Kaldebara

Corran Creel új hajója kilépett a hipertérből. A férfi alaposan megnézte a bolygónál kialakult helyzetet. Nagyon nem tetszett neki a kialakult akció, és tudta, hogy sok áldozta lesz az elkövetkezendő perceknek/óráknak. A csatornák új sávokra álltak, így Corran kikapcsolta a kommunikációs rendszert, hogy ne tudják bemérni, majd közelebb repült a hajókhoz és alaposabban szemügyre vette azokat. Semmihez nem hasonlítottak, amit élete során látott, vagy amiről hallott. Teljesen idegenek voltak. A hajógyár és az azt védő járműveket ostromolta az ellenség, így Corran a bolygó felé tudott indulni az arra felé haladó vadászrajok után. Amint elég közel ért, aktiválta a Citadella fegyverzetét és pajzsait, majd tüzet nyitott a legközelebbi vadászgépre.

Corran Creel egyel kevesebb ellenséggel állt szemben a hajójának lézereinek hála.
~ Ez könnyű volt. A meglepetés erejével nagyon is sokat lehet tenni. Kár, hogy ez csak egyszer használható trükk ~ töprengett a sötét jedi.
A többi ellenség azonban felé fordult, és tüzelni kezdtek. A köpenyét levetette, és a lába alá dobva eloltott, majd a fülke végébe rúgta. Ezek után amint a három ellenség beállít, lefékezett remélve, hogy a sebességük miatt elé kerülnek, majd tüzet nyitott rájuk, majd becélzott egy másik vadászt a háromból és egy rakétát lőtt ki rá.
~ Remélem, hogy sikerül kilőnöm őket. Súlyosan ronthatják a terveim sikerét, ha elérik a bázist és szétlövik. Az az állomás nekem kell ~ gondolta.

Corran Creel örömmel konstatálta, hogy a rakétája két ellenség végzetét is okozta. A megmaradt utolsó vadász a birodalmiak lövéseitől távozott a másvilágra. Corran a rádióban hallottakra megcsóválta a fejét.
- Én a maga helyében nem játszamán az agyam. Négyból három vadász miattam semmisült meg, úgyhogy inkább csinálják a dolgokat, és nyírják ki a csatahajót. Addig meg ne adja itt a nagy harcost. A kilétemet pedig azonnal megtudják, amikor le tudunk végre szállni. Vágjunk bele - mondta, majd az ellenséges hadihajó felé indította járművét és egy rakétát lőtt ki rá, majd tüzet nyitot, miközben folyamatosan menőverezett, hogy ne tudják rendesen bemérni.
~ Nagyképű katonák. Egyetlen célpontot leszednek, és azt hiszik ők a legnagyobbak. Bolondok. Csak egy nagyobb flotta ellen esélyük se lett volna ~ töprengett fejét csóválva és savanyú képet vágva. ~ Utálom, ha valaki megjátsza magát és a semmire nagy a képe ~ gondolta.

Corran Creel megcsóválta fejét.
- Én 23 évig szolgáltam őt mint a császár keze, úgyhogy jobban jár, ha nem nagyképüsködik. Elég sok ellenségét kinyírtam a birodalomnak. Ami a meg a császárt illeti. A régi meghalt, az új meg egy senki. Úgyhogy iktassuk ki ezt a rohadt hajót és tegyünk ellene, hogy ne hulljon százak és ezrek vére feleslegesen - mondta, majd az érkező vadászokra kezdett tüzelni folyamatosan manőverezve és figyelve a Dark rendszereinek adatait. Rakétákat lőtt az ellenséges vadászokra, miközben tüzelt rájuk az ágyúkkal, figyelve, hogy közben a csatahajó ne találja el őt, ha nem muszáj.
~ Rühellem amikor ilyen mostrumok ellen kell harcoljak egy sokkal gyengébb és kisebb hajóval, de néha a taktika többet ér az erőnél. Gondolta, majd megfordult és az ellenséges hajó hajtóművei felé fordította a járművét és két rakétát lőtt ki a hajtóműveket becélozva.

