Cilpar

First topic message reminder :

Öt órába is beletelt az út mire a Cilpar támadására összeállított flotta kilépett hiperűrből, pont a bolygó felett. Ardiff Pellaeon kapitány felé fordult.
- Aktiváltuk a nagyhatótávolságú zavaróberendezéseket. - A tábornok ekkor érkezett a hídra. Az egyik Lancer kivált az alakzatból, messzire kanyarodott a támadósortól és elindult a kommunikációs műholdak felé. A turbólézerei már tűzet nyitottak, és az első műhold tűzgolyóvá változott. Ekkor a Defiant, a Hydra és a Legyőzhetetlen előrenyomult, majd lönni kezdett a bolygót védő két csillagrombolóra, hamarosan pedig egy dreadnaught is csatlakozott a támadáshoz.
A támadás a tervek szerint alakult. A Lancerek a Chimera és a támadósor hajói felé fordultak és tűzet nyitottak.
- Uram - fordult az a kommunikációs tiszt a tábornok és a kapitány felé, aki a kapitányról nevezte el a gyerekét. - Üzenet a bolygóról.
- Kapcsolja - mondta Ruellis tábornok.
A híd közepén megjelent egy kövér, kopasz férfi, Norquest kormányzó és Tascl moff hologramja.
- Mégis mit jelentsen ez, hogy megtámadnak egy birodalmi világot - kérdezte Norquest a tábornokot.
- Mi csak a Császár ítéletvégrehajtói vagyunk.
A moff Pellaeonra pillantott, de nem szólt semmit.
- A császár halott.
- Lázadó beszéd ez. - Ruellis elvigyorodott. - De majd a családjuk fogja megtapasztalni a kárát, kormányzó és moff. Bontsa a vonalat.
Az egyik csillagromboló egy hatalmas robbanásban pusztult el, a másik is már nyomorékan lebegett az űrbe. Az utolsó kommunikációs műhold is megsemmísült, majd a fregatt visszatér, pont oldalba kapja a Chimeaera-ra támadó egyik hajót.

