Kaldebara

A terved bevált, de a sikere csak részlegesen valósulhatott meg. Ugyanis a térdére mért ütésedet meg sem érezte. S a hátára is sikerült feljutnod, de azért ő sem volt rest és lassú...Ugyanis az energia botját a fénykardod pengéjének útjába állította. Ennek eredményeképp, patt helyzet alakult ki, mivel te a nyaka felé nyomtad a fénykardod pengéjét, ő, viszont ellentartott...Így oda vissza csak pár millimétert tudtátok mozgatni a két fegyvert.

Közben mindkét oldal katonáinak a harca ugyanolyan ütemben folytatódott tovább, veletek mit sem törődve, de persze, nem is zavarták meg a küzdelmeteket...Feltehetően, arra gondolhattak, mind két oldalon, hogy Corran le tudná győzni az ellenfelét, és ugyanezt fordítva gondolta az ellenséges erők csapatai is.

A hosszas erőlködésektől, az idő érzékelése szinte megszűnt számodra, mert minden figyelmedet és energiádat bele kellett adnod, hogy ki tudj tartani, amíg csak lehet. Azonban rendkívül hosszúnak ígérkező küzdelmeteknek, és hosszú percek óta tartó patt helyzeteteknek egy különös jelenség vet véget...

Egyszer csak mindenki arra lesz figyelmes, hogy egy erőteljesen izzó fénycsóva tart a csatatér felé egyre nagyobb sebességgel... Persze ez az égből jövő jelenség nem azonnal tűnt fel a harcoló feleknek. De ahogy egyre közeledett a fénycsóva a felszín felé, nem lehetett figyelmen kívül hagyni, senkinek sem, még a heves és véres csaták ellenére sem...Az izzó fénygömb és a csóvája, egyre közelebb és közelebb zuhant a bolygó felszíne felé. Te és rendkívülinek vélt harcoló ellendeled, már csak akkor vettétek észre a felétek tartó fényes valamit, mikor már mindenki ide-oda szaladgált el a környezetetekből, fedezéket keresve. Még azzal sem törődtek, hogy ellenségek, mindenki az életét féltette...

A fénylő valami, pedig hosszas zuhanás után földedért, tőletek párszáz méterre, majd egyenesen mellétes csúszott előre szintén párszáz méternyit, mellyel rendesen jó nagy porfelhőt keltett a csata helyszínén. Persze Nem tudtál ellenfeledtől elszakadni sem, hogy fedezéket keress, mert szemmel láthatóan hüllő barátod nem félt, még ettől sem, és cseppet sem tántorította el, céljaitól még ez a váratlan fordulat sem.Így ezt a lehetőséget kihasználva a pórfelhőt kivárva, mikor az ellepett titeket, ő támadásba lendült, mely ellen esélyed is volt valamelyest védekezni is...

S a fénykardod pengéjét elrántotta magától, és szinte ledobott a hátáról és felkészült az újabb támadásodra... Közben ő is szólt pár szót.
- Tudd meg ifjú Sötét Jedi, sosem adom meg magam ilyen tejfeles szájú, hataloméhes förmedvénynek, mint te! - Mormogta gúnyos szavaival, hogy téged hergeljen. Majd folytatta.
- Bár azért elismerem, jól tartod magad, de a halálodtól, végül ez sem menthet meg Sötét Jedi! - Majd üvöltött egyet, és védekező állást vett fel az energia botjával.

