Cilpar

Öt órába is beletelt az út mire a Cilpar támadására összeállított flotta kilépett hiperűrből, pont a bolygó felett. Ardiff Pellaeon kapitány felé fordult.
- Aktiváltuk a nagyhatótávolságú zavaróberendezéseket. - A tábornok ekkor érkezett a hídra. Az egyik Lancer kivált az alakzatból, messzire kanyarodott a támadósortól és elindult a kommunikációs műholdak felé. A turbólézerei már tűzet nyitottak, és az első műhold tűzgolyóvá változott. Ekkor a Defiant, a Hydra és a Legyőzhetetlen előrenyomult, majd lönni kezdett a bolygót védő két csillagrombolóra, hamarosan pedig egy dreadnaught is csatlakozott a támadáshoz.
A támadás a tervek szerint alakult. A Lancerek a Chimera és a támadósor hajói felé fordultak és tűzet nyitottak.
- Uram - fordult az a kommunikációs tiszt a tábornok és a kapitány felé, aki a kapitányról nevezte el a gyerekét. - Üzenet a bolygóról.
- Kapcsolja - mondta Ruellis tábornok.
A híd közepén megjelent egy kövér, kopasz férfi, Norquest kormányzó és Tascl moff hologramja.
- Mégis mit jelentsen ez, hogy megtámadnak egy birodalmi világot - kérdezte Norquest a tábornokot.
- Mi csak a Császár ítéletvégrehajtói vagyunk.
A moff Pellaeonra pillantott, de nem szólt semmit.
- A császár halott.
- Lázadó beszéd ez. - Ruellis elvigyorodott. - De majd a családjuk fogja megtapasztalni a kárát, kormányzó és moff. Bontsa a vonalat.
Az egyik csillagromboló egy hatalmas robbanásban pusztult el, a másik is már nyomorékan lebegett az űrbe. Az utolsó kommunikációs műhold is megsemmísült, majd a fregatt visszatér, pont oldalba kapja a Chimeaera-ra támadó egyik hajót.

[Előzmény: Chimaera]

Az odaút öt órája alatt bőven volt időm végiggondolni a tervet. A klasszikus alakzatok használata most helyénvalónak tűnt, tekintve, hogy semmi komolyabb ellenállásba nem fogunk ütközni. Az a két Csillagromboló, és a néhány Lancer-osztályú fregatt egy kicsit megizzaszthatja az embereimet, azonban a pajzsaink teljesen fel vannak töltve, több hajóval megyünk, és nem is számítanak a támadásra, így mondhatjuk, hogy győztünk, már abban a pillanatban, hogy beléptünk a hipertérbe. Ami zavart, az az, hogy ilyen könnyen a sajátjaink ellen fordulunk. Nem csak az emberek elpazarlása azonban a baj - ebben a tervben, amit készítettem, és ami igazodott Ruellis és Pestage elképzeléseihez, nem volt alkalom arra, hogy megmentsük a hajókat, amelyekre égetően szükségünk lesz. Elhatároztam, hogy ha az első "forduló" után marad még ép hajó ellenséges kézen, azt meg kell szereznünk magunknak. Ehhez viszont ki kell lőnünk a hajtóműveket és a fegyverrendszereket is hatástalanítani kell. Az elsőhöz vadászok szükségesek, a másodikhoz bombázók. A hiperutazást egy enyhe rántás jelezte...
Amint kiléptünk a hipertérből, láthattam, hogy az előzetesen felvázolt védelem helytállónak bizonyult. Két Imperial II-osztályú Csillagromboló és négy Lancer. Könnyű győzelem lesz. Sorban érkeztek a jelentések: zavaróberendezés aktív, a hajók az előzetes megbeszélés szerint mozgásba lendültek. Léptek nehéz csattogása jelezte Ruellis érkezését. Törzsből kifordulva néztem hátra, vizsgálva a tábornok arcát, majd visszafordultam.
- Új parancsok a TIE-vadászoknak és bombázóknak. A vadászok készüljenek fel a megmaradt hajók hajtóműveinek kilövésére. A bombázók nyomuljanak rá a turbólézerütegekre. Elég eltalálniuk az energiakábelek környékét.
Jeleztem Ardiff-nak, egyelőre figyelmet sem véve a Mészárosról. A taktikai kijelző egy kicsinyített mását néztem a székből. Nem éreztem túl nagy késztetést arra, hogy a nagyobb változat előtt álldogáljak. Itt kényelmes volt, és ugyanúgy átláttam a helyzetet. A Lancer kivált az alakzatból. Érdeklődve figyeltem, hogy az ellenséges sorokból érkezik-e rá felelet, de sejtettem,hogy nem. Voltak nagyobb gondjaik is, nem értek rá egy magányos fregattal foglalkozni. Hova tűnt a taktikai gondolkodás a birodalmi tisztekből? Azonban sem a szervezett védelem hiánya, sem a bolygóról érkezett üzenet sem lepett meg...ahogy az sem, hogy Ruellis azonnal lecsapott rá. Kezeimet összefontam, s államat kézfejemre támasztottam, így figyeltem az eseményeket. Ahogy sejtettem, a Mészáros hamar elintézte a helyzetet. Én elkaptam Tascl pillantását....láttam benne az értetlenkedést, és az egyre növekvő félelmet. Ezt is valahogy meg kell oldanom...hogy élve fogjuk el, és valahogy kimenekítsem Ruellis és Pestage karmai közül. Azonban egyelőre van még egy csata, amit el kell rendeznem.
- Jól van, indítsák a vadászokat. Tisztítsák meg a terepet a Csillagromboló körül a vadászok számára. Amint tiszta a terep, indítsák a bombázókat a megbeszélt taktika szerint. A Hydra-t és a Defient-et irányítsák át a Lancer-ekre, ahogy egy Dreadnought kivételével mindegyiket. A Legyőzhetetlen és a Chimaera a megmaradt Csillagrombolót köti le. Ne...ismétlem, ne semmisítsék meg a hajókat! Még szükségünk lesz rájuk!
Kényelmesen hátra dőltem, és Ruellis-ra pillantottam.
- Ugye nem tervezi azt, hogy Tascl-t és Norquest-et itt helyben lelöveti? Élve van rájuk szükségünk...tudnunk kell, mennyi információt adtak ki a Lázadók számára.
Magyaráztam a tábornoknak, néha egy-egy pillantást vetve a taktikai kijelzőre, és a TIE-k indulásának apró pöttyeire vártam.

A TIE vadászok pillanatok alatt elindultak, és lecsaptak a csillagrombolókra. Közben az ellenség is elindította a saját vadászait. Úgy cikáztak a nagyobb hajók körül, mint a tűzlegyek. A TIE bombázók második hulláma is megindult. Apró villanások jelezték a csillagrombolók testén a sikeres találatokat.
A Hydra és a Defiant a Lancerek felé fordult.
- Nos, a csillagrombolók elfoglalása jó ötlet. Olcsóbb őket megjavítani, mint legyártani. Ez egy használható ötlet kapitány, azonban a kérése, hogy a kormányzót és a moffot csak úgy elfogjuk... Nem teljesíthető. Élő, egyenes adásban fogjuk őket kivégezni, a vagyonukat pedig lefoglaljuk. Persze azután, miután hatékony módszerekkel nem húztunk ki belőlük mindent.
Az egyik Lancer mozgásképtelené vállt, miután a hajtóműve súlyos sérülést kapott.
- Uram, újabb hajók léptek ki a hipertérből - szólalt meg az egyik szenzornál ülő tiszt. - Egy Nebulon B űrfregatt és három Carrack osztályú csatahajó.
- A lázadok! Milyen irányból?
- Tessék? - kérdezte idegesen a tiszt a tábornoktól.
- Milyen irányból, maga fafejű...
- Tőlünk balra az 50-dik foknál...
- Jó - Pellaeon felé fordult. - Miután vége a csatának, végeztesse ki ezt a szerencsétlent.

