Kaylyn Rix

Név: Kaylyn Ashanté Rix
Faj: kiffar
Nem: nő
Születési hely, és idő: BBY 20, Kiffu
Kor: 24 év
Kaszt: erőhasználó, fejvadász
Erőérzékeny: igen
Magasság és súly: 175 cm, 60 kg
Külső megjelenés: Magas és karcsú, a háta közepéig érő fekete raszta haja van, arcán egy sárga csík díszeleg, ami a nagyanyja révén került be a családba. Amúgy meg pont úgy néz ki, mint az avataron.

Előtörténet:

Családi legendák:
Legendák, a családomban rengeteg ilyen volt és van most is életben. A történetünk évszázadokkal, ha nem évezredekkel ezelőtt kezdődött a Kiffu-n, persze, hol másol kezdődhetett volna. De nem ez a lényeg, BBY 19-ben születtünk újra, ha fogalmazhatok így. Akkoriban a mostanra halott dédnagyanyám volt a klán vezetője, amikor az unokája az unokanővérem Lairorellen Rix – bár ha jól tudom nem nagyon használta ezt a nevet, inkább apai nevét a Verenwart, ugyanis soha sem ismerték el a klán törvényes tagjaként. Az ő ármánykodásának köszönhetően majdnem kihalás szélére került a családunk, de sikerült talpra állni és újra rendeznünk a sorainkat és újra egy erős klán lettünk, de igazából ez nem tartozik ide. Igaz kapcsolódik, de nem létfontosságú információ. Az öccse is abban az évben halt meg, BBY 19-ben, akit viszont nagyanyja befogadott a családba és teljes jogú tag vált belőle, de a saját nővére végzett vele. Az okokat sajnos nem ismerjük, mert nem maradtak fent, csak, hogy a fiatal fiú halálát lelte egy támadás alkalmával.
Családi legendák közé tartozik unokanővérem is, Ashanté, akiről ikernővérem lett elnevezve, majd én magam is felvettem azt a nevet, hogy munkám során használjam. Ő BBY 4-ben veszítette az életét, egy Hutt és Birodalmi fennhatóság alá tartozó műholdon, aminek Dokkoló volt a neve. Az értesülések szerint a társai még rosszabbul jártak, mint ő. A története röviden, de tényleg csak úgy, az egyik egy furcsa növény ellopott egy sith űrhajót, három másikat visszavittek a rabszolga hajóra félholt állapotban, és többé információ nem volt róluk, feltehetőleg meghaltak. Az ötödik, nos igen ő remek pályát futott be a az egyik nagy moff személyi orvosaként. Míg Ashanté meghalt, de legalább nem lett belőle újra rabszolga és gladiátor. Az emléke örökké élni fog a család tagjai között.
Más kiemelkedő személyről nem nagyon tudunk a családban, már ami magát a klánt és fajunkat illeti ott van még egy pár, a leghíresebb, Quinlan Vos-ról róla azonban nem fogok szót emelni, őt mindenki ismeri köreinkben, igaz soha sem ismertem és nem is találkoztam vele, de a mai napig életben lehet és odakint van valahol. A családunk azon ága, amelyikben én is születtem azok kötődnek a Vos-okhoz, de csak anyai nagyanyám révén, aki maga is abban a klánban született, neki köszönhetően lett a család ezen ága sárga csíkos a megszokott vörös helyett. Igaz bátyám gyermeke már ismét vörös, de ha egyszer én családalapításon gondolkodom majd, akkor a sárgát viszem tovább. Nos igen, a női ág öröklődik mindig tovább.
Lehetséges, hogy ezért matriarchák a klánok vezetői, de ebben a kérdésben már nem vagyok biztos. Túlságosan ősi hagyomány ahhoz, hogy utána járhattam volna. A család minden ága tisztavérű kiffar a Verenwar ágat leszámítva. Soha sem értettem meg, hogy Nolane miért pont egy sima embert választott magának, ami pedig még inkább remek kérdés volt, hogy Quila Rix, a dédnagyanyám miért nem fogadta el ezt és miért akarta Ellen halálát, az öccsét Tinte-t megkímétle, mert ránk hasonlított, de a lánynak, akárcsak a saját lányának vesznie kellett. Érdekes elgondolás, mi lett volna, ha nem öleti meg a saját lányát és ennek következtében Lairorellen nem gyűlöli meg a saját fajtáját és családját és nem próbál minket kiirtani.
Ezeket az időket nem éltem meg szerencsére, vagy sajnos, hiszen csak 4 évvel az események után születtem.
A lényeg a lényeg, Ellen ármánykodása hamar véget ért, nem tudni, hogy miért. Lehet, hogy meghalt, vagy Quila és Tinte halála után már nem látta értelmét ezt folytatni. A 66os parancs kiadásával és Birodalom felemelkedésével pedig egészen biztosan bujdosnia kellett, ha még életben volt, hiszen hiába nem volt soha Jedi egy képzett erőhasználó sem maradhatott életben. Ő rá is vadásztak. Akárcsak a család egy másik képzett erőhasználójára Nemic Rix-re, aki anyám unokatestvére volt és ő maga is a vörös ágról származott.
Nemic nem menekült, pontosabban nem járt egyik bolygóról a másikra, ő annak idején Jedi lovag volt a régi Köztársaság idejében, és szerencséjére Nar Shaddaa-n tartózkodott, amikor kiadták a parancsot, így megmenekült. A Kiffun rejtőzött el, pontosabban visszatért a családjához, de soha sem mondott le a régi életviteléről, furcsa szerzet volt, de kedveltem. Ő tanított engem és ikernővéremet is, egészen mindkettejük tragikus haláláig…
De akkor azt hiszem, hogy már nem maradt már senki, akiről érdemes lenne még szót ejteni, így lassan belekezdek saját életem történetébe is.

