Név: Corran Creel.
Nem: Férfi.
Faj: Ember.
Kor: 44.
Erő érzékeny: Igen.
Foglalkozás: Császári kéz tagja.
Születési hely, és idő: Coruscant, B.B.Y. 40.
A karakter története:
Corran Creel a galaxis szívében Coruscant-on született, B.B.Y. 40. évben. A családja magasabb körökben mozgott. Anyja és apja is szállítmányozással foglalkozott, amelybe mindenféle áru beletartozott. De ez mellett a személyszállítás is része volt a munkájuknak. Apját Alinuka Creel-nek még anyját Aleyna Venuxy-nak hívták. Jó pár éve együtt voltak, már amikor kiderült, hogy az anyja várandós, és kilenc hónapra rá megszületett Corran Creel. A fiú gyorsan cseperedett, teljesen egészséges volt és az élete remek körülmények között zajlott egészen addig a napig, amikor egy jedi sétált végig az utcán. Ahogy haladt hamar felfigyelt a gyermekre, akit anyja még a kezében cipelt. Alig volt a fiú két éves. A jedit Quan Xergon-nak hívták. A férfi alig múlt húz éves, amikor rátalált Corran-re. A család eleinte nehezen fogadta, hogy a fiúkból jedi lehet, de tudták, hogy hatalmas lehetőségek várnak a gyermekre, ha megtanulja, miképp váljon jedivé. Ekkor még nem sejtették, hogy a fiúk nem az lesz akit elképzeltek. Corran el hozatala után a gyermek a Jedi Templomban nevelkedett a többi gyermek mellett. Tökéletes ellátást kapott, és remek tanítói voltak.
Ahogy teltek az idő és elég idős lett, hogy tanonc legyen, a jedik útjára lépett. A fiú bekerült a megfelelő csoportba. Az élete már nem csak a könnyű leckékből állt, hanem komoly tanulásból. Rengeteget tanult, és keményen foglalkozott a jedi tanokkal. A legjobb akart lenni. Elhatározta, hogy mindent megtesz, hogy tanító büszkék legyenek rá. Az évek múlásával a fiú kitűnő eredményeket ért el. Ahogy feljebb jutott tanulmányaiban Yoda mester is oktatni kezdte. Corran mindig örömmel ült be a kis zöld jedi mester óráira. Élvezte hallgatni Yoda elbeszéléseit és bölcseleteit. Mindig nagy hatással voltak rá az Ő tanításai. Ahogy elég idős lett lassan elkezdte megtanulni, hogy miképpen irányítsa az Erőt és hogyan hangolódjon rá. Megtanulta miképp bánjon a fénykarddal, úgy, hogy véletlenül se sérüljön meg. Megtanulta, hogy miképpen meditáljon és így kis idő alatt felfrissüljön, és új erőre kapjon. Megtanulta, hogy miképpen irányítson dolgokat az Erőt hívva segítségül. Nehezen mentek a tanulmányok elsajátításai, de idővel nagyon jól belejött, és a csoportjában a legjobbak közé tartozott. Elméleti tudása is sokat bővült. Megtanulta mik a midikloriánok. És több híres jedi történetét is megismerte a tanonc évei alatt.
Ahogy teltek az idők, lassan elérte a tíz éves kort és a lovagok eljöttek, hogy kiválasszák a padawanjukat. Corran sokat találkozott Quan Xergon-nal. De amikor meglátta, hogy ő is eljött, igen csak meglepődött. Az még nagyobb meglepetés volt a fiú számára, amikor Xergon úgy döntött, hogy őt szeretné tanítani. Az ekkor már harminc éves lovag kimondottan Corran-t vette célba, és egyenesen mellé lépett, amikor rá került a sor. A választás után Yoda mester elbeszélgetett Xergon-nal a Creel teljesítményéről, és a lovag örült, hogy az öreg jedi ilyen jó véleménnyel van a fiatal tanítványról. Ahogy elhagyták a tanuló helyiséget Xergon és Creel egy padon foglaltak helyet és a férfi nekiállt a mondanivalójának.