Érdeklődve hajoltam a taktikai kijelző felé. Szemmel láthatólag a TIE-vadászok sikeresen, de legfőképpen gyorsan csaptak le a kiszemelt áldozatokra - ez esetben a Csillagrombolókra és az őket védő vadászokra. A parázs csata egy ideig eltartott, hisz a másik hajón is bőven voltak vadászgépek. Azonban viszonylag hamar sikerült legyűrnünk az ellenséges ellenállást, már csak kisebb elszeparálódott egységek jelentették a megmaradt ellenséges vadászokat. Egy apró biccentéssel jeleztem elégedettségemet, és láttam, hogy egyben megindult a bombázók hulláma is. Tudtam, hogy ilyen gyorsan mozgó, apró célpontok ellen a Csillagrombolók turbólézerei semmit sem érnek, s bár vannak a külső burkolaton elhárítóütegek, viszont ha elég gyorsan mozognak a vadászok, az elhárító ütegek túl sok fenyegetést nem jelentenek rájuk.
Amikor Ruellis elkezdte helyeselni a taktikámat, felvontam a szemöldökömet, azonban nem fordultam felé, hogy lássa is a reakciómat. Nem voltam túlságosan elégedett azzal, hogy Őt is ide küldte Pestage, de egyelőre megtűrtem magam mellett. Ameddig nem kezd túlságosan az idegeimre menni. Amikor viszont már elkezdte ecsetelni, hogy Tascl-t és a másik férfit is ki akarja végeztetni, kezdett bennem felmenni a pumpa.
- Egyelőre ennyi elég lesz, Ruellis! - förmedtem a mellettem pöffészkedő, egyre beképzeltebb alakra. - Majd én eldöntöm, hogy mi lesz velük, amíg vissza nem érünk a Coruscant-ra. És azt sem tűröm, hogy az embereim morálját bomlassza az ilyen beszéddel! Most pedig, ha nem zavarja, egy csata vár rám, amit le kell vezetnem, úgy hogy örülnék, ha nem zavarna meg az állandó közbepofázásával - szűröm fogaim között a szavakat, majd visszahajolok a kijelző felé.
Épp időben ahhoz, hogy lássam, ahogy további négy hajó lépett ki a hipertérből. Ez...ezt meg hogyan? Zavartuk a kommunikációs eszközöket minden csatornán...és a rajtaütésről se szivárogtattunk ki semmilyen adatot.
- Ruellis tábornok! Ki tudott még a támadásról Pestage-n és magán kívül? - fordultam a tiszt felé, figyelmen kívül hagyva legújabb vérgőzös megjegyzését.
A két Csillagrombolóból egy megsemmisítve, egy pedig harcképtelenné téve. A négy Lancer-ből szintúgy egy harcképtelenné téve. A mi oldalunkon néhány TIE-től eltekintve nincs jelentősebb veszteség. A pajzsok még tartották magukat, bár a befutó jelentések szerint a Defient kapott néhány jelentős találatot.
-Ardiff, kapcsoljon össze minket! - megvártam, míg létrejön a kapcsolat, majd:- Üzenet a Hydra-nak és a Defient-nek: intézzék el a megmaradt Lancer-eket, tartva magukat ahhoz, hogy igyekezzék csak hatástalanítani, nem elpusztítani őket. A műholdakat elintéző Lancer és egy Dreadnought csatlakozik hozzájuk. A Chimaera és a Legyőzhetetlent fordítsák az újonnan érkezett hajók felé, a maradék Lancer-ekkel és Dreadnought-okkal.
Vártam egy picit, majd ismét Ardiff-hoz fordultam:
- A Chimaera jobb oldalon halad, a Legyőzhetetlen bal oldalt. A Lancer-ek és a Dreadnought-ok középen! Egyenes vonalban támadunk, amint ütközetbe bocsátkoztunk az újonnan érkezett Lázadó hajókkal, a két Csillagromboló előretör. Irányítsák az energiákat az elülső pajzsokba, a hátsó pajzsokban csak minimális energiát hagyjanak. Izzítsák az oldalsó turbólézer ütegeket is. A jelemre összesített torpedó tüzet akarok a Nebulon-ra. A tüzet koncentrálják a hajóhídra. A TIE-vadászokat indítsák meg ellenük, semlegesítsék a hasonló gépek ellenállását és lőjjék ki ezek után a pajzsgenerátorokat. Ugyanez vonatkozik a bombázókra is, amint tiszta a terep. Menet közben készítsék fel a már említett szárazföldi csapatokat és vigyék le őket a felszínre, fogják el élve Tascl-t és Norquest-et - nyomtam meg erősen az "élve" szót.
Biccentettem, jelezve, hogy végeztem, majd figyeltem, ahogy Ardiff tovább adja az utasításokat a megfelelő tiszteknek. Tudtam, hogy az ellenséges vonalakon átjutnak a szállítóhajók, hisz az eredeti védőflotta vadászait kilőttük és amúgy is, kerülő ívben mennek le a bolygóra, elkerülve a megmaradt flotta turbólézerjeit. Reményeim szerint minden zökkenőmentesen halad majd...Reményeim szerint.

A Hydra és a Defiant továbbra is tűzpárbajt vív a Lancerekkel, és a másik két hajó is csatlakozik hozzájuk. A Legyőzhetetlen és a Chimaera és a többi hajó felzárkóznak, majd neki támadnak a rendszerbe érkező lázadó hajóknak.
- Ezt még megbánja Pellaeon, kapitány - morogta Ruellis tábornok. - A Császár tudni fog a kis magánakciójáról...
Pellaeon ha válaszolna is, Ardiff odalép hozzá, majd megszólal.
- Uram, valószínűleg ezek a lázadók azok, akiknek a bolygót akarja átadni a kormányzó... - A híd megremeg egy közeli találat miatt. A Tie vadászok közben halálos táncot jártak a lázadók X és A szárnyúival. Többen is megsemmísültek a két fél gépei közül, de végül ki lőtték a pajzsgenerátort.
A protontorpedók együttes tüze pedig pillanatok alatt megszüntették az űrfregatt pajzsait, és lyukat robbantottak a híd helyére. A lázadók csatahajója irányítatlanul kezdett el pörögni az űr sötétje felé.
Közben a Hydra kapitánya jelenti, hogy elfoglalták az ellenséges hajókat, és hamarosan már a birodalmi szállítóhajók is elindultak, majd leszálltak a városban. A lázadók két Carrackja inkább megfordult és ugrani készült.
Közben a rohamosztagosok jelentették, hogy bevették a kormányzói palotát és mindkettőt vezetőt elfogták. A csata fél óra alatt eldöntetett.

