegység. Élő adást közvetítettek a Szenátusból, ahol épp Palpatine főkancellár szólalkozott fel. Pontosabban...ekkor már Palpatine Cszászár. Orna sejtette, hogy mi fog következni. A Jedi Templom közelében volt, amikor látta, hogy egy sötét öltözékbe burkolózott alak egy nagy adag klón osztagos élén a Templom felé tart. Távcsövét elő véve meglátta, hogy ki is az: Anakin Skywalker, a Köztársaság ünnepelt hőse. Nem értette a helyzetet, azonban amikor látta, hogy mit tesznek oda benn a klónok és Skywalker, a fejvadász szíve kihagyott néhány ütemet. Nem akarta elhinni, amit lát! Azonban...még is igaz volt. Mindenkit lemészároltak és Orna ez ellen egyszerűen nem tehetett semmit. Világ életében a Köztársaságnak dolgozott, azért küzdött és most annak egyik legnagyobb hőse...egyszerűen elárulta azt és a Jediket!
A kis kocsmában ülve aztán megtudták a többit: a 66-os parancsot, a Jedik likvidálását, Palpatine ármánykodását...és a Birodalom megalakulását. A Köztársaság bukását.
- Ne, Jason, ne most! Nincs ehhez hangulatom. A Köztársaságnak vége! Én ott voltam.
- Én is ott voltam, Orna. A Felucia-n voltam Aayla Secura-val. Rajta kívül más nem tudta, hogy ott vagyok. Titkos akciónak indult. Beszivárogni egy Szep bázisba. Amikor meghallottam a lövéseket, vissza felé indultam. Azt láttam, hogy a tábornok teste felett egy csapat klón áll. Ők ölték meg őt! Engem is majdnem észrevettek. Alig bírtam megmenekülni. Én is ott voltam!
A rodiai alaposan kiképezte Orna-t, fegyverforgatásra. Amit Ő nem tudott megtanítani ifjú tanítványának, azt elintézte a többi tanár, akiket felfogadott. Ezt parancsba kapta: a fiú igazi apja rendelte el, hogy a fia megtanulja megvédeni magát, hisz azt akarta, hogy egyszer Ő legyen a Harles uralkodója, hisz Karl nem lehetett az. Orna távozásának napján az elsőszülött fiú olyan bűnt követett el, amit még a harles-i törvény is elutasított: rokongyilkosság. Megölte a saját anyját, majd a Sötét Jedi tanítójával együtt elmenekült a bolygóról. Így egyedül Orna maradt az, aki tovább vitte a Shes vérvonalat...Harles uralkodó vérvonalát.
A fiú mindebből csak annyit tudott, hogy fiatalon megtanult a fegyverekkel bánni, osonni, lopózni. Amint idősebb lett, hajót vezetett és még több gyilkolási módszert tanult meg.
- Mesélj nekem, mi történt az elfogásom óta? Mi ez az egész Yavin-nal, azzal a Halálcsillaggal és a többivel?
Kérdezte végül Orna Jonas-t. A többi szefos - legalábbis nagy részük az volt, a megmaradt kevés a Birodalom ellenségei voltak, akiket gyógyszerekkel akartak megtörni, hogy saját soraikba állítsák azokat. Na szóval, a többi szefos is megpróbált figyelni a beszélgetésre, de a legtöbbjük azt se tudta, hogy miről van szó.
- Hja,barátom, ez egy hosszú történet.
10 éves lehetett, amikor egy nap, "'haza felé" menet meglátta a nagy füstöt. Érezte, hogy valami baj van, ezért megszaporázta a lépteit. Amikor megérkezett a házukhoz, már csak rodiai tanítója elszenesedett holttestét, éa a leégett romokat találta. Aznap reggel az őt szárnyai alá vevő férfi elküldte a bolygó egyik másik városába, hogy folytassa tanulmányait. Akkor Orna még nem tanított neki nagy jelentőséget, de utólag eszébe jutott, hogy a rodiai aznap nagyon atyáskodó volt - jobban, mint előtte bármikor. Szemébe könnyek gyűltek, ahogy barátja, és "apja" holttestét bámulta. Keze ökölbe szorult és bosszút esküdött.
Jonas beszámolója a végére ért. Elmondott mindent a Halálcsillag elleni támadásról, a Köztársaság sikereiről és kudarcairól és arról is beszélt, hogy most újabb, végleges támadást akarnak indítani a Birodalom ellen. Úgy sejtették, hogy a küszöbön álló csata lesz a mindent eldöntő. Ha győznek, a Birodalomnak vége. Ha vesztenek, a Lázadás elbukik, hisz ebbe a csatába sürítették erejük nagy részét.