- Örülök, hogy sikerült téged választanom. Kitűnő jedi válhat, majd belőled, ha elég jól tanulsz. Mint észrevehetted találkozásaink alkalmával nyomon követtem tanulmányaid és fejlődésed. Eltökélt szándékom volt, hogy ha eljön az ideje, akkor kérni fogom, hogy én tanítsalak. És mint láthatod, most itt vagyunk. Egy új út kezdetén, amely érdekességekkel és izgalmakkal lesz teletűzdelve. Az életed eddig is keményen tanulással folyt, de mostantól még jobban és még többet kell tanulnod. Megtanítalak azokra a dolgokra, amelyekre egy ilyen ifjú és tehetséges jedinek szüksége van. Van bármi kérdésed, Corran – érdeklődött kíváncsi tekintettel a jedi lovag, miközben kényelembe helyezte magát és várta a fiú mondanivalóját.
Corran eléggé meg volt illetődve. Izgult az új helyzet kialakulása miatt, de ez mellett nagyon örült, hogy egy olyan ember fog foglalkozni vele, akire mindig is felnézett.
- Először is nagyon örülök, hogy ön fog tanítani engem. Megtiszteltetésnek érzem, hogy öntől tanulhatom meg azt, amire ily sok éven át készültem. Annyi kérdésem lenne, de tudom, hogy még rengeteg időnk van arra, hogy minden kérdésemre választ adj és megtanuljam, amit tudnom kell. Egyelőre csak egy dologra lennék kíváncsi. Hogy mikor kezdünk neki a tanulmányaimnak – nézett kérdőn Corran, majd várta a mestere válaszát.
- A mai nap szerintem nem lenne értelme nekivágni a dolognak. Mit szólnál, ha ma egy kicsit kikapcsolódnál és holnap elkezdenénk a tanulást. Menj a meditációs terembe és meditálj egy nagyot. Már csak pár óra van hátra a napból. Tölts el ott egy-két órát, aztán menj pihenni. Holnap hosszú napunk lesz – mondta az ifjú jedi lovag.
- Köszönöm, Mester – felelte Creel, majd meghajoltak egymás felé, és a fiú elment meditálni.
Úgy tett, ahogy mestere kérte. Három órás meditálás és gondolkozás után a hálókörletébe ment és nyugovóra tért. Másnap valóban elkezdték az edzést. Az elkövetkezendő napokban jobban megismerték egymást és Xergon felmérte a fiú képességeit, tudását, és erejét. Ahogy teltek a napok egyre jobban kezdték megszokni egymást, és remekül össze tudtak dolgozni. Corran kitűnő tanítvány volt, ahogy Quan is ugyanolyan jó tanító. A jedi mester fokozatosan szoktatta hozzá a fiút a keményebb edzésekhez. Sokszor sétáltak nagyokat a templom falai között elbeszélgetve az elkövetkezendő évek történéseiről. Rengeteget gyakorolták a fénykardvívást. Xergon valamiért elsőszámú dolognak tartotta, hogy a fiú kitűnő vívó legyen. Minden nap gyakorolták a vívást, még akkor is, ha valami más kemény Erő gyakorlatot folytattak. Ahogy Corran egyre idősebb lett, és elérte a tizennegyedik életévét. Mestere úgy döntött, hogy elhagyják a Shi-Cho tanait, és a Soresu irányába mozdulnak. A fiú ugyanis kiegyensúlyozott, nyugodt és türelmes volt. Nem szerette a gyors és erős harcokat. A lassú és fokozatos élet mellett állt leginkább. Így neki ez a stílus passzolt a legjobban. Corran elég gyorsan tanult ahhoz, hogy hamar elsajátítsa minden fajta tanulnivalót. Hamar megtanulta hogyan használja a telekinézis és a vívás magasabb fokozatait is. Quan olyan mértékben megtalálta az összhangot Corran-al, hogy gond nélkül tudta tanítani a fiút. Az idő múlásával és Creel fejlődésével egyre komolyabb erőképességeket tanított neki Xergon. Többek között a Receptív-Projektív telepátiát, a érzékszerv élesítést és még sok más hasznos képességet, amelyek egy esetleges harc vagy küldetés során a fiú sikerességét, illetve túlélését jelenthették, ha eljön az ideje annak, hogy saját feladatot kapjon.
