Karlinus I.

A Karlinus rendszer első bolygója. Emberi civilizáció lakja. A planéta nagyobb részét lombhullató erdők és kisebb patakok és folyók alkotják. Nem találhatók nagyvárosok, mivel az itt élők tisztelik a természetet, így nem pusztítják, csak amennyire feltétlenül szükséges.

Orna Shes

A bolygóra történő leszállás sikeres volt. Senki nem zavart meg, amíg a hajód földet nem ért a főváros űrkikötőjében. A landolás után érkezett néhány ember a hajódhoz. Kézifegyvereik voltak, de nem szegezték rád, ha elhagytad a hajót. Amint kiléptél az egyikük eléd lépett.
- Üdvözlöm a Karlinus I.-en. Xanper vagyok a város biztonsági vezetője. Mi szél hozta erre a bolygóra, idegen - érdeklődött.
Látszott rajta, hogy csak a munkáját végzi. Türelmesen vára a válaszodat. Az öt másik szintén ember is türelmesen várt rád. Látszódott rajtuk, hogy nem először fogadnak már más bolygóról érkező ismeretlent.

Néha egy kicsit még meg-megdobta a hajót a váratlan léglökés, azonban viszonylag biztonságosan szálltam le. Ilyen is régen volt, már mint az, hogy hajóval repkedjek össze-vissza. A Purifier egészen jól teljesített, bár tény, hogy nem a legerősebb hajó volt, viszont jó volt a gyorsulása, ami igazán számított, ha gyorsan le kellett lépni a büdös Birodalmiak elől. Amint leszálltam, már láthattam is, hogy néhányan megindultak felém. Jajj, gyerekek, nehogy már elröhögjem magam! Ennyien akartak ellenem jönni? Még teljesen részegen, fél szemmel és fél aggyal is legyőzném őket. Na nem mint ha most teljes agyam lenne. Sőt, nem mint ha valaha is teljes agyam lenne. Vagy ha lenne agyam. Inkább csak egy légüres térben cikázó néhány gondolat...vagy gondolatcsíra. Vagy inkább csak csíra.
- Szél? Ja, eléggé szeles ez a kis bolygó. Hogy melyik szél hozott ide? Amikor leszálltam, az uralkodó időjárás azt hiszem, hogy észak-északnyugati volt. Vagy dél-délkeleti? Vagy milyen is? A fene se tudja. Ja, amúgy a nevem Orna "Késes" Shes. Hogy mért "Késes": Ja, ez egy hosszú történet. Tudja, amikor még a drága anyám élt...hát, nem élt, mire én megjöttem, egy késsel a kezemben kivágtam magam a pocijából. Vagy még se. A fene se tudja. Hogy mért Késes? Ezt látja, én is szeretném tudni. De soha se tudtam meg. Már mint hogy mért Késes? Nekem jobban tetszene a Nőcsábász, meg az ilyenek.
Azt hiszem, hogy valami ilyesmit kérdeztek. Ja, valószínűleg azt, hogy miért vagyok itt.
- Na, szóval, hogy mért vagyok itt. Van egy kis elintézni valóm. Egy drága barátomat keresem. Tuti, hogy nem ismerik, eléggé jelentektelen egy alakról van szó. Ja, és nem, nem akarok ártani neki, ne tévessze meg őket a sok fegyver és egyéb kiegészítő. Csak tudják, nem rég szabadultam az elmegyógyintézetből, ahova azért csuktak be, mert elkezdtem hülyeségeket beszélni folyamatosan, mindenféle előzmény nélkül. Tudják, nem tudtam befogni a számat, és csak mondtam és csak mondtam és csak mondtam. Aztán mindenki elkezdett értetlenül nézni rám, csodálkoztak, hogy ilyen kevés aggyal hogy élhette túl valaki az elmúlt évtizedeket. De tudják, túlélő típus vagyok. Amikor az agysejtszámaim lecsökkentek nullára, és azon túl is folytatódott a pusztulások, egy teljesen más ember állt előttem. Már mint nem előttem, mert hát durva lenne, ha magammal szemben állnék, szóval egy új ember lettem. És csak pofáztam és pofáztam. Tudják. Szóljanak, ha megunják, akkor simán abba hagyom. Vagy nem. Tudják, szeretek beszélni. Mert a beszéd az jó dolog. Nagyon jó. Kapcsolatot teremt mások között. Leginkább ideges kapcsolatot, mert tőlem mindenki ideges lesz.
Na, ennyi pofázás csak elég lesz. Egyelőre.

Orna Shes

A biztonsági emberek olyan képet vágtak miután befejezted a dumádat, hogy azt öröm volt nézni. Teljesen idiótának gondoltak, és a vezetőjük tekintetén látszódott, hogy jobbnak látja nem leállni balhézni veled.
- Intézze el a dolgait és minél hamarabb hagyja el a bolygót. Vagy visszadugjuk az elmegyógyintézetbe, ahonnan kijött - mondta, majd melléd lépett, és a füledbe súgta.
- Glopio a város északi részén van. Értesítettek a jöttéről. Sok szerencsét - ezzel intett embereinek és elmentek, de ahogy halad el a vezető a lábad elé ejtett valamit. Ha felvetted rájöhettél, hogy egy adathordozó. Amint megérintetted megjelentek rajta Glopio tartozkodási helyének koordinátái és a ház képe amelyben éppen tartózkodott.