 


A szavaidat kissé gúnyos megjegyzéssel nyugtázta a pilóta.
- Na ne mondja pajtikám! - mondta kissé gúnyos is ingerült hangnemben, ami a helyzeteteket elnézve, cseppet sem volt meglepő... - Majd aztán rátért a következő kérdésedre is siettében.
- Nos mondjuk úgy, hogy ha szerencséd van, akkor csak pokoli melegünk lesz. Túl sok találatot kaptunk, inkább őrükön, hogy még egyben vagyunk! - Mondta a pilóta idegességében, mert igyekezett a nagy rázkódások és szikrázó konzolok közepette egyben leszállni. A hajóban kitört tüzekről már nem is beszélve. Mikor már elértétek a légkört, újra megszólalt.
- A fontoskodása helyett, inkább legyen a segítségemre, hogy legalább ne holtan érjünk földet! Üljön le a másodpilóta helyére, és próbálkozzon a stabilizátorokkal és a fékező ernyőkkel is, le kell lassítanunk a zuhanást.

Amint úgy döntöttél, hogy a feszült hangulat ellenére, segítesz és leülsz az űrhajó kapitány mellé, és mikor úgy döntesz, a hő pajzsokat is ellenőrzöd, láthattad, hogy nem a legjobban védi a hajótestet, mert elvékonyodott lett és a védelme is akadozott de csak pár másodperces kihagyásokkal. Ami ahhoz volt elég, hogy pokoli hőséget csináljon az egész hajóban, még rosszabbat, mint a Tatooine-n.
Ha kinéztél közben az ablakotokon, láthattad a lángokat, ahogy körül ölelik a súrlódástól a hajótestet, és emiatt, alig látni mást az ablakból...

Hosszas küszködések után, az ablakból, már jobban láthatóvá vált a felszín, de még így se tökéletesen. S ha jobban szemügyre vetted, akkor láthattad még ilyen messziről is, a villanó fényeket és a sok mozgó élőlényt és járműveket, melyek nagy tatát sejthetek a számodra.
Közben a pályázom meredekségi szögén, sikerült úgy módosítani, hogy ne a földfelszínbe fúródjatok bele...
Ennek hála, mikor már csak pár száz kilométerre voltatok a megérkezéstől, vált a legrizikósabbá a helyzetetek...

Ugyanis,  hajó orrát ekkora sebességű zuhanásnál, nagyon nehéz volt irányítani, főleg, hogy a hajótest nagyon fel is volt hevülve a légköri súrlódásoktól. Mikor más sikerült nagy nehezen elkerülni a biztos halált, a rázkódások is egyre hevesebbek és intenzívebbek lettek, megfűszerezve egy kis időnkénti szikrázásokkal... Mikor nagy sikerrel földet értetek, a lendület miatt, még jó sokáig csúsztatok talajon, közben valamennyit le is hűlt a hajótest is. Meg kell hagyni, kalandos kis landolást élhettél át, a halál csókjának árnyékában, melyet sikerült elkerülnöd ezúttal is...

Corran Creel már éppen örült volna amikor a támadását meggátolta a lény fegyvere. A sötét jedi teljes erejével koncentrálni kezdett arra, hogy minél közelebb vigye a fénykardját a hüllőszerű lény nyakához, de tudta, hogy hosszú időbe fog telni, ha egyáltalán sikerrel jár. Corran egy pillanatra sem törte meg a figyelmét. Még az ismeretlen tárgy becsapódásakor sem. Számított ellenfele támadására, és reptében vízszintesbe majd függőlegesbe fordulva pörögve érkezett a talajra, majd köpenyét meglibbentve a porfelhő mögé rejtőzött, és az Erőt hívva segítségül próbálta érzékelni ellenségét, majd felerősítette hangját.
 - Jól figyelj, idegen. Ennek így nincs tovább értelme. Egyikünk se győzhet. Túl erősek vagyunk, hogy valamelyikünk felül kerekedjen. Nekem pedig nincs időm holmi játszadozásokra. Még találkozunk. Ígéretes lény vagy. Én a helyedben nem pazarolnám az erőm és a képességeim értelmetlen harcokra. Tudni kell, mikor kell a megfelelő oldalra állni. Üdv a legközelebbi találkozóig - mondta, miközben kihasználta a porfelhőt és a levegőt, hogy a hangja minden irányból hallassék.
Ezek után elindult a lezuhant dolog felé, de végig figyelte az Erővel, hogy ellenfele és társai merre járnak, így készen állt egy újabb támadásra. Nem tudták meglepni, mindent érzékelt ami élt.

