Kaylyn kalandozásai

A régi swhun-os történetei

Tartalomjegyzék:
1. A birodalom oldalán
2. Házi feladat
3. Az új csillagkohó
4. Az új feladat és a felvétel
5. Egy új háború
6. Jorus C'Baoth
7. Új háború 2.0

1. A birodalom oldalán

Szóval feladat, mindent előkészítettem és bele is vágtam a dologba, egy információ megszerzése volt a gond, persze elbaltáztam, najó a rohamosztagosok is röhögtek majdnem azon, amit előadtam, hát miért is ne és elfogtak. Teljes mértékben látszott, hogy engedtem magam, de mégsem mászhattam be ide feltartott kézzel, hogy hahó Apucihoz jöttem. Majdnem após, így az apuci név az admirálisnak tökéletes. Eriadu egy isten háta mögötti hely, de mint kiderült sikerült úgy időzítenem, hogy az admirális is itt van. Csodálatos ennél jobban nem is alakulhatott volna. A börtönben volt néhány őr, akikkel élvezettel elcsevegtem, és tuti, hogy az öreg is hallotta.
- A birodalom elbaltázta a Yavin-i csatát, de komolyan. Könnyedén győzhettek volna, ha kilövik első lépésben a bolygót, ami útban van és nem megkerülni próbálják, majd pedig a lázadók bázisát. Amilyen bénák voltak, nem csoda, hogy kikaptak. És lett volna még pár ötletem az Endor holdi csatára is… mondják, mikor kapok valamit enni? És mikor láthatom apucit, biztosan kíváncsi lenne rám az öreg Pellaeon admirális, ha már egyszer úgyis unokája lesz…
Hazudtam ebben naná, hogy igen. Satöbbi, folytattam, amíg egy ütés el nem hallgattatott. Úgy látszik errefelé nem szeretik ha valaki sokat beszél. Ah nocsak egy kopasz fickó jött be a cellába és ételt hozott.
- Heló, Kaylyn Rix vagyok – mondtam vigyorogva.
- Tessék? – kérdezett vissza.
- Tudod, amikor valakik találkoznak, akkor illik bemutatkozni.
Egy újabb ütést kaptam az egyik rohamosztagostól. Ebéd után még két rohamosztagos jött be, miért pont ekkora időzítik a kínzást?
- Ki maga?! – kérdezte.
- Biztosan tudni akarja? – kérdeztem vissza nagy szemekkel.
- Ne szórakozzon velem! Ki maga?
- Valaki, akit ha a közelében tart, soha sem tudja majd lekaparni magáról. Najó Pellaeon admirális fiának Mynar Devis-nek felesége, szóval szeretnék találkozni az apósommal, hogy tudassam unokája lesz!
Persze az első vizsgálaton lebukom, hogy ez hazugság, de remélhetőleg az öreg meglátogat. A rohamosztagosok persze egyedül hagytak újra órákra, majd mire kint sötét lett az ajtó kinyílt és nocsak ki volt az.
- Apuci! – kiáltottam fel vigyorogva.

Mit ne mondjak az öreg nem volt oda értem, de szerencsémre nem lövetett le, elbeszélgettünk, majd Balfasz Hadnagy-ra bízott meg az osztagára. Persze, hogy rasszista volt az egész bagázs nehogy egy szegény kiffarnak jó napja legyen. De nem lennék én, ha nem oldottam volna meg a helyzetet. Az utcán a rohamosztagosok gyűrűjében kis híján megvertem Balfaszkát, majd ő viszont megtette odafent a szobában, ahova bezártak.
Majd jött végre valahára Thrawn főadmirális mielőtt az egyik moff pici fiacskája és örököse – még mindig Balfaszkáról beszélek – még jobban szét nem verte volna az arcomat. Főadmirális, egyből megdicsértem, hogy mennyire jól megy a kék bőrhöz és fekete hajhoz a vörös szeme, azt hiszem, hogy megkedvelt egyből, olyan kedves volt. Elengedett, sőt munkát ajánlott egy rövidke beszélgetés után.
Remek! Első feladat teljesítve!
Amint megvoltam és berendezkedtem egyből elindultam az edzőtermekbe gyakorolni, de nem… feladatot kaptam, ráadásul házit, így csapot papot hátrahagyva kellett rohannom a Kiffu felé.