Úgy látszik, hogy felesleges, hosszú és idegesítő pofázásom megtette a hatását. A lényeg a lényeg, hogy teljesen, kompletten, véglegetig messzemenően és behatóan idiótának tekintettek. Vagy elmebajosnak. Netán valami egészen másnak, a lényeg, hogy sejtették, nem vagyok teljesen épeszű. Soha se voltam az, vagy ha igen, hát azt én letagadom, engem ilyennel ne vádoljanak! Ha mondjuk azzal vádolnának, hogy én vagyok a világ, mit a világ! az egész Univerzum legjobb pasija, az ellen nem tiltakoznék, hisz tudom, hogy igazat mondanak. Izmos vagyok, jóképű vagyok és kvára veszedelmesm is vagyok. Ja, meg van még egy-két dolog, ami vagyok, csak azokat inkább most itt nem emelem ki magamnak, hisz még a végén önmagamra is irigy leszek, hogy mennyire tökéletes vagyok. Óh, az Erő, az Univerzum, a Sors, vagy éppen a szüleim - nem tudom melyik, lehet, hogy mindegyik, lehet hogy egyik sem - rohadtul jól megalkotott engem. Szerintem inkább genetikai kísérletek eredménye vagyok, hisz ilyen tökéletességet a szokásos, de igen csak kellemes módon nem lehetett volna létrehozni. Szemem mint a sasé, hallásom mint a .... a franc se tudja mié, a lényeg, hogy rohadt jó. Vagy pont fordítva? Hallásom, mint a sasé, a szemem meg mint a ... azé az izéé? A franc se tudja, a francokat sem érdekli. Bár ekkor felmerül egy kérdés: még is, ki a franc az a "franc"? Mindenki emlegeti, de én még soha se találkoztam vele. Biztos valami nagy francos gyerek az, vagy éppen egy csaj. De a csajok úgy se tudnak semmit sem, akkor hát a "franc se tudja" kifejezés alapjáratban értelmét veszti. Vagy éppen ezzel nyer értelmet? Háh, fontos kérdések ezek és ígérem! ígérem! hogy megtalálom rá a válazst. Egyszer. Valamikor. Talán soha. Talán most. Vagy egy másodperccel később. De az az egy másodperc már letelt azalatt, hogy én mindezt az "egy másodperccel később" mondatot megfogalmaztam tökéletesen működő agyamban. Talán...talán a franc én magam vagyok! Hisz én tudok mindent! De nem, mert akkor a "franc se tudja" megint elveszti az értelmét, mert ha én mindent tudok, akkor nem lehetek a "franc" mert Ő van, amit nem tud, hisz ezért használjuk rá ezt a kifejezést. Mindegy, ez a francos gyerek biztos olyan, mint az a "mértékkel" nevezetű egyén. Akárhányszor iszok, a kocsmárosok megjegyzik, hogy most már csak mértékkel igyak. Amikor megemlítettem nekik, hogy nem ismerek semmilyen ilyen nevű embert, twi'leket, rodian-t, gamorreai-t, wookie-t, ewok-ot meg ilyeneket, akkor csak rázták a fejüket. A rohadékok titkolóznak előttem! Nem mutatják be azt a farokköszörű "mértéket", és így nem tudok vele inni. Pedig biztos, hogy fizetne. Az pedig nekem igen csak jó lenne. Már mint ha fizetne, és főleg, hogy ha alkoholért fizet nekem. Mert az nekem jó. Tény, hogy egy idő után még én is fejreállok a szeszes italoktól, de még ilyenkor is okosabb vagyok, mint a Galaxis összes többi lénye együtt véve. Olyan nyelveket beszélek, amelyeket józanul még csak meg se tudnék fogalmazni. Mindenki ért engem és én is értek mindenkit. Az ökölbe szorított kézből árválkodóan kinyúló középső ujj egy olyan nyelvi eszköz, amit mindenki ismer minden fele. Tény, hogy eleddig kétszer törték már el ezt az ujjam, főleg akkor, amikor egy rohadt nagy bandaháború kellős közepébe csöppentem és mindenkinek ezt mutogattam. Pedig én csak arra akartam felhívni a figyelmüket, hogy bibis a kezem, az a bizonyos középső ujjam és kerestem egy orvost, aki meggyógyítja. Remélhetőleg egy női orvost, mert nekik ott van a gyógyászati barlangjuk, ahova az ilyen sérült részeket be lehet helyezni és igen csak gyógyító hatása van. Na de hogy keveredtem ide? A franc se tudja. Áh, már megint ez a francos franc! Hogy rohadna el, az egész családjával együtt! Fúj. El kell őt felejtenem. Ennyi bébi, vége a kapcsolatunknak. Rövid volt, de tartalmas. Hidd el, többször vettem számra a nevedet, mint bárki másét. Hogy mi? Még Te vagy felháborodva?! TE férkőztél a fejembe. TE erőszakoltad magadat rám! Na takarodj a jó búsba. Oda. Igen. Oda. Mért, mire gondoltál?! Na takarodj a francba! Hehe, ez az, takarodj önmagadba! Na ezt megnézném.
Azonban a várt hatás elmaradt. Nem jelent meg az a "franc" és nem bújt önmagába, bár ezt a mutatványt igen csak megnéztem volna. Ha másért nem, hogy elkönyvelhessem: ilyet is láttam, ennyivel is okosabb vagyok. Bár tény, hogy ennél okosabb már nem lehetek, hisz így is mindent tudok és mindent értek. Fejben szorozgatok egytől tízig, nagyjából mindig hibátlanul. Egyszóval: egy zseni vagyok! Nem is egy, hanem kettő. Rögtön már négy, vagy hat, vagy ezer! Én vagyok a világok az összes zseni, egy testben, egy lélekben! Összeolvadtunk, mint két gamorreai egy nap belsejében. Bár ott már nem olvadnak, ez tény, de akkor is, maga ez a megkapó kép nagyon is jó arra, hogy leírjak vele mindent. Főleg, hogy a mögöttes tartalom is nagyon kellemes. Hogy kerül hát két gamorreai disznó egy nap kellős közepébe? Hát természetesen úgy, hogy valaki kilőtte őket oda a légzsilipen keresztül. És ki ilyen elvetemült állat? Hát én! Na látjátok...pontosabban látom én, hisz más nem látja a gondolataimat, mert abból igen csak nagy gebasz lenne. Szóval hát, látod én, hogy milyen jó ezen kép mögött a mögöttes tartalom? Vagy kép előtt van a mögöttes tartalom? Netán ez egy mellettes tartalom? Vagy átlós tartalom? Áh, hagyjuk, az ilyen szemantikai és grammatikai kérdések teljesen triviálisak és irrelevánsak, nem érdemesek arra, hogy messzemenő konklúziót vonjunk le belőle, hisz végül úgy is alpári és vulgáris okfejtésbe torkolna az egész konverzió, aminek senki sem örülne, főleg én nem, hisz én vagyok az egyetlen, aki beszélget...önmagával. Na, de én csak azért beszélek magamnban, mert néha egy okos és bölcs személynek is meg kell hallgatni a véleményét. És mivel előzőleg levontuk a következtetéseket, még pedig azokat, hogy én vagyok a világ összes bölcs és okos embere egy személyben, így amikor önmagammal beszélek, gyakorlatilag csak egy körbeszélgetést indítok el önmagamban, aminek eredményeképp a világegyetem összes bölcsességéhez hozzáférek. Na, így működne egy totálisan tökéletes rendszer. Mindenki egyetért mindenkivel, mert nincs más vélemény, csak a helyes. És hogy mi a helyes? Hát természetesen az, amit én állítok. Ez csak magától értetődő. Na, akkor, nézzük is csak, hogy milyen következtetésre jutottunk vala? Hát kérem, elvtársak, elvtársnők, tisztelt kollégák és kolleginák, mindenki, aki ebben az Univerzumban él, meg kell mondjam, hogy mire jutottam. Mi az a döntés, amit én meghoztam, hosszas tárgyalások után végre konszenzusra jutottam nem csak magammal, de a bennem élő több milliárdnyi élettel és lélekkel. A döntésünk igen csak fontos, hisz ezért lett döntés, és nem felállítás. Eldöntöttük a kérdést, amitől az a földre esett, és ennél lejjebb már nem eshet, így megállapítható, hogy a döntés sikerült. Na ezek után ugyebár fel is kell állítani a döntést, de ehhez előbb döntenünk kell, hogy a döntött döntést felállítsuk-e, és ezáltal felállítás legyen belőle, vagy hagyjuk csak úgy, ledőlve, és ezzel végleg elrendezzük az esetet és soha többé ne térjünk vissza rá? Na a lényeg a lényeg - hisz mi más lehetne a lényeg, ha nem a lényeg, vagy éppen a lények? - hogy döntötténk vala, egy igen fontos döntést hozánk meg, nem is hozánk, hanem vivénk, vagy cipelénk, még pedig azt, hogy itt és most, abba kell hagynunk! Ezt így nem folytathatjuk tovább! Egy egész galaxis léte forog kockán és mi mit csinálunk! Hát ezt! - mutat körbe az alak, végig, minden egyes jelenlévőn, azaz senkin se, hisz nincs itt jelen senki sem. Az alak megrázza a fejét, és egy lemondó sóhaj kíséretében lesétál a pódiumról. Megbotlik. Kitörik a nyaka. Meghal. Hát ez lenne a sors! Ezt a döntést hozánk meg! Hogy megöljük azt, aki a döntést hozta, aki felkonferálta ezt az egészet.
De nem ám! Csak vicceltem, még önmagamat is megvicceltem! Nem ez lesz a döntés, hanem az, hogy ideje már a komoly dolgokkal foglalkozni. Mondjuk öldökölni egy kicsit. Egy kis lövés a fejbe, és puff vége. De nem, mert az túl gyors. Előbb szétlőjjük a csávókám lábai között lógadozó gaccsos gyerekcsinálót, amitől Ő térdre borul, majd földre kerül, összegömbölyödik a fájdalom központja körül és vonaglik, mint egy féreg. Na ez most viszont eléggé undorító kép volt, hisz amit lelőttünk neki képzetelben, lényegéb en az is egy féreg volt. Legalábbis kinézetre nagyon is hasonlíthatott rá, bár tény, hogy én mindezt nem tudom, hisz még nem láttam a nemzőkéjét, és őszintén bevallom, hogy ez a legutolsó látvány, amit látni akarok. Tehát nem, visszavonom: nem lőjjük szét a farkát. Nem, inkább előtt szétlövöm a két térdét. Térdre borul, szitkozódik, orditozik. Én meg csak állok ott és vigyorgok. Vigyorgok, mert nekem mindez jó. Aztán ellövöm a két könyökét. A keze puff, csak úgy lezuttyan mellé, ömlik belőle a vér, minden csupa piros. Már egy egész tenger jön ki belőle, azzal fenyegetve, hogy az egész galaxist elönti a vér-cunami. De aztán a piros kis patakocska eláll, a csávókám full fehér és holtan oldalra dől. Ez se jó. Túl hosszú. Nem. Inkább elkábítom, kikötözöm és a körmei alá ütök aranyos kis faékeket, vagy mindegy, hogy mit, de a körmei alá ütök. Aztán letépek a körmeit, sót szórok rá, áramot vezetek belé. Aztán ráöntök egy kis katalizátor folyadékot és meggyújtom. MIndezek után szépen, lassan, komótosan és akkurátusan lehántom a bőrét. Kis centis darabokban, majd mindegyik után sót szórok rá. Ezzel elszórakozok egy-két napig, aztán kikötöm őt egy sivatagba és várom, hogy szomjan haljon. Na ez egy jó kivégzési mód lenne. De ez meg túl gyors. Áh, mindegy, majd elvállik, hogy hogyan nyírom ki őt, nem igaz? Na, akkor hát, vissza a realitásba, amely nem is olyan reális, vagy ha igen, akkor a jó büdös anyját annak, aki ilyen hülye programot írt. És nekem még ebben kell élnem! Hát ez valami förtelmes! Na szóval, vissza a valóságba.
- Nee, kérem, aranyos kis fegyveres bácsi! Csak az elmegyógyba ne! Ott megkínoztak engem, én voltam a lány a kapcsolatban. Aztán letéptek a kis farkincájukat, a torkukba tömtem és néztem, ahogy megfulladtak. Tudják mit? Dugjanak vissza, kérem! Farkakat akarok letépni és mindenkit megfojtani vele! Áh, micsoda buli lenne! Utána összegyűjtöm őket és bedobom egy apáca neveldébe! Huh, hogy abból milyen balhé lenne.
Vigyorgok, mint egy vadalma - bár tény, hogy még senki se látott vadalmát vigyorogni, sőt még sírni sem...meg úgy általánosságban véve semmilyen emocionális megnyílvánulást tenni, de ettől független ez a kép megint csak találó lett. Szóval csak vigyorogtam a magam megnyerő és őszinte módján is figyeltem, ahogy a két buzernyák elmegy. Azaz csak elmentek volna - és most az "elmenni" közeledésre vonatkozó értelmét vizsgáltam és használtam, hisz a másik, szexuális tartalmat rejtő szót inkább ezen helyzetben most nem használnám, hisz enyhén szólva gusztusalan és hányingertkeltő látvány lenne, főleg ha ők ketten mennének el, és úgy...fúj, bakker, álljak már le! Ez még a szokásosnál is undorítóbb. Azt hiszem, hogy tényleg vissza kell mennem az elmegyógyba és igen erős sokkterápiára kiutaltatnom magam. Na mindegy, a lényeg, hogy a kis banda elmegy, de előtte még a boss valamit a fülembe sugdosott. Fúj, hülye ferdehajlamú, igen csak sivatagi hajlamokkal bíró, saját fajtájával párosodó alak! Miket képzel ez? Takarodjon! Ja, hogy csak információt adott át?! Az jó. Inkább, mint hogy terjedelmes listára való nemibetegsége átadásával próbálkozzon nálam. Bár tény - és ma sok tényt megállapítottam - hogy mindez csak próbálkozás lenne, hisz még csak a gondolat meg se fogalmazódna a fejében, mire én már rég kinyírtam volna. Még búcsú ajándékként leejt elém egy adathordozót, de inkább megvártam, míg biztos, hogy meg van a 20 méteres távolság köztük és az én ánuszom között, majd óvatosan lehajoltam a kis adattároló eszközért, közben folyamatosan figyeltem, hogy ki mindenki van a közelemben, majd sikerrel felvettem. Azon nyomban kiegyenesedtem és farral beálltam egy fal elé, hogy még véletlen se senki se próbálkozzon, majd elkezdtem méregetni a célpont koordinátáit és megnéztem magamnak a kis vityillót.
- Na, akkor irány a munka! De előtte, egy kis más, altáji és alpári munka! De főleg altáji...hol lehet itt a Vörös Lámpás Negyed?
Megindultam egyelőre észak felé, majd megláttam egy igen csak feltűnően öltözködő, nagyjából női egyedet. De csak nagyjából, hisz ekkora mellekkel senkit sem áldott még meg a világ, főleg, hogy nem hárommal! Mint három hatalmas méretű tejcsárda. Huh, az istenekre! Meg az Erőre. Inkább kikerülöm őt, hisz nem akartam tejbe fulladni. Azt hiszem, hogy még is inkább kihagyom az örömtanyát, és gyalog megindulok a város északi része felé, addig legalább lesz időm gondolkozni. Hogy min? A franc se tu...ROHADT ÉLETBE BELÉD DE ROHADT ROHADÉK, MINDEN LYUKADBA BEHATOLT FRANC! TAKARODJ MÁR A FEJEMBŐL!!!!