Corran Creel mosolyogva hallgatta a lény szavait.
- Ez nem gyávaság. Előrelátás. Ha meg akarnálak ölni, már megtettem volna. Terveim vannak veled – válaszolta, majd tovább haladt a füstben.
~ Rühellem, ha nem képesek előrelátóan gondolkozni ~ töprengett az sötét jedi.
Ahogy az azonosítatlan tárgy irányába haladt. Corran lecsendesítette hangját, majd az Erőt hívva segítségül felszínre hozta a légzés kontrolálását elősegítő képességet. Amint jobban tudott lélegezni köpenyével eltakarta az arcát, majd megközelítette az ismeretlen tárgyat. Érezte, hogy élők vannak odabent.
~ Talán segítségemre lehetnek ~ gondolta ördögien mosolyogva.
Amint elég közel ért telekinetikus képességével megpróbált kiszakítani egy nagyobb darabot a hajó oldalából olyan magasságban, hogy még fel tudjon rá ugrani. Ha sikerült, akkor lassan letette őt tíz méterre magától. Ezek után lendületet vett, majd egy szaltóval beugrott a mesterségesen készített bejáraton, és elindult, hogy megkeresse a túlélőket, miközben próbálta felismerni, hogy miben lehet.

Corran Creel felugrott a hajóba, majd tekintetét végigjártatta a belső részen. Rögtön tudta, hogy egy Lambda osztályú hajóra bukkant. A sok törmelék és a szikrák nem tántorították el. Telekinetikus erejét alkalmazva elpakolta maga elől a roncsdarabokat, és szépen fokozatosan halladt a pilótafülke irányába.
~ Még élnek. Érzem ~ gondolta, miközben lassan az ajtóhoz érkezett.
Ahogy alaposan szemügyre vette az zárnyitó konzolt, megcsóválta a fejét, majd kettépattintotta fénykardját. Az egyik részét az övére csatolta, míg a másikat aktiválta, és éppen hogy csak addig tolta be az ajtóba, hogy az a tóloldalon átérjen, majd elkezdett egy kör alakú részt kivágni amin képes lenne bemenni és kihozni a sérülteket. Ha sikerült átvágnia az ajtót, akkor telekinézissel a folyosó oldalához húzta a kör alakú fémdarabot, majd fénykardját eltéve belépett a helyiségbe, és körülnézett.

Az események pörögtek. Hirtelen ötlettől vezérelve, és még hirtelenebb felindulásból, beültem a másodpilóta helyére, és megpróbáltam egyenesbe hozni a hajót, hogy minnél kisebb kár keletkezzen, illetve, hogy élve megússzuk a dolgot. A talaj sem volt már messz, és mikor éppencsak sikerült valami említésre méltót elérni a hajó orrának felemelése közben, becsapódtunk, majd totális sötétség. Hangok. Hangokat hallottam szinte minden irányból. Próbáltam kikecmeregni a roncsokból, hogy körülnézzek, de mintha minden erőmet elszívták volna. Az Erőt hívtam segítségül, és a tőlem telhető legjobb módon tettem annak érdekében, hogy felgyorsítsam a gyógyulásom, és közben figyeljek a veszélyre is. Nem hiányzik, hogy most csapjanak le rám. Ismét sötétség. Mikor megint magamhoz térek, még mindig a roncsban vagyok, és valamilyen szinten örömmel konstatálom, hogy még élek, és ez jó. Éreztem, hogy a tagjaimat átjárja a fájdalom, néhol vérfoltok vannak, melyekről nem tudom, hogy az enyémek-e vagy sem.
~ Fordítsd előnyödre azt, ami jelenleg a hátrányod. - hallottam egy belső hangot. A fájdalom. A fájdalom a legtöbbeket meggátolja a cselekvésben, én azonban a Sötét Oldalt szolgálom, és a fájdalom nálam minden napos vendég. A testemben szétáradó tompa kínt fordítom előnyömre, abból merítek erőt, az visz majd előrébb.