Azonban ahogy betöltötte a tizenhetedik életévét a Tanács úgy gondolta, hogy ideje lenne küldetésre mennie mesterével. Éppen a döntés meghozatalának a napja előtt két nappal kellett volna jelentkeznie egy bányászkolóniának, azonban ezt nem tették meg. A Jedi Tanács úgy döntött, hogy Xergon-t és Creel-t küldik az ügy felderítésére. A mester és a padawan egy kis szállítóhajóval mentek a kijelölt holdhoz, és a bányateleptől távolabb szálltak le. A pilóta hátra szólt leszállás közben.
- Egy szakadár hajót látok a bányászkolóniától egy kilométerre – jelentette, majd letette a gépet.
- Megoldódott a hívás kimaradásának oka – jegyezte meg Xergon, Creel pedig elgondolkozva kérdezte meg.
- Miért állna szándékában a szakadároknak egy bányászkolónia megtámadása – érdeklődött kíváncsian mesterétől.
- Valószínűleg figyelemfelhívás, lévén a hajójuk csapatszállító, nem teherhajó, így valószínűleg nem a nyersanyag érdekli őket – felelte a mester, majd a robogójára ült.
Corran szintén felpattant saját robogójára, majd elindult beindította és mestere után indult a bányatelep irányába. Ahogy haladtak a hegyek között hirtelen három robogó jelent meg az egyik szurdokból kijőve, és tüzet nyitott a jedikre. Corran azonnal aktiválta fénykardját, majd egy ügyes fordulattal az egyik támadójuk mögé került, és leugorva robogójáról az előtte lévőére ugrott, majd lelökte azt és beült a helyére. Xergon elismerően biccentett, majd telekinézissel a megmaradt két támadót egymásnak lökte. A két jedi így már gond nélkül tudott tovább haladni a bányásztelep felé. Útközben már nem érte őket semmilyen támadás. Gond nélkül eljutottak arra a területre ahova menniük kellett. A hegyek között szálltak le a robogóról és a maradék fél kilométert gyalog tették meg. A bánya egyik szellőzőjén keresztül hatoltak be a bázisra, és jó sokáig senkivel nem találkoztak, azonban, ahogy a terület vezérlőterméhez közeledtek a szakadár katonák kezdtek megsokszorozódni, és nehéz volt észrevétlenül mozogniuk. Sokáig jutottak, azonban egyszer csak hátba támadták őket. A két jedi gond nélkül verte vissza a rájuk záporozó lövedékeket, és végül minden ellenfelük a saját lövésének áldozata lett. Hamar elérték a vezérlőtermet, ahol jó néhány ellenség várta őket, azonban a vezetőjük kivételével mindegyik holtan kötött ki a padlón a két jedi támadásainak hatására. Xergon a vezetőhöz lépett.
- Miért jöttetek ide – kérdezte, de az nem volt hajlandó válaszolni.
A mester a tanítványára nézett, majd felemelte kezét, és a szakadárvezető felé fordult, majd elkezdte az Erővel fojtogatni. Ekkor döbbent rá Corran, hogy mestere ki is valójában. Egy sötét jedi volt. A szakadárvezető továbbra sem árulta el titkait, így holtan hullott a földre. Corran kardot rántott, majd mestere felé fordult.
- Elárultad azt amire oly sok éven át tanítottál, és bíztattál. Miért tetted? – kérdezte szörnyülkdve.