Orna Shes

Az őrök nem foglalkoztak tovább a dumáddal, szimplán otthagytak, hadd beszélj magadban. A város északi része felé haladva nem egy gyanús alakot láttál, akik idegesen méregettek téged. Egyértelmű volt, hogy a bolygón előszeretettel bújnak meg nem kívánatos személyek. Ahogy közeledtél a terület felé látszódott, hogy eléggé a nyomornegyed irányába haladsz. A házak egyre lepusztultabbak voltak, minden nyoma látszódott a szegénységnek. Fiatal alig nagykorú lányok sétálgattak az után, hogy pénzt keressenek, mindenki nyomorgott. Gyerekek sétáltak sapkájukat tartva, hogy pénzt kéregessenek. Hirtelen megláttad a képen megjelenített házat. Az ajtók és ablakok zárva voltak, pedig nappal volt, de a réseken fény szűrődött ki.

Most mért néznek engem hülyének? De komolyan. Teljesen normális vagyok. Már mint, lehet, hogy nem teljesen, sőt, szerintem a normális jelzőt se lehetne rám használni, legalábbis anélkül nem, hogy leszakadna a plafon, az égbolt, a világegyetem és cuki kis feketelyukak lennének körülöttünk, de akkor is. Még meg sem ismertek engem igazán, és már biztos, hogy hülyének néznek. Pedig mekkorát tévednek! Én nem szimplán hülye vagyok...hanem a leghülyébb, legagyamentebb, legnagyobb barom állat az egész kiba Galaxisban és még a felét sem árultam el magamról. Visszatérve arra, hogy mért néznek engem hülyének?Valószínűleg nem sokat segít a jó imázs kialakításában az, hogy ha egy talpig felfegyverkezett, lerongyolódott külsejő alak magában motyogva halad előre egy kis városka folyosóin, ahol körülötte normális emberek rohangálnak, majd megállnak egy pillanatra, szemük felszalad az egekig, fejüket az kezeikbe - vagy kezeiket a fejükbe - temetik és lemondóan csóválják a fejüket, mialatt az elmerokkant fejvadász tovább rója leróhatatlan útját, túl a világ végén is túl, ahol az impotens gamorreai kúr, vagy még azon is túl, amikor már tényleg nincs út, csak egy nagy szakadék, aminek nincs alja, vagy ha van is alja, az nagyon alja egy hely, épp ezért senki se ér le oda, csak zuhan és zuhan és zuhan, és közben azon gondolkodék vala, hogy meddig lehet nyújtani egy idióta mondatot anélkül, hogy bárminemű pontot is tennék a végére - már ha éppen írnám ezeket a gondolatokat, de nem, olyan tökéletes vagyok, hogy mindezt a fejemben játszom le, és már előre látom leírva, szépen, kacskaringós betűkkel egy full fehér lapon, melyet csak egy-két porszem ronda látványa tör meg, hisz a hülye drogosa ott hagyta ám a porát a hülye papíron, így amikor írnám le rá, hogy milyen egy elvetemült egy alak vagyok, tekintetem óhatatlanul megakad a kis poron, s egy elégedett sóhajjal s pár nagy slukkal ledöntöm magamba az egészet - vagyishát felszívám az orromba az egészet - s egy elégedett sóhajjal hátradőlve, félig fekvő- félig ülő-harmadrészt meg térdeplő pózban csak írok tovább gondolatban a mondatot, mely soha se akar véget érni, mert nincs egy kiba pont sem a végén!! Bakker...a felkiáltó jel is pontnak számít. Megszakítottam a varázslatot, befejeztem a mondatot! Én balga.
Na, akkor szőjjük tovább a mese szövetét, és meséljük el, hogy győzte le a nagy Orna Shes a csúnya, rossz kis alakot, akire fincsi kis vérdíjat tűztek ki. Bár tény, hogy az olvasó/hallgató/néző/mindeztegybecsináló ember/near-humán/rohadtuldenemhumán/féreg/patás/bogár/féreg/csiga/Hutt/féreg-hutt-csiga még nem tudhatja, hogy legyőzöm-e ,de mivel rólam van szó, fél kezemmel ötszát Sith Lovagot is pofozhatnék, a másik kezemmel meg három nőt elégíthetnék ki egyszerre, ez se lenne túl szokatlan, vagy lehetetlen tőlem, hisz én vagyok a Galaxis Ura. Csak elég jól titkolom, ez tény, de akkor is, a lényeg, hogy okos vagyok, bölcs vagyok, szép és sármos és veszélyes. Leginkább magamra, kisebb részben a környezetemre, legkisebb részben a kiszemelt áldozatra nézve. Önpusztító életmódom netovábbja, hogy megint magammal beszélgetek, motyogok és ujjaim a fegyverem ravaszán dobol, miközben megyek és megyek előre, néha egy-egy emberbe belebotlok, egy kis dombra lecsücsülök, csüccs! és csak megyek tovább és tovább, és még mindig tovább, bár ez a sok tovább a továbbok netovábbja, és én mondom: ne tovább! mert odébb doblak és még azon is tovább....áh, a fene ezekbe a továbbokba, meg minden bábba...na, igen, szóval rendületlen törtem magam előre a kis városka utcáin.
Na, ha valaha is azt gondoltam, hogy egyszer majd egy melóm valami kellemes helyre fog vezetni, ahol a nap süt, kellemes illatok terjengenek a levegőben, meztelen karcsú lányok ringatják a csípőjüket, és nagy melleikkel rád tapadnak....hát, tudtam, hogy tévednifogok, mert eddig egyik se jött be. Szép lányok helyett fogatlan vén nyanyák, akik felőlem riszálhatják a komplett műfogsor gyűjteményüket, akkor se izgatnak fel, maximum nagyobb tempóra ösztökélnek. A kellemes illatok helyét leggyakrabban a hányás és a széklet bódító egyvelege váltja fel, és minden másodpercben a hátad mögé kell nézned, nehogy egy kés beletaláljon. És miközben hátra nézel, előről egy feltűnően sötét bőrű faj tagjai letámadnak, kik csak akkor mernek keménykedni, amikor többségben vannak. Ezért nem érdemes soha se a hátad mögé nézni. Na a lényeg,hogy a nyomornegyedek felé közeledtem. A szél észak-kelet felől fújt, magával sodorva a jellegzetes, átható bűzt. Már fintorogni sem fintorogtam, csak egy rezignált vállrándítással köszöntöttem mindezt. Tudtam, hogy közeledek a ház felé és azt is tudtam, hogy egy állig felfegyverkezett alak, aki a közelben szimatol, igen csak feltűnő jeleség lenne. A csont és bőr kéregető ribancokról, és a szennyes utcakölykökről figyelmet se véve elfordultam a háztól, ami a távolban felbukkant, alig szentelve figyelmet a becsukott ablakoknak és ajtóknak, az eléjük feszített sötétítőknek és kerülni kezdtem. A ház északi irányban volt tőlem, én keletre vettem az irányt. Nagyjából ha 100 méterre lehettem az épülettől, s nemsokára elveszett a szemem elől, ahogy egyik épület a másik után takarta ki. Kerestem egy olyan épületet, ami legalább egy emeleti szinttel rendelkezik, és egy ideig méregettem. Sikátorokba húzódtam be, elrejtőztem, hogy szem elől veszítsenek, akik követnek, legalább egy ideig, és felmértem, hogyan hatolhatnékbe a házba, és hogy van-e ott benn valaki. A fejvadászat nem egy olyan játék, ahol elhamarkodott döntéseket hoz az ember. Megfigyelés. Mérlegelés. Lecsapás. Menekülés. Megkezdődött a "megfigyelés", csak előbb egy jó helyet kell találnom, ahonnan ráláthatok az elszigetelt kis házra zavartalanul. Ha kell, maximum csendben végzek a házban lévőkkel, ez igazán ne zavartasson már engem.