Magányos elmélkedésemet a szobám ajtajának halk pittyegése zavarta meg. Egészen azóta, hogy bejöttem ide, az asztalom mögött üldögéltem, fejemet a kezeimen pihentetve, és megpróbáltam egy kicsit szunyókálni, mielőtt Ruellis visszatérne, vagy akár Ardiff megint találna bármi piszlicsáré dolgot, amivel zavarhatna engem. A kronométerre pillantottam: nagyjából egy óra telt el Ruellis felszállása óta, úgy hogy lehet, hogy Ő tért vissza. Megnyomtam az asztalba beépített terminálon egy gombot, mire a vastag fémajtó becsusszant a falba, feltárva azt, ami mögötte volt. Először a két rohamosztagost pillantottam meg, akik félrehúzódtak, utat adva a Mészárosnak. Intettem a katonáknak, hogy elmehetnek, majd teljesen felébredve immáron Ruellis felé fordultam. Már előre féltem ettől a beszélgetéstől és azoktól a hírektől, amiket kaphatok. Azonban már megfogadtam magamban: ha tényleg bármi bajuk is esik a családtagoknak, a tábornoknak vége, és ez ellen sem Pestage, sem más nem tehet semmit sem. Így hát tényleg érdeklődve - vagy is inkább reménykedve - tekintettem a belépő alak felé. Intettem, hogy foglaljon helyet az egyik székben, majd az asztal fiókjából elővettem egy üveg brandy-t és két kristálypoharat. Komótosan megtöltöttem a poharakat, amíg a drága "barátom" beszámol az útjáról, majd felé toltam az egyiket.
- Előbb igyunk... - morogtam, majd egy korttyal majd' a felét lehúztam.
- Úgy látszik, Ruellis, hogy néha még engem is meg lehet lepni. Bevallom, arra számítottam, hogy csak azért is végrehajtja vérgőzös tervét és kivégezteti Tascl és Norquest családját. Örülök, hogy ezt nem tette meg. Azon meg főleg csodálkozom, hogy nem egy börtönkolóniát rendezett el nekik. Egészen meglepődtem - bólogattam.
Valóban meglepett, hisz számításaim szerint, és a férfi előzőleges viselkedésére alapozva legalábbis arra számítottam, hogy az egyik igen erősen védett börtönkolóniára szállíttatjuk majd őket, mondjuk a Nam Chorios-ra. Az egy kegyetlen világ volt, automata védelmi rendszerrel, amely megakadályozott minden nagyobb méretű hajó be-,és kilépését is. De aztán erőt vette újboli elképedésemen.
- Ma nagy győzelmet arattunk, Ruellis, legalábbis megvédtünk egy Birodalmi bolygót az átpártolástól. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem lesz több ilyen és Tascl-ék kivégzése mindezen nem segített volna, csak tovább rontott volna a helyzeten. Azt akarom, hogy megértse ezt. Boren Tascl azért akarta elhagyni a Birodalmat és akarta átadni a Lázadóknak a bolygót, mert megelégelte mint a Palpatine-i Birodalom, mint a most Pestage által fémjelzett Birodalom állítólagos kegyetlenkedéseit. A helyzet megváltozott: most már van egy másik kormányzat, amely igen szívesen magába fogadná a mi bolygóinkat, hogy ezel is gyengítsen minket. Ha tovább erőltetjük a helyzetet, és tényleg éreztetjük a fennhatóságunk alatt élőkkel, hogy akár a terror eszközeit is bevetjük azért, hogy magunk mellett tartsuk őket, csak egy második Lázadást robbanthatunk ki, egy belső ellenállást, ami most nagyon nem hiányzik nekünk. Éppen ezért tartom elítélendőnek azt, hogy minden idegent kiakarnak végeztetni, vagy deportálni. Ha ezt megteszik, biztosak lehetnek benne Pestage-zsel egyetemben, hogy hatalmas lázadozások fognak folyni, s bár leverhetjük őket, de ez, mint említettem, gyengít minket, és már most is eléggé késélen táncolunk. Megértette, hogy mit akarok magával megértetni, Ruellis?

Ruellis elfogadja a felkínált italt, belekortyol, majd elmosolyodik.
- Szerettem az ilyet - mondja, megforgatja a szájába az italt, majd lenyeli. - Egész jó évjárat, magának aztán van ízlése kapitány. - Majd megvonja a vállát. - Tudja van egy határ, amit én se lépek túl. Különben is, több hasznukat vennénk élve, a Birodalom emberségének jelképeként, mint holtan, a zsarnokságáért.
Figyelmesen hallgatta végig a kapitány szavait, majd újra elvigyorodott.
- Hamarosan már nem kell a lázadások miatt aggódnunk, kapitány. - Felállt, majd kezet nyújtott Pellaeonnak. - Nos, itt elválnak az útjaink. Fontos feladatom van a Kashyyk rendszerbe, amit Pestage császár adott ki nekem. Ön pedig vigyázzon magára, nem lenne jó, hogy ha ezekben az időkben egy olyan embert veszítenénk el, mint ön. Nos, akkor viszlát!
Sarkon fordul és kisétál az irodából.