Nem igazán érdekelt Ruellis fenyegetőzése. Egyelőre az érdekelt, hogy ezt a csatát levezényeljem, és minél kevesebb embert veszítsek. A Chimaera - oldalán a Legyőzhetetlennel - már teljes sebességgel haladt az ellenséges hajók felé. Ardiff-nak igaza lehet: ha Ruellis és Pestage jól sejtette, Tascl átakarta adni a bolygót és akkor értelemszerűnek tűnt, hogy a Lázadók egy kisebb egységet küldenek oda, hogy tárgyaljanak az átállás feltételeiről. Azonban mindez már nem számít - a lényeg, hogy meg fognak semmisülni, és ezzel egy jelentős üzenetet küldünk a Lázadóknak. A Birodalom még halálos ágyán is túl erős ahhoz, hogy szórakozzanak vele. Bár néhány találat szétfröccsent a hajó pajzsán, kisebb-nagyobb elektromos kisüléseket eredményezve, komolyabb károsodások nem estek sem a Chimaera-n sem a Legyőzhetetlenen.
Parancsaimnak megfelelően leszedték a Nebulon pajzsgenerátorait, így könnyű célpontot nyújtottak a bombázóknak és a Csillagrombolók turbólézerütegeinek is. Amint a pajzs leomlott, a hajók össztüzet nyitottak az ellenséges hajók hídjára. Könnyű győzelem volt, hisz a védők nem számítottak egy esetleges támadásra, így fel sem voltak rá készülve. Ahogy az űrben, úgy a bolygón is jól alakultak a dolgok. Sorra érkeztek be a jelentések: a flotta másik fele hatástalanította az eredeti védőflottát, annyi hajót mentve meg, amennyi lehetséges volt és a rohamosztagosok is bevették a kormányzói palotát. Láttam, ahogy egy ellenséges Carrack megfordult és a hipertérbe akart ugrani. A TIE-vadászok lőtávolban voltak, és tüzet is nyitottak a menekülő hajóra, viszont a Csillagrombolók messze voltak s bár megparancsoltam, hogy nyissanak tüzet, nem valószínű, hogy meg fogják tudni akadályozni az ellenség menekülését. Ami lényegében egyelőre nem is túl nagy kár. Elviszi a hírét annak, hogy a Birodalom megvédte a bolygóját. És ez bizony így volt jó.
- Hozzák fel a kormányzót és a Moffot is. Két külön kihallgatóhelyiségbe vigyék őket, majd én kikérdezem őket. Nem, Ruellis, maga távol marad tőlük. Én majd kihallgatom őket, és minden információt átadok Pestage-nek. Ha ez nem tetszik, van néhány kényelmes szobánk a fogda részlegen...
Meredtem szúrós tekintettel Ruellis-re. Nem volt kedvem most vele foglalkozni, inkább elindultam a kihallgatóhelyiségek felé, hogy legyen még időm felkészülni Tascl és a kormányzó megérkezésére. Ardiff csatlakozott hozzám.
- Állítsanak rá két embert Ruellis-re, figyeljék minden lépését, ha lehet észrevétlenül. Nem akarom, hogy elkezdjen itt randalírozni.
Ardiff bólintott, majd elviharzott, hogy elintézze a parancsomat. Amint egyedül voltam, megengedtem magamnak egy halk sóhajt. Már most elkezdett fájni a fejem, mi lesz itt még a későbbiekben?

Az utolsó Carrackot nem sikerült elkapnia a TIE vadászoknak, de ez a bolygó már újra a Birodalomé lett. A hídon dolgozó tisztek megkönnyebbültek, de nem törtek ki örömujjongásba.
Szolgálatba voltak, folytatták a feladatukat. Különben is egyesek arcán látszott, hogy nem őrültek, hogy birodalmiakra kellett lőniük. Ruellis épp megszólalt volna, ökölbe szorította a kezét, aztán sarkon fordult és kisietett a csillagromboló hídjáról.
Ardiff nyugtázta a parancsot és ő is kiment.
Hamarosan felhozták a Cilparról a két foglyot, majd ahogy Pellaeon mondta elvitték őket két külön kihallgató helyiségbe.
Ardiff odalépett a kapitányhoz, miután ezzel végzett és megszólalt.
- Uram, megpróbáltunk beszélni a moffal, de csak önnel hajlandó szóba állni. Mi a parancsa?

Tudtam, hogy a Mészáros nem fog örülni az utasításomnak, azonban tudtam, hogy ellenkezni sem mer. Tudtam, bár az, hogy mindennek mi lesz a következménye, azt jó magam nem tudom. Hisz végülis, Ruellis Pestage kis ölebje volt. Azonban még a "Császárnak" is tudnia kell, hogy a Flotta nélkül nem megy semmire, már pedig a Flotta maradéka egyelőre hozzám hűséges, s nem tudom, hogyan reagálnának arra, hogy ha Palpatine egykori jobb keze parancsolgatna nekik. Főleg, hogy ez a jobbkéz magára öltötte a Császári címet...
Ardiff elviharzott, hogy teljesítse a kapott parancsokat, én pedig folytattam utamat a kihallgató helyiségek felé. Egy üres teremben leültem és vártam, hogy megérkezzenek a vendégeink. Nem tetszett az ötlet, hogy Birodalmiakkal így bánjunk, azonban Ők a Lázadóknak akarták átadni a Cilpar bolygót, amit nem engedhetünk meg. Azt meg főleg nem, hogy viszályt szítsanak soraink között és szétforgácsolják az amúgy is szétforgácsolódott Birodalmat. Nem tudom, hogy mit fogok tenni Tascl-lel, de legszívesebben megkíméltem volna, egy börtönbe zárva élete végéig...még mindig jobb, mint a nyílvános kivégzés, amire Ruellis annyira vágyott. De ha a dolgok rosszul alakulnak és Pestage nagyon erősködik, nem lesz választásom.
Az ajtó kinyílt és Ardiff lépett be rajta. Felhúhott szemöldökkel fordultam felé kérdően, de hamar választ adott a zavarására. Felálltam a székből, amin eddig ültem, majd bólintottam a szárnysegédemnek, és elindultunk a kihallgatók felé. Az utat csendben tettük meg, nem volt túl sok beszélnivalónk egymással. Mindenkit zavart az a tény, hogy birodalmiak ellen kellett harcolnia, legfőképpen engem, hisz igyekeztem a lehető legjobban összetartani azt, amiért egykor oly lelkesedéssel harcoltam. Amint odaértünk a helyiséghez, ahova Tascl-t zárták, intettem a kapitánynak, hogy leléphet, majd egyedül léptem be. Odabenn a székhez bilincselt Tascl és két rohamosztagos fogadott.
- Leléphetnek! - intettem a két katonának, majd amint eltávoztak, lehuppantam a Tascl-lel szembeni székre és meredten bámultam rá...meredten, de leginkább megróvóan.

A két rohamosztagos kisétál, Tascl felpillant, Pellaeon szemébe nézz, majd inkább elfordítja a tekintetét.
- Nem tudom, hogy tisztelegjek e vagy se - mondta az egykori moff. - Viszont nem kérek bocsánatot. Nem vagyok hajlandó egy olyan embert szolgálni mint Pestage és részt se venni a Birodalom agóniájában.
Megtörölte a szemét.
- Ahogy a bolygóm népét sem kitenni neki. Jó munkát végzett, uram. Civil áldozatok nélkül foglalta el a bolygót.
Közelebb hajolt Pellaeonhoz, majd suttogni kezdett.
- Ruellis nem csak nekem és a kormányzónak nem fog kegyelmezni. Kivégeznek, de a gyerekeimre és a feleségemre is ez a sors vár. Még mindig a bolygón vannak. Segítsen uram, csak önben bízhatok.