A jobb átláthatóság kedvéért írok egy listát, hogy mi van a karakternél/mi van rajta, hogy nehogy olyannal harcoljak, ami nincs is nála

Felszerelés

Koréliai Vadász Páncélzat
2 db. T-6-os nehéz pisztoly(egy energiacella a pisztolyokban, 3-3 tartalék cella)
csuklólézer
2 db. taktikai kés
2 db. sokkológránát+ némi drót csapda készítéshez
A295-ös mesterlövész puska(egy energiacella a fegyverben, 3 tartalékcella)
hőérzékelő
légzőkészülék
elsősegély készlet

Orna Shes

Hamar megtaláltad azt a helyet ahonnan felmérhetted a területet. A házak eléggé lepukkantak, és legtöbbjük üres volt. A célház két utca között volt. Minden ház két emeletes volt, kivéve az amely közvetlen a célpont búvóhelye mellett volt megtalálható. Az egy emeletes ház melletti ház, ahogy sok másik üresen állt. A másik oldalon is volt egy üres lakóhely, amelyről tökéletes rálátás volt. Négy irányból is tudtál több ház közül választani, amelyből megfigyeléseket hajthattál volna végre. Ahogy a megfelelő házat kerested egy középkorú férfit láttál meg kilépni a célszemély házából, majd elindult a szomszédos után.

Még Nar Shaddaa is szebb látványt nyújtott, mint ez az elhanyagolt, leharcolt, mocskos, undorító kis városrész. Eszembe jutott a diliház, és abban az egyik drága beteg, aki szarból kezdett várat - pontosabban várost - építeni, és vagy Kulascant-nak, vagy Kakascant-nak akarta elnevezni, amint befejezi. Hát, végül is nem jött össze, hisz kitörésre kényszerítettem őket, és legyaktuk az összes kiba őrt, aki az utunkba mert állni. Irónikus módon a bélférges mocsokkal egy hastáji lövés végzett, s végső pillanatában izmai felmondták a szolgálatot. Hát, sem a látvány, sem a bűz nem volt valami lebilincselő élmény, ahogy a barna lé csöpögött ki. Hát, ilyen híg fosást még életemben nem láttam, ezt bizonyára valami folyónak, vagy tónak szánhatta, bár nem nagyon emlékszem, hogy azon a rohadt bolygón lenne bármilyen víz is, amit azok a barmok még meghagytak volna. Aztán ki tudja, lehet, hogy olyan élethű modellt akart építeni, hogy még vízhálózat is lett volna rajta - ebben az esetben foshálózat, de ez most mellékes is. Na a lényeg azonban az, hogy itt vagyok és valahogy rohadtul nem élvezem azt, hogy itt vagyok és nem ott. Az "ott" ebben az esetben egy jó nő combjai között elterülő részt takarta, ahol kényelmesen megpihenhetek egy hosszú, és fárasztó nap estéjén, és semmit, de tényleg semmit sem hallok, semmi zaj nem zavarja meg a békés nyugalmat, hisz a nő oly' erősen szorítja össze a combjait, hogy én már tényleg nem hallhatok semmit. Ez azonban csak révedező vágyálom marad, egy bantha fingjánál is halványabb, s tudtam, hogy jelen pillanatban, sőt, a közeljövőben sem lesz semmi ilyesmihez szerencsém. Elsősorban ugyebár rendbe kéne hoznom magam, hisz négy évi lazulás a diliházban nem tett nekem valami túl jót. Bár a szakállam leborotváltam, elszörnyedve vettem észre, hogy hajamban jó pár ősz hajszál vegyült, aminek nem lett volna ott a helye, s bizony jó néhány ránc is megjelent. Na ezt utáltam a korban...na meg azt, hogy az egyik reggel, amikor felkeltem, fájt a hátam. Rohadt életbe. Ennyire azért nem ment el felettem az idő!
Sajnálkozni viszont kár, meg értelmetlen...és nem utolsó sorban kár is, meg értelmetlen is, hisz semmit sem változtathatok rajta. Inkább a panaszkodás helyett felmértem a terepet. A kis, egyszintes épület, amelyet megfigyeltem, szelíden megbújt kétemeletes társai árnyékában, csupán a mellette lévő ház volt vele egy szintben. Nem a legjobb búvóhely, hisz a magasabb épületekről könnyebben belátni a terepet és észrevétlenül megfigyelni a célpontot, bár tény, hogy a magasabb épületről viszont lassabban jutni le az utcaszintre. A mellette lévő ház aggasztott egy kicsit. Aki köztörvényes bűnöző és eléggé veszélyesnek tartja magát, biztos nem hagyja, hogy szomszédjai legyenek, akik esetlen felfigyelnek a ténykedésére, így vagy kiírtja őket...vagy kinyírja, ez most mellékes is. A másik megoldás, vagy lehetőség az, hogy a szomszédos ház eleve üres - a bűnöző szempontjából ez a legjobb - vagy éppen néhány társát helyezte el ott, amolyan külön biztosítékként - ez pedig még jobb az előzőnél. Nekem egyik megoldás sem lenne jó. Legyen inkább üres. Még egy ideig méregettem a házakat, majd egy, a megfigyelt háztól délre fekvő épületet - egy két emeletest választottam - amelyről rá lehetett látni a főbejáratra ,és egy-két ablakra is, amelyek persze el voltak sötétítve. Amint megtaláltam a helyemet, elkezdtem behatolni a házba. De csak kezdtem, még csak az előjátéknál jártam, hisz egyszer csak láttam, hogy nyílik az ajtó, és egy alak lép ki rajta. Nem hinném, hogy a célpont lenne az, olyan szerencsém nincsen, de nem is kellett, hogy az legyen. Egy kis információt szerezni előtte ildomos lenne, így aztán semmi habozással az elhagyatott ház kitört ablakán bedobtam a 2 sokkológránátot, az A295-öst, a hőérzékelőt, a légzőkészüléket és az elsősegély csomagot - ez utóbbiak egy táskában voltak - majd gyors némi falapot és vékony lemezt dobáltam rá a sikátorban található szeméthalomról és a kilépő férfi után iramodtam. Egy, a fickó haladási irányával párhuzamos utat választottam, azon haladtam egy ideig, majd gyorsan átfutottam egy bekötőúton, és onnan követtem tovább a célpontot 100-150 méter távolságból, néha meg-megállva, a ruházatomat átrendezve.

Felszerelés

Koréliai Vadász Páncélzat
2 db. T-6-os nehéz pisztoly(egy energiacella a pisztolyokban, 3-3 tartalék cella)
csuklólézer
2 db. taktikai kés
2 db. sokkológránát+ némi drót csapda készítéshez
A295-ös mesterlövész puska(egy energiacella a fegyverben, 3 tartalékcella)
hőérzékelő
légzőkészülék
elsősegély készlet

Orna Shes

A felszerelésed sikeresen elrejtetted, és gond nélkül tudtad követni az ismeretlen férfit. Ahogy mögé kerültél sokáig nem nézett hátra. Nyugodtan tudtál haladni utána. A férfi látszódott, hogy ideges és zavart. Már jó öt perce mentél utána, mikor hirtelen megállt és lassan hátra nézett. Miután alaposan megszemlélt téged rájött, hogy gáz van, ezt az arcáról is leolvashattad mert halál sápadt lett. Azonnal futni kezdett nyílegyenesen előre. Nem volt valami gyors, de azt a száz-százötven métert azért be kellett hozni. Miközben futott elő akarta venni a kommunikátorát azonban megbotlott és elejtette. Az eszköz a falhoz csapódott, és eltört. A férfi megtartotta egyensúlyát így nem esett el, de tovább futott.

