Cregan Ocheron tábornok irodája

Cregan Ocheron tábornok irodája. Itt folytatja megbeszéléseit a katonákkal és a jedi tanoncokkal. Az iroda nagysága miatt nem egyszer tart itt kiképzéseket is.

Cregan Ocheron enyhe meghajlást intézett Seth irányába, majd a katonához fordult.
- Köszönöm, Masson - mondta, majd beljebb lépett és Seth-re emelte tekintetét.
- Örülök, hogy megismerhetlek Seth. Kérlek foglalj helyet. Kérsz valamit inni, esetleg enni. Hosszú út után tértél vissza. Úgy hallottam remekül szerepeltél. Kíváncsi leszek az elkövetkezendő napokban miképp teljesítesz majd - mondta barátságosan mosolyogva a férfi, majd ha kértél valamit odavitte és utána leült az egyik meditációs zsámolyra.
- Mesélj nekem egy kicsit magadról. Az eddigi életedről, a mostaniról, a tudásodról. Utána én is mesélek neked. A múltamról, a terveimről, a következményekről - jegyezte meg, majd türelmesen figyelte a fiatal jedi padawant, hogy milyen előadásba is kezd.
~ Kíváncsi leszek mivel kezdi. Sok mindent elárul az miképp is kezdünk bele egy hosszabb bemutatkozásba ~ töprengett a jedi lovag.

A Jedi lovag beinvitálásának hatására, bementem az irodába és helyetfoglaltam. Aztán Massam hadnagy is elment. Ezután Ocheron, úgy köszöntött, mint aki már hallot rólam-ezt azt... Majd felajánlotta, hogy hozat ételt és italt... Erre én röviden válaszótam...
- Köszönöm, de már ettem és ittam útközben. Jelenleg nem vagyok éhes. - majd tovább hallgadtam a Jedi lovagot, s a jelek szerint többet tud rólam, mint én róla.... Majd bele is kezdtem a mesémbe.
- Nos hol is kezdjem... Elöször Schnergel találkoztam, aki elhozott ide, korábban. Míg ide nem értünk megtanította a Shii cho-t mint alap vívó formát. Aztán már Luke folytatta a tanításomat és megtanította a Meditációt. Utánna újra Schnerg társaságába keveredtem és elvitt a Dantooinera, ahol egy életveszélyes próba alá vetett. Mely során meg kellett küzdenem egy ősi Sith Lord szellemével is. Aki egy már rég halott Jedi padawan tastébe bújva vészelt át több ezer évet. S így kerültem szembe vele, persze szerencsémre sokkal gyengébb volt, a teste miatt. Mert a test, amit használt nem volt túl erős és képzett, így az Erőt se tudta oly mértékben kihasználni... Legalábbis először ezt hittem. Aztán kiderült, hogy a Padawan lelke, aki szintén a teste fogságába esett a Sith miatt, visszafogta a Sith Lord szellemének hatalmas erejét. S segített, megállítanom is őt. Aztán beszéltünk egy keveset és rámhagyta a fénykardját is, meg egy holodisket... Röviden ennyi a történetem. Ja igen, azt kihagytam, hogy ez előtt az egész kaland előtt csak egy mezei Szakács voltam. És Darth Revan leszármazotja... - Ezzel be is fejeztem a történetem. Majd kis szünet után én kérdeztem, persze egy kis előzmény kiséretében...
- S az utazásaink során Schnerg sokat mesélt az Erőről, a Sithekről, és az új Jedi Rendről. s önről is mesélt egykét dolgot. De most maga jön. - Majd vártam az ő sztoriját.