- Mert a sötét oldal sokkal nagyobb lehetőségeket nyújthat, mint azt elmernéd képzelni. Rájöttem, hogy milyen hatalomtól fosztanak meg minket a Yoda féle tanácstagok. Olyan dolgokat tanultam, meg amelyek sokkal jobbá tesznek, mint az összes jedi. Csatlakoz hozzám és megtanítalak a sötét oldal titkaira – mondta a mester leengedve fegyverét.
- Soha – mondta a fiú és felugorva rátámadott mesterére, azonban az résen volt és védte a támadást. Jó néhány percig harcoltak. A két fénykard egymásnak feszült, a teremben lévő bányászok a sarokba húzódtak, de még ott sem voltak teljesen biztonságban, mert a két jedi az egész termet bejárva harcolt, és csak rombolás maradt utánuk. Xergon hirtelen villámokat szórt a fiúra, de abban a pillanatban, ahogy azok elérték meg is szüntette őket.
- Nem akarlak megölni. Fiamként szeretlek. Remélem, egyszer rájössz majd, hogy milyen lehetőséget hagytál ki. Még találkozunk ifjú tanítványom – ezzel a jedi elvette Corran fénykardját, majd leütötte a fiatal fiút és távozott.
Corran Creel a bányászkolónia vezérlőtermének padlóján ébredt. Yoda és Vindu mester állt mellette, majd segítettek neki felülni.
- Csak nyugodtan ifjú padawan – mondta Vindu, miközben a fiú mellé térdelve egy ládát tett a háta mögé, hogy azon megtámaszkodjon.
- Xergon műve volt, igaz – kérdezte Yoda botjára támaszkodva.
Corran még mindig nem hitte el, hogy mestere elárulta a jediket, néhány pillanatba telt mire sikerült észhez térnie, és válaszolni tudott.
- Próbáltam megállítani, de nem sikerült. Túl erős volt, sajnálom – mondta, majd lehajtotta a fejét.
- Nincs miért sajnálkoznod, ifjú. Nem győzhettél felette. A sötét oldal erejét nem könnyű legyőzni. Az a fő, hogy még életben vagy, és legalább megpróbálkoztál azzal, hogy megállítsd. Most már minden rendben lesz. Hazaviszünk, és ott elmondhatod mi történt pontosan – ezzel Vindu felsegítette Corran-t majd elindultak a kijárat felé ahol hajóra szálltak és visszatértek Coruscant-ra.
Corran még jó néhány napig nem volt olyan állapotban, hogy folytassa tanulmányait. A Nagytanács a visszatérésük utáni következő napon kihallgatta a fiút arról, hogy mi is történt pontosan a bányásztelepen. Corran részletesen elmesélt mindent a mestereknek, ahogy azt is, hogy Xergon miért nem végzett vele. A Nagytanács elismerte a bátorságát, de úgy döntöttek, hogy nem adnak neki új fénykardot. Saját magának kell megépíteni azt. Ennek okán Corran Creel az Ilonra utazott, hogy megszerezze a saját kristályát. Több napi kutatás után megtalálta azt a kék kristályt, amelyet keresett, és visszatért Coruscantra. Összeszedte a szükséges alkatrészeket, amelyek a saját ízlését tükrözték. Az Erőt és saját tudását segítségül hívva nekiállt a munkának. Időbe telt, de megépítette a kardot, amely tökéletesen működött, így már saját pengéjével folytathatta a tanulást. Arra a kis időre, amíg még a lovagi próbákhoz szükséges kort nem érte el, kapott egy másik mestert, de az már nem volt olyan, mint eddig. Bár megtanította arra amire kellett, se Corran sem az új mester Asami Damos nem tudta megszokni a helyzetet. Két év volt már csak hogy húsz éves legyen és a próbák elé állhasson. Az évek gyakorlással és tanulással teltek. Corran mindent megtanult, amit csak kellett, hogy egy napon megállíthassa mesterét. A próbák elé érkezve egyre gyanúsabbá váltak neki a társai. Valaki mindig volt a közelében a lovagok közül. Figyelték, nem bíztak benne, de a Tanács mégis bele ment abba, hogy kiállja a próbákat, és ő így is tett. Sikerrel vette a próbákat, és a múltban történtek miatt lovaggá léptették elő. Az avatási ceremónia után minden remekül ment. Sorra kapta a küldetéseket, azonban mindegy egyes alkalommal, úgy érezte, hogy végig figyelik, és nem bíznak benne. Ahogy egyre világosabbá vált számára, hogy a Jedi Tanács nem bízik benne kellőképpen rájött, hogy egykori mestere talán nem is volt olyan bolond, mint Corran hitte. A Tanács egy nap új feladatot adott neki.
