Corran Creel és Xarovit Lendix szabadjátékai

Corran Creel kiszállt hajójából és elindult az erdő felé. Fénykardja a köpenye alatt rejtőzött. A férfi folyamatosan figyelte a környezetét. Az Erő jó néhány élőlényt jelzett a közelében. A sötét jedi egy tisztásra tartott. Egy másik erőérzékenyt érzett a közelben. Tudta, hogy hamarosan egy újabb ellensége hal meg, vagy áll át az ő oldalára. A célterületre érve meditációs pozícióba helyezkedett, majd lehunyt szemekkel várta a másik hozzá hasonló érkezését.
~ Kíváncsi vagyok, hogy ki érkezik. Érezni rajta, hogy erőhasználó, de még nem túl erős. Talán új szövetséges lesz, de talán egy újabb jedi hulla a listámon. Ez majd eldől ~ töprengett Corran, és arca ördögi mosolyra húzódott.
Élvezte a lehetőséget, hogy újra fénykard párbajt vívhat.

Valami nagyon fura érzésem támadt a sétálás közben. Mintha egyszer már éreztem volna ezt, de nem. Ez valami más, valami ami rossz. De az is lehet, hogy csak az álmosság teszi ezt velem. Már nagyon korán felébredtem, és gyakorolni kezdtem. Az erdő felé sétáltam, mert valami súgta, hogy ott van egy személy, aki segíthet nekem. Hallgattam az Erőre, és elindultam arra, amerre mondta. Hamarosan egy férfit pillantottam meg, aki meditált, és ahogy közelebb mentem, ismét elfogott az a rossz érzés. Nem hiszem, hogy jó segítene nekem, inkább megölne. A kezem a fénykardomra tettem a biztonság kedvéért. Úgy jó tíz méterre álldogáltam tőle, és várakoztam. Nem akarom, hogy csapdába csaljon, és lehet, hogy inkább menekülnöm kellene. Már ránézésre is sokkal erősebb, mint én. Egy percig sem tudnék kitartani ellene. Így hát hátrálni kezdtem, de a szemeim továbbra is a férfin volt, nehogy rám támadjon, mikor elfordulok.

Corran Creel megérezte az ismeretlen közeledését. Pontosan tudta, hogy hol van a tisztáson. Mikor hátrálni kezdett kinyitotta a szemét, és egy fiatal gyerekre esett a pillantása aki fénykardját fogta.
- Nocsak - jegyezte meg lassan felállva.
- Nem szokásom gyereket ölni. Ez még nekem is undorító. Hogy hívnak kölyök - érdeklődött, miközben kezét kivette köpenye alól, elengedve fénykardját.
~ Talán hasznomra lehet ~ gondolta, miközben az Erőre koncentrált.
Érezte a gyerekben a gyűlöletet, a haragot és a bosszúvágyat.
~ Egy ifjú, akinek egyenes, kikövezett útja lehet a sötét oldalhoz ~ töprengett, majd újra megszólalt.
- Érzem, hogy gyűlölsz valakit. Hogy bosszúra szomjazol. Én segíthetek elérni a célod. Mellettem elég erős lehetnél, hogy megöld azt akit úgy gyűlölsz - mondta.

Ez nem jó, nagyon nem jó. A férfi felállt, és ráadásul még ölni is akar.
- Ez igazán megnyugtató, hogy nem akar megölni. -talán mégsem fogok idő előtt meghalni. A nevemet nem mondtam meg azonnal, de jobbnak láttam nem felbosszantani.
- Xarovit Lendix vagyok. Maga? -kérdezek vissza, mert azért én is szeretném tudni, hogy kivel is állok szemben. Még akkor is, ha többet nem találkozunk, mert soha nem lehet tudni, hogy mikor is keresztezi egymást az utunk. Közben a férfi tökéletesen elmondja, hogy most milyen érzések keringenek bennem. Vajon honnan tudhatta? Ő is Jedi, és megérezte. De nem, ők nem mondanák azt, hogy segítenek megölni valaki. Ezt a gonoszt éreztem, ő az a rossz, akihez az Erő ide vezetett. De miért? Mi doglom lehetne vele.
- És magának mi haszna lenne ebből? Meg már nem érdekel a bosszú, soha nem fogok letérni a helyes útról. -nem hagyom magam becsapni, nem beszél le arról, hogy Jedi legyek.