Jó játék ez a fogócska. Vagy is nem fogócska, mert nem nagyon fogdosom az áldozatot. Legyen inkább csak követősdi. Na szóval, a követősdi nagyon tetszett nekem. Főleg, hogy néha egy-két csinosabb nőnemű egyed is riszálta a popóját, vagy éppen rázta a melleit egy kétes eredetű és rendeltetésű épület feljárójában. Pár pillanatig teljesen elvonták a figyelmem a feladatról - tény, hogy a diliházban nem volt párzásképes nő, sőt, egyáltalán nem volt nő - de aztán hamar visszarázódtam, hála a vérprofi fejvadászképzésemnek és minden olyan tulajdonságomnak, ami lehetővé tette ezt. Viszont ami nem tetszett, az az, hogy a férfi igen csak ideges volt. Már mint akit követtem, nem az, akinek a fejére pisztolyommal céloztam, miközben Ő óvatlanul a zsebemben turkált. Egy ütés tussal a halántékára. Szemek fennakadnak, test összecsuklik. Így kell ezt gyerekek! De még mennyire, hogy így. Na de a követendő fickóról beszéltem vala. Eléggé feszes volt a járása, szinte már ugrált. Nem a szokásos gyalogló tempóban mászkált, hanem nyújtott léptei voltak. Egyszóval látszott rajta, hogy valami zavarja. Mint amikor valakinek a beleiben mászkálnak húszabáló bogarak. Eléggé szaftos kínzási módszer, szerencsére csak hallottam róla, tapasztalni még nem nagyon tapasztaltam. Szerencsére. Már mint mások szerencséjére, hisz eddig soha se kellett elvetemednek azért. Egy-két csonkolt ujj, szétlőtt golyók - voltak olyan fajok, ahol bőven volt lehetőségem célozni. Miért kell valakinek kettőnél több golyó. Minek kell hat?!! Soha se értettem meg. De akkor pont jól jött. Az ötödik kis függelék után a fickó hamar köpött. Először véreset, aztán valami fehér is jött ki belőle. De végül szavakat is köpött. Igaz, eléggé összefüggésteleneket, de bevalotta, hogy ő ölte meg ezt-meg-azt a személyt. Pedig előtte fél napon keresztül hangoztatta, hogy nem Ő az, akit keresünk. Hülyeség. Végül, amikor már éppen a sírját ástuk, kiderült, hogy tényleg nem Ő volt az. Csóri gyökér. A francért tanúzott hamisan. Ha már öt golyója ment a szemétbe, a hatodik igazán nem számít. Bár tény, hogy a fejébe küldött kis lézersugár se volt túlságosan kedveskedő, de hát ki szereti, ha hazudnak neki?!
Na igen, bélben mászkáló hülye bogarakról, és hat tökű töketlenekről visszatérve a feladatra. A fickó tiszta idegben volt. Szegény szerencsétlen. Talán megérezte, hogy ha akarnám, fél perc alatt húsz féle módon végeznék vele félkézzel, miközben a másikkal három nőt elégítek ki - csak azért, mert én ilyen jó vagyok! De változás állt be. Olyan hirtelen fékezett le, mint én, amikor az alábbi feliratok egyikát látom meg:
"Ingyen pia korlátlan mennyiségben!"
"Halálpálca akciós 0 kredites áron!"
"Egyet (se) fizet, hármat kap!" - ezt persze egy bordélyházon.
Na hogy Ő milyen feliratot látott, azt nem tudom, de rohadt hamar lefékezett. Irigylem őt. Az én izületeim már kissé megkoptak. Az ilyen hirtelen megállástól biztos megfájdult volna valamim. Leginkább a pofám, hisz ilyen hirtelen már csak akkor tudok megállni, ha falnak megyek. Szóval a hihetetlen mutatvány után mint valami olcsó horrorfilmben, kva lassan megfordult. Minek ilyen lassan? Mért nem hirtelen? Egy pisztolyt előrántva? De nem...Ő csak lassúzott, mint egy csajjal kell az ágybafektetés előtt. Lassan körbeviszed a tánctéren, kerülgetve a sok mellét döngető majmot, és lassan elszambázol a klotyóba... na igen, Ő is ilyen lassúzással fordult hátra. Naaaa....miért sápadtál el, édes egyszem drága öcsikém? Nem vagyok én olyan ijesztő, mint hiszed. Teljesen nyugodt vagyok - nyugodtan szétloccsantom a fejed. Bár tény, hogy kissé véres volt a ruhám, hisz a zsebtolvaj-jelöltnek kissé erősebben csaptam oda. Tény, hogy valószínűleg nemsokára meg fog halni, de senki se akadt fel rajta. Mentek ugyanúgy tovább, néhányan még bele is rúgtak a testébe. Lassan letörölgettem magamról az agyvelő darabkákat, amivel viszont csak a vért kentem szét a ruhámon...vagyis páncélomon.
- B...a meg!
Utálom, amikor véres vagyok. De legalább már rájöttem, hogy mért néztek rám néhányan olyan furcsán. Na meg most a hülye kölyke elkezd futni. Hah, mi nekem ez a százötven méter? Lassú volt, én meg még nem jöttem ki a gyakorlatból. Főleg úgy, hogy még menet közben megbotlik, pont amikor informálni akarta a társait és elejti a kommját...hülye b.fasz. Mikor elértem a kommhoz, meg sem állva, még csak lassítva sem, a földön heverő széttört tárgyra eresztettem egy-két lövést. Aztán célzásra emeltem fegyveremet, kissé lassítottam is. Bal kezemet előrenyújtottam és behajlítottam, hogy jobb kezemet biztosan rá tudjam támasztani, és így méregettem a célpontot egy darabig. Volt egy-két emberke a közelben, de amint meglátják, mire készülök, csak félreugranak. Na nem mint ha őket nem lőném le szívesen, de első a munka, utána a szórakozás.
- K.va gyorsan húzódjatok félre hülye barmok! Még nem kaptam meg a mai nyugtatómat! HALÁL MINDENKIREEEE!!!
Ennyi figyelmeztetés már csak elég lesz nekik....Vagy nem.

Felszerelés

Koréliai Vadász Páncélzat
2 db. T-6-os nehéz pisztoly(egy energiacella a pisztolyokban, 3-3 tartalék cella)
csuklólézer
2 db. taktikai kés
2 db. sokkológránát+ némi drót csapda készítéshez
A295-ös mesterlövész puska(egy energiacella a fegyverben, 3 tartalékcella)
hőérzékelő
légzőkészülék
elsősegély készlet

Orna Shes

A fickó meg sem állt, még hátra sem nézett, mintha tudta volna mit látna. A lelassításod azonban gondot jelentett, ugyanis a fickó a lövésed előtt beugrott az egyik balról nyíló utcába. Ha követted, akkor rájöhettél, hogy a célpont megint csak béna volt. Egy zsákutcába jutottatok. A férfi feléd fordult, pisztoly remegett a kezében. Az egész ember remegett. Úgy nézett ki mintha egy ocsmány Hutt röhögne. A férfi maga mellé dobta fegyverét, majd felemelte kezét.
- Könyörgöm ne ölj meg. Mindent elmondok, de hagyd meg az életem. Családom van, gyermekeim, könyörgöm - mondta, miközben idegesen várta a reakciódat.
Hirtelen azonban újabb emberek érkeztek, ezek viszont már nem remegő kézzel tartották fegyvereiket.
- Dobd el fejvadász. Glopio beszélni akar veled. Ajánlata van a számodra - mondta a fegyveres.