Az alig tizenöt éves fiú egy erődöt nézett meredten. A Galaxis egyik eldugott bolygóján járt éppen, hajóját messze maga mögött hagyva. Két napja figyelte meg az erődöt, és ennyi idő alatt minden információt megtudott. Az elmúlt öt évet - a rodiai mentora halála óta eltelt időt - felkészüléssel töltött. Ezen idő alatt jött rá arra, amit már egy ideje sejtett: Erőérzékeny. Jobbak voltak a reflexei, gyorsabban tanult, és hála egy Szürke Jedi ismerősnek, valamennyire megtanulta kontrolálni erejét. Annyira mindenképp, hogy alapszinten érzékelni tudta a környezetében lévő élőlényeket. De csak ennyi. Nem kapott semmi különösebb kiképzést, de ez így is bőven elég volt neki.
Két óra múlva támadásba lendült. A falra felkúszva gyorsan végzett vibropengéivel a két őrrel, akik az egyik toronyban őrködtek, majd tovább lefelé haladva még további kettő őr esett áldozatul neki. A déli oldalon volt, a célpontja az északin. A két napi megfigyelésnek köszönhetően kikerülte az őrjáratokat és feltűnés nélkül jutott el a főnök lakrészéhez. Három szobán haladt keresztül, és egyben se voltak őrök. Hanyagság. Amikor elért a főnök ajtaja elé, érezte, hogy benn négyen tartózkodnak. Már készenlétbe helyezte a sokk gránátot. Az ajtó résnyire kinyílt és a benn tartózkodóknak csak annyi idejük volt, hogy felismerjék a gránátot. Az ezt követő harmincadik szívdobbanásra már mindegyik halott volt. Az ezt követő eszeveszett menekülés Orna legszebb élményei közé tartozott...Bosszút állt mentorán, ahogy annak lennie is kellett.
- Meg kell szöknünk innen. Elegem van ebből a helyből.
Ezt már Orna mondta, félbeszakítva Jonas egyik mondatát. A vele szembenülő felkapta a fejét, összeszűkült szemmel méregetve a fejvadászt. Körbenézett a teremben: rajtuk kívül 23 további "beteg" tartózkodott, változékony állapotokban. Alig három alak volt még, akiknek csak fél órába telne elmagyarázni, hogy szökni akarnak, mire felfognák. A többieknél ugyanez fél év. Aztán visszafordult régi társa felé, és látta, hogy Orna arcán egy hatalmas, eszelős vigyor terül szét.
- Van egy ötletem...
A férfi kora hajnalán álló fejvadász a naplementét bámulta. Immáron öt éve, hogy bosszút állt a mesterén, és azóta nagy sikereket ért el. Jó harcos lett, jobb, mint amit remélni mert volna. Hála az Erőnek és elszántságának, nem nagyon voltak olyanok, akik túlélték volna a vele való találkozást. A naplementét figyelte, és azt, ahogy egy csapat frissen "legyártott" klón osztagos masírozik fel éppen egy Acclamator osztályú köztársasági Csillagrombolóra. Két hete robbant ki a Klón Háború. Két hete derült ki, hogy milyen sereget is állított fel titokban a Köztársaság - bár egyes híresztelések szerint egy Jedi titkos rendelése volt az egész. A fejvadász nem tudta, mi fog kisülni ebből az egészből, de reménykedve tekintett a jövő felé. Hisz a másik oldalon ott voltak a Szepek, a droidjaikkal és a bérenceikkel. Tökéletes célpontok. Igen hamar felajánlotta szolgálatait a Köztársaságnak, akik először kétkedve fogadták azt, de néhány sikeres akció után már jobban viszonyultak hozzá. Egy új élet kezdődött Orna életében.
Orna visszanézett a közös helyiség véres ajtajára. Pont rosszkor akart a két ápoló Jason után nézni. Pont akkor, amikor a gyogyósok kitörtek, hála a fejvadász jó beszélőkéjének. Aztán tekitnete tovasiklott. San éppen kedvesen cirógatta az egyik ápoló fejét...vagyis annak maradványait. Kicsi maradványait, ami azt illeti. A díszes társaság szobáról szobára járva őrjöngve szabadították ki társaikat. Orna és Jason a kisebb hadsereg mögött masírozott, elégedetten bámulva munkájukat. Tudták, hogy néhányan - vagy lehet, hogy sokan - fognak meghalni a betegek közül, de még ez is jobb, mint ami itt várt volna rájuk. Mindketten készen álltak a harcra...