Egy kereskedelmi hajót szakadárok támadtak meg. A hajón fontos anyagok voltak, amelyek a jediknek kellettek a fénykardokhoz, így Corran és egy másik Jedi lovag Samius indultak el, hogy visszafoglalják a hajót. A szállítójuk gond nélkül dokkolt a teherhajón, majd át is jutottak rá. Odabent rengeteg szakadár katona várta őket, de csakis Samiusra lőttek. Corran ezt kihasználva sokukat el tudta tenni láb alól, így hamarosan kipucolták a hajót, és a híd felé indultak. A szellőzőn át nézték meg először a helyiséget. Odabent egyetlen ember volt, akit köpeny fedett. Mindketten érezték felőle az Erőt. Samius azonban elővigyázatlan volt, és kiugorva a szellőzőből a támadóra támadt, aki egy könnyed mozdulattal a falhoz vágta. Az idegen levette a csuklyáját és Corran ekkor ismerte fel benne egykori mesterét.
- Hát eljöttél, Corran. Tudtam, hogy téged küldenek, majd. A jedik pontosan tudták, hogy itt vagyok. Ez egy próba volt a számodra, és ha elbuknál, megölnének téged. Nem véletlenül egy lovagot küldtek veled. Megbízták, hogy ha csak egy pillanatra is úgy látszik, hogy mellém akarsz állni, akkor végezzen veled – mondta Xergon, majd türelmesen várt.
Kardja nem volt aktiválva, de kezében tartotta. Figyelte volt tanítványa minden mozdulatot. Corran a társa fölé lépett, és már akkor tudta, hogy volt mestere igazat mondott, de kíváncsi volt, hogy mit mond Samius.
- Igaz ez? A Jedi Tanács árulónak gondol – kérdezte, és harag gyulladt benne, érezte, hogy gyűlöli a mestereket amiért ilyent tettek.
A lovag lehajtotta fejét, majd bólintott egyet.
- Nem bíztak benned. Túlságosan is veszélyesnek tartották, hogy egy sötét jedi volt a mestered. Nem tudták milyen hatással lehetett ez rád. Sajnálom – mondta, de Creel tudta, hogy valójában nem sajnálja.
- Állj fel – mondta, miközben aktiválta fénykardját, készen a harcra. – Együtt vívunk meg vele – mondta, majd miután Samius elindult, ő is követte, azonban mikor lecsapni készültek Xergon-ra Corran jobbra vitte az ütést és kettévágta fénykardjával a másik lovagot.
Corran szemrebbenés nélkül nézett bele a halott jedi szemeibe, majd mesterére nézett.
- Végig igazad volt. A jedik csalók, és ha valaki nem úgy gondolkozik, ahogy ők azt elteszik láb alól, minden gond nélkül – mondta Quan mellé lépve.
- Tudtam, hogy előbb-utóbb rájössz, majd, hogy mi is az igazság – felelte. – Készen állsz, hogy a sötét oldalra lépj és olyan tudásra és hatalomra tegyél szert, amelytől a jedik mindig is féltek és fognak is? – kérdezte Xergon.
- Készen állok – mondta a fiú, majd mélységes dühvel a határozottsággal. – Meg fogják még emlegetni a napot, amikor árulónak kiáltottak ki – jegyezte meg, majd kikapcsolta fénykardját, övére tűzte, és várt.
- Örülök, hogy újra velem vagy, Corran. Menjünk innen – mondta Xergon, majd elindult kifelé a híd és Corran-ék hajója felé indult.