Úgy látszott, hogy Tascl megfedő méregetése megtette a hatását. Amint rám nézett, rájött, hogy nem bírja állni a tekintetem és inkább elfordította a fejét. Hosszú évek alatt csiszoltam ki ezt a nézést, amit általában beosztottaimnak tartogattam. Most volt hosszú idő után először alkalmam letesztelni "civileken". Ránéztem Tascl kezeire erősen ráfonódó bilincseket, majd vissza a Moffra.
- Azt hiszem, ha akarna, se tiszteleghetne... - jegyeztem meg közömbös hangon.- És elég rágóta ismerjük egymást ahhoz, hogy az ilyen formalitásokat elhagyhatjuk, legalábbis ha kettesben vagyunk.
Folytattam tovább. Nehéz helyzetbe hozott ez a fickó. Csak a fejemet tudtam volna csóválni erre, de most az se tűnt túl helyénvalónak. Még mindig nem tudom, hogy miképp oldjam meg ezt a helyzetet úgy, hogy a családja is életben maradjon és ne kelljen polgárháborút kirobbantanom Pestage ellen...főleg, hogy nem tudom, milyen eredménye lenne. Főleg, hogy nem tudom, megérné-e? Régi barátok vagyunk, nem szeretném, ha meghalna, a családja főleg nem, akik ártatlanok voltak...Nem, most elsősorban a Birodalmi Flotta Főparancsnokaként kell gondolkoznom, és mint ilyen, nem engedhetem meg magamnak a személyes érzelmeket. Most nem, ahogy máskor sem.
- Bocsánatot, Tascl? Tudja, hogy milyen helyzetbe sodorta magát és a bolygója lakosságát? Tudhatta volna, hogy Pestage nem hagyja ennyiben a dolgot, úgy főleg nem, hogy Ruellis ott acsarkodik mellette, a fülébe súgva elvetemült ötleteit. Tudnia kellett volna! Tőlem akar bocsánatot kérni? Kérjen bocsánatot a családjától és a bolygó teljes lakosságától!
Förmedtem rá a velem szemben ülő alakra. Nem akartam túl kemény lenni, viszont azt akartam, hogy megértse, milyen helyzetbe sodorta magát és az embereket.
- A Birodalom egyelőre még nem halt meg, s nem tudom, hogy most mit gondoljak magáról, Tascl...Tudtommal nem volt soha sem az a menekülő típus, most még is itt hagyná a Birodalmat, mint patkány a süllyedő hajót. Nem ezt a Tascl-t ismertem meg.
Most már megengedtem magamnak a fejcsóválást. Fáradt voltam, az elmúlt napokban vajmi keveset tudtam pihenni, és most még itt volt ez az egész hülye helyzet is: egy Császári ambíciókkal megáldott ember, egy vicsorgó kutya, egy önbizalomhiányos Flotta parancsnok, egy egy Moff, aki áruló - vagy nem lenne az? Ki az áruló? Pestage, aki tovább nyomorgatja az embereket, vagy Tascl, aki menteni akarja őket? De Tascl meg sem próbálta békésen megoldani a helyzetet - akármelyik kormányzat árulásként fogná fel a helyzetet.
- Jó munkát? - itt majdnem hogy elköptem magam. Arcom eltorzult, majd ismét kisimult. - Emberek haltak meg. Katonák, akiket várt otthon a családja. Ugyanolyan emberek, mint a civilek, s bár vállalták az áldozatot, nem kellett volna meghalniuk. Nem örülök neki, hogy ilyen győzelmet arattam...nem akartam ezt a harcot magamnak.
Sejtettem, hogy Tascl meg fogja érteni azt, mit akarok mondani neki, megérti..de nem tehet ellene semmit. A múltat már nem lehet megváltoztatni. Emberek haltak meg, és még többen is fognak meghalni.
- Tudom, Tascl...Tudom, hogy milyen Ruellis. Nekem is felemlegette már, hogy a családjukat is ki akarja végeztetni. Megpróbálok tenni valamit, de egyelőre még nem tudom, hogy mit tehetnék. Mért kellett ilyen helyzetbe sodornia engem? Még csak el se tudom őket menekíteni, hisz Ruellis tudja, hogy itt van a családja. Megpróbálhatom meggyőzni Pestage-t, de nem tudom, hogy hallgatna-e az érveimre. Ezen kívül csak egy módot látok: nyíltan szembeszállni Pestage-zsel, ami viszont nyílt polgárháborúhoz vezetne. Ezt akarja, Tascl? Tényleg ezt akarja?

Elgondolkodik, majd közelebb inti az egykori kapitányát.
- Uram, Ruellis és Pestage és mindenki úgy tudja, hogy a családomat elküldtem a bolygóról - suttogta. - Azt hittem, hogy sikerül dacolni önökkel, én átadom a hatalmat a Lázadóknak és családommal együtt elmehettünk egy semleges rendszerbe. Nem tudja, hogy mit tervez Pestage és Ruellis a galaxissal. Olyan információim vannak, amelyek bárkit megölhetnek, aki nyilvánosságra hozhatja őket.
Elgondolkodok, rápillant a falra és kifújja a levegőt.
- A családom egy farmon van, a hegyekbe. Intézze el, hogy elmehessenek a bolygóról, egy semleges rendszerbe. És amit tervez Pestage és Ruellis.
Még halkabbra fogja a hangját, Pellaeonnak közelebb kell hajolnia, hogy hallja.
- Ki akarnak irtani minden inhumánt a galaxis...
Búgó hang hallatszik, Ardiff hangja szól.
- Uram, Pestage császár jelentést kér.

Jó fejlemény volt, hogy Tascl elterjesztette a hírét családja elküldésének, így ezzel még tudok mit kezdeni. Valószínűleg a Mészáros és a Császár is üldöztetni fogja őket, de ha kapnak egy új személyazonosságot, akkor még egy ideig meghúzhatják magukat. Addig, amíg el nem csitulnak a dolgok, és nem kell rettegniük minden nap, nem kell mindig a hátuk mögé nézni, hogy mikor akarják őket lelőni. Megtehetném...lehet, hogy meg tudnám, de nem vagyok benne biztos. Pestage-nek rendelkezésére áll a Birodalmi Hírszerzés, akik hamar felfedeznék, ha én a hátuk mögött machinálnék. Mindenesetre tudom, hogy mindent megteszek, hogy megmentsem őket.
- Valahogy van egy sejtésem arról, hogy mit is akar az a két vadállat... - csóváltam a fejem.
Tudtam, hogy nincsenek bekapcsolva a hangrendszerek ezekbe a termekbe, így senki se hallgathatja le azt, amit mi itt beszélünk. Pontosabban, akár be is kapcsolhatták volna, de ahhoz az én engedélyem kell és Ruellis-t biztos, hogy nem engedik a közelébe sem a rendszereknek.
- Megteszek mindent, Tascl, ami tőlem tellik, de ne várjon csodát. Azt nem ígérhetem, hogy magát sikerül megmentenem...ezzel kapcsolatban semmit sem ígérhetek. Sajnálom, de nincs akkora hatalmam, hogy ebben tenni tudjak valamit is.
Amikor Tascl közelebb hajol, önkéntelenül utánzom a mozdulatát. Tudom, hogy nem akar ártani nekem ,és ha akarna, se tudna semmit sem tenni. Amikor meghallom, hogy mit mond, majdnem hangosan felröhögök. De csak majdnem. Arcom ugyanolyan komoly marad.
- Tascl, ezzel nem mond újat. Nekem is fejtegették már azt, hogy a Lázadók leverése után az inhumánokat akarják eltörölni. Ezt nem hagyom nekik...ebben a Flotta nem fog részt venni - magyaráztam még neki, egyelőre figyelmen kívül hagyva Ardiff szavait, majd végül válaszoltam neki is.
- Azonnal a hídon leszek. Három rohamosztagost állítsanak mindegyik kihallgatószoba elé. Az engedélyem nélkül senki se léphet ide be.
Válaszoltam még a kommba, majd Tascl-höz fordultam.
- Még gondolja át a szavait. Ha van valami bizonyítéka...nem, most ne. Majd később még beszélünk, ezt megígérem.
Ezzel kiviharzottam és a híd felé vettem az irányt. Pestage és az Ő képessége, hogy mindig a legrosszabbkor zavarjon engem. Még be se léptem a kitáruló ajtón, amikor már szóltam a kommunikációs tisztnek, hogy kapcsolja adásba Pestage-t. Tekintetemmel Ruellis-t kerestem.

A hídra hamarosan beér Ruellis tábornok is. Az ajkai késpenge vékonyságúra keskenyedtek, a szemeiben halálos düh csillog, de nem szólal meg. A nyomába egy lila köpenyes császári őr tart.
Hamarosan feltűnik Pestage hologramja. A férfi a trónján ül, egy-egy őr áll a két oldalán.
- Nos, kapitány jelentést kérek - mondja Pestage császár.
A műveleti árokban dolgozó tisztek megszakítás nélkül dolgoznak, fel sem pillantanak, de valószínűleg minden szót elakarnak kapni.