Corran Creel elmosolyodott a pilóta tudatlanságán.
- A Császári kéz tagjai a fontosabb ügyek elintézéséért felelnek. Az Én dolgom volt, hogy olyan tényezőket állítsak félre, amelyek veszélyeztethetik a Birodalmat vagy a Császárt. Azonban amikor Ő meghalt, én már nem voltam köteles az új császárt követni és nem is fogom megtenni. Jogtalanul ül a Birodalom vezetői pozíciójában. Ráadásul nem érdekli semmi csupán a hatalom. Mindent képes feláldozni, hogy ő legyen az úr - mondta a sötét jedi, majd az újabb vadászokat figyelte és a rá támadó négyesre kezdett koncentrálni.
Amikor a rakétákat eltérítették a pajzsok, Corran ökölbe szorította a kezét, és harag látszódott arcán. A segítség érkezésekor azonnal válaszolt.
- Remek. Jöjjenek utánam és gyorsítsanak. Ha megfordulok, maguk is forduljanak. Szemből megyünk nekik - mondta, majd gázt adott és hirtelen lefékezett, majd a manőverező hajtóművekkel gyorsan megfordította a hajót, majd tüzet nyitott az ágyúkkal, és egy rakétát is kilőtt az egyik vadászra.
~ Dögöljetek meg ~ gondolta gyilkos tekintettel.

Corran Creel nagyot mosolygott a pilóta hasonlatán.
- Valami hasonló mint Vader. Én nem a sima ellenségekre gondoltam. Hanem olyanokra, akik már komolyabb gondot jelentenek a katonáknál. Mint például volt jedi lovagok és hasonló árulók - magyarázta. - Úgy látszik hasonló véleményen vagyunk. Ennek még hasznát veheti - mondta, majd a szétrobbanó ellenséges hajót csodálta.
~ Imádom ha pusztul a férgese ~ gondolta.
A rá támadó vadászgép mondhatni kamikaze akcióba kezdett. Corran teljesen nyugodtan, és békésen fordult felé, majd egy újabb rakétát elindítva közben lőve a lézerágyúkkal próbálta leszedni a vadászt. Ha ez sikerült, akkor a negyedik vadász felé fordult és arra nyitott tüzet.
~ Lőjétek már ki azt az átkozott csatahajót. Fontosabb dolgaim lennének, mint ezzeket az idegen vadászokat írtani ~ töprengett a sötét jedi.

Corran Creel örömmel konstatálta, hogy a megmaradt két vadász is a végtelen vadászmezőkre távozott. Azonban ördögi mosolya azonnal lehervadt amikor újabb vadászrajok jelentek meg.
~ Utálom, ha elrontják a kedvem ~ mérgelődött.
Az ellenséges csatahajó felrobbanásakor megkapaszkodott a pilótaülésben, de így is kis híján leszállt a székről. Miután a hajó stabil pozícióban megállt Corran alaposan végignézte a rendszereket és felsóhajtott, mikor meglátta, hogy a károk nem túl nagyok.
~ Ez mázli. Vadi új a hajó, de még kb fél napos sem és máris tropára teszem. Mondjuk ez még jól bírja ~ töprengett és felkacagott a gondolatra, amikor egy gyengébb szállítójával alig tudott leszállni egy bolygón, mert úgy szétlőtték.
~ Régi szép idők ~ gondolta, majd a TIE vadászokat figyelte, ahogy a megmaradt vadászokra szálltak rá és kezdték leaprítani őket.
A sötét jedi megcsóválta a fejét, amikor meglátta az érzékelői adatait.
~ Ezek a szemetek kitartóak tudnak lenni. De legyen, ha ők földön akarnak harcolni, hát akkor megkapják ~ töprengett, és a cirkálón lévő admirális is erre a következtetésre jutott, ugyanis oda küldte.
- Itt Corran Creel a titokzatos barát. Máris indulok. A csata után szeretnék önnel és a többi magas beosztású személlyel beszélni - ezzel már indult is a bolygó felé.
A vadászok érkezésére rögtön válaszolt.
- Rendben. Maguk a levegőből támogatnak minket, jómagam leszállok és gyalogosan támogatom az ott harcoló társainkat - mondta, majd maximumra húzta a pajzsot és elkezdett leereszkedni a bolygó felszínére.
Bár zötyögős volt a hajó a találatok miatt, nem aggódot Corran, hogy esetleg itt hagyja a fogát. Sok más hajó ezt a csatát nem bírta volna ki, de a Citadella osztály egy nagyon kitartó jármű volt. Az ellenséges leszállóegységtől nem messze szállt le. Ha sikerült landolnia, akkor aktívan hagyta a hajó kommunikációs rendszerét és a komlinkjét a csatornához állította, majd egy köpenyt vett elő a táskájából és a rámpa felé indulva felvette. Kinyitotta a hajót, majd lesétált a rámpán, és útközben aktiválta fénykardját, amely most összeillesztve pihent jobb kezében. A vörös penge ijesztően megvillant a Dark külső jelszőfényeiben. Corran megforgatta a pengét, majd alaposan körülnézett.