Corran Creel érzelemmentes tekintettel nézett végig a pilótafülkében. A két sérültet látva elővette a komlinkjét, és kapcsolatot létesített.
- Itt Corran Creel. Küldjenek egy orvosi csapatot a lezuhant hajó roncsaihoz. Van két sérült, az állapotuk súlyosnak tűnik. Igyekezzenek - mondta a sötét jedi, majd alaposabban szemügyre vette a pilótafülkét.
A helyiség ramaty állapotban volt. Corran úgy érezte, hogy ebből a hajóból csak nagyon kevés dolgot tudnak majd megmenteni. Még beolvasztással használhatják majd erre-arra, de többre nem számított. Amíg várta az orvosi egységet, addig alaposabban szemügyre vette a pilóta sérüléseit.
~ Hallod. Nem lesz rövid idő amíg felépülsz. Talán valami meg is marad ~ töprengett, majd a másik sérültet vette célba, hogy alaposabban szemügyre vegye kiket sodort elé a galaktikus szél.

A gyógyítás lassan fejtette ki hatását, hiába az Erő, a sérülések mértéke befolyásolja a hatást. Az arcom bal fele égni kezdett a fájdalomtól, pokoli kín járt át, de nem engedtem neki, elfolytottam, és átalakítottam, erőt merítettem belőle, melyet a fájdalom tompítására, és gyógyításra használtam. Nem sokkal később lépteket hallottam, majd egy távoli hang szólalt meg. Nem értettem mit mond, de nem hozzám beszélt, valószínűleg egy komlinken keresztül értesíthetett valakit. Csak remélni tudtam, hogy nem ellenség, és bár most élet és halál mezsgyéjén táncolok, nem jelenti, hogy könnyen adnám a bőröm. A hang elhalkult, végül megszűnt. Vártam valamit, de nem történt semmi.
~ Még sem lenne ellenség?

Corran Creel miután megkapta a válasz üzenetet és szemügyre vette a másik sérültet, elgondolkozott.
~ Ő már jó ideje viseli a sebet az arcán. Ez egyértelmű. Kemény élete lehet. Ha lenyugszanak a kedélyek ellenőrzöm, hogy nem e közénk való ~ töprengett.
Azért nem nézett most utána, mert kicsi volt a hely, ha esetleg tényleg erőérzékeny lenne, akkor Corran is megsérülhetne. A sötét jedi a belépő orvosi egység felé fordult, miközben keze a köpenye alá siklott, de amint azonosította az érkezőket levette kezét fénykardjáról.
- A sérüléseik súlyosak. Valószínűleg törések és belső vérzések is jelen vannak. A pilóta úgy láttam, hogy súlyosabb állapotban van. Majd jelentsenek. Nekem most mennem kell - ezzel kisétált a pilótafülkéből, majd elhagyta a hajót.
A saját hajója felé indult, hogy azzal felszálljon és a bolygón lévő állomásra menjen. Útközben azon gondolkozott, hogy vajon mi történhetett a két emberrel. Azonban az egyikőjük, aki valószínűsíthetően csak egy utas volt sokkal jobban érdekelte. Megérzései azt súgták, hogy nem átlagos ember. Eltökélt szándéka volt, hogy amint felébred meglátogatja, és elbeszélget vele. De egyenlőre fontosabb teendői voltak. A bolygón lévő birodalmiakat maga mellé kellett állítani, és megkezdeni az előkészületeket a nagy terve beindítására.