Majdnem megengedtem magamnak egy halvány mosolyt...de csak majdnem. Nem a "szenvedő fél" iránti tisztelet akadályozott meg benne, hanem az, hogy amúgy sem vagyok egy túl mosolygós fajta és azok után, hogy az embereimet leteremtettem azért, mert Ruellis-t kikezdték a háta mögött, nem jött volna ki jól, ha kinevetem azt a szánalmas alakot. Látom, hogy dühös, hisz mért is ne volna az? Nyíltan kifejeztem a számára, hogy nem tetszik nekem sem az ötlete, sem maga az egész ember, és a legénység előtt már-már megaláztam. Bár az a pengevékony száj trükk nagyon hatásos lett volna egy komédiás cirkuszban, itt semmi helye nem volt, csak megmutatta, hogy mennyire is kontrolálhatatlan, önuralom-hiányban szenvedő alakról van szó. Egy ideig még követtem tekintetemmel, ahogy a lila köpönyegessel a háta mögött átvág az egész hídon, majdnem letarolva a személyzetemet, majd inkább visszafordultam a nagy kijelző felé, amelyen nemsokára fel is tűnt Pestage maga, a teljes valójában. Régebben az "Uralkodó" megjelenésére legalább térdet hajtottam volna, hisz Palpatine nem vette jó néven, ha nem mutatjuk ki az iránta érzett tiszteletünket és/vagy félelmünket, de ez nem volt érvényes Pestage-re. A legtöbb személy, aki idebennt tartózkodott, éppen a süllyesztett lőállásokban, vagy a híd messzebb lévő pontján látta el a feladatát, így nem voltak benne a hologram látómezejében. Ők voltak a szerencsésebbek. Ardiff-ot láttam, ahogy néhány óvatos lépést tesz oldalra, és ezt rajtam kívül senki se vette észre. Meg tudom érteni...senki se rajong se Sate Pestage-ért, se ezért a Ruellis nevezetű fattyúért. Ahogy vártam is, a "Császár" mindenféle köszöntés nélkül rögtön a tárgyra tér.
- Jelentem, hogy a csata rendben lezajlott. Néhány TIE-egységen kívül nem ért minket veszteség sem a bolygón, sem az űrben. Sikerült rekvirálnunk magunknak egy Imperial II-es osztályú Csillagrombolót, és egy-két kisebb Lancer-osztályú fregattot. Emellett elfogtuk Boren Tascl-t és Norques-t kormányzót. Ők jelenleg is külön kihallgatóhelyiségekben várnak arra, hogy kivallassam őket. A harc közben érkezett néhány Lázadó hajó, nyilvánvalóan azok, akik a tárgyalásokat megkezdték volna a bolygó átadásáról...
Ez így nagyon rosszul hangzott. "Bolygó átadása"...De mit mondhattam volna? Lényegében erről szólt volna az egész, és ezt Tascl nem is tagadta.
- A csata végén egy Carrack hajónak sikerült elmenekülnie, bár jelentős sérüléseket szenvedett, lehet, hogy nem képes végig a hipertérben maradni, de én úgy vélem, ez nem is olyan nagy érvágás nekünk. A Lázadók amúgy is rájönnek, hogy a Birodalom még mindig elég erős ahhoz, hogy megvédje a bolygóit, és legalább az elmenekülő hajó legénysége elterjesztheti a hírt, hogy milyen hatékonysággal is védjük mi a saját területeinket.
Fejtegettem tovább a dolgot. Végül is, ez még akár igaz is lehet. Az ilyen csaták túlélői mindig nagy közönséget kapnak, amint visszatérnek a bázisra, és ők bizony nem is fogják tartani a szájukat. Részletesen leírnak mindent, lehet, hogy még néhány dolgot el is túloznak majd, hogy önnön veszteségüket igyekezzenek csökkenteni. A lényeg azonban az, hogy elmondják majd, miként kerültek szembe a Birodalom szuperfegyvereivel, a Csillagrombolókkal, amelyek még most is jelentős erőt képviselnek. Terveim szerint ez a szám csak növekedni fog. Az áruló hadurakra kellene elsősorban összpontosítani, megszerezni az általuk elrabolt Csillagrombolókat és különböző cirkálókat, hisz minden egyes hajóra szükségünk lesz a későbbiekben.
- Embereket küldtem a bolygóra, hogy felkutassák Boren családját. Azonban úgy tűnik, hogy még a támadás előtt elküldte őket egy Lázadó bolygóra, így ők valószínűleg kikerültek a fennhatóságunk alól. Ha gondolja, kerestethetem őket, de nem hinném, hogy rájuk találnánk, és azt még kevésbé hinném, hogy sikerrel elfognánk őket - váltottam végül témát.
Persze, én magam tudtam, hogy ez nem igaz. A család még mindig a hegyekben van - már ha Tascl nem téved - és így viszonylagos biztonságban is lehetnek. Már ha nem tervezi azt Pestage és Ruellis, hogy lebombázzák az egész bolygót.

- Nagyon jó kapitány - mondta Pestage, megvakarta az állát. - Ha esetleg megtalálja Boren családját, akkor gondoskodjon róluk. Ha kell, akkor használja fel az árulóból való igazság kicsikarására őket. Minden eszköz megengedett, hogy megmenthessük a Birodalmat. Érti? Ha sikerül, akkor gondolkodni fogok az előléptetésén.
Kisvártatva Ruellis felé fordult. A tábornok merőn Pestage arcába nézett. Nyelt egyet, a haragos arckifejezés eltűnt az arcáról, a helyét a nyájasság maszkja vette át.
- Jelentést tábornok.
- A bolygó a miénk. Pellaeon kapitány jó munkát végzett, és reményeim szerint megtudom, hogy elmondott e fontos információkat a lázadóknak az az áruló.
- Jó tábornok, gondoskodjon mindenről. Nos, további sok sikert - válaszolta Pestage, a holoképe elhalványult. Ruellis, nyomában a lila köpenyessel kisétált a hídról, de még odaszólt Pellaeonnak.
- Jöjjön velem.
A folyosón álltak meg. Ruellis arca vérvörös lett.
- Még is mit képzel? Én a Császár jobb keze vagyok! Egyszer ott leszek mikor elbukik Pellaeon, és a maga drágalátos tisztjei veszett vornsként fognak a teteme felett civakodni. És nevetni fogok!

Pestage elégedett...csoda. Pedig azt hittem, hogy majd dühöngeni kezd valamiért. Túl sok túlélő. Túl kevés halott. Túl kevés túlélő. Túl sok halott. Vagy mit tudom én. Persze tudtam, hogy támogatni fogja azt az elképzelést, hogy Tascl családját megkeressük és elimináljuk őket rövid úton. Persze, ez nem fog megtörténni. Amikor már figyelme Ruellis felé fordul, az én tekintetem az embereim felé. Figyeltem, hogy miképp reagálnak Pestage szavaira, azonban úgy látszik, hogy nem mertek túl feltűnően hallgatózni. Szerencséjükre. Idő közben volt alkalmam magamban "kuncogni" Pestage szavain. Előléptetni. Nem, engem nem kell előléptetni. Bőven elég magas a rangom ahhoz, hogy irányítsam a Flottát. De ez túlságosan is beképzeltnek hangzott. Meglepődtem, amikor Ruellis mézes-mázos hangon engem kezdett el dícsérni. Tudtam, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. Itt még dícsérget, a hátam mögött Pestage füleibe már más szavakat fog sugdosni. Amint a Császár hologramja eltűnt, Ruellis kedves kérésének engedelmeskedve utána indultam, majd intettem Ardiff-nak és a két engem kísérő rohamosztagosnak, hogy maradjanak a helyükön. Ahogy sejtettem, nem kedveskedni akar.
- Majd amikor elbukok, azt hiszem, hogy nem fog érdekelni a maga fenyegetése, Mészáros- nyomtam meg erősen a Mészáros szót. - Nem tudom, hogy mikor süllyedtünk le ennyire, hogy a Birodalmi vezetés tagjai acsarkodó vadállatok lennének. Jobb lesz, hogy ha visszafog a lendületből, Ruellis, mert lehet, hogy egyszer valaki valamikor megunja az állandó acsarkodását, és...
Függőben hagytam a mondat végét, majd elviharoztam Ruellis mellett...pontosabban hátraarcot vágtam és visszaindultam a kihallgató helyiségek felé. Intettem Ardiff-nak, majd biccentettem egyet az épp háttal álló Ruellis felé. A szárnysegédem értette a célzást, majd elment, hogy megint ráállítson egy-két embert erre a vadállatra. Én pedig már nemsokára ismét Tascl kihallgatóhelyiségében voltam, vele szemben ülve:
- Nos, hát. Hol is tartottunk?

