Corran Creel és Xarovit Lendix szabadjátékai

First topic message reminder :

Corran Creel kiszállt hajójából és elindult az erdő felé. Fénykardja a köpenye alatt rejtőzött. A férfi folyamatosan figyelte a környezetét. Az Erő jó néhány élőlényt jelzett a közelében. A sötét jedi egy tisztásra tartott. Egy másik erőérzékenyt érzett a közelben. Tudta, hogy hamarosan egy újabb ellensége hal meg, vagy áll át az ő oldalára. A célterületre érve meditációs pozícióba helyezkedett, majd lehunyt szemekkel várta a másik hozzá hasonló érkezését.
~ Kíváncsi vagyok, hogy ki érkezik. Érezni rajta, hogy erőhasználó, de még nem túl erős. Talán új szövetséges lesz, de talán egy újabb jedi hulla a listámon. Ez majd eldől ~ töprengett Corran, és arca ördögi mosolyra húzódott.
Élvezte a lehetőséget, hogy újra fénykard párbajt vívhat.

Elérte, amit akart. Megtört, és maga mellé állított. Innentől kezdve nem mehetek a Jedik közelébe, muszáj lesz Corrannal tartanom. Felkelek, amikor int, és érdeklődve hallgatom a szavait. Sokkal másabb lesz, mint Jedinek lenni, és egyáltalán nem riaszt vissza.
- Vállalom. Ha a Jedik megérzik, hogy csak jobban forr bennem a gyűlölet, és a bosszúvágy, nem hiszem, hogy tovább tanítanának. Tudom, hogy nincs visszaút, ha most magával megyek, de vállalom a kockázatot. Tanulni akarok magától. -határozottan mondtam az utolsó szavakat, nyomatékosítva azt, hogy nem fogok meghátrálni. Ha át kell állnom a Sötét oldalra ahhoz, hogy erősebb legyek, ám legyen. - Megteszek mindent, hogy ne okozzak csalódást Mester. -ha már tanít, akkor megilleti a Mester megszólítás is. Várom, hogy megkezdődjön a tanításom az új Mesteremmel.

Corran Creel diadalittas gondolatok közepette hallgatta Xerovit Lendix szavait. Tudta, hogy a csapata egy értékes taggal gyarapodott. Érezte, hogy ha a fiú eléri a megfelelő kort kitűnő sötét jedi válik majd belőle.
- Örömmel hallom, hogy így döntöttél. Bölcs gondolatok. A jedik valóban nem tűrnének meg maguk között. Jöjj velem ifjú tanítványom. Kezdődjék hát az utazás - ezzel elindult az erdőben.
Ha követted hamarosan egy közepes méretű hajót pillanthattál meg, amelyről egyértelműen látszott, hogy egy sötét oldallal élő számára készült.
- Fáradj beljebb. Nézz nyugodtan körül - mondta Corran, miután lenyitotta a rámpát és várta, hogy a fiú felsétáljon a hajóra.

Elgondolkodtam egy pillanatra, de arra jutottam, hogy helyesen cselekedtem. Innen már nem lesz visszaút, azt kell tennem, amit Corran Mester mond.
- Veled tartok Mester, bárhova is vezessen az utad. Hű tanítványod leszek. -még nem tudom a szabályokat, addig nem merek mosolyt tenni az arcomra. Kemény kiképzés vár rám, de hiszem, hogy Corran Mester mégsem annyira kegyetlen, mint amilyennek látszik. Mikor elindult, követtem őt. Visszafordultam volna, de csak azért, hogy a felszerelésemet elhozhassam a hajómról, de inkább majd megkérdezem. Corran Mester hajója elég hatalmas volt, csak csodálkozó szemekkel tudtam nézni. Elindultam befelé, hogy körülnézzek, ha már megengedték.
- Az én hajómmal mi lesz? Elhozhatom róla a felszerelésem? -fordultam vissza egy pillanatra a Mesterem felé, és nem mentem tovább, ameddig válaszokat nem kapok.

Corran Creel elmosolyodott a fiú szavain.
- Látom kezded megérteni, hogy mi is a helyzet és hogy hová tartozol. Amúgy meg ne légy ilyen karót nyelt. Ez nem a Jedi Rend. Itt sokkal lazábbak a dolgok. Ami a tanítványi dolgokat illeti. Úgy érzem, hogy kitűnően helyt fogsz tudni állni - felelte mosolyogva, majd felsétált a rámpán.
~ Remek lehetőség. Eme átállással a jedik egy újabb tanítványukat veszítették el. Egy nap a fiú elég erős lesz, hogy az oldalunkon harcoljon a visszamaradott gondolkozású jedik ellen ~ töprengett Corran, majd Xerovit kérdésre biccentett.
- Visszatérhetsz a hajóra a felszerelésedért. Mielőtt elhagyjuk a bolygót, megállunk majd ott, hogy összepakolhass. Ne aggódj. Nem fogom bántani a társaid, ameddig nem támadnak meg. Jómagam nem ölök csak olyat aki megérdemli, hogy vesszen - mondta, majd várta a további fejleményeket, miközben elindult a hajó belsejébe, majd megállt a holoteremben.
- Ha készen állsz a nagy utazásra, akkor csak szólj és felszállunk. Addig nézelődj nyugodtan. A hajón bármely szobát elfoglalhatod. Az enyém itt van. A többit arra találod - mutatott a megfelelő irányokba.