Gyermekkor – BBY 19 – 9:
Tizenkilenc évvel a Yavin-i ütközet előtt születtem a Kiffun, második illetve egészen pontosan harmadik gyerekként a családban. De ez sem fontos, ami inkább különös, hogy milyen is volt a családom, mindketten politikusok a Birodalmi szenátusban, ennek ellenére igen sok időt töltöttek a Kiffun is és nem csak Coruscanton. Visszatérve az egészre, ikerként születtem, néhány perccel Ashanté nővérem után. Apám tért csak vissza Coruscantra a születésünk után, anyám pedig maradt otthon, hogy kettőnket és bátyánkat neveljen. Igen, Garon, ő maga is egy furcsa szerzet volt a családban, ő volt a tudomásunk szerint az egyetlen olyan a családban, aki nem volt erőérzékeny. Mikor egy évesek lettünk anyánk is Coruscantra ment, hogy apánkhoz csatlakozhasson, minket pedig otthon hagyott, hogy Nemic nagybátyánk vigyázzon ránk. Ő volt az első, aki felfedezte, hogy mindketten erő érzékenyek vagyunk a nővéremmel együtt is, és két évvel korábban ő jött rá arra is, hogy Garon pedig nem.
Kikérte a szüleink véleményét azzal kapcsolatban, hogy taníthasson minket, ha már kellően idősek vagyunk, csak a legalapvetőbb dolgokra, hogy könnyebben megvédhessük magunkat, ha úgy hozza a sors. Igaz ezzel nagy veszélyt is a nyakunkba akasztott, hiszen még mindig vadásztak az esetleges Jedi túlélőkre, de a szüleink beleegyeztek. Itt még senki sem tudta, hogy később ez lesz a vesztünk, de erre majd csak jóval később térek ki.
Igen gyakran késő estig hallgattuk a meséit és elbeszéléseit, már igen fiatalon is, egy időben többet volt velünk, mint a saját szüleink. Ekkoriban még bátyánk is velünk hallgatta a tanításokat, az eszméket, amik egy elveszett korszak legendái voltak már csupán. Egy olyan világé, ami többé soha sem jön vissza. Három évesek lehettünk, amikor szüleink hazatértek és minket is magukkal vittek egy időre Coruscantra. Az addig csak mesékben hallott egykori Jedi templomot is megcsodálhattuk, illetve az épületet, ami most Palpatine császár palotája volt, de ezt csak távolról. Sajnáltam, hogy belülről nem lehet megcsodálni azt, és mást sem nagyon láttunk a fővárosból. Amíg a szüleink ülésen voltak és Kiffu érdekeiért harcoltak, mi a szállodai szobánkban kuksoltunk. Csupán két hétig voltunk itt, amikor hazatértünk és ettől kezdve nem is nagyon hagytuk mi el hárman a Kiffut, csak a szüleink. De bár ne tették volna.
Három és fél évesek voltunk, amikor Nemic elkezdte a kiképzésünket, teljes mértékben alapfokon, nem mert kockáztatni, se ő, se a szülők, főleg, mert előbb vagy utóbb félő lehetett, hogy valaki megérzi rajtunk ezt, amint kikerülünk majd a bolygóról, ha idősebbek leszünk. Az Erő használatban Ashanté bizonyult jobbnak és sokkal tehetségesebbnek nálam, úgy tűnt, hogy ő anyánk képességeit örökölte e téren, én pedig apámét. Garon és én voltunk, akik bírtunk a psziometira képességével, míg nővérem egyáltalán nem. Nos igen, nekünk lényegében ez maradt, ha már erőhasználat nem nagyon ment nekem. Az alapokkal kezdtük, meditáció, az erő észlelése és, hogy egyes dolgokra sokkal tovább tudjunk emlékezni. Folyamatosan le voltam maradva Ashantéhoz képest és lassan haladtam csak. Nekem körübelül egy évembe telt, amit ő néhány röpke hónap alatt megtanult. Ő tárgyakat reptetett mire én odajutottam, hogy egyáltalán próbálkozni tudjak ezzel.
Mire négy évesek lettünk a szüleink egy hosszú távollétből tértek haza és örömmel tapasztalták, hogy lányaik mennyit fejlődtek ezen a téren. A bátyánk mellé tanárt fogadtak, mert őt szánták arra a pályára, amin ők is voltak, diplomatának. Persze alapműveltség mindenkinek kell, így mi is tanultunk írni, olvasni, asztrogálni, fizika, matematika, bár engem mindig is a történelem és a hadászat vonzott, de hadászati tanárt soha sem tudtak nekem szerezni, ezért is vannak a folyamatos kérdéseim ezzel kapcsolatban. Ekkor tájt akartam stratéga lenni, de még soha sehol sem hallottam kiffar stratégáról, bár miért ne lehetnék majd én az első. Gyermeki vágyálmok, de ettől függetlenül mind a mai napig érdekel és utóbbi időben drága Pellaeon kapitányt bombázgatom ilyen kérdésekkel, de hogy miként kerültem oda, ez is későbbi dolog.