- Ez a szállító mindjárt felrobban, úgyhogy ideje lenne eltűnni – jegyezte meg beszállva a járműbe.
Corran minden szó nélkül követte egykori mesterét, és alighogy elhagyták a szállítót a hajó felrobbant. A két erőérzékeny egy elhagyatott világba utazott, ahol Xergon elmagyarázta Creel-nek, hogy miképp is mennek a dolgok a sötét oldalon. Elmondta, hogy itt nem igen vannak szabályok, és mindenki azt teszi amihez a kedve tartja, kivéve, ha belép valamilyen csoportba.
Ahogy Corran kezdte megérteni, hogy mi is a helyzet, rájött, hogy már régen a mesterével kellett volna, tartson. A Jedi Rend olyan erőket és titkokat rejtett el előle, amelyek sokkal jobb erőhasználóvá tehették volna. A fiatal ex-jedi úgy döntött, hogy nekivág a tanulásnak, de előtte másik fénykardra volt szüksége. Úgy döntött, hogy a sötét jediknél megszokott duplapengés kardot választja, azonban olyan verzióban, amelyiket szét lehetett szedni. Így mestere adott is neki két vörös kristályt, meg a szükséges alkatrészeket, és Corran régi tudását felidézve új kardot épített. Amint kész volt mindkét penge összeillesztette őket és Xergon elkezdte tanítani őt a Jar’kai vívóstílusra, amellyel képes volt nem csak a két pengés kardot használni, de akár két karddal is harcolhatott volna. Creel gyorsan tanult, keményen edzett. Hamar elsajátította a megfelelő mozdulatokat. Mikor már elég jól tudta használni eme kardot, mestere olyan képességek birtokába jutatta, amelyekről álmodni sem mert. Megtanulta a gyűlölet nyila és a sötétség hullámai néven ismert képességet, amely sokban előresegíthette a céljai elérésében. Miután mindent, amit tudott megtanult akkor elindultak, hogy felkeressék a jediket és bosszút álljanak rajtuk. Azonban mire egyet megtaláltak kiderült, hogy a Köztársaság vezetője, Palpatine a Sith Sötét Nagyúr, így új utak felé indultak. A lemészárolt jedik hírei végig kísérték őket a galaxison. Corran kimondottan örült a ténynek, hogy végre megkapták méltó jutalmukat. A pusztulást. Coruscant volt a célállomásuk. Palpatine mellé akartak állni, hogy segítség őt a siker elérésében. Ahogy a bolygóhoz értek a Birodalmi flotta fogadta őket. Egy rádióadásban megüzenték Palpatine-nak, hogy azért jöttek, mert szeretnének mellé állni, és segíteni a jedik teljes kipusztításában. Palpatine-t kimondottan érdekelte a két sötét jedi megjelenése és fogadta őket.
A bolygóra leszállva birodalmi katonák/klónkatonák fogadták őket és kísérték a Birodalom ura elé. Amíg Palpatine-nál voltak a fegyvereiket le kellett tegyék, de tudták, hogy nem lesz szükségük rá. Igazuk is lett.
- Miben tudnátok segíteni engem – kérdezte a császár.
Xergon lépett előre és válaszolta egy mély meghajlás után.
- Mindketten mélységesen gyűlöljük a jediket. Örömmel segítenénk levadászni a megmaradt képviselőiket – mondta.
- Az ajánlat tetszetős, de te már túlképzett vagy ehhez és öreg. A fiú azonban gond nélkül csatlakozhat, ha bizonyítja nekem hűségét.
- Megteszem, amit óhajtasz, Nagyúr – mondta Corran, majd várt.
A császár néhány pillanatig méregette a két sötét jedit, majd megszólalt.
- Öld meg a mestered – mondta érzelemmentes hangon.
Corran a mellette álló Xergonra nézett, majd telekinézissel magához hívta fénykardját, és aktiválta azt.