2. Házi feladat

Hamar megvoltam és tudtam hazafelé hajót bérelni, így nem sokkal később már a Kiffu felé száguldottam és merengtem azon, hogy mikor és miért? És mégis kicsoda. Ha hazaértem úgyis megtudom. Unalmas órák teltek el, mire végre kiléptem a Kiffex rendszerben a hipertérből és a saját bolygóm felé irányítottam a hajót. Régen jártam itt, talán túlságosan is régen. De nem tudtam, hogy miként nézzek majd a bátyám szemébe, ha itthon van. Ő még mindig a Köztársaságot szolgálta, én pedig az ellenségét most már. De mindenki csak a túlélésért és a boldogulásért tette azt, amit. Ő nem volt jó fejvadásznak, ő azt örökölte, ami a szüleink voltak. Nem katona, hanem diplomata.
És ez alapvetően már igen rosszul kezdődik, hiszen a klán egyben katonai alakulat is. És az ilyen soha sem túl jó, persze, ha szövetséget kellett kötni, vagy háborút kirobbantani tökéletes volt, de. Na jó nem bántom tovább a bátyámat, hiszen ő maga is képes volt gyilkolni és megvédeni magát, ha arra került a sor. Feltűnt előttem a főváros, de nem arra haladtam, nem. Ott most nekem semmilyen dolgom nem volt. A Rix klán főhadiszállása, vagyis a klán székhelye felé tartottam és ott tettem le a gépet.
Alig léptem le a hajó rámpájáról négyen máris a nyakamba ugrottak, a barátok, távoli rokonok. Belevigyorogtam a képükbe, már ezért is megérte hazatérni, hogy velük lehessek. Nem sokkal később pedig már meg is tudtam, hogy mi történt valójában. Kocsmai verekedés, kedves rokonomat megvádolták, hogy szabacc-on csalt, majd az úton hazafelé megkéselték, amibe belehalt. Nos, igen. A szerencsejáték nálunk nagyon káros szenvedély, miatta voltam olyan, amilyen, én is kaptam egy párszor, de hát kit érdekel? Játszani jó, és ha úgy alakult akkor még a verekedés sem volt soha utolsó.
Heten indultunk a fickó nyomába, mindannyian az én korosztályom a régi banda, akikkel annyit szórakoztunk annak idején, igaz akkor még Ashanté is velünk volt, amikor el tudtuk csalni meg időnként Garon is. A díszes társaság, messziről lerítt rólunk, hogy hova is tartozunk, hat vörös arcú és én a sárgával. Bár ha a Rix-ek között egy sárga is járt, az szinte biztos, hogy maga is az volt, hiszen már lassan hatvan éve is, hogy egy Vos beházasodott a családba.
Hamar megtaláltuk az említett fickót az első szórakozó helyen, nem volt nehéz dolgunk, ugyanis megvolt a kése, ettől kezdve pedig neki rossz volt, ugyanis pontosan tudtam, hogy miként néz ki. Egy egyszerű mezei ember, az igazság az, hogy nem lettem volna a helyében. Lassan odasétáltam az asztala elé és leszúrtam a kést az asztalba.
- Kösz szívi, ezt nemrég elhagytam! – vigyorgott fel részegen.
- El bizony! – mondtam és a feje az asztalnak csapódott egy kis segítséggel. – Ráadásul az egyik rokonunkban hagytad. Ugye megérted, hogy ez az az eset, amit nem hagyhatunk annyiban. Vigyétek! – mondtam a többieknek.
Én egyszerűen akartam túl lenni az egészen, hiszen Nemic tanítása miatt képtelen voltam arra, hogy megkínozzam. Egyszerűen megölni a legjobb megoldás, de otthagytam a többiekre az egyik mocsárban. Csak órákkal később tértem vissza és adtam meg végül számára a kegyelemdöfést. Dzsungel, soha sem fogják megtalálni a holttestet, addig a természet eltünteti, mint a testet, mind a fejet. Még hazamentem, ahol mostani klánvezetőnktől, valamelyik nagynénémtől elbúcsúztam, majd újra hajóra szálltam, hogy vissza Eriaduba.
Hazafelé azonban valami gond volt a hajtóművel és kénytelen voltam kilépni a hipertérből egy ismeretlen rendszerben. Hamar megvolt, hogy végül is hova jutottam, de nem a legjobbkor történt ez. A hajtómű túlmelegedett, csodás. Órákat kellett várnom, hogy újra lehűljön annyira, hogy használni tudjam. Selejtes gépet sóztak rám, csodálatos.
Addig is hátramentem a raktérbe, hogy egy picit pihenhessek. Leültem a megszokott meditációs helyzetembe, majd most, hogy végre volt egy kis időm, ezzel is tudtam foglalkozni.