Persze most is eljött az az idő, hogy szüleinknek vissza kellett térni Coruscantra, de soha sem érték el azt. A diplomáciai hajóra rátámadtak a kalózok és mindkettejüket megölték. A Birodalom persze nyomozott egy ideig az elkövetők után, ha a hírek igazak, de nem hiszem így a banda megúszta mindenféle atrocitás nélkül és egy másik diplomata vette át a helyüket a szenátusban. Fogalmam sincs, hogy kicsoda, de nem is érdekelt egyáltalán. Így maradtunk Nemic nyakán. Ez így nem teljesen pontos, mert a teljes klán ott volt családnak, hiszen mindannyian rokonok voltunk, így soha sem voltunk egyedül, még akkor sem, ha a szüleink már nem éltek.
A tanulásunk tovább folyt, bár már nem nagyon találkoztunk a bátyánkkal, mert rá már nem volt nagybátyánknak annyi ideje főleg, hogy ilyesmire nem volt használható. Még mindig odahaza laktunk és itt tanultunk, mire öt éves lettem már én is tudtam használni a telekinetikát, de a persze nővérem addigra már bőven felettem tartott ezen a téren, mindig más időben foglalkozott velünk Nemic, velem kicsit többet, hogy behozzam Ashantét, de hasztalan volt, nem nagyon akart menni a dolog.
Az évek teltek és múltak igazából a tanuláson kívül nem sok dolog történt velünk mire tíz évesek lettünk. Talán annyi, hogy Nemic időnként eltűnt, később tudtuk meg, hogy felcsapott fejvadásznak, mert hát valamiből neki is meg kellett élnie és gyakorta időzött Nar Shaddaa-n. Tény, hogy veszélyes volt, mivel ismerték az arcát a birodalmiak a körözött feltehetőleges jedik között volt még BBY 10-ben is. ekkoriban halottunk róla, hogy Quinlan Vos is életben van, így lehet, hogy vele is találkozott, de erről soha sem beszélt és arról sem, hogy miket csinált, amíg nem volt velünk. Olyankor mindig elméleti képzést kaptunk és tanultunk a klán többi tagjától, vagy mivel szüleink kellően tetemes vagyont hagytak ránk, így tanároktól is. Mikor kellően idősek lettünk még iskolába is jártunk, ahol persze rejtegetni kellett mindazt, amit tudunk, még akkor is, ha kiffarok között tanultunk.
Elég hamar megtanultuk ezt, hogy nem szabad kimutatni, hogy többre vagy képes, mint más, az maradjon otthonra, hiszen a rohamosztagosok mindvégig vadászták az erő érzékenyeket, pontosabban az erőhasználókat. Sötét idők voltak azok, talán mind közül a legsötétebbek, így visszatekintve. Nah igen ott tartottam, hogy teltek múltak az évek, tíz évesek voltunk, addigra megtanultam a telepátiát is, a tudományom itt kifulladt, azóta szinte semmit sem fejlődtem ezen az ágon, talán a fénykardvívás az egyetlen dolog, amiben igen. De ne rohanjak ennyire előre.
Tíz éves korunk nagy vízválasztó volt mindkettőnknek. Nemic hosszabb időre volt távol Kiffutól és amikor visszatért két darab fénykardot hozott pluszban magával, és eljött az ideje, hogy ezt is megtanuljuk. Évekkel le voltunk maradva az egykori Jediktől, de nem is ez volt a fontos, nem Jediknek képzett minket, csak önvédelem volt az egész. Szóval két fénykarddal tért haza, két zöld pengéjű gyakorló fegyverrel és ettől kezdve ennek a használatát tanultuk. Már amikor nagybátyánk itthon volt és ez egyre ritkábban esett meg. Immáron neki is menekülnie kellett és nem mert túl sokáig egy helyben maradnia, a Birodalmiak és fejvadászok rátaláltak. De hogy ezek után én mégis jelenleg a birodalomnak dolgozom, az idők változnak és vannak olyan történések, amik erősen megváltoztatják az ember, jelen esetben egy kiffar hölgy véleményét is.