Az emberek félrehúzódtak - igaz, nem is csodálom, amikor egy alaposan felfegyverzett, idegbeteg állat rohangál közöttük, össze-vissza lövöldözve. De hát, ez a természet rendje. Nem az, hogy félrehúzódnak, hanem az, hogy emberek fegyveresen rohangálnak. Főleg egy ilyen rossz negyedben. Bár Nar Shaddaa-hoz és Tatooine-hoz képest ez egy paradicsom - bár hogy ki volt az a hülye, aki pont a paradicsomról nevezte el ezt az állapotot - de azért itt is voltak érdekes alakok. Például ez a sunyi dög, aki valahogy észrevette, hogy követem. Rohadjon meg az ilyen! Normális helyzetben követtem volna egy ideig, míg el nem ér oda, ahova igyekezett, lefülelem, megfigyelem, aztán megölöm. Ne hagyj tanúkat magad mögött - tartja az első számú szabályom. Igazából minden szabályom első számú, ez most mellékes. Egy kivétel, a kettes szabály - a női mell kettesével jó. Ezen kívül semmi más. Na már most, ez a hülye elkezdett futni, és az egyes szabály értelmében az felbőszülésre és idegességre ad okot. Én pedig nagyon is ideges voltam. Na már most ezt az idegességet tovább növelte az, hogy a hülye barom - valami hatodik, vagy sokadik érzékről tanúbizonyosságot téve - pont a lövésem előtt vetődött be egy kis mellékutcába. Hát nem tud megrohadni az ilyen?!
Követtem tovább, mert mért ne tettem volna, bár a mellékutca előtt lelassítottam, és a sarkon befordulva felmértem a helyzetet. Nem volt épp egy utolsó ötlet. Zsákutcába került a szerencsétlen jobbhere, és amikor megfordult, én már ott álltam az utca bejáratánál, két pisztoly meredt rá. Egy eléggé lefelé irányult, úgy nagyjából a gyerekcsinálója környékére, a másik pedig a fejére. Két fejet egy időben szétlőni - tuti halál. Vagy ha még a felső fejét nem is találom el, a középső is eléggé megrázó élmény lehet. Számomra mindenképpen az lenne, hisz ez a legfontosabb testrészem, számos nő hasában lapuló kis izé tanusíthatja ezt. Bár ezek az izék már azóta megnőttek, de ha egy kis szerencséjük van, nem hasonlítanak rám. Bár ha igen nagy szerencséjük van egyeseknek, az anyjukra sem hasonlítanak. Egy-két részeg-mámoros este után sikerült olyan helyekre becsusszannom, hogy arról utólag feleszmélve majdnem elhánytam magam. Főleg reggel, amikor épp hogy kinyitja az ember a szemét, oldalra fordul, és ott fekszik mellette egy....egy valami. Emberi jelzőt nem használra rá az ember. Fogatlan, kopaszodó, nőiességét régen maga mögött hagyó entités leharcolt külsővel és túlhasznált örömszerző testrésszel. Bár tény, hogy ez is jó torna volt. Olyan gyorsan soha se pattantam ki az ágyból és öltöztem fel. Na ja, azóta nem is jártam a környéken, nehogy még a végén ismét előjöjjenek a durva rémálmaim.
Na szóval, én akármennyire is nyugodt voltam, a csávókám egyáltalán nem volt az. A keze remegett, mint női örömöket nélkölüző, önmaga kielégültségéről kezeskedő ember a huszadik menet után. A pisztoly hol rám irányult, hol jóval mellettem mozgott, úgy, hogy az maximum a véletlen arra tévedő madarakra jelenthetett veszélyt. Bár tuti észrevenném rajta, hogy ha lőni akarna, szóval még rám se jelenthet veszélyt. Szerencsétlen. Azért, mert valakinek egy pisztolyt nyomnak a kezébe, az még nem jelenti azt, hogy használni is tudja. Gyakorlás és gyomor kell hozzá. Nem olyan könnyű kioltani egy emberi életet - a legtöbbeknek. Nekem sose okozott túl nagy gondot, főleg ha az a célpont Szep vagy Birnya volt. Őket minden hezitálás nélkül lövöldöztem, megérdemelték. De ez...ez az alak még azt se érdemelte meg, hogy megfeszítsem az ujjamat és lelőjem. Semmit sem érdemelt meg. Lenéző, gunyoros vigyor játszadozott az arcomon.
- Ne öljelek meg? B.meg. Mért ölnélek meg? Csak beszélgetni szeretnék veled....
Még folytattam is volna, ha nem zavarnak meg menet közben. Túl sokáig voltam távol a fejvadász szakmától és az Erőt is túlságosan elnyomták bennem ahhoz, hogy időben észrevegyem a felém közelítő alakokat. Már csak akkor eszméltem fel rájuk, amikor elkezdtek pofázni. Megfordulva kényelmetlenül sok fegyvercsövet láttam...
- Glopio? Az meg ki a tököm? Tökre félreértitek a helyzetet. Én egy négy csöcsű, három méter magas nőt keresek, nyolc kézzel és két lyukkal. Azt mondják, erre lehet megtalálni, csak senki se írta le a nevezetességek listájába. Na, őrá akarok befizetni, reméltem, hogy ez a szerencsétlen segíteni tud, de Ti pont úgy néztek ki, mint akik vele szoktatok kefélni. Szóval, merre találom?
Uh...remélem, hogy nem létezik ilyen dög, mert ezek a szemetek tuti, hogy bedobnának hozzá egy körre. Bár a négy mell és a két lyuk még hagyján. A nyolc kéz is nyolc kielégült férfiembert jelent. Na de a három méter magasság? Az már enyhe túlzás.

Felszerelés

Koréliai Vadász Páncélzat
2 db. T-6-os nehéz pisztoly(egy energiacella a pisztolyokban, 3-3 tartalék cella)
csuklólézer
2 db. taktikai kés
2 db. sokkológránát+ némi drót csapda készítéshez
A295-ös mesterlövész puska(egy energiacella a fegyverben, 3 tartalékcella)
hőérzékelő
légzőkészülék
elsősegély készlet

Orna Shes

A férfi megkönnyebbülten sóhajtott fel, de amikor mehallotta a katonák beszédét fal fehér lett újra. A fegyveresek értetlenkedő tekintettel néztek rád, és látszódott rajtuk, hogy teljesen ütődöttnek gondolnak, de nem vették be a dumádat.
- Pontosan tudjuk, hogy a főnökünk fejét akarod. Az egyik emberünk látott téged meg a biztonságiakat a dokkban. Gyere velünk, és szép pénzjutalomban lehet részed, vagy itt helyben megölünk. Fejvadász - mondta a katona miközben végig a fejed irányába tartotta a fegyverét.
Eközben a többi katona is téged vett célba. Készen álltak és csak válaszodtól tették függővé, hogy meghúzzák e a ravaszt, vagy várnak tovább.

Na jó, úgy látszik, hogy a nagy csöcsű, két lyukú csaj duma nem jött be. Igazából nem is csodálkoztam rajta. Ki a rühes bantha trágyában hentergőző mynock-agyú elkeseredett életet élő nemibeteg anyja kíváncsi egy ilyen csajra? Én nem, az biztos. Bááár...ki tudja? Azért a nagy mellek, azok nagy mellek. Na meg hát az elmegyógyban nem nagyon volt alkalmam papás-mamást játszani, a többiek játszadoztak papás-papást, vagy éppen voltak, akik kézzel mosták a szennyest. Engem egyik megoldás se nagyon érdekelt. Amúgy is, nap mint nap úgy be voltam lőve a gyógyszerektől, hogy örülök, ha nem leszek örök életemre impotens. Se kompetens. Viszont ezek a gondolatok igen csak kényelmetlenek, főleg ha az ember fia pár fegyvercsővel néz farkasszemet. Bár nincs farkasszemem, hisz tudtommal felmenőim között nem voltak farkasok, csak iszonyatosan nagy barmok, mindkét oldalról, de azért most igen csak nézelődtem nem létező, állatias szemeimmel. Ők meg hasonló tekintettel bámultak rám, csak látszott a nem túl cuki és rohadtul de nem édes pofikájukon, hogy bizony a velük szemben álló fél - ez esetben én - bizony nem teljesen normális. Hja, elvtársak, az élet nem habostorta. Főleg, hogy utálom a habostortát. Meg a tortákat úgy egészében véve. Túl sok rossz emlék. Párna csata helyett torta csata. Undorító ízű, felismerhetetlen állagú torták egymás fejéhez vagdalózása. Később jöttek a téglák, és szerencsére mindig kikerültem őket. Talán. Bár lehet, hogy az egyik eltalált, és azóta megzakkantam.
- Rohadt téglák. A francnak találtak el engem....Tééééglaaaaa....!
Kissé később, amikor a katonák még jobban hülyének néztek, rájöttem, hogy ezt bizony hangosra sikerült. Vagy direktbe sikerült úgy kiejtenem nemes gondolataimat, hogy mindenki meghallhassa. De hát, a játszadozást se lehet végtelenségig elhúzni.
- Glopi engem aztán rohadtul nem érdekel. Csak egy kis szám valami körözvényen. Pár ezer kreditecske. Tudjátok, amikor az ember frissen szabadul egy birodalmi elmegyógyintézetből, kell egy kis pénz, hogy újra kezdje az életét. Na már most, nekem ez a Glopio akárki pont ezt jelenti. De tudjátok mit? Meghallgatom a csávó véleményét is ezzel kapcsolatban. Hát ha önként megengedi, hogy fejbelőjjem. Na, mikor megyünk már? Szeretnék megszabadulni ettől a szerencsétlen balherétől itt, mögöttem - böktem fegyveremmel hátra, az ijedős fickó felé.
Olyan könnyű lenne csak meghúzni a ravaszt és puff, fejbelőni a rohadékot. Csak a veszélyesebb fickók hamar lelőnének. Na most jól jönne egy kis képzettség az Erőben. Hogy a francba kaptak el ilyen könnyen? Észlelnem kellett volna a bajt. Túl sok a kimaradás. Gyakorolnom kell. Azért egy kis Erőlökést, vagy bármit simán megtanulhattam volna. De neeemm....francba. Csak a T6-osok és a csuklólézer, illetve két dobókés volt nálam. Mire célzásra emelem a fegyvert, ezek lelőnek.
- Na, menjünk már a fenébe! Látni akarom ezt a hülye nevű csávót. Amúgy se érek rá, estére a két lyukú csajnál kell lennem...