Corran Creel barátságos mosolyt öltött arcára, majd csak kis idő elteltével válaszolt a kérdésekre.
- Miért ölnék meg egy gyermeket, aki talán idővel rájön, hogy nem jó oldalon áll - nézett kérdőn a fiúra, majd mikor az a nevét kérdezte válaszolt.
- A nevem Corran Creel, ifjú padawan. Ami pedig a hasznot illeti. Egy újabb ember, aki ráébred, hogy a sötét oldal nem gonosz, csak a valóságot mutatja. Azt ami igazán létezik, és olyan erővel ruház fel, amely képesség tesz minket hogy változtassunk a dolgok menetén. Nem korlátoz minket, hogy megkapják azok méltó büntetésüket vagy jutalmukat akik megérdemlik. Valaha én is jedi voltam, de ők elárultak és megpróbáltak megölni, mert egykori mesterem átállt és féltek, hogy én követem. Azóta az igaz utat járom, és tudom, hogy megérte. Nem kell az érzéseim miatt aggódnom. Szerethetek, gyűlölhetek, és megállíthatom azokat akik ártani akarnak nekem, vagy a szeretteimnek. Nem gonoszság sötét jedinek lenni. Hanem előny. Mert élhetek - mondta barátságosan.

Leengedem a kezem a fénykardomról, és úgy hallgatom tovább Corrant. Elég messze van ahhoz, hogyha támad még időben aktiválni tudjam a fénykardom.
- Maga nem áll a jó oldalon. -én soha nem fogok letérni a helyes útról. Már megy az, hogy a gyűlöletet és a bosszúvágyat elfojtsam, és nem fogok engedni a férfi szavainak.
- Soha nem fogok a sötét oldal ösvényére tévedni. Igaz, hogy forr bennem a gyűlölet és a bosszúvágy, de már el tudom fojtani magamban. Biztosan oka volt az akkori Jedi Tanácsnak, hogy ezt higgye magáról. Lám, mégsem tévedtek, és maga is a sötét oldalra rabja lett. Én soha nem állok át, inkább meghalok. -lehet nem ez volt a legmegfelelőbb mondat a végére, mert biztos pár perc alatt végez velem. Ha ismeri a sötét oldalt, akkor az esélyeim még kevesebbek a túlélésre. Sőt, azt sem tudom, hogy neki hány fénykardja van, de ameddig ő csak egyet lát nálam, addig kicsit előnyben lehetek.

Corran Creel elmosolyodott a fiú határozottságán.
- Erős a jellemed, de koránt sem eléggé. Érzem benned, hogy bár elfojtod a haragodat és a bosszú irántí hatalmas vágyat, mégis tudom, hogy abban a pillanatban amint megtalálnád akin bosszút akarsz állni, egy percig sem haboznál. Mindent elkövetnél, hogy megölhesd. Érzem. Sok olyan jedivel találkoztam aki az érzések fogságába került. És tévedsz. Nem vagyok a sötét oldal rabja. Úgy érzem, hogy csak így érhetem el a célomat. Azt, hogy rendet teremtsek és bizonyítsam, a veszélyesebb dolgok nem mindig rosszak. A jedik azért félnek a mi erőnktől, mert vadak és halálosak. Míg az övéik csak védekezésre jók. Ezért hallnak annyira gyorsan a jedik. Mert nem képesek felülkerekedni saját korlátaikon és úgy harcolni ahogy kell azért, hogy végre helyreálljon a rend - magyarázta Corran, majd megcsóválta a fejét.
- Nem fogsz meghalni. Nem ma. Látom még benned a reményt. Talán egy napon rájössz majd, hogy miért is vezetett ide az Erő. Mert én vagyok az egyetlen aki teljesítheti a vágyad. Megtalálni akit keresel - mondta, majd elővette fénykardját.
- Kíváncsi vagyok mennyit tudsz. Én garantálom, hogy élve és nagyjából sértetlenül hagyod el e tisztást ma. Mutatok egy két trükköt, amellyel meg tudod majd védeni magad, ha a jedik úgy éreznék el akarnak árulni - jegyezte meg, majd aktiválta kétpengéjű kardját, és felvette a jar'kai alapállását.