Kamaszkor – BBY 9 – BBY 2:
Még mindig tíz évesek voltunk, most egy kicsit hosszabb ideig volt itthon Nemic, ezt pár hétre értem, de utána máris felszívódott, majd hetekkel később újra felbukkant. És ez így ment folyamatosan éveken keresztül, hét évig egészen a halálukig. A legalapabb dolgokkal kezdtük a fénykard vívás tanulását. Csak egyetlen formát ismert lényegében az V-t, Shien a neve azt hiszem, de nem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem. Részletezzem a lényegét vagy ne? Nem hiszem, bár kétlem, hogy bárki is értené, hogy mire gondolok, de szeretek titokzatosnak és okosnak látszani, így nem osztom meg senkivel. Gyakorló pengékkel eleinte a mozdulatokat gyakoroltuk, ami ehhez a formához tartozik és az erő segítségével tanultuk forgatni.
Nem kell mondanom, mindenki kitalálhatja Ashanté jobb volt ebben is, hát persze, de soha sem irigykedtem ikernővéremre ezzel kapcsolatban. Ő volt nagyobb veszélyben, így még féltettem is emiatt. Nah igen az érzések, soha sem tudta Nemic elérni, hogy elfojtsuk őket teljesen, ahhoz túlságosan indulatosak voltunk mind a ketten, de ő maga is. Nem sikerült, talán neki sem teljesen, de ugyebár én soha sem voltam annyira képzett, hogy ezt meg tudjam ítélni, vagy érezhettem volna. Kiffarok vagyunk és ez lényegében mindent elmond rólunk. Igaz mi soha sem voltunk a sötét oldal szélén, ők nem, de én igen, de ez nem ezekben az időkben volt, hanem manapság. Amikor rám ismét sötét idők járnak, nem csak rám, hanem a teljes galaxisban. Idegen erők ébrednek fel és olyan hatalmak bukkannak fel, amik évezredek óta szunnyadnak. Néha jó műveltnek lenni és tudni az igazi sith-ekről. Vajon van még olyan, aki ezekről tud? Vagy ha nincs mennyit fizetnének ezért a tudásért, esetleg meg is ölnének érte?
BBY 8 nagy csapás volt a családnak, az év elején Ashanté nagynénénk eltűnt, nem sokkal később derült ki, hogy fogságba esett egy kalóz bázison, igazából azután tudtuk meg, hogy megszökött onnan. Nem sokkal később már csak halálhírét hallottuk és, hogy a birodalom, hála a Kiffu követének hazaszállították a holttestét, hogy idehaza családi körben temethessük el. Ekkor döntöttem el igazából, hogy fejvadász akarok lenni, ha már stratéga úgysem jöhet össze és úgy tűnt, hogy az elképzelés Nemic fejében is megfordult. És ekkor igazából az egész dolog el is dőlt.
A következő négy év (BBY 9-5) a tanulás szellemében merült ki, az iskolát korábban fejeztük be az átlagnál, hála a fiatalkori tanároknak. Garon tizenhat évesen került be a főiskolára, ahol diplomáciát és jogot tanult, ő még mindig nem tett le arról, hogy a halott szüleink nyomdokaiba lépjen. A család feketebáránya volt valamilyen szinten. Nos igen egy kiffar harcos lesz, katona, orgyilkos vagy fejvadász, esetleg régen jedi és sötét jedi, de hogy jogtudós és diplomata, na de kérem, ez nagyon ritka. Szóval miután befejeztük az iskolát nem mentünk főiskolára, hanem most már tényleg csak Nemic foglalkozott velünk, megtanított bánni minket a lőfegyverekkel, közelharc, rejtőzés, lopózás és beépülés, minden ami ilyenkor csodás és remek lehet, ha pénzért akarsz ölni.
Végre volt valami, amiben jobb voltam, mint Ashanté, és azok ezek a képességek voltak. Míg ő maga az Erő jártasságokban jeleskedett nekem ezek mentek jobban, amihez nem kellett azt használni. Kamaszodni kezdtünk és ez szörnyen megnehezítette Nemic dolgát, igaz soha sem voltunk civakodó testvérek, ennek ellenére igen nehezen boldogult kettőnkkel. Nem hiába régen csak egy tanítványt adtak egy mester alá, neki pedig kettővel kellett megbirkóznia. Nem irigyeltem érte. Egy ideig kerültük a bajt és az ilyen dolgokat, de tizenöt éves korunkban kezdődött az egész, amikor már kellően nőnek néztünk ki mind a ketten és nos hát nem a legcsúnyább fajtából.
Ha a férfiak jelentős része megfordul utánad, akkor talán jobb fajtából is való vagy. Egyik este a barátainkkal ellógtunk a legközelebbi kantina felé vettük az irányt, hogy mulatsággal töltsük el az esténket és persze ivászattal. Mondjuk ekkoriban nem volt a legjobb hangulat a Birodalomban, ugyanis nem sokkal korábban pusztították el a lázadók a Halálcsillagot és az Uralkodó felszámolta a Birodalmi szenátust is. Minket nem nagyon érdekelt, mi szórakozni akartunk. Minden remekül ment, egészen addig, amíg el nem kezdtünk szabak partit – póker helyi sw verziójának neve – játszani és fel nem tűnt, hogy a rhodiai, aki velem szemben ült, csalni próbált. Naná, hogy szóvá tettem, hiszen már vagy száz kredtitet elnyert tőlem. A társaim azonnal abbahagyták a pazak-ot – rulett sw verziója – és jöttek segíteni.
