Kaldebara bázis > Admirálisi Iroda

Auriga Cimpoor Admirális irodája. Szépen berendezett hatalmas helyiség. A nagy íróasztal mögötti fal nagy részét ablakok borítják, amelyeken keresztül remek kilátás nyílik egy növénykertre.

Corran Creel

// A kaland előzmények korábbi helyszíne: Kaldebara //

Az admirális megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy nem tartod árulónak őt... Figyelmesen hallgatta szavaidat, miközben az ablakból látható kertet fürkészte a szemeivel... S számára is egyértelmű volt, hogy Sidius mást akart elérni, mint elődei... Ő már sokkal inkább a diktatórikus helyzetet akarta magának kialakítani, mely ki elégíthette a hatalom éhségét...
S mikor már a hajó kapcsán is befejezted a köszönet nyilvánítást, az admirális ismét megszólalt.
- Na aggódjon a hajója miatt, arra is gondunk lesz. Most valóban minden elérhető hajóra szükségünk lesz, főleg, hogy alig van használható. S ami a magán küldetését illeti... Bevallom, önnek, hogy nem szívesen engedem el csak úgy egy ilyen kockázatos küldetésre, főleg, azok után, amiket a vezetőség előtt mondott. De gyanítom, nem tudnám marasztalni... Így mindenképp kap kíséretet maga mellé. - közölte veled a számodra kedvező hírt, miközben beleivott a kávéjába.
Közben, egy női hang jelentkezik be a kom-rendszeren keresztül...
- Uram, meghozták a kért ebédet. - közölte a parancsnok-helyettes. Cimpoor odasétált, az íróasztala konzoljához és egy gomb lenyomásával, választ is adott.
- Rendben, küldje csak be, és köszönöm. - Majd rövidesen nyílt is az ajtó és egy étel kocsit hozott be egy pincér.
Amint elhelyezte az asztalon a három fogásos ételsort, a kocsit otthagyva, egy tisztelgés után, távozott. Ha te is úgy láttad jónak, akkor Cimpoor kíséretében megkezdhetted az étkezést.
Közben még beszélgethettetek egymással a múltatokat érintő eseményekről, melyek jobban telt az idő és élvezetesebb volt az étel fogyasztása is.
S mikor már az ebéd végénél jártatok, az admirális ismét megszólalt...
- Ez egy remek ételsor volt. a szakácsaink ma is kitettek magukért... - mondta elismerően az ételek elfogyasztása után.
- Így most már ön is könnyebbel indulhat útnak, az űr végtelenjébe... S míg vissza ér, remélhetőleg a vezetői pozíciójának kérdésében is válasz születik majd.

Corran Creel érdeklődve figyelte az admirális tekintetét, és mozdulatait. Érezte, hogy a nála tíz év tájékban idősebb férfi örült Corran kijelentésnek. A hajóval kapcsolatos dolgokra csak biccentett.
- Használják nyugodtan. Valóban nem tudna marasztalni. Ráadásul minél előbb nézzük át Korriban annál nagyobb esélyünk van, hogy felhasználjuk az ottani lehetőségeket. Bár kockázatos az út, de úgy gondolom, hogy ennyi kockázatot megér az amit ott találhatunk - jegyezte meg, majd az érkező pincérre pillantott, és egy biccentéssel üdvözölte.
Miután az étel az asztalra került helyet foglalt az Admirálissal szemben. Ebédelés közben nem beszélt túl sokat. Néha-néha felhoztak egy-egy témát a fogások között. Corran elmondta a történetét, hogy miért vált sötét jedivé. Elmesélte a jedik árulását, és, hogy meg akarták ölni, még mielőtt döntött volna melyik oldalra áll. Az ebéd elfogyasztása után hátradőlt, és figyelmesen hallgatta az admirális szavait.
- Valóban ízletes és finom volt. Kitűnő munkát végeztek a konyhán - felelte.
- Az indulást említve, minél előbb útnak indulok, annál hamarabb térhetek vissza. És önt se szeretném zavarni a munkájában. Rengeteg dolga lehet a mostani helyzetben. Amint útnak indulok értesítem a támogatóimat, hogy milyen anyagokra és egyéb dolgokra van szükségünk. Remélhetőleg napokon belül érkezni is fog egy nagyobb szállítmány. De ezt csak azután tudom megmondani, hogy elindultam és beszéltem velük - jegyezte meg, majd várta a további eseményeket.