Heves csatározások dúltak a Galaxisban. A Köztársaság egyre több és több klónt vesztett el, és alig bírták pótolni a veszteségeket. Bár az oldalukon álltak a Jedik, Dooku gróf-nak ott voltak a Sötét Akolitikusok és a Galaxis többi söpredéke, a hatalmas droid serege. És mint ha nagyon gyakran előre tudtak volna a Köztársasági tervekről. Nyílvánvaló volt, hogy valaki áruló közöttük, csak soha se tudták elfogni azt. Mindeközben Orna karrierje felfelé ívelőben volt. Egyre nagyobb hírnévre tett szert és kapott felkéréseket illusztris személyektől is. Voltak húzós esetei is, gyakran állt közel a halálhoz, azonban még mindig ott volt az események hátterében, és tette a dolgát: harcolt a Köztársaságért. Számos jó ismerőst szerzett be ott, volt néhány barátja a Jedik között is, ha nem is barátok, de legalább jóismerősök. Úgy látszott, hogy minden jól fog alakulni. Aztán két nap múlva egy kocsmában találta magát, egy kijelzőt nézve, rajta Palpatine-nal...
Egész sikeresnek volt mondható ez az egész kitörés móka. Néhány halott, sok sérült, kis g.i betegápolók mindegyike megölve. A legszebb látványt a bejárati csarnok mutatta, amin groteszk csillárok módjára saját belükkel felakasztott őrök lógtak, és éppen heves lángokkal távoztak a túlvilágra. Hiába. Amikor egy csapat elmebeteg kiszabadul, akkor annak súlyos következményei vannak. Egy személyes vesztesége is volt aznap: Jonas, az egyik őrrel való csatározás alatt találatot kapott. A lézer a nyakát találta el, szétrobbantva azt. A feje viszonylag épségben maradt meg. Egészen addig, míg Fülike le nem szedte mindkét fülét, és a nyelvét is. Ezt csak azokkal tette meg, akiket igazán tisztelt. Orna remélte, hogy az Ő nyelve nem fog Füles övén lógni. Nagyon remélte.
Alig vészelte túl a váltás időszakát. Azok, akik a Köztársaság idején is vezető szerepben voltak, vagy olyan helyen, ahol tudhattak róla, most minden erejükkel a Köztársasági szimpatizánsokat keresték. Elbújdosott Jediket...és az olyanokat is, mint Orna, vagy Jonas, egy régi barát még a régmúlt időkből. Hosszú ideig csak bújdosott, remélve, hogy egyszer majd sikerül kijutni a Birodalmi területekről. Két hónap után végül már nagy nehezen, de eljutott a semleges területekre, a Huttok birodalmába. Orna számára új élet kezdődött. A legaljasabb munkákat vállalta el, olyanokat, amiktől majd' felfordult a gyomra, de nem tehetett semmit. Aztán amikor megtudta, hogy a Lázadás életre kelt, tudta, hogy hova kell mennie. Összeszedve minden kis holmiját, rögtön nyergelt is a legközelebbi Lázadó bázis felé. Jónéhány akcióban részt vett, bár nem játszott túl nagy szerepet a Lázadás sikerességében, de tette, amit tudott. Aztán jött a végzetes betörés egy birodalmi bázisra, és elfogták.
A frissen szabadult fejvadász frissen megszerzett szabadságát élvezte. Hátra tekintett, az intézményre, ami majd' négy évig az otthona volt. Nem tudták megtörni. Hiába próbálkoztak kínzásokkal, gyógyszerekkel, kedves rábeszéléssel, nem törték meg. Tudta, hogy a következő lépcsőfok a kivégzés lett volna, de nem jutottak el odáig. Orna Shes igen is élt, és készen volt arra, hogy visszatérjen a Galaxisba, hogy bosszút álljon néhány elesetten. Még a harcok alatt tudták meg, hogy mi is történt azóta, hogy Jonas-t elfogták és néhány hétig fogságban tartották, mielőtt átvitték volna az elmegyógyintézetbe: a Lázadás győzött, Palpatine halott, Vader/Anakin halott...hát, még mindig volt mit tenni. És Orna elhatározta, hogy tenni is fog. Bár előbb valami fegyvert kell szereznie. Tekintete megakadt az egyetlen hajón, amit talált. Megvonta a vállát és a hajó felé indult. Valószínűleg előbb-utóbb a birodalmiak tudomást szereznek egyik betörőállomásuk pusztulásáról és visszajönnek, már ha lesz elég emberük rá, és az itt maradottakat kivégzik. Ez őt nem érdekelte. Felszállt a hajóra és eltűzött a pics.ba. A hajó navikomputerében nem volt túl sok adat, de nem is akarta túl sokáig megtartani. Csak még azt nem tudta, hogy hova menjen. Vetett egy búcsú pillantást a bolygóra, ahol utolsó barátja, Jonas meghalt, majd visszafordult a műszerfal felé.