- Sajnálom mester. A cél szentesíti az eszközt – mondta, majd már éppen lecsapott volna amikor Xergon kezében is ott termett a kard és védekezett.
A két sötét jedi egymásnak feszült, és a kardok folyamatosan csapódtak össze. Az ajtó felé haladtak a harcukkal. Palpatine pedig elégedett mosollyal figyelte őket. Corran mindent bevetett, amit mesterétől tanult, de azt Xergon nem tudta, hogy a tanítványa titokban egy két trükköt is eltanult, így hirtelen a fiú kettéválasztotta pengéjét, majd egyikkel védekezett a másikkal pedig támadott, és a megfelelő pillanatnál kettévágta mestere kardját az egyik pengével, majd a másikkal a fejét csapta le. Corran deaktiválta fénykardját, majd az övére tűzte és felemelve halott mestere fejét Palpatine elé térdelt.
- Hűségesen szolgállak, amíg csak élek – mondta, majd letette a fejet a földre.
- Állj fel, Corran Creel. Mostantól te is a Császári kéz tagja vagy. Üdvözöllek a Birodalomban. Hamarosan kiképzünk minden fegyverre amire kell, majd megkezdődhet bosszúhadjáratod a jedik és az Őket követők ellen – magyarázta a császár.
Corran felállt, majd meghajolt.
- Köszönöm, Nagyúr – mondta, majd várt türelmesen.
- Mond csak. Mi vezetett oda, hogy eláruld a jediket és a sötét oldalt választ – érdeklődött Palpatine miközben elindult a folyosón.
- Elárultak engem. Mikor a mesteremről kiderült, hogy sötét jedi, én nem tartottam vele, de folyamatosan megfigyelek és meg akartak öletni. Ekkor döbbentem rá, hogy Xergon-nak igaza volt, és a Jedi Rend jósága csak hazugság. Valójában nem érdekli őket az igazság, csak az, hogy senki ne kérdőjelezze meg a tetteiket és szavaikat – válaszolta a sötét jedi, miközben Palpatine mellett sétált.
- A mestered bölcs volt, de kockázatot jelentett. Örülök, hogy a helyes döntést hoztad meg és a jó út érdekében ellen fordultál. De mond csak. Miért nem mondtál nemet – érdeklődött a császár.
- Ő is elárult. Mikor átállt a sötét oldalra, bár nem ölt meg éveken át hazudott nekem és megtévesztett. Elárult, mert olyan dolgokat tanított amiben ő sem hitt – felelte, majd megállt egy kicsit és ördögien elmosolyodott.
- Igazából gyűlöltem az öreget amiért átvert, de csak ő taníthatott meg, arra amit most tudok. Nélküle nem lennék az aki. Valamilyen szinten hálás vagyok neki, de közben úgy érzem, hogy megérdemelte amit kapott – magyarázta.
- Látom nagyon gyűlölöd, ha becsapnak. Ebben hasonlítunk egymásra, Corran. Szerintem kitűnően megleszünk. Ő itt a tanítványom, Darth Vader – mondta, mikor megjelent egy teljesen feketébe öltözött sisakos férfi.
Corran meghajolt az idegen előtt.
- Corran Creel vagyok – mutatkozott be, majd a császár vette át a szót.
- Ő lesz az egyik kezem. Kapjon meg mindent, amire szüksége van, és holnap kezdődjék a kiképzése – mondta Palapitne.
- Igenis, Nagyúr. Gyere – mondta Vader.
- Viszlát, Nagyúr – köszönt el egy meghajlás közepette Corran, majd követte a beöltözött fickót.