- Akkor haver kérem vissza a pénzemet – mondtam neki.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz…
Naná, de tudtam, hogy ezt fogja válaszolni és még gondolatolvasást sem kellett használni. A következő pillanatban gondolkodás nélkül már ugrottam és támadtam is puszta kézzel, a rhodiai kicsi és feltehetőleg nem is erős… csak arra nem számítottam, hogy van pár haverja is, akik egyből itt voltak, hogy megöljék a bulit. Alig fél perc alatt már a bár hátsó udvarán voltunk a gorillákkal és a rhodiánnal. Egy kezet éreztem a torkomon és egy öklöt láttam csak elsuhanni magam felé. Piszkosul fájt és csillagokat láttam, de valami feltűnt a fazon oldalzsebében egy bankkártya. Szerencsémre azzal volt elfoglalva, hogy engem hagyjon helyben így nem tűnt fel neki, hogy két ütés között lenyúltam a kártyát.
Lehet, hogy ott helyben agyon is vert volna, ha valaki nem hívja ki az őrséget, a birodalmiak cibálták le rólam és vitték az egész bagázs a börtönbe.
- Nézzétek meg mit szereztem – vigyorogtam fel a földről a többiekre.
- Most ezzel azt akarod mondani Kaylyn, hogy kizsebelted, amíg azzal volt elfoglalva, hogy agyon verjen? – kérdezte aggódva a nővérem.
Elvigyorodtam még szélesebben és bólintottam, majd minden sötét lett. Mire magamhoz tértem már otthon voltam. Ettől kezdve ezt igen megkedveltem és a verés nem vette el a kedvemet. Sőt lassanként jó pár helyről ki is voltam tiltva kocsmai verekedés kirobbantás miatt és najó bevallom még börtönben is ültem emiatt, de csak egy-egy éjszakára tartottak bent szerencsére. Csupán pár törött orr, egy-két kéz ennyi volt a számlámon még, sőt még élveztem is ezt. Nemic ezt használta ki, míg Ashanté gyomra nem feküdt ehhez, ő meg is bukott a fejvadász vizsgánkon.
BBY 4, tizenhat évesek lettünk a fejvadász kiképzésünk is véget ért és eljött az első feladatunk, egyszerű volt, kaptunk egy-egy ellenfelet és öljük meg a lehető leggyorsabban. Mindkettőnknek körözött bűnöző jutott, szóval még legális is volt. Kicsit fura érzés volt végigkövetni az ember fickót a város utcáin majd be egy sikátorba, ahol meghúzta magát úgy nézett ki, hogy vár valakit. Nem volt sok időm, lepillantottam a kezemben lévő fegyverre, majd fel a fickóra. A köpenyem alá rejtettem a pisztolyt, majd kiléptem az árnyakból, nem voltam képes úgy megölni, hogy így aljas módon hátulról. Nyeltem egy nagyot, ahogyan felém fordult.
~ Ez nem ember, csak egy tárgy, amit le kell lőni, gondold, hogy egy céltábla csupán ~ gondoltam.
- Mit akarsz? – kérdezte, egyelőre nem húzott elő fegyvert, egy fiatal nő nem jelenthetett számára nagy veszélyt.
- Bocs, semmi személyes, haver – mondtam és a köpenyem alól tüzeltem.
Figyeltem, ahogyan eldől, másodpercekig nem tudtam mozdulni, csak döbbenten néztem előre, hogy tényleg képes voltam erre. Ez egy élő személy volt.
- Nem, csak egy tárgy – hallottam magam mellől Nemic hangját. – Soha se gondolj rájuk élőként, mert nem fog menni.
Végül is igaza lett, Ashanté már az első embert képtelen volt megölni, nekem pedig körübelül a harmadik ölés már nem okozott sokkot és attól kezdve képes voltam őket tárgyként kezelni, akik csak egy pénzforrás. Nem érdekelt, hogy mit tettek, fizetnek érte, akkor meg kell halnia. Ez az élet rendje, csak egy kis bábú voltam, aki azt teszi, amit mondanak neki, nem kérdez, csak cselekszik.
Majd eljött az a nap, ami mindent megváltoztatott. Egy testőrségi feladattal bízták meg Nemicet és ő Ashantét vitte magával az útra a Circapous felé tartottak a hajójukkal. Egy lázadó politikust kellett kimenteni onnan és megvédeni, majd eljuttatni őt az egyik bolygóra. Minden rendben volt egészen addig ki nem léptek a hipertérből és egy csatában találták magukat. Ez volt a legkisebb probléma a fickót sikerült megmenteni, de a birodalom elfogta a hajót miközben távozni készültek. A férfi bepánikolt és a hajót a nővéremmel és nagybátyámmal együtt lelövette a lázadókkal.