Egyre több és több meglepetés ért a Ruellis-szel történő beszélgetés során. Az első kép, ami megragadt bennem, az a vérgőzös, mindenképp mindenkit kivégezni akaró alak. Most, ahogy beszélgettünk, négyszemközt, már majdnem hogy át kellett értékelnem a róla kialakított képemet. Az aggresszió és a túlzott bizonyítási vágy mellé némi önmérséklet és józan ész is szorult, ami eléggé meglepő párosítás volt. Azonban ameddig az első két tulajdonsága van hangsúlyban, addig túl sok jót nem jósolok a Galaxis, vagy legalábbis Ruellis környezete számára. Azt már nem akartam neki megjegyezni, hogy nem is olyan rég még Ő erőltette mindenképp a nyílvános kivégzést, nem akartam elrontani a "jó kedvét" és nem is akartam, hogy ismét ezzel kezdjen el szórakozni. Azért a magabiztosságát még mindig nem sikerült maga mögött hagynia, és biztosított, hogy le is mondhatunk akár a lázadásokról. Eszembe jutott a tovább fejlesztett Interdictor ötlete, amit még Pestage palotájában volt lehetőségem szemlégetni, és nem tudom. Nem tudom, hogy vajon beváltja-e a hozzá fűzött reményeket? Amíg Palpatine volt az úr, ki tudtuk valamennyire használni a mesterségesen gerjesztett gravitációs kutak előnyét, azonban ez az új fajta megoldás még nem bizonyított csatában és egy teljesen új harcmodor kidolgozását tette szükségessé ahhoz, hogy megfelelő hatékonysággal tudjuk őket használni. Persze, hogy ha bevállnak, akkor még lesz valamennyi esélyünk. Elsősorban a szakadár ex-birodalmiakra akartam lecsapni az új fegyverekkel, hisz minél gyorsabban bővítenünk kellene az eléggé lerongyolódott Flottát, hisz a hajóink nélkül meg vagyunk lőve.
Meglepő módon Ruellis, ha a maga burkolt módján is, a búcsúzása előtt még meg is dícsért engem. További jó utat és sok sikert kívántam a Kashyyk-i útjához, bár nem tudom, hogy miért is kell odamennie, hisz ott csak a wookie-k vannak. Na persze, rabszolgának tökéletesek: erősek, ellenállóak...és nehéz betörni őket. Nagyon remélem, hogy nem ilyen célból megy oda, mert...Na mindegy, sorolhatnám fel az okokat, azonban mindehhez most nem volt se kedvem, se kapacitásom. Előbb-utóbb úgy is megtudom, hogy miért is kellett odamennie Ruellis-nek. Én felálltam az asztalomtól, majd a híd felé siettem. Menet közben bekapcsoltam a komm.egységemet és Ardiff-nak utasításba adtam, hogy adjon kísérőket a "Mészáros" mellé, most már nem azért, hogy megfigyeljék őt, hanem az etikett miatt. Amint a hídra értem, rögtön megkerestem a navigációs tisztet.
- Készítse fel a Chimaera-t és két Lancer-t a Sedaii-ba vezető útra. A Hydra és a Legyőzhetetlen a maradék Lancerekkel és két Dreadnought-tal itt marad a Cilpar-t felügyelni, a többi hajónak irány vissza a Coruscant-ra, további utasításokra várva. Az itt maradó hajóknak is üzenem, hogy azonnal kezdjék meg a javítási műveleteket, illetve néhány embert küldjenek le a bolygóra, hogy fenntartsák a rendet, nem tudjuk, hogy a Moff és a kormányzó eltávolítása milyen érzelmeket szült. Egyelőre ennyi lesz.
Adtam le a "rendelésemet", majd elindultam Tascl szobája felé. A családjától távol tartottuk őt, Jonah-t is elzárattuk egy másik cellába, így zavartalanul beszélhetünk. Amint megérkeztem, intettem a két őrnek, hogy pihenjenek, majd leültem a férfivel szemben. Előtte egy üres tálca hevert, a behozott élelmet már elfogyasztotta.
- A terv változott: maga és a családja a Sedaii nevű farmerbolygón fog letelepedni. Soha nem hagyhatják el a bolygót halálbüntetés terhe mellett. Ez a legtöbb, amit tehettem...pontosabban nem is. Ezt a "paradicsomi állapotot" kivételesen Ruellis-nek köszönhetik. Lehetett volna rosszabb is. Sajnos Jonah nem nagyon fog engem megkedvelni, de majd erről Ő maga fog beszélni. A családja, és Norquest családja is biztonságosan és épségben érkezett meg a hajóra. Most pedig, hadd halljam: milyen információkat adtak át a Köztársaságiaknak? Ezt fontos tudnom, Boren, és még az előtt megakarom tudni, hogy a Sedaii-ra érnénk.