Felszerelés

Koréliai Vadász Páncélzat
2 db. T-6-os nehéz pisztoly(egy energiacella a pisztolyokban, 3-3 tartalék cella)
csuklólézer
2 db. taktikai kés
2 db. sokkológránát+ némi drót csapda készítéshez
A295-ös mesterlövész puska(egy energiacella a fegyverben, 3 tartalékcella)
hőérzékelő
légzőkészülék
elsősegély készlet

Orna Shes

A zsoldosok egyre inkább olyan arcot vágtak, mintha egy teljesen idióta, elmebeteg fejvadászt láttak volna maguk előtt.
- Gyere. Nem vagyunk messze. Talán értékelni fogod a főnökünk ajánlatát – mondta a katonák vezetője, majd el is indultatok.
A rémült ember, akire a frászt hoztad remegve követett titeket, egy pillanatra se véve le rólad a tekintetét. Hamar elértetek ahhoz a házhoz, ahol Glopio tanyázott. Belépve még jó néhány fegyver szegeződött a fejednek. Az ajtó csukódása után lámpák gyúltak, majd a célszemély lépett elő az egyik helyiségből.
- Üdvözöllek, Fejvadász. Az ajánlatom a következő. Ha életben hagysz, megduplázom azt a kredit mennyiséget, amit a fejemre tűztek ki. Cserébe csak annyit kérek, hogy ha el kellene tenni valakit vagy valakiket láb alól, akkor busás jutalom fejében végezd el nekem a feladatot. Mit szólsz. Hajlandó vagy gazdaggá válni, vagy inkább megölsz, és reménykedsz, hogy nem dugnak vissza a diliházba, vagy nyírnak ki, az illegális tevékenységek miatt. Tied a döntés – magyarázta.

- Baszki, nem mondod, hogy nem vagyunk messze? Szerinted ha leakarom vadászni ezt a Glopio csávót, nem néztem meg előtte, hogy merre van a hülyéje? Öcsééém...
Na jó, lehet hogy nem most kéne elővennem a szarkasztikus énemet, főleg, amikor egy nagy rakás szerencsétlenséggel vagyok körbevéve, de igazából szólva a tököm tele volt ezzel az egész nappal, meg amúgy mindennel. Tény, hogy elég jó cuccokat kapartam össze magamnak rövid időn belül, amihez jó segítséget nyújtott az a pár ezer keresetlen kreditecske...de most már végre gyilkolni akartam, vért ontani, beleket kifacsarni, agyvelővel játszadozni és a többi. De nem. Helyette sétálunk, sétálunk, egy kis fröccsre lecsücsülünk. De még ez se. Csak mentünk. Gyaloglásból ötösre vizsgáztam, ez már tény. Aztán belépünk egy ajtón. Még több fegyver. Francba!
- Na hé he hő! Fegyvereket le! Baszki, vamalelyikőtök fejbelő, én kinyírom az egész bandát és az anyátokat is megerőszakolom. Már ha még él...és ti se bánjátok.
Mire végeztem, nem túl hatásos és színpadias belépés után megjelenik Glopio bácsika. Undorító szemét. Fejbe kéne lőni. Munka elvégezve, irány a pénzt felvenni. Bár nem tudom, hogy a hullákat hogy fizetik ki. Meg egyáltalán, hogy kivel is vegyem fel a kapcsolatot. Áh...minek bonyolítják túl eddig is túlkomplikált életemet? Na hallgassuk, miről beszél ez az aranyos kis bácsika.
- Óh, Glipi-Glopi, úgy beszélsz, mint ha lenne választásom, drága öreg barátom! Hát ha nem szegeződne pár tucat cső a fejemnek, és a hülye embereidnek az ujja nem vonaglana úgy a ravaszon, mint cingár pasi a három tonnás nőn, akkor még meggondolnám, hogy fejbelőjjelek-e, avagy sem. De így nincs min gondolkoznom. Meg hát a kétszeres summa az mindig is jól jön. Ha még Birodalmi kutyákat és férgeket kell írtanom, az még jobb lenne. Amúgy meg honnan tudod, hogy diliházban voltam cukcsika? Csak nem kémkedtél utánam, Te kis huncut?
~ A jó büdös k.va anyádat...~- fűztem hozzá gondolatban, miközben elővettem a leglehengerlőbb mosolyomat. A legtöbb épeszű ember már ettől futásnak ered. Ragadozó vigyor. A legjobb.

Orna Shes

Glopio elnevette magát szavaidon.
- Sajnálom, de ez szükséges elővigyázatosság. Ha vadásznak az ember fiára, akkor nem árt óvatosnak lenni. A pénzed felét megkapod most. A másik felét az embereim átadják, amint a kikötőbe értetek - mondta.
- Tegyétek le a fegyvert - mondta az embereinek, mire azok vonakodva ugyan, de leengedték támadó eszközeiket.
- Ami azt illeti szeretek utána nézni mindenkinek aki a bolygóra látogat. Hamar kiderültek rólad dolgok, és úgy gondoltam, hogy hasznosabb lehetsz élve mint holtan - magyarázta.

- A szükséges elővigyázatosság az, ha gumit húzol a farkadra egy tripperes csajjal való szex előtt. Fegyvereket nyomni a legújabb legjobb barátod fejére már nem az elővigyázatosság kategóriába tartozik...
Morogtam magam elé, igazából nem nagyon voltam megelégedve Glopikával, soha se szerettem az ilyen arcokat. Most konkrétan egy tucat fegyverrel ösztönzött arra, hogy az előzetes szerződésemet felrúgva az Ő játékait játsszam. Már pedig Orna Shes soha se volt egy köpönyegforgató, áruló alak, és most se lesz az. Idővel kinyírom ezt a szemetet is, de addig jópofizunk vele. Egy ideig.
- Pénz? Jó. Kell. Meg kell keresnem azt a csajt, akiről a haverjaidnak beszéltem. Nem igaz, hogy nem vették be a sztorit - csóváltam a fejem ismét csak helytelenítőleg.
A fegyverek nemsokára eltűntek a fejemről. Most lenne ideje a csuklólézerrel egy adagot belelőni a szemét fejébe. DE hamar kinyírnának. Az nem jó. Fenébe! Majd később. Inkább azzal foglalkoztam, hogy minél hamarabb eltűnjek innen.
- Nagyon örülök, hogy ilyen tájékozott vagy az irányomban nézve. De akkor én úgy gondolom, hogy megyek is innen. A továbbiakat inkább akkor beszéljük meg, amikor már kellő távolságban vagyunk egymástól. Csak elővigyázatosság, tudod...

Orna Shes

Glopio elnevette magát a szavaidat hallva.
- Jó arc vagy. El kélne egy ilyen ember a zsoldosaim között. De talán majd máskor. Most nincs sok időm ezen ügyekkel foglalkozni - ezzel elővett egy kártyát.
- Rajta van a kifizetendő összeg fele. Bármelyik boltban elfogadják, még Coruscant-on is. Kellemes utat. Még találkozunk - ezzel biccentett, majd kisétált a helyiségből.
A katonák felé fordultak.
- A sikló már kint vár. Az elvisz a kikötőbe minket - jegyezte meg az akivel nem olyan régen cseverésztél.

~ Na az biztos rothatd fejű, hogy nem leszek a zsoldosaid egyike. Mindegyik egy béna pancser. Ha nem lennének ennyien, fél kézzel elintézném őket, miközben a másikkal épp egy csajt elégítenék ki...~
De túl sokan voltak és egy rohadt csaj sem volt a közelben, aki kéjtől csöpögve.... Na jó, ezt a gondolatokat inkább nem most kéne felemlegetni meg felhozni és lehozni, mát áthozni és összehozni, úgy hogy igyekeztem is mélyen elsüppeszteni a nem létező agyam legmélyére, miközben arra koncentráltam, hogy életben maradjak.
~ Belégzés....Kilégzés....Belégzés....huh, mi is jön? Átlég...nem, kilégzés. Jó. Már megijedtem, hogy elfelejtem....~
- Egy kártya? Ne ba....na jó, jó lesz ez is. Szépen csilingelő krediteknek jobban örültem volna. Tudod, ha elég sokat összegyűjtesz egy zsákba, amit egy kötél végére kötsz, akkor lesz egy f.a buzogányod. Rohadt jól lehet vele ellenségeket leteríteni, vagy némileg kisebb súlyú vagyon esetén valami perverz csajjal szadomazózni. Csak hogy tudd...
Kacsintottam cinkosan Glipike felé. Jól felmértem a környezetét az ártatlan nézelődös közben. Tuti, hogy el fog menni innen a fenébe, ha már rájött, hogy tudják a kilétét. Mindegy, ezzel ráérek még később is foglalkozni, egyelőre kerüljek innét minél messzebb. Elfogadom az ajánlatot, meg a kártyát, bérlek egy olcsó hajót, átszállítom a fegyvereimet és felszereléseimet rá, új azonosító kártyát kell csináltatnom, plusz elmaszkírozni magam és utána visszajönni ide. Most már nem fogok olyan durr-bele módon közeledni felé.
- Na jó, vigyetek innen a fenébe. De aztán semmi gyors hajtás meg éles fekezés meg a többi. Nincsen kedvem "kics a rakást" játszani, főleg veletek. Hééé....a félelemtől majd' behugyáló haverom hol van?! - tettem fel a kérdést.
- Ha nem baj, neki még behúznék egyet. Idegesítő egy kis picsa. Léééégyszi - néztem valakire, aki a közelemben álldogált.
~ Úgy is nemsokára megdögöltök. Hadd szórakozzak veletek...homárok. ~

Orna Shes

Glopio halvány mosollyal jutalmazza szavaidat távozása előtt.
- Az összeg elég nagy, így kicsit érdekesen néznél ki annyi kredittel a zsebedben. Az űrkikötőben váró másik összeg úgyis kézzelfogható állapotban van. Sajnos csak ennyit sikerült erre a kis kártyára rátennem, de javaslom gyorsan vedd le róla, nehogy valaki rád akaszkodjon. A viszont látásra - ezzel már ténylegesen elhagyta a helyiséget.
A katonák morogva válaszoltak neked.
- Elhúzta a csíkot, mert fért, hogy még a végén tényleg kinyírod. Na menjünk - válaszolta a zsoldosok vezetője, majd beszálltatok a siklóba és elindultatok az űrkikötő felé.
Odaérve egy másk zsoldos banda várt titeket, akik egy nagyobb táskát adtak át neked.
- A pénze, Mr. Shes - ezzel beszálltak a siklóba és te egyedül maradtál a kikötőben.