Egyre jobban bosszant, hogy a sötét oldalról mesél. Nem tudom miért nem akarja elhinni, hogy én nem fogok az ő oldalára állni.
- De haboznék... nem tudnám elvenni egy ember életét, hiába tette amit tett. A Mesterem pont ezt mondta, hogy azért térnek át a sötét oldalra, hogy elérjék a céljukat, de mire észhez térnének, már a rabjává válnak. Én nem félek, ha kell szembenézek azokkal, akik azt az oldalt választották. Lehet meghalok, de legalább nem futok el gyáván. -magyarázom egyhangúan, és továbbhallgatom a férfit.
- Más is tud segíteni abban, hogy megtaláljam akit keresek. Az Erő segíteni fog benne. –az igaz, hogy sok gyakorlás kell hozzá, de nem a sötét oldal ereje.
- Csak nehogy meglepetés érje. -ami biztosan nem fogja, de legalább magabiztosnak látszom. Valami ismeretlen stílust fog használni, már amit látok az alapállásán. Aktiválom a fénykardomat, és a III. forma alapállását veszem fel, majd várok. Meghagyom neki az első lépést, de ezzel biztos vagyok, hogy hibát fogok elkövetni.

Corran Creel elnevette magát a szavaidat hallva. Majd arcára mosoly húzódott.
- Sokat nem tudsz még ifjú padawan. De idővel megérted majd, hogy miről is beszéltem - mondta vigyorogva, majd köpenyét a földre engedte.
- Lássunk hozzá - jegyezte meg, majd villámsebesen megforgatta fénykardját, majd futni kezdett a fiú felé, végig úgy mutatva, mintha pontosan szemből akarna támadni, azonban utolsó pillanatban felugrott, majd egy dupla szaltóval a fiú mögé érkezett. Amint földet ért lebukott, majd kardjával Xarovit lába felé csapott, majd deaktiválta fénykarját, megpördült és a másik oldalról a feje irányába indított egy támadást.

Szavakkal már nem illettem a férfit, inkább arra összpontosítottam, hogy miként is védekezzek. Megindult felém, de egy szempillantás alatt mögöttem termett. Itt lett volna az alkalom, hogy támadjak, de védekezésre voltam kényszerítve, ha nem akartam elveszíteni a lábamat. Nehéz volt kivédeni a csapását, de a következő pillanatban deaktiválta a kardját. Kicsit kizökkentett az egyensúlyomból, és mire stabilan álltam, már a fejem felé érkezett a támadás. Lebuktam előle, és ez Erő segítségével megpróbáltam ellökni magamtól. Ha sikerül akkor egy balról indított vágással támadom meg. Ha nem sikerül ellöknöm, akkor a lábára mérek egy ütést.

Corran Creel nagyot mosolygott, amikor megcsapta a fiú erőlökésének szele. Válaszként ő is erőlökést alkalmazott. A padawan képessége még gyenge volt egy felnőtt ember ellökéséhez, ellenben az övé sokkal erősebbet is tudott taszítani, de lévén nem akart komoly sérülést ellenfelének, így mérsékelten, csak pár méterrrel taszította, majd megállt és várta amíg újra harcra kész a fiú.
- Tanuld meg a képességeid korlátait. Még gyenge vagy, de ha eléggé tanulsz bárki ellen megvédheted magad, de ez jedi tanokkal nem működik. Ha tovább követed a jedik útját, egy sötét jedi aki eléggé képzett gond nélkül végezni tudna veled - magyarázta.

Az Erőlökésem hasztalan volt, és a támadásom is kudarcba fulladt, mert Corran ellenben velem, sikeresen eltaszított magától. Pár méterre elrepültem tőle, és a fénykardom is kiesett a kezemből. Meg kell őriznem a nyugalmamat, mert ha nem sikerül, akkor a férfi el fogja érni a célját. Ameddig ő magyaráz, addig magamhoz hívom a fénykardomat, felkelek és újra aktiválom azt. Talán sikerülhet meglepnem azzal, ha aktiválom a második fénykardomat is, de félek, hogy az cserben fog hagyni. A Mesterem fegyverével nem gyakoroltam annyit, biztosan nehezebb lesz vele küzdenem. Futva indulok meg felé, és ha nem mozdul el a helyéről, akkor egy vágást indítok meg az oldala felé, de az utolsó pillanatban a lábára irányítom a támadást.