3. Az új csillagkohó

Utazásom nem ért véget, pontosabban korábban tette, mint kellett volna, ugyanis meghibásodás volt a hajtómű hűtőrendszerében, így a Lehon rendszerben ragadtam. Egy különös űrállomás vonzott magához, pontosabban inkább az Erő sötét oldala, mert jelen volt a helyen. Nem én voltam az egyetlen, aki ide igyekezett. Sikerült valakivel kapcsolatot teremtenem, de a Kohó nem hagyta, pedig az illető vevő is lett volna arra, hogy az idegeire menjek. Nah igen a Kohó, nála nehéz idegesítőbb személyt találni, najó talán engem, de én most nem játszom.
Feladatokat ad, most még ezen is szenvedjek végig, 13 emelet tele próbákkal, ha teljesítem enyém, amit akarok. Csodás, csak éppen marhaság, legalább is én így vélem, ilyen nincs, hogy így osztogassanak… szóval 13 szint tele feladatokkal, a lift borzasztó, vagyis a kohó szívat és nem hagy érvényesülni…
13. szint: ahol megérkeztem, csodás, egyből azt hittem, hogy meg akar ölni, nem találós kérdésekkel kezdett fárasztani. Pontosabban találós- és moráliskérdésekkel. Most komolyan valakit, aki olyan mint én, ne gyerekeskedjünk már. Sőt még információkat sem osztogatta szívesen, így kénytelen voltam benyögni neki, hogy kevés az info, és igen meglepődtem, amikor ezzel a válasszal tovább engedett. Csodás!
12. szint: Ez mókás hely volt, ó, de még mennyire. Első pillanatban ledöbbentem, amikor a füstből egy ismerős alak jött elő, az államat kerestem pár percig, ugyanis Quinlan Vos állt előttem. Megvakartam a fejem, mégis miként került ide? Az oké, hogy nem éreztem, mert el tudta rejteni magát az erőben, de akkor is. Megtudtuk, hogy mi történik, ha két makacs és önfejű kiffart, akik történetesen nagyon távoli rokonok és jedik összezársz egy szobában. Egymás torkának esnek fénykarddal.
Érdekes dolgokat vágtunk egymás fejének, és valljuk be, piszkosul nekem volt igazam, nem pedig az öregnek…
Ő: Hogy mit keresek itt Kaylyn? Szerinted? Ez a hely velejéig gonosz...és bár már rég nem a Jedik Útját járom, de nem hagyhatom, hogy egy ilyen komplexum tovább fertőzze a Galaxist...túl sok veszedelmet jelent és ha mások találnak rá, és rossz dolgokra használják, akkor semmi sem elképzelhetetlen...akár még az is, hogy a Birodalom viszanyeri erejét...
Apropó...Birodalom. A családodat és a jövődet irtotta ki a Birodalom évekkel ezelőtt, és te most az ő szolgálatukba eredsz? Annyi szenvedést okoztak nem csak a Kiffuknak, hanem másoknak és te most ezt az eredendő gonoszt szolgálod? Kaylyn, hova tetted az eszed? Nem vagyok az apád, és rokonod is csak nagyon-nagyon távolról, de akkor is, ezt neked sem engedhetem....emlékezz a rokonaid halálára...a volt mestered halálára.
Igazság szerint itt rá kellett volna jönnöm, hogy valami nem stimmel, mert ő volt az, aki miatt az FRSz elfoglalta a Kiffut és Kiffex-et és ő irtotta ki kishíján a saját klánját… ó a válaszom nem késett, az öngyilkoshajlamú kiffar fejvadász, aki kiosztja a régi Jedi rend egyik legerősebb és mostanra talán utolsó túlélőjét. Ügyes vagy Kaylyn…
Én: – Nem a Birodalom és nem is az FRSz volt az, hanem te! Te voltál, aki megölte a Kiffu Védelmezőjét a Vos klán akkori vezetőjét. Aki végigmészárolta a saját klánját a többi bukott jedivel együtt Dooku gróf oldalán! Te voltál az, aki a legnagyobb szenvedést hozta a népünkre, Lairorellen veled ellentétben semmit sem tett, ami ilyen súlyos lett volna. A rokonaim halálát a drágalátos lázadók, a Köztársaság okozta. De neked hogyan van egyáltalán jogod bármit is számon kérni rajtam?! Az a nő halt meg miattad, akit szerettél, aki minden másnál fontosabb volt neked, mert nem voltál ott, hogy megvédd, amikor a 66os parancsot kiadták. Aayla Secura miattad halt meg a Felucián, mert egy újabb esküdet szegted meg és nem tartottad be!
Megmondtam… ekkor jöttem rá, hogy valami nem stimmel és megkérdeztem, hogy mégis kicsoda ő mire eltűnt. Oké, legközelebb, ha egyszer sikerül vele találkozni, remélem máshogy alakul a beszélgetés…
11. szint: A lift végre egyszer jól működött, de a szinten levő futószallag műár nem. Harcok, remek, végre valami, amiben használható is vagyok. Vibrokard vs. Vibrokard, egy droiddal küzdöttem és nyertem, majd fénykard fénykard ellen, azt a droidot is leszedtem, és szereztem egy új kardot is, egy krayt színüt, a zöldem szebb, de majd megszokom, ha egyszer ezt kell használnom. Végül Kohó kezdte megölni a bulit, hogy sietni kell, mert egy órám van megszerezni a nyereményt… ünneprontó…
10. szint: nem akartam elhinni, de egy idősödő mandalore fejvadászt sózott rám, de legalább a lift jó volt. nem akartam harcolni tovább, mert egyszerűen időm sem volt és nem akartam, valami közel 100 éves emberkét megölni. klón háborúk előtti időket mondott?! csodás, egy őskövület, bízom benne, hogy elbánok vele… nagy nehezen elbántam vele, kishíján a fagygránátok rárobbantak és a végén már csak egy hologrammal harcoltam, hiszen az elején megöltem a fickót. A Kohót legyőztem és ő kegyesen tovább engedett a 9. emeletre.
9. szint: végre szembetalálkozhattam a Kohóval és láthattam, hogy milyen is valójában. Ezt a helyet inkább elfelejtette volna, megkínzott, örültem, hogy kijutottam innen, de a végére megsajnáltam. Lassan megértettem, hogy milyen is volt a Kohó, a halálán volt és nem menthettem meg. Kaptam egy adattáblát, hogy vigyem el Thrawn-nak. Egy köztársasági piperkőcnek adtam át a másikat, majd pedig a frissen szerzett hajómmal, amit a Kohó adott nekem elhagytam a helyet és a távolból figyeltem a hely robbanását. Ég veled barátom… Így mindennel „végezve” Eriadu felé vettem újra az irányt.