Ruellis csak pislogni tudott, amikor Pellaeon elment a közeléből, majd utána kiáltott.
- Befolyásos barátaim vannak kapitány! Egy szavamba kerül, és a hamvait a padlóról fogják összekapargatni. - Sarkon fordult, majd elindult a folyosón. - Vén, karótnyelt seggfej!
Kiáltotta, majd belerúgott a fémfalba. Most sem veszi észre az őt követő rohamosztagost, vagy ha észre is veszi, nem vesz róla tudomást.
Tascl már éppen megszólalt volna a kihallgatóba, amikor kinyílt az ajtó és egy rohamosztagos lépett be, a lézerfegyverét a kapitányra fogta.
- Mondtam, hogy mentse meg a bátyámat Pellaeon kapitány. Egy rossz mozdulat, és lövök.
A lilaköpenyes testőr volt az. Boren felnézett, és pislogott.
- Jonah, ne tedd...
- Kimentelek testvér - morogta. - Most azonnal elvezet a hangárokhoz és gondoskodik nekem egy siklóról kapitány. És kikapcsolja a hajó fegyverzetét... Kiszabadítom a bátyámat...
- Jonah, kérlek ne tedd ezt - válaszolta Tascl.

Épp hogy a mondatom végére értem, amikor nyílt az ajtó. Arra felé fordultam, azt hittem, hogy Ardiff tért vissza, valami hírrel Ruellis-ről, vagy az elfoglalt hajók elfoglalásáról. Tudtam, hogy a fegyverek megbénításával és a hajtóművek kilövésével még nem tekinthetjük sajátjainknak azokat a hajókat, de egy viszonylag kis méretű rajtaütő egység könnyen eljuthat a hídra, elfoghatják a vezető tisztet, és utána már átküldhetem Ardiff-ot, és néhány másik tisztemet, hogy vegyék át a teljes irányítást a hajó felett.
Az ajtó felé fordultam, mert azt hittem, hogy...
...hát, mindegy, hogy mit hittem, hisz amikor megfordultam, épp egy lézerkaradély csövébe meredtem, amely a fejem felé irányult. Egy pillanatig meglepettség látszódott az arcomon, aztán hamar összekaptam magam és elővettem a hosszú évek alatt kicsiszolt "mégis, mi a jó büdös francot képzel maga?" tekintetemet, amit tényleg kivételes eshetőségekre és esetekre tartottam. Nem kellett várnom arra, hogy mégis, kicsoda az alak. Nem mozdultam...rossz ötlet volt a kihallgató helyiség elől elküldeni azt a két rohamosztagost. Vagy még sem. Akkor őket megölte volna ez a lilaköpönyeges barom, és akkor még nehezebb helyzetben lennénk.
- Jonah! Ide figyeljen, én minden magamtól telhetőt megteszek, hogy megmentsem Tascl-t, én nekem se érdekem és célom, hogy megöljék őt - szóltam a férfihoz, bár kissé zavart, hogy menet közben egy cső meredt rám. - Azzal, hogy megfenyeget egy Birodalmi tisztet, nem ér el semmit sem, csak tovább ro...
Hirtelen befejeztem a mondatot. Először Tascl-re pillantok, majd vissza Jonah-ra, majd ismét vissza Tascl-re.
- Ez még működhet!
Láttam, ahogy a Moff értetlenkedő tekintettel bámul rám, remélhetőleg menet közben Jonah-nak sem jut eszébe, hogy megszegtem a "ne mozogj" szabályát.
- Jonah túszként használva engem kimenekíti magát, Norquest-et és önmagát a Chimaera-ról, majd néhány véletlenszerűen megválasztott bolygóra ugrás után kitesznek engem egy Birodalmi világon, és eltűnnek onnan. Ez az egyetlen módja annak, hogy maga megmeneküljön, Tascl. Viszont akkor Jonah-nak örökre maga mögött kell hagynia az eddigi életét...De, mint birodalmi tiszt, ezt nem engedhetem meg. Ha elmennek innen, akkor biztos, hogy a Lázadókhoz csatlakoznak, már pedig maga, Tascl, ismeri a birodalmi kódokat, az erőnket, világaink elhelyezkedését, maga Jonah, pedig még ennél is többet tud.
Csóváltam meg a fejem. Lábfejeim idegesen "rángatóztak", vártam arra, hogy vagy megegyezésre jussunk, vagy az egyik parancs teljesítéséből visszaérkező Ardiff felfedezze a helyzetet és riadóztassa a rohamosztagosokat. Bár tény, hogy azok őrült rancor módjára rohannának ide és Jonah egy laza ujjmozdulattal kivégezne engem. Kényes helyzet...

Jonah és a bátyja összenéznek, majd újra ráfogja Pellaeonra a fegyvert.
- Ez jó ötlet kapitány - suttogta Tascl. - Jonah, rakd le a fegyvert. De a családom még mindig a bolygón van. Valahogy ki kell őket hozni.
Elgondolkodnak, ekkor Jonah szólalt meg.
- Mi lenne, hogy ha a kompot távirányítással elindítanánk a hiperűrbe, majd egy kabinnal katapultálunk. - Fel alá kezdett el járkálni a terembe. Ekkor Ardiff hangja hallatszott a kommunikátorból. - Uram! Megtaláltuk Tascl családját... A bolygó északi kontinensén van egy hegységben... Ruellis tábornok kommunikátora elromlott, így inkább magát értesítettem.
A moff felsóhajtott, lehorgasztotta a fejét.
- Jonah, menj le a bolygóra, a kapitánnyal. Neked megvan az álruhád. Hagyjatok itt engem és a kormányzót. Inkább a családom éljen, mint én.
- De!
- Jonah! - morrant fel Tascl. - Parancsot kapsz, hogy véd meg őket!
- Igenis - mondta.
- Uram, mit tegyünk? - kérdezte Ardiff tanácstalanul a kommunikátorból.