Cregan Ocheron érdeklődve hallgatta Seth elbeszélését. A jedi lovag elgondolkozott néhány pillanatig az elhangzottakon, majd csak kis idő után szólalt meg újra.
- Érdekes történeted van. A leszármazottad pedig nem kis múltú ember. Ami a Dantooine-i Sith Nagyurat illeti. Aggasztó, hogy megmutatta magát. A Sith szellemek nem igazán szokták megmutatni magukat. Ilyen mértékben nem - mondta, majd felállt és az ablakhoz sétálva az űr mélységébe tekintett.
- Sötét erők mozgolódnak a homályban. A Sötét Oldal egyre aktívabb, de ködösek előttünk az események. Olyan erők készülnek felszínre törni, amelyek egyenlőre túlságosan is rejtőzködnek előttünk. A Galaktikus Birodalom egyre gyengül, de a galaxis mélyén valami más újra erőre kap. Veszély közeleg és a te sithed csak megerősíti eme történéseket - mondta, majd vissza ült.
- Mivel is kezdhetném a beszámolómat - töprengett. - Jó hosszú történetem van. Sok mindent megéltem, és túl sok szörnyűséget láttam. Az életem az utóbbi húsz évben a rejtőzködés és a készülődés köré épült. Készültem a visszatérésre. Én még a régi kor jedi rend lovagjai közé tartozom. Nem sokkal az ex-császár színre lépése előtt lettem volna lovag, de a ceremóniáig nem jutottam el. Azóta készülök a visszatérésre és a Jedi Rend újjá építésére. Hamarosan készülök az Endor holdra, hogy megkezdjem az ottani Jedi Akadémia felépítésének igazgatását és elintézzem a fontosabb ügyeket. Az életem többi részét, majd elmesélem amikor, megértél rá - magyarázta, majd az ajtó csengetésére egy "Szabad" kijelentéssel engedte be Massont. Amikor a katona elmondta az üzenetet Cregan felállt, majd Seth-re nézett.
- Gyere. Daesha már vár ránk - mondta a jedi lovag, majd elindult a hangár irányába.

//Folytatás: Home One > Központi hangár.//

A történetem befejeztével érdekes dolgokat hozott fel Ocheron mester.
~ A jelek szerint akkor mind az a megpróbáltatás, melyel eddig szembesültem, mind egy globális mondhatni terv része lenne? E szerint még szorgosabban és elszántabban kell edzenem majd, hogy a rám váro nehézségekkel megküzdhessem és én kerüljek ki majd győztesként is. Ráadásul nem elég, hogy a Sötét Erők is újra mozgásba lendültek, méginkább óvva intenek. Egy biztos éles helyzetben nem hibázhatom... ~ Már már elég mélyen kezdtem belemélyedni a gondolataimba, mikor bejött újra Masson hadnagy és Lando Carlissianról, meg valami útasáról beszélt, akikre már Cregan már várt a jelek szerint. Na meg ott volt egy újabb rejtélyes személy ködös kiléte is, akit Daeshanak hívtak. S a jelek szerint Cregan Ocheron lesz az új tanítom is. De hogy meddig az még kérdéses. Majd a lovag invitálására reagáltam.
- Rendben megyek. - Felálltam a székemből és a kijárat felé vettem az írányt, tartva a lépést Cregannel is. Közben feltettem neki a nagy kérdést is.
- Mester akor ez azt jelenti, hogy ezt követően te leszel az új tanítóm? S ki az a Daesha?

//Folytatás: A Galaxis --> A végtelen űr :--> Az Új Köztársaság I. támadóflottája --> Home One --> Központi Hangár//

- Sadry... Lynx, örvendek – mondtam és kicsit ügyetlenül a férfi felé nyújtottam a kezem.
Amikor a kezemből pedig valami kihúzta az üveget, fel akartam háborodni, de aztán megláttam, hogy senki nem tartja az üveget, és a torkora forrt az a ,,Hé!”. Maximum egy sziszegős H hang jött ki a torkomon, semmi más. Elkerekedtek a szemeim és leesett az állam (amit utána a saját kacsómmal csuktam vissza pár pillanat múlva. Egyáltalán nem tudtam mit akar ezzel a ,,különleges erők szöveggel”. Lehorgasztottam a fejem.
- Hát jó – mondtam kissé halkan és búbánatosan –, pedig ez volt az ivós napom...
Így baktattam mellettük a folyosókon, amíg hozzám nem szóltak, vagy el nem érkeztünk a célállomásig.

Elámulva követtem tekintetemmel a palack útját. Régen láttam utoljára ilyesmit. Még Elijah mesterem idejében. Hirtelen nosztalgikus érzések vettek rajtam erőt. És a végén egészen elkomorodtam. Elijah elárult és magamra hagyott. Soha többet nem akarom ezt megtapasztalni. Még ettől a jeditől sem. A kiábrándító vagy talán józanító gondolataim egészen eluralkodtak rajtam. Mogorva türelmetlenség kezdett bennem növekedni, nem bírtam már a sok felesleges fecsegést a fejem fölött.
- Lovag, mik a tervei velem? - kérdeztem rá minden átvezetés nélkül, végre tudni akartam pontosan mit keresek itt. Mondja ki, hadd halljam.