Felnőttkor BBY 2 – napjainkig (ABY 4):
Én otthon voltam, de egyből tudtam, hogy baj van. Órákkal később futott be a hír a halálukkal. Ettől kezdve gyűlöltem a lázadókat és nem tudom, de szörnyen éreztem magam. Csak az üresség maradt, hogy ikernővérem halott volt és a férfi is, aki apám helyett apám az elmúlt tizenhárom évben. Bátyám nem hagyta ott az iskolát, így tizenhét éves koromra teljesen egyedül maradtam. Nem maradt utánuk semmi más csak az üresség, egyedüllét és a Nemic által készített éles fénykard és a tudás, amit hátrahagyott. Amit persze nem nagyon tudok használni, mármint ami a jedi részt illeti, eddig kiegyenlítettük egymást Ashantéval, de most mindenben egyedül kell majd boldogulnom és ez szörnyen nehéz volt.
Hónapok, ha nem egy teljes év telt el addig, hogy sikerült megszoknom a magányt, hogy a lelkem másik fele nincs többé. Tizennyolc éves lettem, amikor úgy döntöttem, hogy nincs miért itt maradnom és a jelenlegi klán vezért kértem, hogy engedjen el, hogy a saját utamat járhassam szerte a galaxisban egy ideig. Megkaptam az áldását és persze, hogy bármikor hazatérhetek, ha a szükség úgy hozza, így hát a családi áldással a hátam mögött elhagytam Kiffut, hogy a saját talpamra áljak.
Nehezebb volt, mint gondoltam, de szerencsére kicsiny tapasztalatomnak az életbennmaradás terén és műveltségemnek hála lassanként magamra találtam. Idekint is találtam szövetségeseket, akik révén munkákhoz jutottam és sikerült több tapasztalatot is szereznem. Nemic szavai minden egyes ravasz meghúzáskor ott csengtek a füleimben, hogy ezek tárgyak csupán, így sikerült mindent elvégeznem. Időközben bejártam a galaxis nagy részét is, és lassanként minden fontosabb helyet megismertem. A Birodalom elbukott az új köztársaság felvirágzott. Nos őket kerültem továbbra is, csak akkor mentem a közelükbe, ha valakit meg kellett ölni. Továbbra sem bocsátottam meg, amit tettek.
Egy befolyásosabb hutt meghalt, akinek sokáig dolgoztam, így kereshetem újabb munkaadót és mily meglepő, hogy őt is a lázadók ölték meg, kezdett unalmas lenni, hogy folyamatosan ők azok, akik keresztbe tesznek nekem. Előbb vagy utóbb én fogok nekik és ó igen, azt nagyon meg fogják keserülni.
Huszonnégy éves voltam, amikor ABY 4 végén egy helyes fiúba futottam bele az egyik űrállomáson a mélyűrbe. Iszogattunk, beszélgettünk, majd miegymás, mindenki el tudja képzelni, pár hónapig együtt is maradtunk és sikerült kiderítenem pár dolgot Mynar Devis-ről. Igen meglepődtem, amikor az informátoraim szerint a kölyök nem volt más, mint Gilad Pellaeon birodalmi kapitány törvénytelen fiacskája. Nos azt hiszem, hogy meg is volt az egyenes utam a birodalom szolgálatába.
Az űrállomáson váltam el Mynar-tól, persze komlinkszám csere, és hogy majd valamikor találkozunk. Egyből az első szembejövő olyan feladatot vállaltam el, amivel birodalmiak közelébe kerülhetek. Heteken át terveztem az akciót, hogy biztosan élve fogjanak el, mert nem lett volna jó ennyire a siker kapujától elbukni és csak náluk tudok keresztbe tenni kellő képen a Köztársaságnak, csak ez volt az ok. Meg feltételeztem, hogy jól fizetnek, bár lehet, hogy ez ügyben Talon Karrdét is fel kéne keresni előbb vagy utóbb.
Szóval feladat, mindent előkészítettem és bele is vágtam a dologba, egy információ megszerzése volt a gond, persze elbaltáztam, najó a rohamosztagosok is röhögtek majdnem azon, amit előadtam, hát miért is ne és elfogtak. Teljes mértékben látszott, hogy engedtem magam, de mégsem mászhattam be ide feltartott kézzel, hogy hahó Apucihoz jöttem. Majdnem após, így az apuci név az admirálisnak tökéletes. Eriadu egy isten háta mögötti hely, de mint kiderült sikerült úgy időzítenem, hogy az admirális is itt van. Csodálatos ennél jobban nem is alakulhatott volna. A börtönben volt néhány őr, akikkel élvezettel elcsevegtem, és tuti, hogy az öreg is hallotta.
- A birodalom elbaltázta a Yavin-i csatát, de komolyan. Könnyedén győzhettek volna, ha kilövik első lépésben a bolygót, ami útban van és nem megkerülni próbálják, majd pedig a lázadók bázisát. Amilyen bénák voltak, nem csoda, hogy kikaptak. És lett volna még pár ötletem az Endor holdi csatára is… mondják, mikor kapok valamit enni? És mikor láthatom apucit, biztosan kíváncsi lenne rám az öreg Pallaeon admirális, ha már egyszer úgyis unokája lesz…
Hazudtam ebben naná, hogy igen. Satöbbi, folytattam, amíg egy ütés el nem hallgattatott. Úgy látszik errefelé nem szeretik ha valaki sokat beszél. Ah nocsak egy kopasz fickó jött be a cellába és ételt hozott.
- Heló, Kaylyn Rix vagyok – mondtam vigyorogva.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Tudod, amikor valakik találkoznak, akkor illik bemutatkozni.
Egy újabb ütést kaptam az egyik rohamosztagostól. Ebéd után még két rohamosztagos jött be, miért pont ekkora időzítik a kínzást?
- Ki maga?! – kérdezte.
- Biztosan tudni akarja? – kérdeztem vissza nagy szemekkel.
- Ne szórakozzon velem! Ki maga?
- Valaki, akit ha a közelében tart, soha sem tudja majd lekaparni magáról. Najó Pellaeon admirális fiának Mynar Devis-nek felesége, szóval szeretnék találkozni az apósommal, hogy tudassam unokája lesz!
Persze az első vizsgálaton lebukom, hogy ez hazugság, de remélhetőleg az öreg meglátogat. A rohamosztagosok persze egyedül hagytak újra órákra, majd mire kint sötét lett az ajtó kinyílt és nocsak ki volt az.
- Apuci! – kiáltottam fel vigyorogva.