Követtem új Mesteremet a hajójára, és szavai után meglepetten pislogtam.
- Ne becsüld túl a képességeimet Mester. Koránt sem vagyok olyan tapasztalt, mint amilyennek hiszel. Meg kell szoknom az új környezetem, kérlek légy türelmes velem Mester. -nem tudom, hogy ilyet egyáltalán szabad-e kérni. Ha itt lazábbak a dolgok, akkor sem áll át az agyam egyik pillanatról a másikra. Eddig Jediként nevelkedtem, most már nem vagyok, és ez újdonság a számomra. Új közeg, új élet, új kalandok, új Mester, új szokások... ezek megszokásához pedig szükségem van némi időre.
- Köszönöm Mester. Biztosan lesz ott némi holmi, aminek te is hasznát veszed majd. -ehhez ugyan nem fűzök nagy reményeket, de kitudja. Követtem Corran Mestert, és ő elmondta, hogy nyugodtan nézelődjek, illetve válasszak magamnak szobát. Azt is megtudtam, hogy melyik az övé, így a hozzá legközelebbit választottam, hogy minél hamarabb megtalálhasson, ha szüksége lesz rám.
- Szerintem indulhatunk Mester. Engedj meg egy kérdést: most hogy átálltam melléd, hogyan tovább? -gondolom tanulunk, vagy utazunk, de a biztosat csak a Mester tudja megmondani.

Corran Creel elnevette magát Xarovit szavain, majd hátát a falnak támasztva kezdte megadni a választ a fiú szavaira.
- Ne aggódj. Pontosan tudom, hogy milyen képzettségi szinten állsz, ahogy azt is, hogy még rengeteg mindent kell megtanulnod, elsajátítanod. Az idő és a kitartás meghozza majd a várt hatást, ha eléggé keményen tanulsz, és nem adod fel. Úgyhogy nyugi. Nem siettetlek – válaszolta, majd a fiú újabb megjegyzésére megvonta a vállát.
- Meglátjuk, de a szövetségeseim ellátnak mindennek amire szükségem van – jegyezte meg, majd amíg az ifjú tanítvány a szállását választotta ki, addig a sötét jedi meglátogatta az illemhelyiséget, utána pedig a társalgóban töltött magának egy pohár kávét, és azt kezdte iszogatni. Éppen végzett amikor Xaro megjelent.
- Rendben. Menjünk. Ami a továbbiakat illeti. Elviszlek az egyik bázisomra, ahol szokhatod a kialakult helyzetet és hamarosan megkezdjük a tanításodat – felelte, majd kiitta poharából a kávéját.
Ezek után a pilóta fülkébe sétált.
- Nyugodtan ülj le valahova, de nem lesz hosszú utazás – mondta, majd felhúzta a rámpát, zárta a zsilipeket és beindította a hajtóművet.
Pár perccel később leszálltak Xarovit hajója mellett.
- Menj csak előre. Én kicsit lemaradva követlek, amíg tájékoztatod a többieket – mondta, majd felállt és lassan kezdett kisétálni a hajóból.

A Mester elnevette magát, és mielőtt megkérdezhettem volna, hogy miért, már a választ is megkaptam, egy hosszabb magyarázás képében.
- Köszönöm Mester. -csak ennyit fűztem hozzá, hiszen felesleges lett volna hosszabb monológot mondanom. A tanuláshoz idő kell, és ezt az időt Corran Mester meg is adja nekem, amiért hálás vagyok.
A felszereléses dologra jól tippeltem, de legalább van egy kis remény, hogy valami lesz a hajómon, ami hasznos lesz a Mester számára. Kiválasztottam a megfelelő szobát, és ezután megtudtam, hogy hova is fogunk menni.
- Rendben Mester. A fénykardjaimmal mi lesz? Tudtommal a Sötét Jediknek vörös pengéjű fegyvereik vannak. -gondolom új tanulási módszer, új fegyvereket is jelenteni fog, de erre majd Corran Mester fog válaszolni. Leültem az egyik szabad helyre, majd el is indultunk. A pár perces utazás után a hajómnál kötöttünk ki, és a Mester ki is adta az első feladatot. Felkeltem, és amint lehetett, kiszaladtam a hajóból, át a sajátomba, hogy elmondjam mi is van most. Nem mondhatnám, hogy jól fogadják, elég nagy zűr alakult ki...

Corran Creel biccentett a fiú köszönet nyilvánítására, majd miután letette a hajót válaszolt a kérdésekre.
- E miatt ne aggódj. A bázison, majd megoldjuk ezt a kérdést. Ez mellett el kell döntened, hogy átveszed e a dupla pengés fénykard vívás stílusát, vagy egy kezes kardot használsz. Én az előbbit ajánlanám, mert hatékonyabb és erősebb, mintha egy pengével történő vívás. De ezt neked kell eldöntened. A fénykardok kristályait kicseréljük, ha odaértünk. Utána pedig, majd eldöntöd mit szeretnél. Addig maradhatnak ezek a fénykardok - magyarázta, majd követte a fiút kifelé a hajóból át a másikba.
Kezét köpenye alatt fegyverére tette, készen arra, ha harcra kerülne a sor. Lassan haladt Xarovit után. Figyelte az ott lévők minden rendülését. Amikor a gondok kezdtek magasabb szintre lépni megerősítette hangját, hogy hangosabb legyen.
- Elég. Fejezzék be a fölösleges viszálykodást. Engedjenek utunkra és mindenki távozhat békével. Senkinek nem kell harcolni, megsérülnie, meghalnia. Nem akarok vérontást. Amint Xarovit összeszedte amire szüksége van már távozunk is és maguk mehetnek a dolgukra. Ellenvélemény? - nézett körbe leengedve fejéről a csuklyát, amelynek hála sárgán fénylő szemei megvillantak a napfényben.