Corran Creel türelmesen várta a fiú következő lépését. Miután a padawan támadásba lendült Corran megvárta amíg elég közel ér, majd látva, hogy melyik oldalról támad fénykardját az oldalához fordította, így teljesen lefedve a támadási felületet. Amint Xarovit pengéje az övéhez ért, hatalmasat taszított a fiú fegyverén, majd lábával elkaszálta az ő lábait. Hátrálni kezdett, miközben ketté választotta fénykardját.
- Elhamarkodott vagy, heves. Nem figyelsz. Ha ez most valódi harc lenne, már rég halott lennél. Koncentrálj. Próbáld kitalálni mik lesznek a következő lépéseim. Megvan benned a lehetőség, hogy remek sötét jedi légy, mert, hogy idővel biztosan az leszel, még ha most ellen is állsz. Támadj - mondta.

Egyre rosszabbul áll a helyzetem. A támadásom megint nem ért célba, ráadásul ismét a földön kötöttem ki.
- Akkor öljön meg, mert nem fogom követni a tanait. -morgolódva kelek fel a földről, és aktiválom a fénykardom. Ahogy látom, ő most kettővel fog küzdeni, így még erősebb lesz, mint volt. Azt hiszem ideje nekem is aktiválnom a másodikat, még ha nem is sikerül sokáig tartanom vele magamat. Benyúltam a ruhám ujjába, és elővettem a régi Mesterem fegyverét, és aktiváltam azt. A bal kezemben lévő fénykarddal a bal lábára mérek csapást, a jobb kezemben lévővel pedig egy vágást az oldalára. Ha kivédi, akkor megpróbálok hátrább jönni, hogy ne járjak úgy, mint az előbb, és ismételten csak az oldalára támadok, de most mind a két karddal.

Corran Creel felnevetett a fiú kirohanásán.
- Oh. Csak hiszed. Már most közelebb állsz a sötét oldalhoz, mint én álltam mikor átálltam - mondta ördögien nevetve, majd figyelemmel kísérte a fiú másik fénykardjának megjelenését.
- Erre kíváncsi leszek - jegyezte meg mosolyogva, majd először a bal, majd a jöbb oldali csapást hárította.
A harmadik támadás megérkeztekor egy kicsit hátrálnia kellett. A fiúban már mozgolódtak a dolgok és a sorozatos vesztés elindította benne az erejének koncentrálását.
- Nagyon jó. Végre az agyad beszél helyetted. Az agyad már nyúl a harag miatti adrenalin növekedéshez. Jó buli lesz ez - jegyezte meg, majd felugrott, és jó pár méterre a fiútól ért földet. Megvárta amíg a srác rendezte magát, majd Corran koncentrálni kezdett és a gyűlölet nyilát alkalmazva egy energiagömböt indított a fiú felé. Ha betalált a fájdalmat okozó energiagömb, ha nem Corran nem mozdult. Kíváncsi volt a fiú reflexeinek kifinomultságára.

- Higgyen, amit akar! -ordítottam a képébe. Egyre idegesítőbb ez a személy, és ha nem tudom kordában tartani az indulataimat, el is fogja érni, amit akar.
- Meg ne bánja! -bár olyan mozdulataim lennének, mint neki. Akkor okkal mondhatnám, hogy megbánja, de így csak üres szavak. Hacsak nem tudom kombinálni a mozdulataimat, és most rájönni, hogyan is kell alkalmazni ezt a stílust.
Szavaira nem reagáltam, inkább a következő lépésemet agyaltam ki, de meghiúsította, amikor felugrott. Indítottam egy vágást felfelé, hátha eltalálom, (mivel nem tudom, hogy milyen magasra ugrottál) majd ismételten felé fordultam. Valami ismeretlen mozdulatot hajtott végre, aminek jobb, ha nem várom meg az eredményét, ezért én is felugrottam, remélve, hogy nem kap el az a gömb. Ezután közelebb ugrottam hozzá, és a magasból mértem rá csapást mind a két karddal.

Corran Creel nem reagált a fiú szavaira. A három méter magasra való felugrása közben hárította a fiú csapását is. A padawan elugrott a gyűlölet nyila elől, amely mozdulatot Corran mosollyal díjazta. Amikor Xarovit felé ugrott a sötét jedi is felugrott, majd a levegőben összepattintotta fénykardját, majd hárította a csapást és gyomron rúgta a fiút. Ha a padawan nem reagál időben, akkor az egyik fának csapódik. A sötét jedi bukfencezve érkezett vissza a talajra, majd a srác felé nézett.
- Megvan benned ami szükséges lenne ahhoz, hogy mellénk állj. Már csak el kéne fogadnod a sorsod - magyarázta.