Corran Creel minden gond nélkül lezavarta az orvosok informálását, majd el is indult új hajója felé. Beszállás után szkennelte a bolygót, hogy bemérje a bázis pontos helyzetét, majd beindította a hajtóműveket, felemelte a járművet és elindult célja felé. Nem foglalkozott a sérültekkel és a hullákkal. Arra ott voltak a birodalmiak. Mikor a bázis közelébe ért és meghallotta az azonosítási kérvényt válaszcsatornát nyitott.
- Itt Corran Creel. A bázis vezetőivel jöttem tárgyalni. A csatában segédkeztem - mondta el az azonosításához szükséges dolgokat, majd türelmesen várt, miközben hajóját a hangár bejárata elé manőverezte.

Corran Creel mosollyal az arcán hallgatta a kommunikációs tiszt szavait, majd miután a nő befejezte, megszólalt.
- Köszönöm. Máris megkezdem a dokkolást. Vége - ezzel be is indította a hajtóműveket, majd lassan beirányította a Darkot a bázis hangárjába.
~ Szép nagy ~ töprengett a sötét jedi, majd lerakta a hajót, leállította a rendszereket, és a rámpát kinyitva kisétált a járműből.
Az elé lépő admirális felé fordult, majd viszonozta a kézfogást.
- Örülök, hogy megismerhetem admirális. Valóban én vagy Corran Creel. Ami a segítséget illeti, valakinek kellett. Én pedig úgy érzem, hogy nem hagyhatjuk, hogy az ellenségeink akárcsak egy bázisunkat is elfoglalják azért mert bizonyos emberek magasabb körökben nem foglalkoznak a külső területeken lévő bázisokkal - válaszolta, majd érdeklődve hallgatta Cimpoor admirális útbaigazítását, miközben elindult vele és a kíséretével, akiket szintén köszöntött a kijárat felé.
Útközben alaposabban szemügyre vette a hatalmas hangárt. A letakart valamit azonnal kiszúrta.
~ Nocsak. Az meg mi lehet. Biztos, hogy jármű, hiszen a hangárban van és elég nagy, de milyen lehet ~ töprengett, majd az admirális felé fordult.
- Minél előbb szeretném megkezdeni a tárgyalásokat. Olyan információim vannak az Önök számára, amelyek fontosak a jövőjüket illetően - mondta.

A gyógítás valamilyen szinten hatásos volt, egyre több dolgot fogtam fel. Valaki volt a hajó roncsokban, és ahogy megállapítottam barát lehetett, mert még életben voltam. Beszélt valakivel, aztán csend. Újabb hangok, de ezek már másmilyenek voltak, lehet, hogy a válasz érkezett meg, mert a hang eléggé recsegett. Nem túl jó a vétel. Léptek, majd minthe vinnének. Végül már nem foglalkoztam azzal mi történik körülöttem, túl soká voltam így is tehetetlen, már egyáltalán nem bántam, bármi is történik. Valószínű, hogy megérdemeltem. Jöjjön mostmár bármi.