Corran Creel biccentett Sadry-nak, majd viszonozta a kézfogást. A jedi lovag a szavaira nem reagált csupán halvány mosollyal nyugtázta a fiatal cathar döbbenetét. Corrant éppen az irodája ajtajában érte Daesha kérdése.
- Bent mindent elmagyarázok - mondta, majd udvariasan előre engedte a két nőt és miután bementek becsukta az ajtót.
- Foglaljanak helyett - mutatott a meditációs puffok felé, majd ő is leült velük szemben az alap meditációs pózban.
- Nos, mindketten okkal vannak itt. Daesha. Te már a Tatooine-on felhívtad magadra a figyelmem. Ön pedig Miss. Lynx most szúrt szemet nekem. Mindkettejükben megvannak azon képességek amelyek különlegessé és a mai körülmények között felbecsülhetetlenné teszik önöket. Ugyanis mindkettejük testében magas koncentrációban vannak jelen a midikloriánok, amelyek lehetővé teszik, hogy a fajok képviselői használhassák az Erőt - magyarázta.
- Az előbb én vettem ki a kezéből az üveget a telekinetikus képességeimet használva. Ajánlatom van mindkettejük számára. Ha hajlandóak vállalni és képesek komolyan venni az ajánlattal járó dolgokat, akkor én kiképezném magukat jedivé. Mindkettőjükben megvan a potenciál, hogy kitűnő jedik legyenek. Én megadom a lehetőséget, hogy olyat tegyenek, amellyel a galaxis és a saját jövőjük is jobbá válhat. Várom a kérdéseiket - nézett a két nő szemeibe.

Először az egyikőjükre néztem aztán a másikra, majd ismét, és fordítva. Össze voltam zavarodva... És ez azt jelentette, hogy ha valaki nem világosít meg, ebben a állapotban marad az agyam egy darabig...
Körbenéztem, furcsa volt nekem ez a hely. Az ülőalkalmatosságok is szépen megleptek, egy kicsit bámultam őket, majd mit lehetett tenni... Ha már azt mondták oda üljek, nem ülhetek az asztalra, vagy ilyenek.
A leülés nem volt teljesen probléma mentes. Mikor úgy éreztem minden rendben és nyugodtan ülhetek ezen az izén, majdnem sikerült lefordulnom róla.
Miután többé kevésbé biztosan ültem egyre jobban kikerekedő szemekkel néztem a férfit. Hallottam amit mondott, értettem is valamennyire, de az agyam egyszerűen letiltott, és nem volt képes befogadni mi történik... egészen addig, amíg el nem hangzott a jedi szó.
Mert oké, felbecsülhetetlen voltam ( főleg magamnak), és értékes is, erre csak bólogatni tudtam volna. A jediszónál viszont ugrott egyet az agyam, a szemeim meg indexelni... (mindkettő úgyhogy az elakadás jelző nem?)... Pislogni na azt, de azt nagyon.
Jedi...
Ha? Felvontam a szemöldököm.
De igazából köpni nyelni nem tudtam.
Két kézzel a mellettem lévő felé mutattam.
- Lökjed előbb te, csajszi, nekem még össze kell szednem magam - ütögettem meg jelképesen a homlokomat oldalról, mintha attól talán beindult volna. Reméltem hogy tényleg feltesz valami értelmes kérdést, és akkor számomra is lényeges információkhoz jutok. Előbb utóbb talán én is rákérdeztem volna ezekre, de inkább utóbb. A galaktikus hangyafociról nem tudtam átkapcsolni az agyam.
Ha belekezdtek a beszélgetésbe lassan hátra dőltem a puffon, elnyúlva. A plafont néztem és próbáltam a hangjukra koncentrálni, és arra hogy mit mondanak.