Jól van, kezdünk valamerre haladni. Kezdünk, de ez az egész nagyon nem tetszik nekem. Már csak azért is nem, mert biztos voltam benne, hogy ha Boren és a családja megmenekül, a Lázadók sorait fogják erősíteni. Ezt nem engedhetem meg, akármennyire is ellenzem Pestage és Ruellis módszereit, de van, amikor fel kell vállalnunk egy "kisebb" rosszat a nagyobb jó érdekében. Csak azt nem tudom, hogy lesz-e gyomrom meghozni a döntést akkor, amikor el jön annak az ideje. Nem tudom, hogy még miképp oldom meg, persze leginkább az lenne a legjobb, ha emberi veszteségek nélkül hoznám dülőre a dolgot...de erre vajmi kevés esélyt látok. Miközben Jonah és Tascl egymás között beszélgetik meg terveiket, én még mindig azért imádkozok, hogy fusson be Ardiff, vagy akár Ruellis is...mindegy, hogy ki, bárki, csak vegyék le a vállamról a döntés terhét. Azonban ez nem történik meg, legalábbis nem ilyen közvetlen formában. Elkomorodik az arcom, amikor meghallom szárnysegédem hangját a belső kommunikátorból. Ideges pillantást vetek a lila köpönyeges felé, majd vissza Boren-re. Ahogy sejtettem - hisz ennyire már ismertem Boren Tascl-t, néhai barátomat - rögtön a saját életét akarta feláldozni, hogy a családját menekítse. Lehet, hogy néha gyáván viselkedett, és szinte mindig arra felé hajlott, ahonnét a többet remélhette, de a családja iránt feltétlen szeretetet és önfeláldozást érzett. Ebben a tekintetben sokkal jobb ember volt nálam. A szüleimet már tizenöt éves koromban elhagytam, amikor a Raithal Akadémiára jelentkeztem, és mind tanuló éveim alatt, mind a Flotta karrierem alatt alig tartottam velük a kapcsolatot, akkor is inkább csak "kényszer látogatások" voltak ezek. Amikor megtudtam, hogy meghaltak, persze, elszomorított a tény, de hamar túltettem magam, hisz mindig következett egy újabb csata, egy újabb nap, amelyet túl kellett élni. Egy újabb nap, a karrieremnek szentelve. Óh, persze, voltak nekem is futó kalandjaim, és van két fiam is, de semmi olyasmi, amit igazán családnak lehetne nevezni. Semmi olyan, amit igazán hősiesnek és családközpontiasnak lehetne nevezni. Semmi, amiért érdemes lenne élni...
- Ardiff, itt Pellaeon! Ruellis egyik őrével lemegyünk a bolygóra és felkutatjuk a családot. Állítsanak két őrt Norquest és Tascl szobája elé, hozzanak be nekik némi élelmet és vizet. Ruellis-t egyelőre ne engedjék a közelükbe, legalábbis Tascl közelébe ne.
Ezután gyorsan Jonah-ra pillantok, elgondolkozva. Vajon meg lesz a gyomrom mindehhez? Óh, az Istenekre...az Erőkre...akármire, ami magasabb hatalmú, mint mi, egyszerű halandók. Tascl és Norquest nem engedhető szabadon, ahogy Jonah sem. Valószínűleg Cara - a felesége - is tudhatott egy-két dolgot, de ahhoz már bőven nem lenne gyomrom, hogy kivégeztessek egy ártatlan nőt és két gyereket. Valahogy meg kell oldanom, hogy sem a férfiakat, sem a családjukat ne öljék meg. Börtön, egy szigorúan őrzött büntetőkolónián ugyanolyan kegyetlen, mint a nyílvános kivégzés. Azonban megértem - még ha nem is értek egyet vele - Ruellis módszerét is. Egy időre biztos, hogy mindenkinek elmenne a kedve attól, hogy tovább packázzon a Birodalommal vagy éppen elárulja azt. És ugyanakkor megértem Tascl és Norquest elképzelését is...hisz végülis, eleget szenvedtek Palpatine uralma alatt is, bár az Ő Birodalma alatt is inkább az idegeneket nyomták el, a humánokkal viszonylag jobban bántak. Persze, mindenki lázadozik a hatalom ellen, ha úgy érzi, hogy az túl sokat követel...viszont ha nem lenne ez a központi hatalom, akkor minden szétesne. Vajon Palpatine, vagy akár Pestage is eredendően gonosznak tekinthető csak amiatt, hogy milyen módszereket használnak? És vajon én gonosz leszek-e, ha együttműködük velük? Azonban...nekem elsősorban a Flotta felé szól a kötelességem, azt kell életben tartanom, és ha ehhez olyan módszereket is kell használnom, amik nem éppen a legjobbak....hát, akkor meg kell tennem.
Felálltam az asztaltól, intettem Jonah-nak, hogy kövessen engem. Ahogy elhaladtunk a hídon, sokan utánunk néztek, azonban egyelőre nem sejtettek semmit sem. Jonah mellettem haladt, mint ha csak kísérne engem. A híd tulsó vége, amelyből egy egyenes folyosó vezetett egészen a dokkokhoz, ahol már valószínűleg már vár minket egy előkészített komp és néhány rohamosztagos, egyre közelebb és közelebb került. Kezeimet lassan, kényelmes mozdulattal a hátam mögé raktam, majd oldalra néztem. Láttam, ahogy a hídon állandóan ott tartózkodó elit katonák folyamatosan figyelemmel kísérik haladásunkat. Jonah-n nem látszott, hogy ideges lenne, vagy ha látszott is, én nem vettem észre rajta. Néhány mozdulat az ujjaimmal a hátam mögött, amiben biztos voltam, hogy meglátták a katonák, majd tovább haladtam. A jel: elfogni a mellettem haladót. Úgy látszik, még is volt gyomrom megtenni ezt. Már ha nem vette észre ügyködésemet menet közben Jonah...

- Köszönöm kapitány - válaszolta Boren.
Jonah mit sem sejt, amikor Pellaeon nyomába szegődik, amikor a hangárba a kapitány jelez a rohamosztagosoknak, és azok egyszerre fogják rá a fegyvert hirtelen megtántorodik.
Felemelni a sajátját.
- Maga egy átkozott kígyó! - üvölti Jonah, majd inkább eldobja a fegyverét a túlerőt látva. Pillanatok alatt lefogják, a rohamosztagosok parancsnoka pedig leveszi róla a sisakot. Egy fiatal férfi kisfiús arca tűnik fel, aki vádlóan nézz Pellaeonra. - Maga egy mocskos! - üvölti, majd köp egyet, de a rohamosztagosok parancsnoka egy jól irányzott ütéssel leüti.
- Mi történt kapitány? - kérdezte. A hangárba ekkor lépett be Ruellis, majd felvonta a szemöldökét, és Pellaeon felé pillantott.
- Köszönöm kapitány, hogy segített elfogni ezt a szemetet. Valószínűleg engem is megölt volna. A császár erről tudni fog, hogy megmentette az életem - elvigyorodott. - Nos, megvan már Tascl családja? - kérdezte.

Amint elmutogattam, hogy mit is kell csinálniuk, éreztem, hogy a gyomrom kavarog, és majdenm úgy voltam, hogy elhányom magam. Nem akartam ezt megtenni, de nem akartam a Birodalomnak sem ártani, és biztos voltam benne, hogy ha nem teszem ezt meg, akkor vétkezek az ellen, amiért harcoltam. Legalábbis ezzel hitegettem magam, hogy valamivel igazoljam a cselekedetemet. Nem mások, hanem magam előtt. Undorodtam magamtól és tudtam, hogy hosszú időnek kell eltelnie, mire sikerül túltennem magam azon, hogy mit tettem. Szemem sarkából láttam, ahogy a rohamosztagosok egyszerre cselekednek. Összeszokott, elit csapat volt, amely számos akciót végzett el még a Birodalom idejében, vagy Palpatine, vagy másik vezető parancsára. Az Endor-i katasztrófa után magam vállogattam őket össze, hisz szétszórva hevertek a hajókon elosztva, hogy erősítsék az újoncokat. Nekem viszont egy összeszokott, elit csapatra van szükségem, akikre számíthatok, ha feladat adódik. A fegyverek egyszerre szegeződtek Jonah-ra, és azt kívántam, bár inkább rám irányultak volna. Köpni támadt kedvem, azonban erről leszoktattak a Raithal Akadémián...
- Azt teszem, amit a Birodalomért meg kell tennem! - csattanok fel, mikor Jonah elkezd sértegetni.
Igazából nem sértett meg, hisz tudtam, hogy hasonló helyzetben még arcon is köptem volna saját magamat. Azonban az itt jelenlévőknek tudniuk kell, hogy mi történik, és hogy mit kell megakadályoznunk. De vajon melyik a nagyobb árulás? Amit mások ellen végzünk, vagy amit önmagunk ellen követünk el? Én most elárultam magamat is, és Boren Tascl-t, Jonah-t, Cara-t, Jancen-t, Cypher-t...csak hogy a Boren családot vegyük. Ezek mellett elárultam Norquest kormányzót és családját. Elárultam azokat a katonákat, akik meghaltam itt, a Cilpar fölött. Sok mindenkit elárultam most, de figyelmen kívül kellett hagynom azt a rossz szájízt, amit hagyott mindez bennem és a jövőre koncentrálni.
Amikor lekerült Jonah arcáról a sisak, rosszallóan csóváltam meg a fejem. Hisz Ő még csak egy gyerek! Alig lehet húsz évesnél egy kicsivel több. Persze, én is voltam fiatal, azonban soha se terhelődött olyan súly a vállamra, mint a családom védelme. Ő csak a bátyját és annak feleségét és gyerekeit védte, feláldozva akár önmagát is. Én most mindannyiukat elítéltem. De Ők meg a Birodalmat árulták el... Akármennyiszer is mondogattam magamban ezeket az érveket és ellenérveket, nem számított. Már nem. Nem lehet visszacsinálni. Azt már fel sem vettem, amikor Jonah megpróbált leköpni. Azon se lepődtem meg, amikor Ronald egy jól irányzott ütéssel leterítette Ruellis testőrét. Apropó, Ruellis...
- Ez a személy áruló volt, annak a testvére, aki átakarta adni a Cilpar-t a Lázadóknak. Ez vár mindenkire, aki a Birodalmat fenyegeti. Még mindig erősek vagyunk, és erről nem szabad senkinek sem elfeledkeznie...
Replikáztam Ruellis-nak. A szavaktól majd felfordult a gyomrom. Kívülről ezt nem mutattam. Nem mutathattam ki a belső cívódásomat. Voltak dolgok, amiket le kellett nyelni és továbblépni. Most a Birodalomért cselekedtem, a személyes ár nem számít. Kis rossz a nagyobb jóért. Csak a nagyobb jó számít.
- Roger hadnagy! Vigye ezt a férfit egy cellába - böktem fejemmel a még mindig ájult Jonah felé, majd Ruellis-hez léptem.
Azt akartam mondani, hogy "Nem, még mindig nem találtuk meg őket, Ruellis...". Azt akartam mondani, hogy "Ideje visszatérni a Coruscant-ra, majd Tascl családjának ügyével később foglalkozunk." Azonban nem mondhattam ki. A hídon szolgálók tudták, hogy megtaláltuk a családot, így ha letagadom őket, akkor az előző színjátéknak nem lenne értelme.
- Megtaláltuk őket az északi kontinensen...
~ Undorodom tőled. Ez nem az a Pellaeon, aki csillogó tekintettel és bizakodva lépett be a Flottába. Ez a Pellaeon egy mocskos féreg...~ - hallottam saját hangomat a fejemben.
...elfogjuk őket, és elküldöm őket egy büntető kolóniára Tascl-lel, Jonah-val és Norquest kormányzóval együtt jelentettem ki határozott hangon.
- Nem fogjuk őket kivégezni, Ruellis, akármennyire is ezt akarja. Az itt jelenlévők megértették, mit jelent a Birodalmat elárulni. Kihírdetjük a megmaradt birodalmi bolygókon, hogy mi történt itt ma, de azt nem tűröm, hogy kivégezzék őket, nyílvánosan főleg nem. Ha még is ezt akarja Pestage, kérdezze majd meg magától: mi a fontosabb neki? Kivégezni néhány embert, akik csak jobb élet reményében cselekedték azt, amit; vagy megtartania maga mellett a Flottát? - kérdeztem Ruellis-től közvetlenebbül, hogy csak Ő hallhassa szavaimat.