Corran Creel fénykardjával a kezében figyelte a tőle nem messze zajló eseményeket.
~ Ez már jó ideje mehet ~ töprengett a sötét jedi, majd a TIE vadászokra pillantott, és örömmel konstatálta, hogy azok végzik a dolgukat.
A sötét jedi távolabb lépett a Citadella osztályú hajójától, majd az ellenség felvigyelésére ketté pattintotta fénykardját, és felkészült a harcra.
- Gyertek csak - morogta és szemében gyilkos indulat csillant.
Egyik fénykardjával elkezdte visszaküldeni a feladóknak a lézerlövéseket, míg a mássikkal a rá táamdókat vette célba. Ahogy felé közeledtek hirtelen megfordult és lehajolva kezdte végigvágni az ott lévő ellenségit, majd felugrott, és támadói mögé kerülve újra lecsapott. Közben az Erőhöz folyamodva és a telekinézist alkalmazva egy lökéshulllámot indított meg a rá lövő ellenségekre, majd újra a közeli támadóit kezdt levágni.

Corran Creel minden gond nélkül és bűntudat mentesen vágta le sorban ellenségeit. Élvezte, hogy sokan vannak. És ami még inkább tetszett neki, hogy ezzel a csatával elnyerheti a birodalmiak tiszteletét, és jóval könnyebben állíthatja őket a saját oldalára. Miután az elrepített ellenségek is halálukat vesztették Corran az újabb támadók irányába fordult, majd kardjait megforgatva felkészült a további harcra. Mielőtt odaértek hozzá az Erőt hívta segítségül, majd a gyorsítás képességét alkalmazva nagy sebességre lépett. Gyorsan forgatva pengéjét a támadói közé ment és folyamatosan vágta le őket egy pillanatra sem állva meg. Ameddig fent tudta tartani a gyorsítás képességét, addig folyamatosan támadott, remélve, hogy hullahegyeket hagy maga után. Jó néhányszor irányt váltott, hogy a más irányból támadókat is elintézze. Ha a képességének használati ideje lejárt, akkor lévén még közel volt a hajójához felugrott annak orrára, hogy kipihenje a képességhasználatot. Fénykardját deaktiválta, majd bal kezébe vette és jobbal a pisztolyát fogta meg, majd tüzelni kezdett a megmaradt ellenségekre.
~ Hadd hulljon a vérgese ~ gondolta elszántan és őrült mosollyal az arcán.

~ A franc essen belé! - a hajó meg-megrázkódott a becsapódó lövedékektől. Kezdtem elveszteni a bizalmam a Birodalmiakban, és már a következő taktikán járt az agyam.
~ Az utolsó lehetőségünk, ha kidobjuk a hajó szemetét, azok egy ideig fedezéket nyújtanak majd, talán elég lesz. - szinte be sem fejeztem a gondolat menetemet, amikor felcsendült a rádióból egy hang.
- Itt Auriga Cimpoor admirális, vettük a segélykérésüket, és azonnali támogatást nyújtunk. Amint lehet, vegyék az irányt a bázisunk felé... - ha tudnám mi az, akkor most ezt biztos a megváltás hangjának nevezném, de ezt a fogalmat még hírből sem ismerem.
- Az isten szerelmére, ezt nagyon kiszámolták! Majdnem itt maradtunk, mert képtelenek gyorsan cselekedni! Maguknál egy tattooine-i bantha is gyorsabb! - válaszoltam vissza a rádióba Auriga admirálisnak.
- Mostmár nincs gond, dokkoljunk be, a Köztársasági marhákat, majd ezek elintézik. - fordultam vissza a pilótához.