Másnap megkezdődött a tanítása. Minden féle fegyverre kiképezték. Hamar megtanulta, hogy miképp használjon kis, közepes és nagy erejű lőfegyvereket, robbanóanyagokat és egyéb eszközöket. Gyorsan tanult, és kitartóan. Hamar megtanult mindent és első feladatát is megkapta. A hírszerzés szerint egy jedi bujkált a Valamir egyik holdján, őt kellett elkapnia és elhoznia a fejét. Corran beszállt az éppen arra a küldetésre neki rendelt hajóba, majd elindult a kijelölt rendszer felé. Hamar célba ért, és leszállt azon a holdon, amelyikre küldték. Egy-két helybeli lakost kifaggatva sikerült rájönnie, hogy merre találja a rejtőző jedit, így oda is ment. A célszemély nem sejtette, hogy érkezik, így meglepetésként érte a támadás. Corran egy gránátot dobott az ellenfeléhez, akit a robbanás ereje egy fának vágott, de azonnal felállt, és aktiválta egykezes zöld fénykardját. Corran leugrott a sziklaszirtről, majd még a levegőben aktiválta a kardját, és a vörös pengéjű kétoldalas kardot jobb kezébe fogva érkezett a földre, majd megforgatva a háta mögé irányította a fegyvert.
- Mit akarsz sötét jedi – kérdezte az ismeretlen férfi.
- A fejedért jöttem, hogy a császár elé vigyem, áruló jedi – mondta, majd egy gyűlölet nyilat indított meg támadója felé, de az kikerült az energiagömböt.
Azonban Corran erre is számított és már ott is termett mire a férfi földet ért és lesújtott kardjával. Az ellenfele védett, de túl lassú volt a két pengés fénykardhoz, így jó öt perc múlva mindkét kezét elveszítette és Corran előtt térdelt.
- Könyörgöm, ne ölj meg – mondta.
- Azelőtt könyörögtél volna, hogy a fajtád elárult engem – mondta, majd lecsapta a jedi fejét, egy táskába tette és elindult vissza Coruscantra.
Visszatérve átadta Darth Vader-nek a fejet és újabb küldetésre indult.
Huszonhárom éven át vadászta a Birodalom ellenségeit. Mindig sikerrel járt és sosem tudták megállítani. Ez idő alatt tökélyre fejlesztette nem egy képességét, és sok másikat tanult. Ahogy teltek az évek lassan elérte a negyvenes éveit. A lázadók megjelenésének idején jó néhány hajójukból csinált szellemhajót, de amikor Palpatine meghalt nem tudott időben odaérni. A két Sith halála nem igazán rázta meg. Tudta, hogy az élet megy tovább, és előbb-utóbb valaki a helyükbe lép. Talán ő maga lesz az. Így tovább folytatta a munkáját, és még keményebben tanult. Az új császár érkezése nem igazán érdekelte. Sate Pestage nem tudott rá hatással lenni. Csak egy senki volt a számára, így bár átvette tőle a megbízásokat, nem foglalkozott vele. Ez a császárnak se nagyon tetszett, de tudta, hogy Corran ellen nem léphet, mert akkor hamar új vezetőt kellene keresni a Birodalomnak, ugyanis a sötét jedi minden gond nélkül levadászta volna őt, és senki sem tudta volna megállítani eme tervében.
Corran Creel a birodalom egyik legjobb Császári kéz bérgyilkosa lett. Bár kevesen ismerték személyesen, főleg mivel aki felismerte általában másnap reggelre távozott az élők soraiból. Kevesen maradtak csupán életben, olyanok, akik tudták pontosan ki is ő. Kivéve persze a kollégáit és a a császár beavatottjait.
Karakter külseje: 180 cm magas, 78 kg. Teste edzett a rengeteg gyakorlástól. Haja fekete, egy-két ősz hajszál van csak benne. Szeme barna.
Karakter jelleme: Nyugodt, kiegyensúlyozott személyiség. Régen eléggé békés volt, de mióta a sötét oldalt választotta, nagyon sokat változott e téren. Nem utálja a jediket, csak nem ért velük egyet, viszont nagyon makacs, így ha valaki ellene lép, az általában nem éri meg a másnap reggelt. A Sith Nagyúr halála óta a maga útját járja. Nem igen érdekli az új császár véleménye. Ha feladatot kap elvégzi, de amúgy nem izgatja a császár.
Vas. 14 Nov. - 13:25:19 by Vala'na Heysta