4. Az új feladat és a felvétel

Visszaértem a jelenlegi székhelyhez, szerencsém volt, ugyanis a főadmirálist is azonnal láthattam. Ezen meglepődtem, de felsiettem a legfelső emeletre, ahol az ő irodája is volt. Egyből hozzá rohantam, ez túlságosa is fontos volt ahhoz, hogy Apucinak vigyem el. Amíg a folyosón tartózkodtam meglepődve hallottam, hogy mennyien örülnek valaminek, nem sokkal később meg is sikerült tudnom, hogy győzelmet aratott kétszer is a Birodalom a Köztársaság felett, csodás! Ennek így kellett lennie. Végül a főadmirális behívott az irodába, meglepődve pillantottam körbe, hogy minden felé kiffar művészet darabkáinak holoképei vannak. Elmosolyodtam, szóval felkészült rám.
Jelentést tettem, hogy mi is volt az a fontos dolog, ami miatt felkerestem, átadtam az adattáblát is. Elsötétült tekintettel nézte azokat, itt már féltem, hogy csak vicc volt az egész és kivégeztet. De tényleg komoly bajok hírforrása volt az és olyan dolgok is voltak rajta, amiről nem lett volna szabad tudni. Ezúttal részletesebb jelentést tettem, mindent elmondtam, ami a Kohón volt a köztársasági fickót a nőjével együtt azt is bele vettem. Végül Pellaeon kapitánnyal értekezett és örömmel jelentette be, hogy megegyeztek, hogy szolgálhatom a birodalmat. Csodás! Ráadásul független csapat, aminek csak ők ketten parancsolnak, a Kacagók néven futott. A megdöbbenések idejének továbbra sem volt vége, ugyanis hivatalos lettem a Moffok gyűlésére is.
Tessék? Néztem döbbentem a főadmirálisra, de nem vitatkozhattam. Próbáltam kiszúrni a tömegben Bastion moffját, Kiraagen Disra apját is, de nem ismertem meg, egy valaki késett csak Apuci! Döbbenten látta,, hogy én is ott vagyok, ez csak tovább fokozódott később. Mindenki érdeklődve pislogott felém, amikor Thrawn felállított, hogy tőlem származnak az információk, hogy én szereztem őket. Egyedül nőként a teremben, sőt nem is emberként, csak Thrawn és én nem voltunk azok, imádtam. Itt egy percre még az is megfordult a fejemben, hogy élve felkoncolnak, de megúsztam. Sőőőt! Apucit high-admirálissá nevezték ki, jó neki. és vele együtt küldtek el a Csillára, ez kevésbé, de legalább boldogítani tudom a hülyeségeimmel. Így miután az ülést feloszlatták és egyedül maradtam vele, közölte, hogy irány a dokk és megyünk…
Csak ez hiányzott…