Corran Creel a Citadella osztályú hajó orráról figyelte a csatateret, miközben lőtte az ellenségeit. Élvezettel nézett végig a hullahegyeken, amelyeket hagyott. Örült, hogy a terve egyre jobban megy. Arra számított, hogy mire a csatának vége lesz a birodalmi katonák minden gond nélkül követik majd utasításait, de ehhez még volt bőven mit tennie. Bár az ellenség jó néhány lézerlövését kivédte azért így is hullottak a népek. Corran hirtelen egyensúlyát vesztve a földre esett.
~ Mi a szar ~ gondolta, miközben egy bukfenccel tompította az esést.
Amikor felnézett savanyú képet vágva mérte végig a nagydarab hüllőt, majd fénykardját villámgyorsan összepattintva védte a támadásokat. A sötét jedi érezte, hogy ez kemény küzdelem lesz. Az erősebb csapás elől próbált kitérni, ha sikerült ha nem reptében, vagy ugrásában a lény felé fordult, majd az Erőt hívva segítségül egy gyűlölet nyilat indított meg irányába. A földet érést egy szaltóval koronázta meg, majd jobb megforgatta fénykardját és a lényre nézett.
- Nem vagy gyenge, haver - mondta, majd egy erős telekinetikus hullámot indított meg a lény felé.
Eddigi tervei kiegészültek. Esze ágában sem volt megölni ellenfelét. Más célokat tűzött ki maga elé.

Corran Creel elmosolyodott a lény morgásán és vigyorán. Az viszont kissé meglepte, hogy játszi könnyedséggel védte ki a gyűlölet nyilát.
~ Nem piskóta ~ gondolta döbbenten, majd telekinetikus erejének hála a lény jó néhány katonát letarolt reptében, amelynek Corran hol örült, hol nem, attól téve függővé, hogy „baráti” vagy ellenséges harcosról volt e szó.
- Nem vagy könnyű eset – morogta a sötét jedi, majd hirtelen ötlettől vezérelve futni kezdett a lény felé, amikor az újra nekiiramodott, hogy megtámadja Corrant. A férfi, amikor eljött az ideje becsúszott és a lény lábai között próbált átcsúszni, miközben csúszott próbált a térdhajlatába beleütni, hogy kibillentse, majd ha átért, akkor felugrott, és szaltóban megfordulva az ellenfele nyakába próbált érkezni. Ha ez sikerült rögtön a torkához emelte a fénykardot, készen, hogy megölje, ha szükséges.
- Add meg magad, vagy véged – mondta Creel, miközben kicsit közelebb húzta a fénykardot az ismeretlen nyakához, ezzel picit megpörkölve a bőrét és jelezve, hogy egyetlen rossz mozdulat és megfosztja életétől.
- Sokkal értékesebb vagy élve, mint holtan. Nagy lehetőségek vannak előtted, ha a helyes oldalt választod. Állj mellém, és együtt legyőzhetetlenek leszünk. Vagy ellenkezz és vége életednek - mondta határozott hangon.

Nem törődtem a rádióból visszacsengő ellenséges hangnemnek. Pedig a Birodalomban az összetartást hirdetik szinte minden formában. Hol van itt összetartás. Csak remélni tudtam, hogy egy köztársasági kilövi majd a szemtelenjét. Épp csak a gondolatmenetem végére értem, már jött a következő pofon:
- Uram! a cirkáló dokkjai tönkrementek, nem tudunk bedokkolni. Nagyon úgy fest, hogy a bolygón kell kényszer leszállást végrehajtanunk.
- Egyéb "remek" hír? - kérdeztem ironikus hangnemben. - Próbáljon meg nem megölni minket a kényszerleszállással, kapitány. - fejeztem be a mondanivalómat, és a bolygóra pillantottam, ami egyre közelebb ért hozznák. A hajó hamarosan belép a légkröbe és a súrlódástól és ellenállástól itt minden narancs színt fog ölteni.
- A hőpajzsokkal hogy állunk? Ha azok nem bírják ki azt a kevés időt, akkor elégünk a légkörben és maximum már csak a hamvaink érkeznek a bolygóra. - kérdeztem a személyzettől, közben megkapaszkodtam, mert volt egy olyan érzésem, hogy ez igen rázós landolás lesz.