Jellem: Érdekes jellem, ha munkáról van szó, könyörtelen és érzelemmentesen hajtja végre a parancsokat, nem kérdez, csak cselekszik mindenféle könyörület nélkül öli meg azokat, akik ellen felbérelték. Magánéletben pedig szeret mindenkinek az idegeire menni, kissé szeleburdi és folyton idióta kérdéseket tesz fel, pusztán azért, hogy mások idegeire menjen. Jelen időszakban Pellaeon kapitányt – Apuci-t – szemelte ki arra, hogy az őrületbe kergesse.

Különleges képességek:
Erőjártasságok.
Rövid idejű emlékezetnövelés, Érzékszerv élesítés, Meditáció, Erőérzékelés, Receptív-Projektív telepátia (megérzései vannak és az erős érzéseket képes megérezni), Telekinézis (képes 5 métert ugrani vele maximum és kisebb dolgokat ellökni, embert már nem)
Fénykardvívás 1 (shien V. formában jártas)

Faji képesség:
Psziometria: ha megérint egy tárgyat, akkor koncentrációval képes annak a múltját felidézni, hogy kik érintették meg, kik birtokolták és mit tettek vele (hatékonysága a Staff-tól függ)

Adatlap:

Megmaradt pénzt: (majd ha tudom a vagyonomat)
Megmaradt karakterpontok: 0 pont

Erőjártasságok: (10 pont)

Elhasznált képességpontok: 8 pont.
Megmaradt képességpontok: 2 pont.