Beléptünk az irodába és helyet foglaltunk. Végighallgattuk a jedi ajánlatát. Számomra nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy emiatt érkeztem a Home One-ra, bár sokáig ezt túl szépnek tartottam, hogy igaz legyen. Egy pillanatra eltöprengve a catharral néztem, aki hamar átadta nekem a szót.
- Hogyan kell elképzelni a kiképzést? Pontosan mik Cregan Ocheron feltételei? És mikor kezdünk? - itt egy röpke szünetet tartottam. - Hogyan szólíthatom?

Cregan Ocheron figyelte a két Erőérzékeny reakcióit. Sadry kikészülése nem lepte meg. Hagyta, hogy a fiatal cathar emésztgesse az elhangzottakat. Inkább Daesha felé fordult és figyelmesen végighallgatta a kérdéseit. A jedi lovag örömmel vette tudomásul, hogy a twi'leket ennyire érdekli a jedivé válás lehetősége.
- Elsősorban a névre válaszolnék. Ha mellém álltok és a tanítványaim lesznek az Ocheron Mester, vagy a Mester megnevezést használjátok, ha nem a négy fal között vagyunk és nem csak a tanítványok. Ha magunk vagyunk akkor engedem a Cregan megszólítást - válaszolta, majd kis szünetet hagyott.
- Ami a feltételeimet illeti. A tiszta fej - itt Sadry-ra sandított. - Az odafigyelés, az akarás és a kitartás. Illetve a pontosság minden körülmények között. Legyetek kitartóak és küzdjetek a célért. Nem lesz könnyű dolgotok, de nem szabad feladnotok, ha el akarjátok érni, hogy jedik legyetek - magyarázta, majd elővette a fénykardját és maga elé tette.
- A kiképzés szakaszokból fog állni. Megtanítalak titeket, hogyan kontrolláljátok az érzéseiteket. Majd elsajátítsátok az Erőre való ráhangolódást és annak alapszintű használatát. A napokban el is kezdjük a tanulást. Nekem az Endor holdra kell mennem, hogy, az Új Jedi Templom építését felügyeljem. Ha csatlakoztok hozzám, akkor ti is oda jöttök velem. Itt meg kell majd találjátok az általam elrejtett fénykard kristályokat, amelyekkel majd megépíthetitek a fénykardotokat. Előre szólok. Nem lesz könnyű dolgotok. A bolygón nem könnyű mozogni. Fegyver nem lehet nálatok, egy kést leszámítva. Némi élelmet és egy kulacs vizet kaptok illetve egy irányt, hogy merre találjátok. Ha megtaláljátok, akkor kezdődhet az építő munka, mikor visszatértek a Templomhoz. Végig figyelni fogunk titeket és ha gond van segítséget nyújtunk. De csak, ha úgy látjuk semmiképp nem juthattok át a problémán - magyarázta.

Micsoda felfuvalkodott hólyag! - futott át az agyamon. Jelenlegi állapotomban ez a 'mester, Mester megszólítás nagyon nem tetszett. Senkit nme hívtam így soha, és nem is fogok. Legalábbis ezt gondoltam. Ha józan állapotban lettem volna, akkor valószínűleg felfogtam volna a helyzet teljes súlyát és lehet kicsit másképp gondolkoztam volna. De nem mondtam semmit egyelőre.
- Hé - emeltem fel a kezem a mutató ujjamat kinyújtva. - Azt majd én eldöntöm... Mellesleg nem szoktam ennyire csattra vágni magam... általában.
A többivel még eljátszottam gondolatban. Lehet hogy megéri... És ha megéri, talán még ezeknek a feltételeknek is ,,megtudok felelni", nem mintha bárkinek is meg akartam volna felelni magamon kívül.
Kezdett bűzleni nekem ez a dolog... a végén viszont kimondta azt amit ilyen helyzetben elvártam volna, vagy már itt sem vagyok. Engem ne vágjon be senki semmilyen dzsungel, labirintus,végeláthatatlan sivatagba vagy akármibe, otthagyni engem megdögleni.
- Rendben, én benne vagyok - emeltem fel megint a kezem jelentkezésképpen, majd visszaejtettem magam mellé.

Örültem, hogy tisztáztuk a megszólítást, tartani fogom magam hozzá. A feltételeit pedig tökéletesen elfogadhatónak és követendőnek találtam. Tökéletes volt. Semmi sem akadályozhat meg abban innentől kezdve, hogy jedi legyek. Kemény munka lesz, de senki sem fog annyira keményen küzdeni érte, mint én fogok. Persze a catharnak máris akadtak fenntartásai, akadékoskodott volna. Tipikus. Nem érdemli meg. Nem is éreztem vetélytársnak.
- Természetesen én is - feleltem a nő után, eltökéltségem szinte sugárzott rólam. Legszívesebben már most nekivágtam volna.