Kezd egyre rosszabb lenni a helyzetem. Talán, ha tényleg melléállok, akkor békén fog hagyni, és nem akar megölni se most, se később. A levegőből indított támadásom sem ért célba, sőt mi több, abból is én jöttem ki vesztesül. A fának csapódva kerültem a földre, de most legalább a fegyvereim a kezemben maradtak, mert eléggé szorítottam. Noha nem jó kedvemből, de már a gyűlölet is eléggé felhalmozódott bennem. Nagy nehezen feltápászkodtam, és az ellenfelem felé fordultam. Fénykardjaimat nem aktiváltam újra, most nem akarok támadni.
- Miért, ha maga mellé állok, békén hagy? -furán hangzik, mert eddig azt mondtam neki, hogy nem fogok letérni a helyes útról, de nem tudom sokáig tartani magamat vele szemben. Talán mégis mellette van a helyem.

Corran Creel arcán mosoly jelent meg a fiú szavaira, majd lekapcsolta fénykardját és az övére illesztette.
- Nem az a lényeg, hogy én békén hagylak e vagy sem. Így se meg úgy se ölnélek meg most. Már akkor tudtam, hogy életben kell tartsalak amikor a tisztásra léptél. Azt akarom bebizonyítani neked, hogy jediként akármennyit is tanulsz el fogsz bukni, mert nem vagytok képesek olyan erők irányítására, amelyek akár az életedet is megmenthetik. Ne azért állj át, mert nem bírod tovább a harcot. Ha átállsz, nincs visszaút. A jedik többé nem fogadnak vissza. Nincs második esély náluk. Ha otthagyod őket többé nem látnak szívesen. Elárulnak bárkit, ha az a céljaikat erősíti. Még, ha az illeti akkor még nem is állt át a sötét oldalra és az Ő tetteik lökték túl a azon a bizonyos határon. Pontosan úgy, ahogy velem tették - magyarázta.
- Ha velem tartasz, megkezdődik a kiképzésed és erősebb lehetsz mint bármely jedi. De ha ellenem fordulsz egy napon meglátod, hogy miről beszéltem. Egyet viszont jól jegyezz meg, ha most elmész. Ne szólj nekik a találkozásunkról, mert attól a perctől kezdve fertőzött leszel a szemükben, és arra fognak gyanakodni, hogy csak azért élted túl, mert átálltál és kémkedni jöttél, még ha ez nem is így volna - mondta.

- Megnyugtató, hogy most nem akar megölni, de honnan tudjam, hogy később se akar? Ha megfordulok, könnyebb célpont vagyok. -mondtam az üres szavakat, ami csak arra kellett, hogy időt nyerjek a gondolkodásban. Ha tényleg úgy van, ahogyan mondja, akkor nem szabad Jedinek lennem. De azt is figyelembe kell vennem, hogy ő a Régi Köztársaságban született, lehet az akkoriak olyanok voltak, de Skywalker Mester jó szándékú.
- Muszáj most döntenem? -nem akarok elhamarkodott döntést hozni. Elteszem a fénykardjaimat, és lassan indulok meg a férfi felé. Elég volt már a harcból, én biztosan nem fogok rátámadni, de ahogyan elnézem ő sem. Amint elé érek, felnézek rá.
- Hogy érhetem el, ha meghoztam a döntésemet? -érdeklődve néztem rá.

Corran Creel tudta, hogy elérte amit akarta. A fiú végre megtört.
- Én nem foglak megtámadni - mondta, majd kikapcsolta fénykardját és az övére illesztette.
Ahogy a fiú elé lépett Corran lenézett rá. Sárga szemei megvillantak a fényben, ahogy azokat lefelé irányította Xerovit arcára.
- Nem muszáj most döntened. De vigyázz. A Jedik meg ne neszeljék, hogy mi a helyzet, mert rövid úton belül kitagadnak és elárulnak. Bármennyi idő is telt el, ez sosem változik. Túlságosan is féltik a kis békés életüket - magyarázta, majd lement meditációs pozícióba, és intett a fiúnak, hogy tegyen ő is úgy.
- Hunyd le a szemed. Engedd, hogy átjárjon az Erő. Hatolj az elmédbe. Menj a legmélyebb, legsötétebb zugba, és ott meg fogod látni, valódi önmagad - magyarázta. - Engedd, hogy a sötét oldal szele meglegyintsen. Ne állj ellen neki, és akkor megmutatja ki is vagy valójában - mondta.