- Ideje bejelenteni, hogy visszatértem!
- B..tok meg magatokat, hülye mocskos kis szemetek!
Füstölgött Orna, amikor elhagyta az irodát. Mi a jó franc ez az egész? Igazolványok meg engedélyek! Bah. Alig akarták megadni az engedélyt neki. Nem is érti az egészet. Lehet, hogy nem kellett volna megmondani, hogy most szabadult a gyogyóból? Ja. Amikor feltették a kínos kérdést, hogy miből van pénze kiváltani az engedélyt, hát, improvizálnia kellett. Szerencséjére valószínűleg azt a három hullát sikeresen elrejtette, akik árulkodhattak volna a pénz eredetéről. A legsz.rabb az egészben az volt, hogy még hülye fegyveres vizsgát is kellett tennie és kiváltania a fegyvertartási engedélyt. Nonszensz! De szerencséje volt. A Régi Köztársaság idején azért tette a dolgát rendesen, és volt, aki emlékezett rá. Sajnos szegény Jason feleségének aznap kellett megtudnia, hogy a drága férje meghalt a kitörés során, de legalább segített Orna-n: adott némi pénzt még neki, két pisztolyt és kezeskedett érte a GRH hivatalában. Aranyos nőcike. Ha ezt előre tudja, nem kellett volna megölnie azt amásik hármat. Amint kilépett az épületből, felnézett az égre, és rövid időn belül másodjára mondta ki:
- Ideje bejelenteni, hogy visszatértem! És aki még tovább akadékoskodik, azt én itt helyben lelövöm!
Karakter külseje 180 centiméter magas, barna baj, barna szem, barna bőr, barna nyelv, barna fog...ja nem. Szóval - amikor legutoljára méredzkedtem, még 180 centiméter voltam, azóta meg annyit járkáltam össze-vissza, keresztül-kasul fel meg le, hogy lehet, hogy koptam néhány centit, vagy akár egy métert is. A hajam tényleg barna, néhol azonban már itt-ott egy-egy őszes tincs is vegyül bele, aminek nem nagyon örülök, de ennek is van előnye: állítólag a csajok buknak az idősebb pasikra. Hát, csesszék meg, én idősebb vagyok! Az öreg nyanyák meg hagyjanak békén. Szemem nem barna, csak hazudtam. Hehe! Már mint azzal hazudtam, hogy hazudtam, mert tényleg barnák. Szép, sötét barnák. A hajam amúgy eléggé megnőtt a gyogyó alatt, így a vállamig ér. Imádom, amikor a szél borzolja...majdnem olyan, mint ha egy Ryloth-i luxus r.banc piszkálgatná. Orrom lapos: azt hiszem, ez leginkább annak köszönhető, hogy néhányszor beverták már. Más kell még? Ja, van szemöldököm is! Kettő is! Meg kezeim és lábaim is. Mellkasom is, meg ott himbálódzik a gyerekcsinálóm is, de ez azt hiszem, hogy nem túl releváns. Szóval ja, ha kell, nézz meg közelebbről, pont mielőtt kicsinálnálak.
Karakter jelleme Azt gondolom, hogy a Galaxis szép hely...arra, hogy kivégezzünk egy-két mocskot. Imádok gyilkolni, főleg azóta a négy év óta, hogy megvontak ettől a hobbimtól. Főleg birnyákat, mert ők olyan szemetek, meg mert ők a Galaxis közellenségei és mert trendi őket gyűlölni. ÉS ölni. Főleg ölni. De gyűlölni is. A Köztársaságért harcoltam mindig és harcolok most is. Azt hiszem. Már mint nem hiszem, tenném is, csak kissé nehezen kaptam meg az engedélyt. Mi ez a baromság? Régebben egy stukker kellett hozzá, meg jó nagy pofa. Lehet, hogy meg is őrültem egy kicsit. Vagy örültem? Hosszú vagy rövid "ö"-vel? Nem tudom. Ja. Szeretem a nőket. Ki nem? A nők, meg a homokosok. A leszbi nők is szeretik a nőket. Ők csak nem tévedhetnek. Hogy skizo lennék? Kikérem magamnak! Ja, senki se mondta, hogy az vagyok? Akkor bocs. Biztos a másik énem állított megint ilyen hülyeségeket. Ja és zárásképp: kutyuuliiiiii....
Vas. 14 Nov. - 13:25:19 by Vala'na Heysta