Nos engem meggyőztél.
70 000 kreditet kapsz, amit a karaktered az eddigi munkáiból spórolt össze.

Vagyon: 70,000 kredit

Megmaradt pénzt: 68.800 kredit
Megmaradt karakterpontok: 0 pont

Karakterlap elfogadva. Usgyi játszani!

Zsákmányolt dolgok a kalandok során:
1. magánkaland:
- - 1100 kreditet
- - vibrokard
- - Dreariai könnyű sportpisztoly, 60 töltettel
- - BlasTech Starslasher Sugárkarabély, 9 töltettel
- - Dreariai Védelmi Korporáció Védelmező (sugárpisztoly), 7 töltettel
- - egy új típusú Ikas-Adno Nightfalcon robogó
- - Egy vibrokard, a Vos klán / Kiffu őrzőinek jelével, ami régen Dart Vigil-é volt, így ajándékba megkapta az a Sith lordot is társnak az elméjébe
- - Vibrotőr
- - 50.000 kredit fejpénz és 6 karakterpont
- - Egy ingyen kapcsolat: Ysanne Isard

Adatlap:
Név: Kaylyn Rix
Lakás, űrhajó: -
Foglalkozás: erőhasználó fejvadász

Eszközök, fegyverek:

Karakterpontok: (6 szintből, 6 jutalom)

Összes karakterpont: 12
Megmaradt karakterpontok: 2 pont

Erőjártasságok: (60 pont)

Elhasznált képességpontok: 25 pont.
Megmaradt képességpontok: 35 pont.

Vagyon: 121,000 kredit

Megmaradt pénzt: 119.800 kredit

Kapcsolatok:
- Ysanne Isard – birodalmi hírszerzés feje
- Kiffu szenátora – bátyja
- Darth Vigil – sith nagyúr szelleme

Bővítmény.
Kaland neve: 1. magánkaland
Helyszín: Coruscant

Hogy is kezdjem a történetet! Persze, tudom, elmentem, hogy beálljak a Birodalom szolgálatába, mindezt úgy beadva, hogy Pellaeon-t is megismerem, ha már a fia a szeretőm, de a szerencse nem állt a pártomra. Kidobtak a szeméttelepre, kéz és láb bilincsben, a rohamosztagosok persze. Bele egy banda területének kellős közepére. Jöttek is hamarosan négyen, én az első pillanatban megmondtam, hogy esélyük sincs, de azért ők csak próbálkoztak. Sok halott lett a vége és nekem szép zsákmány. Minden nap mehetne így…várjunk csak, általában így szokott kinézni, amikor belelendülök. Mikor ezzel végeztem üzenet egy vörös ruhás nőtől, további feladat. Így hát úton voltam a Vörös Mirigy felé, ó igen! találkoztam életem első anzatijával, szerencsére nem voltam az étlapon. Célpont egy hím soviniszta egoista barom, hamar holtan végezte az egyik testőrével együtt. Már csak azért is, mert volt képe egy kiffar, Vos szimbólumú vibropengét ellopni. Bár ne vettem volna revánsot ezért. Vonzom a bajt, ezt mindenki tudja, és a penge egy régi sith lordé volt, Vigil, azt hiszem valami kiffar volt ő is, legalább is a penge díszítése és ehhez hasonlók miatt. szóval itt beszél a fejemben és idegesítő. A feladat elvégezve, pluszban betörve néhány orr, megérdemelték! Utána irány a császári palota, végre túristáskodhattam egy kicsit. Találkozás a vörös ruhással, ebben minden vörös volt, a fogadó, a twi’lek, a birodalmi fejes, csak a tetoválásom nem, csak majdnem, ha egy ággal odébb születek már az lenne. Hivatalosan is Birodalom oldalán állok és egy újabb feladat, amivel irány a Tatooin. Mondtam már, hogy utálom azt a bolygót? De legalább már Jabba nincs…

Jutalmak a kaland után: 6 karakterpont, 50.000 kredit, hivatalos birodalomcsatlakozás, kapcsolat: Ysanne Isard

» Kaylyn kalandozásai