Cregan Ocheron eléggé mulatságosnak találta Sadry reakcióját és nehezére állt nem elmosolyodni a lány tevékenységén. Miután mind a ketten válaszoltak, Cregan biccentett egyet, majd egy-egy adattárolót tolt eléjük.
- Eme hold az Endor. Ide megyünk az elkövetkezendő napokban. Az ott élő Evoque nevű faj fog segíteni nekünk a tájékozódásban. Tökéletesen ismerik a bolygót és segítettek megtalálni a megfelelő helyet az őj Jedi Akadémia központjának. Javaslom olvassák el a leírtakat alaposan. Nagyrészt a bolygó jellemzőiről van benne szó. Ebből felkészülhetnek a kis kalandjukra. Most pedig kérem mind a ketten foglalják el a szállásaikat és tegyék rendbe magukat a vacsorához. Daesha. Jómagam megmutatom a lakhelyed - mondta mosolyogva Cregan, majd eltette fénykardját és felállt.
- Köszönöm a figyelmüket. Holnap délben indulunk, úgyhogy tessék addig felkészülni - mondta, majd várta, hogy elinduljanak kifelé az irodából.

Nem akartam felkelni. Olyan jól elvoltam most itt, és még szédülni sem szédültem.
Endor... Endor... Evoque... Ismerősnek tűnt... de nem tudtam honnan.
- Üsz - nyögtem mikor végül mégis úgy döntöttem hogy felkelek, bár ezt kicsit hirtelen sikeredett kiviteleznem. Megszédültem, és megtántorodtam majdnem neki estem Cregan asztalának, vagy ő magának nem tudom... de aztán sikerült talpon maradnom. A fejemet fogtam még sikerült teljesen kiegyenesednem. Elvettem az adattárolót, majd majd kicsit tántorogva elindultam az ajtó felé.
Anélkül hogy megfordultam volna, hátra felé intettem nekik elköszönésképen.
- Akkor vacsinál találkozunk. Pusszantás addig!

//Home One - Parancsnoki étkezde//

Elvettem az adattárolót és Cregan szavaival egy időben átfutottam az információkat. Vacsora után első dolgom les áttanulmányozni az adatokat. Fel akartam készülni a másnapi utazásra és kihívásra. Mivel harcolni még nem igazán tudtam, egy rabszolgát nem képeznek ilyesmire, ezért másom sem volt, csak a tudásom, az elmém.
Én is felemelkedtem, mikor Cregan, hogy kövessem. A catharnak még ez az egyszerű feladat sem ment zökkenőmentesen. És ebből a nőből akar még Cregan Jedit faragni?
A cathar, azt hiszem valami Sadry a neve, elköszönt, én pedig követtem Cregant, hogy megmutathassa a szállásom.

Cregan Ocheron biccentett Sadry távozásakor.
- Viszlát a vacsoránál - köszönt el, majd előre engedte Daesha-t és lezárta az iroda ajtaját.
Néhány perc séta és egy-két list használata után érkeztek meg a hálókörletekhez. Cregan az egyik ajtó elé lépett, majd benyitott és előre engedve a lányt belépett a helyiségbe.
- Ez lesz a szállásod. Minden megvan amire szükséged lehet, ha mégsem csak értesíts és megkapod - ezzel egy komlinket nyújtott át a lánynak.
- Ezen keresztül bármikor elérhetsz. Ha éjszaka kell, akkor is hívj nyugodtan. Vannak ruhák a szekrényben. Amennyiben jedi ruhát szeretnél azt is találsz, mert hozattam párat. De rád bízom mibe öltözöl. Most pihenj egy kicsit. Hamarosan találkozunk a vacsoránál - ezzel Cregan meghajolt és távozott.

//A vendég szállásokba írj posztot, ha akarsz. Rendes szállást majd az Endoron kapsz. Ha nem akarsz egy szabad/egyedüli kört, akkor írd meg és írok a vacsorához, ha írtál és ott folytatjuk.//