- Jó - válaszolta a tábornok, majd odafordult a Jonaht elrángató katonák felé. Látszólag élvezi a helyzetet. Elmosolyodott, az arca kisimult, látszott, hogy elégedett. - Kegyetlen egy galaxis ez kapitány. Itt már a lovagiasság és az erény kihalt a Jedikel együtt. Tudja, az új galaxis sokkal kegyetlenebb fegyvereket kíván.
Elgondolkodik, megdörzsöli az állát és kipillant a Cilpar élettől zöldelő gömbjére.
- Itt minden ugyanolyan lesz kapitány, mint volt. Jön egy új kormányzó a régi helyére és a Birodalom megmarad, ahogy a haditengerészet is mellette, az ön jó voltából. Vonja le a tanulságot kapitány, és továbbra is szolgálja jól a Birodalmat... A családért lemegyek én, Pellaeon kapitány.
A tábornok elindult a komp felé. Ardiff ekkor lépett be, majd megszólalt.
- Ha felszállt a hajóra, akkor pont a fegyvereink hatósugarában lesz. Mit tegyünk? Ha lemegy, akkor megöli őket - suttogta a tiszt.

- Ha jól értettem, Ardiff, arra céloz, hogy lőjjem le egy magas rangú birodalmi tisztviselő hajóját? Pestage Cszászár jobb kezét végeztessem ki? - sziszegem a beosztottamnak.
Szerencséje volt, hogy az ilyen ötletet nem mondta ki hangosan, bár biztos voltam benne, hogy az összes, a hídon tartózkodó ugyanígy gondolja. A többi hajó felé eleddig nem nagyon közöltünk információkat, így ők egyelőre csak várakoznak és csak tippelgethetnek, hogy mi is történik valójában. Magamban számoltam a lépéseket: a hídtól a dokkig nagyjából ötszáz méter az út, egyenes folyosókon, hisz gyorsan elérhetőnek kellett megépíteni az oldalsó dokkokat. Ruellis a maga ruganyos és elnyújtott lépteivel hamar megteszi ezt a távot, ez nem kétséges. Ha valamit tenni akarok, azt most kell tennem. Legszívesebben azt tenném, amit Ardiff javasolt. A legszívesebben, azonban a mai napra bőven elég a vérontásból, és főleg az árulásból. Mert amit javasolt...az árulás lenne. Az árulás további árulásokat szül, és végül az egész rohadt Flotta mindenestül szétesik. Ezt nem engedhetem és nem is akarom engedni. Figyeltem, mikor száll fel Ruellis hajója, majd amint elhagyta a Chimaera-t, kapcsoltatom a kommunikációs tiszttel a Lambda-hajót.
- Ruellis, itt Pellaeon. Figyelmeztetem: sem Tascl, sem Norquest családjának nem eshet bántódása. Ha mégis bántani merészeli őket, megígérhetem, hogy maga is hasonló elbánásban fog részesülni. A Birodalom nem fog lealacsonyodni ilyen szintű állatias viselkedésre! Nem leszünk állatok, és ezt vegye ígéretnek és fenyegetésnek is egyben. Kapcsolatot bonts!
Intettem a komm.tisztnek, majd lassan elindultam a híd legvége felé. Az űrtől csak egy vastag üveg választott el. Ha most valaki rálőne egyet valamelyik hajóról, mindenkinek vége lenne a hídon. Már rég megszoktam azonban azt, hogy az életem csak egy pajzson és egy üvegfalon függ. Meg persze az embereim képzettségén. Elmerengve figyeltem a távolba vesző Lamdba-siklót és imádkoztam magamban, hogy a Mészáros most az egyszer ne legyen hű a nevéhez. Hogy most az egyszer engedelmeskedjen. Ha bármi baja is esik a lenti emberek bármelyikének, Ő lesz az, akit nyílvánosan kivégeztetek, akár tetszik Pestage-nek, akár nem.
- Készüljenek fel Ruellis visszatérésére! Készítsenek elő egy szobát három főre. Egy nő és két gyerek. Amint Ruellis visszatért, vezessék őt a személyes kabinomba. Ardiff! Öné a híd.
Ezzel kisétáltam a hídról, s elindultam a kabinom felé, hogy egy kicsit pihenjek. A kommegységemet kikapcsoltam, aki akar, a belső hangszórón elér...

Ruellis hangjából düh hallatszott ki. A lambda osztályú komp elindult a Cilpar felé.
- Ha nem lesz ellenállás akkor éppen és egészségesen fogom elhozni a nőt és a két kölyköt! - förmedt rá Pellaeonra a rádióból a tábornok hangja. - De ha nem, akkor előfordulhat, hogy kaphatnak egy lézertalálatot.
A hajó eltűnt a bolygó légkörébe. Egy óra telt el, mire a komp újra visszaért. Boren és Northquest családját elszállásolták a hajó egyik kényelmesebb részén.
Ruellis elfojtott egy vigyort, amikor két rohamosztagos bevezette a kabinba.
- Pellaeon kapitány, új küldetést kap tőlem. Elviszi a foglyokat a Sedaii-ra, ez egy istenháta mögötti bolygó. Elég paradicsomi állapotok uralkodnak ott... Néhány farmer él ott... - Ruellis összevonja a szemöldökét. - Soha nem mehetnek el onnan. Nem ő értük teszem ezt, hanem magamért... Mit akar kapitány?