5. Egy új háború

Pasik, tárgyalás, űrhajók, megint pasik, randi, Mynar, Kirageen, harcok, hátsómentés, ismeretlen ellenség, mi kell még?

Akkor kezdjük is az elején, már a dokkban összeismerkedtem Bosszúval, aki úgyszintén a Kacagókba lett beosztva, ránézésre legalább annyira idióta, mint én és már az első pillanattól jól kijöttünk azt leszámítva, hogy mindenáron a fénykardjaimat akarta elkunyizni. A hajón egyből egy másik elvileg kacagós emberkét küldtünk hadbíróság elé, zajlik az élet az admirális körül. Nos ő ment börtönbe én meg végre aludhattam is valamit. Arra ébredtem, hogy megérkeztünk a Csillához. Egyből a hajómhoz rohantam, amit még az űrben teszteltem is, csodás darabot választott a Kohó a számomra, így ennek felettébb örültem. Miután kipróbáltam, hogy miket is tud, egyenesen a dokkban szálltam le, majd néhány perc kérdezősködés után úton is voltam a barakk felé.
Amint arrafelé haladtam végigcsodáltam a rettentően ronda épületeket bámulva. Majd végül feltűnt a barakk, nem sok mindentől ráz ki a hideg, de ez egy ilyen épület volt. Brr… még jó, hogy nem volt megmondva, hogy mikorra kell odaérni, mert sikerült egy jó kis piactér és bevásárló központszerűséget kiszúrnom a barakk szomszédságában! Királyság! Így egyenesen arra indultam, nézelődtem össze vissza, vásárfiák, italok, persze semmi alkohol, gondolom a katonák miatt. Remekül éreztem magam, de ez csak fokozódott, amikor feltűnt a tömegben az egyik kávézónál egy ismerős alak. Tágra nyílt szemmel figyeltem Mynar Devis volt az, az Erőre! Hogyan került ide? Nem számított! Egyenesen arra kezdtem menni, de a kedvemet egy kicsit lelombozta, amikor egy alak csatlakozott hozzá, Kirageen Disra. Komolyan csak ő hiányzott, lassan odaértem hozzájuk, de egy szót sem tudtam kinyögni. Mind a ketten felismertek, naná, engem nem felismerni?
Végül is csak megtaláltam a hangomat azok után, hogy Disra megint elkezdte a szidásomat, visszakapta, mire sértődötten elvonult nyomában egy csapat helyivel, akiknek a széke repült, mikor tőlünk távozott. Én elbeszélgettem még egy kicsit Mynar-ral, amikor valakik megtámadtak minket. Szemetek, tönkre vágták a randimat! Mynar visszaküldött a barakkba és megígértette, hogy nem megyek el onnan. Amint odaértem egyből Disra-t kerestem, de még nem ért vissza. Így nem is maradtam ott bent tovább, elindultam keresni. Az egyik állomáson chissek tartóztattak fel, szerencsémre Pellaeon admirális utolért, és egyből parancsot szegtem, hogy közöltem megkeresem Kirageen-t és csak utána megyek a pajzsgenerátorhoz védekezni. Szerencsémre belement.
Így rohanta indultam a bombázott területekhez, ellenséget kerülgetve a végén, de az egyik árok partján végre feltűnt ő is, csak éppen fekve és fogalmam sem volt, hogy életben van-e még…


~ Folytatódik, amint a lesz ihletem folytatni ~