- Mért hagytátok elmenni? Olyan jól elszórakoztam vele. Ígérem, nem nyírtam volna ki...csak egy kicsit.
Áh, mindegy, ezek nem veszik a poént. Milyen egy szánalmas banda. Semmi humorérzék, semmi, ami legalább kiemelné őket a marcona képű, segghülye, agyhalott állapotú többi banda tag közül. Ki mondta nekik azt, hogy minden utcai kis hülyének ilyennek kell lennie? Kár. Pedig jól elszórakoztathattam volna őket. Glopio-tól jó messzire kell kerülnöm. Egyelőre ez a lényeg. Aztán felvásárolni még pár felszerelést, és irány vissza ide. Apropó. Felszerelés. Rohadjatok meg! Még megvártam, míg a drága barátaim elvisznek az űrkikötőbe. Milyen rég voltam itt....Nem hittem volna, hogy ilyen hamar látni fogom ezt az undurító helyet. Na mindegy. Legalább kaptam egy táskát. Kézzel fogható összeg. Mielőtt bármi mást is csináltam volna, gyors felhúztam a hajómra, amely a közelben parkolt. Amint már benn voltam a biztonságban, kinyitottam a táskát, és ellenőríztem, hogy minden rendben van-e az összeggel, s leginkább, hogy nem helyeztek-e el nyomkövetőt benne. Miután megbizonyosodtam a táska és a kreditek állapotáról, ledobáltam minden felszerelést, ami csak nálam volt, teljesen átlagos polgári öltözéket vettem fel, csak a hitelkártyát és pár iratot tartva magamnál - meg az egyik pisztolyomat az övembe fűzve - és elindultam vissza a városba.
Még a házikó megfigyelése előtt kidobáltam a felesleges cuccokat egy elhagyatott házba. Nem voltam olyan hülye, hogy mindezt majd ott fogom hagyni. Nem siettem, enyém volt az egész nap, és amúgy is, biztos voltam benne, hogy Glopika emberei még a továbbiakban is megfigyelnek engem. Pont lesz.rtam. Még azon bőven ráérek gondolkozni, hogy mit is fogok csinálni ezzel a hülyével, és hogy Ő milyen feladatot akar nekem adni. Hisz nem ingyért adta a pénzt. Bár valami csapda lehet mögötte. Egyelőre nem érdekelt. Amennyiben sértetlenül és eseménytelenül értem el a házat, ahova rejtettem a cuccaimat, felpakoltam őket, majd indultam is vissza az űrkikötő irányába. Amint visszaértem, még várakoztam pár percet a hajó előtt, hátha valaki kapcsolatba akar lépni velem.

Orna Shes

Sikerült megszerezni a cuccaid és a hajóhoz is épségben visszatértél. Ahogy álldogáltál a hajód mellett hirtelen megszólalt a komlinked. Ha aktiváltad, akkor a Nar Shaddaa-i megbízódat láthattad amint idegesen és haragos tekintettel nézett fel rád.
- Orna Shes. Tudomásunkra jutott, hogy elfogadta Glopio ajánlatát, ezzel saját magát is bajba keverte. Azonnal iktassa ki a célszemélyt vagy magára küldöm az összes elérhető fejvadászt - ezzel bontotta a csatornát és a komlink kikapcsolt.

Várakozás. Hogy de utáltam én ezt mindig is. Csak állsz/ülsz/fekszel egy helyben, vagy éppen folyamatosan változtatod a helyzeted, hogy ne und halálra magad, de hiába, hisz megint neked jutott ki a rosszból. Várakoztam. Menet közben azzal szórakoztattam magam, hogy különböző gyilkossági módszereket eszeltem ki, minden fajra egy másik módszert. Lefejezés, saját lekkuit a nyaka köré tekerni és a többi és a többi. Amiután ezt is meguntam - egy laza fél másodperc alatt - valami új elfoglaltságot kellett találnom, de nem jutott semmi értelmes sem az eszembe. Egész életemben pörögtem, egyik helyről a másikra száguldoztam, éltem az életem. Most pedig...áh, hagyjuk is. Aztán jött a pittyegés. Erre vártam. Na jó, nem vártam, hisz utáltam a várakozást és valahogy sejtettem, hogy ebből az egészből nem jövök ki túl jól. Vagy Glipi-Glopi, vagy a másik hülye gyökér hívott. Így legyen nyertes tippem egy szabakk mecsben.
- Nyugodjatok már meg emberkék. Minden el lesz itt intézve, olyan jól, amilyen jól csak el lehet intézni valamit...
Morogtam a komlinkbe, de a kapcsolat már megszakadt. Tehát a helyzet: vagy kinyírom Glopikát és a csicskái nyírnak ki engem, vagy nem nyírom ki őt, elhagyom a bolygót és rám vadászik minden nyüves fejvadász a környéken. Igazából az utolsóval még nem is lenne annyira nagy bajom, legalább ritkítsuk az amúgy is túlságosan felhigult állományt, na de akkor is...Az eredeti szerződés amúgy is Glopio-ra szólt, csak közbejött egy-két dolog. Mondjuk az egyik az, hogy sikerült elfogniuk.
Visszacsattogtam a hajómra, és elkezdtem felfegyverkezni a vadászatra, most, hogy tudtam már, mivel is állok szemben. A Koreliai Vadászpáncélzat nem annyira jött be, inkább felkapom magamra a Felderítő Páncélzatot, erre rá felveszek egy hosszú fekete kabátot, ami teljes egészében takarja azt, és belül van jó pár zseb, amibe tudok pakolni. Na meg egy kapucni. Az mindig jól jön. Az egyik zsebbe belesüllyesztem a kompakt kis elektrontávcsőt, mindig jól jön a megfigyelésekhez. A fejemre felveszem a mozgásérzékelős cuccot, egyelőre deaktivált állapotban, ne csipogjon nekem össze-vissza, mert biztos, hogy a földhoz vágom. A belső zsebbe berakom a biztonsági készletet, hátha fel kell valamit törni. Övemre ráakasztom a T6-os pisztolyomat, egy bőven elég lesz, remélhetőleg, majd még két energiacellát bepakolok, biztos ami biztos alapon. Felkapok egy táskát, belerakom szétszerelve az A295-öst, majd idővel összeszerelem, amikor már a megfigyelési ponton vagyok, mellé bedobok szintúgy két cellát, bár ami a fegyverben van, valószínűleg bőven elég lesz. Balkezemre felcsatolom a dúracél csatakesztyűt, a másik kezemre a csuklólézert, mert így nagyon vagány vagyok...Egy harcikést becsúsztatok a lábszáron kialakított tokba, és az övem másik felére feldobok egy villanógránátot. Azt hiszem, hogy minden a helyén van, irány vadászni.
Miután végeztem a felszerelések felkapkodásával, alaposabban körülnézek a környéken, a távcsövet használva. Átlagosnak tűnő emberkék mászkálnak a dokkok környékén, de ezekben sem bízhatok, mindenki Glopio kéme lehet. Az ő helyében biztos egy-két embert magam után küldtem volna, hogy ellenőrízzem, tényleg elhagyom-e a bolygót. Hát, valahogy nem állt a szándékomban. A hajó rámpája a kikötő fala felé nyílt, eléggé szűkös helyet is hagytam a ki és beszálláshoz, soha se tudtam jól parkolni. Mellettem még jó pár hajó várakozott mindkét irányba. Túl nagy távolság két jármű között. Most jó lett volna valami Jedi trükköt megtanulnom, ha már Erőérzékeny voltam...Kinyitottam a rámpát és lecsattogtam a hajóról, majd zártam is magam után. Itt soha, semmit se hagyj felügyelet nélkül. Megvártam, míg a rámpa felcsukódik. Egyelőre még senki sem láthatott, kivéve, hogy ha oldalról figyel, de az átlag megfigyelő csak egy biztos ponton megáll a megfigyelendő személlyel szemben, lehetőleg valami magaslati ponton és távcsővel figyel. A profibbak elvegyülnek a tömegben, bár ez eléggé nehéz, hisz egy tapasztaltabb ember könnyen kiszúrhatja őket. Ha a tetőn van a megfigyelő, szívás. Ha a tömegben vegyült el, még van esélyem. Gyors felmértem a terepet a hajó takarásából: meg kell találnom a legjobban fedezett utat az egyik közeli nyüzsgő utcára, onnantól kezdve már nehéz lesz engem követni. Semmi fegyver nem látszik ki a hosszú kabát alól, a fejemre húztam a csuklyát mélyen...Nemsokára indul a vadászat.
- Készülj Glopikám az utolsó óráidra...