Corran Creel figyelmesen hallgatta Cimpoor admirális szavait. A férfi beszéde után elgondolkozva nézett körbe a helyiségben.
- Sajnos a siker áldozatokkal jár. Ha el akarjuk érni, hogy a nép ne szenvedjen és a Köztársaság meg a jedik ne nyomhassanak el minket. Ami a továbbiakat illeti ameddig csak lehet diszkréten és csendben fogunk dolgozni. A segélyszállítmányt egy közeli csillagrendszerbe vitetem, és majd mi elhozzuk onnan. Így kiszűrjük, hogy ha le is hallgatnák az üzenet akkor is zsákutcába kerüljenek. Amint felszálltunk értesítem a szövetségeseim. És ha megvan a helyszín már küldöm is Önöknek is a koordinátákat - magyarázta a sötét jedi, majd a belépő titkárnőre pillantott.
- Üdvözlöm - köszöntötte egy biccentéssel és egy mosollyal, majd miután az admirális és a dögös titkárnő befejezték a feladatok megbeszélését, ugyanúgy elköszönt Corran is a nőtől, majd az admirális felé fordult.
- Akkor egy óra múlva. A viszont látásra - ezzel meghajolt az admirális felé, majd elhagyta a helyiséget.
Miután elhagyta a parancsnok irodáját a szállásához ment, és összeszedte azon felszerelését, amelyre szükség lehet a bolygón, majd negyed órával a kijelölt idő előtt elindult a hangárba.

Nem tudtam, hogy mit akarhat az admirális, nem beszélve, hogy most léptem ki a gyengélkedőről. Bár ez volt a legkevésbé zavaros. Az elmúlt időszak eseményei bizonyságot adtak arról, hogy igen sok mindent kell még tanulnom, és még tovább fejlesztenem a képességeimet; és erre az elhamarkodott hibámra a mechanikus kar mindvégig emlékeztetni fog erre a melléfogásra. Ismét szemügyre vettem, de vegyes érzések rohantak meg: egyfelől undorodtam a gondolattól, hogy nem vagyok száz százalékos, másfelől pedig áldottam a tudományt, hogy mikre nem képes. De végeredményben semmin nem változtat: akkor is csak egy mesterséges dolog marad, aminek rengeteg olyan pontja van, melyet megtalálva rögtön lebéníthatnak arra a karomra, és az akár végzetes is lehet. Felemeltem az ép karom, és egy erőteljes kopogással jeleztem az admirálisnak, hogy megérkeztem.

Az admirális nem kertelt, rögtön a lényegre tért. Erre a gesztusra egy sejtelmes félmosoly suhant át az arcomon. Tetszett a helyzet.
- Társnak nem nevezném, egyszer volt szerencsém hozzá. - pontosítottam, majd a férfi tovább folytatta, én pedig a világért sem szakítottam volna félbe. Megvártam, míg befejezi, ám mikor a lábadozásomhoz ért, kissé összehúztam a szemem, de nem szóltam.
- Miféle...szövetség? - érdeklődtem az admirálistól, miután befejezte a helyzet ismertetését. - Ez így túl kevés információ, pontosan mi ez a szövetség, és mit akarnak elérni? Megdöntik a Birodalmat? - a kérdésem gúnyos megjegyzésnek szántam, és fel is szisszentem, mikor kiejtettem a számon. Hiába történt az, ami, még valamilyen szempontból a Birodalom "alkalmazottja" voltam.