Corran Creel figyelmesen hallgatta az admirális szavait.
- Ezt örömmel hallom. Van mit megbeszélnünk. Sok minden megváltozott – felelte.
A hosszú út után belépett a tárgyalóba, majd viszonozta a köszönéseket a kapitányoktól, és egyéb magas beosztású tisztektől, majd miután engedélyt kapott megszólalt.
- Üdvözlöm Önöket. Azért vagyok itt, mert a Galaktikus Birodalom helyzete nagymértékben megváltozott. Az egykori császár halálával olyanok kerültek hatalomra, akik nem törődnek a Birodalom lakóival, hanem csak a maguk hasznát nézik. Mint észrevehették hiába küldtek segélykérést senki sem reagált rá rajtam kívül. Pastage-ot nem érdekli, hogy mi lesz a határterületeken lévőkkel. Az érdekli, hogy Coruscant-nál legyen a legtöbb hajó, ezzel védve a saját életét, és több milliókét kockáztatva. A Birodalom széthullóban van. Hamarosan teljesen elapadnak majd a készletek és minden Birodalmi segítségről le kell majd mondaniuk. Palpatine idejében ez nem fordult volna elő. Ő kitartott a támogatói mellett, és ha kellett segítséget is nyújtott.  A Birodalom meggyengülésével azonban olyan erők kezdenek mozgolódni, amelyek kiírhatnak minket. De egy másik erő is újra felütötte fejét. Mégpedig a Sötét Oldal ereje, amelynek hála Palpatine képes volt biztosítani, hogy valamennyire rendben működjön a Birodalom. Pastage csak egy csaló. Kizárólag azért jutott hatalomhoz, mert elég embert fizetett le. Jómagam azonban nem vagyok hajlandó egy csalót szolgálni. Birtokomban van a sötét oldal ereje, amelyet nem fogok egy csak magával foglakozó hamis uralkodó kezére adni. Úgy döntöttem, hogy saját birodalom kiépítésébe kezdek, amely idővel erősebb lehet mindennél, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan elterveztem. A régi Sith Birodalom képes lett volna eltörölni minden ellenségét, ha jobban összehangolták volna. Most esély van rá, hogy tanulva a hibáikból egy hatékony, jól működő Birodalmat hozzunk létre, amelyben a régi tudás is újra felszínre tör, és ellenségeink nem fogják tudni elpusztítani, ami fontos nekünk és megfosztani minket az élettől. Harcolni akarok azért, hogy egy egységes, hatékony és jólétben gazdag galaxist hozzunk létre. De ehhez segítségre van szükségem, és, Önök azok akik a leginkább segíthetnek. Tökéletesek lennének egy új kor és birodalom beindításához – magyarázta, majd türelmesen várta a reakciókat.

Corran Creel érdeklődve hallgatta Cimpoor admirális szavait, majd miután az befejezte a sötét jedi körbejártatta tekintetét a helyiségen.
- Hölgyeim és Uraim. Valóban számomra lenne előnyös a dolog, de maguk számára is. Amiről tudniuk kell, hogy az Új Köztársaság egyre keményebben szorítja vissza a birodalmi erőket Coruscantra. Nem rég jöttem el a Huttok főbolygójáról és egyértelműen kiderült, hogy a galaxis eddigi rendje veszélyben van. A legtöbb birodalmi területet elfoglalták a köztársaságiak. Ahogy haladtam a rendszereken keresztül több olyan birodalmi bázissal találkoztam amelyből semmi sem maradt. Pastage nem tudja mit tegyen. A Galaktikus Birodalom flottája szétesett. Az egyetlen védett bolygó Coruscant maradt, de ha az Új Köztársaság elég haderőt gyűjt. Márpedig több régi birodalmi hajóépítő üzem is az oldalukra állt, akkor hamarosan Coruscant ellen fognak vonulni. És abban a percben véglegesen megszűnik az ellátmány és maguk itt maradnak élelem és felszerelés nélkül. Azonban ha a magunk kezébe vesszük a dolgokat, még időben kiépíthetjük a szükséges termelést, és megoldhatjuk saját magunk ellátását. Már most kétséges, hogy akár egyetlen szállítmány is át tudna jutni a köztársasági flottán erre a bolygóra. El vagyunk vágva a Galaxis szívétől. Ha nem válunk külön és oldjuk meg a magunk ellátását. Előbb-utóbb éhen halunk. Azonban, hogy ha lépünk, akkor még azelőtt stabil infrastruktúrát alakíthatunk ki, hogy a Köztársaság felfigyelne ránk. A hajógyár lévén pedig lehetőségünk van saját flotta kiépítésére. Mire az ellenség ideér, már képesek lehetünk megvédeni magunkat és olyan területeket elfoglalni, amelyekre ők nem mernek bemerészkedni, mert nem tudják mire számíthatnak. Esélyünk lehet egy erős birodalom kiépítésére, de ahhoz az kell, hogy összefogjunk. Ha nem ezt tesszük hamarosan végünk - magyarázta határozott meggyőződéssel.