Ijesztőek a szemei. Vajon a Sötét oldal tette ezt vele? nem hinném, hogy ember születhetne sárga szemekkel, de kitudja.
- A Jedik átlátnak rajtam, bármit is akarok csinálni. Tudják előre minden lépésemet, és gondolatomat. -azt is megérezték, hogy a gyűlölet és a bosszúvágy vezérli a lépéseimet. Hiába próbálom kiölni magamból, nem megy, és Corran szavai azt súgják nekem, hogy ne is engedjem. Az intés után én is lementem meditációs pozícióba, és vártam. Lehunytam a szememet, és úgy tettem, ahogyan Corran mondta nekem. Engedtem, hogy átjárjon az Erő, és vártam, hogy mit is mutat nekem. Megijedtem, de nem álltam ellen, hagytam, hogy mutassa, amit akar. A végén nyitottam csak ki a szemeimet, és ijedve néztem Corranra.
- Nem... ez valahogy nem lehetek én... -tenyerembe temettem az arcomat. Nem tudom, hogy mi tévő legyek.

Corran Creel érdeklődve hallgatta a fiú szavait, majd megcsóválta a fejét.
- Csak azt veszik észre, amit hagysz, hogy észre vegyenek - válaszolta mosolyogva, majd türelmesen várta, hogy az ifjú tanítvány meglelje valódi énjét.
Amikor a srác kinyitotta a szemét, és Corran meglátta az ijedtséget a szemében, azonnal tudta, hogy meglelte önmagát. Szavai pedig igazolták ezt. A sötét jedi felnézett az égre, majd sárga szemeit visszaeresztette a fiú szemeire.
- De. Az te vagy. Az Erő mindig azt mutatja ami a valóság. Sosem hazudik. Megláttad a valódi lelked mélyén szunnyadó énedet, amely arra vár, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat és előlépve azzá tegyen téged akinek rendeltettél. A sötét oldal egyik nagy képviselőjévé - válaszolta.
- Nyugodtan emészd meg a dolgokat. Van időd bőven. A hajóm nem messze áll. Ha úgy érzed eldöntötted mit szeretnél, akkor az Erő majd elvezet hozzám. Van kérdésed - érdeklődött a sötét jedi.

- Azt se akartam, hogy észrevegyék, hogy gyűlölet van bennem, mégis megtudták. -lehet nem lepleztem annyira, amennyire kellett, de most már mindegy is. Nem fogom elfojtani, mert egyszerűen képtelen vagyok rá. Meg akarom találni a Mesterem gyilkosát, és bosszút akarok állni rajta. Ha ehhez Corran segítsége kell, ám legyen.
A valódi önmagamtól viszont eléggé megijedtem. Én nem érzem, hogy olyan leszek, de a férfi szavai csak ezt erősítik meg. Már láttam a Sötét oldal egy kis szelét, innentől nincs visszaút. A Jedikhez nem mehetek vissza, mert rögtön megtudnák a dolgokat.
- Még mindig hihetetlen, hogy az lesz belőlem, akit láttam. -csóváltam meg a fejemet.
- Eldöntöttem, hogy mit akarok. Kérdésem nincs, csak egy kérésem: hagy legyek a tanítványa. -érdeklődve néztem a sárga szempárba, és vártam a választ.

Corran Creel szája mosolyra húzódott a fiú szavai hallatán. Elérte amit akart, és tudta, hogy ezzel újabb lehetőség nyílt meg a Sith-ek újraélesztésére, és a jedik elpusztítására. Ahogy a fiú kimondta a bűvös szót a sötét jedi felállt, kezeivel intett a fiúnak, hogy ő is tegyen így.
- Hajlandó vagyok tanítani téged. De tudnod kell, hogy mostantól az életed fenekestül felfordul. Mától nem lesz minden olyan békés és nyugodt mint eddig. Olyan dolgokra leszel kényszerülve, amelyek valószínűleg nem fognak tetszeni. De a siker elérésének és a megfelelő hatalom megszerzésének ára van. A mostani tanulmányaid merőben eltérnek, majd a régiektől. Itt nem csak elméleti és kis játékokkal fogsz gyakorolni. Itt megtanulod milyen az igazi harc és milyen ha valóban használnod kell a képességeid a siker eléréséhez. Még így is hajlandó vagy vállalni, hogy tanítsalak? Be kell majd piszkold a kezed. Nem könyörülnek, majd rajtad és te sem könyörülhetsz ellenségeiden. Vállalod? - kérdezte.