Corran Creel érdeklődve hallgatta végig az admirális szavait, miközben a tanakodó tömeget szemlélte. Mikor a hadnagy belépett és előadta mondanivalóját, biccentett felé.
- Semmi gond. Ismerem az előírásokat. Amire csak szükségük van ellenőrizzék - válaszolta, majd viszonozta a meghajlást a férfi irányába.
Ezek után újra a vezetők felé fordult, majd körbejártatta tekintetét.
- Azért lenne jó ha én lennék a vezetőjük, mert olyan területek felé kéne terjeszkednünk, amelyet valaha hozzám hasonlók uraltak és laktak. Jó néhány dolgot tudok. Köztük olyan bolygókról, amelyek sokban előre lendíthetik az életünket. Jómagam sokáig jedi voltam, amíg azok a szemetek el nem árultak. Tudom miképp harcolnak, és mik a gyenge pontjaik. Így ha sikerül magam mellé állítanom néhány sötét jedit, akkor ellenségeinknek sokkal kevesebb esélyük lesz, ellnünk, mint akkor, ha a birodalom és Pastage rabigáját nyomjuk. Az évek során szert tettem olyan szövetségesekre, akik örömmel segítenének céljaink elérésében, minden fajta eszközzel. Legyen az élelem, fegyver, vagy felszerelés. Azonban közel sem akarok egyedüli vezető lenni. Mindenki megmaradna a mostani pozíciójában, és egységesen döntenénk a fontosabb ügyekben. Egy olyan birodalmat akarok létrehozni, amelyben az emberek egyenlők és képesek normálisan élni, anélkül, hogy állandóan háborúznának és irtanák egymást, mert holmi hataloméhes egyének pusztítják a jó életet. A galaxis egy hatalmas káoszközpont lett. Csak úgy élhetünk normálisan, ha összefogunk, és egymást segítve saját birodalmat építünk, amelyben normális emberi mércék szerint élünk. Nem akarok diktatúrát, vagy elnyomást. Harcolni akarok, hogy ne vesszen oda minden, és a régi egyensúly helyreálljon. Olyan erőket felszínre hozva amely ellenségeinket térdre kényszerítve meghozhatja a békét és a biztonságot. Nem nekünk, hanem a következő generációknak. Gyermekeinknek és azok leszármazottainak. Azt akarom, hogy az utódaink ne halljanak értelmetlen halált, csak azért mert néhányakat jobban érdekli a pénz és a hatalom, mint az, hogy egységesen, jólétben éljünk. Távol olyan állnok és hazug népségtől mint a jedik, akik visszaszorítják ama tudást, és lehetőségeket, amelyek egyensúlyt teremthetnek - mondta.

Corran Creel érdeklődve szemlélte a társaságokat, de arcán nem jelentek meg árulkodó érzések. Tudta, hogy nyeregben van. Nagy esélye van a sikerre. Az admirális szavaira, meghajolt a vezető előtt.
- Köszönöm a lehetőséget. Várom a döntésüket - mondta barátságosan mosolyogva, majd elindult az ajtó felé, miközben a parancsnok-helyettes felé fordult.
- Üdvözlöm, Hooge parancsnok-helyettes. Mehetünk - mondta mosolyogva majd kilépett a helyiségből.
A körtúrán érdeklődve nézelődött, miközben néha-néha végigmérte a mellette sétáló csinos középkorú nőt. Ahogy a szállásához értek a kísérőjével szembe fordult.
- Nagyon köszönöm a körutat. Teljes mértékben elégedett vagyok. Lenne néhány kérésem. Az első. Kérem szólítson Corrannek, és ha nem gond tegezzen. És lenne még egy dolog. Ha megoldható át kéne nézzem az adatbázist, hogy megtudjam milyen készleteink és lehetőségeink vannak jelenleg - kérte a nőt.